Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-14 / 87. szám
Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk Hat nagybetű A CHILEI FŐVÁROSBAN dr. Salvador Allende chilei köztársasági elnök és dr. Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár megnyitóbeszédével megnyílt az UNCTAD. Ez a hat nagybetű a legtöbb ENSZ-elnevezéshez hasonlóan angolnyelvű rövidítés, amely ezúttal hosszú nevű fogalmat takar: az Egyesült Nemzetek Kereskedelmi és Fejlesztési Világkonferenciája. Amióta a második világháború után, a fasizmus felett aratott történelmi jelentőségű győzelem nyomán megalakult az Egyesült Nemzetek Szervezete, az ENSZ sűrűn szerepel a magyar sajtó hasábjain. A Magyar Rádió hullámhosszán, a Magyar Televízió képernyőjén is. Az igazság azonban az, hogy a világszervezet rendkívül szerteágazó tevékenységének csak egy rendkívül fontos, de viszonylag kis részéről érkezik a legtöbb jelentés. Az ENSZ hat főszerve közül a közgyűlés és a Biztonsági Tanács az a két fórum, amelynek csaknem minden napjáról tájékozódhatnak az érdeklődök. De a világszervezet még nagyon sok olyan munkát is végez, amely nem áll ennyire a nyilvánosság rivaldafényében. E tevékenység ágazatait éppúgy egymás mellé írt nagybetűk jelentik, mint az UNCTAD esetében. AKÁR AZ UNESCO-RA, amely tudományos, kulturális ügyekkel foglalkozik, akár az élelmezéssel és táplálkozási problémákkal foglalkozó FAO-ra, akár a betegségek ellen küzdő WHO-ra gondolunk, elégedetten állapíthatjuk meg: a világszervezet minden fogyatékossága ellenére hasznos munkát végez az emberiség érdekében és ebben a munkában mi, magyarok erőnk szerint részt veszünk. Hazánk az UNCTAD-on is magas szinten — a külkereskedelmi miniszterrel — képviselteti magát. Ezzel is ki. fejezésre juttatjuk azt a meggyőződésünket, hogy a nemzetközi kereskedelem a békés együttélés egyik alapvető megnyilvánulása. Az ENSZ-nek, amely egyetemességet hirdet, különleges kötelességei és lehetőségei vannak a kereskedelem fejlődését gátló tényezők kiküszöbölésében. EZÜTTAL KÜLÖN FIGYELMET érdemel a konferencia színhelye. A chilei haladó kormányzat ellenfelei a legkülönbözőbb rágalmakat szórják Allendére és munkatársaira, az egész jelenlegi helyzetre. Most száznegyvenkét ország csaknem háromezer felelős delegátusa a helyszínen győződhet meg a valóságos helyzetről, a chilei nép igazi hangulatáról. Porter Párizsban Befejeződtek a Podgornij—Sunay tárgyalások Ankarában csütörtökön véget értek Nyikolaj Podgornij szovjet és Sunay török államfő tárgyalásai. A megbeszélések részleteiről egyelőre hivatalosan semmit nem közöltek Ankarában azon kívül, hogy a találkozókat „szívélyes baráti légkör és kölcsönös őszinteség” jellemezte. Politikai megfigyelők azonban feltétlenül egyetértenek abban, hogy a szovjet—török kapcsolatok történetének nagy jelentőségű állomása volt a két államfő találkozása, és a tárgyalások sikerrel jártak. A megbeszélés eredményeit a legfelsőbb tanács elnöksége elnökének törökországi látogatásáról szóló szovjet— török közös közlemény rögzíti majd. Sajtóértesülések szerint jelentős előrelépés várható a két ország gazdasági, kereskedelmi, tudományos és műszaki együttműködése terén. A tárgyalások során mindkét fél hangsúlyozta érdekeltségét a gazdasági kapcsolatok további bővítésében, és török részről igen nagyra értékelték az ország ipari fejlődéséhez nyújtott szovjet támogatást. A szovjet fél nagy súlyt helyez déli szomszédjához fűzőlő jó kapcsolatainak fenntartására. A NATO-tagságból és a nyugati politikai orientációból eredő korlátok között hasonlóan a jó viszonyra törekszik Törökország is az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök, az egymás belügyeiScott és Mansfield kínai ■ltja Nixon elnök megragadja az alkalmat, hogy szenátus két pártcsoportja vezetője, Miké Mansfield demokrata és Hugh Scott republikánus szenátor kínai látogatását is felhasználja az amerikai—kínai érintkezések egyik csatornájaként. Jóllehet a szenátorok a meghívás bejelentésekor még azt hangsúlyozták, hogy tapasztalatszerző körutat akarnak tenni Kínában és a külügyminisztérium egyetlen alkalmazottját sem viszik magukkal. Később Scott közölte a sajtóval, hogy Nixon fogadta őket és bizalmas jellegű megbeszélést folytatott velük. Chilében tüntetett a reakció William Porter nagykövet, a párizsi Vietnam-konferen- cfát bojkottáló amerikai delegáció vezetője, csütörtökön Washingtonból Párizsba érkezett. Az utóbbi két hét folyamán az amerikai fővárosban — mint már jelentettük — konzultált Nixon elnökkel. A francia fővárosba visz- szaérkezve sajtóértekezletet tartott. A jól ismert amerikai „érveket” ismételgetve azt mondotta, Washington és Saigon csak akkor vesz részt ismét a vietnami konferencia tárgyalásain, ha a VDK és a DIFK küldöttei „komolyan hajlandók tárgyalni”. A chilei reakció — az UNCTAD konferencia előestéjén — provokatív tüntetést rendezett az ország fővárosában. A jobboldali gyűlés szónoka Patricio Alwyn, a szenátus elnöke volt, de jelen volt Eduardo Frei, a korábbi kereszténydemokrata elnök is, aki az utóbbi időben az ellenzék vezéralakjává vált. A tüntetés jelszavai a jobboldal ismert uszító vádjait tartalmazták a népi egység ellen, a „szabadság megvédél- mezéséről”. Maga Alwyn szenátor nyíltan fegyveres erőszakkal fenyegetőzött. A kereszténydemokrata politikus ezenkívül demagóg módon azonnali népszavazást is követelt a kormány szocialista politikájáról. A chilei haza és szabadság elnevezésű fasiszta szervezet tagjai kedden meg akartak gyilkolni egy 18 éves kommunista egyetemistát. A Santiago melletti La Granja-ban egy gépkocsiból tüzet nyitottak a fiatalemberre és megsebesítették. A gyilkossági kísérlet a jobboldali erők provokatív tüntetése előtt történt. IMMÁR KÉT HETE lankadatlan hevességgel folyik a dél-vietnami hazafias erők nagyszabású offenzívája. Egyelőre semmi jele a hozzánk érkező jelentésekben annak, hogy az amerikai légierő és a dél-vietnami kormánycsapatok megállították volna a több fronton is előretörő hazafias erőket. Ez a tény önmagában jelzi, milyen jelentős katonai potenciál és tartalék áll a hazafias erők rendelkezésére. Négy év óta ez a hazafias erők legnagyobb szabású katonai akciója. Méretében és jelentőségében az 1968. elején végrehajtott nagy TET-offenzívához hasonlítható. Egy szembetűnő hasonlóság valóban van a két of- fenzíva között: mindkettő az amerikai kormányzat számára a legkényesebb és legkellemetlenebb időpontban, az elnökválasztási hadjárat nyitányakor kezdődött. 1968- ban Dél-Vietnam egész területére kiterjedő támadás- sorozatot indítottak a hazafias erők partizánalakulatai. Katonai sikereik politikai végeredménye: Johnson elnök 1968. március 31-én bejelentette a VDK elleni tömeges bombázások egyoldalú korlátozását, az USA készségét a tárgyalásokra — s végű), saját indokínai politikai kudarcának elismeréseként azt, hogy nem indul az elnökválasztásokon. A POLITIKAI következményeket illetően természetesen nem lehet összehasonlítást tenni az 1968-as és a jelenlegi offenzíva között, a jelenlegi katonapolifikai feltételek eltérőek az 1968. évi helyzettől, s ma az offenzíva is másként zajlik. Katonai vonatkozásban a M72. április II., pentek Hz indokínai offenzíva jelenlegi offenzíva legérdekesebb vonása az, hogy a dél-vietnami hazafias erők a korábbi időszaktól eltérően az úgynevezett hagyományos hadviselést alkalmazzák. Reguláris csapataikat nagyszámú haditechnikai eszköz támogatja. Amerikai hírügynökségi jelentések a PT—76, T—54 és T—55 szovjet típusú harckocsikkal azonosították a hazafias erők harcjárműveit. Ugyancsak meglepő volt az amerikaiak számára a hazafias erők nehéztüzérségének nagyszabású és igen hatásos bevetése, nemkülönben a műszaki alakulatok felbukkanása, amelyek a különböző vízi és egyéb akadályokon segítik át a gépesített alakulatokat. A lövészegységek, a harckocsik és a tüzérség — sőt a légvédelmi tüzérség — jól szervezett és eredményes együttműködése arról tanúskodik, hogy a hazafias erők reguláris egységei jól felkészültek és ki tudják használni a haditechnikai eszközök nyújtotta új lehetőségeket. A különböző frontokon folyó hadműveletek eddigi eseményei arról tanúskodnak, hogy gondosan megtervezett és előkészített, a különböző térségekben gondosan összehangolt támadás- sorozatról van szó. A hazafias erők máris jelentős területeket foglaltak el és egész sor ellenséges támaszpontot semmisítettek meg. Az offenzíva eseményei közepette természetesen korai lenne a katonai vagy politikai mérleget megvonni, de máris látványosan bebizonyosodott, hogy a Ni- xon-kormányzat „vietnami- zálási” politikája katonai vonatkozásban nem érte el célját. A dél-vietnami kormánycsapatok az egyre intenzívebb amerikai légi- és tüzérségi támogatás nélkül képtelenek lennének kitartani a hazafias erőkkel szemben. Az offenzíva egyik politikai célkitűzése ugyancsak sikerrel járt. Nixon elnök mindenáron arra törekedett, hogy az elnökválasztási hadjárat témái közül kikapcsolja a vietnami háború kérdését. Az amerikai csapatok kivonása, következésképp a háborús veszteségek csökkentése révén ez, egészen az offenzíva pillanatáig lényegében sikerült is. Washingtoni jelentések azonban arról számolnak be, hogy néhány nap alatt változás történt a washingtoni politika közhangulatában s ebből arra következtethetünk, hogy a vietnami háború az elnök- választási hadjárat főbb külpolitikai témáinak egyike lesz. A Nixon-adminisztráció nehéz helyzetben van, mivel kevés eszközzel rendelkezik arra, hogy az offenzíva katonai sikereit és politikailélektani hatását korlátozza. Katonailag Nixon szemlátomást a haditechnikai eszkaláció mellett döntött. Megerősítették a Dél-Vietnam- ban bevetett amerikai légierőt, újabb kötelékeket vezényeltek a Dél-Vietnam partjainál cirkáló 7. flottához. Felújították a VDK elleni nagyarányú bombázásokat s minden eddiginél nagyobb arányban alkalmazzák a B—52-es nehézbombázókat. De ez a technikai eszkaláció máris a „vietnami- zálás” kudarcát támasztja alá: olyan légi és haditengerészeti egységeket is bevetettek a hazafias erők ellen, amelyeket nem régen látványos sajtóhadjárat közepette egyszer már kivontak a hadszíntérről, A HADITECHNIKAI eszkaláció mellett a Nixon-adminisztráció lélektani-politikai eszkalációba is kezdett. Washingtonban mindent elkövetnek, hogy a párizsi tárgyalások megszakításáért, illetve a harctevékenység felélénküléséért a vietnami félre hárítsák a felelősséget. A hazafias erők eddigi harci sikereit azzal magyarázzák az amerikai közvéleménynek, hogy úgymond „észak-vietnami invázióval állnak szemben”. A politikai-lélektani eszkaláció másik propagandatétele a Szovjetuniót teszi felelőssé a vietnami népnek nyújtott sokoldalú támogatása miatt. Azt emlegetik hogy Moszkvában, Nixon elnök májusi látogatásakor tárgyalni kellene az amerikai, illetve szovjet segély kölcsönös korlátozásáról Indokínában. Ezek a híresztelések részben a vietnami nép elleni lélektani hadviselésként foghatók fel, részben azt a reményt hivatottak kelteni az amerikai közvéleményben, hogy Nixon elnök utazása, az offenzíva eredményeitől függetlenül szintén hozzájárulhat a konfliktus megoldásához. AZ OFFENZÍV A azonban maga is azt demonstrálja, amit a VDK és a DIFK — illetve a Szovjetunió vezetői teljesen egyértelműen leszögeztek: a konfliktust kizárólag a harcoló felek között, s nem máshol és más partnerekkel lehet megoldani. Ennek az álláspontnak logikus következményeként vietnami részről az offenzíva közben is többször megerősítették: nem hajlandók elfogadni az amerikai diktátumot, de bármilyen formában készek a komoly és mindkét fél számára elfogadható politikai megoldás megkeresésére. Körmén dy István be való be nem avatkozás elvei alapján. Ami a nemzetközi kérdéseket illeti, a két fél igen közelálló nézeteket vall a közel-keleti helyzet megítélésében. A ciprusi kérdéssel kapcsolatban a Szovjetunió változatlanul a szigetköztársaság függetlenségének, szuverenitásának híve, és a külső beavatkozás nélküli, mindkét közösség számára elfogadható megoldásra törekszik. A török fél hangsúlyozta, hogy a Cipruson állomásozó török katonai erők ezeket az elveket nem veszélyeztetik. Az államfői tárgyalások befejeztével Grubjakov ankarai szovjet nagykövet fogadást adott a legfelsőbb tanács elnökségének elnöke tiszteletére. Nyikolaj Podgornij és kísérete csütörtökön este Izmirbe, az égei-tengeri kikötővárosba utazik. Ottani programjának fő pontja az Izmir melletti Aliagaban szovjet műszaki segítséggel épült kőolajfeldolgozó megtekintése. Hold-kőzetet cseréltek szovjet és amerikai tudósok Moszkvában MOSZKVA: Szovjet és amerikai tudások Moszkvában csütörtökön Holdról származó kőzetmin. tákat cseréltek a Szovjetunió Tudományos Akadémiáján. A kőzetminták kicserélése a Szovjetunió Tudományos Akadémiája és az Amerikai Országos Űrhajózási Hivatal (NASA) között fennálló megállapodás alapján történt. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája az amerikai tudósoknak két grammot adott át abból a Hold-kőzetből, amelyet a Luna 20. szovjet automatikus állomás szállított a Földre. Az amerikai szakemberektől a szovjet tudósok viszonzásul egy 'gramm Hold-kőzetet kapnak, az Apolló 15. amerikai űrhajó által szerzett kőzetmintából. '<éptdvírónkon érkezett Az egyik müncheni bankból 118 ezer márkát vittek »1, egyelőre ismeretlen tettesek. Elfogatásukhoz sokat segíthetnek ezek a titkos, automatikus kamera által készített felvételek. (Népújság telefoto — AP—MTI—KS) műm OTF-hitelre is Kapható az OLAJKÁLYHA és a villanykályha! Vas-Edénybolt, Eger, Zalár József u. sarok. Tel.: 16-63. Vas-Edény bolt, Gyöngyös, Kossuth u. 24. Tel.: 21-50. Házt.-Műszaki bolt, Gyöngyös, lakótelep. Tel.: 24-03. Vas-Edénybolt, Hatvan, Lenin tér 3. Tel.: 10-10. Vas-Műszaki bolt, Petőfibánya. Iparcikk Szaküzlet, Recsk. Iparcikk Szaküzlet, Bélapátfalva. Rádió-Villamossági Szaküzlet, Eger, Széchenyi u. Tel.: 16-69 Rádió-Villamossági Szaküzlet, Gyöngyös, Kossuth u. 4 Tel.: 15-22. Rádió-Villamossági Szaküzlet, Hatvan, Lenin tér 11. Tel.: 16-95. Az egri, gyöngyösi és hatvani szaküzleteinkben ÁPRILIS HÓNAPBAN megvásárolt olajkályhákat és vlllanykáiy- hákat Heves megye területén 3 napon belül DÍJTALANUL HÁZHOZ SZÁLLÍTJUK!
