Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-30 / 101. szám
AAA/kA/\AA/\AA*NAA/SAAAAA/VWVWW\AAA/VVWVV^,AA'VV*AúVVVVVVVVVV)^^o . ... hogy május éjszakáján szabad-e letépni minden orgonát? Szeretnék — ugyanis —, május éjszakáján letépni minden orgonát, s szeretném ezt megtenni több népdaltársammal együtt és most szeretnénk ezt megtenni, május éjszakáján és nem máskor; Egyrészt azért sem, mert júniusban, vagy pláne novemberben valahogy még népdalütemre sem jön ki a virágletépés, másrészt azért sem, mert az orgona kimondottan májusi virág. így tehát ama ragaszkodásom és ragaszkodásunk, miszerint mi, s ezen belül én, május éjszakáján szeretnénk letépni minden orgonát, teljesen észszerűnek tűnhet fel. De szabad-e? Vegyük fontolóra a dolgot. Kezdjük talán azzal, hogy szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát. Miért minden orgonát? Ha én, egymagám letépek minden orgonát, amit csak május éjszakáján találni lehet, másnak már nem jut egy szippantásnyi illat sem, hiába énekli kínja- és torkaszakadtából a dalocskát. Tettem tehát egoista cselekménynek minősülne, egyéni célok törtető és brutális módon történő megvalósításának, harácsolásnak, ha úgy tetszik. S egyetlen népdal sem szólhat úgy, hogy szeretnék május éjszakáján leharácsolni minden orgonát. Tehát, módosítsuk úgy a problémát, hogy szeretnék május éjszakáján letépni néhány szál orgonát. Vegyük fontolóra a dolgot. Mi az, hogy május éjszakáján? A naptár tanúsága szerint május 31 napos, s mint ilyen hónap, pontosan harmincegy éjszakai lehetőséget nyújt az én számomra — hogy most már csak magamról szóljak —, ahhoz, hogy letépjek néhány szál orgonát. Bárki beláthatja, hogy korunk fegyelmezett ritmusa, az atomórák és az űrhajók ezredmásod- percnyj pontosságú világa nehezen, sőt egyáltalán nem tűri el az ilyen pongyolaságot. Száz évvel ezelőtt még ment az ügy —, valamelyik május éjszakáján. És kész. De manapság, a tervgazdálkodás keretei között, amikor határidők határozzák meg életünket, lassan már születésünket, sőt a születésünket megelőző orgo- nalelépés időszakát -is... Nos, éppen erről van szó: mikor? Rendben van; legyen tehát május első éjszakája, így stílusos is, van benne a premier lázából és a.pionír- ság izgalmából is valami. Tehát módosítsuk úgy e szöveget, hogy szeretnék május első éjszakáján letépni néhány szál orgonát. Vegyült fontolóra a dolgot. Mi az. hogy letépni? Érzi« e szó durvaságát? Egy nőről letépni a ruhát, az nem hím tett, hanem brutalitás. Egy nőről, mint szirmot a bibéről, lesimítják, lehúzzák, lehántják, levonják a nahát. Betömi? Brrr! Még a letépni sem jó, hanem valami májusiéb szó kelletik ide, hogy meglegyen az éjszaka varázsa, stílusa az orgona virágzásának és 6 virág eljuttatásának kedvesünkhöz. Mert végtére is erről van szó, s nem másról, férfitársaim. Használjuk talán ezt a szót: leszedni. Egy kicsit ugyan stelázsisza- gú szó ez, mert onnan szedik le az aszott almabefőt-. tét, de ha az orgona ügyéről szóló dalocskába helyezzük, rögtön új életre kél a szó az új közegben és szerepben. Tehát módosítsuk immáron így a dalocskát: szeretnék május első éjszakáján leszedni néhány szál orgonát. De vegyük csak azért még egy kicsit fontolóra a dolgot. Mi az, hogy szeretnék?,Mi ez a feltételes mód? -Ez a bizonytalan, kicsit gyáva, kicsit óvatoskodó mód, hogy szeretnék?. Otthon az ablak mögött, vagy az ágy szélén, várja a kedvesünk, a kedvesem, hogy díszítsük a május első éjszakáján leszedett néhány szál orgonával kis szobáját, s várhat... várhat nyugodtan, mert ón, a feltételes mód, a bizonytalan mód, ott íiblábolok egy orgonavirág alatt es szeretnék... Nem akarok, nem szeretek, .hanem ,,-nék” Pfuj! Az effajta bizonytalansági hatások teszik tönkre nagy terveinket, döntik sárba magasba szökő szivárványos álmainkat. Tehát módosítsuk csak ezt a kis májusi népdalocskát így: május első éjszakáján le akarok szedni néhány szál orgonát. így most már minden stimmel! Korszerű, ésszerű, mértéktartó dal lett ebből az egykori kis önző marhaságból, amely dalból immáron kitetszik közösségi érzésem, kemény és elszánt következetességem, határozottságom a határidőkben és elszántságom is egyben, hogy amit én tenni akarok, azt meg is teszem. — Mit csinál maga itt? —- Én? Én, rendőr elvtárs, május első éjszakáján le akarok szedni néhány szál orgonát, hogy díszítsem véle kedvesem kis szobáját... — Hát ennek nagyon örülök. Üdvözlöm a kedvesét is. Ez a kert, ugyebár, a magáé? — Nevetséges feltételezés, rendőr elvtárs. Ha az enyém lenne, nem lennék olyan marha, hogy összevissza tördeljem az ágakat. Akkor vigyáznék rá. tetszik tudni... Nincs nekem kertem, csak kedvesem ... — Nincs kertje ... ötven forintja van? — Pont annyi van nálam, rendőr elvtárs, de miért? — Miért? Csak nem akar ingyen virágot vinni a kedvesének? Orgona, május éjszakával, valamint rendőrrel, az annyi mint... tessék, ötven forint... Most már viheti! Hogy is van a dalocska? Szeret n é k . . . ? ^'WNA/V\A/V*A/WW\^WVMWWVVWWVWWyWVVW%AAAíVWVW*AAA^'*WV Weöres Sándor: QíufLSuqóíz a iwe(iöb(Lii Napsugár a levegőben, Tündököl a rét, Kincseit az ifjú tavasz Bőven önti szét. Szántogatók dala száll, Égig evez a madár, Méz-illatú libegőssel Közeleg a nyár. Fényes idők lelke jár, Belepezsdül a határ; Lengjünk, mint a harangnyelv«t Énekelve már! Nem fellángolás volt! Csingiz Ajtmatov, a híres kirgiz írö művészetével először kis terjedelmű, de roppant szenvedélyes, drámaisággal teli írásában, a Dzsamila szerelmében ismerkedhettünk meg. Ez tizenhárom esztendővel ezelőtt történt, illa neve ismert az egész világon. Ajtmatov a Lenin-díj és a szovjet Állami Díj kitüntetettje. Kisregényei, elbeszélései a világ több mint hetven nyelvén jelentek már meg. Vele beszélgetett tudósítónk, hogy portrét lessen Ajtmatovról. Csingiz Ajtmatovval az irodalomról Az író nem szívesen nyilatkozik alkotói terveiről, meg a legközelebbi jövőt illetően sem. ,,Dolgozom-e valamilyen művön? Hogyne, természetesen. Híve vagyok annak az íróemberék között elfogadott szabálynak, mely szerűit nem múlhat el nap néhány sor nélkül. De egyáltalán nem biztos, hogy azt a pár sort le is írom. Van úgy, hogy elég, ha fejben ki- áolgozom. Hogy miről írok?. Természetesen a földijeimről. ..” — magyarázza. Ajtmatov most 43 éves. Széles vállú, erős testalkatú, barna hajú férfi. Mozgásában van valami a rekord javításra készülő atléta mozgásából: mozdulatai lágyak, kissé visszafogottak. A Szovjetunióban és külföldön egyaránt egész sereg komoly tanulmány, cikk foglalkozik művészetével. A róla megjelent írások sokszorosát teszik annak, amit ő maga, a világhírű író tizenhárom esztendő alatt megírt. Csingiz Ajtmatov népszerűsége azzal magyarázható, hogy prózája gyökeresen nemzeti, és ugyanakkor tar- táJriiazMj korunk; vtlágino- dalmáark fő vonásait is. Könyvei o képek és érzelmek nyelvén szólnak, az egyetlen olyan nemzetközi nyelven, mely lehetővé teszi valamennyi ember számára a megértését. Érthető hát, hogy a kirgiz írót megérti a kirgiz, az orosz, a német, vagy akár a kubai olvasó. _ Amijkor az író tolla alól kikerült a Dzsamila szerelme, melyről Louis Aragon azt mondta: „ez a világ legszebb elbeszélése a szere- ■ leniről”, sokan úgy vélték, ez csupán a váratlan fellángolás eredménye. Azonban ahogy telt az idő, egymás után jelentek meg Csingiz Ajtmatov szebbnél szebb elbeszélései — a „Piros kendős nyárfácskám”, „Az első tanító”, „A Teveszem vidéke”, „Az anya mezője”, ,.A versenyló halála”, — úgy nőtt az olvasók bizalma is az író iránt. K. Zselenszkij, az ismert szovjet kritikus a következőket mondta. A versenyló halála" című kisregényről: „Nem félek kimondani, hogy ez az írás remekmű. ' Az ember és az őt, körülvevő világ a maga teljességében . . jelen van benne. Csak ámulhatunk gondolatai mélységén. Bátran állíthatjuk. hogy ez a mű a szovjet irodalom klasszikus alkotása”. Honnan meríti a kirgiz író a festői színekkel bemutatott emberi jellemeket? Maga az élet ismeretté és ismerteti meg vele őket. A fasiszta hadak ellen folytatóit • háború zord éveiben, amikor a távoli aulból minden dzsingit kiment a frontra. az öregek és gyerekek éliíak helyett ük! munkába. A kis Csingiz szántott és vetett, dolgozott a szélűn, gabonát fuvarozott. Nemcsak szemtanúja; hanem közvetlen részesé volt' azoknak az eseményeknek, melyek* a messzi hátországban zajlottak. A szeme előtt játszódtak le azok a jelenetek, melyeket később oly mesteri módon ábrázolt müveiben. nEgyes esetekbe« megtartattam hőseim eredeti nevét — mondja Ajtmatov. -í- Itt van például Tolgonaj. • Személyesen ismertem ezt. az asszonyt, és • úgy vésődött az emlékezetembe,. ahogy „Az anya mezőjé”-ben lefestettem. Mikor megjelent „A versenyló halála”, . mindenki nyomban ráismert. Tanabaj- ban egy kedves . öreg barátomra. Ugyanez történt számos más írásom esetében is.” „A Dzsamila szerelme a gyermekkorom, a visszahoz- hatatlan ifjúság...” — mondja válaszként az' író. Szemmel látható, hogy mind a mai napig ifjúi hévvel szereti hősnőjét. De nincs már visszaút hozzá. Azt hiszem, ha ma kellene mesélnie Dzsamiláról. az író komolyan elgondolkodna, mit mondjon, hogyan mondja el. Csingiz Aj tniatov megjegyzi, hogy az irodalom feltartóztathatatlanul halad a maga útján, éppen ezért az írónak mindig idejében ki kell fejeznie a mondanivalóját. „Mondtam-e valami lényegeset? Ezt nem nekem kell eldöntenem. De, mint minden ember én is egyre várom a jobbat, a teljesebbet. Nem akarok zsörtölődő alak lenni, nem akarok pré-” cUkálni. A moralista nem jó irodalmár, és az író ne legyen moralista”. Ajtmatov nemcsak mint tehetséges író közismert, hanem jelentős közéleti' ember is. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötte, tagja ' a "Kirgiz Kommunista Párt Központi Bizottságának, az Ázsiai és Afrikai Országok Szclidarifá-i Szervezete szovjet bizottságának elnökhelyettese, tagja a Novij Mir, a Druzsba Narodov című folyóiratok szei-Kesztőségének, részt vesz a „Világirodalom” és a „Lítyeraturaaja Gazé- ta” könyvsorozat szerkesztésében, nem is szólva a Kirgiz Köztársaságban betöltött társadalmi funkcióéról. Amt Uszmanam A, 1 *
