Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-07 / 56. szám
Tízéves a Megyei Irodalmi Színpad Az emlékező I) n \sszóe 1 őadásró 1 A jubiláló Egri Megyei Színpad vasárnap délelőtt tartotta a/. Eger Szálló bálijában emlékező piesszóelő- adását. A pódiUiimHttáj egri barátai niég emlékeznek azoara az évekre, amikor az irodalmi színpadok küiónbö- xó meggondol».--ok és keresgélések nyomán egyre-másra formát bontottak, tarka-barka műsorszerkesztési elveket próbálgattak. Egerben, az akkori műfaj problémákon túl még a/, is kényszerként jelentkezett a fiatal vers-es prózamondóknál, bogy a művelődési házat akkor átalakították és fedél nélkül maradtak: igy jutottak az Eger Szálló halijáig, ahol soksaor arattak forró sikert a friss, lelkesen elképzelt és jól megvalósított összeállítással. Erről beszélt bevezetőjében Szívós József, a színpad egyik veteránja. Ex a mostani előadás azon - ban csak visszfénye volt mindannak, amit a tíz év előtti versbarátok és amatőrök együtt megélhettek. A .iubilávis program azokat az elemeket kívánta visszahozni a tíz év előtti számokból, amelyek akkor sikert jelentettek és olyan újakat hozzájuk ötvözni, amelyek hangulatot. és élményt biztosítanak a mai hallgatónak is. Ezt, az utóbbi célt azonban ez a műsor nem érte el. Keresvén az okokat, többre is rákérdezhetnénk. Ügy érezzük, hogy az összeállítás egyes darabjai között nemcsak lélektanilag mutatkoznak nagy távolságok, hanem stílusukban is idegenek egymástól, Azok az alaphelyze- tefc is tarkán különböznék, amelyek az egyes írások gyújtoanyagát adják. Csoóri Sándor Bestéi egv ember című írása kitűnő kezdés, jelzés arról, hogy az író a kicsiny, sót egészen jelentéktelen ember sorsa - ban is igyekszik megmutatni a rendkívülit, a sorsszerűt. a fontosat, amiért egv embernek és minden embernek élele és sorsa van. Ez a látás és felfedezés, ez a mai es modern hangvétel azonban nem folytatódik, illetve nem úgy folytatódik, , nem azon a szinten, ahogyan azt a műsorkezdő Csoóri-írús in- tonálja. Lehet önmagában és olvasva Fenákel Judit írása kitűnő, a Maupassant- karc- at nagyszerű. Fejes Endre Hazudósa lírával teli, Bóka László életképe csipke- szerűen finom, Kosztolányi írása esetleg drámai és Stefan Zweig bibliai képekkel díszített aforizmája szellemes: itt nem tartoznak össze, nem segítik egymást hatáshoz és elgondolkozita- táshoz. Ügy tetszik, mintha a műsornak ezt a lélektani indokokra Is támaszkodó szerkesztési szükségszerűségét nem vették figyelembe: összeadták a régi legsikeresebb számokat az újabb ötletszerű kiválasztásokkal, és így kialakult, vagy nem alakult ki a műsor. És újból egy kérdés: mérlegre teszik-e a színpad fiataljai és „vénebbjei”, hogy egy-egy szám mennyire osztható ki ennek vagy amannak. Az előadó saját egyénisége sóirat adhat és vehet el a szám sikeréhez és sikeréből. É megint egy másik kérdés: módszeresen foglalkoznak-e a stílusérzék és a helyes magyar beszéd fejlesztésével? Mindez azért merült fel bennünk kérdés gyanánt, mert igényünk az Egri Megyei Színpad gárdájával szemben a jubileum kapcsán még inkább nőtt. Nem ünneprontás a szándékunk, ha egy halványabb és csaknem fáradtnak látszó produkció kapcsán kérdéseket teszünk fel és szereplőket emlegetünk. A műsorban az Egri Vonósnégyes — Radnóti Tibor, Lévay Zsolt, Sza bód József is Farkas István — Beethoven-. Borogyin- és Mozart-muzsí- kát szolgáltatott, hatásosan és megérdemelt sikerrel. Aki a percet Arról szokás beszélni, arra visszaemlékezni — ha a televízió műsoráról van szó —, ami legalábbis fél óráig tartott. Az idő egyik mércéje az értéknek az átlagember szemében, mert soha nincs elég ideje, mert nem tanította meg senki a pillanat. vagy a perc szépségét megbecsülni. A folytatásoknak Is ellentmondásosan azért van sikerűk — gondolom: többek között —, mert tartalmuk mellett tartamuk is van, s ez a „11- quida”, ez folydógálóan hosszú „1” betű nemcsak egy szójátékot, de az emberek belső dramaturgiájában az oly fontos időt is jelenti. Mindez egy aprócska, húsz nem becsül« percet is alig elérő, ám sok szépséget felvillantó kis műsor kapcsán jutott eszembe. Mindez, és a műsorszám dicsérete is persze. Kalendárium. Március első vasárnapján a márciust köszöntő alig több mint negyedóra üde és sajátos ízű színfoltja volt az egész napos, sőt az egész hetes programnak. Venczel Vera bája, Huszti Péter bumfordi skan- dálása, Latlnovits Zoltán ..sámánkodó” sajátos vers- mondása. Rábai Miklós k >- reográfiája nyomán az Állami Népi Együttes vajákös, varázsos tánca pillanatnyi élményt és az élmény pillanatát nyújtotta a nézőnek. Sándor Pál pergő és fesztelen. minden erőltetettség nélküli rendezése az alapja a sikeres Kalendáriumnak. Lám, ismét és újból beigazolódott, hogy aki a percet megbecsüli, az a folytatást is megérdemli. A Hiúság vásárát is, amelynek értékelésére kellő időben és módon, s megfelelő teret, sőt időt szentelve is — visszatérünk még. A szokásosnál jóval korábban megkezdődött a vízi élet a Tiszán. A vízállás kedvez a hajózásnak, a folyón egymást érik a vízi járművek. A hajózás korai „rajtja” lehetővé tette, hogy a MAHART a korábbi éveknél nagyobb mennyiségű építőanyag továbbítását vállalja. A tavalyinál harminc százalékkal több, mintegy* nyolcvan-százezer köbméter sóder és százezer tonna kő szálOscar-díj C’hapliiiuak Charlie Chaplin ez év áprilisában Hollywoodba utazik és átveszi az Oscar-dí- jfif. Chaplin majdnem húsz év 'óta ‘most először utazik újra az Egyesült Államokba, Daniel Taradash, a hollywoodi filmakadémia elnöke. ezzel kapcsolatban jelentette, az •akadémia úgy döntött, hogy Charlie Chaplint Oscar-díjjal tünteti ki. hogy megtisztelje azt a művészt, „akinek felbecsülhetetlen értékű hatása a filmet évszázadunk művészetévé tette”. , Taradash kijelentette, hogy Chaplin beleegyezett az amerikai utazásba, bár 1932-ben, amikor elhagyta az Egyesült Államokat, elhatározta, hogy soha többé be nem teszi a lábát ebbe az Országba. Chaplin ugyanis éppen úton volt Európa felé, amikor az amerikai igazságügy-minisztérium Washingtonban közölte, hogy a filmkomikus csak akkor léphet be újra az Egyesült Államokba, ha vizsgálóbizottság előtt ad számot „elvetendő életmódjáról és kommunista-barátságáról”, Ez. a mccarthyzmus idején történt. Chaplin ezt megtagadta. A 82 éves művészhez intézett levelében Taradash megállapította, „bárki, aki valaha is látta valamelyik filmjét, örököse marad. Amit művészete nekünk nyújtott, ezért szeretnék az Oscar- díjjal köszönetét mondani”. Chaplin már 1929-ben kapott tiszteletbeli Oscar-díjat. lításával segítik a Tisza II. vízlépcső építkezéseit, valamint az alföldi építőipart. Az éledő Tisza mentén megkezdődött az öntözési felvonulás is. A vízügyi vállalatok, vízügyi társulatok március első felében üzembe helyezik a vízkivételi művek egy részét. A jövő héten már mintegy huszonöt-harminc mezőgazdasági nagyüzem kap vizel a gabonafélék öntözéséhez, a legelők áraszlásához. (farkas) — Mondtam a feleségemnek, hogy reggel pucolja ki a felcete cipőmet és vasalja ki azt a régi, de ulolérhetetlenül szép selyempuplin ingemet. Takarítson ki szépen, ha hazajött a munkából, hogy olyan legyen a lakás, mint a templom. Ja, és azt is mondtam, hogy friss vacsorát kérek, lehet egyszerű párizsi, pirított burgonyával, utána sajt, alma, kávé, konyak ... Adjuk meg a módját, nem igaz? — Mire dolgoztatod igy meg az asszonyt? — Hogy hogy mire? Furcsa és lélektelen fickó vagy te. öregem . .. Meg akarom neki ünnepelni a nők napjói! zk Régóta töprengek: miért választjuk szét a nők napját az anyák napjától? Az anyák nem nők? A nők, ha politizálnak, nem anyák? S anyának, jó anyának lenni nem politika? Akár nemzetközi méretekben is? ★ Lehet, hogy azért nincs nemzetközi férfiak napja, men ezt a napot is rosszul használnánk ki? Kupafordulót rendezne Európa férfitársadalma például! (-Ó) Eled a Tisza Követ és sódert Szállítanak a hajók a kiskörei vízi lépcsőhöz Egy gyárigazgatóinak köszönhetem e cikk alapötletét. Este fél hétig magyarázta nekem, milyen előadás-sorozatot rendeztek üzemük munkásakadémiáján. Elbűvölt. Nemcsak a technikai forradalom forgószeléről beszélt a Marx György népszerű munkáiban megízlelt költői tudományossággal, de a burzsoá demokrácia parlamentáris jellegéről is könnyed tájékozottsággal diskurált. „Készültem belőle — mondta elismerő megjegyzésemre. — A munkásakadémia utolsó előadásán az üzemi demokrácia elvi és gyakorlati kérdéseiről én tartottam vitaindítót.” Aztán beszólította gépkocsivezetőjét és patriarchális nyájassággal közölte a sovány végtagokból összerótt idős emberrel: „Ne várjon rám. Szabó, ma jó idő van, hazasétálok.” Így, Szabó. Szabó pedig katonás rövidséggel felelt: „Értettem, igazgató elvlárs." Taxin mentem haza, s mivel még mindig foglalkoztatott az a bizonyos szabózás, elmondtam a jelenetet a sofőrnek, hátha ő nem talál benne semmi különöset. Így felelt'. „Engem hatvankettőben akkori munkahelyemen egy új főosztályvezető akart így kezelni. Akkor azt mondtam neki, huszonhárom éve veszek részt a műnkásmozgatomban. a néphadsereg tartalékos tisztje vagyok, talán magasabb rendfokozatban mint ön, kilencszer akartak kiemelni a volán mellől, de szeretem az autót, és itt maradtam. Vegye tudomásul, mi egy klub tagjai vagyunk. Most megtanítom, hogyan kell megszólítani nálunk egy munkás- embert ... Azzal tanítottam meg, hogy azonnal eljöttem a taxihoz .. Csak a gépkocsivezetők volnának ilyen érzékenyek? És csak mostanában tapasztal ilyesmit az ember? Az ötvenes években egy politizáló középparaszt, bizonyos Havasi András panaszolta nekem, hogy a magye egyik vezetője egyszerűen „lehavasizza”. Emlékszem, még az is kibuggyant belőle ezzel kapcsolatban, hogy a régi választások idején el szokták vinni a csendőrök, mert ellenzéki volt az öreg, de még a csendőr is így szólt hozzá: „Akkor menjünk, Havasi bácsi!” Mit szólhattam volna e panaszra? Provofeálón megkérdeztem Havasi Andrástól: „És vajon ez a megyei ember csak simán Rákosinak szólítja a párt első