Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-09 / 107. szám

1

•^aa/vaaaaaaa/saaaaaaaaaaaa^aaaaaaaaaaaa/vvaaa/wvvnaaaaaaaaaa/vvv

Hétfő esti külpolitikai kommentárunk

Különös csend

HETEK ÖTA ismét Vietnam áll a nemzetközi közvélemény figyelmének középpontjában és az érdeklődés a legutóbbi napokban ez szinte óráról órára fokozódik. Hadd tegyük hozzá nyomban: a legteljesebb joggal. Indokínában,'illetve Indokína körül most valóban olyan fejleményeknek vagyunk tanúi, amelyek nemcsak e sokat szenvedett térség jövőjét befolyásolhatják, hanem más földrajzi és politikai szférákra is hatással lehetnek.

A vietnámi háborúnak ezt a kétségtelenül új, meghatározó jelentőségűnek tűnő szakaszát több szempontból is vizsgálhatjuk, különösen most, a drámainak szánt amerikai döntések nyomán. Ezúttal azonban maradjunk egyetlen, viszonylag kevéssé figyelemre méltatott vonatkozásnál.

Arról van szó, hogy az Egyesült Államok vezetésének a vietnami háború nemcsak a bel-, hanem a külpolitikában is megoldhatatlan problémát okoz. Túlzás nélkül ki lehet jelenteni: az USA történetében aligha okozott bármi ennyi gondot a State Departmentnek, az amerikai külügyminisztériumnak.

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK, amely • néhány esztendeje még azt remélhette, hogy indokínai akcióinak valamilyen kollektív fellépés látszatát adhatja, néhány önérdekből cselekvő ázsiai bábrezsim érthető szorgoskodását v leszámítva ebben a számára mérhetetlenül fontos, kérdésben teljesen magára maradt.

Ez derül ki a hétfői angol sajtó megjegyzéseiből, kommentárjaiból, nem egyszer hivatalos körök hangulatát, sőt állásfoglalását tükröző cikkeiből. Ez pedig nagy csapás Washingtonnak. Hiszen a NATO-Szövetségesek Vietnammal kapcsolatos magatartása már régen enyhén szólva felemás volt, de* London nem is olyan régen még viszonylag szilárd pontnak számított

A munkáspárti Wilson nem egy fontos nyilatkozatban támogatta Washington vietnami politikáját és ezt a hagyományt a toryk is folytatták. Csakhogy a jelek szerint most már nem folytatják.

Az USA Vietnam-politikája elérte azt a pontot, amikor nyílt támogatás már London számára képtelenségnek bizonyult és ebben a vonatkozásban a Downing Street 10. is hivátálös cséhdbé burkolózik.

ANGLIA REGI tengerészország. Ha vezetői nem is mindig, lakosai csalhatatlan biztonsággal tudják, mikor süllyed egy hajó.

^ÁAáAA^^A^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÓAAAAA/VsWAAV'AAAAA/

Választások

Olaszországban

(Népújság-telefoto — AP—MT1—KS)

Vasárnap, az olasz általános parlamenti választások első napján este tíz órakor zárták be Olaszország 67 670 szavazó helyiségét. A szavazók hétfőn reggel hét órától járulhatnak ismét az urnákhoz. Vasárnap estig a 37 039 769 szavazójogosult több mint háromnegyede, 78.9 százaléka adta le szavazatát — közölte az olasz belügyminisztérium. A választási részvétel aránya meghaladta az 1968. május 19-i választásokét.

A választások végeredménye pedig kedden 15 óra tájban várható. Képünkön (fent): Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára és Giovanni Leone (lent), olasz államelnök a szavazóurnánál.

. . .1; : '

............ .....3

I

m

már huszonhét éve, hogy Európában elhallgattak a fegyverek, ösz- szeomlott a hitleri birodalom, az antifasiszta koalíció győzelmével véget ért a második világháború. A győzelem napja a világ népeinek nagy nemzetközi ünnepe a nácizmus megsemmisítése Európa szinte valamennyi országának a szabadságot hozta el, beleértve a német népet is, amely a Reich bukásával felszabadult a hitleri lidércnyomás alól.

A győzelem légfőbb részese a szovjet hadsereg, a szovjet nép volt, mindemellett fontos történelmi tény, hogy a Hitler-ellenes harcban elévülhetetlen érdemeket Szereztek a brit hadsereg katonái, a francia, a lengyel, a csehszlovák, a jugoszláv, az olasz és más nemzetiségű partizánok, ellenállók, szabadságharcosok.

Ma már könyvtárakat kitevő irodalma van a második világháborúnak, hozzáférhetővé váltak a levéltárak, a korabeli titkos dokumentumok. Sok kísérlet történt arra is, hogy meghamisítsák a történelmet, s Hitler katonai vereségét másod-, harmadrendű tényezőknek tulajdonítsák. Ám semmiféle ilyen kísérlet nem változtathat a tényeken, mindenekelőtt azon, hogy az antifasiszta felszabadító háború azért végződött győzelemmel, mert részvevői igaz ügyet, a népek önállósági és függetlenségi jogát, a legalapvetőbb emberi jogokat védelmezték, s ez a katonai erő mellett legyőzhetetlen erkölcsi-politikai fölényüket is biztosította.

Azzal, hogy elismerjük a

1972. május 9., kédd

brit és amerikai részvétel jelentőségét a Hitler-ellenes harcban, a történelmi igazságnak teszünk eleget. Semmi nem homályosíthatja el azonban azt a döntő szerepet, amelyet a Szovjetunió vállalt és viselt. 1941 és 1945 között a szovjet hadsereg 690 hitlerista hadosztályt semmisített meg, csaknem négyszer annyit, mint amennyi az ösz- szes többi frontokon harcolt. Hitler tüzérségének, légierejének és harckocsiállományának negyed része a keleti frontokon pusztult el. A fasiszta hadsereg 13,5 milliós emberveszteségéből tízmillió a szovjet hadsereg csapásai alatt hullott el. A háború éveiben nemcsak a legnagyobb győzelmek, hanem a legnagyobb áldozatok vállalása is a szovjet nép nevéhez fűződik. A frontokon, a partizánharcokban és a hitlerista haláltáborokban húszmillió ember áldozta életét. Elpusztult 1170 szovjet város, 70 ezer falu, 32 ezer ipari üzem, tönkrement a megszállt területek teljes mező- gazdasága.

A győzelem óta huszonhét esztendő telt el: ritka hosz- szú periódus földrészünk történetében, amikor hallgattak a fegyverek. S hogy ma is békében emlékezhetünk meg a győzelem napjáról, az elsősorban a Szovjetunió, a szocialista tábor, a békeszerető európai népek érdeme.

A háború befejezése után igen kis idő telt el, amíg a nyugati hatalmak rájöttek, hogy a szocialista Szovjetunió katonai győzelme, a szocializmus eszméinek gyors terjedése, a népi demokratikus államok kialakulása egyszer, s mindenkorra szétoszlatták a nemzetközi monopóltőke hajdani kiváltságait, azt, hogy a trösztök zsoldjába szegődött kormányok akadálytalanul döntsenek a népek sorsáról, a háborúról és békéről, életről és halálról. Thomas Mann, a nagy német humanista író Churchill hírhedt fultoni uszító beszéde után keserűen felsóhajtott: „Hatalmas érdekek dolgoznak azon, hogy teljesen megsemmisítők Roosevelt művét, s dühig fokozódik egyesek bánata, hogy Németországot verték meg Oroszországgal, nem pedig Oroszországot Németországgal.” Az európai béke azonban, amely felett elekor már milliók őrködtek, kiállta a hidegháború vészteli éveit, s a szovjet hadsereg erejének ugrásszerű növekedése visz- szariasztotta a háborús kalandorokat.

Európában a szocialista országok tömbjének kialakulásával kedvező viszonyok alakultak ki a béke megőrzésére. Évek múltán alapvető változások mentek végbe Nyugat-Európában is.

Számunkra ez a legfontosabb kérdés, s ezért valamennyi politikai problémá között első helyen áll Európa új biztonsági és együttműködési rendszerének megteremtése. A szocialista országoknak az a kezdeményezése, hogy a kontinens békéjét és biztonságát a fegyveres erők labilis „egyensúlya” helyett a népek egymás iránti megbecsülésére, a kölcsönös bizalomra, együttműködésre, a háború után kialakult helyzet realitásaira kell alapozni — a népek és kormányok többségének helyeslésével találkozott.

Nem tűr halasztást a két német állam helyzetének rendezése sem. A Német DeA Nixon-kabinet válságülése

WASHINGTON:

Akut válságlégkörben, a legmagasabb kormánykörökből kiinduló háborús hangulatkeltés közepette ült össze Nixon elnök vezetésével hétfőn reggel a Fehér Házban az amerikai nemzet- biztonsági tanács, hogy — a hivatalos sugalmazások szerint — „nagy horderejű döntéseket” hozzon a Dél-Viet- namban kialakult „kritikus katonai helyzettel’ kapcsolatban.

A kabinet válságtanácskozásán résztvesz a nyugateurópai körútjáról vasárnap váratlanul hazarendelt Rogers külügyminiszter is, valamint dr. Kissinger, aki ugyancsak a vietnami helyzetre hivatkozva, vasárnap másodszor is elhalasztotta tervezett tokiói látogatását.

