Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-11 / 60. szám

A lakosság és a tanácsok bankja Uj feladatok előtt az Országos Takarékpénztár Tüzérek tüzeiőáliásban A múlt évben — mint is­meretes —, a kormány át­szervezte a régi bankrend­szert: megszűnt a Beruházá­si Bank, amelynek szerepkö­rét, a kiemelt beruházások finanszírozását az új Állami Fejlesztési Bank, az állami vállalatok és szövetkezetek pénzügyi műveleteit pedig a Magyar Nemzeti Bank látja el. Ugyanakkor az OTP is más jellegű pénzintézetté vált a bankreform következ­tében: az 1968. január 1-e óta a tanácsi lakóházberuházá­sok mellé újabb tanácsi bank­feladatokat kapott, nevezete­sen a tanácsok és a taná­csokhoz tartozó vállalatok, intézmények fejlesztési és költségvetési alapjain levő pénz kezelését, s az azok fel- használásával kapcsolatos, összes pénzügyi műveletet itt végzik tavaly július óta. Koncentráltabb, áttekinthetőbb pénzgazdálkodás Az átszervezést praktikus szempontok indokolták. Az­előtt ugyanis a tanácsoknak, s a hozzájuk tartozó válla­latoknak, intézményeknek egy-egy komplex, összetett feladat megvalósítása, pénz­ügyi lebonyolítása érdekében három bankkal kellett kap­csolatot tartaniuk, levelezni­ük. A költségvetési alapokat tudniillik, a Nemzeti, a fej­lesztési alapokat pedig a Be­ruházási Bank kezelte, s a lakásberuházások ügyé­ben meg az OTP-vel állottak kapcsolatban. A már körvonalazott, új bahkszervezet létrehozásával koncentráltabbá, áttekinthe­tőbbé vált a pénzgazdálko­dás. A tanácsok vonatkozá­sában például — a korábbi­aktól eltérően —, ma vala­mennyi pénzügyi eszköz, költ­ségvetési és fejlesztési, egyet­len banknál, az OTP-nél áll rendelkezésre. Ezáltal jelen­tősen lerövidültek a külön­féle pénzügyi műveletek, s egyben a kisebb és nagyobb jelentőségű döntések előké­szítéséhez gyorsabban sze­rezhetnek információkat a tanácsok, valamint vállalata­ik és intézményeik. Ugyan­akkor — a központi keretből rendelkezésre álló tanácsi hi­telből — egy-egy fontos fej­lesztés, feladat megvalósítá­sához, szükség esetén a ki­sebb anyagi erőhöz hitelt is tudnak nyújtani. Ezeken túlmenően sokolda­lúan segítik az OTP-fiökoka tanácsi gazdálkodást, amely a javaslattételtől a bánkellen- őrzésig terjed. Ennék követ­keztében a tanácsokkal való együttműködést még számos vonatkozásban továbbfejlesz­tik. így például lehetőségük lesz a tanácsok területfej­lesztési elképzeléseit is job­ban figyelemmel kísérni, s így mód nyílik a kommunális Megdicsérték építőket az e r Most záródott le hivatalo­san az átadási-átvételi eljá­rás a gyöngyösi 8/A lakóte­lep 150 személyes óvodája és 60 személyes bölcsődéje ügyében. A jegyzőkönyvből idé­zünk: „A kivitelezés minő­sége jó.” Ennél a kitételnél ott szerepel a megyei mű­velődésügyi osztály dolgozó­jának az aláírása — Bógyi Kálmán. A Heves megyei Beruhá­zási Vállalat megbízottja, Tóth Sándor pedig így ösz- szegezte a véleményét: „Az épület belső terében a kivi­telező az összes hiányokat pótolta, így a belső teret hiánymentesen vettem át. A létesítmény kivitelezése az átlagon felüli minőségben készült el, amelyért ezúton is köszönetét mondok az üzemeltetők nevében is.” A címzett pedig a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat. A felsorolt tényékhez azonban oda kívánkozik még néhány mondat. Például: eddig elég sok kifogás me­rült fel az állami építőipari vállalat munkájával szem­ben. Ügy tűnik, most vala­miféle fordulópont követke­zett be. Bizonyítani akarnak az építők: becsülettel igye­keznek helytállni. És erős- ködnek, a mostani példa nem marad meg kivételnek, hanem ez lesz az általános, a jellemző a jövőben. Ugyanis kezdi kibontakoz­tatni lehetőségeit az a moz­galom, ami a vállalatnál a hatvani