Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-07 / 106. szám
A szakosodás jegyében Mit tervez az ország legnagyobb paradfcsomtermefő szövetkezete? A szövetkezeti tagok a paradicsompalántákat ültetik ki. (Foto: Kiss Béla) A horti Kossuth Termelő- szövetkezet állítólag nem csupán az ország, de Európa legnagyobb paradicsomtermelő gazdasága. Jelenleg nem kevesebb, mint ötszáz holdon termelik a rendkívül keresett növényt, de volt már arra is példa, hogy a paradicsom területe elérte a hatszáz holdat. S talán az is előfordul, hogy hétszáz hold- nyira nő a jelenlegi terület. Komjáti Károly, a szövetkezet főkönyvelője elmondta, hogy a gazdaság a mostani ötéves tervét .a szakosodás jegyében készítette el. Ez összhangban van a szövetkezet eddigi törekvéseivel, hiszen már korábban rájöttek arra, hogy egy gazdaságban nem lehet túl sok növényfajtával, állatfajtával foglalkozni. Éppen ezért az egyik fő profil továbbra is a paradicsomtermesztés marad. Csak egy kicsit másképpen, mint eddig. — A paradicsomtermelés — mondta a főkönyvelő — sok munkaerőt és sok mun _ kát is igényel. Ahhoz, hogy a jelenlegi területet tartani tudjuk, vagy esetleg növeljük, feltétlenül szükséges a gépesítés. A kísérleteket az idén meg is kezdtük, egyik új módszerünk lényege, hogy a palántákat gépekkel rakjuk ki és kombájnnal takarítjuk be. Ha ez a kísérlet beválik, elképzelhető, hogy 1975-re, ötéves tervünk végére, a területet hétszáz holdra emeljük. Mindehhez tartozik még, hogy feltétlenül szükségessé válik egy fóliás palántanevelő telep létesítése. Ez, persze, nem kis pénzbe kerül, de mindenképpen meg kell csinálnunk. A paradicsom termesztés fejlesztését azért látjuk szükségesnek, mert egyrészt a községben hagyományai vannak, másrészt néhány kilométerre van tőlünk a konzervgyár. Elképzeléseinkhez így nagy segítséget kapunk a gyártól is, hiszen mindkettőnk érdeke, hogy több paradicsom legyen. Ezt azonban nem csupán a terület, hanem a termésátlagok növelésével is megpróbáljuk elérni. A múlt évben 200 mázsán felüli eredményt értünk el holdanként, de az átlagok még 40—50 mázsával emelhetők. A tervben így természetesen az átlagok növelése is helyet kapott. A paradicsomon kívül mivel foglalkoznak még távlatilag? — Jelentős nálunk a búza és takarmánygabona termesztése. Búzaterületünk közel kétezer hold, 900 holdon őszi árpát, 1100 holdon kukoricát termelünk. Tervünkben az szerepel, hogy az ötéves terv végén mintegy 400—500 vagon kenyérgabonát termelünk. Tavaly közel 18 mázsás volt az átlagtermés.írk ezt négy mázsával szüksége« növelni ahhoz, hogy a f<*mi mennyiséget biztosítsuk. Az átlagokat tehát mindenképpen emelni akarjuk, de elképzelhető, hogy ha a búz; továbbra is „cikk” marad, dktar a területet is növeljük. Ebben az esetben viszont a kukorica területét csökkentenénk. Az átlagokat azonban a kukoricánál is növeljük, a cél a holdankénti 25 mázsa, májusi morzsolt- ban. — Milyen elképzelések vannak az állattenyésztésben? — Jelenleg abban a helyzetben vagyunk, hogy abraktakarmányból mintegy 80 vagon feleslegünk marad. Az évi abrakszükségletünk 240 vagon. Éppen ezért az a célkitűzésünk, hogy a terv végére több sertést neveljünk, mint most. Ebben az évben 4500 hízósertést adunk el, a terv végére szeretnénk ezt 7500-ra növelni. Sertéstelepünk épül, de szóba került az is, hogy esetleg bővítjük. Szarvasmarha-állományunkat szinten tartjuk, a fejlesztéshez nincsenek anyagi eszközeink. — Ha a középtávú terv célkitűzései megvalósulnak, mennyivel emelkedik a szövetkezet bevétele? — Erre nehéz válaszolni hiszen az évek során sok minden módosulhat még. Azt tudnám mondani, hogyha válta#atlan árakat veszünk figyelembe, akkor a jelenlegi 88 milliós halmozatlan termelési értékünk 50 millióra emelkedik. A tervek megvalósulásához természetesen idő kell. Azt azonban máris el lehet mondani, hogy a közös gazdaság fejlesztési elképzelései a realitáshoz igazodnak, figyelembe veszik a szövetkezet gazdasági erejét, lehetőségeit. S ugyanakkor a terv nem merev, hanem rugalmas, képes alkalmazkodni a változó közgazdasági környezethez. Ezért valószínű, hogy az elképzelések nem csupán papíron maradnak, hanem élő valósággá válnak. Kaposi Levente Aki otthon maradt — Amikor még kicsi volt a lányom és ón esténként jöttem haza a munkából, még világosak voltak a tsz- iroda ablakai. Valaiki mindig dolgozott bent valamit. Ilonkát nagy örömmel fogadták bent, eljátszottak vele. A gyerek is szívesen maradt, mert jól érezte magát — így a mama Mészáros József né ma is jól érzi magát a termelőszövetkezetben Apcon. Azok közé a kevesek közé tartozik, akik nem a ma legdiva- tosabbá vált szokást követték, és alighogy elég erősnek érzik magukat, messze ívben kerülik el szülőfalujukat, Ilonka maradt, és minden távlati terv, a házépítés, a berendezkedés amellett szól, hogy még tovább marad. — Igen, maradunk. De nemcsak én vagyok ilyen, úgy látszik, ez családi betegség. Ketten vagyunk leánytestvérek, mind á ketten itthon dolgozunk Apcon, a termelőszövetkezetben. — A szülei soha nem beszélték le arról, hogy a mezőgazdaságban keresse a megélhetési lehetőséget? —■ Anyám is, apám is fizikai munkás. Anyám megalakulása óta a termelőszövetkezetben dolgozik, apám bányász Kányáson. A gyerek, ha nem is tudja megmagyarázni, de érzi, hogy a szülei szeretik, amit csinálnak. Azt hiszem, ez nagyon fontos dolog. így voltunk mi is a húgommal. Jól éreztük magunkat, ha anyám nagy néha kivitt bennünket a földekre. Megszoktuk és minden beszéd. nélkül, magyarázat nélkül megszerettük. —! Gyerekkorában annyi minden álma van az embernek. Maga mi szeretett vol- .na lenni? — Kozmetikus. Talán a fehér köpeny miatt. Meg aztán mindig úgy képzeltem, hogy ott olyan nagyon szépek a nők.‘ Hanem azért,- amikor meg kellett mondani osztály- főnökömnek nyolcadikban, hogy hova akarok menni, bediktáltam a mezőgazdasági technikumot. El is végeztem, aztán Debrecenbe kerültem növényvédős szakra. Ilyen egyszerű az egész. Hazajöttem, és most itt vagyok növényvédő agronómus. — Milyen volt hazajönni? — Jó. Mindenki ismerős volt és én úgy éreztem, hogy ugyanúgy szeretnek az asz- szonyok, mint amikor kicsi koromban körülállták. Igaz, miért titkolnám, a szakmámmal kapcsolatban egy kis bizalmatlanságot is észrevettem. Az emberek nem nagyon bíztak a vegyszerekben. Ha valami nem váltotta be a hozzáfűzött reményt, akkor jöttek, hozzám, hogy mi van a tudományommal, semmit nem ér az egész. Ma is tartom magam ahhoz, hogy ilyenkor el kell mondani, milyen vegyi anyag, milyen körülmények] között fejti ki a hatását. Elmondom, hogy ennek eső kell, mert csak úgy bomlik; le és szívódik fel a vegyszer, a másiknak .nap kell és száraz idő. — Meghallgatják? — Meg. Ha kimegyek a gyümölcsösbe, az asszonyok már szólnak, ha valami betegséget felfedeztek a fákon: Ilonka,, baj van, nézd csak meg! Néha az utcából is átjönnek hozzám, hogy otthon ez, vagy az történt a növényekkel. Ennek örülök a legjobban. Látom, hogy bíznak bennem. — Megérte, hogy itthon, a termelőszövetkezetben maradt? — Az ember azért csinál mindent , az életében, hogy boldog legyen. Akik elmennek, meg vannak róla győződve, hogy így lesznek azok. Én éreztem, hogy az lesz a jó, ha maradok. A férjemmel, aki a Qualitálban dolgozik, itthon lakunk, a szüleimnél, házat szeretnénk építeni és ha az megvan, szeretnénk két gyereket felnevelni. Annyit előre tudok, hogy nem fogom őket eltanácsolni a mezőgazdaságtól. A húgomnak már van egy kisfia. Ha jó idő van, felül- tetem a biciklire és kiviszem a határba, a gyümölcsösbe... Huszonhárom éves fiatal- asszonyi mosollyal összefonja a kezét és nagy bölcsen ennyit mond: — Látja, kezdődik minden elölről. Szigethy András Huszonnégy évvel ezelőtt, 1948-ban egy nemzetközi vöröskeresztes értekezleten hangzott el az a javaslat, hogy Henri Dunant-nak, a Vöröskereszt megalapítójának születésnapját, május 8-át, minden esztendőben a 1 Túl as ötödik határidőn Miért nem készül el. a Heves mepi Növényvédő állomás ? zas tdl sl-| Már áll a modem vonalú épület Egerben, a Szövetkezet utcában. Kívülről rendkívül impozáns, mutatós, a mai korszerű építészeti formáknak megfelelő. Mégis tele hibákkal, hiányosságokkal. Vajon miért? Egyszerű a válasz. Az érdektelenség, a nemtörődömség miatt... Négy éve meszelnek, szerelnek Hosszas huzavona, tárgyalássorozat, dossziékat megtöltő akták és ügyiratok jelzik mindezt. Az építkezés megkezdése óta immár az ötödik átadási határidőt is túlhaladva, még mindig dolgoznak, szerelnek, meszelnek az épületkomplexumon. 1969 májusában, amikor a tervek elkészültek, az akkori Nehézipari Építő Vállalat — január 1. óta új nevén: Vegyipari Építő és Szerelő Vállalat — vállalta a növényvédő állomás új egri központjának felépítését. A munkát meg is kezdték. Azután jött a hetvenes árvíz, amely az akkori, november 'i0-i átadási határidőt „elhúzta". Mindez; a megbízó, Mezőgazdasági és Éleime- gyí Minisztérium Növényvédelmi szolgálata megértéssel fogadta és a kivitelezővel való közös megegyezés alapján 1971. március 20-ra módosították a hatira ze:időt. ■ A tárgyalássorozat azonban nem járt eredménnyel, mert a kivitelező vállalat képviselői az új növényvédelmi kombinát szakaszos átadását ígérték. Pontosabban, hogy 1971. március 30-ra átadják a gépszínt, május 30-ra a gépműhelyet, a kocsimosót, és a növényházat. Június 30-ra pedig a főépületet. Mindezt a MÉM illetékesei érthetően nem fogadták el, miután nem látták biztosítva a teljes átadást. Mintegy kompromisz- szumként 1971. szeptember 30-át jelölték meg végleges határidőként. A költségvetés azonban a korábbi 13 millió forintról 14 millió forintra emelkedett „Nehéz” a szakipari munka . . ,"í Sajnos, a MÉM szakembereinek jóslata bevált, mert a növényvédő állomást a Vegyipari Építő és Szerelő Vállalat szeptember 30-án sem adta át. Sőt, csökkentették az épületen dolgozó munkások számát, arra hivatkozva, hogy máshol is szükség van rájuk. A határidőről tehát tudatosan „elfeledkeztek”. Igaz, a gépműhelyet és a kocsiszíneket úgy, ahogy átadták, a központi épület, a klímaház és a gépszín azonban maradt a régiben... A huzavona tovább folytatódott. Újabb tárgyaláson megegyeztek, hogy a múlt év december 17-én lesz a műszaki átadás. Ez nagy nehezen meg is történt, de fenntartásokkal és vaskos hiánypótlási jegyzőkönyvvel A jegyzőkönyv érdekes felsorolásokat tartalmaz, érdemes belelapozni. Például feltárja, hogy a központi épület mind az ötven helyiségében találtak hibákat. Nem működött például a központ; fűtés, el voltak repedve a csövek, nem volt víz, több helyiségben nem volt parketta, a födém egyes helyeken beázott, az ablakok, ajtók nem zártak tökéletesen .... Hibaforrás 190 tételben Ezután újabb határidőt jelöltek meg. 1972. január 17-ét. A kivitelező vállalta, hogy a jegyzőkönyvbe foglalt hibákat kijavítják és műszakilag kifogástalanul átadják az állomást. Erre, azonban ismét nem kerülhetett sor, mert január 17-én a vállalat képviselője meg sem jelent a szemlén... Néhány héttel később, február végén nagy nehezen kijavították a központi fűtés hibáit, de a mintegy 190 tételben összefoglalt hiányosságokon nem nagyon változtattak. Sőt, mi több, a Vegyipari Építő Szerelő Vállalat vlson- tai főépítésvezetősége ezután se szó, se beszéd, minder» különösebb indok nélkül, „elszipkázta” szakipari szerelőit máshová az építkezés ről... Csupán a múlt héten tért vissza néhány ember, de vezető nélkül... Ezek is csak immel-ámmál dolgoznak. Sokszor azt sem tudják hogy mit csináljanak. Pedig lenne mit tenni. Például betonozni, terepet rendezni. De amint hallottuk, a nagy teljesítményű betonkeverő gép már több mint egy éve nem üzemel. Erre sincs magyarázat ... Űjabb hiánypótlási határidőt már nem tűztek ki annak ellenére, hogy négy év óta eddig minden reálisnak tűnő határidőt módosítani kellett. Kellett? Nemcsak hogy kellett, hanem az építtető rá volt kényszerülve érire! A kivitelező vállalat részéről ugyanis semilyen törekvés sem volt, s mondhatjuk, hogy ma sincs arra, hogy az épületkomplexumot valóban a rendeltetésének megfelelően, műszak; hibák sorozata nélkül átadják. Ügy látszik, nem gondolnak arra — vagy talán nem ts akarnak —, hogy egy jelentős élelmiszergazdaság! intézmény, a Heves megyei Növényvédő Állomás dolgozói évek óta azt várják, hogy megfelelő munkakörülmények között, dolgozhassanak az eddigi igen mostoha körülmények után. Nem beszélve arról, hogy az állomás munkája népgazdasági szempontból is számottevő, hiszen az egész megyét átfogó vizsgálatai országosan is jelentősek. Elgondolkodtató tehát a Vegyipari Építő és Szerelő Vállalat iletékeseinek magatartása, amely nemtörődömséget és sok hanyagságot takar ... Kíváncsian várjuk, hogy mikor változtatnak raj-1 ta...? 1 Mentusz Károly 1 vöröskeresztes munka népszerűsítésének, a népek közötti megértés, a béke gondolatának szenteljék. Az idei nemzetközi voröskeresztes nap mottója: „A Vöröskereszt összekötő kapocs az emberek között”. Ez a jelszó általánosítva, de ugyanakkor jellemzően juttatja kifejezésre, hogy a Vöröskereszt minden tevékenysége — a menekülttáborok patronálásától a baleseti elsősegélynyújtáson, a véradáson, a járványok megelőzésén, a lakosság, az ifjúság körében végzett fel- világosító tevékenységen át. az emberi jogokat biztosító, nemzetközi egyezmények betartásán való őrködésig — mind mind az emberiesség jegyében történik. Húsz évvel ezelőtt még csak 67 nemzeti társaság működött 95 millió taggal, napjainkban a Vöröskereszt- társaságok száma megközelíti a 120-at, tagsága pedig a 220 milliót. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a nemzetközi Vöröskereszt-mozgalom — több mint százéves múlttal — napjainkban is gyorsan fejlődő, életerős intézmények közé tartozik. Népszerűsége abban rejlik, hogy a mindenkor es mindenhol a segítségnyújtás, az emberek szolgálatát tekintette és tekinti ma is legfontosabb feladatának. A vöröskeresztes munkának valóban sikerült összekötő kapoccsá válnia az emberek között. A szocialista országok vöröskeresztjei minden elképzelhető fórumon következetesen szószólód voltak ezeknek az eszméknek. S nagyban hozzájárultak a második világháború utáni felismeréshez: a Vöröskereszt maga sem lehet többé semleges a háború és a béke kérdésében. El kell ítélnie mindenfajta agressziót, vérontást és fontos feladata minden lehető eszközzel — elsősorban természetesen a maga sajátos lehetőségeivel — egyengetni az utat a békéhez, az emberek egymásra találásába*. if O,®,’ t *• „Összekötő kapocs az emberek között”
