Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-27 / 98. szám

/ tu Ellene. De ne így! levelet kapott a szerkesz­tőség a Hevesi Általános Gimnáziumból. A levél így volt aláírva: a 3. és 4. osz­tályos fiúk. A fiúk azért ragadtak tol­lai. .wart a cigarettázás az utóbbi időben nagyon elter­jedt ... Ezen úgy próbált se­gíteni a tanári kar. hogy drákói rendszabályokat ve­zetett be. A szünetekben a fiúknak az emeleti folyosón kell sorba állniuk, méghozzá vigyázzban. A WC használa­ta az ügyeletes nevelő en­gedélye nélkül tilos... A ta­nároknak egyébként joguk van bárkinek és bármikor átkutatniuk a zsebeit és a •táskáját.” Hl Nagy János igazgató: — Tudják, hogy árt, mégis szívják, fin azon az állás­ponton vagyok, hogy legalább annak ne ártsanak, aki nem dohányzik. Ezért vagyok minden áron a dohányzás el­len. Nem engedjük a do­hányzást most sem. Ha vala­kit dohányzáson érünk, ki­zárjuk a menzáról, ha nem men zás, igazgatói megrovást kap. — Mi igaz az ügyeletes en­gedélyi rendszerből? —. Két napig valóban ér­vényben volt. Azért vezettem be ezt az intézkedést, mert nagyon dühös voltam. ,A WC-kben valóságos dohány­zó kaszinók működtek. A lá­nyok még székeket is vit­tek be a mosdó előcsarnok­ba. hogy kényelmesebben le­hessen cigarettázni. Ismét­lem. Elsősorban a nemdo­hányzókat szeretnénk véde­ni a tömény cigarettafüsttől. — Ha a nemdohányzókat szeretnék elsősorban védeni, akkor miért nem lehet ki­jelölni egy helyet a dohány­zók részére? — Foglalkoztunk a prob­lémával, de túlzsúfolt az épület, nincs rá hely. Kerepesi György IV. osz­tályos tanuló: — Engem . a buszmegálló­ban kaptak el. Ezért van egy osztályfőnökim. Néni tudom, hogy ezzel melyik nemdo­hányzó egészségét védték meg tőlem. — Otthon megengedik a ci- garettázást ? — Tudnak róla. Kelemen Katalin IV. osztá­lyos tanuló: — Egyszerűen nevetséges, Ttogy ha a tanítási szünet­ben Egerben, vagy akárhol összeszalad az ember vala­melyik tanárjával, már be­szerezte az osztályfőnökijét. Stolmár Lajos IV-es: . — Nem, nem dohányzóm. Nem helyeslem, ha a többi­ek bent bagóznak a WC-ben, de ilyen intézkedésekkel, mint amilyen a sorbaá llás volt, nem lehet leszoktatni senkit a do­hányzásról. Osztályfőnöki órán eleget hallunk a do­hányzás ártalmairól. Ha ez nem elég, a parancsolás csak ideiglenes megoldás lehet, s hogy nem jó vért szül, az biztos. Pócs István IV. osztályos: — Egyedül abban látnám a megoldást, ha a szülői enge­déllyel dohányzók részére külön helyiséget biztosítaná­nak a bagósoknak. A drákói intézkedések csak rosszabb helyzetet teremtenek. —• Szülei megengedik a do­hányzást? —r Néha. A tanári szobában az igaz­gató éppen azt tárgyalta ta­Diákpolitikusok vetélkedője A KISZ központi bizottsá­ga által meghirdetett „Őseinknek akarata jár te­veled. .című, történelmi témákat feldolgozó vetélke­dő sorozat megyei döntőjére vasárnap délelőtt került sor Gyöngyösön, a Vak Bottyán Gimnázium és Szakközépis- kol iban. A politikai vetél­kedőn a megye tizennyolc középfokú tanintézetének ver-enyzője vett- részt. A zsűri döntését Németh Lász­ló. a megyei KlSZ-bizottság ti ti ma, a zsűri elnöke is- m - -tette. /-=iső helyezést a gyöngyö­si Vak Bottyán Gimnázium U._ulója, Pongrácz Tibor és a 212. egri Bornemissza Ger­gely Ipari Szakmunkáskép- -. ző Intézet tanulója. Kovács Tibor érte el. A második he­lyezett Montvai Károly (Elger, gép- és műszeripari szakközépiskola) és Kiss Ró za (Eger, Egészségügyi Szak­iskola) lett. A harmadik he­lyezést Oldal Vince (Eger, Szilágyi Gimnázium és Ke­reskedelmi Szakközépisko­la) és Vasztl András (Mátra- füred, erdészeti szakiskola) érte el. Az első helyezettek vesz­nek részt a májusban meg­rendezésre kerülő országos döntőn. nártársávaJ; ilyen eset még nem fordult^ élő, hogy leve­let írtak volna a fiúk valaho­vá sérelmük miatt. Ha vala­mi bajuk volt, mindig be­mentek hozzá és elmondták. A levelet azonban most meg­írták, s ez önmagában véve is elég. hogy megkérdőjelez­zen egy célját tekintve* he lyes törekvést. A dohányzás ártalmait senki előtt nem kell külön ecsetelni, .a fel­nőttek nagyon jól tudják, sa­ját bőrükön tapasztalják. A fiatalok eleget (?) hallanak és olvasnak róla. Ügy gondolom azonban, hogy egy gimnázi urnban nem lehet ez a leg­fontosabb kérdés. A legfontosabb dolognak bármelyik oktatási intéz­ményben a nevelők és tanu­lók között kialakult harmó­niának kell lennie és ebből az alapállásból kiindulva nem hiszem, hogy akadna olyan kérdés, amelyet ne lehetne megoldani az élet kapujá­ban álló, gondolkodó fiata­lokkal. Egy olyan intézkedés amely megrendíti ezt az alap­pillért, mindenképpen helyte­len. Különösen akkor, ha nem engedek el a fülem mel lett olyan tanári megjegy­zést. „hogy két hónap múlva már úgyis annyit cigarettáz­hat, amennyit akar. csak ad­dig bírja ki.” Vajon nem ön­célú egy olyan szigorú intéz­kedés, amely olyan felemá­san „gondolkozik”; hogy két hónap múlva már úgy ron­gálhatja a fiatal a szerve­zetét, ahogy neki tetszik ? Va­jon nem gázol-e bele a ti­zenéves fiatal önérzetébe az a kijelentés, hogy bár moto­zás nem volt, „de szükség esetén ahhoz is folyamodtunk volna”. < Az önérzet és a harmónia pedig olyan dolog, amelyre talán az elkövetkezendő években — az életben — mindennél nagyobb szüksé­gük van az érettségiző fia­taloknak. Szigethy András Kapcsolatot a szomszéd megyékkel! Ülésezett a MEBIB elnöksége Egerben A Mátra—Eger—Nyugat- bükki Intéző Bizottság el­nöksége szerdán délelőtt ülést tartott, amelyen Bé­rces István beszámolóját hallgatta meg Heves megye idegenforgalmi felkészültsé­géről. Mint az elnöki referá­tum megállapította, ebben az éuben a tavalyinál na­gyobb vendégjárásra szá­míthatunk, mivel az északi országokból délre irányuló turistamozgást erősen meg­köti a jugoszláviai egészség- ügyi helyzet, a nemrég le­zajlott himlőjárvány. Felké­szültségünk nem áll azon­ban arányban a várható fel­adatokkal, s az intéző bi­Oiümm 197%. április Z7., csütörtök zottságnak az a feladata, hogy szorgalmazza - mind a szállásolási, étkeztetési szín­vonal emelését, mind pedig a diákutazíatás alapfeltételei­nek biztosítását. I Az elnökségi ülésen szó­ba került a szomszédos táj­egységek — Nógrád és Bor­sod — intéző bizottságaival való kapcsolat megteremté­sének igénye, továbbá az a megfontolandó gondolat, hogy utazási irodáinknak ha­tározottabban körül kellene határolniuk működési terü­letüket. Az ülés résztvevői­nek bemutatták azt az ízlé­ses, többszínnyomású rek­lámfüzetet is, amelvet most jelentetett meg a H ‘vas me­gyei Idegenforgalmi HivatalJ és szövegben, képben sűrű- ,i ve adja mindazt a szépei, amivel a mi vidékünk vár- ,i ja az ide látogató turistákat.|l| NANGA Hayashi Goryu Bunraku: Ősi japán bábszínház. E funesa szó a japán fes­tészet egyik igen jelentős stílusirányzatát takarja, amely a XVIII., illetve a XIX. században virágzott Japánban, s amelynek késői követői és hívei még a mai japán művészetben is megta­lálhatók. Ez az a festészet, amely a múlt század köze­pén olyan óriási hatást gya­korolt az európai művé­szetre, még az olyan kiemel­kedő* géniuszokra is, mint Van Gogh. A Nanga kortárs­ai kotornak műveiből vándor­kiállítás nyílt a? Ernst Mú­zeumban. A kiállítás anyaga, mielőtt Magyarországra ér­kezett volna, már átütő si­kerrel bejárta Nyugat-Euró- pát. A kiállításon mindössze 30 alkotás szerepel, amelyek kétharmada fekete tussal ké­szült. A művészek közül mindössze Kono Shuson az, aki több művel is szerepel. Az összes kiállító egyenrangú művész, egyenrangúJságuk szintje pedig méltóvá teszi őket arra. hogy Európában a japán művészetet képvisel­jék. i A mai modern művészet.vi- lágszerte új, különleges stí­lusirányzatokat hozott létre, szinte minden művészcsoport más szellemben, elgondolás­ban és módszerrel r dolgozik, másként közelednek a világ­hoz. Érdekes bepillantanunk e kusza világból a távoli Ja­pán művészetébe, ahol a mű­vészek olyan egységes szem­lélettel alkotnak, hogy egyé­ni stílusjegyeiket alig-alig lehet felfedezni, s bár jelen vannak, a domináló, az ural­kodó az a közös- felfogás. Az okát is megtaláljuk ennek: míg az európai. népek, ami­óta léteznek, más-más irány­ba, más-más uralkodóval élükön keresik boldogságu­kat, addig a japánok törté­nelműk folyamán mindvégig az egységre, a saját — kül­sőktől elzárt —. világuk tö­kéletesítésére törekedtek. S a politikai egységet ott a vallás egysége is segítette. A min­dent átfogó buddhizmus a természetben való teljes fel­oldódást hirdette, szemben az európaiak „vad racionaliz­musával”, amely bármennyi­re is lehetett volna, soha nem volt egységes. Termé­szetesen a buddhizmusról sem állíthatjuk, hogy telje­sen homogén, mégis, akár­hány kisebb csoportra vál­jon is szét, alapvető gondola­tai műidig változatlanok. A legnagyobb hatással, amely még az itt kiállított képeken is érződik, a „zen”' buddhis­ta irányzat volt kialakulá­sakor, a XIII. században épp­úgy, mint napjainkban. En­nek lényegét úgy próbálták közelíteni, hogy ez az, amit nem lehet kifejelni, csak érezni lehet. Ilyen szemmel a „zen” ér­zéseit, s a természetbeni fel­oldódást keresve kell tehát közelíteni ezekhez a japán ^festményekhez. A természet szeretetének megnyilvánulá­sain keresztül (K. Shuson öt festménye, H. Unkei Szaka- dékos völgy; M. Seizan Pa- takhíd; O. Kasén Felhőkbe burkolt szikla; F. Seito Ha­vas táj jéggel; T. Nirakushi Állatok), és közvetlenül [T. Rishujin Fudo, A sziklába vájt nagy Buddha; S. Konan Buddha és tanítványai; O. Shogai Angkor Vat; I. San- kian Az ájantai fal (buddhis­ta zarándokhely) ] a „zen” szinte valamennyi képet át­hatja. Ezt adja meg a tár- latnaik azt a nagy egységes­ségét, amely már első pilla­natban a látogató szemébe tűnik. • * Az alkotások között né­hány már az európai festé- ‘ szét hatását mutatja (S. Kí>- nan és tanítványai), sok azonban még a hagyományos stílus jegyében született. Ko- yanagui Taneyo Nyugodt ten­ger című tuskompozíciója az ecsetkezelés és a feketéveí, fehérrel, mint egyetlen sín­párral való dolgozás kiemel­kedően remek példáját adja, hűen ragaszkodva az ősi fes­tésmódhoz. F. Kalsushige Havas tája szintén az ősök példáját követő alkotások egyike. W. Ryoun Vízesés reggeli napfényben sárgája úgy ragyog át a párás, kö­dös képen, hogy megpillant­va megértjük, miért voltak olyan nagy hatással az im­presszionista festőkre a ja­pán műalkotások. A jelleg­zetes képépítésük az alulról fölfelé való gondolat - .mon­danivaló és szemvezetés leg­inkább T. Iko A tavasz első napjai című képén figyelhető meg. Itt a legalsó szférában már a tavaszt érző termeszét lágy színei az uralkodók, majd minél feljebb haladva á képen a zöld egyre inkább veszít üdeségóbőt, míg a kép legtetejét a fehér, s a fekete: á tél, s a halál színei ural­ják. M. Shunko alkotása a Görbe szilvafák is a távasz köszöntését fogalmazza meg megkapóan egyszerű képi rendszerrel; a sötét faágak közé meleget lopnak a szil­vafa piciny virágai. A hagyományos festésmód mellett hagyományos témák­kal is találkoz#nk. K. Haku- to a felhőből kibontakozó Fuji hegy című képén a min­denki által jól ismert, s a művészeket szinte ősidők óta izgató jellegzetes japán hegy egy . ,új szem­léletét láthatjuk. Másik ősi téma a Magyarországon is játszott japán filmekből is­mert szamuráj-korszak tör­ténelme. Hayashi Goryu Bunraku (Ősi japán báb­színház) című képén a történelem, s a színház összefont képét adja, az ősi képépítés módszerét használ­va fel: hiszen a kép felső ré­szén helyezkedik el a főalákj a szamuráj, aki mintegy ural­ja a képet. Japán művészete eddig is sok tanulságot tartalmazott az eurppai e rí) bér számára. S ha a Nyugatdekadens mű­vészeti irányzatait összevet­jük a Nangával, úgy érez­zük, hogy még sokáig tanul­hatunk tőlük. Chilian Báfjlnt $mÁk István'. i. Sz/clienyi htván és Józsa Gyuri % 1844 nyarán nagy ünnepre készült ’Heves vármegye. Széche iyi István gróf érke­zett a Pannónia nevű gőz­hajón Tiszafüredre. Ezzé. kívánta bizonyítani a nagy magyar, hogy a Tisza nem csak halászatra jó, hanem közlekedésre is. A partot gazdagon feldí­szítették a helybéliek, s ott tolongott Heves megye min­den- tekintélyes férfiúja. Amikor kikötött a gőzös és Széchenyi a partra lépe!1. zúgott a „Vivát!” és az „Él­jen !” Dörögtek a díszlövé- sek. A küldöttség élén Józsa Gyuri díszelgett és a követ­kező beszéddel köszöntötte a nagy magyar politikust: — Kegyelmes Uram! A Tiszavidék itten egybesereg- lett népsége általam hon­fiúi lelkesedéssel üdvözli Méltóságodat, mint oly ne­mes keblű hazafit, aki a ma- gyár haza és nemzet javára se testi, se lelki áldozatot nem kímél. Sok szónak sok az alja! Isten éltesse Méltó­ságodat nemcsak e földön, hanem alkotott és alkotandó műveiben is.' Hogy pedig e tisztelgésnek kézzel fogható figurája is < legyen, engedje meg, hogy é vidék nevében remekbe készült füredi nye­reggel és' kuláccsal kedves­kedjem. Éljen Széchenyi István.! — Magyarjaim! Szívemből köszönöm, hogy rólam meg­emlékeztek. Én mindig kö­telességet teljesítek. E nye­reg, mint szimbólum arra fog engem figyelmeztetni, hogy a cselekvés helyét minden időben megüljem. A kulacsból pedig egy élet­revaló nemzedék javára iszom. Éljen a magyar nem­zet! — válaszolt röviden Széchenyi. Mielőtt a további fejle­ményeket elmesélnénk, meg kell jegyeznünk, hogy Józsa Gyűri életének ezt az epi­zódját azért ismertetjük, hogy láthassa a Kedves Ol­vasó: a tiszafüredi f-wiegye- rek magáévá tette a reform­kor szellemét és törekvéseit. A bográcsokban fortyogó étkekből szorgos felszolgáló • lányok hordták szét a teli tányérokat. . Józsa Gyuri egyik tányér birka- és hal­paprikást fogyasztotta a má­sik után. Már a nadrág szí­ját is meg kellett eresztenie, hogy helyet csináljon a kö­vetkező fogásnak. Józsa za­bálása feltűnt Széchenyinek is. és a masa szolid, csín' < modorában így mondogat ‘ oda a hevesi trétómesterr : — Jó ez az étel. Gyúr:1 De hjdd el. Gyuri, több k- !, hogy a fejbe férjen, mint a. hasba! Józsa* najgyot nyelt, de visszavágni Széchenyinek már nem mert. Amikor Józsával babráltak ki.,. Miután egy jó ideje Jó- zsának rosszul sültek el dur­va tréfái, és ő került bará­J ~sa Gyuri, amint az Tóth fel* híres-neves anekdota- g ' jtemónyében szerepel. (Mühtbeck Károly neves grafikus rajza) , Kxk durva röheje célpontjá­ba, úgy halárpzott. hogy egy kis időre „visszavonul’’ m­fedi tuszkulánumába. .A kü­lönc nagyút még az utca ablakait is befalaztabta, nem is szólva kerítése ajtajáról, amelyet hatalmas gerendák­kal torlaszolt el. Mindezt azért tette, hogy kehelbará- tait egy kis időre távol tud- ja tartani magától. A vidám kompánia azon­ban nem veszi tudomásul Józsa Gyuri „zárdába vonu­lás”-át, és kocsikra szállva, felkeresi a füredi földes­urat. A társaság megdöbben az első pillanatban a befalazott ablakok és elbarikádozott ajtó láttán. De ők sincsenek olyan fából faragva, hogy ilyen apróságon fennakadja­nak. Azon nyomban úgy döntött a kupaktanács, hogy visszaadja a kölcsönt Gyu­rinak! A kerítése tövében egy ha­talmas, használaton kívüli malomkövet találtak. Egyi­küknek úri pihewfcségű agyá­ban meg is született a Jó- # zsával való kibaibrálás re­mek ötlete..: Felvonszolták a kutya ne­héz követ a házzal szembe­ni dombra, és onnan Józsa úr házának irányítva a jó­kora kokereket, útjára eresz­tették. A malomkő egyre se­besebben gördült a lejtőn lefelé, s amikor Józsa Gyu­ri kúriája falához: ért, óriá­si dörejjel áttörte azt, s a szobában kötött ki. A követ­kező pillanatban alapjaiban megingatott fal kidőlt, s meg­nyílt az út a Józsa-portára.. A mennydörgésszerű ro­bajra Józsa kapitány úr is . kibújt az ágyából, s csak úgy, ahogy volt, ingben s gatj4floan fogadta hívatlan vendégeit. — Csak egy kicsinyt be akartunk kopogtatni, — mentegetőztek az úri kom­pánia igen tisztelt tagjai —. hogy vajon itthon vagyon-é a nemes gazda? Gyuri a pompásan sikerült tréfát egész, napos dáridóval Ünnepelte meg. A háza fá­im pedig' berakatta... (Folytatjuk^ I í í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents