Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-05 / 104. szám

Fa lusi kórusainkról

Néhá'nv nappal ezelőtt erecl- r.i Íny as kórustalálkozót rendezet: a füzesabonyi járás Kompolton. Nem csak azért vo't su-iere a seregszemlének, mert az érdeklődő heivbeliek zsú tolásig megtöltötték a művelődési otthont. hanem az ott szereplő együttesek is a falusi kórusmozgalom fejlődését bizonyították műsoraikkal.

Természetesen nem szabad egyértelműen jónak kikiáltani mindent, ami a Koinpol- ton megjelent nyolc művészeti csoport -háza táján napjainkban történik. A kó- r us vezetőkkel, valamint a szereplőkkel folytatott több irányú eszmecsere, de a program egy-egy mozzanata is olyasféle tapasztalatot alakított ki bennünk, hogy nem mindenütt kerek a perec. S ha most jobbára ezekkel a jelenségekkel foglalkozunk, tesszük azért, hogy a •mozgalom pályaíve töretlen maradjon.

Műsorrend, apróbb foltokkal

Az már megyei vonatkozásban sem probléma, hogy a rendszeresen működő kórusok élén szakmailag megfelelő karnagyok működjenek. Ezt láttuk most Kompolton. Akár a káli Galambos Lászlót, akár a komlói Éles Imrét tekintjük, vagy pedig a helyiek nagy szeretettel, kitűnő pedagógiai érzékkel bíró karvezetőjének, Tóth, Andrásnak a működését vizsgáljuk, nyugodt szívvel adhatunk nekik jeles bizonyítványt. Valamennyien hosszú évek óta dolgoznak e területen, benne élnek a mozgalomban. S fáradozásuk legtöbb esetben olyan területre is kiterjed, ami tulajdonképpen nem az ő asztaluk. Elég talán ilyen vonatkozásban a csoportok létét veszélyeztető anyagi problémák leküzdésére tett erőfeszítésüket idéznünk!

Az énekkarok repertoárja szintén elbírja a kritikát. Bár a novajiak menyecskekórusa, avagy Poroszló „Röpülj, páva” köre érzésünk szerint bátrabban fordulhatna igényesebb művekhez, eredeti népdalok színes feldolgozásához. Az erre vonatkozó igény él e kórusok tagjaiban, s rendelkeznek már olyan készséggel, hogy megbirkózzanak a rázósabb feladatokkal is.

Komolyabb stílusbeli hibát a Kalla Sándor vezette füzesabonyi népi zenekar műsoranyagánál észleltünk. Kompolton bemutatott műsoruk is arra vall, hogy még mindig nem tisztázott körükben a népi muzsika, a népdal fogalma. Különben elhagyták volna Brahms magyar táncát, amely hordoz talán népies vonásokat, de mindenképpen a múlt században kialakult hiedelmeket tükrözi. portjainak névsorán, továbbá hallgattuk a karvezetők szakmai eszmecseréiét, olyasféle kép alakult ki bennünk a „gazda” szerepét illetően, hogy igencsak talált magának minden együttes patró- nust a faluiában. Novajon, Ostoroson a helyi termelő- szövetkezet vette szárnyai aló a menyecskekórusokat, s már arra is áldozott, hogy színpompás viseletben lépjenek deszkákra a dalosok. Poroszlón a művelődési ház finanszírozza a vegyes kart, Kálban viszont a kisipari szövetkezetek központja nyúl zsebbe, vállalja magára a művészeti csoport szerepléseinek erkölcsi ódiumát. És idáig ez rendben van. A baj inkább ott mutatkozik, hogy igen különböző szinten nyújtanak támogatást a fenntartók a helyi kórusoknak. Ami ennél is szomorúbb: sehol nem nyilvánul meg a közös segítés szelleme. Márpedig egy-egy nagy létszámú kórus fenntartása, szerepeltetése komoly anyagi igénnyel jár.

Így történhetett meg néhány héttel ezelőtt, hogy megyénk egyik fiatal vegyes karát rosszul leponyvázott teherautóra ültettek, utaztatták közel száz kilométeren át, aminek az lett a vége, hogy a gyöngyösi hangversenyre felöltött ünneplő ruhák bepiszkolódtak és csoda, hogy egyáltalán hang jött ki a torkukon, amikor énekelni kellett. Furcsa kettősségről panaszkodtak egy másik lelkes falusi kórus tagjai! Két évvel ezelőtt nagyon akarták, hogy legyen énekkar a községükben, mondották. S most, hogy immár vagyunk, szerepelünk itt is, ott is, legtöbbet pedig hivatalos ünnepségeken: rosszallja a termelőszövetkezet vezetősége, ha próba és szereplés miatt néhány órára kiesünk a termelésből. Pedig végsőben mi isszuk ennek is a levét, hiszen csökken a jövedelmünk, s nem pótolja senki.

Ügy érezzük, nem any- nyira a tanácsi szervekre tartozna e problémák elsírni tása. Ellenben a KÖTA megyei járási elnökségeinek kellene alkalmasint ellátogatni az ilyen községekbe, helyi ösz- szefogást sürgetve, továbbá megértésre bírva a kórustagokat adó üzemek, intézmények vezetőit.

Kompolti példa

Nem szívesen rangsorolunk ilyen kérdésekben, de úgy véljük, hogy Kompolt egyik példa lehet megyénk kórusmozgalma előtt. Azért is idézzük a helyi viszonyokat, tagság és vezetők kitűnő kapcsolatát, a minden helyről megnyilvánuló segítőkészséget. Ezek nélkül nyilván meg sem érhette volna a Hámán Kató női kar tízesztendős fennállásának jubileumát, a meleg hangulatú zászlóavató ünnepséget fél falu szeme láttára!

Elsősorban a MEDOSZ helyi szervezetét dicsérjük, amely jóformán erején felül áldoz a kóruskultúrára, s abban is segítette karnagyait, hogy az összeverbuvált együttes létszáma szaporodjon, fiatalodjon. Amit általánosságban nem mondhatunk el megyénk falusi énekkarairól ! Elöregedés tapasztalható. Nagy hasznára van a kompolti kórusnak a kísérleti gazdaság is, amely, ha kell: járművel, máskor anyagiakkal segíti a dalos kedvű lányokat, asszonyokat Ezek ilyenformán oly ízléses, mutatós egyenruhában lépnek színpadra estéről estére, ami önmagában, fél csatanyerés. S ha hozzátesszük még, hogy szemmel tartja tevékenységüket, eljár szerepléseikre a községi tanács elnöke, meg az Űj Barázda Termelőszövetkezet fél vezetősége, mindjárt tisztán áll előttünk « „kompolti titok”, aminek itt közreadott megfejtését szabad „licence” alapján, csak másolni kellene. Mindjárt rohamosan növekednék megyénk kóruskultúrájának határainkon túli hímeve, rangja.

Moldvay Győző

Légyott a Tüzes Kandúrban

Feydeau-bohózat az egri

Gárdonyi Géza Színház színpadán

Nyújtsa fel a kezét, akinek még nem tettek bolhát a fülébe! Na, ugye. Nincs senki. Pontosan ez történt a századforduló Párizsában a szép és fiatal Chandebise asszonnyal, akinek hőn szeretett férjéről hír kelt szárnyra, hogy görbe utakon kujtorog. Mit tesz ilyenkor a féltékeny nők jelentős hányada? Igy-úgy a dolgok végére igyekszik járni. Miként Raymonde, aki próbatétellel kísérletezett, megkérve barátnőjét, hívja légyottra a Tüzes Kandúr nevezetű garniszállóba a bukott férfiút.

Valahogyan így kezdődik Georges Feydeau kalandos, humorban és harsány helyzetkomikumban bővelkedő színpadi története, a Bolha a fülben, amely most az egri Gárdonyi Géza Színház rivaldafényében születik újjá, sikert és tapsot remélve. Ebbéli hiedelmét mivel indokolja a társrendező Hegedűs László?

— Feydeau nagy ismerője a színpad világának, s ugyanakkor ötletekben bővelkedő darabíró! Ha ehhez hozzászámítom, hogy szinte minden művében kifigurázza a polgári erkölcsöket: adott a fél évszázada tartó

Az egri siker két letéteményese : Páközdy János és Máthé Eta.

siker minden kelléke. Ezért volt nekünk is könnyebb dolgunk, amikor Orosz György főrendezővel színpadra állítottuk ezt a francia bohózatot, tág teret engedve művészeink élcsapatának a bővérű komédiázásra.

Akinek bolhát tettek a fülébe: Máthé Eta. Múlt héten beugróként, még a Noé bárkája Orgia szerepében láthattuk. Hogyan érzi magát a „megcsalt” szépasz- szony jelmezében?

— Raymonde hozzám nagyon közel álló szerep, s kitűnő alakítási lehetőség. Érthetően örülök, hogy el- játszhatom Egerben, ahol a premiereknek mindig őszinte hangulatuk van.

No és Chandebise úr? Avagy alteregója, a hotelportás? Aki minden bonyodalmak fő mozgatója? Kettős szerep a javából Csiszér Andrásé, s ha ma este sikere lesz a Feydeau-komédiá- nak, benne övé az oroszlánrész! Halljuk, mint vélekedik feladatáról?

— Chandebise és Poche, a hotelportás, külsőre úgy hasonlít egymáshoz, mint két tojás. Nem lehet és nem is kell maszkot csinálnom, mindössze egy kabát, egy kalap cseréjével jelezhetem a külső változást. Minden egyebet belülről, a figurateremtés sajátos eszközeivel kell elérnem! Éis ez a legizgalmasabb, a legnehezebb. Bevallom, volt olyan próbánk, amikor ez a tudathasadásos állapot összekeveredett bennem. De megszoktam most már, s csak néha fordul elő, hogy álmomban önmagámmal találkozom...

Mit tegyünk mindehhez? Lankadatlan energiát kívánunk a bohózat szereplőinek, hogy bírják levegővel a három felvonáson keresztül tartó komédiázást. ígérjük, rekeszizmainkat mi is felkészítjük.

(m. gy.)

Petőfi Tersei és prózái „hanglemezirodalmi színpadon”

A nagy költőnk születésének 150. évfordulóját ünneplő vállalkozások és események sorában előkelő hely illeti meg az Országos Hanglemezgyártó Vállalat „Petőfi Sándor élete saját és kortársai művében” címmel most készülő nagylemezét. Neves művészek — Búst i Lajos, Sinkovits Imre, Major Tamás, Bessenyei Ferenc, Szirtes Adám, Öze Lajos, Sztankay István és Sínké László — szereplésével készülő reprezentatív hanglemez valószínűleg még ebben az évben elkészül. A Lukácsy Sándor által összeállított, Marton Endre rendezte „Hanglemezirodalmi színpadon Petőfi versei” többek között a „Szülőföldem”, „A jó öreg kocsmáros”, „Egy telem Debrecenben” mellett a szabadság- harc költőjének Kerényi Frigyeshez írt levelei és naplórészlete is szerepelnek. Illyés Gyula „Petőfi Sándor” és Vajda János „Petőfi napja” című alkotásai mellett részletek hangzanak majd el a Nemzeti kör 1344-es jegyzőkönyvéből,

Ki legyen a gazda?

Ahogy végigtekintettünk a kórustalálkozó művészeti csoOrszágos

közlekedésjogi

konferencia

Mintegy 200 szakember részvételével nyílt meg csütörtökön Győrött a II. országos közlekedésjogi konferencia. A közúti balesetek megelőzésével összefüggő kérdésekkel foglalkozó kétnapos konferencia alkalmából balesetelhárítási kiállítás is nyílt Győrött, a Rába Művelődési Központban. A kiállításon, a látogatók fény- képfelvételeken láthatják,' a legjellemzőbb megyei közúti baleseteket, a balesetek megelőzését szolgáló legfontosabb védőberendezéseket.

William Britain:

A sötét ka Mira

QJtwmM

„ IMS, május 5« péutek

Monti lerázta öltönyéről a cementport, megtörölte a homlokát, s úgy nézte, amint a zöld teherautó nagy port csapva a ház felé közeledik.

— Elhoztam a cementlapokat — mondta Ford, miközben kilépett a sofőrfülkéből. — Azzal együtt, amit már ideszállítottál, valószínűleg elég lesz.

— Kösz, Ford! — mondta

Monti. — Elég messze vagyok a főúttól, s az én kis tragacsommal aligha sikerült volna ennyi cementlapot ideszállítani. Kösz, hogy segítesz. Azt hiszem, hogy

egyedül nemigen boldogulnék a munkával.

— Az igazat megvallva,

Monti, nagyon örülök, hogy elhívtál. Azt hittem, szóba

sem fogsz állni velem az után ... tudod már, mire

gondolok.

Monti egy pillanatig hallgatott, könny szökött a szemébe. Aztán halkan csak

ennyit mondott:

— A nyomozás kiderítette, hogy szerencsétlenség volt, Ford. Azzal nem éleszthetem fel Helent, ha haragot tartok veled. Az élet megy tovább.

— Örülök, hogy így gondolkodok Magad is tudhatod, mennyire sajnálom. — Ránézett a hatalmas lapokra, s a zsákokban felhalmozott cementjborra. — Mit akarsz építeni? — kérdezte.

Monti a ház hátsó részéhez ragasztott, ablak nélküli kis szobára mutatott. — A múlt héten építette egy kőműves. Sötétkamrának szeretném használni. Egy ideig azonban nem voltam itt, s min visszatértem^- észrevettem, hogy egy fölösleges ajtót vágott rajta.

Odavezette Fordot az ajtónyíláshoz, s mindketten bekukkantottak a sötét kis lyukba. Monti a szemben levő ajtóra mutatott:

— A házba vezet. Erre a másik ajtóra azonban semmi szükség nincs. Attól félek ugyanis, hogy miközben a filmeket hívom elő, valaki rámnyit. Ezért is szeretném befalazni.

Monti Ford zöld teherautójához lépett, és körüljárta. Megállt az első lök- hárítónáL amelyen a vastag porréteg ellenére is látszott, hogy vadonatúj.

— Helen a lökhárítónak ütközött? — kérdezte.

— Igen, Monti, Kénytelen voltam újat felszerelni.

— Kész szerencse, hogy a lökhárítót könnyű kicserélni — mondta elgondolkozva Monti.

— Ide figyelj, Monti — mondta Ford, hogy témát változtasson. — Neked is segítened kell, hogy a cementlapokat a helyükre tegyem. Azt hiszem, könnyebben megy a munka, ha egyikünk az egyik, másikunk a másik oldalon áll.

— Jó. Te menj be, ott kellemes hűvös van.

— Megyek, de e'z is jön velem — mondta Ford, s egy üveget csapott a hóna alá. Bemászott a szobába, Monti meg odanyújtotta neki a malterosvödröt. Aztán néhány percig szótlanul bámult a bennlevőre.

— Sohasem mondtad cl, hogy történt a szerencsétlenség — jegyezte meg végül. — Csak annyit tudok, amennyit a kihallgatáson mondtál.

— Alkonyaikor történt. A házatok felé hajtottam, amikor hirtelen kifutott elém az útra.

— Nem tudtad elkerülni a gázolást?

— Láthattad, hol feküdt,

az út kellős közepén.

— Az ügyeletes rendőr

azt mondta, ittál.

— Csak egy pohárkával Pitt vendéglőjében. A pincér tanúskodott, erre csak emlékszel? Nem voltam részeg, Monti, szerencsétlenség volt.

Ahogy közeledett az este, a fal egyre magasabbra emelkedett, még csak két sor tégla hiányzott. Monti még egy vödör maltert adott be Fordnak.

— Belül akarsz maradni, amíg befejezzük? — kérdezte Monti.

— Mindenféleképpen. Sokkal könnyebb, ha így építjük, te az egyik, én a másik oldalon. A téglák úgyszólván maguktól csúsznak a helyükre.

— Akkor majd a ház felől

jössz ki, ha befejezzük — inondt*. _

________

M

ár csak, egyetlenegy cementlap hiányzott. Amíg Monti megpihent, Ford felhajtotta az üveg tartalmát.

— Ford — mondta Monti.

— Mit akarsz? — kiáltotta az a résen keresztül.

— A szerencsétlenség utáni napon elmentem a színhelyre. A postaládikónk oszlopán zöld festéknyomokat találtam. Olyan színűt, mint a teherautód. Két nappal előbb még nem volt ott, biztosan tudom, hiszen akkor festettem át.

— Mi köze van mindennek hozzám? — kérdezte idegesen Ford.

— Csak azt szeretném tudni, hogy került a festék az oszlopra, ha te, mint mondod, az úton hajtottál. Részeg voltál, Ford.

— Hogy lehettem volna részeg egyetlen pohárkától?

— Egy üveg whisky volt nálad az autóban.

— A rendőrség mindent átkutatott, s nem talált egy fia üveget sem.

— Én megtaláltam. Az út mentén egy kőrakásra dobtad. De nem tört el, másnap megtaláltam. — Monti közelebb lépett a réshez. és bekiáltott: — Részeg voltál, ugye, amikor elgázoltad Helent. Nem ö szaladt ki az útra, hanem te tértél le, s elgázoltad, miközben a pos- taládikónál rám várt. Aztán a testét az út közepére vonszoltad, hogy a rendőrség azt higgye, ő maga felelős haláláért. Sikerült is volna elhitetned mindenkivel, ha meg nem találom az üveget. Mindig ezt a márkájú whiskyt iszod.

Ford egy másodpercig hallgatott, aztán azt mondta:

— Nem hiszem, hogy be tudod bizonyítani.

— Nem is fogom — mo- solyodott el Monti.

— Mit akarsz ezzel inontJani?,

— Ha jól tudom, nem kenyered az olvasás. Még krimiket sem olvasol.

— Nem is. Haszontalan idöfecsérlésnek tartom. Hanem hallgass ide. En nem vagyok hajlandó továbbra is itt ácsorogni. Bemegyek a házba. Az asszonynak nem is mondtam, hogy idejövök. Egyébként is, a fal úgyszólván teljesen elkészült.

Ford arca eltűnt a résből. Ajtónyitás hallatszott, majd hogy valaki ököllel falat dönget.

— Az ajtó hamis. Mögötte fal van — kiabált rémülten Ford.

— Persze. Tegnap tettem oda.

Ford arca ismét megjelent a nyílásban.

— Mit akarsz tőlem, Monti?

— Tudod, mennyi ideig

tartott a házasságunk? Csak tizenegy naoig. Tizenegy napig tervezhettük csak He- lennel a jövőnket. S akkor te jöttél részegen, s egy perc alatt vége volt mindennek. S szeretnéd büntetlenül megúszni. Én igazságot akarok szolgáltatni, meg akarom bosszulni Helen halálát,

Monti felvette az utolsó cementlapot, és maltert kent rá. Ford látott szájjal nézte. A cementlap simán a helyére csúszott. Monti deszkával megerősítette, hogy ne lehessen elmozdítani, amíg a cement meg nem köt. Amikor végre a cement megkötött, Monti a teherautóhoz ment és beült.

öt perc alatt odaérhet a helyhez, ahol az autóját hagyta, gondolta. Letörli az

ujjlenyomatokat a tehergépkocsiról, s egy óra alatt

visszaér.

Amikor ismét meglátta a befalazott kis szobát, hirtelen eszébe ötlött, hogy egy napon még jó sötétkamra lesz belőle. Persze, jó idő-, nek el kell telnie addig.