titkárát?” Hunyorított erre a falusi államférfiú: „Ugyan, annál millió- tzor több esze van .. Fikusz és demokrácia «Mikor baráti körben időokint szóvá teméi Ojhm jr—•‘iriarti offene *M,i* nálaszók intenek józanságra: „Neurotikus érzékenységeket pátyolgalsz! Elpedagógizálnád a forradalmat, ha rajtad múlna. Az alapvető mégiscsak az osztályoknak, csoportoknak a termelési eszközökhöz való viszonya. A termelőerők, a termelési mód, az uralkodó tulajdonviszonyok — ezek jelentik a lényeget, nem pedig a társadalmi illemtan érvényesítése .. Riporter voltom azt diktálná, kérdezzek meg néhány önérzetében sértett embert: csillapítja-e fölháborodásukat az a körülmény, hogy az a vállalat, ahol lekezelték, leszabó Ziták —, társadalmi tulajdon. Nem végzek ilyen fölösleges munkát. saját élettapasztalatom alapján leírom a válaszok lényegét: Ez a körülmény csak nyugtalanítóbbá teszi megbán- t ott Ságunkat: Egyszer egy takarítónőt vígasz- talgattam, akit a vállalati titkárság valamelyik gépírónője lehordott, mert elfelejtette meglocsolni a szobát ékesítő fi'kuszt. Sutón valami olyasfélét találtam mondani neki. hogy a vállalat éppúgy az övé, mint az igazgatóé. Az asszony rám nézett és nem titkolt irónia, val állapította meg: „Az igaz, csakhogy a vállalat telekkönyvi kivonatát ritkábban látom, mint ezt a nőt. És ettől van rossz kedvem.?. Stílus, stílus, stílus Amerikából hazalátogató orvostól hallottam u következőt: „A kis préri városban, ahol lakom, a véletlen mellém telepített egy disz- - szidens magyar műbútorasztalos mestert. Aranykezű iparos, akinek olyan jól megy. hogy öl vonhat óta jóformán köszönni sem kellett megtanulnia angolul, süketnéma jelbeszéddel is elég rendeléshez jut. Csak a bonyolultabb ügyeket tolmácsolja lcézzel-lábbnl a felesége... Ez az asztalos, időnkint átjött hozzám, leül, hallgat. Mikor kérdem, hallgatni jött-e, azt mondja: mind a ketten magyarul hallgatunk és ezt szereti... Ám egyszer az történt, hogy a kutyám ráült az új szőnyegre és le akartam parancsolni onnét. A feleségem amerikai, hát a kutyát is angol vezényszavakkal idomítottuk. Mondom. Kiszóltam Blackrc és az sunyitva engedelmeskedett. Megszólalt ezután az én szomszédom: Jaj, doktor úr, de szégyellem, hogy titkolóznak előttem a kutyával, én nem vagyok méltó arra, hogy. tu$am, amit Bleckte! diskurálDemokrácia és szabózás nak?. . Elment és egy jó hónapig messzire elkerült sértődöttségében ... Bármilyen bak áfán tos képzettá rsításnak tetszik is. erről az anekdotáról ismét csak a demokratizmus egyik honi üzemzavara jut eszembe. És rögtön megvallom, ebben az üzemzavarban mi, tollforgató emberek vagyunk a ludasok. Ez az üzemzavar a lapok- folyóiratok külpolitikai és művészeti cikkeinek jelentős hányadával kapcsolatos. Pályatársaink egy része ugyanis megfeledkezik arról. hogy nem m;nden olvasó tagja a Tudományos Akadémiának. Faluról kaptam egy levelet, írója általános iskolai tanító. Idézem: „ ... Igyekszem lépést tartani a kulturális eseményekkel, de nehezen megy. A kritikák nagy része nem foglal állást, szerzőjük inkább csak rettenetes műveltségével hivalkodik. Ék az a sok idegen kifejezés! Egyetlen folyóiratból fél óra alatt ezeket jegyeztem ki: tradicionálisan pikareszk ... szenzuális ... lírai explozió, didaktikus moralizálós ... rezonőr módon intri- kus ... evokatív hatás ... mitikus szférából származó szürrealista képalkotás... Készül Magyarországon olyan mozi-színház- és képzőművészeti kritika, amelyiktől a nyolc általánost végzett munkások és parasztok megértik, hogy érdemes-e megnézniük ezt, vagy azt? Mert kéne ilyen. Magyarországon az általános iskolát végzett olvasók száma egyelőre még valamivel nagyobb mint az akadémikusoké. És a magamfajta tanítók sem tudják, mi a brechti dramaturgia. Nehezen tudják követni az ilyen kritikai mondatok lényegét: ......A gúnyos, szarkasztikus hangnem es a b ensőséges, primer élethelyzetek, meleg, érzelemdús hangulatok iránti vonzódás csak úgy tud valamelyest egységbe olvadni, hogy az író óvatos kézzel kilendíti novelláit a realitásból. s ebben a nehezebben megfogható, fantasztikus, mese! szférában lazán, de mégis együvé tartozóan illeszkedik tragikum és groteszk, filozófia és burleszk, nosztalgia és poé- zás.” Megértem. Magam Is szenvedek az ilyen „műveltül” fogalmazott cikkek olvasása közben. És úgy tetszik, e téren nincs remény ja- vinasra. A minap egy harmincsaras külpolitikai ,.népszerű” magyarázó szöveget futottam át és ebben a kurta dolgozatban is előfordult a kooperáció, szubkontinens, konfrontáció, eszkaláció, dezignait, policentesanut. bilaterális ... Ahhoz képest, hogy egy gyakornok név- betűit láttam az írás alatt, máris elég — populáris. Mert a demokrácia stílus is. Rajtam múlik. milyen szélesre, vagy szűkre szabom azt a kört, amelyen belül eszmét akarok cserélni az olvasóval. Az ideggyógyászok szakmai folyóiratának közleményeit elég, ha az ideggyógyászok értik. Ám egy tömeglap nem foglalhat állást lényeges kérdésben úgy, hogy ne éx-tsék a tömegek. És ha mégis úgy foglal állást? Az az egyszerű olvasónak csaknem olyan megalázása, mintha leszabózzák. Küszködik, küszködik a szöveggel és végül a mindenki által ismert népi szólásmondás jut eszébe: orra tőle fokhagymás. Hogv milyen gond az, arról korunk egyik legműveltebb elméje, Illyés Gyula nyilatkozott minap a rádióban elég indulatos szavakkal, mondván: némelyik esztétikai fejtegetés számára is követhetetlen. Szerpentin Szocialista illemtan, vagy stilisztikai kézikönyv segítene abban, hogy kigyomláljuk életünkből az ilyen jelenségeket? Attól tartóit, nem az ilyen eszközök hiányán múlik a dolog. Hajlamok, készségek, hagyományok, szellemi restség, túltengő becsvágy, opportunizmus, gyávaság, politikai korlátoltság guban- colódnak itt antidemokratikus magatartásformákká. Beszélnünk kell róla bátran, kertelés nélkül. És segíteni abban, hogy az emberek emelkedjenek önnön méltóságuknak tudatára. Ez utóbbi mondatot néhány nap előtti élményem íratta le velem ... Pesten járt egy népművész parasztasszony, akit az egész ország ismer. Tehetsége, a személyiségéből áradó emberi nagyság méltán vált ki iránta tiszteletet faluja népéből éppúgy, mint a magyar közélet vezetőiből. Boldog voltam, hogy baráti társaságom tagjait bemutathattam neki. Egy nálánál jó tíz évvel fiatalabb értelmiségi nővel ismertettem össze elsőül. A népművészet mesterasszonya kedvesen rámosolygott a bemutatott hölgyre, kezet nyújtott neki és tagolt komolysággal így köszöntötte: — Kezét csókolom. Ez 1972. telén történt, s kábán néztem az elsuhant mondat után. Milyen lu.llasztó szer- pentinutak vezetnek az cinben kapcsolatok demokráciájához — Bajor Síagy Ernő
