Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-19 / 91. szám
f *A/v^a'’WSAAAA,AAAAAAAAAAA<VWVAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/WSAAAAA^WW% Kedd esti külpolitikai kommentárunk Komoly figyelmeztetés a veszélyes játékosokhoz A KÖZLEMÉNY, amely kedden reggel megjelent a lapokban, a Magyar Népköztársaság kormányának nyilatkozata, tulajdonképpen több volt nyilatkozatnál. Alapos és mélyreható elemzése volt egy helyzetnek, amely nem csupán a napi eseményt — a Vietnam elleni háború amerikai részről történő újabb fokozását — tette vizsgálódás tárgyává, hanem ennek előzményeit, okait, várható következményeit is. Világos okfejtéssel mutat rá a Magyar Népköztársaság kormányának nyilatkozata — a többi között — arra a logikai ellentmondásra, amely a washingtoni kormány tettei és szavai között feszül. Az USA azt mondja: a Dél-Vietnamban tartózkodó amerikai csapatok hazatérésének biztonságos és tisztességes útját kívánja biztosítani. Ezzel szemben isimét nyakig belebonyolódik a háborúba, magukba a harci cselekményekbe. (És vajmi kevés amerikai anyának, apának, feleségnek, vagy gyermeknek nyújt vigaszt, ha az újabb amerikai áldozatok nem a szárazföldi, hanem a légierők kötelékéből kerülnek ki.) Az USA azt mondja: vietnamizálja a háborút. Ezzel szemben — minthogy ez a viertnamizálás újra meg újra csődöt mondott, a leglátványosabban talán éppen most, a szabadságharcosok áprilisi új nagy offenzívájának tükrében — ismét egyre inkább a háború amerikanizálására tér át, hogy szó szerint idézzük e gondolat megfogalmazását a kormány-nyilatkozatból: „a bombatámadások felújítása és kiterjesztése az úgynevezett vietnamizálási politika csődjének beismerését jelenti és felújítja a vietnami háború amerikanizálását”. Sok fontos tényezőre hívja fel hangsúlyosan a figyelmet a magyar kormány állásfoglalása. Arra: milyen veszélyes játék a háború amerikanizálásának fokozása. Arra: a dél-vietnami csatlóskormány csakis amerikai fegyverekre támaszkodik. Arra: hosszú tapasztalat bizonyítja, hogy terrorbombázásokkal nem lehet megtörni a hős vietnami nép ellenállását. ÉS ÜJRA CSAK EGÉSZ NÉPÜNK véleményét tükrözi a nyilatkozat, amikor követi, hogy az amerikai légierő feltétel nélkül szüntesse be tevékenységét, az amerikai csapatokat haladéktalanul vonják vissza Indokína területéről s az Egyesült Államok térjen vissza a párizsi tárgyalóasztalhoz. ^WWvAAAAA/WW/i/W>A/WWWSAA/WVWV\AAAA/WWSAAAA/SAAAAA/VWWS Hitvallás - Brandt és a keleti szerződések mellett Sajtóértekezlet az amerikaiak barbár vietnami bombázásairól (Folytatás az 1. oldalról) Az amerikai háborús bűntetteket kivizsgáló vietnami bizottság bemutatta a külföldi sajtó képviselőinek a hanoi bombázások helyszínén, valamint a hanoi Szent Pál kórházban ápolt sebesülteket. Kedden reggel a bizottság sajtókonferencián ismertette az utóbbi tíz nap, s főleg Haiphong és Hanoi bombázásának tárgyi bizonyítékait és az okozott károkról készített dokumentumfilmet. Mai Lamp főezredes, a bizottság tagja elmondotta, hogy vasárnap hatvan repülőgép támadta a fővárost, összesen 14 helyre dobtak le bombákat, illetve lőttek ki rakétákat. Hanoira 52 romboló-, 16 gyújtóbombát és 14 újtipusú „gömbbombát” tartalmazó konténert dobtak. A bombázások következtében 