Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-05 / 55. szám

Csehszlovák művirág bemutató

Három szentek falujában

T i» Negyvenhétben, aikkor ■»olt a földrengés az ország tetején. Nem a hegyek ráz- 'ikódtak meg és indultak él, 'hanem az emberek. Az akkori propaganda hatására a három faluból, ahol összesen 1700-am laktak, 1200 ember ment ki Csehszlovákiába, mert a kitelepített kulákok földjeit és házait ott megkapták. Maradtunk ötszázan a három faluban — így a tanácselnök: László Gyula.

Mátraszenti mre, Mátra- szentistván és Mátraszent- lászló az ország három legmagasabb települése. Mindhárom falu hétszáz méter tengerszint feletti magasságban épült, ötházhuta, Felső- huta és Fiskálishuta volt a nevük. Az üvegfúvók, valamikor 250—300 éve, a Csörgő-patak völgyén vándoroltak felfelé. Az első huta a mai Mátrakeresztese® leshetett. Amikor egy-egy műhely körül kiirtották az őserdőt, továbbvanultak az' üvegfúvók. A térképen jól összeköthető vonalat jártak be, Keresztestől Parádsasiváran át Miskolc közeiéig. Az olvasztáshoz az ősrengeteg tá- it használták. Egy korabeli tölgyóriás még 1957-dg állt Istvánban, a Polánya-tetőn. Tar, Pásztó, és Hasznos közös határát jelezte. Aztán 57- ben, amikor nem volt elég tüzelő és elszaporodtak a feketevágások, az egyik reggelre eltűnt a 300 éves fa. Az árát még aznap este megitták a kocsmáiban,

— Mit csináltunk? Mit is csináltunk? — az öreg már lassan emlékszik. Nem csoda. Gubala Antal 1882-ben született. — Sót, meg minden élelmet hondtunk fel a hátunkon Gyöngyösről, vagy Pásztóról. A fuvart megfizették a kereskedők. Szekérrel csak addig lehetett járni, amíg le nem esett az eső, utána már csak gyalog.

— Igaz, hogy a halottakat is a hátukon vitték le Nagy- bátonyig?

— Az hát. A két-három éveseket. Mert azok még könnyűek voltak. Tizennégy gyerekem volt, négy kiskorában meghalt, a komaasz- szorny vitte le őket; hogy szentelt földbe kerüljenek. Idefent nem volt pap.».

— Miiből él a falu?

— Földből nem, mert nincs — mondja László Gyula tanácstitkár. Termelőszövetkezet nem alakult. Az itteni termőtalaj csak arra jó, hogy a fű megnőjön rajta. Két-háromseáz négyszögöl földön, a ház körül terem valami krumpli. — A sólymos! erdészetben dolgozik harminc ember, ők a környékbeli erdőkön ’vannak napközben és esténként hazahozza őket egy mikrobusz. Mátraházán is dolgoznak ugyanennyien, a fiatalok szakmát tanulnak és lemennek Gyöngyösre, vagy Pásztora, legtöbbjüket felszippantják az építőipari vállalatok. Az öregek próbálnak valami munkát keresni maguknak, mert arra, hogy Alin ássy óknak jártak le aratni, nincs nyugdíj. Aztán itt van az új munkalehetőség, az ércbánya. A b.ányabérci és Imre-afcnán körülbelül nyolcvan ember dolgozik. A báróin faluban körülbelül ki- lencszázan laknak.

A beszéden érezni, hogy nem magyar az ‘ anyanyelvűk. Az Imre-aknán dolgozó

díHümisSs

WSL március 5., vasárnap

helybeliek a köszönésre morognak valami válaszfélét és egyik a másikat biztatja, hogy beszéljen. Aztán az egyik előlép.

— Megmondom én, mi a bajunk. Itt voltunk helybeliek, a faluból. Meg voltunk elégedve a pénzzel, amíg ide nem hozták Nagybátanyból az idegen szénbányászokat. Azóta nem vagyunk megelégedve. Az idegenek többet kapnak mint mi. Nekik 128 forint a műszakpénzük, a mienk meg 90 forint.

Odajön egy sovány, tüske- bajuszos férfi. ,A fején még ott a műanyag sisak, most jött föl a föld alól.

— Azt is írja meg, hogy nekem azt ígérték, hogy ha idejövök, azonnal lakást kapok. Januárban jöttem, de még most sincs lakás. Akkor minek ígérték?

— Tarka ércet bányászunk — mondja a mérnök, Szabó Ferenc. — A kibányászott nyers ércet dúsítják, az ólmot, a cinket, egyszóval á végterméket exportálják. Nálunk még nincs színesfém- kohászat.

— Mióta dolgozik itt?

— Nem olyan régen. Nógrádiban voltam, a szénbányászatban. Amikor 1964-ben elvégeztem az egyetemet, akkor még 17 ezrein dolgoztak a nógrádi szénbányáknál. 1975-ire ez a szám három- négy ezerre csökken. Visszafejlesztik a bányákat. Ezért kerültem él én is. Lehet, hogy a szénbányász beszél belőlem, de azokra a bányákra még nagy szükség lenne. Kétéves adatot mondok. Nálunk az egy főre eső villamosensr- gia-fogyasztás 400 kilowattóra, Ausztriában kétezer. Nem nehéz kiszámolná, hogy még mennyit fogunk fejlődni és áhhoz mennyi energia- hordozó kell. Biztos, hogy éléi? lesz a földgáz és az olaj?

— Azt hallottam, hogy az imreiék panaszkodnak a pénzre.

— Tudom. Ä bátonyiak igazi bányászok, nagyon jól dolgoznak. Most több műszakbért kaptak: 128 forintot, plusz 30 százalék föld alatti pótlékot hat és fél órára. Kísérleti fejtésen dolgoztak, azért volt ennyi a pénzük, majd meghaladták az eddigi teljesítményeket. Az imreiek majd most kerülnek hasonló körülményeik közé. Ugyanolyan feltételek mellett bebizonyíthatják, hogy .mire képesek. A bányában mindentó arca egyformán sötét, így hát nem pofára fizetnék. Minden köbméterre meghatározott pénz jár, a nehézségi fokokat figyelembe véve.

— Melyik bánya a nehezebb, a szén, vagy ez?

— Itt kevesebb a szilikö- zisveszély, mert odalent minden csupa víz, de így is volt- már egy tűzeset. A pirít gyúlékony. Egyébként Imre- bányánaik van jövője. Most még csak a feltárások folynak, jövőre kezdődik majd a fejtés. Jelenleg 48-an dolgoznak itt. Ha megindul a fejtés, biztos kell még _ vagy nyolcvan ember.

— Költséges a termelés?

Furcsa mosollyal ' elébem

tolja a pislákoló karbidlámpát.

— Látja ezt a mindennapi bányászéletben elengedhetetlen kelléket? Mij gondol, mennyibe kerül?

i— Nem tudom.

— Amíg a hazai ipar gyártotta, 32 forint volt. Most ennek a primitív vacaknak im- portbó] 800 és ezer forint között ajánlják darabját. Uram, ez közröhej!

A szőke pincémő szívesen megáll beszélgetni. Télen kevés a vendég a Vadvirág Étteremben.

— Pestről jöttem ide. A Fradi-presszót átadtam Novák Dezsőéit nek. Most a felesége vezeti. A Fradi előtt a

Népstadion Szállóban dolgoztam, az összes élsportolót ismerem. Tegnap Géczi Pista volt itt a családjával. Itt fognak építeni egy hétvégi házat.

— Miért jött él Pestről?

— Jobban lehet spórolni. Ezerötszáz a fixem, ezt mind el tudom tenni. Étkezés az ingyen van, költeni nem is lehet itt mire. Nyáron meg remélem, hogy összejön egy kis borravaló. Kell a pénz. Otthon, Pesten van a család, egy hatéves kisfiúnk van, ilyenkor megy a legtöbb pénz a gyerekre.

— Most mennyi jön össze mellékesen?

— Semmi Egy MHSZ-tan- folyam van nálunk a- szállóban. Majd nyáron megindul az élet. Négy-öt ezer vendég is van Imrén a szezonban.

Egy mondat a Népújság 1964. december 20-i riportjából: „1950-ig még öt-hat gyerek volt a divat Most már legfeljebb három.”

— Ha a nagyanyám szóba kerül, akkor kiderül, hogy ennék is, meg annak is az volt a nagyanyja. Majdnem az egész falu rokon volt valamikor. Zárt településben éltek az itteni szlovákok, nem keveredtek mással Meg is látszott sokszor a gyerekeken. Egészségtelenek voltaik, sok volt a gyermeKhalál Miért kéllett kilenc, tíz gyerek egy családiba? A szülők tudták az élet rendjét idefent. Kemény telek, szűkös élelemtúlbiztosítással kellett tervezni. Ma ritka, ha két gyereknél több van. Legtöbb fiatal házaspártól egy gyerek kerül az iskolába.

1945-ben 317 iskolás volt, 1960-ban 133, 1970-ben 114, az idén 94.

— Azt hiszik, hogy minden iparos milliomos — áll fél az asztaltól a fiatal szentimrei kőműves, Stuller Imre. — Ebben az egy házban laknak anyámék, a bátyámék, meg mi, a feleségeméi és a fi- unkkál. Nem mondom, nyáron sok az építkezés, akkor lehet is keresni, megkeresek úgy hatezer forint körül, de télen aztán nincs semmi. Itt fent még áprilisban is hó szokott lenni.

— Ugye, magának nem magyar az anyamyéLve?

— Nem. Szlovák. Van egy kisfiam. Neki már magyar. Igaz, az óvodában tanítják szlovákul, de már nem tud olyan jól. Én is, ha szlovákul olvasok, sok olyan szó van; amit nem értek. Lassan véget ér a szlovák nyelv idefent is. Sokáig tartotta magát. Csaknem háromszáz évig. De most már a menyecskéket is lentről hozzák maguknak a fiatalok, sokszor megyünk el olyanokhoz, ahol az asszony nem is tud szlovákul. Hát akkor, ugye, már nem is illik úgy beszélni. Meg aztán a televízió miatt, meg a turisták miatt is mindenki a magyar nyelvet beszéli jobban. Az öregek, persze, még nem.

— Szülei miből élnék?

— Ültetnek krumplit, de sovány a föld nagyon. Két zsákot elültetnek, abból megterem hat-nyolc zsák. Van egy tehénke, az ad naponta három litert, hát az semmi, mert abrakot nem kap. Apám a réteken heverő köveket szétbunkózza kisebb darabokra és felteszi az alacsony kocsira — azért lapos a kocsi, hogy ne kelljen sokat emelnie neki —, és behozza az építkezésekhez. Az apám 68 éves.

Almazöld Peugeot áö Istvánban a KlOSZ-üdülő előtt.

V.d-nnelyik pihenő kisiparosé.

— Kik számítanak nagymenőnek a kisiparosok között?

Az ősz hajú, rendkívül' exkluzív kinézésű gondnok, mint egy diplomata, megigazítja a szemüvegét és azt mondja, hogy nem tudja. Egyébként neki, Kirchner Ferencnek, nem az a dolga, hogy szociográfiai felméréseket végezzen. Mindenkit egyformáin üdvözöl az üdülő elegáns presszógéppel ellátott társalgójában, és jgyek-' szik minél otthonosabbá tenni az itt töltött időt. Azt azért megfigyelte, hogy ugyanazok a vendégek általában kétévenként térnék vissza ide. Kétévenként lehet valutát igényelni a nyugat-európai turistautakhoz. Van, aki Volvóval jön fél üdülni a kisiparosok közül, van, aki busszal A legérdekesebb vendég talán az a nyolcvanéves kisiparos volt, aki ötven évi maszekolás után először jött el üdülni, mert addig nem volt szíve két hétre bezárni a műhelyt.

Az elegáns, terméskővel burkolt üdülő utcájában van Mátraszientistváin egyetlen boltja. Biztonság kedvéért kicsit áthúzódunk a másik oldalra, nehogy ránk dűljön.

— A szupernóva-kutatás, az úgynevezett fairé csillagok megfigyelése és a mi galaxisunk szerkezetének vizsgálata, ez a három fő programunk — mondja Lovas Miklós, csillagász, a piszkéstetői obszervatóriumban. — Eddig 13 szupernóvát fedeztünk féL Ez a világon felfedezett szupernóvák számának a három százaléka. Piszkéstető tehát nem dolgozott rosszul

— Ügy tudom, ezekből a felfedezésekből ön is kivette a részét?

— Igen. Tíz szupernóvát fedeztem fel

— Mi a munkabeosztás/ a csillagászok között?

— A budapesti központból mindenki egy hetet tolt itt hónaponként, a másik három hétben pedig feldolgozza az anyagot. A csillagászok eléggé fordított életet élnek, éjjel dolgoznak mindig. Derült időt és sötét égboltot kívánunk .magunknak. Azt hi-- szem, ezért haragszanak is ránk a szentimrei tanácson. Felszerelték a faluban, a higanygőzlámpákat, de mivel a fényük zavarta a megfigyelést, szóltunk, hogy le kell szerelni. Biztosan nem örültek neki.

— Ha rossz az idő és nem tud dolgozni, mit csinál leg- ' szívesebben?

— Olvasok és a hét vége felé már sokat gondolok a családra.

— A felesége is csillagász?

Nevet.

— Nem. Ilyen házasság csak egy van Magyarországon. A féleségem a Központi Fizikai Kutatóban dolgozik. Magfizdkus.

— Hogy keresnek nálunk a tudomány modem papjai?

— Értem. Háromezer forint a fizetésem. Háromezer valamennyi talán, még soha nem számoltam meg pontosan.

Két helyen nem mertem feltenni a kérdést, hogy szereti-e a szakmáját Lent Imre-aknán kétszáz, méterrel a föld alatt, amikor a bányászok arcát figyeltem a karbidlámpa fényében és itt fent, ahol a szupernóvák után kutatnak az éjszakai égbolton.

Szigethy András •

A csehszlovák Jablonec Vállalat új termékeit mutatták

be a Csehszlovák Kereskedelmi Képviseleten a magyar külkereskedelmi szakembereknek. A nagy sikert aratott jabloneci bizsuk után ezúttal a gyár kedvelt termékeiből, művirágokból, műgyümölcsökből és kirakatrendezési cikkekből nyitottak kiállítást.

(MTI Foto: Petrovits László)

Oktatás és termelés felsőfokon

Nagygombos. A háború előtt a Hatvány bárók uradalma volt. Cselédek és sum- mások jártak 'ide dolgozni a környékről. Cukorrépát termeltek a földeken. A közeli cukorgyár indokolta ezt, amelyet ugyancsak a Hatvány bárók tulajdonaként tartottak számon.

Nagygombos földjein ma gépek dolgoznak. A kialakított nagyüzemi táblák a Gödöllői Agrártudomáríyi Egyetem Tangazdaságában vannak.

Persze a korszerű termelés itt is lassan alakult ki. Az utóbbi negyedszázad jócskán bővelkedett változásokban, eseményekben. Erre emlékezik Bakos József párttitkár, a főmagtáros.

— 1942 óta dolgozom Nagygomboson. Az idén éppen harminc éve kerültem ide mint fogatos. Jól emlékszem, a felszabadulás után az uradalom helyén nemzeti vállalat alakult. Pilcsik, a korábbi főintéző irányításával indult meg a termelés. Ötszáz holdon gazdálkodtunk. Lovakkal szántottunk, meg fával fűtött gőzekével. Később az eke mellé borona is került, az ecsédi parasztoktól vásároltuk. Ilyen kezdetleges körülmények között dolgoztunk 1949-ig, amikor megalakult itt az állami gazdaság. Egy évvel később, 1950-ben pedig az agrártudományi egyetem állattenyésztési karának tangazdasága lett

—. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem 1961-ben vette át a gazdaságot — mondja Gól Zoltán főagronómus. — Azóta kibővült a határ, s területe az egykori ötszáz hold helyett na már eléri a hatezer holdat. Idetartozik a szomszédos Nagytelek és a selypi Üjmajor is.

Az uradalmi cselédházak az évek során eltűntek. A dolgozók nagy része a tanyaközpontban kapott lakást. A gyerekeknek óvoda is épüli. Többen pedig már benn laknak Hatvanban.

Négyszáz ember talál munkalehetőséget a’ tangazdaságban, növénytermesztőle, gépészek és állattenyésztők'. Van mit tenniük, hiszen nagy a határ. ,

A főagronómuásal a tangazdaság nemrég elkészült emblémáját nézzük. Egymás mellé helyezett búzakalászt, borsóhüvelyt és baromfit ábrázol. Szimbolikus kép ez, a termelésre utal.

— A legfőbb itt a búza- és a borsótermelés, az állat- tenyésztési ágazatok közül pedig a baromfitenyésztés — jegyzi meg Gál Zoltán.

A gondosan összeállított táblázatok a múlt évi eredményeket szemléltetik. Búzából holdanként 28 mázsás, őszi árpából 20 mázsás, borsóból pedig 25 mázsás termésátlagot értek el. Mindhárom eredmény kimagasló országosan is.

A siker titka egyszerű: gép, műtrágya és növényvédő szer. Ez a három tényező a kulcsa a magas színtű termelésnek. A borsó- és a búzatermelést már teljes egészében gépesítették. Termékeik iránt külföldön is érdeklődnek. Különösen a borsóvetőmag és a hibrid baromfi iránt, főként a nyugatTeurópai országokból.

A tangazdaságban a termelésen kívül nagy jelentőséget kap az agrármérnökjelölt hallgatók gyakorlati oktatása is. Tavasztól őszig 150—200 hallgató jár ide

Gödöllőről. . Megtanulnak traktort vezetni, géppel szántani és vetni. Élőben ismerkednek az üzemszervezéssel, a nagyüzemi termeléssel.

Oktatás és termelés felsőfokon. Talán ebben a mondatban foglalhatnánk össze legkifejezőbben a nagy gombosi tangazdaság munkáját. Az eredmények azt igazolják, hogy mindezt jól út csinálják...

Mentusz Karoly

4