Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-03 / 102. szám
ŰTTÖRÖK A SZÍNPADON Az egri Művelődési Központban rendezték meg vasárnap az idei kulturális szemle járási- városi bemutatóin legsikeresebben szerepelt áttörd színjátszók találkozó iát, akik műsoraikban népi játékokat, verses összeállításokat mutattak be. A vasárnapi bemutatók bíráló bizottsága a váraszói pajtások Fonóban című népi játékát értékelték a legjobbnak és 'őket javasolják az országos találkozón való részvételre. Képünkön balra az egri 4-es iskola irodalmi színpadát, jobbra a váraszói pajtásokat láthatjuk. (Foto: Pilisy) Halló, itt a hallgató Sárközi György történelmi drámája ak rádióváltozata Az idei május adott alkalmat arra, hogy Sárközi György történelmi drámája előkerüljön a méltatlan feledés homályából. A tragikus sorsú író 1945-ben, Balion halt éhen és egy sötét kornak az áldozata. Az életrajzi adatokból kitűnik. hogy amikor az irodalomtól és a közélettől visszaszorították a költőt, a népi írók mozgalmának vezető egyéniségét, akkor fordult, 1939-ben a történelmi téma felé, Dózsa alakjához. Kereste és rajzolta a , jellemeket, azt vizsgálta. kutatta, hogyan is történhetett ennek a nagy erejű és nagy hatású Dózsa Györgynek a tragédiája. Dózsa Györgyöt, a gyalogos nemest, akit az udvarnál csak parasztnak emlegettek, akit félve is lenéztek, csak Ba- kócz Tamás, az esztergomi prímás támogatta volna a Magyar tv-fiimek sikere kiilfö sfön Növekszik az érdeklődés : Magyar Televízió produkció; iránt a környező baráti országokban. de Nyugaton is Jelenleg mintegy 40 kapitalista ország: Ausztráliától a skandináv államokig. Japántól az Egyesült Államokig vásárol rendszeresen magyar tv-filmeket. A legnagyobb sikere az elmúlt évöen a Horváth Ádám rendezésében készült Bartók-balettnek. A fából faragott királyfinak volt, amelyet többek között Ausztria, Finnország, az NSZK, Franciaország, Svédország vásárolt meg. A szocialista országok közül a legtöbben a Déli-sarkvidéken jártunk című dokumentum- filmet vették meg. Ezt a Szovjetunióban. Csehszlovákiában, az NDK-ban és Bulgáriában tekintheti meg a képernyők közönsége, ugyancsak ezek az országok vásárolták meg a Bors-sorozatot, valamint az Ex Antiquis show-t is. A szovjet televízió közvetíti majd a Szé- kelv Mihál.y-emlékmü a $ Pamír-expedícióról készült > filmet, valamint Az egyszer > volt, A moncd a neved, a > Legenda és az Úton című > alkotásokat Az NDK-ban az llosfalvy Róbertról és a Szőnyi Olgáról készült portrék mellett bemutatják még az ugyancsak a Magyar Televízió . gv .'ban készült Mondd a ne ed. Egy egér naplója az Ültessetek raa- niókát című filmclmt. A lengyelek a Gabi és Dr a kalandjait a Zalatnay show-t, a Szőnyi Olga-portrét rendelték meg, a csehek pedig a Hanákné ügyet, a Szervusz, Balaton!-t, Az ember tragédiáját, valamint a Mazsola-sorozatot. A bolgár nézők elé kerül a Bágya András -»«t a Történelmi lecke és a S- ■ -lem virágai. keresztes hadak élén, a török ellen. De a / király öreg és tehetetlen volt, üres kincstárral a háta mögött, előtte meg a telt hasú, gőgös nagyurak, akik núzódz- kodtak a hadak élére állni, vállalni a kiéhezett ország kiéhezett népének utat szabni a nagy-nagy bizonytalanságban. Sárközi Dózsa is nagy természetű, robosztus férfit ábrázol, olyat, amilyent Der- kovits fametszetei sugallanak képzeletünknek. A hatalmat nemcsak megkapja, érzi is, él is vele. Érzi az emberek bizalmát, tudja, • hogy akik körülötte sereglenek, nem számításból teszik a szolgálatot, de sorsuk az. Sárközi úgy ékeli Dózsát a hamis nyelvű nagyurak közé, hogy nyíltan kifessék: sem az egyenjogúságot, sem