13 ember — főként asszony és gyermek — halt meg, 27 személy megsebesült. Az épületek pusztulásának mértékét még nem állapították meg. A tudósítók a helyszínen viszont a saját szemükkel látták, hogy a pusztítás mértéke még ott is igen nagy — a zsúfoltan épített városban —, ahová viszonylag kisebb rombolóerejű rakétákat lőttek ki. A Pham Thien sugárút Sai Song nevű mellékutcájára kilőtt rakéta például kilenc embert sebesített meg, s harminc család lakását pusztította el. Haiphongot vasárnap 200 repülőgép támadta, köztük három B—52-es raj. A város három kerületét és öt mező- gazdasági jellegű járását ösz- szesen 35 helyen bombázták és lőtték. A kikötőben a délelőtti és délutáni támadás során többek között a szovjet Szimferopol, az angol King Eross és az NDK Halberstadt nevű hajója sérült meg. Ez utóbbinál Nguen Van Linh 22 éves rakodó- munkás valósággal szénné égett. A bizottság szóvivője fel hívta a figyelmet arra, hog. az amerikai légikalózok most tökéletesített, gömb alakú bombákat használnak, amelyek mindegyike 320 repeszdarabra robban szét, s átütő erejük igen nagy. Egy-egy repesz képes derékba törni 30—40 centiméteres átmérőjű pálmát, 25—30 centiméteres téglafalon is áthatol. A bombák fém és műanyag kombinációjából készültek, s ez megnehezíti a sebesültek operációját. Ez utóbbi tényt dr. Pahn Van Phus, a Szent Pál kórház sebészfőorvosa is megerősítette. WASHINGTON: Melvin Laird hadügyminiszter kedden délelőtt — fél órával azelőtt, hogy megjelent a szenátus külügyi bizottságában — tagadta azokat a sajtóértesüléseket, amelyek szerint Nixon elnök parancsot adott volna a Hanoi és Haiphong körzete elleni amerikai terrorbombázások „ideiglenes szüneteltetésére”. Elmaradt a SALT ülése Nem tartották meg kedden Helsinkiben a stratégiai fegyverzet korlátozásával foglalkozó szovjet—amerikai tárgyalások — a SALT — soron következő ülését. A SALT sajtóirodájának közlése szerint a tárgyaló küldöttségek csütörtökön ülnek össze ismét. Mint már jelentettük, Szemjonov külügyminiszter- helyettes, a szovjet delegáció vezetője a múlt hét szombatján Moszkvába utazott. A finn távirati iroda jelentése szerint a szovjet diplomata még nem érkezett visz- sza Helsinkibe, s ez a keddre tervezett SALT-ülés elmaradásának oka. Az amerikai delegáció csak annyit közölt, hogy az ülést a szovjet fél kérésére halasztották el. i IRA Beszélgetés a vezérkari főnökkel Két napja válságos ellenzéki kampány indult meg Nyugat-Németországban, hogy felborzolják a kedélyeket a Brandt-kormány és a keleti szerződések megszavazása ellen. A jobboldali sajtó megjelentette a szovjet— nyugatnémet tárgyalásokról készült feljegyzések- állítólagosán hitelé^ szövegét. Olyan beállítással fiözlík* a tárgyalások egy-egy mondatát, amely a nyugatnémet tárgyalófél „túlzott engedékenységét’* lenne hivatott kidomborítani. A Frankfurter Al- gemeine Zeitung és a hamburgi Die Welt kedden közölte a „titkos okmányokat”, amelyek — mint illetékes bonni helyen már rámutattak — a nyugatnémet küldöttség tagjainak feljegyzéseiből önkényesen kiragadott idézetfoszlányok keverékét alkotják. A nyugatnémet sajtókommentárok túlnyomó része nem is ad hitelt és nem is tulajdonít semmi jelentőséget a „leleplezésnek”. Annál nagyobb a visszhangja annak az 53 közismert gazdasági, tudományos és kulturális téren kulcspozícióban levő ember felhívásának, amely arra szólítja fel az ország lakosságát, hogy támogassa Brandt-ot és a keleti szerződések megszavazását. A felhívás óriási figyelmet keltett a nyugatnémet fővárosban, mert aláírói között olyan impozáns nevek szerepelnek, mint Berthold Beitz, a nagyipar képviselője, a Krupp Művek vezérigazgatója, Günter Gass és Siegfried Lenz, az irodalmi élet ismert alakjai, Werner Forssmann Nobel-díjas r orvosprofesszor és Baudissin altábornagy, aki éveken át a NATO-nál töltött be vezető funkciót. Az északír polgárjogi szövetséggel sok kérdésben azonos taktikát alkalmazó, baloldali fordulatért is harcoló „hivatalos” IRA katonai szárnyának vezére Cathal Goul- ding. A vezérkari főnök Dublin Fairview nevű munkáskerületében él, családi építő- vállalatot vezet. Itt beszélgetett az IRA céljairól és politikájáról a napokban az MTI londoni tudósítójával. Goulding közvetlenül nem jelölte meg a szakadás okát, de célzott arra, hogy az „ideiglenes” szárny, amely elsősorban felelős a polgári célpontok ellen végrehajtott merényletekért — azután vonult ki a szervezetből, miután az IRA elhatározta: „olyan célokat tűz maga elé, amelyek a mozgalmat kizárólag nemzeti felszabadítási mozgalomból „szocialista jellegű” forradalmi mozgalommá alakítja át”. Az agitációs kérdések középpontjába — mondotta Goulding — a lakáskérdést, a földreform kérdését, a politikai és gazdasági diszkriminációt, az ipari viszonyokat állítottuk, s együttműködtünk Észak-ír- ország és a köztársaság kommunistáival. „Megpróbálkoztunk azzal, hogy Észak-Irországban csak politikai harcot vívjunk, ne adjunk teret az erőszaknak, ne fordítsuk magunk ellen a protestáns munkásokat. Sajnos, bizonyos elemek bekapcsolódtak a küzdelembe, megpróbálták eltorzítani eszméinket. Ez vezetett azután az 1969-es belfasti pogromokhoz.” Tupamarók és a rendőrség tűzharca , 0Véres lövöldözésre került sor Uruguay fővárosában, Monte- videóban a rendőrség és a tupamaró gerillák között. A lövöldözésnek kilenc halottja volt. A legfrissebb jelentések szerint 21 ember halt meg, amióta — múlt pénteken — a kormány széles fronton „hadat üzent” a tupamaróknak. (Telefoto — AP—MTI—KS) Nixon varsói látogatása Lengyel palitiikai körökben nagy figyelmet és megelégedést keltett az a bejelentés, hogy Nixon amerikai elnök ez év május 31—június 1-én hivatalos látogatást tesz Varsóban. A kedd reggeli újságok vezető helyen ismertették az erről szőlő hivatalos közleményt. Varsóban mindenekelőtt emlékeztetnek Piotr Jarosze- wicz miniszterelnök legutóbbi parlamenti beszédének megállapítására: „pozitívan értékeljük, hogy az Egyesült Államok gazdasági és tudo- mányös-műszaki kapcsoltainak fejlesztésére törekszik országunkkal. Ez teljesen egybevág a lengyel kormánynak azzal a törekvésével, hogy fejlessze a mindkét fél számára hasznos együttműködést”. 4972. április 19., «erd» 25 éve született az első magyar népgazdasági terv Talán egjgetlen gondolat sem vert olyan gyorsan és oly széles rétegekben gyökeret, mint a Magyar Kommunista Párt által 2* évvel ezelőtt kidolgozott első magyar 3 éves népgazdasági terv. Almikor 1947. áprilisában a Nemzeti Függetlenségi Front többi pártjaival is egyeztetett tervet közzétették, az ország minden részéből üdvözlő levelek, örömteli nyilatkozatok özöne indult el a Magyar Kommunista Párt felé. Joggal írta akkor a Szabad Nép, hogy „az ország ma elsősorban tervpárti, és csak azután kammunistapárti, kisgazdapárti, parasztpárbi és szociáldemokratapárti.. „FIZESSENEK A GAZDAGOK!” Mit ígért a 3 éves terv? Hatmilliárd forintos befektetést az ipar és a mezőgazdaság talpra állításához, fejlesztéséhez, a tőke szigorúbb megadóztatását, hogy — amint az egyik felhívás hangoztatja . — „a kisemberek millióinak gondja fokozatosan csökkenjék.” Ezekben a hetekben írta a kommunista párt elismert közgazdásza, Antos István, hogy a „Fizessenek a gazdagok” elv, amelyet már 1946- ban meghirdettek, még min- “ dig csak papíron oldódott meg. „A kép igen szomorú — írja Antos —, Budapesten f összesen 7000 ember adott # bevallást és az átlagos adó ' havi 75 forint. Vajon ki hiszi el, hogy a mintegy 80 000 a budapesti önálló keresetet űző ,í (kereskedő, iparos, orvos, ügyvéd, vállaikioeó stb.) közül a** 9000 volna, akinek jövedelme meghaladja az 1000 forintos határt? És vajon lehet-e arról beszélni, hogy „Fizessenek a gazdagok”, ha ez a 7000 ember is átlagosan csak havi 75 forint jövedelem-többletadót fizet? A kisemberek tízezrei méltán háborodnak fél, ha ösz- szehasonlítják ezeket a számokat saját terheikkel...” GYERMEKVÉDELEM, OLCSÚ LÁBBELI, CIGARETTA Súlyos terhek nehezedtek akikor minden munkásra, de különösen nehéz helyzetben voltak a szegényparasztok, akik a legfontosabb ruházati cikkeket, a lábbelit sem tudták megvásárolni! „A Magyar Kommunista Párt megértette a szegényparasztság panaszát — olvashatjuk a Szabad Nép tudósításában — és akciót indított, hogy olcsó lábbelit juttasson a falunak”. Egy másik hír arról ad számot, hogy az 1047. évi költségvetésben 17 millió forint jut gyermekvédelemre, de a hároméves terv ezt az összeget 84 millió forintra emeli. „Ma 90 000 gyereket gondoz az állam, 3 év múlva 239 000-ről fog gondoskodni, 5000 új iskolai osztálytermet építenek. A hároméves terv szerint a beruházásoknak több mint egynegyedét fordítják társadalmi intézmények és iskolák fejlesztésére...” Ugyancsak a 3 éves terv első akciói közé tartozik: már 1947. májusában 25 egészségügyi vándorautó indult ez ország minden részébe, falvakba, tanyákra. Minden an tón három makorwog, egy-egy védőnő és az MN- DSZ kísérőnője utazott. Tizenkét autón röntgenkészülék is volt. Az autók 12 tonna cukrot, 6 tonna szappant, 1600 vándorkelengyét, 15 ezer fejkendőt, a gyermekek részére 25 ezer füzetet, ezenkívül rengeteg egyéb tápszert és ruhaneműt vittek magukkal. Érzékenyen érintette a kisembereket a cigarettahiány, a drága villanykörte és sok egyéb, a mindennapi élet elengedhetetlen tartozéka. A Szabad Nép először azt derítette fel, hogy a 3 éves tervet ellenző reakciós körök szervezett akcióval vásárolták össze a dolgozók elől az olcsóbb cigarettafajtákat. Ügynökeik trafikról trafikra jártak és három-négy ezres mennyiségben vették a cigarettát. A kommunista parlamenti képviselők határozott követelésére a trafikosokat utasították, hogy egy-egy személynek egyszerre 200 darab cigarettánál ne adjanak többet. Az intézkedést a Dohányjövedék Vállalat polgári ruhás nyomozói szigorúan ellenőrizték. Az. a trafikos, alti nem tartotta meg az utasítást, elvesztette jogosítványát. MINDEN ESZKÖZT MEGRAGAD A REAKCIÓ Ilyen előzmények után még érthetőbb, hogy a magyar dolgozók elsöprő többsége a 3 éves terv pártján állt. A demokrácia fejlődésének ellenségei azonban mind elszántabban kísérelték meg a hároméves terv jó volt számukra, hogy a megvalósítást elodázzák. 1947. június 14-én a munkáspártok funkcionáriusainak értekezletén a kommunista belügyminiszter beszédében külön hangsúlyozta: „A terv körül erős harc folyt a demokrácia és a reakció között, s a két munkáspárt már hetekkel Nagy Ferencék üzelmeinek leleplezése előtt kijelentette, hogy a Kisgazdapártban nemcsak kettős politikai vonalvezetés volt, hanem a gazdasági ösz- szeesküvés szálai is szövődtek a demokrácia és a születő 3 éves terv ellen”. A figyelmeztető szavak tragikus gyorsasággal időszerűvé váltak. Bűnös kezek kísérletet tettek, hogy gyújtogatok csóváival felperzseljék a magyar nép súlyos nélkülözései árán újjáépített üzemeket 1947. június 15-én leégett a Hoffer-gyár, a mai Vörös Csillag Traktorgyár öntödéje. Bár a hivatalos vizsgálat azt mondotta, hogy a tűznek rövidzárlat volt az oka, szabotázsnak beillő vétkes könnyelműség volt tapasztalható. A kár 5—6 millió forint. Július 11-én leégett a Ganz Hajógyár hajóépítő műhelye: a kár 10 millió forint. 22-én Csepelen „dolgoztak” a gyújtogatók — a Ne- ményi Testvérek Papírgyára két helyen gyulladt ki egyszerre: a kár 5 millió forint. ZÖLD ÜT Az elvetemült kis árle Uk sok kárt okoztak az országnak, de megakadályozni a hároméves terv végrehajtását nem tudták. Augusztus elsején a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére, a reakció minden gán- csoskodása ellenére, ha későn, is, de megalakult a Tervhivatal, s a kitűzött időben éppen a bűnös kezek _által fölégetett hajógyári műhely helyén jelképes kapavágással indult a hároméves terv megvalósítása. A történelmi pillanat szónoka ezt mondotta: „Mi, kommunisták, büszkék vagyunk rá, hogy mi kezdeményeztük a tervet. A terv törvénnyé vált és jaj annak, aki szembehelyezkedik ezzel a törvénnyel”. Agusztus elsejével, a közelgő választásokkal éles reflektorfénybe került a kommunista párt korábbi állásfoglalása, amely szerint „A terv realitása végső tokon politikai kérdés! Azon múlik, hogy sikerül-e a mainál lényegesen baloldalibb, valóban demokratikus kormányzatot létrehozni”. Megindult a választási küzdelem, amelynek során a Magyar Kommunista \ Párt, addigi munkájának méltó eredményeképpen, az ország dolgozó népének bizalmából a legerősebb párt lett. Sikerült baloldalibb, valóban demokratikus kormányzatot alakítani, amely zöld utat engedett a 3 éves tervnek. A terv, a párt útmutatásait követő dolgozók erőfeszítésével, két év és öt hónap alatt megvalósult. Jelentős sikere volt ez a kommunista párt politikájának, amely a dolgozó tömegekre épített. Az ipari termelés 1949. végére elérte a háború előtti utolsó évit s az életszínvonal emelkedése is valamivel túlhaladta a tervben kitűzött célt. Érdemes felidézni az egykori harcok epizódjait, hiszen az első hároméves terv volt a kiinö ' ónontja a következő ével- és évtizedek gazdasági, társadalmi fellendülésének. Kőszegi Friases » 4
