Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-02 / 79. szám

• • • hogy van-e szó szenzációról, s ha van altkor mi lett légyen manapság egy újságban a szenzáció, amiért széttépik a lapot és az újságárust az olvasók, amit hab­zsolva olvasnak;, s amiről még hetek, sőt talán hóqa- pok múlva is beszélnek még a kellő izgalmi hőfokon. Valamikor újdondász koromban még friss anekdota volt az egyszeri szerkesztőről és a slapajrói, «zag a gyakornokról szóló történetke, oktatván az előbbi az utóbbit: mi is az a szenzáció... — Ha egy nőt,_ mondjuk a Lánchídon, megharap egy farkas, és a nő emiatti dühében felkapja és be­vágja a Duna habjai közé a fehevadat, szenzáció-e az, fiam? — így az egykori szerkesztő. — Hát az... Azt hiszem, igen. Az szenzáció1. — durálta neki magát az újságírás zöldfülűje. — Szamár vagy, fiam. Tudod má a szenzáció? Ha a nő harapja meg a farkast, s a fenevad vágja vízbe a nőt. Az a szenzáció, fiam! A szenzáció fogalma is történelmi kategória. „Fel­mászott a Turul madárra, hogy vízbe vesse magát, mert éhezik otthon a családja...” Ez szenzáció volt. Napi és naponta szenzáció. Ma, ha valaki felmászik a Duna-hi- dak valamelyikének a csúcsára, kap esetleg egy hírt az újságokban és sok ilyen megjegyzést: „Hülyfe! Bizto­san részeg volt!” És az volt 1 ^„Megérkezett a gyorehadtest a Don mellől” így a korabeli szenzáció, a korabeli lapokban, korabelien el­hallgatva, hogy milyen gyorsan és hány katonával ér­kezett vissza ama gyorehadtest a Don mellől. Annak idején. „Klassz fiúk ezek a ruszkik. Nagyvonalúak” — tesszük hozzá, miközben azt figyeljük a képernyőn, hogy a távoli sztyeppéken. miként gyakorlatozik a ma­gyar raldétaegység. Szenzáció ez? Érdekes legfeljebb. Meg természetes is. Hát hol gyakoroljon? Manapság. Annak idején, gyermekeink számára történelem- könyvi annak idején, egyáltalán nem volt szenzáció, hogy meghalt ötszáz, ezer, ötezer, vagy akár tízezer ember is. Egyetlen nap alatt. Sőt, egyetlen perc alatt a hadszíntereken. A halál még távoli ismerőse sem volt a saenzációmak. Édestestvére inkább a hétközmapiság- nak. A húgom annak idején tán kétéves volt, amikor elhallgattak a fegyverek. Felsírt a rémülettől. Csönd lett. S neki a béke csöndje rémisztőnek tűnt, szokat­lan és idegen volt S az első gyilkosság! Az igen.' Az szenzáció volt. Amikor az öl és- nem harci cselekmény, öem hősi tett ' lett immár, hanem gyilkosság. Amikor a bulvárlapok az első-oldalon hozták, hogy kiraboltak és megölték egy • öregasszonyt Égyétl£p egyet. Azt is öreget. Mikor már mÜhoEát 'feegiilÄ á frontokon és a gázkamráikban. Fiatalokat. Csecsemőket. Most egy öregasszonnyal vég­zett a rabló. És ez szenzáció volt. — Megint fellőttek egy Venus-rakétát a szovjetek — mormolja félhangon a fiam. — Igen — mondom, és olyan természetességgel lapozok magam is tovább az újságban, ahogyan csak az teheti, aki számára is immáron tudományos kutatási program, s nem szenzáció többé egy Venus-raikéta. Végeredményben a Jupiter-rákéta sem az már! — Láttad az új kocsit? A Zsigulit.. „ — Nem, milyen? ,■* — Klassz. — A, vacak.:; — Ugyan már, kitűnő... — és folyik a vita, a be­szélgetés a szenzációról, a Zsiguliról, hogy jó-e, vagy sem, ha igen, miért jó, ha nem, mi a baja. S közben bejön az országba húszezer ilyen kocsi. Már senki sem beszól róla, mint valami szenzációról. Pfersze hogy be­jön, ha behozzák. Mint a Fiat 500-ast, vagy a Skodát, avagy a svéd pulóvert és az olasz kardigánt — példá­ul. A narancs se szenzáció, s az sem, hogy potom har­mincvalamennyi ezerért lehet menni Kanadába. Az IBUSZ-szal! — Micsoda árak!.:. R&mlik a forint én mondom. Harmincezer forint Kanada, meg Japán... Megáll az ész! — mondja az átlag magyar polgár és mérgesen félreteszi az újságot, amely soha nem ír semmi érde­’ kését, szenzációsat, csak mindig idegesítőt. Aztán már pótjelentkezőt sem fogad az IBUSZ, se Kanadába, se Japánba, de még Libanonba se... Buharáha és Sza- markandba sem. Szenzáció:, lezuhan egy repülőgép, egyetlen stewair- des marad életben. Fekete himlő Jugoszláviában. El­égett a Trabant az utasaival. Albert újra a válogatott­ban. Megáll az ész, kérem, stikában megdrágult a tej­mogyorós csoki is. Hogy mi lesz itt? Borzasztó, hogy mi van Vietnamban. Anyukám, hozhatod a vacsorát, de ott van. a hűtőben még egy üveg sör, azt is hozd. Kiosztották a nyereségrészesedéseket, ami kevés volt. Sok volt. Nem is volt. Építőipar. Lakás. Szerelem. Po­litika. Béke! A fenébe is, sehol semmi szenzáció. Hol az a farkas, hadd harapom meg... v 9 mozi az első help Nagyon sokat. Es jófor­mán semmit... Őfelsége, a közönség, ha neki úgy tetszik, sorba álla mozik pénztárai előtt, hogy jegyet váltson a bemutatás­ra kerülő filmekre. És ha neki nem tetszik, akkor nem áll sorba, nem megy a pénztárhoz, s nem nézi meg a felkínált fjlmet. A közön­ség érdeklődése, vagy érdek­telensége számokkal, sőt fo­rintokkal is mérhető. Sokat tudunk a közönségről. Tudjuk pél­dául, hogy évről évre ke­vesebbet jár moziba. Így van ez az egész világon, így hazánk­ban, s pontosan így Heves megyében is. Nálunk 27 ezer néző hiányzott a mozikból az elmúlt esztendőben. 1970- ben 2 millió 57 ezer nézője volt a bemutatott filmek­nek, míg 1971-ben '2 millió 30 ezer. A számok azt is mutatják, hogy az elmúlt esztendőben egy lakos 5,8- szor váltott mozijegyet. 1965- ben egy lakosra nyolc mozi­jegy jutott. Az országos át­lag jelenleg 6 fölött van. Egy országos vizsgálódás tapasztalataiból azt is tud­juk, hogy a mozijegyek 85 százalékát a lakosság egy- harmada vásárolja. Ez töb­bek között azt is jelzi, hogy a nézők többsége állandó, rendszeres mozilátogató. S • ha már itt tartunk, érdemes megemlíteni egy másik vizs­gálat megállapítását is: a lakosság mintegy negyedré-, sze évente — a moziban és a tv-ben —• száznál több filmet lát, míg a lakosság egyötöde egyetlenegyet sem. Ezek a megállapítások arra engednek következtét* ni, hogy a lakosság egy je-- lentős része szinte válogatás nélkül nézi a filmeket. S a mennyiség ez esetben nem fordul át minőségbe. Nem, mert a tapasztalat azt iga­zolja, hogy az ízlés kialakí­tásához nemcsak a kiemel­kedő művészi alkotások já­rulnak hozzá, hanem nega­tív értelemben az olcsó, sőt kétes szórakozást szolgáló filmek is. S hogy a mozi milyen je­lentős szerepet játszik az emberek szabad idejében, ar­ra hadd idézzek ismét egy országos adatot: a házon kívüli szórakozások között változatlanul első helyen áll a mozi, aránya 80 százalék. Más kérdés, hogy milyen filmeket 'néznek meg az em­berek. Érdemes bepillantani a statisztika , számai mögé. Egerben például a Jelenidő című magyar filmet közel ötezren nézték meg, míg a Lányok pórázon . című na­gyon könnyű francia filmet majd nyolcezren. Az ízlés és az érdeklődés tehát a köny- nyűmiífaj javára billen. Ezt igazolják a következő ada­tok is. Mint ismeretes, a filmeket kategóriákba oszj,­Őfelsége: 3 mozi* közönség Mit tudunk róla? ják. Az „Alkategóriába tar­toznak az eszmeileg és mű­vészileg fontos, színvonalas filmek, (Jelenidő, Szerelem, Zabriskie Point stb.). „B”- feategóriába sorolják a jó és a közepes színvonalú, a kö­zönségigény alapján készült filmeket (mint például a Nyulak a ruhatárban, vagy a Cromwell), míg a „C”-ka- tegóriába a romantikus, vagy a kalandfilmek, illetve a könnyű szórakoztató pro­dukciók tartoznak. (Ilyenek például a Szelíd motorosok, A hét mesterlövész stb.). A számok pontosan mutatják, hogy 1971-ben megyénkben 286 ezren nézték meg az „Alkategóriába sorolt al­kotásokat, több mint egy- millióan, a „B”-filmeket és 600 ezren a „C”-kategóriá- ba sorolt műveket. Ezek a számok ismét jelzik, hogy milyen típusú filmek iránt ■ érdeklődik • a közönség: Mit tudunk még a közön­ségről? Most már valami­vel többet is ennél. A He­ft IlfíprÉs vezet ­vés megyei Moziüzemi Vál­lalat ugyanis a közelmúlt­ban közvélemény-kutatást rendezett a megye három városának hat mozijában. Ötezer nyomtatványt adtak ki, s ezekből 1602 értékelhe­tő kérdőív érkezett vissza. Mit mondanak a kérdő­ívek? Kik járnak moziba? — erre • keresett választ a kérdések első csoportja. Az eredmény érdekes. A választ adók 22,4 százaléka ipari munkás és csak 1,4 százalé­ka dolgozik a mezőgazda­ságban. 21,5 százaléka értel­miségi, 13 százaléka alkal­mazott, 4,4 százaléka nyug­díjas és 32 százaléka tanuló. Ha életkor szerint nézzük, akkor kiderül, hogy milyen fiatal a közönség: 31 száza­léka 14—18 éves, 30 százalé­ka 19—25 éves, 26 százaléka 26—40 éves, 10 százalék van 41—59 év között és mintegy 3 százalék a hatvan éven fe­lüli. A nők és férfiak aránya pedig így oszlik meg: 63,8 százalékos többségben van­nak a férfiak. Azt is kutatta a kérdőív, hogy ki hányszor jár mozi­ba. Az eredmény: a 14—18 éves korúak 37 százaléka hetenként kétszer, a 38 szá­zaléka egyszer, a 17 százalé­ka pedig kéthetenként egy­szer jár moziba, öt százalé­ka pedig havonta csak egy­szer. A fiatalok többsége te­hát rendszeres mozilátogató. Rendszeresen járnak moziba azok is, akik az iparban dol­goznak. 34 százalék heten­ként kétszer, 45 százalék pe­dig egyszer jár moziba. A közönség ízlését is igye­kezett kutatni a kérdőív. Melyik legutóbb látott magyar film tetszett legjob­ban? — így szólt a kérdés. A válaszok nagyon eltérőek, pontosan 73 filmet jelölnek meg. A legtöbb szavazatot a Kitörés kapta, 170-et. Má­sodik helyen van a Szép magyar komédia 139 szava­zattal, harmadik a Szerel­mesfilm 107 szavazattal. A további sorrend: A veréb is madár, Reménykedők, Aranyember, Kapaszkodj a fellegekbe, Szerelem, Égi bárány, Gábor diák. A Ki­törés sikerét örömmel nyug­tázhatjuk, de a további sor­rend már nem valami meg­nyugtató A művészi értékű Szerelem csak a nyolcadik helyen van. Nézzek a külföldi filmem két. Itt is túlságosan széles a szavazatok szóródása, 89 filmet neveztek meg. 96 sza­vazattal első helyen áll A kétéltű ember című szovjet film, 78-an szavaztak a Darling Lili című amerikai filmre és 66-an az Eper és vér című ugyancsak ameri­kai filmre. A további sor­rend így alakul: A hét mes­terlövész Az angyal elrab­lása, A halál erődje, Bolon­dok hajója, Zabriskie Point, My fair Lady, Onibaba. Az első helyen álló szovjet film igazolja a fantasztikum iránti érdeklődést. Egy érdekes kérdés: Mi ösztönzi a film megte­kintésére? A válaszolók 49 a öcdoeac százaléka akkor megy mozi­ba, ha kedvenc színésze ját­szik. 37 százaléka o cím ■után dönt, míg 14 százalékot a film rendezője vonz. Ez a cseppet sem hízelgő ered­mény is azt bizonyítja, hogy bár rendszeres, de többsé­gében nem tudatos közön­séggel van dolgunk. Arra a kérdésre, hogy „Ki a kedvenc filmszínésze?” már jobb válaszok érkeztek. A szavazatok szóródása itt is nagy, 58 magyar és ugyan­annyi külföldi színészre sza­vaztak. A magyar színészek közül Sinkovits Imre kapta a legtöbb szavalatot (96), őt követte Darvas Iván (89), majd Latinovits Zoltán kö­vetkezik 80 szavazattal. Ba~ lázsovits Lajos 72, Sztankay István 71, Bujtqr István 62,i Paper Antal 53, Kabos László 40, Kovács István 39, míg Töröcsik Mari 37 sza­vazatot kapott. A külföldi színészek közül Belmondo viszi a pálmát 247 szavazattal. Roger Moore 95, Alain Delon 71, Brigitte Bardot 65, Gojko Mitit} ugyancsak 65, Gregori Peck, 51, Jean Marais 50, Monica Vitti 42, Stanislav Mikulski 41, Marcello Mastroianni; pedig 39 szavazatot kapott. Ezekből a nagy nevekből bi­zony más sorrendet is össze lehetett volna állítani. De valóban ez a tényleges hely­zet, ez jelzi a közönség pil­lanatnyi ízlését. A további kérdésekre adott válaszok érdekes bizonyítá­sul szolgálnak arra, hogy milyen szerteágazó a kö­zönség igénye. Melyik filmet szeretné ismét megnézni? — így szól a kérdés. S ahány válasz, jóformán annyi film! Legfeljebb csak hár­man említették ugyanazt a 1 filmet. Egy másik példa. A kérdő­ív arra is kérte a közönsé­get, hogy műfaji csoportosí­tásban állítson össze egy 15 filmből álló műsort. A vá­laszok ugyancsak változato­sak. Ízelítőül két választ közlünk. Egy diáklány így állítaná össze a műsort: be­mutatna két kaland-, illetve romantikus filmet, öt vígjá­tékot, szatírát; négy bűn­ügyi filmet, egy drámát és három rajz-, vagy mesefil­met. Egy ipari munkás pe­dig, aki középiskolát vég­zett: négy kalandos, roman­tikus filmet, négy vígjáté­kot, szatírát, négy bűnügyi filmet, két drámát és egy rajzfilmet mutatna be. , A két vélemény csak a bűn­ügyi filmeknél találkozik. „ ★ Hasznos kezdeményezés és jó módszer ilyen formában megkérdezni a nézőket. A válaszok értékelése után bi­zonyára többet tudunk a közönségrőL Többet, de még mindig nagyon keveset. Nem tudjuk például, hogyan vé­lekedik egy-egy filmről, mit ért s hogyan ért belőle, el­fogadja-e, befogadja-e as alkotók gondolatait? Nem, tudjuk, hogy milyen hatást gyakorol rá efay-egy alkotás és nem tudjuk nyomon kö­vetni fejlődésének, ízlése alakulásának állomásait sem. A kérdőív itt már nem elegendő... Márkusz László Lósors... (MTI foto — SCciaék ASheH fétvételo) * I A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents