Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-09 / 83. szám
„Péterre tettem a hiúság aranypénz' Németh László Bodnárné című drámája Egerben Nyilatkozik a rendező és a címszereplő Palán«; Ferenc, Somló Ferenc, Lenkey Edft éa Péra Ibolya a dráma egyik Jeleneteden. Több mint 4® esztendővel ezelőtt írta a fiatal Németh László a 30-as évek falusi világát tükröző drámáját, a Bodnámet. Izgalmat, s egyben érdekességet is rejt az ilyen kései bemutató. Jutka László, a dráma rendezője, így beszél erről: — Szeretem Németh Lászlót, s becsülöm is, mert minden egyes drámájával vitára késztet. Többször volt már alkalmaim találkozni műveivel. Ezek a találkozások számomra mindig újabb és újabb oldaláról mutatták meg az életet, az emberi lelket. A Bodnárné — véleményem szerint — az író egyik legnehezebb darabja, amely egy család, de mondhatom azt is, hogy egy osztály drámáját is tükrözi. Nagyon, nehéz ezt a drámát színpadon ábrázolni, mert nem sematikus alakok mozognak benne, hanem érző, sokszínű emberek. És ebben a műben csaknem mindenkinek igaza van. Igaza van elsősorban Bod- náménak, aki szinte erőszakos anyai akarattal azon igyekszik, hogy két fia közül az egyik kitörjön a paraszti sorból, és fölemelkedjék. Igaza van Péternek is, aki élve a lehetőséggel, felhasználja az anyai energiát, s úr akar lenni. De igaza van a nagyobbik fiúnak, Jánosnak is, aki öccse helyett húzza odahaza az igát, majd fellázad sorsa ellen, a maga módján keres igazságot: megöli öccsét. — Milyen időszerűsége van ma ennek a drámának? — A felfelé törekvés vágya — pozitív és negatív értelemben. — egyaránt mindig érvényes, mindig aktuális téma. ★ A címszerepet Lenket/ Edit játssza. — Kimondhatatlanul örülök ennek a szerepnek. Eddigi pályafutásom alatt — pedig 25 éve már — még nem találkoztam ilyen nagy lehetőséggel. ilyen csodálatos szereppel. Én nemcsak az előadáson. hanem már a délutáni órákban is Bodnárné vagyok, a parasztasszony, aki bár egyformáin szereti mindkét gyermekét, mégis különbséget tesz közöttük. Hadd mondjam Németh László szavaival: JPéterre tettem a hiúság aranypénzét — Ki a felelős a tragédiáért? — Eme is az író savaival válaszolok, hiszen ő olyan szépen megfogalmazta Bodnárné vallomását, amelyben rádöbben, honnan pattant M a testvérgyilkosság szikrája. . Én vagyok az igazi gyilkos. A nagyralátásom, a nagyralátásom! Pesten, akartam lakni, a mérnök fiamnál, s a Duna-parton sétáltatni a selyemmasnis unokákat. Otthonosabb voltam abban a családban, amelyik még meg sem volt, mint a magaméban... Én adtam kezedbe a fejszét, én nyomtam a másik fiamat a fejsze alá. Azt hittem, elég lesz egy szó, az árvizet visszaharangozni. Én vagyok a bűnös, én. ★ A szereposztásbőit Bodnárné: Lenkey Edit, ifj. Bodnár János: Paláncz Ferenc, Bodnár Péter: Ábrahám István, id. Bodnár János: Somló Ferenc, Cica: Páva Ibolya. Bemutató ma este az egri Gárdonyi Géza Színházban. fmárkuszl iiM—nrTT **}/, Délután négy óra körül rések nyíltak a szürke égbolton. Később a szél a felhők közé csapott. Erre fürgén megiramodtak. A város széles főutcáján egyszeriben megszaporodtak a járókelők. Mindannyian reménykedve hunyorogtunk a napba. Nekem az jutott eszembe, hogy ha csak lehet, ne csüggedjen az ember, mert ime ma is, vigasztalan szürkeség ült a városon, mégis kevéssel este előtt felkelt számunkra a nap. Rám köszönt valaki. — Megismer? Nézem az erős, ovális arcú fiatalembert. — Persze... Valóban megismertem, de egyszeriben nem tudtam, hol találkoztunk. Azután megmondta egy közeli község nevét. Láttam, hogy örül a találkozásnak. Magam se tudom miért, de én is örültem. Pedig most már jól emlékeztem, hogy azon az esti beszélgetésen, ott a községi kultárházban — alig szólt. Ült, hintáztatta a térdén átvetett lábát, és ha valaki a megszokott szöveget mondta a mai ifjúságról — mert erről volt szó —, akkor rántott egyet a vállán. Emlékszem, fűtve volt az a helyiség, de ő kabátban, zsebre dugott kézzel-ült. Ahogy akkor észrevettem azért, mert még az elején szólt valaki, hogy meleg van, vegye le a kabátját. Most is, hogy találkoztunk, csupán a szeme villanásán láttam az örömöt. Az arca mozdulatlan maradt, — Mi újság? Megvonta a vállát. — Semmi. — Hová megy? — Sétálok. Elmosolyodtam. — Min nevet? — Nevettem? Dehogyis ... Ha nem is nevettem, de azon valóban mosolyogtam, hogy ez az erős, hanyag járású, munkásfiút játszó angol filmszínészre emlékeztető fickó ,.sétál”. Nem ó, de még egy negyvenöt éves úriember se „sétái”, hanem megy, igyekszik valahová. Csinál valamit, még ha sétál is. Ö „sétál’! Azt mondja: sétál. Állunk & bánMfluníí egymásra. , ... Ifn, április 9., t atáma-p Az egri folklórfesztiválról FKLSÖOKTATÄS1 intézményeink négynapos folklor- fesztiválja befejeződött. Egyenletesen növekvő művészi színvonal. hatalmasan megnőtt érdeklődés jellemezte az együttesek idei bemutatóját. Közel harminc együttes mintegy 70 műsomszára- mal szerepeit különböző kategóriákban, s a Vásárhelyi László vezette szakmai zsűrinek ugyancsak meggyűlt a gondja, amikor a szombati gálaműsor szereplőit kellett összeválogatnia, vagy pedig az arany, ezüst és bronz diplomák felől döntött. Több olyan művészeti csoportot láttunk a programban, amelyek először jöttek el Egerbe, s bár munkájuk kezdetén állanak, dicséretesein helytálltak a mezőnyben. Közülük elég talán a zsámbéki egyetemistákat embtentink, vagy a kecskeméti felsőfokú óvónőképző leányairól szólnunk, akik jóformán magukra utalva. önerejükből készültek fél a fesztiválra. — Bővült ugyanakkor « stabil együttesek száma, s a legutóbbi, két év előtti aranyérmesek nemcsak megvédtek helyüket, hanem erősen meggazdagodott repertoárral jöttek a mostam, seregszemlére — mondotta a bemutatok végeztével a szakmai zsűri elnöke, — Kiemelendő pozitívuma még « fesztiválnak, hogy egyre több együttes igyekezett olyan néptánc- és népzenei műsorral szerepelni, amely hűséggel ragaszkodik e kultúrák eredeti anyanyelvéhez. A táncirás ismeretében • csoportok vezetői, koreografálói egyre több ősi folklóranyagot rekonstruáltak, s mind nehezebb táncokkal. dalokkal jelentek meg az egri színpadon, MAGUNK IS örömmel tapasztaltuk a négy nap eseményei serén, hogy a korábbi bemutatókhoz viszonyítva igen. sok szép csoporttáncot láthatott a íohUóriesztivál közönsége. A gödöllői agrár- egyetemisták vesrlbunkjánál a mozgás kétszóíamúsóga tűnt fel meglepően, érett formában, a mmorrnnagyaróváriak — Hét;:: — mondom. Erre megfeszül az arca. Tompán és elszántan szól. — Elkísérhetem.., — gyorsan hozzáteszi —, ha nem zavarom. — Rendben: A postára meggyek. Elindulurifc d posta felé. Megyünk és nem szólunk egy szót se. Már arra is emlékszem, hogy az apja a helybeli általános iskola igazgatója, vagy helyettese, ö érettségizett és most idejár a városba. ipari tanulónak. Feladtam a levelet. Jövünk ki a postáról. Megkérdezem: — Most mit csinál a városban? — Ittmaradtam. — Értem... ■ — Majd az esti busszal megyek haza. Lelassítjuk a lépteinket. Minek sietni. A szálloda presszója előtt azt mondja: — Megihatunk valamit. — Megihatunk. A televízióval felszerelt helyiség zsúfolt, mivel egy vidéki csapat küzdelmét, közvetítik egy nagymenő külföldi klubbal. Csupán a készülői?: oldalánál akad szabad asztal. Onnan nem látni a képernyőt. — Na? — Leülhetünk ' — rántja meg a vállát. Nem túl érdekes. Leülünk és nézzük a nézőket. Az őrizetlenül hagyott arcokat. A sikervúrás mámorát. A kifestett öregasszony és az étterem népi zenekarának bőgőse is gólt akar rúgni. Bizonyára sok mindenért. Győzni kell, ha a más lábával, a más tüdejével, a más szívével is. Kám néz. . — Nem rossz, mi? 'Pf Nem rossz. Jön a pincér. Egymásra ítézün*» ugyanakkor a „bogi ícarikn- zó” térformálásában nyújtottál? kiemelkedőéit szép produkciót. A Zalka Máté Katonai Főiskola együttese a „mélykeréki tapsos” bemutatásában remekelt. Előadásmódjuk érzékletes, plasztikus volta dicsérendő elsősorban. Ki kell emelnünk a debreceni agráregyetemistákat, valamint a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem csoporttáncát is. Utóbbialt a „Szégyen” című balladajátékban már túlléptek a szokásos tánckompozíciók kereteit, miként az egriek is többre vállalkoztak egy-egy folklorisztikus emlék rekonstruálásánál. S ha a Gorkij novella nyomán készült „Makar Csudra” című táncjá télt talán nem találkozott mindenben a zsűri helyeslő véleményével, Kun Ildikó koreográfiáját bátran tekinthetjük olyan, vállalkozásnak, amely a népművészet meglévő kereteit feszegeti. Mindezeken felül örömmel fedeztük • fel a műsorban a hazánkban élő nemzetiségek táncait, muzsikáját! Hatásosan színesítették a tablót, amelyet a négynapos seregszemle felmutatott. E számok közül a pécsi tanárképzősök ■ délszláv motívumokból szőtt táncrendjét kell különösképpen dicsérnünk. Táncaik magukon hordozták az eredet hamvasságát, valamint példásan együtt élték a muzsikával. A fesztivál gazdagodására vall, hogy szép számban vonultak fel népdalénekesek a műsorban. Ezzel kapcsolatban él kell mondanunk, hogy dalaink éneklésében országszerte két stílus küzd. Az egyik nyers közeliben, áll a dallamkincs természetes megjelenéséhez, a másik finomkodó, túlontúl hangképzett. Véleményünk szerint: kettő között az igazisági S alátámasztja megállapításunkat a zsűri, amely az ilyen értelmezésű előadásmódot dicsérte két szombathelyi tanítóképzős, Rácz Ilona és Segesdi Zsuzsámra szereplésében. NEM MELLÉKES szempont a művészi teljesítmények vizsgálatánál a viselet, az öltözködés! A népi táncok mozgó srendszere, k ült áruja mindig a viselethez igazodott, s azokkal szerves egységoen jelent meg. Utóbb,, engedve a divatnak, együtteseinknél a művészeti vezetés engedményeket tett ilyen tekintetben. Ennek a mostani fesztiválon is tanúi lehettünk. Különösképpen a Debrecen környéki csoportok öltözéke mondott ellent a táncok karakterét megszabó viseletnek. Harmonikus egység jellemezte viszont a keszthelyi, pécsi, budapesti táncosokat, muzsikusokat, népdalénekeseket, amit külön elismerően értékelt a fesztivál bíráló bizottsága. ★ A DlJAZÄS alkalmával egyébként hat együttesne!?: nyújtott át arany oklevelet Barabás László, a KISZ központi bizottságának osztályvezetője. Ezek: a budapesti Zalka Máté Katonai Főiskola, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Marx Károly Közgazdasági Tudományegyetem, a gödöllői agráregyetem „Csárdás” táncegyüttese, a pécsi tanárképző főiskola, valamint a- keszthelyi agráregyetem. Szólistaként a táncos Orbán Csabát, a mél ikeréin népzenészeket, az ELTB zenekarát, valamint Rácz Ilona és Segesdi Zsuzsánna énekeseket érte hasonló kitüntetés. Hat művészeti csoport ezüst diplomában, nyolc pedig ennek bronz fokozatában részesült. Közöttük találjuk az egri Ho Si Minh Tanár- képző Főiskola táncosait, továbbá Fridvalsky Katalint, Kiss Zsuzsannát, Bonta Katalint, akik Vertig Éva zongorakíséretével szóló éneklésben szereztek elismerést megyénknek. Külön díjjal tüntette ki ti zsűri a csuvas Jakovlev Tanárképző Főiskola, valamint a lublini egyetem táncegyütteseit, ím* gy.) — Mit iszunk? — kérd?. — Mindegy. — Nekem is. — Igyunk vodkát. — Az jó. Tiszta és nem ráz... — Csak az ára. — Az igen — bólint. Egyszerre engedjük le a féldecinket:. Ügy látszik, mindketten adunk magunkra, mért még finom fcráko- gás sincs és a szódát is éppen csak megízleljük. Tovább nézzük a drukkereket. Hallgatunk. Azok izgulnak. Mi kétkapura unatkozunk. Még egyszer megkísérlem: — Mi újság azóta? — Mikor járt válunk? — Novemberben, Megvonja a vállát. _ — Semmi. Csendes hely. Láthatta. — Ugye. a maga apja is- kolaigazgató, vagy helyettes? — Igazgató. — És az.. Megrezzen — Az anyám meghalt. — Mikor? — Nem sokkal később, ahogy ottjárt, decemberben, — Hány éves volt?, —. Ötvenhárom. — Mi baja volt? — Rák. Gyorsan kikérjük a következő féldecit és nagyon gyorsan lenyeljük. Felém fordul: — Az anyám... most tudtam meg, mi az a rák ... Összeszűkül' a szeme. — Szörnyű betegség. Az - anyám régen tudta. Képzelje, ötvenhétben a mellét... Azután tovább terjedt, a gyomrát... a tüdejét. •— Tudta? — Körzeti védőnő volt. Különben is egyszer a kórházban véletlenül előtte felejtették a lapját. Elolvasta Mindkettőnk tekintete messzire csússSeí Az anyám.:: olyan aszszony volt... Tudott mindent. És otthon mindig tartotta magát. Még nevetett is ... És rengeteget dolgozott. Kora reggél kezdte és későn került haza. Járta a körzetét, a tanyákat. Néha úgy elgondoltam. .. mi lehet egy epiberben. Képzelje, tetejében volt még egy főnöke a járásban, aki állandóan piszkálta, aki előtt meg nem állhatott. —■ Igen. — A kórházból már haza- küldték. Pontosan tudta, mit jelent. Csak néztem az anyámat, Még az utolsó előtti nap is mosolygott. — És most? Hogyan élnek? — Élünk. Az öregemet rossz nézni. Mindig kedvelte a zenét, de most.. Azóta csak ül és hallgatja Beethovent meg ezeket. Olyan furcsa az öregem. Már nem szeretek odanézni... Olyan furcsán néz... Tartok valamitől, mert, tudja, hazajön az iskolából, egymás után teszi fel a lemezeket és csak ül és ül... — Nagyon szerették egymást? — Nagyon. Anyám hét évvel idősebb volt. De mindig jól voltak.. Soha nem veszekedtek ... Hangos szó se volt köztük. Az anyám... — nem fejezi be. Többet nem beszélünk. Még vagy félórát ültünk ott. Azután fizettünk és kimentünk az utcára. A bejárat előtt megálltunk és szembefordul tunk egymással. Kezet 1 fogtunk. Láttam, hogy mondana valamit. Én is szerettem volna megszólalni. Azután elengedtük egymás kezét. Ügy látszik. mindketten beláttuk, hogy nekünk, embereknek, nincs mindent* S£&V£UVK. é i
