Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-10 / 59. szám
Iskola a Kedves Vendégért méltó, ők azonban nem elé' “edetlek: szeretnének a korábbinál rangosabb, nívátabb képzést nyújtani. A beszélgetés során kiderül, hogy ennek meglehetősen sok akadálya van. A gondok közül tűztük a legfontosabbakat csokorba. — Mindössze tíz tantermünk van, s természetesen délutánonként oktatunk. Nincs egyetlen előadótermünk sem, pedig nagy szükség lenne ezekre, hiszen korszerű oktatás ma mar elképzelhetetlen kísérletezés, szemléltetés, filmvetítés nélkül. Laboratórium is kellene, hogy az egyes szaktárgyak műhelytitkait valóban megismerhessék tanuióih'k. A szertári anyagot sem tudjuk hóim elhelyezni, a folyosón szorítottuk egy szekrénybe. — A mostoha helyzet akadályozza a felvételeket Is. A megye erre a tanévre 363 szakmunkást igényelt, felvenni viszont csak 240-et tudtunk a teremhiány miatt. — Tanulóink hetven százaléka bejáró. Nem egy olyan akad, aki kora délután jön be, csak éjfélre ér haza, fáradtan, kimerültem. Mennyivel jobb eredményt érnének el, ha lenne kollégiumunk, ahol a kényelmes, nyugodt tanulás nélkülözhetetlen feltételeit biztosíthatnánk. Erről azonban csak álmodozhatunk, hiszen új iskolánk is csak a következő ötéves tervben lesz, o kollégium még a távolabbi jövő terveiben sem szerepel, — Nincs torna termünk sem, a Szilágyiét nem használhatjuk, mert minden délután foglalt. Hány fiatal képességei kallódnak igy el! Lenne tanár, megvalósíthatnánk legalább négy világnyelvben az oktatást. Nem kell külön bizonygatni, menynyire szükség lenne erre. Mégis csak terv marad, mert nincs tantermünk. A teendő szakmunkások A harmadéves Szabó Er zsebet hetente kétszer jár be Recsirro!, néhány hónap múltán eladó lesz. Kolléganője, az egri Katona Éva, kedvezőbb helyzetben van, hiszen helybeli. Mindketten szeretik a leendő szakmát, s azt bizonygatják, -hogy majdnem mindent megtesznek a vevőkért. Az ösztöndíjjal és a jutalékkal elégedettek, hi- szer már havi 8—9Ő0 forintot keresnek. Gondjuk azért akad: Szabó Erzsébet a bejárás nehézségeit említi, Katona Éva megjegyzése is figyelemre méltó, Ö a „magy- ker"-hez szegődött tanulónak, s most csak ideiglenesen van a Lenin útd ÁBC-nél. — Nem megyek vissza a ,-nagyker”hez mert ott nem segítik a tanulókat, bármiben kértem támogatást, azt mondták, tanuljam meg magam. Pálkovács Miklós még csak elsőéves, leendő szakmáját az egri Park Szállóban gyakorolja, ő elégedett a felnőttekkel, s az esetenkénti botra valóval is. Egy gondolatra minduntalan visszatér: Jó lenne legalább két nyelvet valamennyire megtanulni ...” — mondja. íme, más szemszögből újból visszakanyarodtunk a gondokhoz. Ez is azt igazolja, hogy érdemes lenne többet törődni ezzel a mostoha körülmények közt is szép eredményeket produkáló intézménnyel, hiszen ez az iskola a Kedves Vendégért létezik. Pécsi István Kastaly István és id. Ká- tai Mihály közös kiállítása látható az Egri Művelődési Központ nagytermében. Kastaly István és id. Ká- tai Mihály nemcsak a névsorban, de innen-onnan korban, művészi felfogásban mindenképpen, világ- és élet- szemléletben is igen köze! állnak egymáshoz. A «orsuk- ban is mintha lenne valami párhuzamosság A művészi pálya mindkét festőművész előtt megnyílt. Minden» megtanultak a kora heh mesterektől, amit reagáló érzékkel el lehetett sajátítani. Mindkét művészben ott a nyugalom, a higgadtság, a kiegyensúlyozottság a szemlélődésre, az élmény kivárására, a befejezésre, a sa- laktalan é3 sallangmentes kompozíció megteremtésére. Kastaly István a maga nyolcvan, és id. Kátai Mihály a maga hatvanegyné- hány évével még ma is rácsodálkozik a világra, mintha most látná először és meglepetve azt a színt és formát, amit megörökíteni kíván. Ettől lesz a képen megjelenő harmónia friss és élénk, ettől melegszik át a látvány hatássá. A képek néha-néha borongósak, de sosem reménytelenek, a harsogó életet igazolják, azt, hogy a fák kivirágzanak minden tavasszal és ettől tobzódóan sárga és új lesz az egész világ. Mindenütt az ember látja itt a tárgyakat, a formákat, a színeket. És ez a kevés igen sok, ha arra gondolunk, mennyi tartalmi és formai küzdelem rétegeződik -már e két művész által még ma is gyakorolt stílus uralkodó korszaka óta. Sem Kastaly István, sem id. Kátai Mihály nem forradalmi újítók, nem is az üstökösök családjából valók, de emberi közelségben tudják tartani alkotásaikon a világot, a természetet, a tájat, amelyben lehet és kell is élni. Sőt, szeretni is kell azt! Kastaly István képeiben az egyéniség formáló ereje sajátos jegyeket hordoz Már szerkesztési módszere is más, mint id. Ké»ai», A képet rendszerint úgy osztja iel, hogy a kép átlómétszési pontja felé egy-egy út vagy patakmeder csúcsosodik fel, s ezért a látvány úgy tűnik, mintha a szemlélő az útközepén; vagy a patak medrében állva tekintene a völgyben, térségben a végtelen irányába. Talán innen van az, hogy a festmény vagy rajz szemlélője kiegyensúlyozott, végtelen nyugalmat, a változatlan és örök természetet kapja társul ezeken az alkotásokon. A kép felső felében azután kibontakoznak azok a színek, amelyeket harmóniába hoz a művész. A másik jellegzetességük a kiállított képeknek, hogy a kék szín, csaknem mindenütt jelen van ebben a környezetben. Nemcsak az égen harsan fel teljesen indokoltan az ultramarin vagy egy- egy sápadtabb . kékerezés, pacsmag, de az árnyékok is kékek, úgy szegélyezve a sárgát és a többi színeket, mintha a foltok, a formák finom pakolást kaptak volna. Kastaly István hazamegy a természetbe. Ezt bizonyítja a Tardosi kőfejtő, az Oszt erdő, a Népkerti fák, He- reg-rét, Almár-patak hangulata. A falu világa — ahogyan az beolvad egy-egy völgybe, rétek, fák, virágok közé — megihleti újra meg újra. Nekünk valamiképp mégis a magántulajdonban levő Ipari csendélet tetszett a legjobban, talán azért, mert sűrítettségével és dinamikájával, elrendezettségével és az egészet átfogó fénnyel együtt nem ereszti el a néző tekintetét.. Id. Kátai Mihály az alföldi világban, a kunsági tanyák széles horizontján van igazán otthon. Ö másképp keresi és találja meg a képszerkesztési módot; a kép aisó felét-harmadát a barna földnek csaknem szabályszerű hasábja foglalja el, fölötte felhőkkel tarkított ég uralkodik és a nagy formák között ott táblából néhány kisebb figura, ember, ló, ház és a magányos fa vagy kútágas. Ettől lesz levegős minden képe. A Tisza is élményt adó Kátai művészetében, de nem hiányzanak azok az alkotások sem, amelyek az egri vár, az egri környezet inspirációiból születtek. A Tisza- part, a Nagy-Eged, a Bornemissza-bástya, a Házak a Sáncban, az Egri szőlősdombok, a Tanyai munkán, a Nagykunsági határ, és a Hegyi falu csak átfogják a témakört, amelyben id. Kátai Mihály jól érzi magát. Néha az ősz komorabb, sö- tétebb színei uralkodnak itt, mégis a Hófelhők című kompozíció mutatja leginkább azokat az elmúlás élményéből származó retteneteket, amelyekkel a művész szembenéz olykor; a szénaboglya széles teste úgy libeg-lobog a hóka foltok között, mintha a zajlás máris emelné-vinné valahová. A Szalajka-völgy, a Fenyőerdőben minden feleslegeset nélkülöz, a látvány tömör egésze köti le figyelmünket. Az Ártéri erdőben, a Vadvizes puszta megannyi ifjúkori élmény vissza járása. A kiállított öt filc méretben és fogalmazásban, hangulatában is meghitt szobabelsőt tételez fel és amellett bizonyít, hogy id. Kátai nemcsak maga hajlamos a szemlélődésre, de másóknak is erre ad buzdítást. őszinte, tiszta és következetes művészek kiállításának örülhet hát ez alkalommal is az egri közönség. (farkas) II: (Befejező rész) Colonel szélesre tátott szájún egymás után két pohár bort engedett le. Ivás közben erősen behunyta, pontosabban összeszoritotta a szemhéját. Ettől az arca erőlködő, sőt keserves kifejezést öltött. Alighogy be- döntotte a négy deci bort, Zoli megkérte, mesélné el a Balkán tigrisét. Ezt > kérte és feleségével csaknem egyszerre rám kacsintott. Colonel nagyot sóhajtott, néhány másodpercig elmerő Iten nézegette olajos kezének piszkos körmeit. Klári tét tetett szigorúsággal rári vallt: — Nahát, Caloúel, ilyen gyászkeretes mancsokkal asztalhoz ülni ,. — Megmossam? — kérdezte Colonel és nehézkes mozdulattal máris tápászkodni készült, — Hagyd, Colonel — most már úgyis mindegy... a pohárnak nem árt. Inkább mondd el a Balkán tigrisét. Colonel visszaült a helyére és recsegő hangon beszélni kezdett. — Negyvenhatban, vagy negyvenhétben... március 16., péntek — Negyvenhétben — segítette ki Zoli. — Hát te honnan tudod olyan pontosan? — kérdezte Colonel mellékesen. — Mert így szakiad mesélni ... — Az más. Hát akkor negyvenhétben. Szóval, egy vasárnap délelőtt jöttek értem. Akkor a mentőknél voltam pilóta. Jöttek az üzenettel, hogy menjek Ver- pelétre, mert a Baby cirkusz előadására minden jegy elővételben elkelt, de az egész személyzet, vagyis mindhárom artista megszökött. Sztrájkképpen hagyták ott a cirkuszost, mert állítólag se pénzt, se ennivalói nem adott. Könnyű bricskát küldött értem, előlegképpen pedig egy ötliteres demi- zson bort. A bor jó volt. Mindenesetre felültem a bricskára, hogy kimenjek körülnézni. A cirkuszos bemutatott egy pasinak, aki úgy megfogta a kacsomat, hogy azonnal eltörött két ujjam ... Később kiderült, hogy Csávái Tóni az illető, városunk egykori büszkesége. Harminchatban majdnem elindították az olimpián ... Maga fiatalember, biztosan nem emlékszik rá, de abban az időben országos hírű öklöző volt. Negyvenhétben már kicsit megöregedett, azért nem ismertem meg azonnal. Na, persze, ő is tudta, ki a Colonel. — Már akkor is tudták, hogy csak minden ezredik szavad igaz ‘ — szólt közbe Klárika. Colonel szégyenlősen (vagy talán szomorúan) lesütötte a szemét, és anélkül, hogy a kérdésre válaszolt volna, folytatta: — A cirkuszos azt mondta, >hogy rendezzünk Csávás Tónival egy tízmenetes mérkőzést, persze, csak úgy, kamuból.. . Tóni vigyáz rám, az ütések csak csattanni fognak, fájni nem ... Legalább a kilencedik menetig kell csinálni, akkor majd Tóni egy tetszetős, de gyenge bal horoggal — kiüt. A bal horog volt Csávás Tóni erős oldala. Nekem .. . nekem pedig akkoriban a büszkeség. Múltba néző tekintetét az üres íalmezőre függesztette. • — Nem mentein bele, hogy engem kiüssenek . .. Hát mi vagyok én? ... Bajban volt a cirkuszos. Kellett valami produkció a népnek, hiszen befizették az új félforintokat és beadták a fejenkénti tojást. Végül megegyeztünk, hogy én ütöm ki Tónit, mégpedig úgy, hogy a kilencedik menetben odasúgom neki: „Most” ezután megütöm és ö elterül ... A társul at szorult helyzetére való tekintettel előre megkaptuk a pénzt, ha nem tévedek, fejenként 20—20 forintot. — A múltkor tízzel mesélted. Ezredes — jegyezte meg vidáman Klára asszony. — Elkezdődött a mérkőzés. A cirkuszos vezetett be a porondra. Bemutatta Csávás Tónit, mint egykori középsúlyú világbajnokot és engem, mint a Balkán tigrisét. Emlékszem, ezekre a jól sikerült titulusokra felmorajlőtt a tömeg. Hallottam, hogy az emberek halkan utána mormolják: „Nézd, a Balkán tigrise” — erősen kihúztam magam. A tulaj megkongatott egy vasat, mire kezdetét vette a küzdelem. Ügy látszik, nem volt egészen kitűnő a taktikám, sokat szökelltem, mert az első menet végére teljesen kifáradtam. A második menet közben már erősen szúrt az oldalam. Ügy látszik, nem figyeltem oda, mert kétszer egymás után nekirohantam Csávás Tóni öklének. Ettől eleredt az orrom vére. Szétmázolhattam a vért az arcomon, mert a hátsó sorokból nevetést hallottam. Közvetlenül ezután a Tóninak szóló biztatást: „Üsd ki, ne sajnáld”. Tóni a vértól vagy a biztatástól megvadulhatott, mert állón vágott. Éreztem, ahogy megreccsent a csontom. Szédülni kezdtem. Gyorsan odasúgtam: „Most” és nagy lendülettel ütöttem. Ha nem tévedek, el is találtam Tóni vállát. Erre ő azonnal hanyatt vágódott. A nagy lendülettől azonban sajnos, én is elveszítettem az egyensúlyomat úgy, hogy kérem, rázuhantam az ellenfelemre. A cirkuszos — aki a bíró ‘ szerepét is betöltötte — segített fel. Tízet számolt — miközben villámló szemmel nézett rám, amiért a második menetben kiterítettem nagynevű ellenfelemet — majd komor hangon kihirdette: „Győz a Balkán tigrise”. Eközben én erős szédülést éreztem és elsötétedett a világom, Még szerencse, hogy addigra már Tóni felpattant a földről és elkapta a derekamat. Az utolsó pillanatban. Colonel nyugodtan rám tekintett és ezt mondta: — Szóval, nehéz győzelem volt... Erre elszabadult mindany- nyiunk jókedve. Csukladoz- va, el-eifulladva huhotáz- timk. Fokozta a hatást, hogy az Ezredc; az. eyesz történetet a mosoly egyetlen árnyalata nélkül adta elő. g. Ezután a háziak meséltek el Colonelről kacagtató történeteket. Például azt, amikor mentősofőr korában egy karambolozó motoros falábát kötözte sínbe elsősegélyképpen, amiért is kitették a cégtől, mivel az ügyeletes orvos meg volt győződve, hogy Colonel vele űz tréfát. Ilyen és hasonló remekbe sikerült történetek követték egymást. Késő éjszakáig. Előbb magam sem tudtam miért, de egyre ritkábban nevettem. Végül, miután vagy tucatra való történetet mondtak el és én megittam a pertut Colonellel, mégiscsak megköszöntem mindent és elbúcsúztam. Colonel is velem tartott. Lassú medvelépteivel ő lépkedett elöl. A lépcsőfordulóban egyszeriben hátrafordult. Erősen a szemembe nézett. — Na, mit bámulsz, nem kell engem sajnálni1 Tovább ment lefelé, az-i után még egyszer megállt. — Nyugodj meg, öregem, itthagyom én az egész marhaságot. Hívnak engem mini dig a gyárba, egy egész műi helyt akarnak rám bízni. És a technikumba is,' a motorokat tanítani... Elhiszed? Mivel nem feleltem, ismét megkérdezte: — Elhiszed? Nem volt kedvem helye-, selni. Ellenkezőleg: szerettem volna a képébe kiáltani: „Egy szavadat sem hiszem, sose fogsz te talpra állni. Te átkozott. Pedig ... pedig hogy kellene... 'Már régen kellett volna ... De mivel láttam a szemén, hogy nagyon szeretné, hát igent bólintottam és halkan még hozzá is tettem: — Elhiszem, Ezred*!..', \ I A Tulajdonképpen önálló iskolaépülete sincs, „albérlőként” húzódik meg az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kereskedelmi Szakközépiskola épületében. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola tanári kara — hosszú éveken at —. óraadó pedagógusokból verbuvál, dott. A mostoha helyzet »Uonére a feladat sosem volt kevés: ez a sokait áltál nem is issnett intézmény kéneste és képsa a maffpt l;c- roskedsimt és inrruléglalóinan dol{MKÓiTMk utánpótlását, más szóval: eladókat és felszolgálókat. Változatos szakmák Kurczina János igazgató így mutatja be iskoláját: — Tizennyolc éve kezdődött. Azóta nevelünk nyolc szakmában kereskedelmi eladókat, s négyben felszolgálókat, szakácsokat, cukrászokat és vendéglátóipart eladókat. Pillanatnyilag húsz osztályunk van, közel 700 tanulóval. Az elmúlt évben 167 tanulónk kapott szakmunkás-bizonyítványt. S hadd mondjak el még egy nagyon kifejező adalékot: a tizennyolc évi oktató- és nevelőmunka eredménye az, hogy nálunk szerzett képzettséget Heves megye kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozóinak mintegy ötven százaléka. Azt hiszem, ez érzékelteti munkánk gyakorlati hasznát és jelentőségét egyaránt. Ide mindjárt a nyolc osztály után lehet jelentkezni. Valószínű, hogy ez is magyarázza az évről évre növekvő érdeklődést, hiszen a fiatalok szeretnének minél hamarabb önálló keresethez jutni, s úgy gondolkodnak, hogy az általános műveltséget, tájékozottságot nyújtó érettségit később is megszerzik majd levelezésként, vagy éppen esti ta- . gozaton. Általában kétszer; annyian ijelentkeznek, mint \ amennyit felvehetnek. Az is-' kola szempontjából ez ko-: vántsem rossz, hiszen lehető-; ség adódik válogatásra: al-; kalmasságot bizonyító teszt-■ vizsgálatok révén válik el, ; hogy- kiből lehet valóban jó 5 kereskedelmi, vagy vendég-1 látóipari szakmunkás. — Jönnek hozzánk érett- $ ségizettek is, évente tizen-; nyolc-húsz fiatal. Mehetné- J nek kereskedelmi szakközép-; iskolába is, ahol középkáde- J reket, boltvezetőket, étterein-1 vezetőket képeznek. , Mégis 1 inkább idejönnek, mert a1 szakközépiskolát végzettek- j nek majd kilencven százaié- J ka ugyanolyan beosztásba ke-\ rítt, eladó, vagy felszolgálói lesz, mint a szakmunkás. Ezt kétségkívül ellentmondásos^ helyzet, de több tzakközépis-; kolás végez, mint ahány ve-; zetői hely vár betöltésre —J összegez Kisgergely János'. igazgatóhelyettes. Azokról a felnőttekről 1st gondoskodik az iskola, akik; még nem szerezték meg a' megfelelő képzettséget: alap-! és középfokú tanfolyamokat; indít évente a leendő szak-; munkások, bolt. és üzletveze ' tők részére. Gondok — bőviben Ennyi is érzékelteti, hogy; ez az intézmény a Kedves: Vendégért létezik, azért,: hogy az eladók on, a pult! másik oldalán, vagy a felszolgálók az éttermekben szakképzelt ebbek, hozzá értőbbek legyenek vagvis kulturáltabbá formálódjék kereskedelmünk és vendéglátásunk nemegyszer vitatott színvonala. Az oktatók-nevelők igyekezete tiszteletre Közös kiáltás, közás vallomás
