Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-05 / 55. szám
jwnaaaa^vwsaaaaaaaaaaa/vsaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa^aa/wn^^^v^^aaaaa/vaaAaaaaaa^a^aaaaaa^aaaa^^a* FARKAS ANDRÁS: A siroki várromnál Csend van a fetlegek alján, S ebben a csendben a lélek El-találja a választ, Mit, hova kellene tennünk. Ennyire én vagyok én most, Hogy ne kívánjam a völgyet, Hogy ne . kívánjam, a vissza- Visszamenő utakat már, Mint az idő se, ahonnan Jönni se, jönni akartam. Ennyi az élet, a cél csak? Hogy levegőzni kirakjuk Életeink nagy erényét, Félig-egészen akarva, Hogy ne legyen, csak a mában, Hogy csak a köznapi hajsza Fellegeit koronázza, S ehhez a testtel idaíj Kell iramodnom időben, Hogy legyen izma a szemnek, Hogy legyen élete annak, Mit kinevetnek a völgyben — Innen, a fenti világból Nagy vonalak huzakodnak* És eme nagy vonalakból összeadódik a térkép, Mely kitanitja a lelket« Mely kitanítja a testet Mindama tériszony ellen, Mely leigázza a kezdés Közhelyeit, kinagyítja Azt a veszélyt, ami nincs is, Hogyha a lélek erői Átalakulnak a tetté. Senkise kérdezi többé, Hogy mit akartam a romnál, Hogy mi a ritka tanulság Fent, idefent a romoknál, Senkise látja az arcom, Senkise látja a lelkem Itt, a magasba feszülő Indulatom lebegésén, Am cipekedve a mélyig Egyre kísérget a válasz: így, kicsiben ez az élet! Félve-remélve kitűzzük Üttalan útjait annak, Hogy kikeressük a csúcsot, Ám ki tanítja minékünk, Hogy hol a csúcs, a miénk csak, És hol az út, oda, hozzá? Túraparancsnokom is van? Van, ki az és hova visz még? Hátamon érzem a nézést, Jobb fülemen dobogását, Bal fülemen nevetését, És ha kisejtem a percből Azt, amiért figyel is rám, Már futok újra előtte, Már gyalogolva vigyázom, Merre haladjak előtte, Már sokasodva megérzem, Mennyi a testi sebesség Általa, tőle, előtte, — ö, ez a sors, ez a Sorsom, Nemcsak a kurta személynek Emberi foglalatában önmagam árnya-erénye! — És megyek és haladok már, Mint aki sejti, miért volt, Mint aki érzi, miért van, Mint aki tudja, miért lesz, Ennyi a csepp bizonyosság, Itt, idefent, a magányban! Felnőttek és gyerekek Ä kisfiú megállít egy autót: — Bácsi, vigyen ed az iskoláig! — Másfelé megyek — feleli a vezető. — Annál jóbM — Mennyi három meg négy? — Bét * r- Bt hét meg négy? — Kern tudom. A tizenegyet még nem tanultuk. ★ A tanár a kővetkező házi feladatot adta: „Írjatok elbeszélést, a hét valamelyik napja nevének Az egyik tanuló ezt írta: „Vasárnap a papa vadászni ment. Olyan hatalmas nyulat hozott haza, hogy ettünk belőle hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken és még szombatra is maradt”, V' (t ; /-,■ 1 ★ iá feleség rábízza a férjére, hogy fürdesse meg a kisfiúkat. A férj a fontos feladatra büszkén dologhoz lát. 'Megkérdezi a kádban vidáman lubickoló lurkótól: — Nos, kisfiam, jobban csinálom én, mint a mama? — Persze, papa. Csak a mama, mielőtt beültet a kádba, előbb lehúzza a zoknimat meg a cipőmet, ★ A tanára megpillant egy magnetofon-reklámot: „Magnetofon segítségével alvás közben is tanulhat.” — Noháí, ez is újság! — mondja a tanár. — Higy- gyék el, ' az én tanulóim léié magnetofon nélkül is alszik. Fulladoznak a harangok ' Igen, nemcsak az emberek, de a harangok is szenvednek a tiszta levegő hiá- nyátóíL Kioto városától nem meszes*, 917 évi szolgálat után örökre elhallgatott egy híres harang. A közeli ipari üzemek kéndioxidja és más mérgező szennyeződései olyan pusztító hatással voltak a harang fémtestére, hogy azt él kellett távolítani a templomból. A restaurálás irtán a harangot egy zárt helyiségben állítják fesL Négyezer éves csontsíp Szovjet régészek a Vőtga-merM Gorkij város közelében folyó ásatások során egy négyezer éves, csontból faragott sípot találtak. Az igen jó állapotban fennmaradt ősi zeneszerszámnak több hangnyilása van. A Jwrtj Krasznov vezette régészeti expedíció három éven át nagy területen folytatott ásatásokat és olyan Ősközösség< településeket tárt fel, amelyek a legutóbbi Időkig „fehér foltot" képeztek az archeológusok térképein. Ezen a vidéken bukkantak a neolit- és bronzkorszakbeli anyagi kultúra emló•• keinek egyik leggazdagabb gyűjteményére. A felszínre került értékes tárgyak között vannak munkaeszközök, lakóház-maradványok, dísztárgyak. Az egyik legérdekesebb lelet egy csontból faragott jávorszarvasfe). Ezt az ősi művészeti alkotást átadták a moszkvai történelmi múzeumnak. Számos neolit- ás bronzkorszakbeli tárgy a talaj sajátosságai révén itt sokkal jobb állapotban maradt fenn, mint Oroszország más vidékein, A régészek tovább folytatják az ásatásokat. Nagykőrösön is volt egyszer kutyavásár és az ember (Foto: A. Parányin) Nemcsak Budán — Nagykőrösön is volt egyszer kutyavásár, mégpedig a századunk elején. Az alföldi város polgárai ugyanis elhatározták, hogy szobrot állítanak a múlt században csaknem egy évtizedig itt tanárkodé Arany Jánosnak. A nagy költőt idéző emléket Stróbl Alajos készítette. Műve érdekes kompozíció. A talpazatból kiemelkedő oszlopon Arany János mellszobra áll, előtte pedig — csaknem életnagyságban — egy öreg gulyás ül, lábánál kutyája hever. A szobrász Csonka Márton köröstetétleni gulyásra emlékezve mintázta meg az alakot, akiről koszorús költőnk a városbéli tanárkodása idején két verset is írt. A vén gulyás és A vén gulyás temetése címmel. Minden bizonnyal ezt akarta kihangsúlyozná a mű mellék alakjának méretaránya is. A visszaemlékezések ’ szerint a vén gulyás formája hamar kialakult, nem úgy a kutyáé. Stróbl valódi alföldi pásztorkutyát akart megmintázni, s mart nem talált megfelelőt, Az expander Gyermekkoromban sokat álmodoztam arról, hogy olyan erős leszek, mint az oroszlán, úgy úszom a vízben és víz alatt, mint a félelmetes cápa és úgy futok majd a szárazon, mint a gímszarvas. A közbejött évek azonban megakadályoztak tervem végrehajtásában, annyi más tennivalóm akadt, hogy egyszerűen nem maradt egy szabad percem sem, hogy oroszlánná, vagy cápa. vá váljak. A közelmúltban azonban — Iévén egy kis időm — úgy határoztam: nem halaszthatom egyetlen perccel sem tovább, hogy széles legyen a váltam, mint a delta, cipó legyen a karomon, mintha bicepsz lenne, s domború mellkasom néhány mély lélegzetével láncot pattant- sak szét, mit átfűztek felső testemen Vettem hát egy expandert! Ez nem más, mint négy, egymás melletti sűrűn spirálozott rugószál, amit, ha az ember különböző testhelyzetekben mind, szélesebbre húz szét két fülénél fogva, s teszi ezt minél tovább, és minél gyakrabban, annál ha. marabb lesz oroszlán és cápa: az erős emberek erőse! Kézbe vettem hát az expandert, behunytam a szemem, hogy lelki tekintetemmel még egyszer mértéket vegyek majdani magamról, a célról: ilyenné kell válnom! Fáradt, keshedt, kis testecs- kém, amit a nők eleddig csak anyai ösztönök, rugóitól vezéreltetve voltaic hajlandók néha csucsuj- flatjii, olyan lesz,- hogy a strandon úgy járnak majd utánam a csajok, a ’ lányok és az érett asszonyok, mint a darazsak egy két lábon járó, keménykötésű és szép mézesbödön után. Megragadtam hát az expandert. Egyik fülét a bal lábam alá helyeztem, hogy fél karral a négy rugós szerkentyűt felrántsam majd, hogy erősödjön ezzel a bal karom és vele szemben levő jobb oldali izommaradékom a lapockámon. Egy rántás és teljes erővel orra buktam. Felálltam és' most már óvatosan, lassan próbáltam húzni az expandert. Nem jött! Kicsit erősebben húztam: a rugók meg se mozdultak. Újból és erőm végső megfeszítésével nagyot rántottam a rugókon, aztán helyretettem az asztalt, visz- sza rá a rádiót, helyére toltam a rekamiét és letöröltem a vért az arcomról. Eddig bal kézzel próbáltam. Ez lehetett a baj. A jobb kéz ügyesebb. Megragadtam hát most jobb kézzel, s valóban mintha megmozdult volna a négy csillogó rugó. Már látni véltem, hogy így féloldalas leszek, hogy a bal oldalam igy olyan lesz, mint Tarzan, míg a jobbom oly kinézésű marad, mint egy tüdőbajban .haldokló malájé. Am míg ezen gondolkodtam, a négy rugó visz- szament a helyére. Velem együtt! Ekkor két kézzel ragadtam meg az átkozottat! És húztam, és az expander nyúlni kezdett és én vörösöd- ni. A szemem előtt megjelent a naprendszer, aztán az egész tejútrendszer, a világ- egyetem, minden vörös színben jelent meg. Halk és büszke hör- gés, a fenevadat puszta kézzel lebíró hím' hör. gö hangja buggyant ki torkomon, ÉS; ájulásom előtt még láttam a tükörben, hogy az expander mintegy másfél, usque kettő millimétert nyúlt. De az is lehet, hogy haldokló tekintetem káprázott csak. Amikor magamhoz tértem az ájulásból, újból megszemléltem az expandert, az ő négy, lélektelenül vi- gyorgó, sűrűn szőtt rugójával. Nem bírok az átkozottal? Zseniális ötlet! Horgot verek a falba, bele az expandert, s úgy húzom szét! Amikor kidőlt a fal, de az expander egy millimétert sem nyúlt, úgy éreztem, hogy végül is fel kell adnom a harcot. Alulmaradtam! ök négyen, én egyedül: egyenlőtlen a küzdelem. És ekkor világosodott meg agyamban az ezüstös expander egyetlen szá. Iának a fénye: lekapcsoltam a hármat, maradt ez egy. i — Mit csinálsz? — kérdezte a feleségem, amikor látta, hogy vörösödve és erőlködve ugyan, de majdnem egészen kihúzom az egyetlen rugót. — Nem látod? — lihegtem vissza büszkén. — Erősítem magam! — Oda se figyeltem oly alantas megjegyzésre, miszerint nagyon is rám fér az ilyesmi. Az expander és én békét kötöttünk. Kompromisszumos békét: ö nem ránt orra, én nem leszek oroszlán és cápa. Fradi Egy fiatal egri olvasónk levelében arról érdeklődött, honnan származik a Ferencváros csapatának Fradi elnevezése, s az FTC betűszóban minek a jelzése a C betű. Kezdjük az utóbbi kérdésre adandó válasszal. A sportegyesületeket megnevező betűszók az 1890-es években váltak divatossá. Hátam kiemelkedő egyesületnek betűszés megje- nevezése már akkor az egész országban ismertté vált. Köztük volt az FTC betűszó is. A következő elnevezést rövidítették vele: Ferencvárosi Torna Club. A betűszóban a C tehát az angol eredetű jövevényszavunknak, a club hangsornak az első betűje. így vált az angol club szó első írásjegyé a következő egyesületek megnevezésére szolgáló betűszók elemévé: MAC (Magyar Ath- leticai Club), BEAC (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club) stb. Az eredeti angol írott forma szereped tehát ma is a Ferencváros FTC* betűszó« megnevezésében. A betűző ejtésű (eftécé) mozaiknevet végig nagybetűvel írjuk. Nem követjük a régi sokpontos helyesírási formát sem, és eltüntetjük az írásjegyek közötti közöket is. Ezért helytelen, ha még ma is ilyen írásmóddal találkozunk: F. T. C. Különben az FTC harmadik eleme a ma klub betűsorral leírt szó régies írásformáját is tükrözi. A Fradi mozaikszóval kap-- csolatban tudnunk kell, hogy századunk elején Budapest IX. kerületének, a Ferencvárosnak. a német ajkú polgárok nyelvhasználatában Franzstadt volt a neve. Az 1900-as évek elején még a Nemzeti Sport hasábjain is gyakran olvashatók ezek a nyelvi formák: „Győztek a franzstadtisták” — A Franz- stadt igen jól szerepelt” stb. A Fradi megnevezés is ebből a német hangsorból alakult kd: Fra(nzsta)d(t)i. Ezt a rövidítést önálló szóként gyakran használjuk nélkül, hogy eredetéről is tudomást vennénk. Sokan a megnevezés végén szereplő i hangelemet becéző, játszi képzőnek érzik. Különben a Fradi mozaikszó már egész szócsaládot teremtett maga köré, s ezeket halljuk a leggyakrabban: fradista, fra- dis (lelkesedés), fradi (szív szurkoló) stb. Dr. Bakos József aTuutftí' I •s kutyavásárt hirdetett Nagykőrösön. A lakosság három napom, keresztül vitte a négy- lábúakat a szobrászhoz, míg végül is modellnek alkalmasat talált. Ha már teaó esett a vén gulyásról, érdemes feleleveníteni a temetését, amely Arany Jánost is verselésre ihlette. Csonka Mártont különleges ceremóniával kísérték utolsó útjára, amelyről az egykori Vasárnapi Üjság 1855. februári száma is megemlékezett. A koporsót szállító feketével bevont szekeret 48 ökör húzta, s mindegyik állat szarván gyászfátyol lebegett A szekér előtt ment a gulya, melyet az öreg őrzött, utána pedig vasárnap lévén, tengernyi nép haladt s a hosszú sort az egész ménes zárta — tudósított a lap. Arany János három hónappal későbben dátumczott versében szintén említi a különleges kíséretet: ... amely „az egyszer fényes, Előtte a gulya, utána a ménes”... A koporsót vívó szekeret azonban szerinte csak 36 ökör húzta.
