Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-23 / 119. szám

Mitől szocialista a brigád? A kideríthetetlen vállalás Érik a gyümölcs: a szocia­lista brigádmozgalom kezdi felismerni adósságait az em­berfők művelésében. A jogos társadalmi igény, hogy e mozgalomban a jövő művelt munkásait tartozunk felne­velni, egyes üzemekben már meghallgatásra talált. Ké­szülnek szép témajavaslatok, születnek többé-kevésbé jó vállalások. A brigádmozga­lom dokumentumaiban lapoz­gatva mégis úgy érzi az em­ber, hogy kulturális vállalá­sok vannak ugyan, de hogy miért? — ezt a vállalók ma­guk sem mindig tudják. Erről árulkodik a vállalá­sok egyhangúsága. Vala­mennyi brigádnál megtalál­ható a közös mozi-, színház- látogatás, a kirándulás, egy- egy képtár és múzeum meg­tekintése, könyvolvasás, rész­vétel író-olvasó találkozókon. Aztán következnek a szak­mai, politikai tanfolyamok, továbbtanulás. Ki mennyiben veszi komo­lyan mindezt, az egyén lel- kiismeretén, múlik. Üzemi méretekben pedig attól: a gazdaságvezető hisz-e a moz­galom emberformáló erejé­ben? Hallottam ilyen meg­döbbentő kijelentést is: ép­pen a kulturális vállalás mi­att essünk el a címtől?! Kétféle szemlélet feszül é ikifakadásban: egyfelől; hogy eddig nem vették komolyan a „tanulni és élni” feladatot, másfelől, hogy már kezdik feltételként szabni a cím odaítélésében. Nos, van-e valamilyen tét­jük e vállalásoknak? A jó pontszerzésen kívül, csupán egyetlen: az egyén fejlődése. Csakhogy ennek felismerésé­hez két feltétel szükséges: Először, hogy a brigádtag felismerje önművelésének, önfejlesztésének értelmét, másodszor pedig az, hogy a kulturális vállalások ne le­gyenek idegenek az adott személyiségtől. Ügy vélem, a felismeréshez éppen ez utóbbi (a „testre szabott” vállalás) vezeti el leghama­rabb a munkásembereket. Az üzemi témajavaslatok­nak csak mint útbaigazító, művelődési és termelési lehe­tőségeket kínáló „kalauzok­nak” van értelmük. Amint ezekből vállalási séma lesz, hamis útra vezetnek. Hiszen az egyes brigádtag személyi­ségétől — érdeklődési köré­től, képességeitől, törekvé­seitől — idegen kulturális vállalások, a valóságos élet­formájától távol álló „szo­cialista” életkövetelmény csak formalitásokat eredmé­nyezhet. Egyik üzemben a brigádtagoknak mintegy féle maga is elismerte, hogy ha­sonló vállalásaik többé-ke- " nrésbé formálisak. Megerősíti ezt egy üzemi vizsgálat, melyből kiderült, hogy a brigádtagok többsége távol marad a közös progra­moktól. Például közös szín­ház. és mozilátogatóson, ki­ránduláson, ismeretterjesztő előadáson nem vett részt a brigádtagok mintegy 55—70 százaléka. Aránylag egyönte­tű a jelenlét a társadalmi munkában, brigádtársuk se­gítésében. Vonzó az együttes poharazgatás is, szórakozóhe­lyeken. A „tanulni” témában az is­kolai továbbtanulás és a könyvolvasás érdemel külö­nös figyelmet. Egy üzemi vizsgálat tapasztalata, hogy a brigádtagok mintegy 80 szá­zaléka egyáltalán nem tanul tovább, ráadásul éppen azok nem, akikre igazán ráférne. Egy másik üzemben, év köz­ben szűnt meg az általános iskolai oktatás, jóllehet mint­egy 300 fiatal nem végezte el a nyolc általánost!. Az a tapasztalat, hogy a szocialista brigádmozgalom serkenti a továbbtanulást, so­kan ösztönzésre iratkoznak be az iskoláiba. De — úgy tűnik —, ez a pozitív hatás nem elegendő. Érdemes lenne mér­legelni: vajon egyáltalán le- het-e szocialista brigádtag az, akinek nincs meg a nyolc ál­talánosa, vagy (éppen a cím elnyeréséért), nem vállalta annak megszerzését. Hiszen e minimális követelmény mel­lőzésével veszélyeztetjük a brigádtagság tekintélyét. Kezd általánossá válni, hogy a brigád és könyvtár, szocialista szerződést köt egy­mással. Ez a kapcsolat — bár előrelépés a könyvtár és bri­gádok egymásra találásában —, magában rejti a formali­tás lehetőségeit. A szerződés­ben vállalt 20—30 könyv el­olvasása ugyanis nem ellen­őrizhető. Elég, ha a brigád kikölcsönzi. A színlelés oly­kor „tetten érhető” volt, egyik brigád képviselői pél­dául az S-'betűnél található könyvsort egyből leemelték a polcról, hogy a vállalásnak eleget tegyenek. Előfordult, hogy néhányan az értékelés előtt pár nappal vitték ki a „könyvmennyiséget”, s két nap múlva visszahozták. Per­sze, olvasatlanul. Ilyenkor a könyvtáros szemfülességén és lelkiismeretességén múlik, hogy észreveszi-e a kegyes csalást. Hibásnak tartom a megha­tározott kötetszám (egyes me­gyékben 20 könyv) előírását. A darabszám csupán sok könyv — de nem feltétlenül jó könyv! —, elolvasására ösztönöz. A Csendes Don, a Háború és béke, az Anna Karenina, a Bűn és bűnhő- dés elolvasása eszerint nem „kifizetődő”. Egyik megyében három „lépcsőn” vélik elvezetni a brigádtagokat a könyvhöz. Első: csak legyen beiratko­zott az olvasó, második: vál­jon rendszeres olvasóvá, har­madik lépcső: saját egyéni­ségéhez igazított olvasóprog­ramja legyen. Aligha kétsé­ges, hogy e harmadik foko­zaton válik a szocialista szer­ződés — őszinte „vérszerző­déssé” emjber és könyv kö­zött. Ä kulturális vállalások többsége — még teljesítés esetén is —, többnyire a bri­gádtag részvételét, jelenlétét feltételezi. Hogy mi van e mögött? Puszta jelenlét vagy cselekvő ismeretszerzés? — kideríthetetlen. Gyarapo­dott-e valamit egy rendez­vény vagy könyv által a bri­gádtag személyisége’? Ez nincs kiderítve. Hogyan is lehetne mindezt ellenőrizni? Hogyan is lehet­ne mérni a mérhetetlent, az emberben munkálkodó vala­mit? E határnál már csődöt mond a papír- és pontrend­szer. Itt különös rejtett, em­beri „világ” kezdődik: az ér­telem és lélek birodalma. Az ember benső világának — csak emberi „mértékegy­ség” felel meg. A személyes ismeretség, személyes beszél­getés, őszinte eszmecsere, lé­nyegre és igazságra tapintó közös viták. Mindaz, amire alig-alig jut idő, energia, sőt hely is alig! Balogh Ödön Szomszédaink a BNV-n A Budapesti Nemzetközi Vásár igazi, világméretű ke­reskedelmi fórum. Örvende­tes, hogy ezúttal a külföldi kiállítók árukínálata mesz- szemenően figyelembe veszi negyedik ötéves tervünk ki­emelt fejlesztési program­jait. A jármű-, olefin és földgáz, a könnyűszerkezetes építési programhoz, a textil­ipari rekonstrukcióhoz igazo­dó kínálat bizonyára találko­zik a hazai szakemberek ér­deklődésével. Vásárunkon a hagyomá­nyoknak megfelelően nagy teret kapnak az európai szo­cialista országok, hiszen kül­kereskedelmi forgalmunk nagy részét