Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-27 / 123. szám

Mérlegen A közös községi tanácsok működésének tapasztalatai Az elmúlt években napi­rendre került a tanácsok nép­képviseleti-önkormányzati és államigazgatási jellegének erősítése, fejlesztése. Heves megyében az Elnöki Tanács 1970. július 1-i rendeletével székhely-községgé nyilvání­totta Bélapátfalvát, Egercse- hit, Pétervásárát, Verpelétet és Poroszlót, s ezeken a he­lyeken közös tanácsok szer­vezését határozta meg. A kö­zös tanácsokhoz 12 község tartozik, e települések köz­igazgatásilag önállóak. EGYSÉGES Állásfoglalást ALAKÍTOTTAK KI Az átszervezésnek úgyszól­ván még csak kezdeti ta­pasztalatai vannak, de az eredmények már gazdasági téren, sőt politikai, társadal­mi vonatkozásban is jelentő­sek. Az eredmények sok osz- szetevői közül legfontosabb­ként megállapítható, hogy ja- nult a választók és választot­tak, a tanácsok és a népfront­bizottságok kapcsolata, együttműködése. Ezek a kap­csolatok egyre inkább élőbbé válnak. Pétervásárán például a lakosság igényeinek kielé­gítésére víztársulat létrehozá­sát tervezik. A terveket is­mertették a lakossággal, ki­kérték és összesítették a vá­lasztópolgárok véleményét, elképzeléseit, s ezek ismere­tében a tanácsok és a Haza­fias Népfront egységes állás- foglalásokat alakítottak ki. Pétervásárán kívül egészsé­ges, jó ivóvizet kap a két társközség, Erdőkövesd és Kisfüzes, amelynek koráb­ban ilyen nagy horderejű lé­tesítmények megvalósítására nem voltak képesek. A közös tanácsok szervezé­se idején voltak, akik attól féltették a társközségeket, hogy hátrányos helyzetbe ke­rülnek, fejlődésük majd el­marad a székhely-községek fejlődésétől. Az eddigi ta­pasztalatok azt mutatják, hogy nem volt igazuk az ag­godalmaskodóknak. Mónosbél községnek például egész év­ben csak 17 000 forint állt ■ fejlesztési feladatok megöl dósára korábban, s mióta Bél­apátfalvához tartoznak taná­cs ilag, 64 ezer forint értékű beruházást valósítottak meg egy esztendőben — autóbusz- várót, járdát építettek és a művelődési otthon felújítását végezték el. És hasonló ai'á- nyú fejlesztések történtek más közös tanácsok társköz­ségeiben is. Növekedett a közös taná­csú községekben a társadal­mi munka értéke. Például Mónosbél, Bükkszentmárton és Üjlőrincfalva községekben a választásokat követő fél év során végzett társadalmi munka értéke meghaladta a 150 000 forintot, holott ez ko­rábban egészen elenyésző ér­tékű volt. A TANÁCSI VEZETÉSBEN IS HELYET KAPNAK A társközségek érdekvédel­me biztosított, tanácstagjaik megfelelő arányban foglalnak helyet a közös tanácsban, sőt szerepet kapnak a tanácsi ve­zetésben is. A végrehajtó bi­zottságokban ott vannak a' társközségek választott kép­viselői, ezek egyike-másika számos helyen társadalmi el­nökhelyettesi tisztséget tölt be. A társközségek tanácstag­jai otthonosan érzik magukat a közös tanácsi hivatali appa­rátusában, kapcsolataik egy­re szorosabbakká válnak, a kölcsönös bizalom egyre in­kább tovább mélyül. A társközségek tanácstag­jai tanácstagi csoportokban tömörülnek, ezek tevékeny­ségét a közös tanácsok szer­vezeti és működési szabály­zata rögzíti. A tanácstagi cso­portok a társközségek vala­mennyi problémáját ismerik, az érdekek érvényesítését képviselik a közös tanács ülésein. Növekedett a közös tanácsú községek taná<»tag­jainak aktivitása, fokozottabb felelősséget éreznek a vá­lasztóiktól kapott megbízá­sok teljesítése iránt, rendsze­resebben részt vesznek a testületi üléseken, a hozott határozatok végrehajtására a korábbinál is eredményeseb­ben szervezik, mozgósítják a lakosságot. A tanácstagok interpellá- ciós kérdéseivel a közös ta­nács apparátusa nagy gond­dal, figyelemmel foglalkozik, így az apróbb részletkérdé­sekben. is jól tájékozottak, a társközségek szinte vala­mennyi problémája ismert előttük. Rendszereseit megje- „ lennek a közös tanács tiszt­ségviselői a társközségekben, a tanácstagoknak közvetlen be­szélgetéseken adnak tájékoz­tatást egyes feladatok telje­sítéséről. KÖZIGAZGATÁSI FOGADÓNAPOK Az elmondottakon kívül a közös tanácsok hivatali dol­gozói a társközségekben rend­szeresen közigazgatási foga­dónapokat tartanak. E foga­dónapokon kiadják a lako­soknak a szükséges bizonyít­ványokat, igazolásokat, sorra feljegyzik azokat a kérelme­ket, amiket helyben, nem tudnak elintézni, s ezeket is a legrövidebb időn belül tel­jesítik. Valamennyi közös tanács­hoz tartozó községben sor ke­rült falugyűlésekre, ahol a vezetők tá jékoztatást adtak, a tanács tevékenységéről, s kérték a lakosság részvételét a feladatok megoldásához. A lakosság valamennyi helyen igen nagy érdeklődést tanú­sított e falugyűlések iránt, őszintén és nyíltan elmond­ták véleményüket, kifogásai­kat és összeségében kedvező­en ítélték meg a közös taná­csok eddigi tevékenységét. A társközségek tanácstagjainak beszámolóit is sokkal többen hallgatják meg, mint koráb ban. Éppen ezért a tanácsta­gok fokozottabb figyelemmel intézik településük lakossá gának ügyeit, közreműködé sük nélkülözhetetlen tényező­je a társközségekben lebonyo­lódó állami munkának és ügyintézésnek. NEMCSAK SZÜKSÉGES, DE HASZNOS IS! Az 1970. július elseje óta eltelt idő tapasztalatai mind azt bizonyítják, hogy a kö­zös tanácsok munkája helyes irányban fejlődik, az ott élő állampolgároknak megfelelő, előnyös az új szervezeti for­ma, a tanácstagok aktívan te­vékenykednek. Bizonyítják tapasztalataink, hogy az ér­dekelt községek tervezett fejlesztése meggyorsult, a társközségeknél a közös ta­nács a megfelelő alapellátást jó színvonalon biztosítja. Igazolják az eddigi tapasz­talatok, hogy a közös taná­csok megalakulása nemcsak szükséges volt, hanem hasz­nos is — minden tekintetben korszerűbb gondolkodásra és cselekvésre ösztönöz. Az új szervezeti forrna keretei jó lehetőségeket biztosítanak az állampolgárok, de a tanácsi szervek számára is, az ott élő emberek igényeinek kielégí­tésére és a tanács kapcsola­tainak szélesítésére. Görög István; a megyei tanács titkárságának szervezési csoportvezetője A városliget utolsó nem­zetközi vására az idei. Az el­telt sok esztendő alatt már hagyománnyá vált „elzarán­dokolni” az ország legtávo­labbi részéből is a bemuta­tóra, hiszen az mindig tarto­gat meglepetéseket, emléke­zetes látnivalót. Több mint négyezer munkás dolgozott hosszú hetekig a vásár elő­készítésén, amely ezúttal 41 ország kiállítóit fogadta. Né­hány napra ideköltözött a nagyvilág... Az idei vásáron reprezen­tatív kiállítással jelentkezett a magyar élelmiszer- és fa­gazdaság. ízlésesen csoma­golt húskészítmények, cím­kékkel díszített palackozott fajborok, fóliazacskóba cso­magolt cukrok, különibözö sütőipari termékek bizonyít­ják hazai élelmiszergazdaság gunk elismerését. A vásárra látogató kül­földi és hazai szakemberek lentkezett az Egri Dohány­gyár: a zöldszínű. dobozba csomagolt, enyhén mentolos ízű Százéves cigarettával és a filteres Symphoniával. . A dohányosok különösen az új Százéves iránt érdeklődnek. A Magyar Cukoripar Mát- ravidéki Cukorgyárai közül a selypiek termékei érdemel­nek említést. A hagyomá­nyos kristály-, por-, kocka­cukor, valamint az „emele­tes” süvegcukor 'mellett be­mutatták a fogyasztóknak a fóliákban csomagolt cukor­lisztet, melyet főként gyü­mölcsízesítésre használhat­nak a háziasszonyok. Nagy az érdeklődés a He­ves megyei Szeszipari Válla­lat által palackozott Egri víz iránt. A kobaltkék címkével ellátott minipalackok mellett félliteres üvegeket is kiállí­tottak. A Borgazdasági Vállalatok Trösztjének képviselői kö­Az ízléses palackokban — egri bor. Fotó: Tóth Gizella számos új termekkel is ta­lálkoznak, ha belátogatnak ebbe a nagyméretű üvegbé­léses pavilonba. Az új ter­mékek között néhány Heves megye élelmiszer- és fagaz­daságát dicsén. Közvetlenül a bejárat mel­lett a Magyar Dohányipar fogad bennünket. A füstszű­rös cigaretták és szivarok so­rában két új termékkel je­r~ VALLOMÁS Esetlen, ritmustalan, lángo­lás nélküli ez a vallomás, de vallomás a javából. A negyvenkét éves nő ar­cáról soha nem tűnik el be­széd közben sem a mosoly. Járkál a keményre döngölt földön a konyhában, kenye­ret vág, a gyerekek elveszik, kiszaladnak á nyitott , ajtóin az udvarra, az asszony me­zítlábas talpa csendesein su­han a konyhaszekrénytől az asztalig, a gyerekek megint beszaladnak, egymást lökdö- sik az asztalnál, az asszony széles arcán végigszalad a mosoly, újra egyedül mara­dunk, leül, ölébe ejti a ke­zét és azt mondja: boldog vagyok. — Tíz gyerekem van. A legidősebb, Erzsi, férjhez ment má.r, huszonegy éves, A legkisebb ötödik hónapos. Igen, mindig ebben a házban laktunk. Két helyiség van csak, de azért nem alszunk a földön. Tudja, amikor 49- .ben összeházasodtunk, ket­tőnknek elég volt, aztán meg jöttek a gyerekek és azokra kellett a pénz. Egy kereső volt mindig a háznál, a fér­jem, házépítésre nem is le­hetett soha gondolni. — Mindig kérdezik, hogy lehet tíz gyerekkel meglen­ni. Én meg azt kérdezem, hogy lehet anélkül lenni. Tudja, mi mindig úgy ebéde­lünk, hogy a fal mellől ki­vesszük az asztalt a konyha közepére és körülüljük. Ami­kor Erzsi lányom férjhez ment, aztán meg Kati elke­rült gimnáziumba, nekem az olyan rossz volt, hogy nin­csen ott a két lány az asztal­nál. — Hogy elhatároztam-e előre, a tíz gyereket? Nem. Csak azt tudom, hogy én egyedül voltam, de engem nem heveit Jel az anyám. Boldog voltam, amikor meg­lett az első lányom, 21 éves koromban, de boldog vagyok most, hogy itt van ez az öt­hónapos lány, negyvenkét éves koromban.. Nem vagyok már fiatal, tudom. Egészsé­ges parasztasszony vagyok, a gyerekeim is mind épek, egészségesek. Sokat kell rá­juk mosni, vasalni, de az a jó. Ez hozzátartozik az élet­hez és a boldogsághoz is. Na­gyon sokat körmöltem a mo­sással a tíz gyerekre, de soha semmiért nem voltam leverve, soha nem voltam ideges és mérges. Huszonhá­rom éve élek a férjemmel, de mi még egy percig haragban nem voltunk. Az uram negy­venkilencben már a vasútnál dolgozott, ott dolgozik most is. Becsületesen dolgozott mindig, mostani keresete 1750 forint, meg kap 1300 forint családi pótlékot. Én a tsz- ben dolgozom tizenhárom éve, a két fiam is ott van. Az egyik kőműves, a másik villanyszerelő tanuló. Kati lá­nyom a postán dolgozik, ő már keres magára. Az aprób­bak még iskolába járnak. Hát ilyen egyszerű a mi éle­tünk. Én még életemben nem kívánkoztam sehová, csak itthon lennék mindig legszívesebben. Boldog va­gyok, amikor a gyerekeim körülöttem vannak. Minde­gyik itthon ebédel, ez a leg­jobb az egész napban. — Szeretnénk házat építe­ni. Valamiféleképpen na­gyobb kölcsönt, vagy segélyt kérni a tanácstól. Egyszer lett volna rá alkalmunk, amikor az árvíz volt Porosz­lón. Akkor itt volt valahon­nan egy bizottság és azt mondta az egyik ember, hogy miért nem öntöttünk vizet a szobába, akkor árvízkáro­sultnak nyilvánították volna a lakást és pénzhez jutot­tunk volna, amiből lehet építkezni. Nem való nekünk ilyesmit tenni, nem is tettük meg akkor sem, nem tennénk most sem. A férjem a pálya­munkán, én a tsz-ben mindig becsülettel dolgoztunk, évek óta csak azt kérjük, hogy olyan összeggel segítsenek, amivel el tudunk kezdeni egy építkezést, mert hát tíz gyerek mellett nem nagyon lehet spórolni. — Lassan öregasszony le­szek. A gyerekeim majd el­mennek, mi meg maradunk megint ketten. De azért ez még messze van, hát hiszen még félesztendős sincs a leg­kisebb Feláll, tiszta zsebkendőt ad Pirosnak, aki indul az iskolá­ba, az egyik fiúról leparan­csolja a fehér zoknit, mert piszkos, úgy nem lehet el­menni hazulról. Kikísér a kertajtóig, búcsúzunk, termé­szetes, egyszerű mozdulattal kezet nyújt. A felsőzsebembe teszek egy kis cédulát, hogy ott hord­jam a szívem fölött sokáig, a kapkodó, fejfájós, ideges, csalódott, fáradt emberek kö­zötti világban. A cédulán ceruzával írt cím: Czövek Ferencné, Po­roszló, Székek útja 5. Szigethy András j zött találjuk az Eger—Gyön­gyös vidélíi Pincegazdaság néhány fehér és vörös borát. Megyénk borvidékeinek nagyhírű termékei, az Egri bikavér és a Leányka mel­lett újdonság a hétdecis pa­lackokba töltött Egri mus­kotály. A tavalyihoz hason­lóan sikert aratott a matyó motívumokkal díszített ku­lacsokba és1 a parányi To­pókba töltött bikavér is. A Iákkozott fehér lemez­dobozok között messziről fel­ismerni az „Aranyfácán” védjegyet, melyekben hatá­rainkon túl is ismert Hat­vani Konzervgyár termékeit csomagolták. A hatvaniak az idén különféle paradicsom­készítményekkel — sűrített és hámozott paradicsommal, valamint paradicsom-ivólé­vel — jelentkeztek. A pavilon díszesen beren­dezett faipari részében ha­zánk szinte valamennyi er­dő- és fafeldolgozó gazdasá­ga képviseli magát, különbö­ző termékekkel. Újdonságok: a Mátra Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság gyöngyösi üzemében készített parket­ták. Különösen az akácból készített mozaikparketta ara­tott sikert. Érdekes formájú kerti bútorokat is bemutat­tak a Heves megyeiek. Pél­dául a „Gomba” nevű kerti bútor, mellyel a hétvégi há­zak kitűnően berendezhetők. A garnitúrát faragott virág­tartók és agancsból készített fogas egészíti ki. A MEZŐGÉP kiállítóterén újdonságként mutatták be az univerzális szőlőművelő Qépet, amelyet a MEZŐGÉP egri gyáregységében készí­tettek. A magasművelésű sző­lőkben ötféle műveletet — műtrágyázást, kultivátoro- zást, mélylazítást, takarást és nyitást — végez. Óránként egy hektárnyi szőlőt művel meg. A reflektorríA megvilágí­tott sarokban íWttrojt dí­szítésű állatbőr, reeáki hímzé_ sű kézimunkák, torontáli technikával készített szőnye­gek sorakoznak. Középen fehér szőrmével borított fa- garnitúra. Az asztal körül elhelyezett székek támláiba finom kézi faragással meg­elevenedő vadászjelenetet véstek. A Hevesi Háziipari Szövetkezetben. í^éssüliek ezek, s az utóbbi napokban Heves ügyes kezű faragóit dicséri ez a bútorkiállítás a házi-ipar pavilonjában. nagy sikert arattak. A heve­siek ezenkívül nyerspiros dí­szítésű nadrágkosztümöt, mintás, blúzt és szoknyát is bemutattak a közönségnek. Elismeréssel szóltak a lá­togatók az Egri Háziipari Szövetkezet kézi csomózásé torontáli faliszőnyegéről, a hímzett blúzokról és a külö- böző fafaragásokról. A Petőfi-csarnok a BNV legnagyobb pavilonja; ipa­runk, közvetve egész gazda­ságunk jelenének, jövőjének méltó reprezentánsa. Nem véletlen a külföldi szakem­berek nagy érdéklődése, amelyről az első úgynevezett „szakmai” napon, az üzleti tárgyalások, műszaki bemu­tatók napján ugyancsak meg­győződhettünk. Élményekkel -gazdagon hagyhatta el a csarnokot a laikus látogató ugyanúgy, mint az üzletkö­tésre készülő szakember. És nem kis büszkeséggel; a kor­szerű gépipari, műszeripari termékek láttán. Itt kaptak helyet a Villa­mos Automatika Intézet egri gyárában készített berende­zések. A „Prepámat” adat- előkészítő számítógép-perifé­ria, amelynek a KGST-or­szágok számítógép-program­jában lesz fontos szerepe. Mellette az „Elektrofilter” elnevezésű elektromos lég- . tisztító berendezés, amelyet hazánk több ipari üzemében felszereltek már s újabban a külföldiek is egyre inkább érdeklődtek iránta. Lényege: a keletkezett füst, korom egy elektromos térben kiválik, hasznosítható. A légtisztító automatikus vezérlésű, fel­ügyelet nélkül működtethe­tő. Az Egri Finomszerelvény- gyárnak szintén, nagyobb tér jutott'az idén a gépipar ki­állítói között. Ahogy a gyár kereskedelmi vezetője arról tájékoztatott, a MECMAN pneumatikus automatikaele- mek gyártását fokozatosan teljes egészében átveszik, s ezzel üzletfelük lesz minden olyan vállalat, amely auto­matizálni akarja a munka- folyamatókait a termelés­ben. — Reméljük, a KGST- államok szakembereinek tet­szését is megnyerik a gyárt­mányaink, az érdeklődés mindenesetre igen nagy — mondta. Az autoimatikaelemek mel­lett ott sorakozott a többi termék: az új típusú olaj- szabályozó, az automata vil­logó, amelynek működését kis autómodell szemléltette, s láttuk a különböző hűtő­gép -kompresszorokat. ★ A megye iparát még szá­mos vállalat népszerűsíti rajtuk kívül a vásáron: a KAEV önálló pavilonjában a gyöngyösi gyár ötletes fo­nókannái, a TUNGSRAM jelzés alatt az Egyesült Iz­zó gyöngyösi gyárának am­pullagyártó gépei, vagy a parádi üveggyár remekei. Méltó partnerek a hazai és külföldi cégek e monumen­tális seregszemléjén. Tudósítás: , Hekeli Sándor Mentusz Károly 1972. május 27., szombaé u I Vásár *72 Kiüti: Heves megye

Next

/
Thumbnails
Contents