Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-26 / 122. szám
» Ere és emberek A szabályozók — egy főkönyvelő szemével F A meredek hegyoldalban, • dús lombú fák között, szerényen húzódik meg az épületsor; mellette duzzasztott, mesterséges tó. Az emberi kéz harmonikusan beilleszkedő nyomai az érintetlen természetben. A horizont széléről nézve nem hallani a dübörgést, nem látni a nyüzsgő, ide-oda szaladgáló munkásokat, a csilléken érkező szikladarabokat, amelyeket ; finom porrá szelídít az ember ereje, hogy aztán gyönyörködni lehessen a porszemek közt csillogó-villogó fémszemecskékben. — Amikor ez felépült — most már lassan húsz esztendeje — azt mondták, Közép- Európa egyik legmodernebb ércelőkészítő üzeme. Ez így igaz, talán még ma is, ha a technológiát nézzük. De a gépek, sajnos, szánalmasan néznek ki. Felújításra, költséges cserékre volna szükség. Most például egy kúpos törőt vásároltunk a Szovjetunióból, majdnem kétmillióért. Jövőre még egyet veszünk, de ezzel, azt hiszem, ki is merül a keret. Tudja, milyen kőtörőink voltak eddig? 15 évvel ezelőtt vettük őket, kiselejtezve, ócskavas áron. S egész idáig nyúztuk mindegyiket.... Kun Endre, a gyöngyös- «roszi ércelőkészítő üzem vezetője, fiatal szakember. Alig egy éve „rukkolt” át a szén- bányászatból. önkéntelenül is előbukkan a kérdés: melyik jobb? „Amaz nyugod- tabb volt” — válaszolja. törzsgárdának csaknem a fele elment. Lassan a tsz-ek is beérik már a bányászatot fizetés dolgában; ez pedig nagy szívóerő. Itt volt például a múltkor egy fiú, akit valami okból kirúgtak a szövetkezetből, jelentkezett, felvettük. Pár nap múlva jött az apja, hogy engedjük el, mert visszaveszi a tsz, tízforintos órabérért ládákat készítenek. Mondanom se kell, mi közel sem tudunk eny- nyit fizetni. — Az üzem korszerű, a gépek elhasználódottak; s az emberek is... A betegnapok száma többszöröse az átlagnak. Györkös László harmadvezetővel — egy-egy műszakot irányít a harmadvezető — baktatunk fölfelé a hegyoldalba. Eleinte betonozott a följáró, de később már csak szűk ösvény vezet fölfelé. A „csúcsra” igyekszünk, ahová a kövekkel megrakott csilléket húzzák a bányából a kis villanymozdonyok. — Két hónapja jöttem át Visontáról — mondja. — Én is csak most ismerkedem az itteni munkával, az emberekkel. Megtalálja-e itt a számítását egy olyan fiatal, mint én? Nézze: én már évek óta három műszakban dolgozom. Itt megvan a százas műszakbérként, plusz prémium, amit csak akkor vesznek el, ha valamilyen disz- nóságot csinálok. Tizenöt százalék éjszakai pótlék. Nekem jó itt. Hárman vannak a „buktatók”. Gyenes Miklós, Bárányt József, Tóth András, ök adagolják be az anyagot az egész hatalmas gépezetbe. Birkóznak, küzdenek a kővel, van köztük, aki már közel húsz esztendeje. Testükhöz hozzátapad a poros, sáros munkásing az erőfeszítéstől kipréselt izzadságpatakok mentén. — Itt, lejjebb az őrlőüzem, a vegyianyagraktár, alattuk pedig a flotálókádak találhatók. Ott választjuk szét az ércet a meddőtől. A vízbe habosító anyagot keverünk, a hab viszi magával a könnyebb fajsúlyú hasznos fémet, csak le kell kotorni a kádak tetejéről. Az egész folyamat gépesített, nem kell több harminc embernél egy műszakba. Különben sok nőt is felvettünk a férfimunkaerő pótlására. Vannak helyek, ahol nem kell olyan erős fizikai munkát végezni, jobbára az ellenőrzés a feladatuk. A kádak között Ms asztalon üvegcsék, tálak. Fiatal, szemüveges asszonyka szorgoskodik körülötte, mintákat vesz, jegyzeteket készít. — Javítani kell az ércM- választás minőségét. Nagyon sokat „elúsztatunk” a hasznos fémből, s egy jó ideje nem teljesítjük az előírt normát. Azért költöztem M ide az irodából, hogy kibogozzam a hibát. Egyelőre még csak méregetek — mondja Hüvelyes Istvánná üzemtechnikus. Csontos Tamás, a mező- tárkányi Aranykalász Termelőszövetkezet főkönyvelője, elgondolkozik. — Talán egy példával kezdeném. Az elmúlt években nálunk egy kilogramm sertéshús előállítása 50—60 forintba került. Azt hiszem, nem szükséges kifejteni, hogy ez mit jelentett. Elkezdtük elemezni, hogy mi lehet az oka a kiugróan magas ráfordításnak. Rájöttünk arra, hogy kicsi a fiaztatónk s az irányított fialás nem megoldás. Bővítettük a fiaz- tatót s ennek következtében a természetes fialás valósulhatott meg. Elértük, hogy a sertéságazat vesztesége 35 százalékkal csökkent. Azonban még ez sem jelentett végleges megoldást , hiszen nyereségességről még ezután sem beszélhettünk. A továbbiakban a teljes tápetetést, ami jó, csak túlzottan drága, félretettük. Ma már csak a koncentrátumot vesszük meg s magunk állítjuk elő a táptakarmányt. Ezenkívül tavasztól őszig zöld lucernát is etetünk, egyszóval megpróbáljuk annyira csökkentem a takarmányozás árát, amennyire csak lehet. (— Most már gazdaságos a serté stenyésztés ? — Még mindig nem. De azzá kell tennünk. — Mással nem lenne érdemesebb foglalkozni? szont az eddigieknél sokkal mélyebb elemző munkát kell végezni. S itt látom a főkönyvelők megnövekedett szerepét. Ügy érzem, hogy ma a hozamok növelésében kevesebb tartalékok rejlenek, mint a költséggazdálkodásban. E tartalékokat kell feltárni s ennek szellemében cselekedni. Ma „zsebből” gazdálkodni már nem lehet s minden gazdasági vezetőnek elő kell vennie a noteszt és a ceruzát. — A szövetkezetekben áttértek az új számviteli rendszerre. Különösen az úgynevezett szűkített önköltségszámítás kavart nagy vitákat. Mi erről a véleménye? — A régi számviteli rendszer elfogadta az úgynevezett főágazati könyvelést. Tehát kimutatható volt mondjuk az, hogy a növény- termesztés összességében eredményes volt-e, vagy sem. Azonban arra már nem tudott választ adni, hogy a növénytermesztésen belül egyes növények termesztése mennyiben volt gazdaságos vagy sem. Az új rendszer lehetővé teszi ezt is. Tehát feltétlenül előbbrelépést jelent. A szűkített önköltségszámításra is szükség van, ugyanis így torzításmentesen kiderül, hogy valójában mi a ráfizetéses és mi a gazdaságos. Komoly alapot nyújt a mélyebb elemző munkához. A véleményem tehát az, hogy elméletileg az új rendszer jobb az előzőnél. Azonban úgy érzem, hogy van egy nagy hiba. Mégpedig az, hogy jelenleg a szövetkezeteknél a számvitel nem egységes, nincs egységes adatgyűjtés, adatrendezés és így tovább. Nem beszélve arról, hogy a könyvelési nyomtatványoknak nincs egységes rendszere. Az egész nyomtatványrendszer nem jó, a nyomtatványok nem egymásra épülnek. Ezeken feltétlenül változtatni kellene, s akkor előbbre tudnánk lépni. Kaposi Levente Nyolcvanhatezren Kollokválnak, szigorlatoznak, államvizsgáznak — A létszám? Lényegében megvan, csak az a baj, hogy az utóbbi négy évben a Rendünk joga, jogunk rendje Távol álljon tőlem, hogy a körülmények alaposabb vizsgálata nélkül, akár egy pillanatra is- vitába szálljak Bezdán Györgynek, a Heves megyei Szolgáltató Vállalat osztályvezetőjének döntésével — már, ami annak érdemi részét illeti. Bezdán Györgynek nyilván nemcsak joga, de oka is volt, hogy felmondja Agócs József építésztechnikus csoportvezetői beosztását, aki a „kinevezés visszavonása” szerint, három pontban is elmarasz- taltatott. Van gond és baj éppen elegendő a szolgáltatások színvonalával és mennyiségével, — éppen elég ahhoz, hogy az esetleges és jogos intézkedéseket, amelyek a gondok csökkentését, a színvonal emelését kívánják szolgálni, csak üdvözölhessem a magam részéről is. Magam részéről, aki számos sorstársammal együtt oly sok és gyakran hiábavaló szót emeltem a jobb, a gyorsabb és igényesebb munka miatt. Azt azonban sajnálattal kell megállapítanom, hogy elolvasván e döntést, amelyet mint már jeleztem Bezdán György osztályvezető írt alá, hogy az bizony, enyhén szólva is — súlyos tartalmi hiba hordozója. Ugyanis figyelmen kívül hagyja a minden emberre érvényes jogszabályt. Az olyan jogszabályt, amely bizony még a gyilkosra, a bebizonyítottan gyilkosra is érvényes. A bizonyos „visszavonás” ugyanis e mondattal fejeződik be: „Kiadott rendelkezésem ellen fellebbezésnek helye nincs.” És a vállalati munkaügyi döntőbizottság? Vitán felül az osztályvezetőknek nagy a felelősségük és nagy a jogkörük is — így van ez rendjén. De olyan jogkört aligha adtak meg bárki számára is ebben, sőt más munkakörben sem, hogy döntése ellen fellebbezésnek ne legyen helye. Sajnos, ez már így van, ha jogrend van és miért lenne sajnos, hogy rendünk joga a fogunk rendje? (gyurké) 1 A legfelső munkahely. A teli csilléket egy forgódobba buktatják, onnan nagy dübörgéssel zúdul le az érc. A nagyobb darabokat kalapácscsal kell szétverni, vasrudak- kal letaszigálni. Akik ezt csinálják, ilyenkor nagyokat káromkodnak: egy forint néhány fillér jár minden ki döntött csille után, a kőtörés időveszteség. — A bányában prémiumot kap a lőmester, ha takarékoskodik a robbanóanyaggal, mi meg olyan nagy darabokat kapunk, hogy alig tudjuk szétverni. Úgyis por lesz belőle, miért nem lehet azt már benn jobban összetörni? Látja a sziklákat ott, a sínek mentén? Azokat kiszórtuk, mert külön kell majd szétzúzni. Kiss László: „Közelebb kerültünk egymáshoz...” (Tóth Gizella felv.) Köznapi történet: öt esztendővel ezelőtt Kiss Lászlónak is eszébe jutott, hogy bri_ gádot kellene alakítani a munkahelyén, a Heves megyei Vízmű Vállalat gyöngyösi üzemegységénél. Aztán elmondta javaslatát a többieknek,. s hogy szót értett társaival, egy-kettőre összeverbuválta a csapatot, amelynek vezetőjéül mindjárt megválasztották az ötletadót. A tmk-sok „Mátra” brigádjának ma is Kiss László az irányítója. A tizenhat tagú társaság — mint beszélte a szocialista brigádok vezetői országos tanácskozásának elóMegkezdődött az egyetemi, főiskolai vizsgaszezon Húszezer új diplomás Leértünk. A dübörgő golyósmalmokon, a zubogó flo- tálókádakon keresztülvergődött ércpor, a szűrőhengereken megszabadulva a víztől, lassan egy mérőtartályban gyűlik össze. „Ez már kohó- sítható” — mondja a kalauzom. — Ötven százalékos tisztaságú cink, hatvan százalékos ólom, arrébb néhány százaléknyi vasat, rezet tartalmazó pirit található ezekben a tartályokban. Az anyag itt már többet mutat magából: csillogó szemcsék tűnnek elő a porból; a hosszú, nehéz munka eredményeként. estéjén —, azóta Mtűnően összeforrott, s egysége napon, ta megmutatkozik teljesítményében. Megmondhatói ennek a városi vízfogyasztók, s a járás 16 vízműves községének lakód, akikkel közvetve van kapcsolatban a hét különböző szakmából válogatott együttes. Hiszen egyre kevesebb az üzemzavar, s mind rövidebb ideig okoz gondot a néha-néha mégis adódó hiba. Éppen az idei évtől látszik még jobban az igyekezetük: egyik vállalásuk szerint ugyanis a korábbi, átlagos 10—12 órás javítási időt nyolc órán belülire csökkentik. Iparkodásukat tükrözi, hogy időnként újításokkal próbálják még tökéletesebbé, gazdaságosabbá tenni a munkájukat, az eddiginél fokozottabban vigyáznak testi épségükre, a feladatvégzés biztonságára, s egyszerűen nem ismerik a fegyelmezetlenséget, az igazolatlan késéseket, mulasztásokat. A szocialista címet szerzett és ma is őrző brigád, amelyik egyébként a zöld-, a bronz- és ezüstkoszorús kitüntető plakettek tulajdonosa, a vállalati vetélkedő győztese, a megyei és az országos, ágazati verseny második helyezettje, szüntelenül a többre, jobbra neveli tagjait. Érzik, s el is mondhatják ezt mindannyian, hiszen többen éppen a brigádban szánták rá magúkat a tanulásra, a továbbképzésre. Ezért jár most is *— A sertésről nem szabad lemondanunk, mert hosszú távon is van fantázia benne. A megoldás az, hogy a szövetkezetben gazdaságossá tegyük. S meg is tudjuk tenni. így kell alkalmazkodnunk a szabályozó rendszerhez. — Mi a véleménye a szabályozókról?, A — Nézze, mostanában sok vita van ekörül a téma körül. Az én véleményem az, hogy a szabályozó rendszert, mint adott törvényt, el kell fogadnunk. Az más kérdés, hogy mint magánembernek, tetszenek-e egyes elemei vagy sem. De érzésem szerint minden szövetkezet vezetőségének tudomásul kell vennie, számolnia kell vele s a szabályozók alapos ismeretében kell gazdálkodnia, terveznie. Ehhez vili özép iskolára, többi között ezért szereztek már négyen második szakmát. S az sem véletlen, hogy a brigád párttagokat is nevelt, sőt párttitkárt adott az üzemegységnek. Mióta nemcsak munkatársak, hanem brigádtagok is: jóval közelebb kerültek egymáshoz, barátoknak érzik magukat. Megmutatkozik ez a műszakok alatt és azon túli kapcsolataikban is. Mindig tudják, hogy kinél, hód „szorít a cipő”, mi a probléma, miben kell segíteni. Anyagi támogatásul rendszeresítették egymás között a „brigád- KST”-t, amelynek kasszájába fizetésekkor gyűlik a pénz kölcsönként annak számára, aki a leginkább rászorul. Nem múlhat el építkezés, la- kásátalakítás, korszerűsítés anélkül, hogy ott ne lennének a szaktársak, munkatársak. S apróbb-nagyobb figyelmességgel természetesen a névnapokon, vagy más családi eseményeken — esküvőnél, névadásnál —, is jelentkeznek. Egymás között, egymástól tanulták az önzetlenséget, az áldozatvállalást másokért, az idegenekért is. Példa erre, hogy már régóta osztoznak a vámosgyörki szociális otthon gondjaiban. JéUemző erre, hogy társadalmi munka, juk értéke az idén megközelíti már a 200 ssassr forintot is. Mindennapi munkájuk sajáHazánk 62 felsőoktatási intézményében, a nappali, az esti és a levelező tagozaton több mint 86 ezer egyetemista és főiskolás kezdte meg idei év végi vizsgáit. A vizsgák jelenlegi rendje alapján lehetőség nyílik arra, hogy az egyes egyetemek, főiskolák a helyi sajátosságokhoz, igényekhez és feladatokhoz igazítsák részletes előírásaikat. A hallgatók önállóan oszthatják be vizsgaidejüket, tervszerűen készülhetnek a számadásra. Nagyobb lehetőséget kapnak a vizsgarend kialakításában az ifjúság képviselői is: megnövekedett a KISZ szerepe és hatásköre, de egytossáigából fakad, hogy egy- egy váratlan hiba elhárításához gyakran szólítják műszak után, olykor éjszaka is őket. Előfordult már, hogy éppen az egyik brigád tagnál segédkeztek a cserépkályha átrakásában, amikor üzemzavarhoz hívták őket, s azon kormosán, piszkosan, átizzadva rohanták javítani. Fáradtságra mégsem panaszkodtak még egymásnak, vagy másnak. Hármuk híján mind családosok, de egyikük sem sajnálta még a másik családjára, a mások családjára fordított időt, energiát. Mert: így szokták meg... Harmadrészben kitüntetett kiváló dolgozók, a brigádve- zefcő Kiss László — aki ma ott ül a tanácskozók között — a „Vízgazdálkodás Mváló dolgozója”. Mindannyian megbecsült emberek. Közös a munkájuk, a gondjuk, s a szórakozásuk is. Brigádjuknak igazán csak örülni tudnak, a mozgalmat őszintén dicsérik. —, hiszen náluk is eredménye van. A brigádvezető útján is ezt üzenték Pestre. Meg egy kérést — amit el is mondana Kiss László, ha szót kapna —: jólesne azért valamennyi- üknek, ha a jövőben jobban odafigyelnének mindenütt a versenyre, többre értékelnék, mint eddig, s ezt rendszeresen kifejezésre is juttatnák ... Mert ez még nagyobb kedvet adna a továbbiakhoz! (gyónt) úttal felelősségérzete is. Az ifjúsági szervezet képviselői gondot fordítanak arra, hogy — különösen az első évesek körében — a hátrányos helyzetű évfolyamtársaik vizsganehézségein változatos módszerekkel segítsenek. Változatosabb és sokrétűbb a vizsgáztatási módszere is, mint korábban. Az a cél, hogy olyan eljárásokat alakítsanak ki, amelyek mindinkább kizárják a számonkérésből az esetlegességet, a véletlenelemeket, sígy a hallgatóknak, oktatóknak egyaránt megnyugtatóbb módon nyújtanak képet a szaktudás színvonaláról. Az új vizsgáztatási mód-, szerek között számos helyen szerepel ezúttal is az írásbeli feladatlapokkal — ' a tesztekkel — történő számonkérés. Sok karon, szakon, ahol a tantárgy jellege lehetővé teszi, kísérleteznek az úgynevezett „jegy- megajánlással”. Az írásbeli vizsga, valamint az évközi tanulmányi munka alapján a tanár szóbeliztetés nélkül felajánlhatja a hallgatóknak a megítélt érdemjegyet, s ha azt a diák elfogadja, indexébe máris feljegyzi. Elégtelen és jeles érdemjegyet azonban nem lehet szóbeliztetés nélkül „megajánlani”. A vizsgázó 86 ezen diák között 20 ezer az utolsó éves, közülük több mint 12 ezren nappali tagozaton végeznek. A nappali tagozaton 3100 pedagógusjelölt, több mint 3 ezer leendő orvos, fogorvos, gyógyszerész és közel 400 közgazdász államvizsgázik, illetve védi meg diploma- munkáját. A műszaki egyetemeken az utolsó éves mérnökjelöltek száma csaknem eléri az 1900-at. A vizsgadiőszakkal párhuzamosan megkezdődött a most végző egyetemisták, főiskolások elhelyezésének előkészítése. Az új diplomások változatlanul két módon juthatnak álláshoz: pályázattal vagy egyéni elhelyezkedéssel. A pedagógusjelöltek továbbra is csak pályázat útján helyezkedhetnek eL WPM/rff/y A 1972. májú*, 26., péntqfc j Hekeli Sándor Egv brigád - a sok közül egyikük a gimnáziumba, másikuk a marxista—leninista
