Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-07 / 106. szám

Hz itiHáfi kincse nyomóban A rejtekhely „kulcsa" Lengyelországban (?) Del-Lengyelországban ma­gas hegyek és óriás sziklák közé beékelve áll Niedzica vára. A magyar Bersevitchy nemesi család építtette 1320 körül. A több évszázados vár legújabb kori történeté­hez hozzátartozik, hogy ben­ne találták meg az inkák legendás kincsének „kulcsát”. Annak a kincsnek, amelyet a dél-amerikai Titicaca-tó V igo-öblében süllyesztettek el. A Rajnába süllyesztett Nibelung-kincsek dél-ame­rikai ikertörténetének a szá­lai a XVIII. századig vezet­hetők vissza. Sebastián Ber­sevitchy, a várépítő ős egy kései leszármazottja Dél- Amerikába utazott. A ka­landor tei-mészetű nemes Peruban feleségül vett egy inka hercegnőt, és ebből . a frigyből született Umina ne­vű lányuk. 1781-ben Peru népe fel­kelt a kegyetlenkedő spa­nyol hódítók ellen. Az idő­közben felcseperedett Umi­na ebben az évben kötött házasságot egy Tupac Ama­ru nevű inka nemessel, aki­nek nagybátyját szintén Tu­pac Amarunak hívták, s' ő volt a felkelés vezére. A for­radalom több évig eltartott, végül is leverték, s a pe­ruiak Dózsa Györgyét a spa­nyolok máglyán elégették. Neve mindmáig a szabad­ságharc jelképe, a Tupama- ro illegális gerillaszervezet is ezt viseli. A forradalom vezetőjének unokaöccse tehát az inka trón várományosa lett. A hódítók zsarnoki megtorlá­sai elől azonban feleségével együtt kénytelen volt Euró­pába menekülni. Mintegy tizenöt évig éltek Olaszor­szágban. Tupac Amarut itt titokzatos körülmények kö­zött meggyilkolták. Sebastian Bersevitchy gróf, Umina nagyatyja aggódott unokája és annak családja életéért, meghívta hát őket a Niedzica várba. Umina azonban soha többé nem térhetett vissza Dél-Ameri- kába, és néhány év múlva ugyanaz a sors érte, mint férjét: spanyol anarchisták megölték. Röviddel halála előtt azon­ban Uminához látogatók ér­keztek hazájából. A követek úgynevezett „quipus”-okat, ti tikos okmányokat adtak át neki, amelyeket rejtjeles írással bőrre jegyeztek fel. Ezek az okmányok tartal­mazták annak a helynek a pontos megjelölését, aihol az inkák királyi kincsét a Ti- ticaca-tóba rejtették. Az inkák süllyesztették a tó fenekére, hogy megmentsék a spanyol harácsolóktól. 1946. július 31-én a Ber­sevitchy család egy leszár­mazottja Andrej Berse­vitchy, közölte a lengyel ha­tóságokkal, hogy a régi csa­ládi okmányokból tudomást szerzett róla, hogy a vár bejáratának hatodik lépcső­foka alá rejtették a szóban forgó okmányokat. A ható­ság jelenlétében felbontot­ták a lépcsőt, amely alatt valóban rá is bukkantak az inkák feljegyzéseire. Ölom- csőbe helyezett bőrkötések­re egy csomó volt kötve, a csomó pedig aranylemezzel volt lepecsételve. A tudósoknak azonban mind a mai napig nem sike­rült megfejteniük a rejtjeles írást. Különböző nemzetisé­gű kutatók már negyed év­század óta dolgoznak az ok­mányokon — eddig ered­ménytelenül. Egy dolog azonban már bizonyos: a lelet csak egy része a teljes okmányanyagnak. Az okmány jelenleg a Niedzica vármúzeumban van kiállítva. Egy napon talán rábukkannak az okmányok többi részére is a várfalak