az egyenrangúságot nem adták meg az urak a népnek és Dózsának: követeit, mint az engedetlenség hírvivőit, karóba húzatták, a király nevében. Hiába mondta — korábban is bátorítóan — Dózsa a királynak, hogy a király felett csak az Isten keze leltet, a király mondót is, tudta is. hogy ő és sorsa a nagyurak kezében van. Máig is viszol.vogtató éi zés tudni, hogy volt az országban akkor egy Szapolyai János, aki az erők egyensúlyában állítólag mindent tehetett vagy akarhatott volna, ha nem lett volna kisszerű kalandor. Ahogyan Dózsán bosszút áll, az a kegyetlen nyereség, amely a szavakból kicsap, még diadalában is visszariasztó. Molnár Mihály rendezése a szavakban kitombolható szenvedélyeket hangsúlyozta és így szabott ritmust ennek a rádióváltozatnak. Szabó Gyula Dózsa-alakí- tása jó Dózsa-jellemzésnek tűnik, bár ezt a drámát látni is kellene ahhoz, hogy a teljes embert elhiggyük a hang mögött. Almási Éva Csáky Katája a viharos szerelem, a tragédia alá fedésére tűnt alkalmasnak. Kómí- ves Sándor, azt. érzékeltette Ulászlóként, hogy a tehetetlenség is tud zsarnok lenni. Deák Sándor Bakócz Tamásként a hajlékony és nagystílű rliplomatapapot hitette el velünk, Kállai Ferenc a még gondolkodni tudó főurat. Lőrinc papot Agárdi Gábor játszotta, a zord idők zord tónusában, Sárközi György drámája eleven emlékekre világított rá. Ügy érezzük, a dráma színpadon is hatásos lehet. A Heves megyei Könyvtár 24. füzete: Mihail Juhma útirajza Csuvasiáról Ízléses füzet látott napvilágot a napokban Csuvasiáról, Heves megye testvérterületéről. A 128 oldalas munka útirajz formájában megismertet bennünket a csuvas föld múltjával, jelenével, és a tájat lakó nép életével, szokásaival. Szerzője Mihail Juhma csuvas író, aki 1962-ben tűnt fel első kisregényével, majd pedig Nyikolajev szov- jet-csuvas űrrepülő gyermekkorát dolgozta fel népszerű formában. A könyv a megyei tanács házinyomdájában készült, a fordítást Könczöl Ernő végezte, s Szecskó Károly bibliográfiája egészíti ki. Örömmel üdvözöljük a vállalkozást, s dicsérettel szólunk a Heves megyei Könyvtárról, amely füzetsorozatának 24. számaként segítette elő Juhma könyvének megjelenését. Az ízléses kiállítású munka a megye könyvtárhálózata révén jut el az érdeklődő olvasókhoz. Ferencsili-lioncert Egerben A mai magyar zenei élet kiemelkedő egyénisége £e- rencsik János Kossuth-díjas karnagy, akit néhány évvel ezelőtt, egy nyári hangverseny alkalmából, már üdvözölhettünk Egerben. Most ismét Ferencsik-koncert előtt állunk! S az esemény jelentőségét növeli, hogy a Magyar Állami Hangversenyzenekar élén látjuk viszont a kiváló karmestert, zenekultúránk tekintélyes nemzetközi nagykövetét. Csütörtökön este a Gárdonyi Géza Színházban, az Országos Filharmónia hatodik bérleti estjét dirigálja. Szép, vonzó a műsor. Mozart Kis éji zenéje vezeti be, majd pedig a Ea- gottverseny * következik, amelynek szólóját ifjú Hara László játssza. A két Mozart- mű után, a koncert második felében Brahms művészetében gyönyörködhetnek a zene barátai. A nagy zeneszerző I. szimfóniáját szólaltatja meg az Állami Hangversenyzenekar, Ferencsik János vezénylésével. Műsorvezető: Pándi Marianne. >1 ...játszani is engedd...” Öröm is, gond is: zavarban van a tv-kritikus. Nemcsak egy hosszú hét, de egy ünnepi hét vége, sőt hét eleje kínálja a választékot — mert választék valóban volt —, hogy szerény és nem is mindig vitathatatlan véleményét elmondja egyikről- másikról, vagy mindről. Olyan bemutatóról, mint a vitán felül, helyenként magával ragadóan sikerült Pofonok, amelyet Illés Béla novelláiból alkalmazott kitűnően televízióra Dévényi Robert és Hajdúfy István rendező: olyan bemutatóról, mint például a kedves-köny- nyed, igénytelenségét igényes tempóval és a lehetőség hatórain belül jó színészi játékkal képernyőre vitt A Stomfay család —, Horváth Tibor rendezésében. Lám, Csiky Gergely sem utolsó lehetőség a televízió számára! És szólni kellene a Vladimir itaff regényéből készült és ragyogóan indult, aztán kissé megfáradt, de végül is mindig jó korrajzot és remek figurákat felsorakoztató Érdekházasságok című csehszlovák filmről. Nem beszélve az utóbbi idők egyik legrangosabb és kötetlénségé- ben, fesztelenségében, de nem utolsósorban mondandója vastagságában is kiemelkedő Fórumról —, s még mindig nem jutottam a végére. Beigazolódott, ennyiből is, hogy valóban az öröm mellett nem kis gond, mi legyen az a műsorszám, melyik legyen az a produkció, amit ezen a héten megkülönböztetett figyelemben szeretnénk részesíteni. És éppen az imént felsoroltak alapján is. vállalva a szentségtörés bűnét, egy „nem alkotást”, hanem „csak” egy játékot kívánok most méltatni. Azt a kcjny- nyed és kedves játékot, amelyben és amellyel egy kissé önmagát is ünnepelte a 15 éves televízió és természetesen köszöntötte a kétmilliomodik előfizetőjét is. iA/WSAAAAA/WWVAA'VWWWWWVW Egy olyan játékot, amelynek könnyedsége mögött veríté- kes és fogcsikorgató munka van, amelyben a remeklő Vitray Tamás nemcsak az idővel és kedves, ezerlábú és szájú partnerével, Gyurikával folytatott győztes küzdelmet, de saját — gondolom. ilyenkor tízezerszemű — kollegáival is. Ismét és újra beigazolódott, hogy játszani mindenki szeret, de játszani csak komolyan szabad! A játék, ha értelme és célja van — már úgy értem, hogy ha jó a játék, mert csak a rossz játék az értelmetlen —, nemcsak arra alkalmas, hogy egy boldog és klóban szerencsés házaspárt köszont- sön, mint a kétmilliomodik előfizetőt, de arra is, hogy jól elszórakoztassa' az 1 999 999-et is. (Én miért ne számolhatnék? Ha Forral Miklós tanár úr megtehette?!) Az első nyilvános, televíziós adás 1957. május elsején volt. Amiről most írok, az 1972. május elsejei esti adás. A közte eltelt tizenöt esztendőben olyan jelentős események voltak, hogy például e sorok írója is televíziót vásárolt. Nem tudja pontosan, mikor, van tán tíz éve is annak, de arra most is emlékszik, hogyan nézett akkor végig egy bugyuta kisgyerekfilmet szájtátva — a saját televízióján. Igaza van Kellér Dezsőnek: olyan a televízió, hogy csodálatos szidni, mert van. Mert nélküle talán már nem is lenne igazán élet az élet. Nem lenne Fórum, és Tv-híradó, és l:l-es magyar—román, és Rózsa Sándor se lenne, meg Bors Máté sem, sőt Éjszakai előadások sem lennének. Olyan felnőtt, olyan komoly és olyan fontos leli a televízió, hogy igazán megengedhette magának a jubileumán: jól kijátssza magát. Velünk együtt! i Gyurkő Géza $MAR 1972. május 3., stété» VIII. ózsa Gyuri megtérése, azaz aminek a fele se tréfa Minden tréfa. hecc és ke- gyellenkedő földesúri kény ellenére is, Józsa Gyurit is megérintette a nagy átalakulás sürgető szele. Évente 12—24 s/,f 'ny füredi gyermek'’1 ruházott fel, mégha furcsa ötletként, cserzetten bőrből készült köntös- b - cstzmáeskába, süvegbe is. Füred iskoláját is tárnogatte tüzelőfát adott. A családi iratok arról vallanak. hogy az 1831. évi borzalmas kolerajárvány során 800 pengőforint értékű gyógy, szert és orvosi költséget vállalt magára a füredi szegény népről. A nevét azonban a füredi, fontos Tisza-híd megépítésével irta be. Na, nem éppen túlzottan önszántából, de szerződés kötelezte erre. 1833-ban kibérelte gróf Károlyi István poroszlói földbirtokostól a tiszai révet a vele kapcsolatos kocsmával és kocsibeállóval egyetemben. A 25 év tartamra szóló szerződés arra kötelezte Józsát. hogy egy év alatt építtessen hidat a Tiszán. Sőt a botrányosan rossz poroszlói tollest is csináltassa meg, javíttassa, s úgy adja át a tekintetes nemes Heves várme- g 'ének, hogy az már alkalmas legyen a kikövezésre. A poroszlói töltés borzalmáról országos krónikák szólnak. Az út mentét elhulló, t lovak és ökrök csontvázé' kísérik, amelyek a meg- fe telelett szekerek előtt hullo. iák el. Itt esett meg. hogy bt ró Jósika Miklós, a regényíró vallási, perében éppen Egerbe iparkodott, s Füreden megállt, hogy lovakat váltson. — Kérek a hintóm elé négy lovat Poroszlóig! .— szólt a lóváltó állomáson. — Lesz uram! De nem négy ló, hanem négy ökör. Mert most másként !eh 1 len a feneketlen sárban átvergődni ... Józsa Gyuri heccmcster végül is 1834-ben közel három és fel czag' forintért tölgyfahidat fabrikáltalolt a Tiszán keresztül! A révész ettől kezdve már mint hidvámszedő tevékenykedett, Sőt, a jövedelme is megnőtt, mivel biztonságosabb és kényelmesebb volt a hídon át való közlekedés a Tiszán. A híres Tisza-hídjával tengernyi baja volt. Sok volt a nem ösmerő halál. Ebben az időben már vasútépítéssel is foglalkozott, belátva a „vaspálya” hasznát és megmutatkozó pluszbevételt, ami terményeik olcsó és gyors elszállításából is adódik. Abba a vasútépítő társaságba kapcsolódott bele, amely Budapest—Jászberény . ✓ Józsa Gyuri országos hírű „v század legutolján, lebontása a földbirtokosok részére javítanivaló rajta mindig. Végül is 1845-ber* elvitte kétharmadát a tavaszi jeges árvíz. A megmaradt hídroncsokról járta ekkoriban Józsa Gyuriról e tréfás gúnydal: Tekintetes Józsa Gyura, Már ez a híd ugyan fúr- 'vitt" d” iga fáját a Tis Majd kifogja Köre, Bura . . 1 "46-ban ismét tárgyalások hittak a híd újjáépítéséről, de közbeszólt a halasztási eres kastély”-a egy, a múlt előtt készült rajz szerint. —Jászapáti—Tiszafüred— Debrecen nyomvonalon kívánta megépíteni egy vasútvonalat. Ebben az ügyben utazhatott Pesten, amikor hirtelen fogfájás érte utol. Egy pesti orvossal kihúzatta beteg fogét, de súlyos fertőzést kapott és Jászapátiban jártában — ahol éppen ’ssútállomás is épült volna-, 1816. szeptember 7-én hirtelen meghalt. A tiszafüredi református temetőbe» helyezték örök nyugalomra viccre, leéUss*-, de vad kegyetlen féktelenségre is mindig éhes testét. Józsa Gyuri nemcsak Heves megyének, de a reformkori Magyarországnak jellemző figurája volt. Legalább annyira jellemző, mint amilyennek a nagy regényíró, Jókai Mór rajzolta meg Kár- páthy János alakját, mintázva azt egyenesen Józsáról. Józsa Gyuri élete tömény ellentmondás. Petyhüdtség és ősi erő — jókedv, tréfa, hecc és kegyetlen durvaság, embertelenség — nagyúri pazarlás és zsugori fösvénység — léhaság és hídépítés, vas- útépítési tervek... Petőfi Sándor ]ózsa Gyuri kastélyáról Engedtessék meg, hogy két Józsa Gyuri-íéle úri tréfa között idézzük Petőfi Sándornak leírását a híres tiszafüredi vörös kastélyról, amint arról a nagy költő 1847. május 14-én beszámol Kerényi Frigyeshez írott levelében: — , ___Átkelvén a Tiszán, é ri az ember Füredet, s min- gyárt annak a szélén, az útban boldogult, vagy ördögben boldogtalanult Józsa Gyuri elkezdett, s abba hagyott palotáját. Ott álldogál mogorván, vakolatlan falaival, s ásító ajtókkal és ablakokkal, mint egy óriási csontváz. Üres termein át tolvajként szalad a szél, s bámészkodó süvöltés- sel hagyja ott, hogy nem lelt semmit...” Ennek a kísértetkastélynak a tövében za.iott oly sok furcsán úri tréfa Józsa Gyuri portáján... (Vége.) 1 L
