Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-31 / 126. szám
KOSSUTH 8.18 Operarészletek 9.00 A zülúköves gyűrű. II. folytatás 9,'JO Verbunkosok 10.05 Barátok és elvtársak 10.40 Miért szép mesterség? 10. i0 Zenekari muzsika 11.30 A Szabó család 12.ío ül nyer ma? 12.05 Táncáén* 13.20 Nóták 13.50 Válaszolunk hallgatóinknak! 14.20 Fuvószene 14.30 Nőkről, nőknek 15.10 Filmzene 15.20 Iskolarádió 16.05 Dalok Angéláról 16,17 Kiport 16.37 Daljátékrészletek 17.20 Dalok 17.48 A vállalati üdültetésről 18.03 Ünnepi könyvhét 1972. 19.25 Sosztakovics: XV. szimfónia 20.08 Slágerek 20.46 Mezőgazdaságunk nagy öregjei 21.15 MÉH: Kovács Dénes és Bp-i Kamaraegyüttes felv. 23.06 Meditáció ... PETŐFI 8.05 Táncrltmusok zenekarra 9.03 Csembaló- és vokális művek 11.55 Néhány pere tudomány 12.00 Beszélgessünk zenéről 12.20 Mezők, falvak éneke 12.40t, Házunk tája 13.03 Fúvószene 13.15 Ifjúsági előadás Lisztről 14.00 Kettőtől — hatig i-ij Zenés délután 17.25 Közvetítés a labdarúgó- mérkőzésekről 19.20 Vendégségben 20.33 Mozart-est 21.21 Visszhang 21.51 Nőták 22.03 A nagy utazás; Epizódok Semprun regényéből 23.15 Puccini: Bohémélet 23.50 HangszerSzólők f MAGYAR r 839 Vasárnap Európában: * f Athén 1 tSM A román tévé filmje Kovács Györgyről. I—H. í rész i íé.49 Irány az egyetemi 17.15 Hírek ' 17.20 Vendégjáték Rómában 1735 Dél-Amerika indiánjai: i 3. Az inkák £835 Tücsöklakodalom: i Énekes játék , 1.1 ■! 18.35 Rólad van szói 19.15 Esti mese i "ff, í 19.30 Tv-hlradó 20.00 A fénykép. Rövidülni 20.15 Goar Gaszoarjan énekel 20.25 Közvetítés az Inter.—Ajax EK-döntö labdarúgó, mérkőzésről *2.20 Tv-híradó. 2. [famJl EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Fél 4 órakor: "'ff* Vidékiek New Yorkban Színes, szinkronizált amerikai film vígjáték. Fél 6 órakor« / ÚSfolk Harc Rómáért I—Dt (Dupla helyárakl) J : Román—NSZK film: EGRI BRÓDY (Telefon: 14-07.) . Fél 4, fél 6 órakort ■*» A nagy medve fial " Színes NDK film.: Fél 8 órakor: Tudom, te vagy a gyilkos Csehszlovák bűnügyi film. r fkGRI KERT [ Előadás kezdetei este 8 E órakor: t Csoda olasz módra l GYÖNGYÖSI PUSKIN ’ T' Példázat egy kosár almáril Az optimista és a pesszimista fogalmak meghatározását egy régi lexikonban Így olvastam: Pesszimista az az ember, aki egy kosár almából mindig a legrosszabbat veszi ki, az optimista mindig a legegészségesebbet. így az optimista ember egy kosár jó almát eszik meg, a pesszimista egy kosár rossz almát. Ez a játékosnak is nevezhető okfejtés jutott eszembe, amikor az újságban a fiatalok társadalmi munkájáról olvastam azt a levelet, amelyet egy olvasó, hat társával együtt irt. örvendeznek a felnőttek a város vezetői által végzett társadalmi munkának, s aztán igen vádlóan írnak a közgazdasági technikum diákjainak egy csoportjáról. íme, az egyetlen olvasó, aki „méltatta” a társadalmi munkát. Ebben a munkában minden középiskola részt vesz és csak a társadalmi órákat rögzítő munkalapok összesítői tudják, hány órát dolgoztak diákjaink már eddig is a város szépítéséért. A Népkert, a Bartók Béla tér, a Lenin út, — és sorolhatnánk azokat a helyeket, ahol az ő munkájuk nyomán lett tiszta a pázsit, és szépen kapáltak a rózsaágyá- sok. Bár dicséretet érdemelnének, — nem kaptak. Pedig a lányok köves talajt ástak, csákányoztak, füvet cipeltek, és még ki tudja mi mindent megcsináltak. Hogy mi történt a Lenin út 102 —106. szám alatt, nem tudom, nem voltam ott. Azt a tanulóknak kell tisztázniuk. En csak a cikkíró hangvétele ellen emelek kifogást. Tegyük tel, hogy csakugyan megfelel a valóságnak a cikk. Ez egyetlen rossz alma. Ezt az egyetlen rosszat kellett kiemelni a kosár jóból? Nézzük meg a parkokat, az utcákat, milyen szemetesek. Most végre van egy egészséges kezdeményezés, hát csapjuk agyon a lelkesedést? Ez tetszetősebb, mint dicsérettel segíteni? Snekszer Károly Eger Válasz egy társadalmi munkáról szóló levélre £v Hekus lettem GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A hét aranyember HATVANI VÖRÖS CSILLAG Lefelé az úton HATVANI KOSSUTH Karneváli éjszaka HEVES S Vizsgálat egy minden gyanúi felett álló polgár ügyében § OEM ÜGYELET 19199 reggel óráig a Bajesy-Zsi-i linszky utcai rehdelőben. (Tele-? fon: 11-10). Rendelés gyermekek^ részére is. ? Gyöngyösön: 19 órától csütörtök i reggel 7 óráig a Jókai utca 4L § szám alatti rendelőben. (Tele-, S ton: 17-27). ____, _ v S zó, ami szó,’ nem gondoltaié; hogy lelkes társadalmi munkánkra a lakosság részéről az első értékelés az az elmarasztaló levél lesz, amit a Népújság május 23-1 számában olvashattunk. A Lenin űt 102—106. szám alatti lakosok marasztaltak el bennünket a városszépítő munka során a járdán maradt szemét miatt. Az olvasók levele art tükrözi, hogy ártatlan embereket Is bántó Ítélet születhet meg a külső szemlélőben, ha az ösz- szefüggéseket nem nézi. Az olvasónak az a gondolata támadhatott: lám, Így dolgoznak a város szépítéséért a fiatalok. De ml volt az Igazság? Közösségünket a nevezett helyre irányították, azzal a feladattak' hogy a fű közül szedjük ki a gyomokat, s a szeméttel együtt dobjuk ki a járdára. A szép zöld pázsit ugyanis tele volt csikkekkel, dgarettás- és gyu- fásdobozokkal, kenyérhéjjal, sőt még sörösüveget Is találtunk. Miután seprűt nem kaptunk, ott maradt a járdán a szemét. Ezt vették észre a lakók. Való igaz, hogy közben leültünk a fűre pihenni, sőt, egyesek le Is feküdtek, de csak a tanár által engedélyezett Időben. De vajon a ház lakói a felnőtteket nem látták még munka közben pihenni? És az egész társadalmi munkából csak ezt lehetett észrevenni? Azt már nem, hogy munkánk során a Lenin út páros oldala megszéIme Sz. Titkos Ödön; a Pelyhet Minden Paplanba és a Vödörben Miért Nincs Víz Vállalat — a továbbiakban ha szükség lesz rá: PMPVMNVV — főimformá- tora. Feladata többek között, hogy a vállalat dolgairól, terveiről — mindarról, amiről szabad — tájékoztassa a partnereket és mindazokat, akikre ezek tartoznak. Es itt van a baj! Sz. Titkos Ödön ugyanis kétségtelenül felelős tisztségét úgy értelmezi, hogy a PMPVMNVV dolgai senkire nem tartoznak, egyedül és csakis egyedül őrá. Ezért fordulhatott elő, hogy: — a vállalat dolgozói máig sem tudják, miért falazták be az egyik üzem kapuját; — sikerült megőrizni azt a titkot, is, hogy a főkönyvelő és egyik csinos beosztottja hol ismerkedett meg és miért kellett munkahelyet cserélnie a csinos beosztottnak; — egy alkalommal, amikor Titkos egy körlevelet olvasott, megfeledkezett a kötelező óvatosságról és he; pült? Ha ml nem szedjük ki a fűből a szemetet, éppolyan lenne ez az oldal Is, mint a páratlan oldal. Ha Időnk engedi, azt a részt Is kitakarítjuk. Mert az eleven zöld pázsit akkor szép, ha tiszta, — s a kritika csak akkor hasznos, ha reális és segítő szándék vezeti. Az egri közgazdasági technikum II. és III. osztályának KISZ- szervezetel Üdvözlet az egrieknek Ügy érzem, nem szakadtam el még teljesen Egertől. Még emlékszem. milyen szépen reagáltak, — a lap és olvasótábora — arra az üdvözletre, amit Mexikóból küldtem a város lakóinak. Amikor az újságot, — amelyben közölték üdvözletemet, utánam küldte a család, ml tagadás, könnyes szemmel olvastam Mexiko Cityben. Most hasonló érzések hullámzanak bennem. Nem tudok elmenni Magyarországról anélkül, hogy ne gondolnék fájó szívvel Egerre. A napokban otthon jártam, szerényen búcsúztam a tavaszi hangulatú Egertől, ahol a bölcsőm ringott. Most újra útnak indulok zenekarommal. Japánba, egy egész esztendőre. Tudom, sokan gondolnak irigykedve rám, hogy de jó a Suha-zenekarnak, bejárják a fél világot. Igaz, nagyon sok élményben van részünk, de vannak ennek nehéz oldalai is. Nagyon keményen kell dolgozni külföldön, ott nincs szakszervezeti szünet. Meg kell küzdeni a változó éghajlati viszonyokkal, és sokszor a magyar gyomornak meglehetősen idegen koszttal. Nehéz a jó magyaros koszt után megszokni, a „főtt nylont” és egyéb kecsegtető kosztot. Mire e sorokat olvassák régi egri barátaim, már útban leszünk Japán felé. Így búcsúzom az egriektől, a régi egri barátoktól, majd Japánból is hírt adunk magunkról. Suba Balog Kálmán . u. és zenekara Gondolatok egy kiállításról A nagy mérető teremben ízléses és gondosan elkészített suba- és vlktóriaszőnyegek, varrott párnák, térítők, kovácsoltvas lakásdlszek kaptak helyet Az egész kiállítást hangulatosabbá teszi néhány olajfestmény és rajz. Azt hihetném, hogy valamelyik népművészeti szövetkezet kiállítását látom. Pedig a kiállított tárgyak nem foglalkozásszerűen készülnek. Akik készítik, azok a gyógyulást keresik, azért dolgoznak, hogy értelmes alkotómunka révén gyógyulásuk után könnyebben találják meg helyüket az egészséges emberek között A kiállítók, az egri és gyöngyösi kórház ideg-elme osztályának betegei. Ezeket a munkákat — amelyek egy részét alkotásnak is nevezhetném —, sérült lelkű emberek készítették, s gyógyításuknak fontos része az, hogy alkotómunkát végezhetnek. A kiállítás kapcsán önként adódik egy megjegyzés: ennek a munkának W kell lépnie a kórház falai közüL Több megyében már tettek egy lépést előbbre: egyes üzemek különféle nyersanyagot juttatnak a betegfoglalkoztatók részére. Sőt egyes helyeken már ennél is tovább Jutottak, piacot, értékesítési lehetőségeket kerestek, és találtak. Sőt, az egyes üzemekben segítenek a gyógyult, vagy csökkent munkaképességű betegek elhelyezésében, megértve, hogy a munkaterápia hidat jelent az egészséges emberek közé való beilleszkedéshez. Iff.' K. 3. Eger Kubai Jegyzetek (1.) R Hloitcada ma" ’ ’ ... A fenségesen kanyargó hegy vonulat, a Sierra Ma- estra megszelídült nyúlványain, néhány kilométernyire Santiago de Cubától fekszik a ‘Siboney farm. Nevét az ország őslakóitól kapta, valamikor a siboney indiánok törzsei népesítették be ezt a vidéket, de a spanyol hódítók negyven esztendő leforgása alatt kiirtották őket. A fehér épület előtt pálmák állnak sorfalat s mangófa vet árnyékot az elmaradhatatlan fedett kútra. Olyan, akár a többi gran- ja (gazdaság) és Francisca Vigilanca asszony, aki tizenkilenc évvel azelőtt baromfit tenyésztett a farmon, aligha hitte volna, hogy háza bekerül a történelmi krónikákba Ma múzeum, s arra emlékeztet, hogy innen indult el az a forradalmi mozgalom, amely bukásokon és sikereken át, végül is a kubai nép diadalához vezetett. Fidel Castro két bajtársa bérelte ki a farm egy részét és 1953. július 25-én itt gyülekeztek munkások, parasztok, diákok — a legidősebb sem volt közülük harmincéves —, hogy felkeljenek Batista zsarnoksága ellen. Santiagóban háromnapos fiesta volt, utcabálokat tartottak, petárdák robbantak, ezt a forgatagot használták ki arra, hogy különböző utakon elérjék a Sibo- ney-házat. Százhatvanöten gyűltek össze, az utolsók között egy magas fiatalember érkezett, akkor még nem viselt szakállt: Fidel Castro Ruz volt, az akció vezetője. A múzeum igazgatója, maga is a forradalmi harcok veteránja, . kedves epizódot elevenít fei. Amikor nemrégen Koszigin szovjet miniszterelnök Siboneyba látogatott, Fidel Castro is kíséretében volt A kubai miniszterelnök többek között ezeket mondta: „Megkérdeztem a többieket jól elrejtették-e a fegyvereket. Azzal válaszoltak, hogy próbáljak nyomukra akadni. Mindent felkutattam, de nem bukkantam rájuk. Akkor mutatták meg, hogy a kút oldalába süllyesztették azokat megfelelő vízhatlan csomagolásban.” Igaz, csupán kézi fegyvereik voltak — a pesónként összegyűjtött pénzből mindössze egy könnyű géppuska megszerzésére futotta. Így indultak el a rádió, az ügyészség, s az ország második legnagyobb laktanyájának, a fegyverraktárként is szolgáló Moncadának ostromára. A derékhad tizenhét Chevrolet taxin közelített az erődhöz, s úgy látszott, sikerül a vakmerő terv. Egy elkésett őrjárattal azonban elkerülhetetlenné vált az ösz- szeütközés, riadóztatták a zsoldosokat, s tizenötszörös túlerővel kerültek szembe a rohamozók. Castro csapata öt órán keresztül tartotta A híres Siboney farm, ahonnan Fidel Castro és társai 195& július 26-ának reggelén megrohamozták a santiagói Mon- cada laktanyát. Az épület ma a forradalmi harcok egyik múzeuma. EIMWUAS »dir ... EUCtETUto! magát, abban bíztak, hogy a hagyományosan forradalmi Santiago lakossága segítségükre siet. Ám közben a rádió elfoglalása nem sikerült, az előre elkészített kiáltványt, s népi törvényeket nem tudták beolvasni az embereknek. Azok pedig úgy hitték, hogy a háromnapos ünnep után a hadseregen belül tört ki csetepaté, s távol tartották magukat. A fiatal felkelők nagy vérveszteséget szenvedtek, Castró- nak is csak véletlen szerencsével sikerült megmenekülnie. Amikor ma a kocsi a városból a farm felé kanyarog, az út mentén mérföldkövekként állnak a piros táblák, mindegyiken valamelyik elesett mártír neve. Itt, Santiagóban zajlott le Fidel Castro pere is: a kórház egyik ápolónői szobájában. A Batista-bérencek félték az igazságtól, s a kubai forradalmár „gyengélkedésére” hivatkozva, suba alatt próbálták elítélni. Itt hangzott el Castro ötórás vádbeszéde az utolsó szó jogán, amelyet egyetlen jegyzet nélkül volt kénytelen megtartani. „Ahol a köztársaság elnöke gonosztevő, ott a becsületes emberek meghalnak vagy börtönben szenvednek — mondta Batistát célba véve, majd befejezésül hozzáfűzte: Ítéljenek el, ez mit sem számít, a történelem fel fog menteni!” A Mondaca ostromlói tanultak az időleges vereségből — évekkel később előbb lyettese pillantása elől csak az utolsó pillanatban tudta lenyelni a stencilezett irományt; — egy ideig csak bontatlan leveleket engedett iktatni, nehogy az iktató a levelekbe nézhessen; —■ fegyelmileg felelősségre voata egyik beosztottját, mert az a bélyeg alá nézett. De igazán nagy gondban akkor volt Sz. Titkos, amikor részletes információt kért tőle a Legfőbb Informátor, pirossal aláhúzva azt a részt, hogy „teljes és őszinte képet akar a PMPVMNVV vezetőinek tevékenységéről, a 1972. máius 31* t i 1 a városokból a hegyekbe mentek, hogy azután megerősödve, a Batista-rendszer általános összeomlását előkészítve, újra visszatérjenek. Mayari Arribában, a Sierra Maestrával szomszédos Kristályhegységben meglátogathattuk azt az egykori főhadiszállást, ahol a Raul Castro vezette második front bontott zászlót. Ószintén szólva, kicsit csodálkoztam is, mert az ugyancsak múzeumként működő négyszobás ház mellett szabályos kisváros éli - életét. Egy ge- rilla-főhadiszálást a látott településektől távol, úttalan utakon képzeltem volna. Hamarosan kiderült azonban, hogy jogos volt. az első meglátásom: a város teljesen új,: csak a forradalom győzelme . után alakult ki. (Ma már központja a környező hegyi tanyáknak, a völgy kávétermesztő gazdaságainak. Az utakat nemrégen építették, s ahová még nem vezet beton- vagy kőalap, oda lóháton szervezik meg a közied kedést. Akár a cowboyok; vagy inkább a chilei huasok, sombreros férfiak ügetnek a, nyeregben: igái, ez itt nem divat, elemi szükséglet. ,1 A Mondacát is nehéz lenne régi formájában felismerni. Az egykori marcona épület ma világos pasztellszínekkel, barátságos benyomást kelt. Ez az érzés különösen erőssé válik, ha átlépünk a főkapun, amely mellett amolyan emlékként ott árválkodik még egy elhagyott őrtorony. Fiatalok töltik meg a termeket és szünetekben az udvarokat — általános és középiskolások! (A tízosztályos kubai iskola- rendszer felső négy osztálya számít a mi gimnáziumunknak.) Egyenruhájuk szürkés nadrág vagy szoknya fehér inggel és blúzzal — arcszínük a legkülönbözőbb árnyalatokat tükrözi: a korábbi faji megkülönböztetéssel szemben megvalósult a teljes és valóságos egyenlőség. Amint a múlt sötét árnya az írástudatlanság is: Kubában csaknem kétmillió gyermek tanulhat, nincsenek anyagi korlátok, az oktatás minden fokon ingyenes. Tulajdonképpen a Moncada név is történelmi fogalommá vált, mert a bejáraton ezt olvassuk; Ciudad Escolar 26 de Ju- nio — Július 26-a Iskolaváros, , afei. (Réti Ervin W/A7 ssssssss/ssssssssssssss/sssssssssss legutóbbi bankett költségéről, és nem utolsósorban arról, hogy jut-e pehely minden vödörbe és van-e mól viz minden paplanban”. (A csere nem tőlem származik.) Sz. Titkos gondja abból adódott, hogy ő legszívesebben örökre elfelejtette volna a bankett költségeit, inkábl hallgatott volna, mintsem hogy beszéljen a pehelyrői és a vödörről is, de leginkább vezetőinek tevékenységéről. S mivel ezt nem tehette, őszintén nagy részletességgel és a rá jellemző precizitással gépelt sorokba öntötte oldalakon keresztül gondolatait és tényekkel bizonyította állításait. A nyolcoldalas jelentés első oldalának elejére azonban — gondolván: biztos, ami biztos — nagy betűkkel felírta és pirossal többször aláhúzta: Elolvasás előtt elégetendől (A [ szerkesztő véleménye: jobb lett volna, ha ennek a kéziratnak is az lett volna a sorsa-).