között. (Bunte—Illustrierte) ANDRZEJ diák - NŐ f A Jagelló Ulászló király ál­tal a XV. században újjá­szervezett Krakkói Akadé­mián egy napon megjelent I egy Andrzej nevű diák, aki ! hamarosan kitűnt szorgalmá- | val és eszességével. Elnyer- ! te a doktor) fokozatot. Ek­kor tört ki a botrány. Az év | végi diákünnepen, a Juvená- lián az új doktort — a ha­gyománynak megfelelően — | leöntötték egy vödör vízzel, ! s a rátapadó öltözék alatt ki- I rajzolódtak az idomok; ki- | derült, hogy Andrzej — nő. A megbotránkozott jelen­levők közül többen követel­ték, hogy vesszőzzék halál­ra a „vakmerő némbert”, aki férfiruhát merészelt öl­teni, s „elméjét tudomá­nyokkal szórakoztatni”, ahe­lyett, hogy a fonással törő­dött volna. Mások még bo­szorkánysággal is megvádol­ták, s azt javasolták, hogy vessék a Visztulába s ha nem merülne el, máglyán égessék el. Az Akadémia professzorai végül úgy dön­töttek, hogy élethossziglani vezeklésre kolostorba zárják, minthogy ;,nem léhaság, ha­nem a tudományok őszinte szeretete vitte rá erre a megbotránkoztató tettre”. A kolostori cellájában ma­gányra ítélt Nawojka, a dobrzyni polgármester lánya bűnbánó fohászt írt be szép kötésű imakönyvecskéjébe; ......Esedezem Teremtőm bo­csánatáért, amiért tanulni merészeltem.” A ztán lassan kialudt a középkor fénye. Múltak a századok, s eljött az idő, amikor a nők hivatalosan is átléphették az egyetemek küszöbét. Boleslaw Prus (1847—1912), a neves író és Varsó krónikása, említést tesz „Krónikáiban” három lengyel nőről, akik külföldi egyetemeken orvosi diplo­mát szereztek. A krakkói al­ma mater a nőket csak 1879- ben volt hajlandó a férfiak­kal egyenrangúnak tekinte­ni s felvenni hallgatói közé. Kilenc évtizeddel később, 1970-ben a lengyelországi or­vosok száma 49 283 volt, kö­zülük 23 477 nő. A 13 611 fogorvos közül 11067 a nő. Gasztronómiai mondások Talleyrand mondotta: — Nevezzenek meg nekem még egy olyan élvezetet, mint a vacsora, amely naponta ismétlődik, és egy óra hosszat tart. • • • ;,Egy igazán jó vacsora után az ember mindent meg­bocsát — még a rokonainak is.” Oscar Wilde • • • „Egy új étel felfedezése, amely gerjeszti étvágyunkat s meghosszabbítja gyönyörünket, sokkal érdekesebb ese­mény, mint valamely csillag felfedezése; abból eleget lát az ember.’’ Jean Brillant-Savarin • • • Az előbb' idézett híres ínyenc, Brillant-Savarin nagy­nénikéje állítólag szintén nem vetette meg az értő táplál­kozás örömeit. Kilencvenhét éves korában hunyt el, épp amikor végzett az ágyban elköltött vacsorával. — Jaj! — zihált maradék lélegzetével —, a végemet ér­zem közelegni. Gyorsan ide az édességgel, a kávéval és a likőrömmel! • • • „Aki Angliában jól akar étkezni, annak naponta há- •omszor kell reggeliznie.” Somerset Maugham • • • „Vigasztaló gondolat, hogy gondolkodásunkat teljes egészében a gyomor kormányozza, ám a legjobb gyomrúak Mégsem a legjobb gondolkodók^, ___,- - «P- IMS*. tyiika Dériéi Anya-vigasztaló Karácsonyi cipómra Sós szemed kenem Zsenge alma-húsod Felszeletelem Sírásodat ízlelem Könnyed kóstolom Rég elapadt tejed Falom kortyolom December permetez Fenyőfa-ablakon Tűlevél-dallamok Anyaszív-ajkadon Sose-volt zongorám Sarokban szendereg Hangod halk hópehely Páraként fellebeg Széteső szótagod Rámhagyod egy szóra Karácsony-éjszakán Vért lépdelsz a hóra Kék zúzmara-arcodon Fagy dér-szemet ráncol Pirospozsgás bőr-tükrömben Hóvirágnak látszol... Első ízben közöljük Fejes Erika verseit. ígéretes indu­lása, élményvilága megyénkhez köti: Bodonyban született 1953-ban. Egerben, a Szilágyi Erzsébet gimnáziumban vé­gezte középiskolai tanulmányait, jelenleg a Ho Si Minh Ta­nárképző Főiskola első éves hallgatója. Ha . . . ha az ember állat pillangókkal párzik kígyó-szemeiben vadkan vacsorázik lila bőrében vére elvirágzik Tél vergődő verebek sziporka-szirteken ujjaim undorral cső-csillag-csőrükön fészküket felverem nyármeleg nyakukat ujjongva ujjamra tekerem l^^^^^^AA/V\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAA^A^AA^A^AA/^AAAAAA/\AAA/\AAA/\AAA/^VkA/\A/W\A/\AAAAAAA^V\AAA/WWWNAA/VWAAAAAA^ „De. 10h-kor../’ Plakátokon, hirdetménye­ken, rendezvényekre szóló meghívókon ma már ritkáb­ban olvasható a címül idé­zett nyelvi forma. Néhány nappal ezelőtt mégis talál­kozhattunk az egyik plaká­ton vele. Egy fiatal olva­sónk levelében őszintén meg­írja, hogy fejtörést okozott neki ez az idő megjelölés, mert nem tudja, „mit rövi­dít ez a h betű”. Azt is megkérdezi levelében, „tud-e erről a rövidítésről helyes­írási szótárunk”. Először második kérdésé­re válaszolunk röviden. He­lyesírási szótárunk nem tud erről a rövidítésről, s nem véletlenül. A h írásjegy a latin hóra szónak a rövidí­tése. A magyar nyelvben en­nek a latin hangsornak az óra szó fejel meg. A latin hóra hangsor szinte minden európai nyelvbe bekerült. Az olaszban a megfelelője: óra, az ófranciában: ore, a mai franciában: heure, a német­ben: Uhr stb. A klasszikus latinban a szó elején ejtett h már az időszámításunk előtti III. század közepén eltűnt, illetőleg csak mint helyesírási sajátság maradt meg, sah hangot nem ej­tették. A magyarországi la- tinságban a hóra, hostia, Hadrianus, Helena hangso­roknak a magyar kiejtésben az ostya, az Adorján és az Ilona szavak felelnek meg. A nép nyelvében a Habakuk szó az Abakuk formában is jelentkezik. Azok, akik a klasszikus la­tint jól megtanulták az is­kolában, a hóra hangsort is sokáig használták. Kódexe­inkben, a latinos műveltségű emberek leveleiben ezért ol­vashatók gyakran ezek a nyelvi formák: „Azon napon és horán.” — „Mikoron az utolsó hórán volna.” — „Csak egy hórás időre jött el.” stb. Arról is tudunk, hogy nagyapáink szóláskincsében is szerepet kapott a latin hó­ra szó. Csak két példát idé­zünk ennek bizonyítására. Gyakran használt közmon­dás volt Egerben és vidékén is ez a változat: Rájött a bona hóra (rájött a bolond­óra). Az öregebbek ajkán olykor még felhangzik ez a szólás is: „Se hóra, se mi- nuta”, (nincs időnk, semmi­re sem érünk rá). A h rövidítése ma már valóban elavult, mert az óra hangsort senki sem ej­ti hóra formában. A h he­lyett tehát helyesebb lett volna az ó (óra) rövidítés használata. Szinte-hihetetlen, hogy néha egy-egy régi nyel­vi forma mennyire megra­gad a nyelvhasználatban, s milyen nehezen adja át a helyét az újnak. Ezt a je­lenséget szemlélteti, példáz­za a h rövidítésnek az újbó-: li jelentkezése is. Dr. Bakos ’óasef Követelem a jogomat Divat lett a divat. I Es divat lett ezek > folytán a divatbemu- «tató is. Ezeken a bé­rmutatókon, nevükből > következően is, ősz- >szeí a téli, télen a ta­> vaszi, tavasszal a ) nyári divatot mutat­ják be, hogy kis ha- >zám asszonyai és lá­> nyai még véletlenül ; se késsenek el — az > adott évszaknak meg- l felelően divatosan öl­tözködni. S, aki tud­ja — én tudom! —, ihogy mennyi idő kell (ahhoz, amíg egy nő (felöltözik, az nem is I sokallhatja, hogy ta- \vasszal már a nyári ! divat kap helyet ha- izám mind nagyobb í számú és mind ele- igánsabb divatbemu­> tatóin. Aki most arra gon- Idol, hogy én e sorok (keretében tiltakozó (szavamat akarnám (felemelni a divatbe- jmutatók ellen általá- ! ban, vagy a divatbe- i mutatók száma miatt > konkrétan, az mély- Iségesen téved. Ha > módom van rá, a di- 5 vatbemutatókra ma­> gam is eljárok, bár > töredelmesen be kell > vallanom, hogy csak- • is azokra, ahol késő > tavaszi és a nyári ru- [hakölteményeket, va- \lamint a fürdőruha- {álmokat mutatják be. £S itt jutottam el a tulajdonképpeni \mondandóm lényegé­ihez. A fürdőruha-bemu­tatókhoz! Évek óta figye­lem ezeket a bemu­tatókat, csodálom a pompás vonalakat és ámulom, hogyan le­het valami az egy női testen, ami egy férfi kézben semmi, és mégis mindez együttesen olyan há­romjegyű valami, amitől egy férfinek hideglelése lesz, ha látja... Nem a für­dőruhát! Nem a nőt! Az árcédulát! Nos, tehát évek óta figyelem ezeket a fürdőruha-bemuta­tókat, és évek óta egyre fokozódó hi­ányérzetem is van ezeken a bemutató­kon. Valahogy úgy érzem magam, minta vitaminhiányos em­ber. Érzi, hogy vala­mi hiányzik, csak nem tudja megfogal­mazni — legalábbis egy ideig —, hogy mi az. Mígnem rádöb­ben, hogy nem általá­ban a vitamin, ha­nem az A-vitamin hi­ányzik neki. Nekem meg a fér- fifürdőruha-bemuta- tó! Rájöttem! Evek u(án ugyan, de rádöbbentem, hogy mindig és mindenütt, csak a női nem für­dőruhái kerülnek do­bogóra, filmre, a fényképezőgép len­cséje és az én sze­meim dé. Mintha a es*“ férfi nem számára teljesen lényegtelen lenne, hogy mit vesz fel a magyar, vagy a szovjet tengerparton, a strandon, vagy egyszerűen csak a napozáshoz... Kese­rűen kellett megálla­pítanom, hogy amíg egyrészt váU-vállvet- ve, közös erővel har­colunk a női egyenjo­gúság maradéktalan megteremtéséért, ad­dig e harc rejtett ál­lásaiból néhány fron­ton, így például a fürdőruha frontján olyan előretörés va­lósult meg a nők ré­széről, hogy legalább­is e területen a fér­fiegyenjogúságért fo­lyó harc szükségessé­ge merülhet fel. Követelem a férfi­fürdőruha divatbe-\ mutatókat is! Am, miután belá-\ tóm, hogy esztétikai­lag, de egyébként is,5 a legszebb férfitesti — mert ilyen is van\ ám, bizony! — durvái megmunkálású egyí női testhez képest, sí mert magam is szí-i vesebben járok nőí$ fürdőruha-bemuta­tóra, mint férfire,' maradjon lénye-i gében minden a ré-í giben. Csak női ma-> nekenek mutassákí be a férfifürdőruhá-\ kát! Nem kézben? Nem férfikesztyű-í divatról van szó, fcé-j rém... (egri) tiA/WWWWA/SM/VVWWWWWWVWWWWWWVMW

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents