Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-23 / 119. szám

R/jdí# KOSSUTL 818 Fűvószene. 8.25 Harsan a kürtszó! 3.00 Kodály: Háry János. 11.14 V. Horovltz zongorázik. 13.20 KI nyer ma7 12.35 Melódiákoktól. 13.42 Törvénykönyv. 11.51 Mesejáték. 14.47 Éneklő ifjúság. 13.10 Régi magyar dalok. 15.24 Rádióiskola. 10.05 Kantáta. 10.11 Debussy-müvek. 17.05 Áriák. 17.30 Szólásra Jelentkeznek ... 18.00 Könnyűzenei Híradó. 18.30 A Szabó család. 19.25 A párbajtőr csapatbajnok­ságról. 19.30 Népj zene. 19.55 Egy rádiós naplójából. 20.45 Kozmosz. 21.13 MÉH: Vásárhelyi Zoltán, Falvai Sándor felv. 22.20 Giap tábornok. 23.17 Nóták. 0.10 Operafelvételek. PETŐFI 8.05 Árták. 8.30 Népek zenéjéből. 9.03 Tánczene. 9.45 A tengergazdálkodás jövője. 12.00 Szimfonikus zene. Randevú kettőtől — hatig ► 18.10 Olvasólámpa. 18.20 Népdalok. 18.45 Feltalálók a BNV-n. 19.00 ÜJ írók. 19.35 Kamarazene. 21.10 Verbunkosok. 21.30 Nőkről — nőknek. 22.00 Lemczgyűjtők húsz perce. 22.20 Körösi Csorna Sándor sírjánál. 22.35 Zenés játékrészletek. 23.15 Händel-müvek. MAGYAR 9.00 Iskola-tv. 17.18 Hírek. 17.25 Riportfilm 17.50 100 éves a magyar bélyeg. 18.05 Törvény és gyakorlat. 13.30 Por tréflim Holló László festőművészről. 19.10 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Ünnepi könyvhét 1972. 21.10 Riportfilm. 21.55 Tv-híradó. 22.05 Antenna. POZSONYI 9.25 Mielőtt a kakas szól. 11.00 Hangverseny, 17.25 Aranykamera. 19.00 és 22.05 TV-híradó. 20.55 Névtelen kém nő. Jugoszláv kémfilm. EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Két 4. fél 6 és 8 órakor: Jöjjön el egy kávéra hozzánk t Színes olasz filmvígjáték. EGRI BRÖDY (Telefon. 14-07.) Fél 4. tel 6 és fél 8 órakor:5 A kulcs ^ Színes csehszlovák filmdráma § EGRI KERT Este 8 órakor: A szicíliaiak klánja (Felemelt helyárak 1) GYÖNGYÖSI PUSKIN Fautomas a Scotland Yard ellen GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Gábor diák HATVANI VÖRÖS CSILLAG A nagy zsákmány ^ (Felemelt helyárak 1) ^ HATVANI KOSSUTH $ Vidékiek New Yorkban ^ HEVES J Lányok pórázon FÜZESABONY ^ Stan és Van meg a hölgyek J LŐRINCI: Jelentdó íomm ÜHYilET 1 Egerben 19 órától szerdai reggel t óráig, a Ba)esy-Zst-§ ' linsr.Vv meai rendelőben. (Te-§ i Rendelés gyerme-^ k o ■ • » iS. (V - ’-sin 19 órától szerda^ reíge: 7 óráig, a Jókai utca 41. s «ám alatti rendelőben. (Te-% Utón. 17-21.) ________„ íí V erseny a javából Nemzetközi vetélkedőre készülnek a mezőgazdaságban dolgozó gépészt iata lók Szibériai jelképek 1. Virágok az Iriis partján Augusztus 18-án felhar­sannak a fanfárok Moson- magyaróvárott, hogy hírül adják: kezdetét veszi a me­zőgazdasági gépesítésben dolgozó fiatalok III. orszá­gos mezőgazdasági és politi­kai vetélkedője. Érdekes kez­deményezés folytatására ke­rül sor a Lajtahansági Álla­mi Gazdaság Kozlik-major- jában. Először Körmenden, majd Tiszalökön vetélkedtek a KISZ-fiatalok szakmai versenyen. A tiszalöki éj­szakai szántóversenyről még ma is beszélnek. A III. nemzetközi ifjúsági szántó- és vontatóvezetői versenyre négy-négy fős if­júsági delegációt nevezett be Bulgária, Csehszlovákia, NDK, Lengyelország és Szovjetunió. Természetesen a hazai versenyzők készül­nek legnagyobb ambícióval. Valamennyi megye tízfős 30 éven aluli fiatalokból álló csapatot nevezhet. Hogy a nemzetközi versenyre a leg­méltóbbak kerüljenek, terü­leti elővetélkedőket rendez­tek. lönböző mezőgazdasági mun­kával összefüggő teljesít­ményszámításokban is. A fiatalok