építésvezetőséghez tartozó Borosi János nevé­hez fűződik. Célja a kezde­ményezésnek a létesítmények hiánymentes átadása. Ezért a garanciát maguk a mun­kások vállalnák. Már beje­lentette a szerelőipari fő­üzem minden művezetője, hogy követik a példát. TÜhat nemcsak új szelek fújdogálnak már az állami építőipariak háza táján, ha­nem megnyugtató eredmé­nyek is születnek. Miután a hangoztatott törekvések és az első bizonyságok nagyon a kedvünkre valóak, mert mindannyiunk érdekeit szol­gálják. szurkolunk #z épí­tőknek. Kívánjuk, a mostanihoz hasonló jegyzőkönyvek ké­szüljenek minden műszaki átadáskor. Az sem baj. ha a dicséret még hangosabb lesz a mostaninál. (gmf) feladatok megoldásában való hatékonyabb együttműködés­re. Háromszoros pénzforgalom — ugyanazon a helyen... A megváltozott, kibővült funkciónak megfelelően új szervezeti felépítésben dol­goznak 1972-ben az OTP- fiókok. A Heves megyei igazgatóságon is két alapvető részre tagozódik a tevékeny­ség: a lakossági, valamint a tanácsi és kommunális ágaza­tokra, amelyek élén a két igazgatóhelyettes áll. (Koráb­ban csak egy helyettese volt az igazgatónak. Ugyanakkor jelentősen megnőtt — megháromszoro­zódott —, a megyei' fióknál kezelt pénzforgalom is. Tud­niillik korábban kb. 300 mil­lió forint volt az egyéves pénzforgalom, vagyis az az összeg, amit a tanácsok meg­bízásából kezeltek, ebben az évben pedig egymílliárd- egyszázmillió forint a ter­vezett, amely elsősorban a már említett tanácsi bank szerepkör miatt növekedett így meg. Az OTP Heves megyei Igazgatóságának vezetői és dolgozói, tisztviselői felké­szültek a megnövekedett fel­adatok ellátására, s az ed­digi tapasztalatok megnyug­tatóak. Van azonban egy olyan, nem éppen lelkesítő körülmény, amiről nem is az OTP vezetői és dolgozói be­szélnek, hanem inkább a kí­vülálló ügyfélnék tűnik fel: a megyei fiók kinőtte a ko­rábban pontosan rászabott ruhát. Magyarán arról van szó: rövid a pult, az ügyfelek fogadósára szolgáló tér. Nem mintha a felelősségteljes posztokon dolgozó pénzinté­zeti tisztviselők munkahelyi körülményei a legideáMsaíb- bak lennének, hiszen az 56 dolgozó számára tervezett he­lyen 104-en dolgoznak jelen­leg A tanácsi szervek már fog­lalkoznak a megyei fiók jobb, a kibővült szerepkörnek, saz egyre növekvő lakossági te­vékenységnek is jobban meg­felelő elhelyezési feltételek megteremtésével. Erre ma már kétszeresen okuk van: egyrészt a lakosság bank­ügyeinek kulturált intézésé­ről, e feltételek biztosításá­ról van szó, másrészt az OTP ma már nemcsak a la­kosság, hanem a tanácsok bankja is. Faludi Sándor Tűz! — Hangzik a vezényszó, és a következő pillanatban felé a nagy súlyú lövedék. Hogy mennyire hideg a hajnal a tavaszias időjárás ellenére, azt azok tapasztal­hatják, akik hajnali három órakor kelnek és felkapasz­kodnak a terepjáróra, — erre a hatalmas, több ton­nás, nagy teljesítményű mo­torral hajtott „masinára” —, hogy bevessék magukat ve­lünk a hegyekbe. Sötét van, vacogunk és himbálódzunk. Közben azt sem tudjuk, mer­re járunk, a dunántúli dom­bokon, de hogy nem műúton haladunk, az biztos, mert a Mihályi József vezette jár­mű, gyakran sitopol, forgo­lódik, árkokon, vízmosáso­kon keresztül visz vala­mennyiünket a megadott cél, a tüzér gyakorlótérre. — Itt ágyúk vannak —■ mondja valaki váratlanul a már pirkadó hajnalban, ami­kor elhagyva biztos „támasz­pontunkat”, gyalog folytat­juk utunkat a harci eszkö­zökkel felszántott terepen. S valóban! A domb rejtő ölei­ben húzódnak meg a tüzér­alakulat ütegállásai. Párától nedvesek a csövek, a kato­nák sisakjai, a fegyverek. Mint kiderül, többségük itt töltötte az éjszakát is, ágyú­talpakon, meg ki hol tudott, ott aludt, hogy kéznél le­gyen, ha elhangzik az utol­só foglalkozásra szólító pa­rancs. Kéthetes gyakorlatot tartatlak ezek a fiúk, akik néhány hónappal ezelőtt még csak filmeken, vagy fo­tókon láttak ilyen ágyúkat, sorozatvetőket, most /pedig magabiztosan, s nagy gond­dal kezelik azokat. A parancsnok kísér ben­nünket,' arról beszél, hogy elégedett a beosztottjaival, mert rövid időn belül elsa­játították a szakmai tudni­valókat, és eddig jelesre vizsgáztak a feladatok tel­jesítéséből. Később csak de­rült csodálkozásunkon, ami­kor a jól álcázott sorozatve­tők rejtekhelyét nem tudjuk felderíteni. Pedig csak méte­rekre vagyunk tőle. Ott a domb — mondja segítőén, s mint tapasztaljuk, valóban alatta bújnak meg a hatal­mas testű, egymásra épített csövek. Az egykori katyu- sákra hasonlítanak, de at­tól bőven többet tudnak: gombnyomásra fordulnak a kívánt irányba a tokcsőből álló fegyverek. Kevés idő marad a csodál­kozásra: parancs hangzik. Rádión jön az utasítás az előrevonulásra. Vezénysza­vak röpködnek, összeütőd­nek a lövegtalpák, bömböl­ve meglódulnak a terepjá­rók, hogy újabb terepsza­kasz foglalására vigyék az alakulatot. Mi is kilométe­reken át himbálódzunk to­vább, majd kíváncsian fi­gyeljük a dombtetőn, a pa­rancsnoki harcállásponton tevékenykedők munkáját. Tisztek, tiszthelyettesek, tisztesek, sorkatonák hajol­nak a térképekre, műszerek felé. Berregnek a telefonok, távírók, az automata műsze­rek. Nagyon fontos feladata célok felderítése, — magya­rázzák — mert e> nélkül nem eredményes a tüzérség mű­ködése. A legnagyobb pon­tossággal kell a lőelemeket kiszámítani és megadni, hogy időben a megadott célra irá­nyuljanak és találjanak a lövegek. A célokat a felderí- tők kutatták fel az éjszaka során, fény- és hangmérés­sel állapították meg ponto­san helyüket. A sátorban, ahol meleg teával kedveskednek ven­déglátóink, közben a vezér­őrnagy a felvetődő kérdé­sekre válaszolgat. Azt hang­súlyozza. hogy a modern harcászatban a tüzérség to­vábbra is fontos helyet, fel­adatkört foglal el. Lő távol­sága és hatása megnöveke­dett a múlthoz képest. Talá­óriási erővel röppen ki a eéí (MTI foto) lati biztonsága nagy, mozgé­konysága szinte felmérhe­tetlen. A sorozatvető például, mire bemérték volna, képes elmozdulni és más helyről folytatni a tüzelést. A felde­rítők pedig akár még heli­kopterről is vezényelhetik, ad. hatják a tűzparancsokait. A Magyar Néphadseregben a tüzérség nagyon fontos fel­adatot tölt be, soha nem szorult háttérbe, mint ahogy a látottak is, ez a nagysza­bású komplex éleslövészeti gyakorlat is igazolja. A beszélgetést a figyelő­ponton folytatjuk tovább, mert tüzet vezényelnek a pa­rancsnokok. „58-as cél... egy.es, érti.. 1 vétel... nyug­tázza. .. tűz...” — recseg az ultrarövid adó-vevő, s pilla­natokon belül megremeg még a föld is. Hatalmas dörrené­sek verik fel a csendet, s a távolról kiröppennek a nagy súlyú robbanótestek, elzúg­nak fejünk felett a rakéták is, hogy a szemközti domb­oldalon becsapódva lángba borítsák a földet, szétzúzzák egy csapásra a célokat. Valamennyi lövedék célba talál. ’ Félelmetes rombolást tud­nak végezni, ha egyszer er­re kötelezi a sors őket... Fazekas István Mérlegen: az időjárás A csapadékszegény tél károkat okozott a mezőgazdaságnak Március elsején a tavaszi hónapba léptünk. Ez a tava­szias időjárás azonban már néhány héttel korábban megkezdődött. Az utóbbi évek évszakainak időjárását általában a normálistól elté­rő viszonyok jellemzik. Az utóbbi években nem tapasz­talhatjuk, hogy márciusban a fokozatosan beköszöntő bimbófakasztó tavaszt kelle­mes átmenetben követi a meleg és kánikulákkal tarkí­tott nyár, azt pedig lezárják a mérsékelten meleg, gyü­mölcsérlelő őszi hónapok. Az utóbbi évek teleinek hőmér­sékleti és csapadékviszonyai is merően eltérnek a megszo­kottól. A tavaszi időjárás, az elmúlt években erősen kito­lódott május elejére, majd pedig átmenet nélkül,, hirte­len nyárias hőmérséklet je­lentkezett, amely vagy túl csapadékos nyárral (pl. 1970- ben), vagy pedig túl száraz nyárral (pl.: 1971.) folytató­dott. A szép, enyhébb napfé­nyű és hőmérsékletű őszi hónapokat is többször meg­zavarták a tartós esőzések és korai télies fagyok és ha­vazások, amelyek az eredő szőlőkben rothadásokat okoz­tak és idő előtti kényszer­szüreteket eredményeztek. Mindez a bor minőségét erő­sen rontotta. A telek sem az igaziak mostanában. Vagy korán kezdődnek, és erősen benyúlnak a tavaszba, vagy pedig enyhe hőmérsékletűek, és nagy hőmérsékleti inga­dozásokat mutatnak. Előfor­dul, hogy csaknem hómen­tes és csapadékban szegé­nyek, mint az idén. Az időjárási rendellenessé­geket leginkább a mezőgaz­daság sínyli meg. Az idei telünket elsősor­ban a nagymérvű csapadék- hiány jéllemzi. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az az összehasonlításos adatszol­gáltatás, amely azt mutatja, hogy az 50 éves csapadékát­lag a november, december, január és február hónapok­ban 153 mm volt, amíg az elmúlt tél fenti hónapjaiban mindössze csak 84,2 mm csa­padék hullott le. Ez a közel 70 mm-es csapadékhiány, bár nem sok, de az elmúlt száraz nyár és ősz után még­is kritikussá válhat, mert mintegy másfél hónapi átlag- csapadék-mennyisegnek felel meg. Ä téli hónapok napi közép­hőmérséklete az utóbbi 50 évben 1,7 C volt, mig az el­múlt néhány hónapban 4,9 C fok, ami napi többletben 3,2 C fok. Ez a hőmérséklet-kü­lönbség érzékelteti azt a nor­málistól eltérő különbséget, amelyet téli enyhe napokban éreztünk. Napközben 13—15 C fok hőmérsékleti maximu­mok is jelentkeztek. Ezek a meteorológiai mérőszámok minden tájékozott mezőgaz­dasági szakember számára magukért beszélnek és kellő tájékoztatást nyújtanak. A téli csapadékszegénység előrevetheti sötét árnyékát a szántóföldi növények — kü­lönösen a kapások — tavaszi és kora nyári fejlődésére. De a fiatal szőlő- és gyümölcs­faültetvények, -telepítések is megérzik a téli nedvességhi­ányt, mert mindenütt száraz és kemény a talaj. Tehát, kedvezőtlen termé­szeti adottságokkal kezdődik a tavasz, amelyen csak ked­vezőbb időjárási viszonyok javíthatnak. fit, l’só Andor J mit tud?’1 Hit látunk vasárnap a megyei döntőn Megyei döntőhöz érkezett a „Ki mit tud?”, amely eb­ben az esztendőben nem mozgatott meg olyan töme­geket; mint a korábbi esz­tendőkben. Ennek ellenére tartalmas, szép lesz a va­sárnapi műsor az egri Gár­donyi Géza Színházban, mert a helyi, majd a járási szemlék sotk fiatal tehetsé­get hoztak felszínre. Mit látunk majd a 9 óra­kor kezdődő megyei döntőn? Túlsúlyban lesz a vokális zene. Öt hatvani és egri fia­tal műdalokkal, kettő-kettő táncdalokkal, illetve _ pol- beat számokkal lép színpad­ra. A hangszeres zenét egy felnémeti citerás, a hevesi Vox, a gyöngyösi Martain, s az egri Angelis beat-együt- tes képviseli. Vers- és pró­zamondással tizenketten sze­repelnek, míg a paródia mű­fajban egy egri Dobó -gimna­zista próbál a televízió nyil­vánosságát. jelentő elődöntő­be jutni. A megyei döntőn láthat­juk a tanárképző főiskola irodalmi színpadát Peter Weiss Vitairat Vietnamról című műsorával, míg a gyön­gyösi Anonym Színpad a Cantata Tremendával lép közönség elé. Az egri Har­lekin Báb-együttes etűdjei, to­vábbá a parádi szövetkezeti néptánccsoport, s a gyön­gyösi Vidróczky Népi Együt­tes szereplése teszi a prog­ramot változatosabbá. A továbbjutásról a népes zsűri dönt, amelyben a tele­vízió és a Művelődésügyi Minisztérium is képviselten ma£«n­/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents