Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-02 / 79. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA IS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA XXIII. évfolyam, 79. mám ÁRA: Ip=" FORINT? 1972. április X vasárnap Valósággá vált lehetőségek írta: Oláh György, a megyei pártbizottság első titkára • . A tavasz az élet természetes rendje szerint a megúj­hodás és egyidejűleg a továbbfejlődés, időszaka. Hu­szonhét évvel ezelőtt nemcsak a természet újult meg, hanem a tavasz Európa népei számára elhozta a második világhá­ború befejezését, az évekig tartó, a történelem eddigi legna­gyobb emberáldozatát és anyagi pusztítását okozó katasztró­fa végét. Ennek keretében. 1945. április 4-e népünk számára is történelmi sorsfordulót jelentett, a magyar földnek, a ma­gyar népnek felszabadulását. A hitleri fasizmus végnapjait élte, még elszántan védekezett, megpróbálkozott a lehetetlen­nel — elkerülni a pusztulást —, de magyarországi uralma és vele együtt a magyar fasiszta rendszer véget ért egyszer, s mindenkorra. A 25 évig tartó Horthy-korszak, amely magát büszkén tartotta a német fasizmus előfutárának, darabokra hullott, az uralkodó osztály és az államapparátus nagy része nyugatra menekült. Megteremtődött a lehetőség az ország demokratikus fejlődésére. A pozitív kibontakozásnak, a valóban demcferatäfeus ál­lami és társadalmi berendezkedés megvalósulásának ez lé­nyeges, de távolról sem egyetlen feltétele volt. A mögöt­tünk levő 27 év számos konkrét példával szolgál arra vonat­kozóan, hogy a külső és belső tényezők együttes alakulása, egymásra hatása játssza a döntő szerepet abban, hogy a le­hetőségből miképpen válik és egyáltalán válik-e valóság Európa több országában a szétvert fasiszta államszervezet helyén egy „szalonképesebb”, de a társadalmi berendezkedés lényegét nem érintő államszervezet alakult, a demokratikus fejlődés lehetősége nem vált valósággá. A történelmi tanulság egyértelmű: sorsunk, életűnk alter kulásának egyik legdöntőbb tényezője az, hogy hazánkat, né­pünket a világ első szocialista állaniának, a Szovjetuniónak a hadserege szabadította fel. önmagában a felszabadítás té­nye is elégséges volna ahhoz, hogy hazáink minden becsüle­tes dolgozója tisztelettel adózzék a hősök emlékének, akik életük feláldozásával, vérük hullatásával teremtették meg számunkra az új élet lehetőségét A Szovjetunió azonban en­nél is többet nyújtott: az első perctől fogva állandó nagy­fokú segítséget az élet megindításához. Nem, távolról sem a feleslegből juttatott nekünk. Olyan • időszakban talált lehe­tőséget a magyar nép segítésére, amikor a hosszú és ihinden képzeletet felülmúló pusztítást okozó háború következtében maga a szovjet nép is nélkülözött. A maga is ellátási ne­hézségekkel küzdő szovjet nép és szovjet kormány nem azo­nosítottá Magyarország népét a Horthy-fasizmussa^ és mi­közben könyörtelenül szétzúzta a fasizmus magyarországi hadállásait és gépezetét, önzetlenül testvéri érzéstől vezérel­tetve a keveset is megosztotta népünkkel, amelyet a fasisztáik kifosztottak, kiraboltak. Ezenfelül is minden segítséget meg­adott ahhoz, hogy az élet mielőbb normális mederbe terelőd­hessék, a háborús pusztítások eltűnhessenek, hogy népünk mielőbb elfoglalhassa helyét a haladó országok családjá­ban. A Szovjetunió Sokoldalú segítése találkozott az alapvető belső tényezővel, nevezetesen a magyar nép élni akarásával szabadságszeretetével és gyűlöletével az elnyomás iránt, amelyben évszázadokon át része volt, vágyával egy jobb, emberibb életre, elhatározottságával ennek az új életnek a megteremtésére. Népünk történelmének azon eseményei, amelyek a haladást, a fejlődést szolgálták, az idők folyamán nem halványultak az emberek érzésvilágában, tudatában. Közülük is kiemelkedő helyet foglal el 1919, a rövid életű, de dicső emlékű Tanácsiköztársaság, Igaz, viszonylag kis számban voltak nálunk a legöntudatosabbak és legbátrab­bak, akik nemcsak emlékeztek a múlt dicső eserríényeire, . hanem vállalva a Horthy - rendszerben az üldöztetést, a leg­nagyobb áldozatot is, céltudatosan, aktívan küzdöttek az em­beribb életért, a társadalmi és állami élet gyökeres átformá­lásáért. Tény, hogy a szovjet hadsereg csapásaihoz képest sze­rény volt aktív hozzájárulásunk népünk felszabadításához, de volt, és erre büszkék lehetünk. De ha a, fasizmus ellen ak­tívan küzdők száma szerény volt is, a dolgozó tömegek száz­ezreiben megvolt a vágyakozás és várakozás, amely csak a kellő alkalomra várt, hogy tettekben jusson kifejezésre. En­nek tudható be, hogy ahogyan magyar földön a felszabadu­lás fokozatosan bekövetkezett, azonnal megindult az uj életi formálása, szervezése. Nem véletlen, hanem törvényszerű jelenség, hogy az első politikai erő, amely a felszabadított területeken színre lépett, a Magyar Kommunista Párt volt, az a párt, amely az illegalitásban is rendületlenül folytatta a harcot. Sokak számára itthon és Nyugaton meglepetést je­lentett, hogy a kommunisták milyen céltudatossággal fogtak hozzá az élet újjászervezéséhez, milyen konkrét feladatokat fogalmaztak meg, milyen gyorsan megtalálták a megfelelő módszereket. A valóságban ez természetes volt, hiszen.. pár­tunk a Horthy-rendsaer 25 éve alatt sem helyezkedett a passzív várakozás álláspontjára, hanem aktívan küzdve ké­szült az ország felszabadítására, tudván, hogy eljön ez az idő, számolva a jelentkező nagy társadalmi feladatokkal. Az évfordulón emlékezünk. Gondolatban végigjárjuk az tatát, amelyet eddig megtettünk, amely az ország történelmé­ben viszonylag rövid szakaszt jelent, de hatását, eredmé­nyeit tekintve sokoldalúbb, gazdagabb és emberibb bármely más megelőző időszaknál. Az emlékezés során szigorú ön­kritikával újra megvizsgáljuk tevékenységünket, a végzett munkát. Azoknak akik a felszabadulás óta aktívan tevé­kenykednek, a közvetlen személyes élmények végtelen soka­it* áH rendelkezésre. Eszünkbe jut a kommunista pártszer- fMRtek szervezése és a politikai élet .iqegtaiditása; a szovjet hadseregnek nyújtandó segítség szervezése; a belső rend ete­méinek —- mint a nemzetőrség, közigazgatás stb. —, meg­szervezése; az évszázados pert eldöntött földosztás; az első általános választások; a fejét egyre inkább felütő, a nem­zetközi reakció támogatásával restauráriós reményeket táp­láló reakcióval vívott elszánt politikai küzdelmek; az első államosítások; a sorsdöntő 1947-es választások, ahol a Ma­gyar Kommunisták Pártja az ossz« pártok közül a legtöbb szavazatot kapta; a fordulat éve, amikor a reakciós pártokat feloszlattuk, a hatalmat egyértelműen a munkásosztály vet­te kezébe és megkezdtük a szocializmus építését. Emlékezünk a kezdett sikerekre, de eszünkbe jutnak az első komolyabb gazdasági és politikai hibák is, amelyek 1956-hoz vezettek. Es jóleső érzéssel, büszkén emlékezünk az 1957. óta eltelt időszak megfontolt, kiegyensúlyozott, a magyar nép érde­keivel legszorosabb összhangban álló, a szocializmus építését sikerre vezető, nemzetközileg is elismerést Méreteméit poli­tikai és gazdasági tevékenységre. Mai- erőnk és további mun­kánk egyik formása a tapasztalatoknak e gazdag tárháza, a tanulságok hasznosítása, A számvetés egyenlegeként hangsúlyozom azt az óriási fejlődést, amely országunkban végbement. Az egykor elma- nadott agrár jellegű Magyarországból ipart országot terem­tettünk. A magyar mezőgazdaság, amely a legelmaradottab­bak közé tartozott, az állam, a társadalom által támogatott termelőszövetkezeti gazdálkodás révén erőteljesen fejlődik. Összességében a magyar népgazdaság fejlettségle a közepe­sen fejlett országok színvonalát érte el és jogosan tűzhettük ki pártunk X. kongresszusén a további célt: felzárkózni a legfejlettebb országok szánvonalához. Az egykor kulturális el­maradottságáról ismert Magyarország helyén ma egy kul­turális fejlődésében a világ élvonalához tartozó Magyar Népköztársaság áll, amelyben megtöbbszöröződött a felsőfokú műveltséggel rendelkezők száma, kiteljesedőben van az álta­lános középfokú végzettségre irányuló törekvés, ahol ma már majdnem csak a múlt örökségeként jelentkezik az egykor a dolgozók nagy tömegeit átfogó analfabétizmus. Egészségügyi és szociális ellátásunk — gondjai és nehézségei ellenére —, felvesd a versenyt a fejlettebb országokéval, méltán kap el­ismerést, Az ünneplés és a számvetés köziben nem feletleezjhetünk meg a dolgozó testvéreinkről, akiknek a .világ különböző or­szágaiban jelenleg is szenvedés, nyomorúság és kilátástalan- aág a sorsuk. Gondolatban együtt vívjuk a harcot azokkal, akik létükért és jövőjükért fegyverrel a kézben harcolnak. Félszabadulásunk és eredményeink feletti örömünk ösztö­nöznek arra, hogy továbbra is teljes határozottsággal kiáll- junk vietnami testvéreink mellett, felemeljük tiltó szavun­kat az Amerikai Egyesült Államok indokínai barbár tevé­kenysége ellen, követeljük a pusztítás befejezését, Indokína népei önrendelkezési jogának elismerését. Együtt érzünk La­tin-Amerika harcoló népével, köztük a chilei haladó rendszer­rel, amely a nagy külső nyomás és a belső reakció aktív te­vékenységével küzdve folytatja következetes harcát a társa­dalmi és szociális haladásért. Támogatjuk az arab népeket és követeljük az e térségben- állandó háborús konfliktussal fenyegető feszültség mielőbbi, kölcsönösen megnyugtató po­litikai rendezését, az arab népek önálló fejlődése feltételei­nek megteremtései. Az emlékezés és számvetés közepette azonban tisztele­tünk és hálánk elsősorban a szovjet néphez, a szovjetek or­szágához száll. Régi . és igaz közmondás, hogy az igazi bará­tot a bajban ismerni meg. A szovjet nép segítségünkre sie­tett, amikor nerrjzeti létünk került veszélybe, támogatást nyújtott, mikor a hallatlan háborús pusztítás az' emberek nagy részében a teljes kilátástalanság érzését keltette és se­gítségünkre van újra és újra népgazdaságunk fejlesztésében, ötéves és éves terveink sikeres teljesítése feltételeinek meg­teremtésében.' Mindez hálás és alkalmas talajnak bizonyult, hogy a szovjet—magyar barátság minden viharnak ellenálló hatalmas fává terebélyesedjék, amely ugyan a múltba vissza­nyúlik, de igazán, kitéphetettenül a jelemben gyökerezik. Ez a barátság létezik hivatalosan, szerződésekben és nyilatkoza­tokban deklaráltan, de kiegészül millió és millió egyszerű ember között Keletkezett személyes barátsággal, az egymás­ról szerzett közvetlen tapasztalatokkal. Így vált ez a barát­ság teljessé, örökké és. megimgathatatlanná, amely kiállta az idők próbáját és ellenáll minden fellazítást törekvésnek. Az ellenséges propaganda gyakran csatlósainak, vazallusoknak nevez bennünket. Neun zavar bennünket,, hozzászoktunk, mo- solygunk .rajta, hiszen, tudjuk, hogy a tehetetlen harag, a gyakran nem is leplezett rosszindulat, a gyűlölet hangja ez. A véletlen játéka, hogy ez évben az április 4-i felsza­badulási ünnephez kapcsolódik a sok-sok népi ha­gyománnyal, vidám szokással rendelkező húsvét. Az örömteli ünneplésnek megvannak az anyagi,, társadalmi és 'politikai alapjai. Népünk büszkén tekinthet vissza a 27 év alatt meg­tett útra és azzal a meggyőződéssel folytathatja további mun­káját, hogy az újább eredményeket szül, annak révén tovább erősödik a magyar népgazdaság, emelkedik dolgozóink élet­színvonala, javulnak munkakörülményei és tovább erősödik í a'szocialista világrendszerrel együtt hazáink, a Magyar Nép­köztársaság nemzetközi tekimitélye a világ dolgozó gépe előtt. Távirat Csuvasiából öl,Ah GYÖRGY elvtársnak, a Heves megyei párt­bizottság első titkárának, FEKETE GYŰR ENDRE elv­társnak Heves megye Tanácsa vb-elnökének. Kedves Elvtársak! A Szovjetiyiiő Kommunista Pártjának Csuvas Terü­leti Bizottsága, a Csuvas Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelső Tanácsának Elnöksége, és a Mi­nisztertanács Magyarország felszabadulásának 27. év­fordulója alkalmával testvéri üdvözletét küldi az egész magyar népnek, a Heves megyei pártbizottságnak és a Heves megyei Tanácsnak. A magyar nép, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt vezetésével, történelmileg rövid idő­szak alatt, megvalósította a társadalom és a gazdaság gyökeres átformálását, sikeresen lerakta a szocializmus alapjait és eredményesen hajtja végre a párt X kong­resszusának határozatait, amely a szocializmus teljes felépítésére irányul. Csuvasia dolgozói őszintén örülnek annak, hogy évről évre erősödnek a barátság szálai szovjet Csuvasia és Heves megye dolgozói között. A mi kölcsönös barátságunk és tapasztalatcserénk eredménye­sen járul hozzá a kommunizmus és a szocializmus építéséhez. / Éljen, erősödjék és fejlődjék a megbonthatatlan, örök barátság a Csuvas Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság népe és Heves megye dolgozói között. Kívá­nunk önöknek, drága elvtársak, újabb nagyszerű sikere­ket a szocialista Magyarország gazdaságának és kultúrá­jának fejlesztésében. VORONOVSZKIJ, az SZKP Csuvas Területi Bizottságának első titkára, ISZLJUKOV, a Csuvas ASZSZK Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke, ZAJCEV, a Csuvas ASZSZK Minisztertanácsának elnöke. Kitüntetések a megyében hazánk felszabadulásának 27. évfordulóján Szombaton délelőtt, az MSZMP Heves megyei Párt­bizottságának székhazában, két magas kitüntetés átadására került sor. Hegyi János, az egri járási hivatal vezetője, valamint Micsonai József, az egri ÁFÉSZ igazgatóságának elnöke, megkapták a Szocialista Hazáért Érdemrend kitün­tetést, 1944-től a Központi Bizottság elismerte párttagságu­kat s a forradalmi munkásmozgalomban, a szocialista tár­sadalmi rend megteremtése érdekében kifejtett tevékenysé­gük elismeréséül kapták e magas kitüntetést. A kitünteté­seket Virág Károly, az MSZMP Heves megyei Bizottságá­nak titkára adta át, s jelen voltak; Fekete Győr Endre, a, megyei tanács vb-elnöke, dr. Sipos István és Barta Alajos, a megyei pártbizottság titkárai is. Képünk a kitüntetések átadása után készült. (Foto: Kiss Béla.) A megye vállalatainak, üzemeinek, intézményeinek többségében szombaton tar­tották meg az ünnepi meg­emlékezést, s adták át a ki­emelkedő munkát végzett dolgozóknak a ldtüntetése- ket. A Heves megyei Tanács ta­nácstermében szombaton dél­előtt került sor-a kitürrteté- , seik átadására. A megjelen­teket Szalay István, a megyed tanács elnökhelyettes« kö­szöntötte;, majd röviden m«©■ I emlékezett hazánk fekzaba. dulá^Lnak 27. évfordulójáról. Ezután Fekete Győr Endre, a megyei tanács elnöke átnyúj­totta a kitüntetéseket. A Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát Bőta László, a Pano­ráma Szálloda és Vendéglá­tó Vállalat igazgatója kapta meg. A Munka Érdemrend bronz fokozatával Benke Im­rét, a íleves megyei Tanács pénzügyi osztálya , főrevizo­rát, Gönczi Balázst, az ,egri Járási .Hivatal népmüveLésj (Folytatás a 2, oldatom} i 1 V *á

Next

/
Thumbnails
Contents