öntözési, növényvé­delmi, gépjavítási ismere­teikről is számot adnak. A vetélkedő lebonyolításán kívül a rendezők: A KISZ központi bizottsága, a ME- DOSZ országos elnöksége, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium, a Terme­lőszövetkezetek Országps Ta­nácsa, az Állami Gazdasá­gok Országos Központja és a MEZŐGÉP Egyesülés arról is gondoskodik, hogy vidám, jó hangulat fogadja a több száz résztvevőt. Munkás-paraszt fiatalok találkozója lesz a verseny színhelyén, de lát­hatnak lovasbemutatót, sőt női labdarúgó-mérkőzést is az érdeklődők. A találkozó befejező napján. augusztus 20-án vasárnap, fellép a KISZ Központi Művész- együttes, s a vidámsággal, izgalmakkal teli napok után ifjúsági gazdészbállal zárják a III. nemzetközi ifjúsági szakmai-politikai vetélke­dők K. S. Távoli rideg, hideg vilá­got jelképezett valamikor szá­munkra ez a szó: Szibéria. A cári Oroszországról szóló régi olvasmányokra, emlé­kekre gondolva, visszaemlé­kezve bizony nem is alapta­lanul. De aztán gondolatvi­lágunkban — különösen az elmúlt negyedszázad folya­mán — egyre közelebb ke­rült, a szibériai rapszódia romantikájával éppúgy, mint a Bajkál-tó természeti szép­ségednek hírnevével, vagy talán még inkább a bratszki erőmű és a városnyi kiter­jedésű nagy ipartelepítések, kőolaj feldolgozók lenyűgöző realitásával. S most itt az idei eszten­dő, amelyet tömören á ma­gyar—szovjet barátság szi­bériai évének is nevezhet-' jük. A . lapok híradásaiból közismert ugyanis, hogy a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság elnökségének határo­zata értelmében május 22-én szibériai hetek kezdődnek, s az idén kiemelkedő szerepet kap hazánkban Szibéria nép­szerűsítése, a szibériai em­ber, a szibériai táj megis­mertetése azzal együtt, hogy a Szovjetunió gazdasági, tu­dományos, kulturális életé­ben mit jelent e sajátos or­szágrész, amelynek egy-egy megyéje is nagyobb hazánk­nál. Nemrég egy ilyen nagy szibériai megyében jártam, az omszkiban, amelynek terüle­te másfélszerese Magyaror­szágnak, székhelye pedig az Uralon túli rész második legnagyobb települése, a ki- lencszázezer lakosú Omszk városa, az Irtis és az Om fo­lyó torkolatánál. S az a fáj­ta régi romantikus elképze­lés, amely legtöbbünkben él e tájról, már nyomban itt eloszlik az emberben. Mert. ha netán Moszkvából nem háromórás repülőúttal ér­keztem oda, hanem csak úgy odacsöppenek, akkor — ne tessék félreérteni a mon­datomat — aligha találom el, hogy valahol Ázsiában, Szibériában vagyok. Kultu­rált, forgalmas, rendezett, s mondhatom (ha ennek a szó­nak egyáltalán érdemes mi­nősítő tartalmat tulajdoníta­ni) európaias, korszerű nagy­város. A versenyzők felkészítésé­nek megkönnyítésére a KISZ mezőgazdasági és falusi osz­tálya már márciusban rész­letes módszertani útmutatót adott ki, amelyből a me­gyék szakmunkás KISZ-fia- taljai felkészülhettek már a helyi vetélkedőkre is. A szakmai és politikai ve­télkedők témaköre rendkí­vül széles skálájú. Számot kell adniuk ifjúságmozgalmi, gazdaságpolitikai kérdések­ről, de jártasnak kell len­niük a gazdasági és a kü­Kevés a föld — sok a sirály A Szegeddel határos fehér-tói rezerváció szigete Kőzép-Európa legnépesebb dankasirálytelepe. Az alig 500 négyszögöles szige­ten — becslések sezrint — 3000- re tehető a fészkek száma. Any- nyira közel vannak egymáshoz, hogy a slrálycsaládok között gyakoriak a veszekedések, az elkeseredett harcok a helyért. Már nagy szükség lenne az egy­re fogyatkozó kis szárazföld re­konstrukciójára. Az idén azon­ban még a szokásos partvédelmi munkákra és a buján növő gyo­mok kaszálására sem volt lehe­tőség. A tavaszi belvizek elma­radása miatt ugyanis a teljesen kiapadt tavakon nem volt le­hetőség a sziget megközelítésé­re, Jelenleg pedig — a költési időszak kellős közepén — már nem szabad háborgatni a lakó­kat. A 4-es VOLÁN vasárnap, gyöngyösi üzemegységének kultúrtermében rendezte meg 28 legjobb gépkocsivezetőjének KRESZ-vetélkedőjét. Kitűnő előkészítés után oktatókból, közlekedési rendőrökből, közlekedési bíróból, üzemegységvezetőkből álló zsűri és a kol­légák előtt folyt a verseny a vállalati döntőn a legjobb 17 közé jutásért, majd az első­ségért. Ez utóbbi a gyöngyösi Sándor Lászlónak sikerült, második Erdei Ferenc, harmadik Martin János lett. ök hárman képviselik majd a legnagyobb megyei közlekedési vállala­tot az egri megyei döntőn, amelyre a KBT-napok keretében kerül sor. A győzteseknek és helyezetteknek Miricz József igazgatóhelyettes adott át pénzjutalmakat. (Foto: Pilisy) Ellenségünkben Amikor rogyadozó léptek­kel, borostás és keserű arc­cal bejött az étterembe és egy aggastyán fáradtságával lerogyott asztalom mellé, csak néztem rá megdöbben­ve. Nem akartam hinni a szememnek, hogy ő lenne Ágh. Tihamér, a sikeres vál­lalatvezető? Ez az összetört ember lenne a miniszteri di­cséretek, az élüzem yímet kezéből ki sohasem adó si­kerember? Aki itt most be­szélni sem tud, csak köny- nyeit törölgeti? Megkérdeztem halkan, ahogy az ember gyászolóhoz szól: — Te vagy az, Tihamér? — En vagyok — válaszol­ta és kitört belőle a zoko­gás. — De hát. mi történt ve­led? Te szerencse fia, te csúcsszuper sikerigazgató? — Már nem vagyok az — válaszolta remegő hangon. — Ma reggel leváltottak... Azt mondják, az elmúlt év­ben hibát hibára halmoztam és vezetésem alatt a cég a mélypontra süllyedt.,. — Nem értém. Több mint öt évig sziporkáztál! Hogyan lehetséges ez? Közel hajolt hozzám, bi­zalmába fogadott, __.. ,' — Nézd, pajtás. Tanultam az eseményekből. Sajnos, már későn. Az ember min­dig támaszkodjon a saját gondolataira, ösztöneire és ne a máséra. — Nem értelek. — Várj, mindjárt megér­tesz! Hat éve neveztek ki a Lucaszéket Előállító Üzem vezetőjének. Már az első he­tekben észrevettem, hogy az egyik osztályvezető, Csík Gergely, az ellenségem. Kü­lönben nem volt még ott olyan vezető, akinek Csík ne lett volna az ellensége. Egy ravasz, minden hájjal meg­kent intrikus, de igen jó eszű, pompásan kiismeri ma­gát a vállalat dolgaiban, és igen jó a szeme. Nos, ez a Csik kezdte nekem nyomni a tanácsait. Minden ügyben biztosan számíthattam rá, mondom, remekül ért a dol­gokhoz. Nekem nem volt más feladatom, mint az ö tanácsainak az ellenkezőjét tenni és felvirágzott a cég, elismert ember lettem. — Azt akarod mondani, hogy végig úgy dolgoztál hogy az ellenkezőjét tetíeu annak, amit tanácsolt? — Igen. Ügy bíztam ben­ne, mint a testvéremben. Tudtam, hogy soha mást, mint rosszat nem akar ne­kem. Nem is akart, tgy az­tán sikerült is nekem min­den. — Akkor viszont mikép­— Összevesztetek és bet nem adott tanácsot? § s — Nem. ö minden nap > adta nekem a tanácsait. ^ Egészen tegnapig. De én, hü-' lye nem vettem észre, hogy $ egy éve — úgy látszik rájött $ a titkomra — olyan tippeket 5 és javaslatokat adott, pen lehetséges, hogy az utób­bi évben hibákat követtél *l? Tényleg hibáztál? — Igen, nem tagadom. C is tudom, hogy így volt. — Talán Csik elkerült a cégtől? — Nem, 6 mögt is ott zasn. valóban a cég 'és az hasznomat szolgálta. Én pedig^ változatlanul az ellenkező jet tettem... Ezen buktam^ meg! Látod, az ember márjí a gonoszságban sem bízhat,, meg — mondta, és búsan \ Ordas Nándor ' Igaz, hogy ez a nagyipar­ral rendelkező Omszk város­ra és viszonylag kiterjedt környékére vonatkozik, a közeli falvak életére, ame­lyekben fejlett mezőgazda­ságot művel az ember. Az óriási terült távolabbi vé­szein azonban valóság a tajga is, meg a mérhet-: tlen kiterjedésű mocsár, ma is vannak vidékek, amelyek csalt több napos autó-helikoptor­si túrával közelíthetők meg. E nyugat-szibériai terület­nek ilyesféle romantikája is meg van hát, de jellemző­ként valami egészen mást. kell keresnünk. Azt a természetességet például, amellyel a szibériai ember „túlteszi” magát az éghajlat zordságán. Nem­csak azzal, hogy kedvesen tréfálkozik rajta. Mikor kér­dezik tőle, milyen is itt 1 esz­tendő, bölcs derűvel azt fe­leli: „Kilenc hónap tél. az­tán meg csak nyár, nyár, s nyár..A tréfa mögött in- . telem rejlik, hogy ezt el kell, el lehet viselni. Azt a mint­egy 80 fokos hőingadozást is, ami a mínusz 45 fokos tél meg a 30—35 fokos nyári rekkenő meleg között mu­tatkozik. S nemcsak elvi­selni kell, hanem normális, zavartalan, kellemes életet biztosítani. S biztosítják is! Látogatásaim során (ami­kor egyébként a márciusi enyhébb mínusz 25 fokos idő járta) valahol megkérdezték tőlem, hogy mi a legnagyobb élményem Szibériában. Hir­telen zavarba jöttem, de most már biztosan tudom, hogy éppen az a határozott törekvés, ahogyan legyőzik, legyűrik, szinte elegáns fö­lénnyel kerülnek e kedve­zőtlen éghajlati viszonyok fölé. S eközben valami sa­játos, határozott magabiz­tosság alakul ki bennük. Büszkék rá, hogy szibirjá; kok, büszkék rá, hogy uraivá lettek e tájnak, e földnek. Nincs értelme természete­sen idealizálni, eltúlozni ezt a jelenséget. S nem is aka­rom oilyan látványosságok irányába terelni, mint pél­dául a fókák társaságai, amelynek tagjai — férfiak és nők egyaránt — heten­ként többször is megtalálha­tók az Irtás partján, léket vágnak a folyó jegébe, segy szál fürdőruhában vígan lu­bickolnak, aztán még vidá­mabban hemperegnek meg a hóban. Kemény sport ez, edzett, erős szervezetet kí­ván, de azért ott is — noha szép számú tábora van — valójában csak különcködés. A természet rideg-hideg­ségével másként is szembe lehet szállni. E másfajta szembeszállás társadalmi méretű jelképe számomra — bármily fur­csának tűnik is: — a virág, a paradicsom, a hagyma, az uborka, az alma. Talán érthetőbb, ha hozzá­teszem, hogy a szibériai vi­rág, a szibériai paradicsom, hagyma, uborka.., Először a városi pártbi­zottságon hallottunk róla, hogy az omszkiak virágsze­retők. Ám a természet itt nem gondoskodott sem fá­ról, sem virágról. Száz kilo­méterekre sivár sztyeppék húzódnak, legfeljebb nyírfa- ligetek, semmi más. Nem te­rem itt meg a fa és a virág. A hősök parkjában, ahol a szovjethatalomért elesett magyar internacionalisták emlékművét is fölkerestük, mégis friss virágot találtunk. S mindig vannak friss virá­gok. Március 8-án, a nem­zetközi nőnapon a férfiak üde virágokat, szegfűt, tava­szi orgonát vittek az asszo­nyoknak. Omszki virágokat, ame­lyekből áprilisban már gyö­nyörű kiállítást, virágver­senyt is rendeznék minden esztendőben. LSkös Zoltán (A befejező rész holnapi számunkban) MÉmls&s 0 1932. májjifi 2X, kedd J Gáakocsivezetők KRESZ-vetélkedüie

Next

/
Thumbnails
Contents