Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-18 / 115. szám

Szerda esti külpolitikai kommentárunk

Pontot tettek a múltra

A RÉSZLETES TUDÓSÍTÁST megelőzve, természetesen gyorshírben jelentette az MTI bonni munkatársa szerdán kora délután, a bonni Bundestag ratifikálta a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződést. Nyilvánvalóan gyorstáré volt ez a világ minden jelentősebb hírügynökségének. Feltehető, hogy sok rádió- állomás műsorát megszakítva, azonnal bemondta az eseményt. mert vitathatatlan, hogy egyike ez a második világháború óta eltelt több mint negyedszázad legjelentősebb eseményeinek.

A „porond-harcoknak”, az alkudozásoknak, a huzavonának, a sokszor késhegyig menő politikai küzdelem-- nek, amely a szerződések körül Bonnban az elmúlt három hétben lezajlott, tanúja, sőt: a televízió revén szemtanúja volt az egész világ. Érdekes lenne tudni persze a porond, a kulisszák mögött lezajlott eseményeket is. Ezeknek jórészét, a titkos tárgyalások, a bizalmas alkudozások, a függöny mögötti belföldi és külföldi intervenciók igaz történetét valószínűleg már csak a következő nemzedék tudja meg, amikor a történészeket beengedik a kincstári levéltárak „zárt” osztályaira, s előkerülnek a ma még hétpecsétes titokként őrzött dokumentumok.

MAGUKAT A SZERZŐDÉSEKET azonban, azok gyümölcsöző, pozitív következményeit nemcsak a következő nemzedék fogja élvezni, hanem mi magunk is, akik most élünk, dolgozunk itt a földön, különösen Európában. Igaz, mi harcoltuk is ki. És ezen a többes szám első személyen elsősorban a Szovjetuniónak és szövetségeseinek következetes, szívós és türelmes békepolitikája értendő. Elismerés illeti természetesen a partnert is: noha Willy Brandt és kormánya új keleti politikájával, az „ostpolittk”-kal csupán a történelem parancsoló szükségességének útjára lépett, tehát azt tette, ami természetes, de jól tudjuk, hogy az NSZK-ban két évtizeden át menynyire irtóztak a hatalmon , lévők a politikai realitások, szükségszerűségek, a természetes út elfogadásától. Nem volt tehát könnyű harca Brandtéknak sem, hogy elfogadtassák az egyedüli helyes utat, hogy megértessék nemcsak a volt ellenfeleknek, de magának a Német Szövetségi Köztársaságnak éppenúgy érdeke az európai enyhülést jelentő keleti szerződések ratifikálása.

„PONTOT KELL TENNI a múlt lezáratlan kérdéseire és meg kell alapozni a biztosabb jövőt” — mondotta a ratifikációs szavazás előtt Walter Scheel bonni külügyminiszter. Fűzzük hozzá: a biztosabb jövő következő, úgyszintén kikerülhetetlen állomása, az Európai Biztonsági '< Konferencia megrendezése. Ennek megvalósulásához je- 4 lentősen hozzájárul a szovjet—nyugatnémet és a lengyel ■ l —nyugatnémet szerződések NSZK-beli törvényerőre eme- s tose.

Politikai

merénylet

Milánéban

Milánóban szerdán reggel meggyilkolták Luigi Calab- resit, a politikai rendőrség vezetőjét — jelentették a hír- ügynökségek gyorshírben. Az ismeretlen tettesek akkor végeztek Calabresivel, amikor elhagyta otthonát, hogy hivatalába menjen.

Luigi Calabresi vezette azt a nyomozást, amelyet az

1969-es milánói bombamerénylet ügyében indítottak. Mint emlékezetes, a mező- gazdasági bankban elhelyezett hatalmas robbanószerkezet 16 ember halálát okozta. Annak idején a rendőrség őrizetbe vette Giuseppe Pi- nellit, akit azzal gyanúsított, hogy az akció egyik végrehajtója volt. Calabresi rendőrfőnök is jelen volt Pinel- linek azon a kihallgatásán, amikor az anarchista fiatalember „kizuhant” a milánói rendőrség ötödik emeletének ablakából. A rendőrség Pi- nellt halálát „öngyilkosságként” igyekezett feltüntetni, a szélsőjobboldali újságírók és hetilapok azonban többször hangoztatták Calabresi felelősségét Pinelli haláláért.

fl Magyar-NDK szerződés ötödik

barátsági

évfordulóján

Tito—

Ceausescu

tárgyalások

KLADOVO:

Szerda. délelőtt a jugoszláviai Kladovóban megkezdődtek a hivatalos jugoszláv— román tárgyalások. A két ország küldöttségét Joszíp Broz Tito és Nicolae Ceausescu vezetik. A két elnök és munkatársai áttekintik a jugoszláv—román kölcsönös kapcsolatok jelenlegi helyzetét és távlatait, s véleményt cserélnek az időszerű nemzetközi’ kérdésekről.

„Országaink egységének és összeforrott- ságának demonstrációja döntő hozzájárulás a demokratikus és békés erők egyesítéséhez egész Európában, azokhoz az akciókhoz, amelyektől nagyban függ, hogy megfékezik-e az agresszív imperialista erőket és megnkadályozzák-e az új világháborút."

Ezek a szavak öt éve hangzottak el azon a fogadáson, amelyet Kádár János, a magyar—NDK barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírása után adott. S e szavakat ma nyugodtan megismételhetjük. Fontos, Európa békéje szempontjából is döntő mozzanata volt a -háború utáni európai fejlődésnek a szocialista német állam létrejötte. Hazánk pedig — ezer esztendő s európai történelme során először tekinthette magát egy valóban békeszerető német állam szövetségesének.

A magyar történelem legalább kétharmad részben a magyar—német kapcsolatok históriája. Országaink kapcsolatát sajátos kettősség jellemezte. A Német Birodalom, a Hohenstaufok, a Habsburgok, a Hohen- zollernek császársága, vagy a barnaingesek Harmadik Birodalma mindig ősellenségnek • számított. Ugyanakkor a szorgalmas és tehetséges német nép, amely egyetemes lángelmék — Goethe, Schiller, Gauss, Marx. Hegel, Beethoven és mások -— egész sorát adta a világnak, szövetségesünk és fegyvertársunk volt. A német kultúrán keresztül jutottak el legtöbbször hozzánk az európai művelődés áramlatai, a forradalom eszméi.

E kettősség az NDK megszületésével szűnt meg, mert ennek megszűnéséhez arra volt szükség, hogy Németországban — legalábbis annak egy részén — a béke, a haladás erői kerekedjenek felül.

Magyarország és az NDK kapcsolatait az utóbbi két évtizedben az együvé tartozás jellemezte. A szerződés ilyen értelemben

realizálása volt két, ország, két nép tényleges barátságának, az elet minden oldalát átfogó együttműködésének.

A szerződés óta öt esztendő telt el. Ez az öt év az NDK gazdasági és politikai megerősödésének, a magyar—NDK együttműködés kiteljesedésének fél evtizede volt. A szocialista Németországban 1966 és 70 között a nemzeti jövedelem évente 5,2 százalékkal nőtt, az ipari termelés 37 százalékkal lett nagyobb, 350 ezer új otthon épült. Ezekkel a gazdasági adatokkal, amelyek a világ 9. ipari államát jellemzik, Nyugaton is mérik az NDK fejlődését. Ezt párhuzamosan kíséri az az egyre növekvő szerep, amelyet, az NDK a nemzetközi politikában betölt. Szüntelenül gyarapodig azoknak az államoknak száma, amelyek diplomáciai kapcsolatba lépnek vele. Az 1971-es esztendő meghozta a nyugati hatalmak részéről a demokratikus Németország de facto elismerését, (hiszen a Nyugat-Berlinre vonatkozó egyezmény egyértelműen ezt jelenti), 1972. májusában, néhány napja, pedig parafálták az NSZK és az NDK első államközi egyezményét, a közlekedési szerződést,

S ha most megemlékező cikkünk elején azt a mondatot idéztük, amely kapcsolatot teremtett a magyar—NDK viszony és Euró-, pa biztonsága között, akkor ez azért különösen aktuális, mert napjainkban éles a küzdelem a békéért, a hidegháború erői ellen. Ebben a feszült világhelyzetben ünnepeljük barátsági szerződésünk ötödik évfordulóját. Ez a szerződés, nyugodtan mondhatjuk, külpolitikánk egyik legfontosabb meghatározó tényezője. Mert azt a viszonyt is kifejezi, amely országunkat Európához, a világhoz fűzi, része annak az állásfoglalásnak, amellyel a világ nagy kérdéseihez szólunk.

K. A.

Wallace győzelme a próbaválasstásokon

George Wallace alabamal kormányzó, aki ellen hétfőn

merényletet követtek el, fölényes győzelmet aratott a michigani és marylandi próbaválasztásokon. Michigan államban a szavazatok 48 százalékát (24.4 ezer szavazat)' szerezte meg, McGovern

Az Egyesült Államok vezető külpolitikai publicistája, Walter Lippmann 1944-ben meg jelent könyvében (címe:

U. S. külpolitika), a Szovjetunió és az USA közötti viszony háború utáni alakulásának perspektíváival is foglalkozik. Egy egész fejezetben elemzi a két nagyhatalom politikai lehetőségeit a fasizmus leverése után. A fejezet címe: „Hosszú béke vagy harmadik világháború 7” Lippmann azt mondja huszonhét évvel ezelőtti művében, hogy az új korszak alakulása nagymértékben függ attól, megmarad-e az a viszony a két ország között, amely a fasizmus elleni ösz- szefogás kényszere miatt jött létre. „Mindkét állam jelenleg a Föld óriási kiterjedésű részeinek súlypontja” — írja a publicista. — „ök tudják megakadályozni, vagy kirobbantani a harmadik világháborút.”

AJÄNLAT ELLIOT ROOSEVELTNEK

Lippmann helyesen mérte fel az erőviszonyokat, amelyek a hitleri Németország legyőzése után a világon létrejöttek. A kérdés feltevése is jogos volt. Hiszen napjainkban is érezzük milyen hatása van a nemzetközi enyhülésre a szovjet—amerikai párbeszéd előrehaladása, vagy megszakadása. A hidegháború éveiben kapcsolatról, párbeszédről nem beszélhetünk. Inkább csak néhány javáslat hangzott el. amelyek ha meghallgatják őket, ha érdemben foglalkoznak velük, talán pozitív lépések sorozatát indíthatták volna el. A tárgyalási ajánlatok rendre Moszkvából érkeztek — és Washington magatartása miatt feneklettek meg.

1947-ben például, amikor már érezhető volt az ellentétek fokozódó, kiéleződése, Sztálin Roosevelt fiának,

184:2. május 18„ csütörtök

A szovjet—amerikai kapcsoiatok történetéből

Jó doSog a vasfüggöny ? (2.)

Elliot Rooseveltnek útján határozottan kijelentette, hogy szilárdan hisz a kommunista Szovjetunió és a kapital tata Egyesült Államok együttműködésének lehetőségében, anélkül, hogy az egyik nagyhatalom beavatkoznék a másik belügyeibe. A nyilatkozat azonban csak nyilatkozat maradt, hosszú időn át nem követte folytatás. Az Egyesült Államok egyre inkább az erőpolitika, majd az ezt felváltó „szakadék-elmélet” alapján építette ki nemzetközi kapcsolatait. Az amerikai politika — bízva atombombájában, majd az atommonopólium megszűnte után —, a fegyverkezési versenyben szerzett egyéb előnyeiben, azon igyekezett, hogy a világot a háború szakadékjának szélére szorítva, a katasztrófa fenyegetésével csikarjon ki engedményeket.

, ELVETÉLT

CSÚCSTALÁLKOZÓ

A hidegháborús időszak egy elvetélt csúcstalálkozó, a korszakra igen jellemző történetét hozta, 1952. karácsonyán a New York Times közölte azokat a válaszokat, amelyeket .Sztálin adott James Reston- nak, a lap munkatársának kérdéseire. Reston az iránt érdeklődött, hogyan lehetne a békét tartóssá tenni és Koreában megiszüntetni a háborús helyzetet. Sztálin megfontolásra ajánlott egy találkozót Eisenhower elnökkel. Dulles külügyminiszter egy nap múlva már válaszolt is (ha nem is közvetlenül) az indítványra. Amennyiben .a Szovjetuniónak javaslatai vannak — mondta —, azokat szabályos diplomáciai úton juttassa el Washingtonnak. Később is megfigyelhető, hogy a Szovjetunió — a fehér házbeli őraégyaltápolk

után — (tudván azt, hogy az amerikai politika stílusa nagymértékben függ személyektől is), többször is tárgyalásokat javasolt az új elnöknek. Így volt ez Kennedy, majd Johnson esetében is, és ebbe a sódba illeszkedik Nixon elnök mostani moszkvai meghívása is. 1952—1953-ban azonban

nem sok realitása volt még egy ilyen magas szintű konzultációnak.

CHURCHILL

ELLENÁLLT

Washington elutasítóan fogadta a gondolatot. Elsősorban nem is az amerikai, hanem az angol fővárosban futott zátonyra. ChurcLll már az első pillanattól igen rossz szemmel nézte a csúcstalálkozó gondolatát. Ügy vélte, hogy ez annak a szerepnek lebecsülése volna, amelyet Anglia játszott a háború végén. Saját személyi súlyának csökkenésétől félt. Meglehetősen heves vita támadt emiatt az angol parlamentben, mert a munkáspárti honatyák emlékeztettek arra, hogy a tooyk éppen azzal szerezték a legtöbb szavazatot, hogy Churchill — ügyes kortesfogásként —, a nagyhatalmak államfőinek találkozóját szorgalmazta a kompány során és így szerzett magának híveket. A tárgyalási ajánlattal egy időben, érkezett Angliába a szovjet kormány 90 ezer fontos adománya az angliai árvízkárosultak javára. Emiatt a közvélémény még fokozottabban támogatta volna a közeledés irányába tett lépéseket. Ám 1953-at írtak...

Hasonlóképpen csak rövid időre ébresztett reményeket Bulganyin szovjet államfő három évvel később Washingtonnak címzett két üzenete. Az üzenetek a két ország között barátsági szerződés megkötését javasolták, kiegészítve ezit a szocialista országok és az atlanti paktum államai között megkötendő szerződéssel. Az Egyesült Államok 1956. január 27-én — Eisenhower személyében —, visszautasította a javaslatot. Az amerikai poli tikusok nagy része — érezve a közvélemény nyomását —, hevesen támadta az elnök elutasító magatartását.

UJJLENYOMATPOLITIKA

Valamit fejlődtek mégis eb. ben az időben a szovjet- amerikai kapcsolatok. Gyakran keresték fel amerikaiak a Szovjetuniót, és néha szovjet művészeknek, tudósoknak is sikerült az Egyesült Államokba vízumot, kapniuk. 1956-ban 110 szovjet állampolgár (nem számítva a hivatalos személyeket), kereste fel Amerikát, a Szovjetunióba több ezer amerikai látogatott, a Newsweek július 11- én közölte például, hogy csupán két hét alatt ötszáz amerikai kapott szovjet vízumot. Nagyon megnehezítette a küldöttségek cseréjét az, hogy az Egyesült Államokban — annak ellenére, hogy a bevándorlási törvény cikkelyeit módosítót iáit, a szocialista országokból érkező utasoktól ujjlenyomatokat vettek. Emiatt például a Mojsze- jev-együttes Lemondta 1955- ös látogatását. A Washington Post című lap erről az eljárásról azt írta: „olyan filozófiát testesít meg, amelynek lényege sem oda, sem .ide. A lényeg az elzárkózás. Ennek a politikának az,az alapgondolata, hogy a vasfüggöny jó dolog,”

Kereszthy András (Következik;

SsszsUsetéi s v^r..<c.Ll-j

25, Humphrey pedig 19 százalékot szerzett. A marylandi

próbaválasztások ugyancsak Wallacenak hoztak sikert: csaknem 170 000 szavazatot szerzett, az összesen leadott voksok 43 százalékát. Humphrey és McGovers 23—23 százalékot kapott. Elsősorban a farmerek szavaztak rá, de sok szavazathoz jutott a városi körzetekben is. Az AFP megjegyzi, hogy a keddi próbaválasztások eredményének ismeretében az alabamai kormányzó bátorítást kapott a kampány folytatásához, csupán az kérdéses, vajon sikerül-e még időben felépülnie.

A Silver Springs-i kórház hivatalos közlése szerint Wallace állapota javult, „állapota többé nem kritikus”. Arra a kérdésre, vajon Wallace meggyógyulhat-e bénaságából, az orvosok nem válaszoltak.

CaMfl'O

izófiába

érkezett

Szerdán délután ereszke* dett le a bolgár főváros repülőterére az „IL—62"-es különrepülőgép, amellyel megérkezett Szófiába a Kubai Köztársaság párt- és kormányküldöttsége. delegációt Fidel Castro, 4 a Kubai KP Központi Bizottságának első titkára, az" ország miniszterelnöke vezeti,'s tagjai köpött van a kubai párt több vezetője, a kormány több minisztere és a különböző társadalmi szervezetek sok vezető képviselője. E látogatással a kubai küldöttség Tódor Zsivkov két év előtti kubai útját viszonozza.

Fidel Castro üdvözlésére a repülőtéren megjelent Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Államtanács elnöke, Sztanko Todorov. a BKP Politikai Bizottságának tagja, az ország minisztertanácsának elnöke,

Olszowski hazautazott

Szerdán hazautazott a szovjet fővárosból Stefan Olszowski lengyel külügyminiszter, aki egynapos látogatást tett Moszkvában.

Olszowski testvéri és szívélyes légkörben eszmecserét folytatott Andrej Gro- miko szovjet külügyminiszterrel. Az időszerű nemzetközi kérdi sek keretében a két fél kit rt az európai biztonsági értekezlet előkészületeinek kérdéseire is. Megvizsgálták a kétoldalú szovjet-lengyel kapcsolatok fejlesztésének és elmélyítésének lehetőségeit.

i PORTJCIENTHU/VK

Magyarország— Romána 2:1 (1:1)

A labdarúgó Európa-baj- nokság elődöntőjébe kerüléséért szerdán este a Belg- rádban lezajlott Magyarország—Románia harmadik mérkőzéssel dőlt el a 4. hely •sorsa. A Partizán stadionban, 50 000 néző volt kíváncsi a két szomszédos ország döntő küzdelmére. V.: Michas

(görög). Góllövő: Kocsis, Szőke, illetve Neagu.

Magyarország: Uothermel

— Fábián, Páncsics, Bálint, Juhász P., Juhász I.. Kű — Szőke, Kocsis, Bene, Zámbó.

Románia: Raduscanu — Satmareanu. Lupescu, Dinu, Dcleanu, Dumitru, Nun- veiller, Neagu, D orrúd“, Dobrin, Lucescu. Csere: Adamache.

A magyar gólok története: A 26. percben Páncsics tört előre, nagyszerű labdája tisztán találta Szőkét, aki elfutott, beadását Bene fejelte kapura, Raducanuról kiperdült a labda a 16-oson túlra, Kocsis jól érkezett, ballal remekül nyeste meg a labdát, amely az egyik román védőt is érintve, a felső léc alatt jutott a hálóba, Lupescu már későn ugrott, hogy mentsen. (1:0).

Nem tartott túl sokáig azonban a magvar öröm. Neagu révn 32. percben egyenlítette! \ románok.

A második magyar csapa ben játszott,

félidőben • iszony fölényes ezt a 4Apercben Szőke váltotta góllá*

)

S

*