Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-09 / 107. szám
üépi ékszerek - dalban, táncban, zenében „Röpülj páva” körök megyei döntője Verpeléten ZSÚFOLÁSIG MEGTELT vasárnap délelőtt a verpeléti Fegyveres Erőit Klubjának színházterme. A palóc népi hagyományokban oly gazdag egri jarág „Röpülj páva” körei versenyeztek itt egymással, hogy kik juthatnak közülük országos szerepléshez a budapesti, augusztus 20-í találkozón. A műsorban fellépő együttesek es szólisták produkcióit országos szakzsüi'i bírálta el> amelynek elnöke Lengyelffy Miklós, a Magyar Televízió népzenei osztályának főszerkesztője, a népszerű „Röpülj páva” műsorok szellemi atyja és rendezője volt, A művészeti vetélkedőnek amerikai és egyiptomi népzene- kutatók is vendégei voltak, akik a vetélkedő teljes műsorát magnetofonszalagrr rögzítették. A művészeti vetélkedőt Fodor Lajos, az egri járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője nyitotta meg. Műsorvezető Kovács Ágota fievelö volt, aki díszes bodonyi népviseletben konferálta be az együttesek és szólisták számait. A VÁRAKOZÁSNAK MEGFELELŐEN gazdag, változatos műsort, a legmagasabb igényekkel számoló produkciókat láthatott és hallhatott a naigyszámú közönség. Menyecske férfi- és vegyes kórusok vidám nótázá- sai váltották egymást szomorú, jókedvünket árnyékba borító dallamokkal, pa- rázsosan pattogó citeramuZalkával, balladós énekekkel, vidító furulyaszóval, Mint L#ngy®Uíy Miklós, a zsűri elnöke i# megállapította: „Egy egész népi ék- szerdobozt kapott a közön* seg, elámító gazdagsággal”. A- szólisták és együttesek szinte egymást múlták felül, s igen gyakran felhangzott az ütemes vastaps a műsorszámok közben is. Hallhattuk a halálra táncoltatott lány balladós énekét, Endre báró balladájának két változatát, helyi gyűjtésű, kedves régi szép dalokkal keveredetten. Elsodró, tiszta hangokon csendültek fel a játékos, esúfotkodó nóták, a summásélet keserűségeit íelpanaszló siralmak. Végül messzire hangzó, rezesban- dás, gyöngyös-virágos népviselettel ékes, dóvaj lakodalmas játék tette fel a műsorszámok i a a legszebb koronát. a zsúiu döntési: szerint Heves megyét Gyöngyöspata, Ostoros, Egerbocs, Novaj, F.gerbakta, Keséd együttesei, valamint Kelemen Albin mikófalvl énekes képviselik majd a „Röpülj páva" körök augusztus 20-1 országos találkozóján. Lehetőség szerint szóhoz juthat még a műsorban fonó- házi jelenetével a szentdo- monkosiak együttese Is. (p. d.) Egri képzőművészet Hódmezővásárhelyen Díszbemutató, Közönség nelfil... Műkedvelő művészeti csoportok seregszemléje az egri Gárdonyi Géza Színházban Színpadon a. gyöngyöspatai együttes. (Foto: Tóth) Erősödő kulturális kapcsolatok Jelentős kulturális esemény színhelye volt május 6-án, szombaton Hódmezővásárhelyen a Medgyessy- terem; kiállítás nyílt egri képzőművészek munkáiból. A rendezvény jelentőségét az adja, hogy. a kiállítás a hódmezővásárhelyi és egri képzőművészek alakuló kapcsolatának újabb láncszeme. Ez év februárjában a hódVelclkedíinli ? Vetélkedünk ? Táncból, dalból, Helioga-. hatosból, Shakespeare-ból — ki mit tud9 Ismét magasra csap a vetélkedés laza, országrészek és varosok néznek farkasszemet a zsűrivel és egymással a képernyőn, a kamerák előtt. Vetélkednek a fiatalok a Ki mit tud'Nban és vetélkednek az idősebbek a Kétszer kettőben, — többek között. Nem kétséges, eljön az idő, amikor a vetélkedésből is vetélkedőt rendeznek a képernyőn. A KI MIT TUD ? népszerűsége — újfent beigazolódott — utolérhetetlen. Ezzel az ifjak számára remekül kitalált játékkal (?) még az elégedetlenek is elégedettek, az