Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-12 / 61. szám

Pétervásáráu is összefognak írvására ama tizenkét — " Mit ígér a tiszti hivatás ? Fétervására ama tizenkét községhez tartozik, amelye­ket a népművelés bázisává kívánunk fejleszteni, s en­nek érdekében fokozottabb anyagi, erkölcsi, támogatást kapnak az elkövetkező évek­ben. A megye vezetői ezt nemrég, a Detken megtartott tanácskozáson közölték a ki­szemelt falvak tanácselnökei­vel, mégpedig abban a re­ményben, hogy a megvalósu­lás érdekében mindenütt si­kerül a helyi erőket is ösz- szefogni. A győzelemnek ez a záloga! — Mi nagyon komolyan vetti'k a Detken muf^ogal- mázott irányelveket, s haza­térve, rögtön munkához lát­tunk — mondja lvádi László, ’'étervásári tanács elnöke, . &\ nleutunk alkalmával ■ sóként látogattunk meg a r v'jyébon. — Olyannyira '"oly. í vetti'k pedig, hogy rnűvéWVMs! áll adó bizottsá­giéi itatta a volt - hely, s a közigaz- V^.’zá tartozó Er- vati r'íirrt Kisfüzes élet nek helyae- • . bb vonalakban a. továbblépés ' kell mon- ig nehéz heiy- y ii . A tartal- múv -lő tevékeny- d f '.tételed még •tottat, mert Fo- > a .-cultúrotthan rag íerecsendtoé, tője lelkese- c.-.. t ssel végzik Nincs azonban ■ épületünk e mun- nagyon szegényes, len az otthonok fel- v Pétervásárán, egy személyes terem te- .^aetetlenné a színházi estek, hangversenyek gazda­ságos lebonyolítását, Erdő- bövesden pedig, bár jóval nagyobb az épület, nem tud­juk mire ültetni a vendége­ket. Ilyenformán, pillanat­nyilag az ifjúsági klub moz­galmas életében csúcsosodik ki nálunk a népművelési munka, Endőkövesden pepiig a társadalmi események, ün­nepségek zajlanak. Ilyen al­kalmakra a Gárdonyi Ter­melőszövetkezet szállítja oda környékben lelhető széke­— Igen, s . ehhez mi is tartjuk magunkat — veszi át a szót ismét a községi tanács elnöke. — Egyelőre a pénzügyi fedezet biztosítása jelenti a gondot e tekintet­ben. Felmerült az elképzelés, hogy a mozi üzemi vállalat­tal együttműködve teremt­jük elő a pénzt, s a kultúr- ház igazgatója lenne a he­lyi mozi vezetője is! Leg­járhatóbb útnak ez látszik. Csak aztán kapunk-e szak­embert az igazgatói székbe? Fodor Lászlóra tekintek. Rázza a fejét. — Nem hagyom él a peda­góguspályát. Azt inkább hi­vatásomnak tekintem. S nem hinném, hogy a tantestület­ből bárki vállalná ! Egyenes beszéd. A helyi vezetők tudják, mire számít­hatnak. Marad valószínűleg a pályázat. Egyre többen vé­geznek már fiataljaink kö­zül népművelő—könyvtáros szakon, akad bizonyára kö­zöttük, aki gyökeret ver Pé- tervásáráa. Bővíteni, bővíteni, bővíteni.— Háromszor is mondja «St a szót lvádi László, amikor a település ku ltórotthonáról beszélgetünk. Igen, valóban kinőtte a négyezer lelket számláló község a régi kul- túrházat. S bőr alkalman­ként igénybe vehetik a mo­ziépület nagytermét egy-egy társadalmi eseményre, ebből nem lehet gyakorlatot csinál­ni Elsősorban azért nem, mert horribilis összegért en­gedi át a moenüzemi válla­lat. A Gárdonyi Géza Ter­melőszövetkezet benne tar­totta múltkoriban zárszám- Bdó közgyűlését, a egy új rendeletre hivatkozva, 1500 torint használati díjat szá­mítottak értei — Tehát bővíteni* — Igen! Távlati iervúrite, hogy hozzátoldunk a régihez, s ízléssel berendezzük. Nem csak klubszobákba, öltözők­be veszünk új bútorzatot, felszerelést, hanem a leendő nagyterembe is. A most ben­ne levőt pedig Erdőkövesd- nek adjuk, ahol a termelő- szövetkezet tölti majd meg élettel az épületet. Felmerül a kérdés persze, hogy hon­nan mindehhez a pénz? Hát mi elsősorban arra számí­tunk, hogy a megyei tanács meghagyja községünknek a múlt évi többletbevételt, ami félmillióra rúg. Ebből száz­ezret tudnánk a kultúrház bővítésére fordítani. S bi­zonnyal belesegítene a mun­kába a helyi termelőszövet­kezet, valamint a fogyasztá­si szövetkezet is! Utóbbi mél­tánytalanul keveset áldoz közcélokra településein­ken. ..J Mit mond a gazdaság vezetője Szél Ferenc, a Gárdonyi Tte elnöke, Molnár István, párt- szervezeti titkár társaságá­ban vesz részt a kerékasz­tal-beszélgetésen, s mind­eddig csendes szemlélő. E ponton azonban már neki is meg kell szólalnia. — Mi egyvttérzünk a ta- nácsvezetőkkel, hiszen akik­ről ilyen szépen akarnak; gondoskodni, azok végső so­ron a Gárdonyi Termelőszö­vetkezet üzemegységeiben dolgoznak. Az elmúlt évet elég jól zártuk. Kilencvenöt forint esett egy tízórás mun­kanapra, amely mögött el­sősorban az állattenyésztés 12 milliós bruttóhozama áll— De! Én mégis azt mondom, lassúbb ütemet szabjunk a fejlődésnek. Kezdjük a nép­művelési vezető függetlení- lésével, folytassuk a kis cso­portok bővítésével. Mi erre a célra pluszként tudunk ál­dozni. Múlt évben példáid magnetofont, lemezjátszót GAiGöcif F&zseßer-. két, s rendszerint az fedezi , -----------­a z anyagiakat. Ilyen ese- ------ ::3 J_________ m eny volt a közelmúltban a fi nőnapi rendezvényünk, pesti | műsorral, szerény vendéglá- S tással, mely alkalomra te- S lepüléseinkről négyszáz lányt $ és asszonyt hívtunk me@...| Függetlenített igazgató kell Előkerül nemsokára a pé- tervásári művelődési otthon másodállású igazgatója, Fo­dor László, akivel számba vesszük a népművelési tevé­kenység anyagi lehetőségeit. — A három település kul­turális céljaira tavaly 133 ezer forintot juttatott a köz­ségi tanács, a termelőszövet­kezet ezt nyolcezerrel, a fo­gyasztási hétezerrel toldotta meg. Ebből finanszíroztuk a „Che Guevara” ifjúsági klubot, a hímzőkört, bélyeg- gyűjtőket, ebből költöttünk a két néptánccsoportra, me­lyeknek szakmai irányítását Szabó Mária kolleganőm végzi. Elég volt ez a pénz néhány ismeretterjesztő elő­adás megrendezésére, szemé­lyi kiadásainkra, s lehető­ség szerint fedezte a könyv­tár működésével összefüg­gő kiadásokat. Etezel az ősz- szeggel idén is rendelke­zünk! S a magam portáján igyekszem a pénzt hasznosí­tani. De munkalehetőségeim Biz iskolai beosztás miatt, i igen korlátozottak, így arra| például nem vállaikozhatom,! hogy Erdőkövesd vagy Kis­füzes gondjaival törődjem, j — Tudtunkkal, a kiemelt • községekben célul tűzték kij a művelődési otthon igazga­tójának függetlenítését, így van? vettünk az ifjúsági klubnak, s biztosítottuk néhány szak­mai jellegű rendezvény költ­ségeit. Harmadik lépcső le­gyen a helyi kultúrház ki­bővítése, mégpedig, ahogy az elnök mondotta, elsősor­ban a többletbevétel felhasz- nálasáváL Beszélgetésünk később meg egy problémát felszínre ho­zott. Ivádá László tette szó­vá, de valamennyien helye­seltek hozzá. Arról van szó, hogy sem a pétervásári ál­talános iskola tantestülete, sem a 300 fős, mezőgazda- sági szakmunkásképző iskola nem vállal részt a művelődé­si feladatokból a három te­lepülésen. A helyi pedagó­gusok érdektelenül szemlé­lők kollégájuk erőfeszítéseit, van olyan, amelyik nem is járt még a művelődési ott­honiban. A szakiskola igaz­gatója, Majsdnyi László pe­dig azzal hárít el minden segítségért folyamodót, hogy tanárjai, diákjai egyaránt túlterheltek. Mit mondhatunk az utób­bira? Legcsattan ósabb vá­lasz, ha a tanácselnököt idéz- ziäu — Jő! sfkertöt könyvtá­runkban a mezőgazdasági könyvhónap megnyitója. A műsort ugyan nem tudtuk helyből kiállítani. Ám segí­tett rajtunk az egri mező­gazdasági szakmunkásképző j iskola. Onnan jöttek ki a fiatalok... 5 Nem dicsekvésként mond­ta ezt lvádi László. Némi restelkedés bújkált hangjá­ban. S csupán csipetnyi re-, meny, hogy legközelebbi | utunk sarán e tekintetben is j biztató hírekkel traktalhat bennünket. Moldva? Győző AKI látott már tisztava­tásra egybegyűlt szülőket, meggyőződhetett arról: mi­lyen büszkék ezek az embe­rek fiaikra, akiket féltő gonddal neveltek és — ha nem is minden aggodalom nélkül — elengedtek erre a pályára. Büszke rájuk a pe­dagógus, a kedves ismerős, a jószomszéd és mindannyi­an. akik legalább sejtjük, milyen felelőségteljes mun­kára vállalkoznak a fiatal alhadnagyok, hadnagyok, fő­hadnagyok. A hivatásos tisztek számá­ra a katonák nevelése, a roppant értékű korszerű technikai eszközök működ­tetése, — a sok gond mellett — természetesen sok örömet is jelent. Egyetlen más pá­lyán sincs az anyagi és er­kölcsi elismerésnek annyi fo­kozata, mint itt. A tiszt rend­fokozatban meghatározott időnként előrelép. A 22—23 évesen hadnaggyá avatott fi­atal, jóval az 55 éves nyug­díjkorhatár előtt alezredes lehet, ha közben nem is lép elő soron kívül. A kezdő tisz­ti fizetés 2600 forint körül mozog és az előléptetések, valamint a szolgálati idő arányában fokozatosan emel- i kedik. A tiszti főiskola első I évétől kezdve évenként több mint 5000 forint ruházati il­letmény jár. Minden évben 25—37 nap szabadság illeti meg a hivatásos katonát. Betegsége idején teljes fize­tést kap, családtagjaival együtt díjtalan egészségügyi ellátásban részesüL A csa­ládtagok számára is jár az 50 százalékos vasúti kedvez­mény. A szolgálat nehézsé­geit vették figyelembe, ami­kor megállapították a nyug­díjnak az átlagosnál kedve­zőbb feltételeit. A hivatásos katonát és családját megille­ti a szolgálati lakás és más egyéb kedvezmény is. A pólyaválasztó fiatalok körében népszerű a tiszti hi­vatás. Ennek bizonysága, hogy minden egyes katonai főiskolai helyre két pályázó jelentkezik, évek' óta. A ro­hamosan fejlődő tudomány és technika a haza fegyveres szolgálatában is növeli a je­löltekkel szemben támasztott mg mm A FELVÉTELI vizsgán a jelölteik fizikai állóképesség­vizsgálaton, általános tu­dás- és képességvizsgálaton, a szakosításhoz szükséges speciális vizsgálaton 5—5 pontot, összesen 15 pontot szerezhetnek. Ehhez jön a középiskolában az utolsó év végén szerzett matematika és fizika eredményjegy alapján 2—5 pont, valamint az érett­ségi bizonyítvány átlaga alapján további 2—5 pont. A felvételhez szükséges mini­mális 12 pont és az elérhető maximális 25 közötti különb­ség is azt érzékelteti, hogy niás főiskolákhoz, egyete­mekhez képest, sokoldalúb­ban vizsgálják a jelöltek al­kalmasságát. A katonai főiskolák ennek megfelelően lehetőségeket is kínálnak. A három katonai főiskolán parancsnoki, illet­ve technikusi képzés folyik gépkocsizó lövész, páncélos, tábori tüzér, határőr, műsza­ki, híradó, légvédelmi tüzér, fegyverzet, gépjármű, harc­jármű, vegyvédelmi, általá­nos hadtáp, repülő műszaki szakokon és ágazatokon. A helikopter- és repülőgép-ve­zetők képzése a Kilián György Repülő Műszaki Fő­iskolán történik. A katonai főiskolák hall­gatói a teljes ruházaton fe­lül térítésmentesen kapják az élelmezést, a lakást, az orvosi ellátást es a tansze­reket. Mindezek mellett kü­lönböző pénzbeni juttatáso­kat is biztosítanak számuk­ra. Az eltöltött évek arányá­ban illetményük 250—500 fo­rint. A tanulmányi ered­ménytől függően 100—500 fo­rint pótlékot kaphatnak. (Külön pótlék jár az alpa- rancsnokoknak). A tanulás és a közösségi munka jutal­mazására is nagy gondot fordítanak a főiskolákon. A kimenő, a kimaradás, az el­távozás és a főiskolán eltöl­tött szabad idő lehetőséget nyújt a mozgalmi életre, a pihenésre, a művelődésre éo ;~ a sportolásra. A FIATAL tisztnek, ami­kor megkezdi hivatásának gyakorlását, két diplomája van. Ez jól példázza a hiva­tásos tiszttel szemben tá­masztott magas szintű neve­lői és korszerű szakmai kö­vetelményeket Menyhárt László eiMtwmn VBZ. maidw 12« vasaraap I Niklai Géza tsz-elnök éj­jel kettőkor felkelt a fele­sége mellől. Nem gyújtott villanyt, a vaksötétben óva­tosan kitapogatózott a kony­hába. 35 éves, lenyúzottan sovány, fáradt férfi. A gáz­tűzhelyre mosdóvizet készít, a kredencből előveszi a bo­rotváló készülékét — s egy fehér üvegből rövid ha­bozás után önt magának egy csosza pálinkát. Félmeztele­nül leül az asztalhoz s bo­rotválkozni kezd. Nemsokára a felesége lép a konyhába, hálóingben, álomtól duzzadt szemmel. Nem lehet fiatalabb a fér­jénél, kissé hízásnak induló, szelíd parasztasszony. — Hány óra? — kérdezi. — Kettő. — Hová mész? — a kér­dés egyáltalán nem szá- monkérő... — Ellenőrzőm az éjjeli­őröket. — A héten már harmad­szor — jegyzi meg az asz- szony. Géza vállat von. — A halastavat is ma haj­nalban kezdik lehalászni. — Főzzek kávét? — Dehogyis, feküdj csak vissza. — Elmosolyodik. — Jó nekem a pálinka is. — Motorral mész? — Persze. — Akkor főzök kávét. — Az asszony felteszi a gázra a kávéfőzőt Ásítozik, tá­maszkodik a falnál s nézi a férjét — Hazajössz reggelizni? — Nem tudom. Igyekszem. Anna bemegy a spájzíba s kolbászt, kenyeret, zöldpap­rikát csomagol, melléje tesz egy kis sótartót, a férje bics­káját s mondja: — Tegnap hallottam a boltban: azt beszélik azasz- szonyok, nem lát el a fele­séged rendesen, kénytelen vagy a húsboltban reggeliz­ni. — A hűsboltban? — Géza elnézően mosolyog. — Nincs ott semmi ennivaló. — Elég az, hogy bementéi és megkérdezted. — Az asz- szony kiönti a kávét, meg­cukrozza, elkeveri a cukrot, úgy teszi a férje elé. — Nem értem rá haza­jönni — mentegetőzik Géza. — Isteni ez a kávé! — A feleségére néz. — Ez a hét még nehéz lesz, aztán egy kicsit fellélegezhetünk. — Persze — mondja csön­des beletörődéssel az asz- szony. Géza közben mosa­kodni és öltözködni kezd. Anna beszéd közben a kony­hában álló szekrényhez lép s odakészít Gézának egy tiszta inget. — Tavasszal sok a munka, mert vettek. Nyá­ron sok a munka, mert arat­tok. Most sok a munka, mert betakarítotok. Télen majd sok lesz a munka, mert számoltok... A gye­rekeid úgy nőnek fel, mint a félárvák. — Ez a hét még nehéz lesz egy kicsit... — kezdi Géza szórakozottan, aztán rajtakapva önmagát, nevet egy kicsit. — Igen, ezt hallom tőled pontosan tíz éve: ez a hét dúl s megpillantja az aszta­lon az otthon felejtett regge- lizöcsamaigot. Elkeseredet­ten, tehetetlen fájdalommal nézi. Szeptemberben még korán hajnalodik. Mire Géza a motoron kiér a halastóhoz, már sejtelmesen csillog a víztükör s jól látszanak a körvonalak. A parton áll egy halászkunyhó, előtte hatal­mas vékák, és egy mérleg. Valamivel távolabb teher­autó vesztegel, a sofőr a kormányra borulva szundi­kál. A kunyhó előtt a farön­kön Andris bácsi üldögél, az még egy kicsit nehéz lesz. 11 Ebédelni hazajössz? — Persze, feltétlenül Géza bőr lemberdzseket vesz az inge fölé, fölcsatol­ja a bukósisakját s kifelé indulna — de a felesége elébe áll, csókra nyújtja az arcát. Géza az ajkával meg­érinti a homlokát s távozó­ban mondja: — Feküdj vissza! Nem ám elkezdesz valami nagy­mosást! Anna az ajtóból bámul ki a sötétbe, ott hallgatja, amint felbúg s eltávolodik a mo­tor zugas, Aztán Vissza tor ­öreg csősz egy cső kukori­cát morzsolgat. — Jó reggelt, /yndris bá­tyám — köszön Géza s ke­zet nyújt. — Mi újság? — Jó reggelt, Géza — az öreg nehézkesen feláll, s a tó felé int. — Elkezdtük. Géza körülnéz. — Selyem Zsiga itt van? — Itt. Ö volt az első. A part felől egy férfi gyors árnyéka indul feléjük, egy ideig csak a cigaretta parazsa látszik. 38 éves, jól­öltözött: nyakken dős, félci- pős férfi. A motorra öltözött Géza mellett úriembernek látszik. Kezet fognak. — Szer­vusz. — Hányán vannak? —‘ kérdezi Géza. — Négyen. — Mindnyá­ján elindulnak a part. feléj Zsiga szakadatlanul beszél. Gyorsan. lendületesen s könnyedén, hogy azt érez­zük, még százennyi ötletet tudna kirázni a kisujjábóL — Te, Géza, halálos vétek ezt a halat eladni a ven­déglátóiparnak. Mi dolgo­zunk, mi vesződünk vele, mi vállaljuk a kockázatot, s ők fölözik le a hasznot. Nyit­ni kellene egy halászcsár­dát, valahol a kitérőnél, az E 5-ös út mellett... — A tó vizén látszik a két csó­nak: egymástól harminc méter távolságra eveznek s húzzák maguk között a há­lót, de ezt nem látni, csak a víz gyűrűzéséből lehet sej­teni. Állnak a parton, Géza szótlanul nézi. Gyönyörű lát­vány. Zsiga beszél: — Az egész személyzet kikerülne a mi tagjainkból... Ma már halálos vétek a tsz-eknek a nyers terméket eladni, a fel­dolgozáson van az igazi ha­szon ... Én már félig-med- dig csináltam egy kalkulá­ciót — es Zsiga a zsebéből előveszi a noteszát, de Géza megállítja: — Nem tudnánk egész évben ellátni hallal. — Csinálnánk még egy halastavat. Vagy kettőt —, de Zsiga sértődés nélkül visszateszi a noteszát. — Vagy konzervüzemet. Egy kiló halból tíz halá&zlé- konzervet... — Most sürgősebb dol­gunk van! Azt a főtengelyt próbáld megszerezni. — A méltóságos úrnak nem sikerült? — Zsiga örül a feladatnak. (folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents