Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-15 / 139. szám

8KAA*/kAÄA>*AAAAAAA*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAÄA>UkAAAAAAA; a \ Szerda esti külpolitikai kommentárunk A Fucik parkból jelentik ... EZERHATSZAZ küldött, a szocialista testvérszak­szervezetek képviselői, a Szakszervezeti Világszövetség vezetői jelenlétében folytatja hétfő óta munkáját a cseh­szlovák forradalmi szakszervezeti mozgalom 8. országos kongresszusa. A prágai Julius Fucik park impozáns kongresszusi palotájában rendezett tanácskozáson ott vannak a csehszlovák párt és kormány vezetői is. Bátran mondhatni: történelmi időszakot elemzett Karel Hoffmann, a CSKP KB elnökségének tagja, a ROH elnöke a beszámolójában. Nem kisebb jelentőségű perió­dus magyarázatát adta, mint a válságét és az azt kö­vető konszolidációt jóleső érzéssel és őszinte örömmel vehetjük tudomásul szavaiból, hogy a csehszlovák dol­gozók létfenntartási költségeinek színvonala a néhány évvel ezelőttihez képest stabilizálódott, s a figyelemre­méltó szociális intézkedések révén az életkörülmények jelentős mértékben javultak. Megnyugvással töltheti el a Csehszlovák Szocialista Köztársaság minden igaz barátját az a bizakodó légkör, az alkotó vitának az a derűlátó hangulata, mely a kong­resszust jellemzi: aligha szükséges utalni arra, négy évvel ezelőtt milyen nehéz helyzetbe- került Csehszlo­vákia. Szép számban akadtak barátai között is, akik a válságból kivezető utat, a konszolidáció Időszakát hosszadalmasnak találták. Nem a türelmetleneknek, ha­nem azoknak lett igazuk — bizonyság rá a csehszlo­vák szakszervezeti kongresszus —, akik a stabilizáció po­litikai és gazdasági feltételeit gondosan mérlegelve, le­hetőséget adtak a hibák következetes és gyökeres fel­számolására, a korábbi tévedések felülbírálatára. Nagy jelentőségű — elsősorban külpolitikai vonat­kozású — beszédében Gustáv Husák, a CSKP KB főtit­kára a szakszervezeti kongresszus fórumáról jelentette be, hogy még júniusban folytatódnak Prágában a ko­rábban megkezdett csehszlovák—nyugatnémet megbeszé­lések. Nagy visszhangot váltott ki az a kijelentése, amely szerint Csehszlovákia hajlandó szerződést kötni az NSZK-val a két ország kapcsolatában még fennálló problémák rendezéséről, mert a jószomszédi viszony megteremtéséhez érdeke fűződik. Csehszlovákia nyugati határa ezzel a béke határává változnék —, állapította meg Gustáv Husák. Rámutatott emellett arra a koráb­bi álláspontra, amelyet a csehszlovák—nyugatnémet tár­gyalásokon Prága mindig is hangoztatott: a szégyenle­tes müncheni diktátum kérdését semmiképpen sem le­het megkerülni, mivel ez az aktus indította el a Cseh­szlovák Köztársaság állami létének felszámolását, népé­nek mérhetetlen háborús szenvedéseinek sorozatát. CSEHSZLOVÁKIA barátai és ellenségei egyaránt fi­gyelemmel kísérik a Julius Fucik parkban épült palotá­ban rendezett kongresszust. A szakszervezeti tanácsko- | zásról érkező jelentések az örvendetes stabilizációt, a < csehszlovák nép újabb magára találását hirdetik. | <bWA/^WNAAA/\/W^WWVSAAAAA/SWVWS/WVSA/VW*AVWWSAAAAAAW Sok helyzetet kihagytunk Szovjetunió -Magyarország 1:0 (0:0) r Európa-bajnokl elődöntő mérkőzés, Brüsszel, 3000 né­ző. V.: Glöckner (NDK) Szovjetunió: Budakov — Dzodzuasvlli, Hurcilava, Kap- Uesnyij, Isztomin, Konykov, Troskin, Koloto\, Bajdacsni j, Banyisevszklj (Nodlja), Onyis- cserjkó. Magyarország: Géczj — Fábián, Páncsics, Bálint, Juhász P., Ju­hász I., Kocsis (Albert), KU, Szóke, Bene (Dunai II.), Zámbó. Góllövő: Konykov, 51. perc. Mindkét félidőben a ma­gyar csapat támadott többet. Válogatottjaink a mezőnyben ügyesen