Ügy tudják, hogy a tanácskozáson jelen van Agnew alelnök, Laird hadügyminiszter. Moorer admirális, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke és n három haderőnem vezérkari főnöke. Helms, a CIA főnöke és George Lincoln, a szükségállapot-készültségi hivatal igazgatója.

Megfigyelők szerint Nixon elnök és tanácsadóinak szőkébb köre a döntéseket már előzőleg meghozta és az erősen dramatizált körülmények között, szokatlanul nagy hírveréssel összehívott nemzetbiztonsági tanácsra csupán az elnöki döntések szentesítése vár. A döntések természetére utal az a hétfőn reggel érkezett hír, hogy az amerikai légierő felújította Hanoi körzetének terrorbombázását.

Nixon elnök „katonai opciói” között most már nein elméleti lehetőségként, _ hanem „sorrendi valószínűségként” emlegetik Hanoi és Haiphong körzetének „intenzív” bombázását, Haiphong kikötőjének aknazár, vagy haditengerészeti blokád alá vételét. Állítólag „aktív megfontolás” targya amerikai tengerészgyalogos egységeikkel tervezett kétéltű kommandó-akciók lehetősége. „mélyen Észak-Viet- nam hátában” sőt. most már az észak-vietnami vízduz- zasztó-öntözőrendszerek • bombázásának lehetőségét sem zárják ki. Bennfentesék szerint Nixon elnök az emlegetett „katonai opciókat” annak tudatában mérlegeli, hogy ezek alkalmazása lehetetlenné teheti a szovjet vezetők számára az amerikai elnök fogadását. Megfigyelők arra is rámutatnak, hogy

VDK és DIFK nyilatkozatok

sát és barbár légitámadásokat intézett a VDK lakott területei, közöttük Hanoi és Haiphong ellen —, hangsúlyozza a nyilatkozat.

A DIFK külügyminisztériuma nyilatkozatban ítélte el az Egyesült Államokat a közelmúltban felszabadított dél-vietnami lakott területek bombázása miatt.

A nyilatkozat beszámol arról, hogy amerikai repülőgépek több tízezer tonna bombát szórtak le a népi erők által felszabadított dél-vietnami városokra és falvakra, miközben az amerikai 7-ik flotta hajói part menti városokat és falvakat ágyúztak.

a saigoni rezsimet közvetlenül fenyegető összeomlás annyira „meggyengítette az elnök tárgyalása pozícióját”, hogy ilyen körülmények között nem szívesen utazna Moszkvába, de ennek ódiumát megkísérli a szovjet kormányra hárítani.

„Mit fog az elnök tenni? — ezt kérdezik most az egész országban” — írja Max Frankel a New York Timesban a Fehér Ház által kialakított háborús pszichózist jellemezve. A cikkíró rámutat, hogy az elnök „vietnamizálási” politikája menthetetlenül összeomlik a saigoni hadsereg végső vereségével.

Csehszlovákia nemzeti

A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma nyilatkozatban ítélte el az Egyesült Államokat amiatt, hogy meghatározatlan időre ismét felfüggesztette a Vietnammal foglalkozó párizsi értekezlet munkáját.

A nyilatkozat hangsúlyozza: a vietnami nép hazájának függetlenségét és szabadságát védi, de egyidejűleg komolyan veszi a tárgyalásokat, hogy helyes megoldást találjon a vietnami problémára és biztosítsa a vietnami nép alapvető nemzeti jogait és a dél-vietnami nép önrendelkezési jogát.

Az Egyesült Államok kormánya, azzal a céllal, hogy megakadályozza az úgynevezett vietnamizálási politika teljes csődjét és erősítse az összeomlás szélén álló Thieu kormányt, jelentősen növelte Indokína légi és tengeri haderőit, úgyszintén a vietnami partok közelében tartózkodó hadihajók tengerészgyalogságának létszámát, fokozta az indőkínai országok bombázámokratikus Köztársaság egyre szélesebb körű nemzetközi elismerésben részesül. A Német Szövetségi Köztársaság kormányának politikájában — amióta a szélsőséges jobboldaliak ellenzékbe szorultak — egyre határozottabban felismerhető a realitások tudomásulvétele iránti hajlandóság. Európában a béke minden híve megnyugvással vette tudomásul a Nyugat-Berlinről szóló négyhatalmi megállapodást, sürgeti a német tárgyalófelek megegyezését és a szovjet— nyugatnémet, illetve lengyel —nyugatnémet szerződések' ratifikálását. A német ügyek rendezése, csakúgy, mint e leszerelésről folyó különböző szintű és összetételű tárgyalások, az európai biztonság új megalapozásának fontos láncszemei.

A második világháború soha nem látott borzalmakat zúdított a világra. A századunkat megelőző háromszáz év egymást követő háborúi kontinensünkön 13,5 millió ember halálát okozták. Az első világháborúban tízmil- liónyian haltak meg. A második világháborúban 54 millió ember pusztult el. A világméretű küzdelemben 72 állam vett részt és 40 ország területén folytak hadműveletek. Az elpusztult anyagi javak értéke 4 ezer millió dollár. <• S

zörnyű adatok ezek, de csekélyek lesznek, ha egy termonukleáris háború fenyegető pusztításaival vetjük össze őket. Éppen ezért a győzelem napjának évfordulóján nemcsak a fasizmus leveréséről emlékezünk meg, hanem kifejezzük erőteljes követelésünket: az imperialista kormányokat rá kell kényszeríteni a népek békéjének tiszteletben tartására. (-ílfct 4L Béla

Csehszlovákia népei ma ünneplik felszabadulásuk 27. évfordulóját. A hitleri birodalom már kapitulált, amikor a prágai felkelők még élethalálharcukat vívták a cseh területeken összevont német erőkkel. A szovjet hadsereg harckocsizó egységei Drezda felől gyorsított menetben siettek a prágaiak segítségére. 1945. május 9-én a hajnali órákban érte el az első szovjet harckocsi a város határát — ez a harckocsi azóta Prága egyik terén a győzelem emlékműveként emlékeztet a felszabadulásra — és még aznap kapitulált az egymilliós Schörner-had- seregcsoport a szovjet erők előtt.

A hitlerizmus veresége, a szovjet hariséi ig győzelme' a csehszlovák álamiság helyreállítását jelentette. Hat évvel korábban a nyugati hatalmak koncként vetették Csehszlovákiát a hódításai kezdetén tartó Hitlernek, * annak idején egyedül a Szovjetunió állt ki Csehszlovákia védelmében. A szégyenletes müncheni egyezmény azonban megnyitotta a csehszlovák határt Hitler katonái előtt, Benes és a csehszlovák burzsoázia pedig a felkínált szovjet segítség helyett kapitulált, a nemzeti pusztulást és a szenvedés tengerét zúdítva az ország lakosaira.

Napjaink nagy nemzetközi kérdései között szerepel a müncheni egyezmény. A Szovjetunió és a szocialista országok fenntartás nélkül támogatják Csehszlovákiának azt a követelését, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kezdettől fogva érvénytelennek ismerje el azt az egyezményt, amelyet a nyugati hatalmak, egyetértésben a fasiszta német és olasz vezetéssel, kényszeri- '?<‘ek Csehsrl .ára. A Nemet Szövetségi Kö:: \ -sr- ság addig nem rendezheti kapcsolatait Csehszlovákiával, amíg ez az elismerés be nem következik.

Csehszlovákig fejszabadítáiinnepe

sóban óriási szerepet vállaltak azok a hazafiak, mindenekelőtt a kommunisták,

akik a szlovák hegyekben, a cseh és a morva erdőségekben, városokban fegyveres harcot vívtak a megszállók ellen, hazájuk felszabadításáért.

S amikor ez bekövetkezett, a csehszlovák kommunisták által vezetett Nemzeti Front joggal követelte és foglalta programjába, hogy a régi polgári köztársaság helyett a dolgozó nép államát kell felépíteni. Az 1948 februári forradalmi napokban a hatalomért folytatott harc a nép javára dőlt el. Két évtizeddel később hiába próbálták ezt kétségessé tenni az ellenforradalomra spekuláló visszahúzó erők: a szocialista országok testvéri segítségnyújtása nyomán a társadalmi haladás csehszlovákiai híveinek volt erejük leszámolni a jobboldali kísérlettel. Ma Csehszlovákia népei ismét töretlen lendii- ' lettel alkotják, formálják a szocialista építés nagy művét és évről évre új sikerekéi erősítik országukat, egyúttal a szocialista országok testvéri közösségét is.

Hazánk a felszabadulás 27 éve alatt, főként azután, hogy mindkét országban a néphatalom lett az uralkodó, mintaszerű kapcsolatokat épített ki és tart fenn ma is Csehszlovákiával. Kereskedelmi forgalmiunk évről évre növekszik, magassziviű műszaki-tudományos együttműködést alakítottunk ki, megismertük és tiszteljük egymás művészeti alkotásait, turistáink százezrei járnak kölcsönösen egymás országában. A következő években kapcsolataink várhatóan az eddiginél is gyorsabb ütemben fejlődnek.

Az ünnepi alkalmat népünk arra használja fel, hogy testvéri szeretettel em- ' '■kezzék meg a felszabadító harcok hőseiről, s boldogulást, gyarapodást kívánjon a a szocialista Csehszlovákia népének.

___-h -a

4

*

1