elő-, középdöntők és a döntő egy-egy programja „iátogatottabb”, mint egy jó foeimérkőzés — mármint az aranycsapat idejéből való foci színvonalú mérkőzés a képernyőn Érdekes lenne és nem is nehéz megszámolni hányán nézik ezt a programot... Nem sértődik meg — gondolom — sem a statisztikai hivatal, sem pedig a MRT felmérésekkel foglalkozó munkacsoportja, ha én most egészen pontosan megmondom; a tízmillióból nyolcmillióim. Nézik! Élvezik! Izgulják' És persze, szidják is. A televíziót, a zsűrit? a kartk-N > vagy inkább az artista, nem tahe‘né-e mega zsűri, hogy két zenekarból egyet sem enged tovább ... és a többi. Tehát megkezdődött és rögtön néhány remek egyéniség, kiemelkedő, „döntős” produkció, néhány nagyon gyengécske is persze — ahogyan ez már Ilyenkor lenni W&- május % ke szokás. Tekintsünk most el az értékeléstől — a legjob- bakkal amúgy is találkozunk, f* vesztesektől pedig szépen illik búcsúzni. Nemcsak az olimpiára érvényes: nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Persze, azért győzni sem megvetendő dolog. KÉTSZER KETTŐ. Nekem nem tetszik. Egyre inkább nem tetszik. A legutóbbi adás akadémikus vitája többek . között a különböző Shakespeare-társulatok különböző felfogású bemutatóiról az átlagember számára oly távoli és megfoghatatlan világot és témát jelent, amelyhez még a jóízű drukk sem tud zamatot adni. Hozzátéve ismét — már méltatlankodtam ugyan emiatt —, hogy profi ne induljon a saját területén. Még ha az látszólag távolabb is áll tőle. Az idős, nyugdíjas mérnöknek elhiszem, hogy pont a katonacsászárok kora a hobbyja, s ha szót váltott az egytagú zsűrijével, vagy nem tudott valamit és ezért kijavította őt Háhn professzor, nem éreztem magam teljesen kívülállónak. Egyik ok tehát ez, amiért nem tetszik nekem a Kétszer kettő. A másik a kimondottan erőUefeUnek tűnő és p műsort két teljesen ellen---. egymóst nem feltételező, de ki;: író részre és „műfajra bontó vidám vetélkedő. Az anyósok és vők közös küzdelme a bor és a húsleves, a pulykasült és a Kuwaítból hozott kendő miatt és között, meglehetősen érdektelen és unalmas a nézőknek. Lehet, sőt, biztos, hogy a kamera előtt ülő anyósok és vők számára izgalma« és g-'- s 's vo’i. d? 5k nyomán .-írnk, mi millióan! És most milliók nyolc miiál? (igyurkó) mezővásérhelyi képzőművészet alkotásaiból nyílt kiállítás Egerben, s azóta a vándorkiállítás során már szinte egész Heves megye megismerhette a vásárhelyi piktora sajátosságait, legkiemelkedőbb képviselőit. Most e vándorkiállítás viszonzásaképpen az egriek művészeti hagyományokban ugyan szegényebb, masabb profilú anyagát tekinthetik meg nemcsak Hódmezővásárhely, hanem egész Csongrád megye művészetkedvelőí. A kiállítás változatos anyagában a hagyományos stílusú táblaképek és az absztrakt törekvések egyaránt megtalálhatók, A képanyagból Kátéi Mihály naturalista, Kostáit István impresszionista festményei, valamint Blaskó János és Seres János főiskolai rajztanárok absztrakt képei hívják magukra a figyelmet. Király Róbert és Szabó László szobrainak emberközpontúsága ragadja meg a nézőt. A gazdag programmal egybekötött kiállítási nap bizonyára ismét erősebb szálakkal köti egymáshoz a két város kulturális intézményeit. Jurányi Anna Köztudomású, hogy megyénkben számos műkedvelő művészeti csoport tevékenykedik mind eredményesebben, az is tény, hogy többségüknek eddig aligha volt alkalma, hogy a szélesebb körű nyilvánosság előtt bizonyítsa képességeit. Megyénk műkedvelő művészeti csoportjainak talán ki sem mondott, de régen dédelgetett vágya teljesült vasárnap délelőtt: a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Megyei Művelődési Központ, a legjobbjaik számára pódiumot biztosított: a megyeszékhelyen, a Gárdonyi Géza Színházban mutathatták be produkcióik javát. Csak elismerő szavakkal lehet beszélni erről a kezdeményezésről, hiszen a csoportoknak ez nemcsak fellépési lehetőséget nyújtott, hanem alkalmat arra is, hogy megismerjék egymás munkáját, ellessék a hasznosítható szakmai fogásokat. Hét csoport — a Hatvani Irodalmi Színpad, a Füzesabonyi Kamarakórus, a Gyöngyöspatai Röpülj Páva Kör, a Kompolti Női Kórus, a Parádí ÁFÉSZ és Iskolai Néptánccsoport, a Felnémeti Clteraegyüttes és a Hevesi Bábcsoport — mutatta be műsorát. Á két kórus — a füzesabonyi és a kompolti —. igényesen, jó érzékkel válogatott repertoárral lépett színpadra, bizonyítva, hogy a nehezebb feladatokkal is zökkenőmentesen képesek megbirkózni. Kellemes meglepetést keltett a Gyöngyös- patai Röpülj Páva Kör bemutatkozása: két apróság — innen még az iskolás kortól —, .énekelt imponáló magabiztossággal szólót, sejtetve, hogy ha kellőképpen foglalkoznak képzésükkel, kiváló népi énekesekké nőhetnek. Bálint Agnes bábdarabjá- nak ügyes átdolgozásával jelentkezett a Hevesi Bábcso- port diákkollektívája. Igazi játékos kedv, ötletesen megformált figurák jellemezték az előadást, amely gyerekkö- zönség körében minden bizonnyal osztatlan elismerést váltott volna ki. Az irodalmi színpad kategóriáját csak a hatvani fiatalok képviselték, akik „A szép asszon vervé' jó” címmel népköltészeti összeállítást vittek színpadra. Kocsis István rendezése kétszeresen is dicsérendő, egyrészt hiánytalanul érzékeltette a vérbő népi humort, másrészt lehetőséget adott a népes szereplőgárdának a felszabadult, önfeledt játékra. S említsük meg még az együttes egy, az irodalmi színpadoknál sajnos ritka erényét: a szereplők életszerűen, jól, otthonosan mozogtak a színpadon. Kedves színfoltja volt a bemutatónak a paródiák műsora is. Somfai Tiborné művészeti vezető érdeme, hogy a helyi néptánc-motívumokat /. Patt nson Sovány vigasz Alig voltam négyéves, amikor anyám meghalt. Judith nénihez vittek, ő volt az egyetlen rokonom e kerek világon. Apámat soha nem láttam, s ezért egészen kis koromban úgy hittem, nem is volt soha, Bár ezt egy kissé furcsállottam. Abban az Időben Judith néni 35 éves volt. Néhány szobát adott ki albérletbe, abból élt. Egy-két éve éltem már nála, amikor új albérlő költözött a házba, valami Port- man. Egy cseppet sem volt rokonszenves, Az elpző lakó ugyanis tisztviselő volt, előtte egy kereskedő lakott ott. Portman azonban más fából volt faragva. Nem dolgozott, csak téblábolt egész nap. Csak estefele ment el egy kicsit sétálni. ( Bármilyen kicsi is voltam, már nagyon tudtam gyűlölni. Megsejtettem ugyanis, hogy feleségül akarja venni Judith nénit. Alig egy-kót hét után, hogy odaköltözött, máris nevén szólította. Egy napon gyűrűt hozok neki. — Gyémánt? — kérdeztem morcosán. — Természetesen — mondta a nénikém. — Csak nem képzeled, hogy Fred... Portman úr hamis ékszert vásárolna? Jt Egyszerű, csendes esküvőt ■ tartottak. Nászútra se mentek. Egy-két hét múlva Portman úr köntörfalazva bejelentette, hogy életbiztosítást akar kötni Judith néni nevére. — Tudom, hogy semmi sem vigasztalna meg, ha a halál elragadna karjaim közül — mondta lehajtott fejjel —, de itt van ez a kölyök is, az ő jövőjére is gondolnunk kell. — Az ötlet nem megvetendő — bólintott beleegyezzen nénikéin pár perces gondolkodás u-tán. — Az azonban nem jutott eszedbe, hogy te halsz meg előbb? Tudod, mit csinálunk? Mindketten élet- biztosítást fogunk kötni. Az lesz a legjobb. Meg is beszélték mindjárt, hogy személyenként 5000 font sterlingre szóló biztosítást kötnek. ★ Nem biztos, hogy az egésznek h-V-ml köze is volt az éto. .’ koz. de Forte- úr néhány héttel később azt javasolta, hogy utazzunk el a tengerre. Órák hosszat feküdtünk a forró homokon, Portman szalmakalapban, a nénikém pedig mulatságos fürdőruhában. Egy szép napon, amikor egy parányi szellő sem lengedezett, Portman azt ajánlotta, menjünk csónakázni. Azzal dicsekedett, hogy fiatalabb korában remek evezős volt. A csónak kicsiny volt, a nénikém és én ott szorongtunk az egyik ülésen Portalannal szemben. A csónakázás remekül kezdődött. Portman úr valóban kiválóan evezett. Amikor letette az eve’zőket, a part már alig látszott mögöttünk. — Judith — mondta akkor, letörölve gyöngyöző homlokát —, adj egy cigarettát. Ott van az ingem zsebében. Nénikém az ölében tartotta az inget. Föl kellett állnia, hogy átnyújthassa a cigarettát. Abban a pillanatban Portman is felállt, a csónak ringani kezdett. — Vigyázz! — kiáltott ijedten, és két kezét kinyújtva, Judith néni felé lépett. Hogy őszinte legyek, nem mernék rá megesküdni, hogy meglökte a nénikémet. Lehet. hogy csak megbotlott... Bármi történt is, egy biztos, Judith néni a vízbe esett. Azt hittem, utána fog ugranemcsak összegyűjtötte, megmentette a feledéstől, hanem diákjaival el is táncoltatta. Ügy érezzük azonban: ebből a lelkes gárdából jóval többet is „ki lehetne hozni”. Elsősorban átgondoltabb, újszerűbb, ötletesebb koreográfiával. Hét amatőr együttes bemutatóját láttuk, elmondhatjuk mindegyik képességei legjavát igyekezett nyújtani több-kevesebb sikerrel. Ök úgy hitték — ki ne gondolta volna így? — műértő, szép számú közönség előtt debütálnak. Nagyot csalódtak! A nézőtéren ugyanis alig húszán —huszonötén ültek. Drága a belépőjegy? Szó sincs róla: a díszbemutatóra ugyanis ingyen juthatott bárki jegyhez. Ekkora lenne a megye szellemi centrumában az érdektelenség, úgyszólván senkit sem érdekelne egy ilyen változatos programot nemcsak dgérő, hanem nyújtani is képes műsor? Nem erről van szó! Mindössze arról, hogy ismét elégtelenre vizsgázott a közönségtájékoztatás. Szándékosan nem szervezést említünk, mert még a szimpla figyelemfelhívás is vonzotta volna ^az érdeklődőket, ha legalább az időpontot cseppnyi előrelátással jól választják. így viszont csak díszbemutatónak nevezett házi rendezvényt tartottak. Közönség nélkül... Pécsi István ni, de csak állt, és teli torokból kiabált: Segítség! Segítség. A nénikémnek azonban nem volt szüksége segítségre. Remekül úszott, és hamarosan már a csónakba kapaszkodott. Azt sem tudnám megmondani, hogy Portman úr nyújtotta-e oda neki a kezét, vagy Judith néni ragadta meg őt. A következő pillanatban azonban már csak azt láttam, hogy Portman ür csapkod a vízben. Segítettem nénikémnek a csónakba mászni, Portman meg ottmaradt. Lehet, hogy kiválóan tudott evezni, úszni azonban már kevésbé. Csak csapkodott, és rémülten üvöltözött. Egyre inkább éli távolodott a csónaktól. A néni kém megragadta az evei zőt, és ügyetlenül kormái nyozni kezdte a csónakot. Igyekezete azonban a visszájára sült el. Ahelyett, hogy segített volna Portman úron, véletlenül fejbe csapta az evezővel. Le is merült a víz alá. ★ Mindenki részvétét nyilvái nította... a biztosítótársaságok tisztviselője is. — Látja, milyen okos dolog /életbiztosítást kötni — mondta. — Bizony, soha nem lehet tudni, mit hoz a sors. Nénikéin szomorú arccal bólogatott, — Szörnyű dolog elveszíteni élettársunkat — törölget- te vörös szemét zsebkendőjével. Ötezer font sterling sovány vigasz. 1 *