adogattak, de táma­dásaikat körülményesen, sok átadással szőtték, s így nem tudták áttörni a jól tömörülő szovjet védelmet. A Szovjet­unió Konykov jól eltalált ka­páslövésével szerencsésnek mondható győzelmet aratott. A befejezés előtt nyolc perc­cel Zámbó tizenegyest hibá­zott. Lapzártakor az NSZK 2:0- ra vezetett Belgium ellen. Szadek nyilatkozata Kedden estei Moszkvából hazaérkezvén, Szadek egyip­tomi hadügyminiszter a kai­rói repülőtéren nyilatkozatot adott újságíróiknak, ötnapos látogatását, melynek során több ízben tanácskozott ven­déglátójával, Grecsko mar­sall, szovjet honvédelmi mi­niszterrel, s fogadta őt Brezs- nyev, az SZKP KB főtitká­ra is, a miniszterelnökhelyet­tesi funkcióban levő hadügy­miniszter sikeresnek nevezte. Ismét bebizonyosodott — mondotta —, hogy „o Szov­jetunió és Egyiptom kapcso­latai a testvériség elvein, to­vábbá ama meggyőződésen alapulnak, hogy az izraeli el­lenségnek ki kell vonulnia a megszállt területekről”. Hangsúlyozta Szadek, hogy a Szovjetunió ,,továbbra is, az imperialista intrikák elle­nére is támogatásban része­síti Egyiptomot, s nem fogad el olyan rendezést, amely a legcsekélyebb területi enged­ményt foglalná magában az arabok rovására”. im június 15., csütörtök B ki másnak vermet ás; maga esik bele — ez a közmondás ráillik az angol tory-kormányra, amely az afrikai „lázadó” Smith-rendszer megmentésé­re a múlt év novemberében alkut kötött a volt rhodesiai gyarmat, úgymond alkotmá­nyos fejlődésének elősegíté­sére. Sir Alec Douglas Home brit külügyminiszter ezzel az alkuval akarta megkoronáz­ni hosszú diplomáciai pá- •lyafutását. A brit polgári demokratikus játékszabályo­kat persze nem Ian Smith kolonialista rendszerének a lényege sértette, nem az af­rikai fekete lakosság elnyo­mása és kiszipolyozása, ha­nem a nyílt, brutális jog­fosztás gyakorlata, amely egész Afrikában — az an­golok partnereiben is — mélységes felháborodást kel­tett. Home és Smith „meg­békélésének” tehát volt egy formai feltétele: az afrikai lakosság jóváhagyásához kö­tötték az egyezmény érvé­nyességét. London azt képzelte, hogy Smith telepeskormánya majd megtalálja a módját, hogy az afrikai lakosok többsége elfogadja a megegyezést, amely látszólagos „paritást” irányoz elő Rhodesia fehér és fekete lakossága közt. Olyan egyenlőséget, amely­ben öt és fél millió afrikai­nak „egyenlő képviselete” lenne az uralmon levő két­százötvenezer fehér telepesé­vel, Ezt a „paritást” követ­te volna — meg nem hatá­R. Gsandra sajtótájékoztatója (Folytatás az 1. oldalról) s nem egyes emberek túl­kapása vagy valamilyen ki­sebb csoport embertelen cse­lekménye volt, hanem az amerikai imperializmus hó­dító politikájába szervesen beleilleszkedő, népirtó mód­szer. Az eléggé el nem ítél­hető háborús bűncselekmé­nyek megakadályozásának egyetlen eszköze: a béke erőinek még szervezettebb összefogása az agresszorok megfékezésére. Ezzel össze­függésben jelentős az akez­Flesch István, az MTI tu­dósítója jelenti: A szlovákiai Zsolna járás Zastranie falucskájában elte­mették Jaan Micica pilótát, akit az L—410-es típusú cseh. szlovák utasszállító repülő­gép Nyugat-Németországba történt elrablása közben jú­nius 8-án meggyilkolt egy tíztagú gengszterbanda. Mi-j deményezés, hogy a nemzet­közi szervezetek képviselői ül­jenek össze Genfben — azok, akik részt vettek az indokí­nai népek békéjével és füg­getlenségével foglalkozó versailles-i világkonferen­cián, de más nemzetközi szervezetek küldöttei is — ,s vitassák meg a nemzetközi szolidaritással kapcsolatos feladatokat. Ezt a kezdemé­nyezést a szocialista orszá­gok helyeslik, támogatják. Romes Csandra elmondta azt is, hogy a budapesti ér­tekezleten megvitatták aBé­nyékre, amelyekéi; most a re­akciós körök az összes bal­oldali gondolkodású emberek ellen indítandó hadjáratra szeretnének felhasználni? A nyugatnémet közvélemény­ben ez aligha találna megér­tésre —, állapítja meg a Ru- dé Právo. ke-világtanács elnöksége so­ron következő ülésének elő­készületeit és a nemzetközi békemozgalom előtt álló idő­szerű feladatokat. Erre az ülésre Santiago de Chilé­ben, ez év októberében ke­rül sor. Hangsúlyozta, hogy a szo­cialista országok támogatá­sukról biztosították a chilei előkészületeket, s a nemzet­közi békemozgalmak min­dent megtesznek azért, hogy az ülés sikeres legyen. Ettől a tanácskozástól egyébként azt remélik, hogy új kezde­ményezések kiindulópontja lesz, s tovább gazdagítja a békéért folytatott nemzet­közi küzdelmet. Amint Romes Csandra el­mondta ugyancsak a chilei ülésen vitatják meg a BVT 1973-ra tervezett, következő kongresszusának előkészüle­teit s azokat a programokat, amelyekkel a béke-világ- mozgalom kibontakozásának negyedszázados évfordulóját — 1974-ben — valamennyi földrészen megünneplik. (MTI) „Konkrét tanácskozás?*^ \ Kissinger Pekingbe látogat Washingtonban és Peking- ben, szerdán egyidejűleg be­jelentették, hogy Henry Kis­singer, Nixon elnök nemzet- biztonsági főtanácsadója jú­nius 19-től 23-ig látogatást tesz a kínai fővárosban, öt­napos pekingi tartózkodása idején Kissinger „konkrét ta­nácskozásokat” tart majd a kínai vezetőkkel a két ország közötti kapcsolatok norma­lizálásáról, valamint egyéb, kölcsönös érdeklődésre szá­mot tartó, az időszerű nem­I zetközi helyzettel kapcsola­tos kérdésekről. Pilótatemetés Politikai menedék — gyilkosoknak...? Világtükor cicát, három gyermek apját, aki éppen két héttel ezelőtt kapta meg a kiváló pilóta ki­tüntetést, hatalmas tömeg kí­sérte utolsó útjára. Csehszlovákiában ország­szerte rendkívüli felháboro­dást keltett a példátlan piló­tagyilkosság. A hivatalos ki­adatási kérelmen kívül köz­lekedési dolgozók, jogászkö­zösségek, tudósok, közéleti személyiségek és művészek is erélyes hangon követelik a lapokban közzétett nyilatko­zataikban a gyilkos Lubos Adamica és társai kiadatását, elítélését. A Rudé Právo Politikai me­nedék gyilkosoknak? című kommentárjában megütközé­sének ad kifejezést a bonni rádió bejelentésének hallatá­ra, amely szerint a Német Szövetségi Köztársaság csak abban az esetben hajlandó a gyilkosokat kiszolgáltatni, ha nem szabják ki rájuk a leg­súlyosabb büntetést... A nyugatnémet sajtó egyik része azonban, mindenekelőtt a reakciós Springer-konszern lapjai, a gyilkos géprablókat valamiféle „politikai terror áldozatainak” igyekszik fel­tüntetni. Vajon milyen kam­pányt bontakoztatna ki a Springer-sajtó, de még az úgynevezett liberális nyugat­német sajtó is. ha néhány szocialista ország politikai menedéket biztosítana a Baader—Meinhof-féle terro­rista csoport tagjainak, akik valóban politikai motívumok alapján ragadtatták magu­kat kétséges terrorcselekmé­VARSÖ: LEMP PB—KGST A lengyel kormány tervet dolgozott ki a KGST 23. ta­nácsülésen elfogadott komp­lex program lengyelországi megvalósítására. A tervet keddi ülésén megtárgyalta a LEMP Politikai Bizottsága. A Politikai Bizottság hatá­rozatában javasolja a kor­mánynak és szerveinek, hogy következetesen és rend­szeresen tevékenykedjenek a komplex program végre­hajtásán. Kötelezi a párt­szerveket és szervezeteket, hogy állandóan bővítsék és erősítsék a gazdasági és tu­dományos-műszaki együtt­működést a testvéri szocia­lista országokkal. KAIRÓ: csúcs Szadat egyiptomi, Asszad szíriai és Kadhafi líbiai el­nök legközelebbi csúcstalál­kozójára a jövő héten, Mer- sza Matruhban kerül sor — jelentették a szerdai kairói lapok. A három elnököt tömörítő tanács — az Arab Köztár­saságok Szövetségének Leg­felsőbb Testületé — ez al­kalommal negyedszer ülösz- sze. Az AI Ahram szerint el­utazik Mersza Matruhba Idi Amin ugandai elnök is. BEJRŰT: bizalom Szaeb Szalam új libanoni kormánya kedden este 77 szavazattal 15 ellenében bi­zalmat kapott a parlament­től. NEW YORK: panasz Libanon panaszt tett a biztonsági tanácsnál amiatt, hogy Izrael sorozatosan meg­sérti területét. Az elmúlt hét péntekén — írta Ghorra libanoni ENSZ-fődelegátus a panasztévő levélben — hat izraeli bulldózer kelt át a határon, libanoni területen földet markolt ki, amelyet később átszállított a határ izraeli oldalára. SZÖUL: ASPAC Szerdán megkezdte mun­káját Szöulban az Ázsiai és Csendes-óceáni Tanács (AS­PAC) hetedik miniszteri ér­tekezlete. Az ülést Pák Csong-Hi, dél-koreai elnök nyitotta meg. Beszédében ja­vasolta, hogy nyissák meg a szervezet kapuit minden ázsiai és csendes-óceáni or­szág előtt, tekintet nélkül az ideológiai vagy politikai kü­lönbségekre. A válságba ke­rült ASPAC eddig leghatá­rozottabban kommunistael­lenes országának, Dél-Koreá- nak vezetője nem zárta ki a Kínai Népköztársaság felvé­telének lehetőségét sem. Ugyanakkor rendkívül éle­sen támadta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. A résztvevők többsége megfigyelők szerint úgy vé­li, hogy Nixon amerikai el­nök pekingi látogatása után itt az ideje megszabadítani a szervezetet kommunistael­lenes, katonai jellegétől. SAIGON: vietnami hadi­jelentés Kedden délután és szerdá­ra virradó éjszaka Dél-Viet- nam egész területén nagy­arányú támadó akcióba in­dultak a népi felszabadító erők. Egy saigoni közlemény szerint ez alatt az idő alatt összesen 110 ponton támad­ták a saigoni csapatok állá­sait. A szabadságharcosok egyebek között ismét lőtték 122 milliméteres rakétákkal a nagy amerikai támaszpont, Da Nang repülőterét. A gyalogsági Összecsapá­sok súlypontja most az or­szágrész nyugati vidékein, Laosz és Kambodzsa határ­vidékén van, továbbá válto­zatlanul nyomás nehezedik a Saigontól mintegy 100 ki­lométerre északra levő An Loc tartományi székhelyre, ami körül mindmáig nem tudták áttörni az ostromgyű­rűt a saigoni csapatok. A harci tevékenység súlypont­jának délebbre helyeződését jelzi az is, hogy az ameri­kai B—52-es légierődök bom­bázásaik zömét erre a két térségre összpontosították, sőt három hullámban, Sai­gontól mindössze 48 kilomé­terre is bombáztak. rhodesiai veremben rozott időpontban — az af­rikaiak részvétele a hata­lomban. Az egyezmény alap­ján London elismerte Salis­bury szakadár kormányát és feloldotta az ellene elrendelt (egyébként hatástalan) gaz­dasági szankciókat. A bök­kenő csak az volt, hogyan hagyassák jóvá ezt az alkut Rhodesia afrikai népével? Megkérdezni, megszavaztat­ni nem merték — Smith tudja, miért. Ekkor találták ki a Pearce-bizottságot. Meg­bízták Lord Pearce brit diplomatát, hogy vizsgálja meg a lakosság hangulatát, s nyilatkozzék, elfogadják-e a Home—Smith egyezményt Rhodesiában? Ez a bizottság volt az a verem, amelybe azután az esett bele, aki megásta. Lord Pearce mostanáig vizsgálódott Rhodesiában. Olyan egyértelmű, olyan vi­haros, annyira nyilvánvaló és letagadhatatlan volt az afrikai tömegek „Nem!”-ki- áltása, hogy egyszerűen le­hetetlenné vált ezt a bele­egyezés jeleként értékelni. Soha nem tapasztalt tünte­tések rázkódtatták meg az országot. Az úttesteken, a házak falain mindenütt a NO betűket lehetett olvasni. Bárhol jelentek meg a lord vizsgálóbizottságának embe­rei, mindenütt akadtak bá­tor emberek, akik a hírhedt rhodesiai .terrorgépezettel ■ V. dacolva, megmondták a vé­leményüket a szégyenletes alkuról. Rhodesia fekete né­pe először hallatta hangját. A Pearce-jelentés, amelyet a napokban tettek közzé, vég­következtetésében egyértel­mű volt: „A rhodesiai nép egésze nem tekinti a füg­getlenséghez megfelelő alap­nak a múlt év novemberé­ben kötött angol—rhodesiai egyezményt." Az afrikaiak jogfosztott- ságát fenntartó, a demokrá­ciának csak paródiáját ígé­rő egyezmény „elfogadható­ságát” még egy angol vizs­gálóbiztossal sem sikerült bi­zonyítani. A jelentés szerint az európai bevándorlók, az ázsiai és a kevertvérű lako­sok általában elfogadják az említett egyezményt, de az afrikaiak többsége „bizonyos nyomás” ellenére is elveti a rendezés javasolt módját. Lord Pearce hozzáfűzi: rossz- indulatról tenne tanúságot, ha a többség „nem”-jét „igen”-re változtatná ... Afrika és az egész világ látta, mi történik Rhodesiá­ban. Sir Alec a zsákutca láttán kénytelen volt a brit parlamentben bejelenteni: London az afrikai többség elutasítása miatt nem te­kintheti érvényesnek az egyezményt, így a szankciók felfüggesztését sem. A szankciók egyébként est- dig sem akadályozták meg Smith politikáját. Portugá­lia, Dél-Afrika nyíltan szál­lította mindazt, amire a rhodesiai gyarmatosítóknak szükségük volt A nagy nyu­gati cégek ugyancsak meg­találták az útját-módját an­nak, hogy a formális tila­lommal szemben a keres­kedelmi hasznot állítsák elő­térbe. Az Egyesült Államok is kijátszotta az embargót, meet továbbra is felvásárol­ta a rhodesiai krómércet... A szankciók tehát papíron maradnak. És London sem mond le a rhodesiai kapcso­latokról; ha nem sikerült ez a megegyezés, akkor újab­bakra tesz kísérletet... A megfigyelők erre következ­tetnek Sir Denis Greenhill küldetéséből. A brit külügy­minisztérium főtitkára való­színűleg újabb tárgyalások­ra szólítja fel Ian Smith kormányát. Hogy miként vá­laszol majd a fajüldöző te­lepesek vezetője, még nem tudni. Egyelőre a fekete többség vezetőinek üldözésé­vel és bebörtönzésével van elfoglalva. n rhodesiai bányasze­rencsétlenség szomo-' rú aktualitást ad .ezekben a napokban ennek a szenvedő afrikai ország­nak. A bányakatasztrófa mellett — sajnos — idősze­rű az a tartós szerencsétlen­ség is, amelyet a rhodesiai fekete lakosság jogfosztott- sága, a kolonialistáknak va­ló kiszolgáltatottsága jelent. Rudnyanszky István Az amerikai parancsnok­ság szerdán délelőtt azt je­lentette, hogv a légierődök hat nap óta először nem re­pültek be Észak-Vietnam fö­lé, s csak Dél-Vietnam terü­letét támadták. KENNEDY-FOK: távközlési műhold Ä Kennedy-fokról kedden nemzetközi távközlési mű­holdat bocsátottak fel, amely az Indiai óceán fölött „le­begve” 17 ország televíziós és rádió-telefonösszeköttetését segíti elő. Egyszerre 6000 telefonbeszélgetés folytatha­tó segítségével, vagy 12 csa­tornán továbbít színes tv- adásokat — elsőként a mün­cheni olimpiáról. LONDON: Brown autóbalesete Szerencsés kimenetelű autóbaleset élte George Brown volt brit külügymi­nisztert, aki Jaguár kocsi­jával pénteken egy kőfalnak rohant London közelében. Az autó súlyosan megrongáló­dott, a politikus azonban sértetlen maradt. A közeli rendőrőrszobán kénytelen volt alávetni magát a szon- dapróbanak, az eredményt a hatóságok nem hozták nyil­vánosságra. BANGKOK: jubiláló bűnöző Századik akciója előtt vet­te őrizetbe a bangkoki rend­őrség azt a thaiföldi férfit, aki eddig állítólag egy év alatt 99 asszonyon és lá­nyon követett el erőszakott majd Kirabolta áldozatai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents