Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-11 / 84. szám
■ Radnóti László: R/tdífr KOSSUTH 8.18 8.27 9.02 10.05 12.20 12.35 13.43 14.03 14.15 14.49 15.10 15.24 16.05 16.21 16.31 17.05 17.25 17.45 18.00 18.30 19.25 20.25 21.04 21.30 22.30 22.59 0.10 Balettzene. Harsan a kürtszó! Erkel: Sarolta. Víg opera. A költészet hete. Ki nyer ma? Melódiákoktól. Az állam mi vagyunk. Pol-beat. Rádiójáték gyermekeknek. Éneklő ifjúság. Népdalok. Rádióiskola. Járdányi: Szonáta két zongorára. Riport. Beethoven: I. szimfónia. Új népzenei felv. Lemezmúzeum. Gyarmat az „ezer pálma” földjén. Könnyűzenei Híradó. A Szabó család. A költészet hete. Bach-, Beethoven- é* Schubert-müvek. A Szociológiai Intézetben. Nóták. Narancsfelfújt. Rádiójáték. Britten: peter Grimes. Hangszerszólók. PETŐFI 8.05 Zenekari muzsika. 9.03 Nótacsokor. , 11.45 Riport. 12.00 Operettrészletek. 12.20 A költészet hete. 12.30 Romantikus zene. 13.30 Társasénck fiataloknak. Randevú kettőtől — hatig .. • 18.10 Riportmüsor. 18.40 Dietrich Fischer-Dieskav Schubert-felvételei. 19.33 Angol diákok között. I. rész. 20.28 Rádiójáték Stendhal: Vörös és fekete című regényéből. 21.32 Zenekari hangverseny. 23.15 Verbunkosok, nóták. ÍT\#1 MAGYAR 9.00 A tv politikai tanfolyama a honvédség részére. 17.28 Hírek. 17.35 Kezdjük cseréppel. Rövidfilm. 17.55 Prizma 18.30 A költészet napja. 19.10 Esti mese. 19.30 Tv-hlradó. 20.00 Kék fény..: 21.00 Régi lengyel muzsika. 21.15 Magyar és szovjet költők beszélgetése. 21.55 Tv-híradó. — 1. POZSONYI 10.30 11.00 18.15 19.30 20.00 20.30 21.00 21.50 22.10 A zempléni népi együttes műsorából. Tv-híradó. Állomás a Kis-Fátra alatt. Szovjet dokumentumfilm. Vetélytársat keresek. Esti dallamok. Szulamit. Tv-változat. Autósok, motorosok. Tv-híradó. EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Fél 4. fél 6 és 8 órakor: ördögcsapat Színes szovjet kalandfilm. EGRI BRÖDY (Telefon: 14-07.) Délután fél 4 órakor Gábor diák Színes magyar filmoperett. Délután fél 6 és este fél 8 órakor Mouret abbé vétke Zola regényének színes francia—olasz filmváltozata. GYÖNGYÖSI PUSKIN Sátáni ötlet GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Kelepce HATVANI VÖRÖS CSILLAG Stan és Pan, meg a hölgyek HATVANI KOSSUTH A csendőr nyugdíjba megy HEVES A kétéltű ember FÜZESABONY Uram, ön özvegyasszony lesz ÜGYELET Egerben: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsi- linszky utcai rendelőben. (Telefon- u-i°v Rend-és gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Telefon: 17-27.) Hamburgi impressziók i. NAGY. SŐT: HATALMAS. Gazdag. Szeles. Tiszta és idegen. Valahogy kívül esik a közép-európai turisták érdeklődési körén a patinás, Hansa-város. • Messze van. Tengerpartja sincs és ahol a Pénz két lábát is megvetette, onnan a vékonyerszényű utazó elmenekül, vagy éppen be sem merészkedik. Hamburgot évszázadok óta a kontinens ablakának nevezik, ahonnan jól látható, mi több: elérhető a nagyvilág. Pedig ez az ablak voltaképpen nem a várost, hanem a kikötőt jelenti, amelyen át csak újabb kikötőket látni. Kufárok és tisztes kereskedők, utcalányok és jószima- tú pénzemberek adtak és adnak ma is arcot ennek a kevés tornyú metropolisnak. Mert ez az első benyomás, még mielőtt megérkeztél volna: amikor kezedbe vetted a város látképével a? ügyes kis füzetet, amely pontos, alapos és rideg információkat tartalmaz. A szövegben hemzsegnek a számok és már-már úgy látod lelki szemeiddel, hogy az utcán sem emberek sétálnak majd, hanem automaták, esetleg — ami még rosszabb — valósággá válik a kitűnő író, Kurt Tucholsky önirónikus mondata: olyan lények, „akiknek a szíve is díszlépésben ver”. Szerencsére ez csak vízió. Leszállsz a repülőtéren, s legjobb, ha első ténykedésed átállítani magadban a mértékegységek mutatóját. Itt egy hellyel balra sétál a tizedesvessző. Ami eddig nagy volt, most éppen hogy közepes, az otthoni kicsit pedig észre sem veszik. Igen, ami a Dunán óriási hajó, az itt mosolyra ingerlő bárka, vagy inkább: tüsszögő kiskacsa. A 4 pfennigek, de még a márkák is, józsefattilásan cincognak a zsebedben, amikor a bankok között kijutsz az üzletek sorához, és a nagykörúti Trabantok, meg Zsigulik csoszogását sóhajtod vissza, amikor szédítő folyamban elsuhannak előtted a csillogó-hivalkodó országúti cirkálók. Tisztában vagy magaddal, hogy most nem vidéki módra rácsodálkozol a forgatagra, de csak most kezd megfogalmazódni benned az érzés: nem fér a világ a bőrében. Nem, ez nem jó! Nem fejezi ki pontosan a pillanat hozta hangulatot! És akkor hirtelen segítségedre siet a gyerekkorból egy mese, amikor a béka olyan nagy akart lenni, mint az ökör... • • • A SZÁLLODA IS TISZTA. A szállodák mindenütt egyformák. A szálloda eszméletlenül drága. A német szállodában a személyzet nem tud németül. Jó mondatok, le lehet fordítani őket, és még igazak is. Jobbak és igazabbak, mint az, hogy „Péter az iskolába megy.” Mert Péter aggasztóan gyakran az iskola mellé megy. Egyre növekvő gondja ez a német iskolaügynek, az oktatás felelős vezetőinek. Már rengeteg tanulmány látott nap-világot e témában, már számtalan konferenciát tartottak, vizsgálatot és oknyomozást folytattak ez ügyben. Péter iskolája válságban van. De a szállodák is válságban lennének, ha nem jöttek volna olasz takarítónők, a mosodába meg négerek, nem lenne spanyol vagy török a fűtő, Dalmáciából származó a pincér és japán a portás, aki távoli hazájából csak a mosolyát hozta magával. És mosolyogva mondja a szoba árát, amelynek hallatán úgy érzed; most eret vágnak rajtad. • • • VENDÉGMUNKÁSOK. Kereken ötvenezren élnek ebben a különös tengeri kikötővárosban, ahová az igazi tengerről már fáradtan érkezik a szél is. Több mint 70 kilométert kell hajókázni a Mississippi szélességű Elbán, amíg végre a romantikusok Nagy Kék Országútja fogad. Többnyire ezen az úton, turistaosztályon, a maguk napkeleti álmait, vagy a fekete földrészen született vágyait dédelgetve érkeznek a mandulaszemű és az ében bőrű fiatalok ezrei, hogy munkaba álljanak, betöltsék azokat a munkaköröket, amelyekre német már nem kapható. A színes bőrű vendégeken kívül, legnagyobb számban persze az európai férfiak és nők jönnek, hogy egyenesbe tegyék az életüket, — vállalják a néhány évi számkive- tettséget, a gyűlölködés megalázó kinyilatkoztatásait. Mert gyakran állnak a vendég- munkások a parázs viták középpontjában. Szemükre vetik, hogy rontják a bűnözési statisztikát, megoldhatatlan lakásproblémákat okoznak, terjesztik a fertőző betegségeket és ha kitanulnak egy szakmát az NSZK-ban, mire megtérülne az iskoláztatásuk, hazaszöknek. Az ő nyakukra varrják a kábítószer-kereskedelem fellendülését is. Keresetük hazautalt részével pedig rontják az ország — mármint az NSZK — fizetési mérlegét és a többi és a többi nyomós érv — ellenük., AMÍG NAPONTA kell eljátszaniuk a bűnbak szeretjét a gazdasági melodrámában, a legritkább esetben említi meg egy-egy világosabb fejjel érvelő hordószónok: a Szövetségi Köztársaság egykor katasztrofális munkaerőhelyzetében éppen a vendégmunkások jelentették az egyetlen megoldást, ök építették az autobahnokat; a kirakatország építési politikájában a két puszta kezükkel nélkülözhetetlenné tették magukat. S ami szintén nem mellékes szempont: túlnyomórészt azokat a munkákat végzik ma is, amelyeket háromszoros bérért se végeznének el a bennszülöttek. Ök alkotják az építőipari segédmunkásokat, utcaseprőket, csatornatisztítókat, konyhalányok és szállodai alkalmazottak seregének derékhadát. Hamburgban az ötvenezer idegen legnagyobb része ilyen „rangban” keresi a kenyerét és kuporgat a napokat számlálva a hazatérésig. Megtalálhatod őket a színfalak mögött, a kereken ötszáz hotel vagy a csaknem négyezer kisebb-nagyobb vendéglő valamelyikében. (Folytatjuk.) 70 éves a világhírű halasi csipke 1902-ben Dékányi Árpád rajztanár és Markovits Mária kézimunka-tanítónő kezdeményezésére, a halasi motívumok alapján megindult a szervezett 'csipkevarrás Kiskunhalason. Azóta a halasi csipke világhírre tett szert, az aranynál is értékesebb. A jellegzetes motívumú kézimunkák számos külföldi és hazai kiállításon nyertek díjakat. Ma a Kiskunhalasi Háziipari Szövetkezetben a hagyományos csipkevarrás mellett iparszerűen készítik a divatos, hímzett térítőkét, gyermekruhákat és női fehérneműt. A 450-es létszámmal dolgozó szövetkezet kiváló munkáját szerte a világon ismerik. Képünkön: Halas város címerét ábrázoló, díszes, nagy értékű csipke. (MTI foto — Tényes Tamás) Marie Antoinette íróasztala 1924-ben, Jósé Gomez Mans, a dúsgazdag kubai cukorkirály egyik leányának egy tizennyolcadik, századbeli palotát adott nászajándékul. ■ Francia szakembereket hozatott Kubába, akik az épületet „kellő pompával” berendezték. Az ifjú asszony azonban túl terjedelmesnek találta a palotát: fenntartása havi 3000 dollárba került. Elhatározta, hogy eladja. Nagynénje, Maria Luisa Gomez Mana vásárolta meg. Az új vevő nem találta elég káprázatosnak a berendezést és újabb kincseket halmozott fel, s a palotához jelentős pénzösszegért főúri címet is vásárolt, így lett az új, teljes neve Revilla de C!amargo grófnő. A palota a forradalom győzelme után az állam tulajdonába került: itt rendezték be a Havannai Szépművészeti Múzeumot. Ca- margo grófnő egykori pompás palotájának kincseiben most egyszerű kubai emberek és külföldi vendégek gyönyörködnek: Tizenegy termében 'Csodálatos festmények, falikárpitok, porcelán- tárgyak és egyéb műtárgyak sorakoznak. Az egyik figyelemre méltó darab a XVI. Lajos korabeli íróasztal, amely Versailles-bő! származik és a kivégzett francia királyné, Marie Antoinette tulajdona volt. T. Stonhock: Computer felügyelő Az elbocsátások olyan méreteket öltöttek a Scotland Yardon, hogy Scherlock Holmes, Maigret és Poirot mester sem tudták közismert hi- degvórűségük mögé rejteni a veséjükig ható kellemetlen bizsergést, amikor Connan Doyle felügyelő dolgozószobájába kérette őket. — Barátaim — kezdte a főfelügyelő — önök nem veszik észre, vagy nem akarják észrevenni, hogy a közönség, de az alvilág is meg- csömörlött a krimitől, amelyekben önök, nem tagadom, hosszú éveken át tiszteletreméltó szerepet játszottak. Az idők és az elektronika szavát meg nem értő írók még mindig az önök hetedik érzékén élősködnek. Hitchcock a skót várkastélyok avult szellem járásainak ihletében írja forgatókönyveit, és csattanói az unalmas angol faviccekére emlékeztetnek. Scherlock Holmes kivette szájából pipáját. A főfelügyelő úgy tett, mintha nem vette volna észre, és emeltebb hangon folytatta: — Az amerikai szerzők az elkoptatott pszichoanalízis módszerével nyomoznak a tömeggyilkos rémek után, és a neves P. Howard viccbe fullasztja nemes hivatásunkat. Legújabban a szexi- és a pomokrimik rontják a közízlést. Nem folytatom a bírálatot, csak annyit mondok, hogy a nekünk, mármint a detektívfelügyelőlcnek zengett ódák szomorúan elavultak a diódák és a triódák korszakában ..: — Ne is folytassa, főfelügyelő — vágott a szavába Poirot mester. A fogashoz ment, leakasztotta félcilinderét és távozóban odavetette: — Gascogne-ban születtem, és vérmérsékletem nem tűri nemes mesterségem sértegetését. Lehet, hogy új stílusú erőkre van szüksége, de emlékeztetem, hogy Mi sás Agatha Christie milliókat keresett rajtam. — A szokottnál erőteljesebben vágta be maga mögött az ajtót. Scherlock Holmes ismert nyugalmáról tett tanúbizonyságot ezúttal is: — Értem, uram, a klasszikus krimiknek, tehát nekem is befellegzett, ezért azonnali nyugdíjazásomat kérem. Talán lesz annyim, hogy megtömhessem vele a pipámat. — Maigret — fogta könyörgésre a főfelügyelő —, maga a legfiatalabb, maga megérti az idők szavát. Kövessen! A Scotland Yard áporo- dott levegőjű zegzugos folyosóin vezette Maigret-t. Mellényzsebéből kulcsot halászott elő, és felnyitott vele egy vasajtót. — Lépjen be — biztatta a főfelügyelő. A szobából halk zümmögés hallatszott, és Maigret ösztönösen a pisztolya után kapott. — Bemutatom Computer felügyelőt — mondta diadalmasan Connan De ie. — Nem látok senkit! — Ez senki? — veregette meg a főfelügyelő a tógép oldalát, amely mintha kacsintott volna vilianysze- méveL H. FEJEZET Maigret rendkívüli képességeinek köszönhetően röpke három hónap alatt elvégezte az átképzést. Megismerte az elektronikus számológép minden fortélyát, a szelepek, kelepek, kerekek, telepek III. FEJEZET A bankrablás a tökéletes bűntény jeleit viselte magán: Minden kasszát megfúrtak, minden pénzt elvittek, és a bankszemélyzetet lelőtték, hogy senki se szolgálhasson adatokkal a nyomozáshoz. Mégis műhiba csúszott a tökéletesnek vélt bűnténybe. A sarki rendőrt kézirádióregette számi munkáját. Sajgó szívvel gondolt vissza a krimi hőskorszakára, de vizsgálódása meggyőzte arról, hogy nincs az a hús-vér felügyelő, aki a műszaki forradalom korszakában versenyre kelhet Computer felügyelővel. Emellett sokévi tapasztalata nélkülözhetetlennek bizonyult. A számítógép programozását csak a bűn.gyi nyomozásban jártas, nagy tapasztalaté szakember végezhette eí. ján percek múltán jelentette a Scotland Yardnak, hogy az elbűvölő szépségű pénztárosnő súlyosan sebesült ugyan, de a női szem csodás képessége révén adatokat szolgáltatott a géppuskás gengszterről. IV. FEJEZET Az Elektronikus számítógép a személyleírás 51) adtának befogadására volt alkalmas, de a pénztárosnő által szolgáltatott hét adat hl megszólaltatta számnyelvén. Maigret gyorsan perforálta a programot: 4 (1,75—1,80 m magas), 7 (vállas), 35 (telt arcú), 39 (haja rövidre nyírt), 42 (világosszőke), 47 (pisze orrú), 50 (enyhe beszédhibája van). A kerekek, telepek és szelepek őrült forgásnak indultak, és a számítógép emléktárából öt perc után kifutott hét fénykép, valamint az illetők személyi adatai és ujjlenyomatai. Egy alantas felügyelő helikopteren leereszkedett a kórház lapos tetejére, és besurrant miss Lanka, az ismét eszméletére tért bájos pénztárosnő betegszobájába. A harmadik bemutatott képről határozottan ráismert az elvetemült tettesre. Ezután ment minden, mint a karikacsapás. A Scotland Yard tv-adója minden rendőrkapitányságra közvetítette a hétpróbás gazember fényT képét, ujjlenyomatát stb. Négy órával később a repülőtéren, beszállás előtt, egy kéz nehezedett Bob Hoppkins vállára: — A törvény nevében letartóztatom — mondta Maigret felügyelő. V. FEJEZET Maigret másnap bekopogtatott Georges Si menonhoz, a híres krimiregények írójához. — El kell válnunk, uram — mondta meghatottan és kissé szégyenkezve. — Tudom, már mindenről értesültem — sóhajtotta az író. Olvasóira gondolt, akik valaha nem tudtak elaludni, míg végig nem olvasták regényeit. — Örökömbe matematikusok léptek — sajnálkozott a jövőbe vetett pillantással a na&y úté. í í
