Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-09 / 107. szám

üépi ékszerek - dalban, táncban, zenében „Röpülj páva” körök megyei döntője Verpeléten ZSÚFOLÁSIG MEGTELT vasárnap délelőtt a verpelé­ti Fegyveres Erőit Klubjá­nak színházterme. A palóc népi hagyományokban oly gazdag egri jarág „Röpülj páva” körei versenyeztek itt egymással, hogy kik juthat­nak közülük országos sze­repléshez a budapesti, au­gusztus 20-í találkozón. A műsorban fellépő együttesek es szólisták produkcióit or­szágos szakzsüi'i bírálta el> amelynek elnöke Lengyelffy Miklós, a Magyar Televízió népzenei osztályának főszer­kesztője, a népszerű „Röpülj páva” műsorok szellemi aty­ja és rendezője volt, A mű­vészeti vetélkedőnek ameri­kai és egyiptomi népzene- kutatók is vendégei voltak, akik a vetélkedő teljes mű­sorát magnetofonszalagrr rögzítették. A művészeti vetélkedőt Fodor Lajos, az egri járási hivatal művelődésügyi osz­tályának vezetője nyitotta meg. Műsorvezető Kovács Ágota fievelö volt, aki díszes bodonyi népviseletben kon­ferálta be az együttesek és szólisták számait. A VÁRAKOZÁSNAK MEG­FELELŐEN gazdag, változa­tos műsort, a legmagasabb igényekkel számoló produk­ciókat láthatott és hallha­tott a naigyszámú közönség. Menyecske férfi- és ve­gyes kórusok vidám nótázá- sai váltották egymást szo­morú, jókedvünket árnyék­ba borító dallamokkal, pa- rázsosan pattogó citeramu­Zalkával, balladós énekek­kel, vidító furulyaszóval, Mint L#ngy®Uíy Miklós, a zsűri elnöke i# megállapí­totta: „Egy egész népi ék- szerdobozt kapott a közön* seg, elámító gazdagsággal”. A- szólisták és együttesek szinte egymást múlták felül, s igen gyakran felhangzott az ütemes vastaps a műsor­számok közben is. Hallhat­tuk a halálra táncoltatott lány balladós énekét, Endre báró balladájának két vál­tozatát, helyi gyűjtésű, ked­ves régi szép dalokkal ke­veredetten. Elsodró, tiszta hangokon csendültek fel a játékos, esúfotkodó nóták, a summásélet keserűségeit íel­panaszló siralmak. Végül messzire hangzó, rezesban- dás, gyöngyös-virágos nép­viselettel ékes, dóvaj lako­dalmas játék tette fel a műsorszámok i a a legszebb koronát. a zsúiu döntési: sze­rint Heves megyét Gyön­gyöspata, Ostoros, Egerbocs, Novaj, F.gerbakta, Keséd együttesei, valamint Kele­men Albin mikófalvl éne­kes képviselik majd a „Rö­pülj páva" körök augusztus 20-1 országos találkozóján. Lehetőség szerint szóhoz jut­hat még a műsorban fonó- házi jelenetével a szentdo- monkosiak együttese Is. (p. d.) Egri képzőművészet Hódmezővásárhelyen Díszbemutató, Közönség nelfil... Műkedvelő művészeti csoportok seregszemléje az egri Gárdonyi Géza Színházban Színpadon a. gyöngyöspatai együttes. (Foto: Tóth) Erősödő kulturális kapcsolatok Jelentős kulturális ese­mény színhelye volt május 6-án, szombaton Hódmező­vásárhelyen a Medgyessy- terem; kiállítás nyílt egri képzőművészek munkáiból. A rendezvény jelentőségét az adja, hogy. a kiállítás a hódmezővásárhelyi és egri képzőművészek alakuló kap­csolatának újabb láncszeme. Ez év februárjában a hód­Velclkedíinli ? Vetélkedünk ? Táncból, dalból, Helioga-. hatosból, Shakespeare-ból — ki mit tud9 Ismét magasra csap a ve­télkedés laza, országrészek és varosok néznek farkassze­met a zsűrivel és egymással a képernyőn, a kamerák előtt. Vetélkednek a fiatalok a Ki mit tud'Nban és vetél­kednek az idősebbek a Két­szer kettőben, — többek kö­zött. Nem kétséges, eljön az idő, amikor a vetélkedésből is vetélkedőt rendeznek a képernyőn. A KI MIT TUD ? népsze­rűsége — újfent beigazoló­dott — utolérhetetlen. Ezzel az ifjak számára remekül ki­talált játékkal (?) még az elégedetlenek is elégedettek, az elő-, középdöntők és a döntő egy-egy programja „iátogatottabb”, mint egy jó foeimérkőzés — mármint az aranycsapat idejéből való foci színvonalú mérkőzés a képernyőn Érdekes lenne és nem is nehéz megszámolni hányán nézik ezt a progra­mot... Nem sértődik meg — gondolom — sem a sta­tisztikai hivatal, sem pedig a MRT felmérésekkel fog­lalkozó munkacsoportja, ha én most egészen pontosan megmondom; a tízmillióból nyolcmillióim. Nézik! Élve­zik! Izgulják' És persze, szid­ják is. A televíziót, a zsűrit? a kartk-N > vagy inkább az artista, nem tahe‘né-e mega zsűri, hogy két zenekarból egyet sem enged tovább ... és a többi. Tehát megkezdődött és rögtön néhány remek egyé­niség, kiemelkedő, „döntős” produkció, néhány nagyon gyengécske is persze — aho­gyan ez már Ilyenkor lenni W&- május % ke szokás. Tekintsünk most el az értékeléstől — a legjob- bakkal amúgy is találko­zunk, f* vesztesektől pedig szépen illik búcsúzni. Nemcsak az olimpiára ér­vényes: nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Persze, azért győzni sem megvetendő dolog. KÉTSZER KETTŐ. Nekem nem tetszik. Egyre inkább nem tetszik. A legutóbbi adás akadémikus vitája töb­bek . között a különböző Shakespeare-társulatok kü­lönböző felfogású bemutatói­ról az átlagember számára oly távoli és megfoghatatlan világot és témát jelent, amelyhez még a jóízű drukk sem tud zamatot adni. Hoz­zátéve ismét — már méltat­lankodtam ugyan emiatt —, hogy profi ne induljon a sa­ját területén. Még ha az lát­szólag távolabb is áll tőle. Az idős, nyugdíjas mérnök­nek elhiszem, hogy pont a katonacsászárok kora a hob­byja, s ha szót váltott az egytagú zsűrijével, vagy nem tudott valamit és ezért ki­javította őt Háhn professzor, nem éreztem magam telje­sen kívülállónak. Egyik ok tehát ez, ami­ért nem tetszik nekem a Kétszer kettő. A másik a kimondottan erőUefeUnek tűnő és p műsort két telje­sen ellen---. egymóst nem feltételező, de ki;: író részre és „műfajra bontó vidám vetélkedő. Az anyósok és vők közös küzdelme a bor és a húsleves, a pulykasült és a Kuwaítból hozott ken­dő miatt és között, megle­hetősen érdektelen és unal­mas a nézőknek. Lehet, sőt, biztos, hogy a kamera előtt ülő anyósok és vők számára izgalma« és g-'- s 's vo’i. d? 5k nyomán .-írnk, mi millióan! És most milliók nyolc mi­iál? (igyurkó) mezővásérhelyi képzőművé­szet alkotásaiból nyílt kiál­lítás Egerben, s azóta a ván­dorkiállítás során már szin­te egész Heves megye meg­ismerhette a vásárhelyi pik­tora sajátosságait, legkiemel­kedőbb képviselőit. Most e vándorkiállítás viszonzása­képpen az egriek művészeti hagyományokban ugyan sze­gényebb, masabb profilú anyagát tekinthetik meg nem­csak Hódmezővásárhely, hanem egész Csongrád me­gye művészetkedvelőí. A kiállítás változatos anyagában a hagyományos stílusú táblaképek és az absztrakt törekvések egy­aránt megtalálhatók, A kép­anyagból Kátéi Mihály na­turalista, Kostáit István impresszionista festményei, valamint Blaskó János és Se­res János főiskolai rajztaná­rok absztrakt képei hívják magukra a figyelmet. Ki­rály Róbert és Szabó László szobrainak emberközpontú­sága ragadja meg a nézőt. A gazdag programmal egybekötött kiállítási nap bi­zonyára ismét erősebb szá­lakkal köti egymáshoz a két város kulturális intézmé­nyeit. Jurányi Anna Köztudomású, hogy me­gyénkben számos műkedvelő művészeti csoport tevékeny­kedik mind eredményeseb­ben, az is tény, hogy többsé­güknek eddig aligha volt al­kalma, hogy a szélesebb kö­rű nyilvánosság előtt bizo­nyítsa képességeit. Megyénk műkedvelő mű­vészeti csoportjainak talán ki sem mondott, de régen dé­delgetett vágya teljesült va­sárnap délelőtt: a megyei ta­nács művelődésügyi osztálya és a Megyei Művelődési Köz­pont, a legjobbjaik számára pódiumot biztosított: a me­gyeszékhelyen, a Gárdonyi Géza Színházban mutathat­ták be produkcióik javát. Csak elismerő szavakkal le­het beszélni erről a kezde­ményezésről, hiszen a cso­portoknak ez nemcsak fellé­pési lehetőséget nyújtott, ha­nem alkalmat arra is, hogy megismerjék egymás munká­ját, ellessék a hasznosítható szakmai fogásokat. Hét csoport — a Hatvani Irodalmi Színpad, a Füzes­abonyi Kamarakórus, a Gyöngyöspatai Röpülj Páva Kör, a Kompolti Női Kórus, a Parádí ÁFÉSZ és Iskolai Néptánccsoport, a Felnémeti Clteraegyüttes és a Hevesi Bábcsoport — mutatta be műsorát. Á két kórus — a füzesabo­nyi és a kompolti —. igé­nyesen, jó érzékkel váloga­tott repertoárral lépett szín­padra, bizonyítva, hogy a nehezebb feladatokkal is zökkenőmentesen képesek megbirkózni. Kellemes meg­lepetést keltett a Gyöngyös- patai Röpülj Páva Kör be­mutatkozása: két apróság — innen még az iskolás kor­tól —, .énekelt imponáló ma­gabiztossággal szólót, sej­tetve, hogy ha kellőképpen foglalkoznak képzésükkel, kiváló népi énekesekké nőhet­nek. Bálint Agnes bábdarabjá- nak ügyes átdolgozásával je­lentkezett a Hevesi Bábcso- port diákkollektívája. Igazi játékos kedv, ötletesen meg­formált figurák jellemezték az előadást, amely gyerekkö- zönség körében minden bi­zonnyal osztatlan elismerést váltott volna ki. Az irodalmi színpad kate­góriáját csak a hatvani fia­talok képviselték, akik „A szép asszon vervé' jó” cím­mel népköltészeti összeállí­tást vittek színpadra. Kocsis István rendezése kétszeresen is dicsérendő, egyrészt hiány­talanul érzékeltette a vérbő népi humort, másrészt lehe­tőséget adott a népes sze­replőgárdának a felszaba­dult, önfeledt játékra. S em­lítsük meg még az együttes egy, az irodalmi színpadok­nál sajnos ritka erényét: a szereplők életszerűen, jól, otthonosan mozogtak a színpadon. Kedves színfoltja volt a bemutatónak a paródiák mű­sora is. Somfai Tiborné mű­vészeti vezető érdeme, hogy a helyi néptánc-motívumokat /. Patt nson Sovány vigasz Alig voltam négyéves, amikor anyám meghalt. Ju­dith nénihez vittek, ő volt az egyetlen rokonom e kerek világon. Apámat soha nem láttam, s ezért egészen kis koromban úgy hittem, nem is volt soha, Bár ezt egy kis­sé furcsállottam. Abban az Időben Judith néni 35 éves volt. Néhány szobát adott ki albérletbe, abból élt. Egy-két éve éltem már nála, amikor új albérlő köl­tözött a házba, valami Port- man. Egy cseppet sem volt rokonszenves, Az elpző lakó ugyanis tisztviselő volt, előt­te egy kereskedő lakott ott. Portman azonban más fából volt faragva. Nem dolgozott, csak téblábolt egész nap. Csak estefele ment el egy kicsit sétálni. ( Bármilyen kicsi is voltam, már nagyon tudtam gyűlölni. Megsejtettem ugyanis, hogy feleségül akarja venni Judith nénit. Alig egy-kót hét után, hogy odaköltözött, máris ne­vén szólította. Egy napon gyűrűt hozok neki. — Gyémánt? — kérdeztem morcosán. — Természetesen — mond­ta a nénikém. — Csak nem képzeled, hogy Fred... Port­man úr hamis ékszert vásá­rolna? Jt Egyszerű, csendes esküvőt ■ tartottak. Nászútra se men­tek. Egy-két hét múlva Portman úr köntörfalazva bejelentette, hogy életbizto­sítást akar kötni Judith néni nevére. — Tudom, hogy semmi sem vigasztalna meg, ha a halál elragadna karjaim kö­zül — mondta lehajtott fej­jel —, de itt van ez a kö­lyök is, az ő jövőjére is gondolnunk kell. — Az ötlet nem megveten­dő — bólintott beleegyezzen nénikéin pár perces gondol­kodás u-tán. — Az azonban nem jutott eszedbe, hogy te halsz meg előbb? Tudod, mit csinálunk? Mindketten élet- biztosítást fogunk kötni. Az lesz a legjobb. Meg is beszélték mindjárt, hogy személyenként 5000 font sterlingre szóló biztosí­tást kötnek. ★ Nem biztos, hogy az egész­nek h-V-ml köze is volt az éto. .’ koz. de Forte- úr néhány héttel később azt javasolta, hogy utazzunk el a tengerre. Órák hosszat fe­küdtünk a forró homokon, Portman szalmakalapban, a nénikém pedig mulatságos fürdőruhában. Egy szép na­pon, amikor egy parányi szellő sem lengedezett, Port­man azt ajánlotta, menjünk csónakázni. Azzal dicseke­dett, hogy fiatalabb korában remek evezős volt. A csónak kicsiny volt, a nénikém és én ott szorong­tunk az egyik ülésen Port­alannal szemben. A csónaká­zás remekül kezdődött. Port­man úr valóban kiválóan evezett. Amikor letette az eve’zőket, a part már alig látszott mögöttünk. — Judith — mondta ak­kor, letörölve gyöngyöző homlokát —, adj egy ciga­rettát. Ott van az ingem zse­bében. Nénikém az ölében tartot­ta az inget. Föl kellett áll­nia, hogy átnyújthassa a ci­garettát. Abban a pillanat­ban Portman is felállt, a csó­nak ringani kezdett. — Vigyázz! — kiáltott ijedten, és két kezét ki­nyújtva, Judith néni felé lé­pett. Hogy őszinte legyek, nem mernék rá megesküdni, hogy meglökte a nénikémet. Le­het. hogy csak megbotlott... Bármi történt is, egy biztos, Judith néni a vízbe esett. Azt hittem, utána fog ugra­nemcsak összegyűjtötte, megmentette a feledéstől, ha­nem diákjaival el is táncol­tatta. Ügy érezzük azonban: ebből a lelkes gárdából jó­val többet is „ki lehetne hoz­ni”. Elsősorban átgondoltabb, újszerűbb, ötletesebb kore­ográfiával. Hét amatőr együttes bemuta­tóját láttuk, elmondhatjuk mindegyik képességei legjavát igyekezett nyújtani több-ke­vesebb sikerrel. Ök úgy hit­ték — ki ne gondolta volna így? — műértő, szép számú közönség előtt debütálnak. Nagyot csalódtak! A né­zőtéren ugyanis alig húszán —huszonötén ültek. Drága a belépőjegy? Szó sincs róla: a díszbemutatóra ugyanis in­gyen juthatott bárki jegyhez. Ekkora lenne a megye szel­lemi centrumában az érdek­telenség, úgyszólván senkit sem érdekelne egy ilyen vál­tozatos programot nemcsak dgérő, hanem nyújtani is ké­pes műsor? Nem erről van szó! Mind­össze arról, hogy ismét elég­telenre vizsgázott a közön­ségtájékoztatás. Szándékosan nem szervezést említünk, mert még a szimpla figye­lemfelhívás is vonzotta vol­na ^az érdeklődőket, ha legalább az időpontot csepp­nyi előrelátással jól választ­ják. így viszont csak díszbe­mutatónak nevezett házi ren­dezvényt tartottak. Közön­ség nélkül... Pécsi István ni, de csak állt, és teli to­rokból kiabált: Segítség! Se­gítség. A nénikémnek azonban nem volt szüksége segítségre. Remekül úszott, és hamaro­san már a csónakba kapasz­kodott. Azt sem tudnám megmondani, hogy Portman úr nyújtotta-e oda neki a ke­zét, vagy Judith néni ragad­ta meg őt. A következő pil­lanatban azonban már csak azt láttam, hogy Portman ür csapkod a vízben. Segítettem nénikémnek a csónakba mászni, Portman meg ottmaradt. Lehet, hogy kiválóan tudott evezni, úszni azonban már kevésbé. Csak csapkodott, és rémülten üvöltözött. Egyre inkább éli távolodott a csónaktól. A né­ni kém megragadta az evei zőt, és ügyetlenül kormái nyozni kezdte a csónakot. Igyekezete azonban a visszá­jára sült el. Ahelyett, hogy segített volna Portman úron, véletlenül fejbe csapta az evezővel. Le is merült a víz alá. ★ Mindenki részvétét nyilvái nította... a biztosítótársasá­gok tisztviselője is. — Látja, milyen okos do­log /életbiztosítást kötni — mondta. — Bizony, soha nem lehet tudni, mit hoz a sors. Nénikéin szomorú arccal bólogatott, — Szörnyű dolog elveszíte­ni élettársunkat — törölget- te vörös szemét zsebkendő­jével. Ötezer font sterling sovány vigasz. 1 *

Next

/
Thumbnails
Contents