velük bonyolít­juk le. A lengyel kiállítóknak az a célja, hogy olyan iparcik­keket mutasson be, amelye­ket most láthat először a magyar közönség. Főleg épí­tőipari gépeket, elektromos műszereket, személyautókat hoztak. Ott áll a csarnok előtt az impozáns sárga her­nyótalpas kotró-rakodó gép, amely építkezéseknél, szere­léseknél használható. Szikla­furatokat, bányaaknákat mé­lyít, vagy geológiai kutatá­sokat szolgál a Rybniki Gép­gyár fúróberendeaése, Sok nézője akad az olasz Fiat­cég licence alapján gyártott Polski-Fiat 125 P kombi­nak, amely kényelmes, nagy csomagtérrel rendelkező, szép formájú autó. A Csehszlovákiát képvi­selő huszonkilenc külkeres­kedelmi vállalat a gép-, a jármű-, és a. közszükségleti cikkeket gyártó ipart repre­zentálja. Modelleken és ma­ketteken mutatják be azok­nak a nagy berendezéseknek kicsinyített mását, amelyek a következő években ma­gyar hőerőműveken és olaj- feldolgozó telepeken üzemel­nek majd. Láthatunk szépen palackozott cseh sört, egész­ségügyi berendezéseket, au­tomata-szövőgépeket és au­tódarut. Látványos a cseh üveggyárak kiállítása, a ha­gyományos üvegfélék mellett technikai, laboratóriumi és építészeti üvegeket hoztak a vásárra. Ötletes játékok, dísztárgyak, sportcikkek — műanyag futball-labda — s a Jablonec divatékszerek vonzzák a látogatókat. Nagy­siker a Skoda A 2 Rallye tí­pusú sportkocsi, amely konstrukciós újdonságával lepi meg a nézőket. Több mint 2500 termők tölti meg az NDK pavilon­ját. Sámító és adatfeldolgo­zó gépek, elektronikus és elektrotechnikai cikkek, nagykonyhai és éttermi be­rendezések. Barputatják a Lipcsei Vásáron aranyérmet nyert adatfeldolgozógépet, amely másodpercenként har­mincezer számítási művele­tet végez. A Robotron 21 — lyukkártya olvasója a Szov­jetunióban, lyukszalag be­rendezése Bulgáriában ké­szült — a gyakorlatban de­monstrálja a szocialista in­tegrációt. Szenzáció az a Practica fényképezőgép, amely elektronikus blendé- vel készült elsőként a vilá­gon. A jugoszláv kiállítók gép és híradástechnikai, fémfel­dolgozó és vegyipari újdon­ságokat mutatnak be. Külön pavilonban, a tó mellett kap­tak helyet a tetszetős ju­goszláv bútorok, amelyeket mindjárt a helyszínen meg is lehet rendelni. Berendez­tek egy fogorvosi laborató­riumot, hoztak fa- és fém- megmunkáló gépekét, vegyi és kozmetikai cikkeket. Az / építőipar számára fénymá­zas padlóburkoló lapokat, hullámlemezekiet, Siporex- epí tőelemeket, ajtókat. at>la­Koayhai robotgépek exportra Többféle felhasználásra alkalmas nagykonyhai robot­gépek készülnek a KERIPAR 3. sz. Vendéglátóipari Gép­gyárában, Szombathelyen. A nagy teljesítményű gépek iránt külföldön is nagy az érdeklődés, nemrég nagyobb megrendelés érkezett a Szovjetunióból, Lengyelországból, Csehszlovákiából. Képünkön futószalagon szerelik a kony­hai robotgépeket. (MTI foto — Jászai Csaba) A SZÖVTERMÉK új szolgáltatása: Tápszerek, takarmánykiegészítők forgalmazása A Heves megyei SZÖV­TERMÉK közös vállalat fő profilja a zöldség, gyümölcs felvásárlása, forgalmazása. A vállalat azonban ezen túlme­nően is arra törekszik, hogy tagszövetkezeteinek minél több szolgáltatást nyújtson. Éppen ezért a profilt most tovább bővítik, július elsejé­től állati tápszereket és ta­karmánykiegészítőket is for­galmaznak. Közismert, hogy eddig a T—18, Laktin, TBK— 50, Prestarter és egyéb ké­szítmények forgalmazásával a Phylaxiá Vállalat foglalko­zott s ezeket a készítménye­ket Budapesten kellett átven­ni. A szállítási, kiszolgálási nehézségek miatt azonban sokszor volt fennakadás. Ép­pen ezért a SZÖVTERMÉK raktárát létesít Egerben és Gyöngyösön s a szerződött áruk átadása e két helyen történik. Távkapcsolású telefonközpont Gyöngyösön Ä berendezések egy része előre szerelt állapotban ott várakozik a sorsára a gyön­gyösi posta épületének egyik folyosóján. Bent, a nagyte­remben szabad a helye az új központnak, a millió szál­lal összebogozott kapcsolók­nak, váltóknak, bonyolult mechanizmusoknak. Mikor kelnek életre a most még néma vonalak, mi­kor lehet a távkapcsolású te­lefonközpont útján otthon feltárcsázni — mondjuk — Miskolcot? A kérdésre Főnagy László, a posta vezetője válaszol. Még az idén megtörténhet mindez. Már egy hónapja fo­lyik a szerelés, aminek de­cember 31-ig kell befejeződ­nie. Az új központ lehetővé teszi ezer új előfizető bekap­csolását. Közülük négyszáz­nak a vonalát már előre ki kell építeni, a készülékét fel kell szerelni, hogy amikor a központ is elkészül, már csak rá kelljen kötni az új távbe­szélő készüléket a benti be­rendezésekre. Kínálkozik a kérdés: lesz-e javulás a mostani zsúfolt­ságban december 31. után? Erre kétfajta választ kap­tunk: igen is és nem is. A mostani alkalmazottak kö­---------------------------------------------------------------------------------------------, kokat ajánlanak. A jugosz­láv kiállítás újfajta háztar­tási gépekkel, gáz- és vil­lanytűzhelyekkel, textil- és bőripari újdonságokkal is­merteti meg a magyar kö­zönséget. Nehéz- és villamosipari berendezések a román pavi­lon fő látnivalói. Szabadté­ren mezőgazdasági gépek, traktorok, földmunkagépek sorakoznak. A román kiál­lítás érdekessége, hogy a leg­több gép működés közben tanulmányozható. Népsze­rűek az új típusú román személygépkocsik, tetszető- sek a könnyűipar textil-, ci­pő-, és játékvitrinjei. Számítás és szervezéstech­nikai berendezések, szerszá­mok, zserszámgépek, trakto­rok, emelő-szállító gépek, targoncák, a bulgár pavilon legfontosabb kiállítási darab­jai. Más nemzetközi vásáro­kon már sikerrel szerepelt a Ruszalka 550 típusú cam- ping-utánfutó, amely hegyi- és rosszminőségű utakon is könnyedén közlekedik. A bulgár híradástechnikai ipar újdonsága az irodai automa­tikus telefonközpont. A mű­szergyártás elektronikus mé- rűműszer sorozattal repre­zentál. Traktorok, széna­gyűjtő és kaszáló gépeket mutattak be a mezőgazdasá­gi szakembereknek. . .#e. m zül senkinek a kenyerét nem fenyegeti az új központ. Ta­lán az interurbán részleg­nél lesz könnyebbség min­denekelőtt. Bizonyára csök­kenni fog a tennivalójuk, de csak olyan mértékben, ami­lyenre eddig is szükség lett volna az emberibb körülmé­nyek között végezhető mun­kához. Senkinek sem lesz al­kalma körmét piszkálni vagy ásítozni az unalomtól. Ide­gileg tehát nyugodtabbak le­hetnek és emiatt bizonyára kedvesebbek, türelmesebbek is az ingerült előfizetőhöz. Mert most már nem lehet majd szidni a központot, amiért nem kapcsolnak sem­miképpen. A távolsági be­szélgetéskor a hívó a már többszöri próbálkozás után is csupán a foglalt jelzést hall­ja majd a kagylóban, akkor nem emlegetheti a központ dolgozóit. A zsúfoltság ugyanis nem valószínű, hogy jelentős mér­tékben fog csökkenni. Tud­ni kell ehhez, hogy egyre több üzemben, intézményben található házi központ. És ezekben a „saját” közpon­tokban annyi beszélgetést kezdeményezhetnek, ahány készülék létezik házon be­lül. Ha úgynevezett felfűzős módszert használnak, akkor az egymásra ráillesztett hí­vások — mintha gyöngysze­mek lennének egyetlen szá­lon — automatikusan be­lépnek. Végehossza nincs ilyenkor a beszélgetésnek. Esetleg úgy tűnhet, a hívó félnek. Szóval: a türelemre később is szükség lesz. Még egy következménnyel kell szembenézni. Az új be­rendezés magától számolja a beszélgetés időtartamát. Pon­tosan rögzíti is. Mindez a helyi beszélgetéseknél is így lesz. Az egy forintért járó idő letelte után már jelzi is a következő percek árát, dí­ját. És a nyilvános telefonál­lomásokon? Ott is. Aki on­nan beszél, vagy nézi az óráját, ne teljen le az ide­je, vagy újra hívja a szab­vány idő letelte után a partnerét. Nem kapcsol szét a készülék akkor, ha az idő­keret letelte előtt újabb fo­rintot dobnak be a készü­lékbe. Még egy érdekesség talál­ható Gyöngyösön; Kiépítet­ték a kihelyezett központo­kat a város különböző ré­szében. Ezek a központok több összeköttetéssel kapcso­lódnak a városi központhoz, teljesen úgy működnek, mintha a benti épületben helyezték volna el azokat. Csak nem igénylik bent a helyet, ahol már szabad négyzetmétert sem lehet ta­lálni, hanem odatelepültek, ahol még nincs zsúfoltság. Olyanok ezek a pavilonszerű épületek, mint az utcai tra­fóállomások. És ugyanúgy nem kívánnak állandó keze­lő személyzetet. Az elmondottakból bizo­nyára kitűnik, hogy 1973. január 1-ével semmiféle cso­da nem következik be Gyön­gyösön. Bizonyos mértékig kényelmesebb lesz a távol­sági beszélgetés. Ha a ked­ves előfizető nem kapja meg azonnal, az első hívásra a kért számot, nem gondolhat semmi rosszat a központ dol­gozóiról. Csak tessék majd türelme­sen újra megkísérelni a hí­vást. Hátha létrejön a kap­csolat másodszorra. Nem ismerős a szöveg? Tessék türelmes lenni!... Űristen, hát nem változik mégsem semmi? Türelem, még mindig türelem? Hiába, Bell és Puskás Tivadar sem tudta, mit szabadított rá az emberiségre, amikor előállt a találmányával. Szóval: ma­rad minden a régiben. Hol örülünk majd, hol pedig bosszankodunk a telefonunk miatt. Hadd áruljunk el annyit, az új berendezés működésé­nek megkezdése után is le­hetőség nyílik a távolsági be­szélgetések bejelentésére és jegyeztetésére még azokba a városokba és községekbe is, amelyeket beiktattak a táv- kapcsolású központok háló­zatába. A központos kisasz- szonyok tehát továbbra is átvállalják a mérgelődést, a szüntelen tárcsázás idegőrlő kábulatát. Mert a helyi be­szélgetést a távkapcsolású központ nem tudja majd bontani. Nem is tudjuk, vé­gül minek örüljünk? (G. Molnár F.) IMÍCT^- 1973, május 23.» kedd 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents