Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-02 / 79. szám

\ fl történelem geometriája AZ EGYENLŐSÉG társa­dalmát építjük? Ha a nagy történelmi cél­hoz és a múltban fogant esz. ményekhez mérjük társadal­mi folyamataink irányát, ak­kor a válasz határozott és egyértelmű: igen, a Históriai örökség megszüntetéséhez, az embert embertől elválasztó egyenlőtlenségi szakadék át­hidalásához vezet utunk. Mindez korántsem érten­dő csupán évszázados jövő időben; e célokból már so­kat, korszakos értelmezés­ben, sokat megvalósítottunk. A népesség csekély százalé­ka immár nem sajátíthatja ki a többség javait; öröklött előjogok nem konzerválhat­ják nemzedékről nemzedékre a birtoklás és az elnyomás egyenlőtlenségét. Országunk, korszakunk mégsem az egyenlőség világa. Nem lehet még az, mert a történelemi geometriája kü­lönbözik az euklideszi törvé­nyektől: Itt két pont között nem az egyenes a legrövi­debb és az út, amely a hol­napi célhoz vezet, ezért is kanyargós. Gondoljuk meg: vajon célszerű lenne az egyenlőség rövidre zárt, el­rendelt mai bevezetése? Va. lódi egyenlőség lenne az, ha — történetesen — holnaptól mindenkinek pontosan azo­nos mennyiségben porciózná ki a javakat a társadalom, függetlenül szorgalmától, ké­pességeitől, felelősségétől, egyszóval: végzett munkájá­tól? Hadd emlékeztessünk a szerzőire, aki immár száz esz­tendeje pontosan körvona­lazta ekeket a mai, ha úgy tetszik, naprakészen modem elosztási gondokat, megfogal­mazva az átmenet korszaká­nak elosztási modelljét. A mi világunkról írta Marx, hogy „nein ismer osztálykülönbsé­geket, mert mindenki csak­úgy munkás, mint a má­sik; de hallgatólagosan ter­mészetes privilégiumul ismeri el az egyenlőtlen egyéni te. hetséget és következéskép­pen a teljesítőképességet. Te­hát tartalmában ez is csak az egyenlőtlenség joga...” A KÉP, amely e szövegből elénk rajzolódik, ismerős: a munkához kötődő differen­ciálás egyenlőtlensége ez, amely bár megszünteti a va­gyon és az előjogok szakadé­két, de új társadalmi különb­ségét sőt Marx szavaival — új privilégiumot ismer el: a munka rangját, s termé­sbe lesen e szocialista ranghoz kötődő, jövedelmi eltérése­ket. Ez hát az a történelmi Az értékrendváltozások nem mennek simán, nyo­mot hagynak az ember­ben, még akkor is, ha csupán felületi változásokról van szó. Ha pedig mély, az élet­formák, életsorsok rendjé­nek megváltozására kerül sor, az embernek nem keve­sebbre kell vállalkoznia, mint átalakítani saját rendszerét és újat állítani a 'régi helyé­be. A régi: már nem Az új: még nem A lakosság 60 , százaléka nem rendelkezett annyi föld­del, hogy. saját megélhetését ivrtosítsa. Mintegy 20 száza- - 5—6 hold földön gazdál- •Stt. három-négy családot » i el a termésből, a nagy- .: száma meglehetősen s volt á faluban. A köm- .ek legnagyobb része a fa- luval határos két nagybirto­kon, a Szatmári Püspöksé­gen t* a parc^-birtókon terep, amelyen, a társadal­mi, gazdasági fejlődés külön­leges geometriája megvaló­sul. Arról lenne tehát szó, hogy a mai egyenlőtlenség, ami a munka szerinti elosz­tásból történelmi szükség- szerűségként következik, csu. pán a ködösen távoli jövő­ben, tehát az utódok számlá­jára átutalva teremt majd egyenlőséget? TÖBB TÁRSADALMI'RÉTEGEK EGY ró RE JUTÓ REÁLJÖVEDELMÉNEK ALAKULÁSA fÖBB TÁRSADALMI RÉTEGEK fQY FÖRB JUTÓ ÖSSZES JÖVEDELME Itll Ez a bonyolult kettősség jellemzi ugyan napjainkat, de az egyenlőségre — a munka szféráján túl — most is erőteljesen törekszünk. Ha a tények tükrében vizsgáljuk ezt a nivellációs — tehát a / családi jövedel­meket közelítő, kiegyenlítő — folyamatot, kitűnik, hogy a hétköznapoik olykor ész­revétlen hatásain átszűrőd­ve, milyen határozottam ér­vényesül ez a történelmi irány. A Központi Statisztikai Hi. vatal nemrégi tette közzé tíz ejtendő jövedelmi adat­sorait, s ezek egyértelműen valiana|k erről a tendenciá­ról. A számok — ha meg­fejtjük társadalmi jelenté­süket — azt jelzik, hogy a családi jövedelmek különb­ségei csökkentek a közelmúlt években. A családi — te­hát egy főre jutó — jöve­delmek eltéréseinek mérsék­lődését , érzékeltetik a követ­kező tények: 1962-ben az át­lagos jövedelmi szint felett élők bevételei 109 százalék­kal haladták meg az átlag alattiak színvonalát, s 1967- ig, ez az eltérés 92 száza- léltra mérséklődött Ugyan­ez, más oldalról nézve: ha a tízmilliós országot tízszer egymilliós jövedelmi csopor­tokra osztjuk, kiderül, hogy 1962-ben a legmagasabb jö­vedelmi szintű 1 millió la­kos bevételei csaknem hat­szorosan haladták meg a leg. alacsonyabb 1 millióét; 1967- ben az a skála már határo­zottan szűkebb, négy és fél­szerese. A CSALÄDI JÖVEDELMEK közelítésében — mert hiszen ezt jelzi az iménti tízszer milliós számítás — elsőren­dű szerepet i töltött be a tár- . sadalmi juttatások növekedé­se. Ami az emelkedés üte­mét, mértékét illeti: a tár­sadalmi juttatások gyarapo­dása a mögöttünk levő, har­madik ötéves terv éveiben a munkából származó jöve­delmek emelkedésénél lénye­gesen gyorsabb volt. Az úgy­nevezett, pénzbeni társadal­mi juttatások 1960 és 1970 között, csaknem két ós fél­szeresére | nőttek, mindenek- • előtt a szociálpolitikai-jöve­delmi intézkedések — a csa­ládi pótlék kiterjesztése, a nyugdíjak emelése és köré­nek; bővítése, a gyermekgon­dozási segély bevezetése stb. — nyomán. A pénzbeni jut­tatások, mivel elsősorban az alacsonyabb jövedelmű csa­ládokat érintették, nagymér­tékben hozzájárultak az el­múlt évtized nivellációs eredményeihez. A családi jövedelmek • mindmáig nagymértékű kü­lönbségeit elsősorban demog­ráfiai tényezők okozzák. Nyers Rezső, a közelmúltban tartott agitációs és propa- gaadatanácskozáson mon­dotta: .....még sokan vannak, a kik nehéz anyagi körülmé­nyek közölt élnek, ezek a családok nem is mindig a kis keresetűekből, hanem azok közül kerülnek ki, ahol nagy a család, sok az egy keresőre jutó eltartott, más. részt azokból, akiknek a nyugdijuk alacsony. A jö­vedelemszóródás tényezőinek ismeretében éppen ezért, eb­ben az épben a családipót- lék-emelésscl a nagycsalá­dosok helyzetén kívánunk könnyíteni. Az is ismeretes, hogy a negyedik öléves terv az alacsony összegű nyug­díjak, elsősorban az I960 előtti, úgynevezett régi nyug. díjak emelését is előirányoz* za". A folyamat iránya, a csa­ládi jövedelmek közelítési I tendenciája nyilvánvaló —- kérdés most már csupán a mér­ték és ütem lehet. Nos, a TÁRSADALMI JUTTATÁSOK ALAKULÁSA fo) IMA» Z#694 »»ISIS««* fi! 811 78 Í272 310 ***** Tipli w ««r ­piiii mo »I» jlül m, ”1 IM9 1963 sport fts Üdülés statisztikai adatsorok vallo­másából az is kitűnik, hogy a kiegyenlítődés korántsem (értelmezhető minden csa* Iádra, évenként folyamatos­sággal; az irányzat csupán hosszabb távon, több év át­lagában értelmezhető. Köz­ben., ©gy-egy évben, a csalá­di jövedelmekben emelkedés és csökkenés egyaránt előfor­dulhat. A szellemi és mun­kásháztartások egy főre ju­tó névleges jövedelme 1966 és 1969 között például úgy ala­kult, hogy a háztartások 82 százalékában emelkedett, 18 százalékában pedig csökkent a jövedelmi arány: a parasz­ti háztartásokban, azonos időszakban 77 és 23 volt a megfelelő változási mérték. A családok egy főre jutó jö­vedelmei — átlagokban szá­mítva — ebben a példaként választott időszakban is szá­mottevően emelkedtek: a szellemi és munkásháztartá­sokban 20, a paraszti háztar­tásokban pedig 27 százalék­kal. az Átlag — természete­sen — aligha vigasz azok­ban a családokban, ahol, ha átmenetileg is. az egy főre jutó jövedelmek csökkené­se érezhető. Am az irányt: a családi jövedelmek közelíté­sének történelmi grafikon- vonalát ez sem módosítja — a munkából gyarapodó ja­vainkból mind többet for­dítunk e nagy társadalmi cél ’megvalósítására! Tábori András Újabb szerződés a MECMAN-céggel Világpiacon az egri Finomszerelráygyár Bátor, reális tervek, erő­teljes fejlődés, szélesedő ha­zai, nemzetközi kapcsolatok, biztató gazdasági eredmé­nyek. Röviden így foglalható ösz- sze az egri Finomszerelvény- gyár múlt éves munkája, si­kerei. Egy szám azonban különö­sen sokat mond a tavalyi munkáról. A gyár exportja ugyanis nem kevesebb, mint 30 százalékkal nőtt, amely­nek értéke közel 100 millió forint. S történt mindez abban az évben, amikor a magyar nép­gazdaság külkereskedelme sajnos nem éppen úgy ala­kult, ahogyan tervezték, aho­gyan szerettük volna. Mit is takarnak az egri Fi- nomszerelvénygyár múlt éves munkáját rögzítő számok, té­nyek? Minek köszönhető a gyár ilyen nagy mérvű ex­portnövekedése? A kérdésre Kócza Imrétől, a gyár vezér- igazgatójától kértünk vá­laszt ... — Mielőtt a kérdésre vá­laszt adnék, úgy érzem, szükséges elmondani, hogy a gazdasági rendszerünk beve­zetése után a különböző pro­fil-, s picai gondok miatt majdnem hogy nullára csök­kent vállalatunk exportja. Olyan termékek, profilok után kellett néznünk, ame- ,|lyet itthon és külföldön is ^piacképesek, a gyártásuk is ■gazdaságos, s állják a ver­senyt az egyre nagyobb kon- kurrenciával is. Ezeket a pro­filokat meg is találtuk, és megkezdtük többek között a MECMAN-elemek és az olaj­úszók gyártását. Az új ter­mékeink iránt gyorsan nőtt a hazai és a külföldi keres­let, sikerült komoly pozíció­kat szerezni itthon és a kül­földi piacokon is. Tulajdon­képpen innen gyökereznek a tavalyi eredmények is. S hogy mivel sikerült ilyen nagy mértékben fokozni ex­portunkat? Röviden úgy tud­nék a kérdésre választ adni: kifogástalan minőséggel, pon­AmgüSAbam valóságos nem­zeti megrázkódtatást váltott ki, amikor bejelentették, hogy áttérnek a tízes számrend­szerre. A hagyományos ér­tékrendszer elvetése mélysé­gesen megrázta az angol ál­lampolgárokat, olyannyira, hogy a kormány a nagyobb zökkenők elkerülése érdekér ben kerek tíz esztendőt szánt a reformnak. Egy olyan re­formnak, amelynek során az állampolgárnak azt kellett megszoknia, hogy mérföld helyett kilométerben számol ja a távolságot, és az a kilomé­ter szigorúan kerek ezer mé­ter. Értékek kívül és belül vállalt munkát. Tizedébe arattak, s -ezért a tizednyi' termésért a széna kaszálásá­ban és begyűjtésében ingyen kellett részt venni. Ez volt ugyanis a szokásjog. Az értékrend" képlete egy­szerű és világos volt:.bizto­sítani a létfenntartást, s ha lehet, földet szerezni. A felszabadulás utáni föld­osztást követően Kömlőn 1949-ben hat termelőszövet­kezet alakult. A nagyüzemi gazdálkodás alappilléreinek még a nyoma is alig volt meg a falúban., A külső értékek megbolydult világát híven követte a belső bizonytalan­ság. joggal nevezte az egyik mezőgazdasági vezető szak­ember ezt az időszakot a „sértett önérzet és a sehová nem tartozás” időszakának. Tíz évvel ezelőtt, 1962-ben egy termelőszövetkezet lé­pett a hat közös gazdaság örökébe. Az egy tagra eső ré­szesedés tízezer forint volt ebben az esztendőben, s no­ha ez az érték már tisztesebb megélhetést biztosított min­denkinek, mégis az elutasítás volt a legjellemzőbb maga­tartásforma. Domán Zsig- mond főagronómus, aki ti­zenhárom éve él és dolgozik a faluban, úgy emlékezik vissza arra az időszakra, hogy mindenki éLvógezte, amit kellett, de egységet, azonosulást nem vállalt a ' termelőszövetkezettel. A ta­gok még mindig nem fogad­ták el sajátjuknak az új élet­formát. Bizonyos mértékig kívülállóként és idegen szem­mel néztek rá a közös gazda­ságra. Á csendes forradalom Abban az időben az volt a jó tsz-etaök, aki ha kellett, maga is beállt a fizikai mun­kások közé. Az volt a jó fő­agronómus, aki mindenhol megfordult és kezet rázott az emberekkel, ' fennhangon ,,... hogy van János bá- csi”-t kérdezve. A tagok előtt egy cél lebe­gett: bármi áron, de megle­gyen a megígért pénz. Egy mondat az 1963-ban ké­szült közgyűlési jegyzőkönyv, bői: „Szécsi Menyhért: a be­ruházásokkal vigyázzunk, mert egy csomó tartozást je­lentenek inajd.” Bár a beru­házásokkal akkoriban nem nagyon kellett vigyázni, hi­szen a feszesen megszabott tervirányításos rendszer nem tett lehetővé különösebb gaz­dálkodást, ennélfogva önálló ' beruházást sem. Egy csapásra megváltozott a helyzet, amikor megjelent a bűvös fogalom: önálló, vál-* lalatszerű gazé ’Ikodás. A komlói termelőszövetkezet az országban az elsi k között építette meg évi ötezer hí­zót kibocsátó sertéstelepét. Saját takarmány ’«verőjükben állítják elő a konerdrátu mok segítségével a tápokat. Megfeszített munkával há­romezer liter fölé emelték a tej termelési átlagot. Az adfiig termelt harminc f^jta nö­vény helyett nyolc-tíz félét vetnek. A növénytermesztést az állattenyésztésnek rendel­ték alá. kialakították azt az - arányt, amely legjobban meg­felel elképzeléseiknek. A szántóterület 58 százalékán takarmányt termelnek. Azok a termelőszövetkezeti tagok,. akik azelőtt úgy fogadták a földön a főagronómust, hogy „nem kell ide senki, tudjuk mi , magunktól mit kell csi­nálni”, most azt mondják: „ne közöttünk töltse el az idejét Domán elvtárs, mert az drága órabér, hanem a tervei között”. A tervek pedig, úgy lát­szik, nem is olyan rosszul ké­szülnek, hiszen a komlói ter­melőszövetkezet múlt eszten­dei termelési értéke 47 mil­lió forint volt. A kifizetett munkabértömeg elérte a 14 és; lel milliót. Az egy tagra jutó részesedés meghaladta a 22 és fél ezer forintot A , termelőszövetkezeti ta­gok csendben és magukban vívták meg az átállás har­cát. Érdemes belelapozni az H)71-es terv tárgyaló közgyű­lés jegyzőkönyvébe. „Antal József: A komi áj- nosok és kombájnok kiszol­gálását időben és folyama- osan vég'- - -<r, mert ha a ftombájnok csak egy órát állnak, a 9 kombájn eseté­ben már 50—60 hold terület aratásának*kiesésétől beszél­hetünk ... Vasas Zoltán: Huzamosabb ideje nem rendelkezünk meg­felelő tárolóhelyekkel. Táv­lati terveinkben azon kell lenni, hogy szakszerű raktá­rakban tároljunk, veszteség­mentesen.” 900 ember közös értéke A 900 termelőszövetkezeti tag védi, félti létrehozott ér­tékét; a közösség gazdaságát, , amelyhez kapcsolva kialakí­totta a saját, ma már egysé­ges rendszerét. A 475 televí­ziós készülék, a minden má­sodik lakásban megtalálható gáztűzhely, a lakások több­ségében beállított olajfűté- ses kályha, i mind-mind jel­zője a megváltozott életfor­mának és értékrendnek, amelybe ma már az is bele­tartozik Kömlőn, hogy min­den évben hat jól dolgozó termelőszövetkezeti tagot ré­szesítenek külföldi utazás­ban. Majd negyedszázadra volt szükség az új értékrend megteremtéséhez és ami ne­hezebb —, elfogadásához. Nem ment zökkenőmentesen. Igaz nem olyan „apróság­ról” volt szó, hogy mérföld helyett kilométerben kell s.ámolni a távolságot, hanem c . Vas életritmust /'"»F :j bár min.'.c" ta, hagy a régi ross2 v rendelkezett egy óriási előny- ( n. d: rre "szoktat Szigethy András j tos szállítással, versenyképes árakkal, és rugalmas, gyors kereskedelmi politikával. — Ön a közelmúltban ér­kezett vissza Svédországból, pontosabban a MECMAN- cégtől. Miről tárgyaltak, ered­ményes volt-e az út? — Sikeres tárgyalásokat folytattunk svéd partnere­inkkel, újabb szerződést kö­tünk a MECMAN-céggel. Mégpedig nagyon kedvező feltételek mellett. Hiszen, hogy csak mást ne mondjak: a szerződés 1982. december 31-én jár le, a felmondási idő öt év, 1977-ig azonban egyik fél sem mondhatja fel. Az újabb szerződés lényege pedig a következőd licencdíj ellenében a MECMAN-aluto- matika valamennyi elemét gyárthatjuk. Eddig csak két­féle MECMAN-elemet gyárt­hattunk, most mind a há­romszázötvenet. Ezenkívül exportálhatjuk is ezeket az automatikákat a szerződés értelmében a KGST-hez tar­tozó országokba is, amelyre eddig -gyakorlatilag alig volt lehetőség. Szinten marad, il­letve csak fokozatosan csök­ken a MECMAN-cég és a gyárunk közötti eddigi for­galom is. Végül a svéd cég segítségével megnyílnak vál­lalatunk előtt Pakisztán, In­dia, Egyiptom, Szudán, Al­géria, Marokkó piacai is. — Jelentősen szélesedik te­hát a gyár tőkés, illetve a dollár elszámolású piaca. Várható-e nagyobb növekedés a szocialista országokba irá­nyuló exportjukban, keres­kedelmükben? — Igen. Tárgyalásokat folytatunk Romániával, új olajkályhagyárak épülnek a Szovjetunióban, és 60 ezer darab olajúszó szállítására már szerződést is kötöttünk szovjet partnereinkkel. Ez a szám 1974-ben elérheti a 250 ezret is. — Ügy hallottuk, hogy Irán is érdeklődik a bervai olajúszók iránt. — Jók az információk. Késztermékek szállításán kí­vül elképzelhető, hogy egy olajúszót gyártó üzemet is mi szerelünk majd fel Irán­ban. — Kinyílt tehát a világ az egri Finomszerelvénygyár előtt. Egy-egy külföldi piacot azonban sokszor nehezebb megtartani, mint megszerez­ni. Mit terveznek annak ér­dekében, hogy állni tuaják a konkurrencia versenyét, hogy megfeleljenek a gyár termé­kei a világpiac igényeinek, követelményeinek? — Egész sor műszaki in­tézkedést hajtunk majd vég­re. önálló piackutató osztályt hozunk létre, amelynek az az alapvető feladata, hogy legalább két évre előbbre ismerje a hazai és a külföldi igényeket, a lehetőségeket és a feltételeket is. Ezenkívül külön műszaki csoportok dol­goznak fejlesztési terveink előkészítésén, megvalósításán. Jól tudjuk, nem kevés amit vállalunk, a feladatok, a kö­vetelmények magasabbak, bonyolultabbak, a világpia­con való helytállás mindig is nehéz volt, s ma a tech­nika korában különösen az. Biztosan lesznek majd gond­jaink, problémáink is, mégis örülünk a lehetőségeknek, és úgy érezzük, hogy vállala­tunk kollektívája képes ered­ményesen végrehajtani terve­inket, célkitűzéseinket. Kocs József 1972. április tH

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents