Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-08 / 82. szám

Noé bárkája Bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban Bárhonnan is nézem, a Noé bárkája most és nálunk szerencsés darab. Sőt, in, greszkirozom a megjegy­zést: most és nálunk gyenge áurab. Ha történelmi para­bolának tekintem ezt az özönvíz korabeli történetet akkor jó néhány esztendői bizony elkésett az írói inle- lem, ha pedig egyszerűen esrik vígjátéknak, akkor bi • Eoiijj kenés benne a humor, amely ébren tarthatná a kö- . érdeklődését. Pedig jé szívvel vártuk a romániai Méhes György víg­játékát, hiszen emlékeze­tünkben él még az első egri bemutatkozása, a 33 névtelen levél sikere, Sajnáljuk, hogy úiabb vígjátékét nein követi egyértelmű elismerés. Úgy látszik, a Noé bárkája nem állja az idő próbáját. Igaz’s, már szüloté-,« pillanatában — 10H9-ben mutatta be a marosvásárhelyi színház — jó évtizedet késett, ha nem is a darab mondanivalója, inkább a jó és a rossz össze­ütközésének ilyenfajta ábrá­zolása. Az az igazság, hogy nincs légköre, atmoszférája ennek a parabolának, gon­dolatainkat nem a jelennel, vagy a jövővel kapcsolatosan ébreszti, inkább emlékeinket kutatjuk, vallatjuk, míg fenn a színpadon egymással s a A Zola regénye alapján ké­szült filmet telt házak előtt játsszák a mozik. Pedig Zo­lát szokás úgy emlegetni, mint a naturalizmus atyját és ezt a díszítő jelzőt nem mindig a legdicsérőbb hang­súllyal ejtik ki. És mindezek ellenére vagy éppen ezért a fiatal abbé és a szerelmes lány tragikus végű találkozá­sa azt a romantikát éleszti íel, amelyre az emberek kí­váncsiak és amit rohanó és izmusos korunkban szívesen is vesznek a mai nézők. Bi­zonyos mértékig eltörpül eb­ben a filmben Albiné meg­rajzolása mellett Zola egy- házellenessége, a szemléleti frontok azonban jól látsza­nak. ‘ várható özönvízzel viaskod­nak a darab szereplői. Méhes György most is egy kisembert állít a cselekmény középpontjába: a bibliai Noét, Neki kell harcolnia a hatalmasságok ellen s neki keil megmenteni az emberi­séget a várható pusztulás, az özönvíz ellen. Ötletes a téma. s világos a parabola képlete is, Noé, a jó és a rossz tulajdonságokkal ren­delkező egyszerű embereket, az átlagpolgárokat jelképezi, míg Góg, Magág és Demagóg figurái a véreskezű hatal­masság, a sötét elnyomás egy-egy típusai. Az özönvíz pedig nyilvánvalóan a vi­lágméretekben pusztító há­ború rémképét vetíti elénk. F, néhány mondatból is felismerhető a szándék: eb­ben a vígjátékban az embe­riség nagy sorskérdéseit, mondhatnánk élet-halálhar- cát feszegeti az író. Szándé­kának helyes voltát nem, inkább módszerét vitatjuk. A történet szereplőd, főleg az elnyomás képviselői, túlságo­san helyhez és időhöz — a küzdelmeit a sasinak és for­mák olyan szépségével, lírá­jával és itt-ow jókedvű áb­rázolásával vonja be, hogy a fájdalom mellett, néhol ahe­lyett, a tömény szépség és képi fogalmazás varázsát érezzük csak. Ismét egy olyan asszony nagyságot, női szépsé­get örökített meg, amelyre a nézők sokáig fognak emlé­kezni, A szándékosan a két főhősre összpontosított témát Marcel Fradatal operatőri közreműködése és Jean Wiener édeskés zenéje tette még líraibbá. Francis Huster abbéja és Gillian Hills Albine-ja soká­ig emlékezetes arcok maiad­nak. (farkas) közelmúltunkhoz — kötődött figurák. A cselekmény a vé­reskezű Góg vezér birodal­mában játszódik, ahol el­nyomják a Noéhoz hasonló kisembereket és ahol az el- gépiesedett bürokrácia a népbutító dogma és a min­denre kapható talpnyalás, a hatalom kipróbált eszközei. Paraboláról lévén szó, mind­ezt fordítani kell. Fordítsuk! Vitathatatlan, hogy a társa­dalomban. — egy országon belül és Világméretekben is — ma is vannak visszahúzó erők. Csakhogy ezek az erők nem ilyen sematikusan, ha­nem árnyaltan, gyakran még ideológiai értelemben is meg­tévesztő köntösben jelent­keznek. És ilyenformán az ellenük való harc sem olyan egyszerű. Igaz, a vígjáték Noéja is elveszít néhány csa­tát, míg elérkezik a végső győzelemhez, azaz megépíti a bárkát és segítségével meg­menti családját és ellensé­geit is. Csakhogy mintha kissé hamisan csengene a végső következtetés, misze­rint akarattal, bátorsággal és nem utolsósorban össze­fogással átvészelhető az özönvíz is. Nos, az a bizo­nyos bibliai özönvíz igen, de az az „özönvíz”, amelyre az író és a közönség gondol, az ma már nehezen vészelhető át. Az jobb, ha be sem kö­vetkezik. És összefogni, küz­deni azért kell, hogy be sem következzék! A legnagyobb feladat a rendezőre, Orosz Györgyre hárult. Bizonyára ő is meg­érezte a darab fogyatékos­ságait s a szövegben rejlő fi­lozófiai értékű gondolatokat megragadva próbálta átível­ni az időt és a teret s ezzel itt, nálunk, a mai közönség­gel is elfogadtatni Méhes György vígjátékát, A darab gyengéit azonban — különö­sen az első felvonás unalmát — az egyébként ötletes rende­zés, a jó ssinészmozgatás sem tudta feledtetni. Az előadás így nem tudta igazán megfog­ni a közönséget, s a groteszk humor nyomán is csak elvét­ve fakadt jóízű nevetés. A szereplők mindent meg- i tettek az előadás «.kérőért. } Tehetségük, karikírozó hé- I pességük legjavát vonultat- j ták fel, k néhány emlékeze­tes alakítással szereztek örö met a közönségnek. Elsősorban Fehér Tibor remekeit, aki kesernyés hu­morra! és mély emberséggel formálta meg a jövőért ag­gódó bárkaépítő alakját. El­lenlábasait, a hatalom képvi­selőit is, ,ió - színészek ját­szották, akik megkeresték és meg is találták az egysíkú figurák jellegzetes hanghor­dozását, mozgását, gesztusait s igy szolgáltak emlékezte­tőül. A félelmetes Góg ve­zért Dariday Róbert, a bü­rokráciát megtestesítő Ma- gógot Somló Ferenc, a hami­san varázsló Demagógot Csi­szár András, míg a talpnyaló Fridolint Kulcsár Imre ját­szotta. Mind a négyen job­bak, sokkal jobbak voltak megírt szerepeiknél. Noé háza tájának nőtagjai ugyancsak sovány szöveget örököltek az írótól. Len key Edit igyekezett felvillantani a férjéért aggódó, de a világ dolgaival mit sem törődő fe­leség alakját. Orgia szerepé­ben Antal Anette csinosko- dott, míg Páva Ibolya, mini Virginia játszotta el a szo­lid, kicsit ostobácska egysze­rűség vázlatosan megírt alakját. Végére hagytam, noha ez­zel kellett volna kezdeni a szereplők dicséretét: a há­lom felhővel, Noé házi kó­rusával, vagy ha úgy tetszik, a lelkiismeret szószólóival. Ez a három földre szállt vir­gonc igazi írói, rendezői és színészi remeklés. Unger Pál­ma, Kendeffy Gyula és Vaj­da László jelenléte mintha Vörösmarty manóit idézné, sajátos ízt, kedves bájt és egyben iróniát kölcsönöz az előadásnak. A díszletek Gergely István, a jelmezok pedig Hruby Má­ria fantáziáját dicsérik. Márkusz László Mouret abbé vétke Francia—olasz film Provence-ban. agy nyoma rult hegyi falucskában, a ke­gyetlen szegénység és az él­ni akarás földjén gondozza a lelkeket a fiatal plébános, aki őszintén hisz azokban a ta Tiltásokban, amelyekkel az egyház hosszú századokon át fenntartotta világi hatalmát is A nép a megszokás, a ve- 7,ettetés folytonosságában él, nem szereti azt az aszkéta felfogást, amely az élet élve­zetére és szere tetére harsá­nyan bűnt kiált. Véletlen folytán, de törvényszerűen hozza közel a papi fogadal­mát halálos komolyan vevő abbét a regényíró Albtne-hoz, ehhez a különösen neveit és; élő fiatal szépséghez, hogy aj szenvedésekre és a túlviíági következményekre figyelő: pap, és a testi szerelmet, a! földi szépséget és boldogságot! kívánó lány megmérkőzze­nek —, a szerelemben. És,‘ hogy a lánynak el kell vesz-, nie, az természetes, nemcsak azért, mert az élet kegyetlen; harcában a nők a gyengéb-j bek, de azért is, mert Zola a[ nőalakokat éppen tragiku-J mukban teszi a társadalmi; igazságokat nagy hatású szó-! csövekké. Georges Franju, a film fen-, dezője nem lett hűtlen a zolai világhoz, de őt elsősorban A1-: bine alakja érdekelte. A re-j gény keretét annyira hasz-; nálta fel, hogy a történések közepébe állított Albiné kap-:- ja a fényt, a színeket, mind-! azt a gazdagságot, amit a! lány az élettől kívánt. Ápol-! ja az emlékezetét vesztett abbét, magához szereti és megtalálja vele, benne és ál-; tala azt a boldogságot, amiért annyit vágyódott magánya-! ban. Ahogyan Franju a lány elemésztödését elénk tárja,' az a legtisztább költészet fil-j men és semmi köze ahhoz a! bizonyos naturalizmushoz: amelyre annak idején annyi átkot szórtak. Franju nyilvánvaló érde­me — a kassza sikeren túl —, hogy Zola történetét, harsogó , •sínekkel megfestett emberi 6/ugócu effzstfíer (Befejező részf) Géza felesége csomagol. Egy nagy ruháskosárba vá­logatja a szekrényből a ma­ga és a gyerekek holmiját. Arcán, szemén látszik a sí­rás nyoma, de már nem sír, komor elszántság tükröződik a vonásain, mozdulatain. Géza megtorpan a küszö­bön, s szótlanul, sötét arc­cal nézi a csomagoló asz- szonyt. A léptekre Anna odafordul meglátja Gézát, de nem szól, visszafordul a rakodás felé, mintha válto­zatlanul egyedül lenne a szobában. Géza vár. Abban reménykedik, hogy az asz- szony felelősségre vonja, szemrehányást tesz neki, de nem Az asszony némán, el­szántan rakodik. Géza nem bírja tovább, odalép, s kitépi az asszony kezéből a ruhát. — Ezt a semmi kalandot fújod fel? — kiáltja. — Me­lyik férfi életében nem esik meg? Annyi, mint fél deci pálinka. Lehajtom s elf ele j-, tem. De mi egymáshoz tar­tozunk! Anna keserűen: — Egymáshoz... — Elismerem, hibás va­gyok, bűnös vagyok, gazem­ber vagyok! De téged sze­retlek! Elhiszed? — Nőm — mondja az asz- szony. — Hazudtál nekem, Géza. Tíz éven keresztül hazudtál. Igaz volt a könyv­tárosad is, a patikusnő is, r kedv fairs ige is... Elcj volt! Csak arra kellettem, nagy meglegyen a tiszta in­ged, a meleg eteled ,., El­megyek, Gézái'!'. Legalább anyám nem lesz egyedül... — Sokára teszi hozzá. — Meg én sem! Géza nézi, vár —, de az asszonynak olyan eltökélt az arca, látszik, hogy soha nem fogja megmásítani elhatáro­zását. — A gyerekek hol van­nak? — kérdi tompán. — Semmi közöd hozzájuk — mondja az asszony hát­tal. Géza kifordul a szobából. A másik szobában a szek­rény legfelső fiókjából ki­veszi a pisztolyát, megnézi, meg van-e töltve, s a bőr lemberdzsek belső zsebébe rejti. Gyalog megy az utcán. Ezen az utcán néhány hete nem tudott úgy végigmen­ni, hogy lépten-nyomon ne állították volna meg. Még a motorról is valósággal le­húzták. Most is mindenki, akivel találkozik, köszön ne­ki, de senki nem kérdez, s nem mond neki semmit. Találkozik egy krumplis­szekérrel — a krumpli te­tején az az öregasszony ücsörög, aki kérte tőle ezt a fogatot. Most éppen csak fogadja Géza köszönését. Á kocsma előtt Pigniezki száll le a biciklijéről. Észre­veszi a közeledő Gézát, szé­les mosollyal várja be. Át akarja ölelni. — Köszönöm, öcsém — harsogja. — Mégiscsak jó vakon vagy! Gyere, igyunk . alamit! Géza elhárítja: — Most nem, Antal bá­tyám — s az dobol a fülé­ben, amit Zsuppán mondott: „Semmivel sem vagy kü­lönb, mint ők.” A • járdán szembejön vele Zsuzsa — megdobban a szíve. De amint a lány ész­reveszi őt, elfordított fejjel átmegy a túloldali járdára. A száz férőhelyes tehénis- tállóban sétálgat íöl-alá a tehenek között. Egyedül van. A léptek zajára a takarmá- nyozóból benéz Feliek Gyu­ri, fekete trikóban, kimond­hatatlan színű micisapká­ban. Meglátja Gézát, állva marad, összehúzott szemmel nézi a közeledő elnököt. — Mi újság, Gyuri? — kérdezi Géza, valami re­ménységgel a hangjában. A közvetlen, nagyszájú, könnyen mosolygó paraszt arca most mozdulatlan. Kö­zönyösen mondja: — Semmi — s elnéz Géza mellett s gyorsan odalép az egyik tehénhez. — Bimbó! Helyedre! Alkanyodík. Ä szőlődomb tele van sztiretelőkkej. Fenn a domb legtetején egy öreg csősz, meg húrom fiatal le­gényke rakétapuskákat töltö­get. Az egyik suhanc aka­dékoskodik. —. Csak a szüret végén szók lenni durrogtatás! — Az agronómus úr — mondja gz öreg — azt akar­ja, hogy jókedvűen dolgoz­zanak az emberek. Halászlét is főznek, nem láttátok? ... Vendegeket is várnak, kül­földi vendégeket. .. Szávai gyerekek! Ti itt maradin készenlétben, ón lemegyek a pincéhez s a kellő pillanat­ban megadom a igü. ................ A tűz ltotok, hónapok óta tort a szárazság. Egy szál gyufával, lángra lehetne lobbantam a fél világot. A tavalyi avar olyan, mint a kiszáradt dohánylevél. Az erdőben a dagonyák kiszá­radtak, bágyadton csörgedeznek a források és nap mind nap friss vi-'.et szomjaznál! a vadak, A minap szirénázva futottak a tűzoltókocsik. — Erdő ég villanó! —, magyarázta egy ember. Másvalaki részleteket is mondott az esetről: csupán egy gondatlanul eldobott cigaret­tavégtől kapott lángra az avar és égett le nyolcholdnyi erdő. Egyszer gyermekkoromban magam is részt vettem er­dőtűz oltásában. Iszonyú látvány az erdőtűz. Mint a zsírral lelocsolt pálcikák, égnek, lobognak a hatalmas szálfák, elvi­selhetetlen forráság árad szét az egész környéken. Tüzet ol­tani ott, közelben tulajdonképpen nem is lehet. Ki kell fi­gyelni a széljárást és messze a tűztől jó előre sávot vágva az erdőn, el kell zárni a tűz útját. Szörnyű nézni, amikor a lángok közül kimenekülő vadak, perzselt bundával, eszeve­szett menekülésbe kezdenek. A napokban erdő között vitt el az utam. Nem messze a köves kocsiúttól autó állt — Gáza! Vágj nyársakat! — Ez a te dolgod, apus! Én inkább a szalonnát vágom föl és előkészítem a hagymát. — Olgica! Vedd elő a sörösüvegeket és állítsd őket szép sorjaiban a tuskó mellé ... Serény munkában volt az egész család. Méternyi maga­san lobogott a láng Is. — Gallyat! Minél több száraz gallyat, gyerekek! Közelebb merészkedtem. Eszembe jutott a gyermekko­romban átélt erdőtűz és arra gondoltam, hogy a puakaporszá- raz füvön percek alatt tovaterjedhet a láng. — Kórom! Ne vegyék rassznóven a figyelmeztetést, de..; Legelőször a férfi nézett hátra, azután, mintha ott sem lennék, odaszólt a feleségének. — Paprikát, sót, édes fiam! Anélkül fenét sem ér a zsí­rozott kenyér. — Megbocsássanak! De itt nagyon veszélyes tüzet rakni. Ez egyébként sem tűzrakásra Iájelölt hely, meg azután ... Az asszony felegyenesedett a sóelőkó&zilésből: — De tulajdonképpen ki maga, kérem, hogy még itt sem hagyja bókén az embert? Láthatja, hogy ml egy család va­gyunk. Kocsival jöttünk, nem zavarunk semmit és senkit. — Nem is a zavarásról van itt szó. Egyszerűen arról, hogy jön egy erősebb fuvallat és pernek alatt szétterjedhet­nek a lángok. Leéghet az egész erdő. A férfi meghegyezte az utolsó nyársat, majd méla un­dorral hátrafordult: — Ugyan, ne papoljon már annyit! Megmondta a felesé­gem, hogy nem gyújtogatni, hanem szalonnát sütni jöttünk. Annyi eszünk nekünk is van, hogy mielőtt elmegyünk, be­locsoljuk a parazsat. — De a baj akkor is megeehetik' Aztán rendelet, törvény tiltja a tűzrakást... A férfi dührohamot kapott ás szétverte a lüget. Az asszony az emberi jogok lábbal tiprásával fenyegetett, a gyerekeknek torkukon akadt a szó. Megperzselődött a hangulat, a kacagás, a jókedv. De megmaradt egy darab erdő. Nekik, másaknai!, mindenkinek, Szalay István —• Egy puskalövés! is­métlik katonásan. — Uqu van, El ne tévess- szétek! — s az öreg az egyik puskát a vállára akasztva elindul lefelé a hosszú domboldalon. A modern borkombinát teljes üzemben működik. A szekereken levő puttonyok­ból, fülesekből férfiak öntik a szállítószalagra a szőlőt s az viszi az épület belsejé­ben levő darálóba. A borkombinát elé most kivételesen egy üres teher­autó kanyarodik, ugyanaz­zal a1 sofőrrel. Zsiga lép ki az épületből, intézkedik, uta­sításokat ad s a soron kö­vetkező szekerekről nem a szállítószalagra, hanem a teherautóra kezdik hordani a szőlőt. Vékástól. szem kukoricát a másik zse­bébe. A falu felől Géza közele­dik gyalog, Először Esuppánt veszi észre, amint szemez­get valamit u zsebében, az­tán a rakodó teherautót, s a sürgő-forgó Zsigát. Meg­ért mindent, Zsuppán közelében megáll, nem szól, várja, hogy a volt helyettese észrevegye. S ami­kor Zsuppán ránéz, megszó­lal: — Tudod, hogy ártatlan vagyok. — Ebben igen — mondja Zsuppán s visszanéz a te­herautóra, nehogy eiszalasz- szon egyetlen kosarat is. Géza vár még egy ideig, az­tán elindul, de nem a bor­Zsuppán; aki á szüreteink közölt dolgozik, felfigyel, abbahagyja a munkát, cél­tudatos arccal elindul s olyan helyen cövokej le, az autó és a pince közé, hogy mindent pontosan lásson. Az egyik zsebe tele van Kukoricával s valahányszor egy füles szőlőt tesznek a W-úggagéss, s ettsa s& kombinátba, hanem a saját présháza felé. Alakját las­san elnyeli a horgas, Nemsokára dörrenés hal­latszik abból az irányból. A dombtetőn őrködő su- hancok azt hiszik, hogy a csősz megadta a jelt a lö­völdözéshez — elsütik a puskákat s színes rakéták százai lobbannak fel a ssü- lüpfe a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents