Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-21 / 118. szám

%fV\AAAA A A A A SASS ERVIN; Holdutazás a Holdon járnak gyönyörű autóverseny az ismeretlen csúcsra kövek titkok hárommilliárd év csend s amott a Fold 184 ezerre egy füttyentés csak és az otthoni zene (és a halál előtti üvöltés Vietnamból) itt terem holdtölte van odalenn és majdnem idelátszanak a tűzokádó ágyúk a rakéták csóva-lángjai a sikongó lövedékek becsapódásai n. freccsenő agyvelők szürke csillagai kék-gömb-világ 384 ezerre micsoda autópálya és micsoda kövek és milyen könnyűség érdemes-e visszatérni ? SZEGEDI FARKAS LASZLÖS TÉNAGY SÁNDOR: ÁBRÁND Ne (élj, megyünk mi még Itáliába) ...Nem, holnap még nem. Holnap a tanyára. S megyünk... Hawayba!... Mindenhova! Messze! A jövő héten például Szegedre. Meglásd, hatalmas gépen ülve száll hatsz!... ...A biciklidre újra kell egy százas. Mondják, csodás az ég az Adriánál. ... Piacon voltál? Látom, jól megáztál. Narancsillat leng szét az alkonyatban ... ...Adjál egy almát, Kedves, hámozatlan! Beárnyékolnak ernyős pálmaágak. ... Lásd, az eperfánk egészen kiszáradt. Pajkos majmocskák vágnak majd grimaszt ránk. ...Hogy elnyújtózott a napon a macskánk! Tenger vizén a jachtunk mintha szállna! ... Beáztassam a teknőt nagymosásra? Látunk sokféle furcsa, messzi népet! ...A szomszédok megint rólunk beszélnek. Arcod a napfény barnára csodálja. ... Kezed emlékszik a mosogatásra. Legszebb leszel nagy Óceániában!... Oly szép lesz minden!... Olyan szép, hogy szebbet soha sehol, — csupáncsak Itthon láttam. Ekkora várakozás után testünk szerelmes lesz fűszálba, vízbe, homokba, egyszeriben elfelejtjük, hol is tévelyegttink eddig, a szorongás milyen kontinensén — Karcsú, táncos léptekre gondolunk, zuhanyzó tekintetekre, buja hullámzásra a kigombolt ég alatt, gyönyörű, meleg barázdákra, a meztelen magok pompás fekhelyeire, szóke szénakazlakra, hogy megpihenjünk, tenyerek erdőmély-hüvösére, hogy erőre kapjunk, a fény gótikus tornyaira, gyermekkorunkra, amikor madarak szerettünk volna lenni — Boldogság, boldog bolondság: ekkora várakozás után térdünkből, váltunkból, homlokunkból könnyű szárnysuhogással kiröppen egy úthenger — Itt állunk, tisztára fürdetett szívvel, egyedül a létezéssel, szerelmesen. „ /VSAAAAAAA 1 Ki mit mond... ű r< N o I* Ü < N IZ) a < X 3 « c X i <e Hány fővárosa volt Magyarországnak ? MAGYARORSZÁGOT a még nem is távoli múltban a világ közvéleménye mint a puszták, betyárok, pásztorok országát tartotta számon. En­nek a felfogásnak erősítésé­hez sokszor a saját — téve­sen értelmezett — propa­gandánk is hozzájárult. A valóság az, hogy bár nem volt az urbanizáció olyan mérvű, mint a nyugati vagy északi országokban, jelentős városi kultúránk volt már a középkorban, az ország egyes részein már a római idők­ben is. Szombathely, Pécs, Győr, Sopron, Óbuda már a római időkben népes, nagy városok voltak. A Fejér me­gyei Tác község helyén levő Gorsiumnak már az i. e. I. században húszezernél több lakosa volt. Az Óbuda he­lyén virágzó fővárosnak, Aquincumnak hajdani fényét és jelentőségét bizonyítja a két feltárt amfiteátrum és a díszes szarkofágok egész sora. A magyar államhatalom korszakában, a kereszténység felvétele után kezdtek kiala­kulni a városaink. Az első korszakban Esztergom és Székesfehérvár, valamint Veszprém voltak a legjelen­tősebbek A török Időket Fe­hérvár sínylette meg a leg­jobban. Nagyságára követ­keztetni lehet a török kézre jutása utáni — török króni­kások írásaiból. Ezek szerint hatalmas erősség volt, nagy és díszes palotákkal, sok és nagy templom nal. Városa­ink nagy részének alapítása és kezdeti fejlődése a tatár­járás utáni ülőkhöz kapcso­lódik Akkot rendelte el IV. Béla király a váraik építését és a várispánságok szervezé­sét, A történelem viharai, természeti csapások, tűzvé­szek, járványok sokszor pusz­tították városainkat. A múlt század közepétől a fejlődés általában folyamatos, az utóbbi két évtizedben erő­teljes. FÉNYES ELEK 1850. évi kimutatása szerint, akkor még csak egy százezres vá­rosa volt az országnak; az akkor még külön közigazga­tású Pest 110 516 lakosával. Budának ugyanakkor 34 983 lakosa volt, Óbudának 10 760, tehát kevesebb mint a mai Gödöllőnek vagy Kőszegnek. Akkor még Debrecen volt az ország második városa 55 437 lakossal. Követte Kecskemét 44, Hódmezővásárhely 37, Szeged 36 és a Budát köve­tő Miskolc 29 612 lakossal. Az idők folyamán az or­szág fővárosa is sokszor változott. Első fővárosunk Esztergom, de szerepét rö­videsen átvette Székesfehér­vár. Itt koronázták legtöbb királyunkat és itt van leg­több királyunk sírja is. A főváros, illetve a királyi székhely később átkerült Visegrádra, majd Budára. Az ország három részre szaka­dása után a királyi Magyar- országnak Pozsony, a keleti országrésznek, azaz Erdély­nek Gyulafehérvár lett a székvárosa. Az igazi főváros Buda, a török uralom alá ju­tott résznek lett a székváro­sa, a budai basának a szék­helye. A TÖRÖK URALOM meg­szűnése után még hosszú ideig Pozsony volt a főváros. Buda c&ak 1948-ban lett is­mét az ország fővárosa és száz esztendeje — 1872 óta mint az egyesített Budapest, fővárosa az országnak és lakosainak száma ez alatt a száz év alatt — a sok vihar és csapás ellenére — több mint tízszeresére emelke­— Szervusz, La- joskám, de régen lát­talak ... — Én nem vagyok Lajos .. — Bocsáss meg. Az istenverte arcmemó­riám — mentegető­zött Povázsai és me­legen, igazán baráti- an magához ölelte a Lajos név ellen imént tiltakozó férfit, mond­ván ...: — Igazán ne haragudj, Ferikém ... Hogyan is nem is­merhettelek meg. A jellegzetes orrod, az arcodon ez a ránc ... — Én nem vagyok a maga Ferikéje ... Én nem is ismerem magát. Hülye! — mondta a férfi ki­mért rezignációval, rövid harc után le­fejtve vállairól Po­vázsai karjait és máris eltűnt az em­berforgatagban. — Látod? Megőrü­lök! — fordult hoz­zám Povázsai. — Az ircmemó'riám. Re­mélem, te te vagy? Megnyugtattam, hogy én, valóban én vagyok, a régi jó ba­rátja, és megértője, aki mint lelki szeme­tesláda, rendszeresen magába fogadja Po­vázsai kis életének NYILVÁNOS TITOK A maxiszoknya kísérlet arra, hogy ismét államtitkot csináljunk valamiből, amit éveken át széltében-hosszában reklámoztunk. (Yvés Saint-Laurent, francia divattervező) MINTHA MAR HALLOTTUK VOLNA Ha egy filmnek sikere van, akkor az nem más, mint kommerszfilm. Ha nincs sikere, akkor művészfilm. (Carlo Ponti, olasz filmproducer) ÍGY IS MONDHATJUK! A nők közötti barátság nem több, mint megnemtá­madási szerződés. (Henry de Montherlant) SZENT TUDATLANSÁG A zseni az az ember, aki olyan problémákat old meg, amelyekről nem is tudtuk, hogy léteznek. (Dean Martin, amerikai színész) ŐSZINTESÉG Szeretném, ha a szegények kevésbé szegények lenné­nek, a gazdagok pedig kevésbé gazdagok — persze, rajtam kívül. (El Cordobés, spanyol, torreádor és milliomos) • ' TAPASZTALATBÓL A tapintat annyit jelent: az ember tudja, meddig mehet él. .... (Jean Cocteau, francia író) VAN BENNE VALAMI Az ember talán nagyobb biztonságban sétál ma a Holdon, mint New Yorkban vagy Washingtonban. (Michael Foot, a brit parlament tagja) kém ... Látom, nem érted. Kérlek, meg­mondom őszintén, hogy egy nővel volt dolgom. Férfi vagyok, tíz évben egyszer ne­kem is szabad össze­hasonlítást tennem. Nem igaz? Szóval, egy növel voltam ket­tesben, amikor... — ... amikor Juci rád törte az ajtót és ott talált bennete­ket ... — csámcsog­tam izgatottan a pi­káns történetet. — Egy nyavalyát. Senki sem törte rám az ajtót. Legkevésbé Juci. Ugyanis ő volt velem. Az átkozott arcmemóriám! Tíz év után is összetévesztet­tem a feleségemet, egy idegen nővel, akit este leszólítottam az utcán ... — Óriási! — kapott el a röhögési ro­ham ... — Óriási!... Mintha Boccaccio írta volna ... Óriási!... De miért váltok ezek után? — Miért, miért? mert Jucinak is rossz az arcmemóriája. 0 sem ismert meg. hogy én vagyok. Érted? Most válunk. Az arcmemóriánk miatt — mondta Povázsai és megcsókolta a ke­zem, mert azt hitte az arcom után, hogy mégis a nagynénikéje vagyok. (egri) sok ostoba hulladé­kát. — Köszönöm, öre­gem, hogy így mel­lém állsz. Te! Vol­tam orvosnál is. Vizsgáljon meg, mert mégiscsak borzasztó, hogy egyik percről a másikra elfelejtem az arcát annak, akivel az imént beszéltem. Memóriagyakorlat­ra rendelt vissza, de elfelejtettem... — Annak is az ar­cát? — Dehogy... A szobaszámot, ahol voltam és a szülész­hez nyitottam be. Ki­rúgott és majdnem rendőrért kiáltott. Azt hiszem, végül is ön­gyilkos leszek, ha ez így megy tovább — siránkozott Povázsai, miközben gyanakod­va fürkészte az ar­comat, hogy az va­gyok-e, akire emlé­kezik, jó helyre mondja-e sirámait. Megvigasztaltam. Történelmi példákat találtam ki a számá­ra, elmondtam neki., hogy Kutuzov Wel­lington úrnak szólí­totta Napóleont, hogy Caesar azt hitte' An- toniusrőli hogy az apja, s Brutusról, hogy a fia, s hogyan fizetett rá erre az utóbbi tévedésére. Sőt azt is kitaláltam neki, hogy egy hí­res költő, bizonyos Young Meer, hogyan hitte a feleségéről, hogy az nem a fele­sége, s emiatt hogyan ajándékozta meg egy férfias éjszakával a húsz éve vele együtt unatkozó asszo­nyát ... Povázsai ekkor tört le teljesen: — Ezt nem kellett volna mondanod ... — Mit? — Ezt a példát, ez­zel a Yuong Meer- rel... Éppen most válók Jucitól. — Te jó ég! Elvál­tok, tíz év után? De hát miért? — Az arcmemóri­ám miatt, hittem kezdetben.. Míg rá nem jöttem, hogy Ju­cinak is legalább olyan rossz az arc­memóriája, mint ne­Egy egri szóláshasonlatról Ha valaki elkésik vala­honnan, kimarad valamilyen eseményből, nem tudja tar­tani társaival tevékenysége ütemét, késedelmeskedik a munkájában. még ma is gyakran mondják rá az eg­riek ezt a szóláshasonlatot: Kimaradt, mint Turainé a meleg vízből. Gyakran hal­lani ezt a mondást ebben az alakváltozatban is: Kima­radt, mint Bíró Mari a me­leg vízből. Általánosabb ér­telemben és tanulsággal azok Is élnek ezzel a szólással, akik nem ismerik valóság­alapját, keletkezésének indí­tékait. Eger város régi jegyző­könyveiben gyakran olvas­hatunk bejegyzéseket a szó­lásban emlegetett „meleg vízről”. A szólás keletkezé­séhez adalékul szolgálnak ezek a megjegyzések: „Az ruhamosás, vászonfehérítés itten ezen Meleg Vízben úgy engedtetik meg, hogy az Me­leg Vízi Malom végett fel­állíttatott kőfalainkra ruhát mosni, oda ruhákot, vagy vásznakot rakni szabad nem lészen.” (1710.) — „A (Meleg Vízben minden fizetés véte­le nélkül eddig engedett für- délés és ruháknak mosása 9 vásznak fehérítése továbbá is megengedtetik ..(1768). — „Hogy ruhájokat moshas­sák az asszony népek, hoz­zanak magokkal székeket, menjenek bé az Meleg Vízbe, ottan azon a székeken mos­hatják ruháikot, amint tet­szik...” (1797.) — ,A Meleg Víz használatában az ruha mosástul és annak fejérítésé- tül az egri lakosok fizetni kínszerítettek.” (1798.) Kitűnik ezekből a bejegy­zésekből, hogy a régi fürdő­házon kívül, „a fürdők és a malom között szabadon az ég alatt levő s közhaszon vételre szolgáló Meleg Víz” nem nagy kiterjedésű terü­letén szorultak össze a mo­sást végző, sulykoló asszo­nyok, s ha valaki idejében nem foglalt helyet, akkor valóban „kimaradt” a me­leg vízből. Ez a sajátosan egri mo­sási mód adott tehát alapot a szóláshasonlatban szerepet játszó nyelvi képnek. A mondás használati értéke, je­lentéstartalma ma is egészen eleven, hiszen az egri embe­rek tudatában nem halvá­nyodott el az a valósághát­tér, amelyben megszületett szóláshasonlatunk. Városunk határán túl nem terjedt el ez a mondás. Az egriek el­sősorban a humoros színe­zettel telített beszédhelyze­tekben élnek vele. Dr. Bakos József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents