Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-11 / 60. szám

PSVCHO A film végén jön az a bi­zonyos erős idegzetű, az idegrendszer és a lélek be­tegségeit ismerő férfi és megmagyarázza a vizsgáló- bírónak. meg persze nekünk is, hogy ez a filmbeli fiatal­ember a szeretet és gyűlö­let féktelen önzését élve, sok-sok sokkoló hatás után követte el tetteit. A néző ki­jön a moziból, a látottak és hallottak után borzadva kér­dezi: hogyan lehetséges mindez egy emberen belül? És a kérdést azért teszi fel ismételten, mert szorongva és sandítva magára is gon­dol, meg eszébe jutnak olyan gyilkosságsorozatok is — például az évekkel . ezelőtti csikágói ápolónősorozat —, amelyek arról árulkodnak, hogy ez az Alfred Hitchcock nemcsak a levegőbe beszél ezekkel a bűnügyi filmek­kel. A néző a szigorúan tizen­nyolc évesek kategóriájába tartozik, igyekszik megnyug­tatni magát, mielőtt a néző­téren helyet foglalna, hogy ez csak film, játék, nem is biztos, hogy így é# ez meg­történhetik, vagy megtör­tént. De Hitchcock nem azért mestere a bűnügyeknek, a horrornak, amit magyarul borzadálynak, vagy rémület­nek, túlfokozottan talán iszonyatnak fordíthatnánk la­tinból, hogy ne tudná: a nézőt kondicionálni kell, az atmoszférát, a levegőt meg kell mérgezni a magány, a különösség, a félelem és a félés legegyszerűbb mozdu­lataival, mozzanataival, mon­dataival, hogy aztán az em­beri szándékok kereszteződé­sében bekövetkezzék a meg­ismételhetetlen. Marion me­nekül maga elől és ballépé­sének következményei elől, Megjelent a JELENKOR márciusi száma Az élő Janus címen har­madik hónapja olvashatjuk az első nagy magyar huma nista költő életművét be mutató összeállítást a pécs folyóiratban. A dicsőítő éne kék és az elégiák után ; márciusi számban az épig rammákból kapunk ízelítő Csorba Győző fordításában Külön összeállítással kö szönti a folyóirat a Pécset élő 70 éves Bárdosi Német) Jánost; verseinek fsokra, a; idős mestert üdvözlő írás éi Tüskés Tibor tanulmányi kapott helyet az összeállí fásban. Bertha Bulcsu interjúsom zatában ezúttal Simon 1st vánnal folytatott beszélge tést; ehhez kapcsolódik i költő új verse. A szépprózai rovatbal Hallama Erzsébet és' Mé szöly Miklós elbeszéléséi továbbá Kolozsvári Grand pierre Emil önéletrajzi re gényének részletét olvashat juk. A Balaton-szociográfii új részlete a tóparti üzemel munkájával foglalkozik. Figyelmet érdemel Bük kösdi László művészeti írá sa Fürtös György kerámiái ról; ehhez kapcsolódik szám illusztrációs anyaga is a Pécsett élő fiatal művés néhány alkotásának fotorep rodukciójával. Amerikai film Norman ezt észreveszi, pár­beszéd zajlik le kettőjük kö­zött, mindkét ember szoro­san egymás mellett marad, egymásnak kiszolgáltatva, hatva egymásra. A rendező a szándékot nyíltan nem árulja el előttünk, nem adja ki nekünk a megoldás kul­csait. A gondos részletezés­sel előadott események és cselekmények mindig ott szakadnak meg, ahol a ré- míszgetésen és a rémületen is túl érdekes lenne a lélek átöltözése, az idegrendszer váltása. A megoldások meg­lepetésként érkeznek, a ké­pek nem változnak és nem váltanak hatástalanul, s há­lát adunk a magyar film- forgalmazásnak, hogy épp egy tucat esztendővel ké­sőbb hozta be hozzánk ezt a filmet, keletkezése után. Az előzetesek azzal vi­gasztalják a közönséget a horrorfilm hatását lekicsiny- lendő, hogy a mai ember azért ül be a moziba az ilyen filmekhez, hogy vé­gignézzen egy abszurd ese­tet, amely vele nem eshetlk meg, mert a modern ember, a jól szervezett államban és az eléggé sűrűn egymás mel­lett élő emberek társadal­mában biztonságban érezhe­ti magát, védve hasonló gyötrelmektől és lehetősé­gektől. Az indokolást hamis­nak érzem. Az ödipusz- komplexum óta az emberi lélek és az emberi idegrend­szer szélső határai szépsze­rével az ismeretlenségig ki­tágultak, Freud rávilágítá- sai óta minden elképzelhető, ami a szeretet és gyűlölet szenvedélyében megfogan­hat. Anthony Perkins-nek van­nak pillanatai, amikor fé­lelmetesen érdekes arcrán­gással jelezni tudja a rend­kívüli állapot közeledtét. Az imbolygó gumijárás, a szem­mel történő támadások, a logikátlan védekezés, az oly­kor megzavart összpontosítás nemcsak rendezői ötletek eredménye, a színész igyek­szik azonosulni alakítandó hősével. John L. Russel szür­ke képei és Bemard Herr­mann zenéje szoros össze­függésben állnak a téma ad­ta céllal: ráijeszteni a né­zőre. (farkas) Lábatlani hímes tojások S™»” tónak mintegy 8 ezer darabból álló néprajzi gyűjteménye van. Házi múzeumának polcain számos országból való hí- mestojás-gyűjteményt is őrit. Érdekesség, hogy Szántó István felkutatta a több száz éves hagyományokon alapuló helyi, úgynevezett petrezselymes tojások készítési módját. Ilyenkor, húsvét előtt ő maga is készít ezekből a petre­zselymes hímes tojásokból. (MTI foto — CS. Nagy Lajos) Béta László egri studiotárlatáról Ismét hallat magáról a Megyei Művelődési Központ képzőművészeti stúdiója, amely műhely és szereplési lehetőség az érdeklődő fia­taloknak. Az intézmény Knézich utcai klubtermében nyílt kamarakiállítás e hé­ten az egyik köri tag, Bóta László lemezmunkáiból. Húsz forrasztásos technikával ké­szült szoborvázlat, illetve domborítás adja a tárlat anyagát, vall a művészet tit­kaiba betekintést kereső ifjú ember formakultúrájáról, íz­lésvilágáról. Van már kitaposott ösvé­nye nálunk, e technikának. Elég talán Kamotsay István­ra, Vilt Tiborra, vagy az éles, merev vonalak rend­jében lírát ötvöző Meszlé- nyi János művészetére utal­nunk. A szobrászati ambí­cióval áldott Bóta László legjobb darabjai, mint a Hemingway-portré, vagy a Villon-fej, az ilyesféle ha­gyomány tiszteletéről, meg­érzéséről tudósítanak. Prob­léma ott mutatkozik inkább, amikor kellő mesterségbeli megalapozottság nélkül for­mai kísérletezésre szánja magát a kiállító. Ilyen eset­ben szimbolikájához sem ta­lálni kulcsot, miként Háború című lemeze szolgál erre bi­zonyítékul. Az sem mindegy vala­mely alkotás megítélésében, hogy művön belül milyen a felület megmunkálása. Vagy­is mit tart kiemelendőnek, illetve elhanyagolhatónak a mintázó. Ilyen szempontból hibás az őfelsége lovagja cí­mű kompozíció, miután funkciótlanul természethű zászlós kopjál illeszt Bóta az erősen elvonatkoztatott fi­gura kezébe. Megkívántalak továbbá egy-egy munkánál, hogy a mozgást, dinamiz­must feltételező tárgyak, helyzetek valóban lendületet sugalmazzanak. Ez hiányzik a Kocsihajtó-bóll Amit végül figyelmébe ajánlhatunk a fiatal kiállí­tónak: nemesítse tovább munkásságában azokat a vo­násokat, amelyek általunk is kiemelt műveit jellemzik. S ne feledje, hogy az előreha­ladás feltétele mindenkor az elmélyült stúdium. ! (m. gy.) vv*: ■. J Ferde szemmel Divat mostanában a vezetőket szidni. És általánosítani, ízelítőnek csak egyet a sok közül: Jön a panaszos. Régóta vállalati dolgozó, tulajdonkép­pen személyes sérelmeit adja elő. Fő problémája, hogy ke­vesebb prémiumot kapott, mint társa. — 0 sem dolgozik jobban és többet minit én. — Ezt nem maga jogosult elbírálni. — Jól is nézünk ki, ha mór itt is ezt mondják! De, akik elbírálják, azok ugyan miféle csodabogarak? Emberek ők is, éppen olyanok, mint én. — Ebben igaza van. Vezetők, több ember tevékenysé­gét tudják összehasonlítani. Senki sem képes önmagát tár­gyilagosan megítélni. Egy ideig nem szól, csak bosszankodik. .'Zsebkendőjével megállós nélkül az orrát törli. — De ha ilyen mérvű a sérelme, miért nem jelentkezett be az igazgatóihoz? — Hová? Az igazgatóhoz? Minek mennék én oda! Egyik kutya nem eszi meg a másikat. Ennek is, — mint minden szentnek maga félé hajlik a keze. — Meggyőződött mór erről? — Meggyőződni! Az én igazgatóm olyan ruhákban jár, hogy a szövet métere annyi, mint az én fele fizetésem. — Ha trehányul, lomposan járna, akkor meg azért szól­nák meg. A maguk vállalatához nagyon sok vendég jön. A kemény nyakú fehér ing nem kényelmes viselet... — És az autó? Most vett RenauJt-t — Ügy tudom, magának is van autója. — Egy ócska, használt Volkswagen..: Kényelmetlenül krákog és újra az orrát törli. Fél szem­mel jobban rám sandít. Gyanús leszek neki, hogy a kocsit kérdeztem. — Mennyit dolgozik a maga igazgatója? Mégis! Úgy értem; naponta hány órát? — Azt mondják, néha tizenkettőt is. De milyen munka az, kérem? Az is meló már, amikor valaki külföldi ügyfe­lekkel komyakoeik, meg szürcsöli a kávét? — De ha rossz üzletet köt az igazgató, annak maga is megissza a levét! — Még szép, hogy nem köt rossz üzleteiket! Annyit már csak el lehet várni havi hatezerért, hogy jó üzleteket kössön.. J Elhallgat. Cigarettát kapar elő, rágyújt. Mélyet, hosszan szív, látszik, hogy valamin töri a fejét Megelőzöm a kér­déssel: — Mennyit keresett a múlt hónapban? — Háromezret — És maszekban? Megint rám sandít és azt mondja: — Mi már találkoztunk valahdl, ugye? — Bólintok. — Olyan kettőt hozzákapartaim. De az talán nem bűn, hogy melózik az ember... Szóval, mi lesz akkor az én panaszommal? — Menjen be csak az igazgatójához és először neki mondja el a bánatát. Nem olyan ember az, hogy ne merne bármelyik munkásának a szemébe nézni. ítélje majd meg tárgyilagosan. És ne csak a ruhaszövetét nézze... . I , Szalay István 0 JimUM Ü72. március 11., szombat § ^ Alvaro a bankrablások ^ szakavatott mestere volt. A hat év alatt, amióta a szak- í mában volt, egyetlen hibát sem követett él, ujjlenyoma- 1 $ ta nem szerepelt a rendőrségi $ nyilvántartásban. Nem tar- $; tóztatták le, mi több, nem is keveredett soha gyanúba. Igen, Alvaro profi volt. Sammy Rasmussen sem volt éppen rossz szakember, noha egyszer-kétszer már nács mögé került. Ez azon­ban nem zavarta A1 varót, társul vette Nemzeti Ban kifosztásaikor. A bank tíz­től fogadta tíz­féléit, Ölt perccel később már vatameny- nyi üzletfél és tisztviselő az előcsarnokban sorakozott, far- kasszemet néz­ve a fenyege­tő revolvercső­vel. Tíz óra nyolc perckor a két táska tele volt pénzzel, s ezzel vége is volt a munká­nak. Akkor azonban Ras­mussen hibá­zott. Amikor Alvaro elment mellette, félre­állt. Ez a pilla­natnyi óvatlan- ság elég volt ahhoz, hogy a bankőr előránt­sa fegyverét, el­dördült a lövés, és Ras­mussen a vállához kapott. Még egy dörrenés hallatszott, és a bankőr a padlóra zu­hant. Miközben menekültek, Ras­mussen jajgatott. — Mégiscsak sikerült — nyugtatta Alvaro. — A pénz a miénk, és ami a fő, ki­másztunk a csávából. Alvaro már jó néhány hó­napja kibérelt egy villát ga­rázsostul jó messzire a vá­rostól. Úgy tervezte, itt hú­zódiik meg, amíg elül a lár- s a rendőrök abbahagy­ják az utak figyelését. Ami­kor megérkeztek, Rasmussen tántorogva, halálra váltan lépett ki az autóból. Alvaro a garázsba hajtotta a gép­kocsit, utána ő is a házba si­etett. Roskadozott a két óri­ás táska súlya alatt. Rasmussen lehanyatlott a díványra, arca lázban égett, reszketett. Ingét már átitat­ta a vér. Alvaro megnézte a sebet — Súlyos? — nyögdécselt Rasmussen. — Eléggé, Sammy. A golyó a sebben maradt. — Hozz orvost! — Lehetetlent kívánsz. Azonnal jelentené az esetet a rendőrségen. Elmegyek a gyógyszertárba, veszek kötést. Az a legfontosabb, hogy el­állítsuk a vérzést. Néhány nap múlva jól fogod érezni magad, akkor felkerekedünk, elmegyünk Mexikóba, és ott a legjobb orvossal vizsgál­tathatod meg magad. Jó? Rasmussen azonban nem felelt, elvesztette eszméletét. A vérzés csak nem akart elállni. A helyzet mind ag­gasztóbb volt. ALvaro azon­ban nem hagyta, hogy bár­mi is akadályozza a munká­jában. Telefonált bűntársá­nak, aki hajlandó volt be­cserélni az ellopott bankje­gyeket. Ezeknek a számát ugyanis ismerte a rendőrség. A fickó azonban nem volt otthon. Alvaro gyorsan döntött. Rasmussen egy­két órán belül meghal, akár kerít orvod, akár — Fölragadta a táskákat, és né­hány perccel később már az országúton száguldott gépko­csijává!. A legközelebbi mo­telben megállt, és újra fel­hívta Cibelest. — A pénz nálam van. —* suttogta a kagylóba — Rendben — hangzott a válasz. — Holnap keress fok — Nem várhatok, még ma szükségem van a pénzre. Tíz százalék-kai többet adok, ha azonnal hozod a lóvét. — Rendben van. Hol vagy? — A Grand motelben. Ro­nald 'Winkle néven vettem ki a szobát. Siess! Este hét óra volt. Alvaro a tv-t nézte, amikor valaki kopogtatott, és az ajtóban megjelent Rasmussen. Ép kezében revolvert tartott. — Sammy! — Magamra hagytál, hogy dögöljek meg! — Várj, Sammy, mindent megmagyarázok... Ekkor Rasmussen háta mögött felbukkant egy hívat­lan, kíváncsiskodó vendég. — Mi történt itt? — ér­deklődött. Rasmussen megfordult, és Alvaro ügyesen kihasználta a pillanat adta lehetőségét, elővette a revolverét, és lőtt. Rasmussen hang nélkül a padlóra zuhant. A folyosón hangzavar tört ki rohanva érkezett a mo­tel igazgatója. — Ez itt — mutatott Al­va ró Rasmussenre — betört a szobámba, és revolverrel rám támadt. Meg kellett vé­denem magam. Azt követelte tőlem, hogy vigyem el a gép­kocsimon. mart menekül a rendőrség eiji» ♦ I — így volt — bólogatott a tolakodó vendég. — Láttam, hogy ez az ember revolvert tartott a kezében, és fenye­getődé tt. — Hívom a rendőrséget —. szólt az igazgató. — Kereskedelmi utazó va­gyok — magyarázkodott tíz perccel később Alvaro a rendőrfélügyelőnek. — Mi­vel sokfélé utazom, minden eshetőségre felkészülve fegy­vert viszek magammal. Lát­ja, ma kiderült, hogy na­gyon is szükségem van rá. — Van fegyverviselési en­gedélye? — Nincs. — Jöjjön vélünk. A rendőrállomásra vittäB^ de Alvaro nem aggódott, Rasmussen nem beszélhet* többé. Az idő múlt Vggite ta a rendőrfőnök — Elmehetek? — kérdezte Alvaro. Most először érzett félelmet, látva a rendőr pil­lantását. — Addig nem, amíg nem tisztázunk néhány aprósá­got. Megkaptuk a választ a ballisztikai osztályról. Az il­lető, akit megölt, részt vett a Nemzeti Bank kirablásá­ban. Az ön revolverében le­vő golyók viszont azonosait azokkal, amelyeket a megölt bankőr testében találtunk. Tud en-e magyarázatot ad­ni? Alvaro profi bűnöző volt. ezért jól tudta, hogy elérke­zett a v^j.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents