Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-05 / 55. szám
V ..,. hogy békésen egymás mellett élni nemcsak államoknak és társadalmi rendszereknek lehet, vagy kell, de az embereknek is. Az egyes embereknek — egymással! Az a hír, amelyet napjainkban repített a világgá a sajtó, vitán felül extrém, az emberi együttélés alapvető normáinak olyan fokú megsértése, hogy sokkal inkább patológiai, mintsem valóságosnak tűnő eset De az ilyen és ehhez hasonló szélsőség nagyítónak mégis jó, ha torzítva is, mert megmutathatja, milyen ostoba is tud lenni a homo sapiens, a bölcs ember. A hír arról tudósít különbéin, hogy Rio de Jamedróban egy bizonyos Jósé Carvalho kutyája megharapta a szomszéd, Manuel Aristides macskáját, mire Aristides megverte a kutya gazidáját Egy harapás, egy verés: az ügy már ezzel bőven lezárathatott volna, még a kvittóljés szabályai szerint is. De nem! Az ember, ha őrülten ostoba, vagy ostobán őrült, akkor ilyenkor nem áll meg, hanem tovább rohan a veszte felé. A megvert Jósé Carvalho kihívta a rendőrséget, mire ezt tudomásul véve a macska gazdája, tehát Manuel Aristides, lelőtte Carvalhót, majd megsebesítette a házba behatoló rendőrt. A rendőrség erre viszonozta a tüzet, mire Aristides felgyújtotta a házát és közben megölt egy másik rendőrt, míg végül őt is súlyosan megsebesítve szállították az égő házból a kórházba. * Már szinte hihetetlenül tömény és kegyetűemü ostoba ez a tragédia. Ám Arany János fülemüleperének szomszédjai, egy talán soha nem volt mesekor hősei mégis rokonok, de az ás lehet, hogy testvérek ezekkel a forróvérű brazil szomszédokkal, s mind valamennyien egy családbéliek azokkal, akik társasháziban, bérházban, vagy kertes házak végében nem fémek meg egymással. S aki azt hiszi, hogy fülemüleper csak Arany János egykori világában, kutya-macska véres háború pedig csak Brazíliában lehetséges, az sajnos téved. A bíróságok a megmondhatói — ha egyáltalán odakerülnek az ilyen ügyek! —, hogy tettLegességig, súlyos testi sértésig fajulhat lsét szomszéd kezdetben a fülemüle füttyénél is semmiíbb ügyben kezdődő vitája. Egy hangosabban szóló rádió, egy házibuli a felettünk lakónál, egy erősebb ajtó csapás, amikor fáj a fejünk, és tikkadtan csendre vágyunk, egy rosszkor kirázott porrongy olyan lavinát indíthat, amely ha nem is a ház égéséig, de az egymás melletti szomszédi élés tarthatatlanságáig vezet éL Idegesek vagyunk! Ideges kor ez, kérem! — hallani vétem a kétségtelenül igaznak és ténynek tűnő véleményeket. Csakhogy az áldatlan szomszédi vitákkal nem az idegességünket csökkentjük; nem otthonunk áhított békéjét erősítjük, hanem még éjszakai párnánkra is becipéljük a magunk, de mindenesetre közösen keltette perpatvar koponyát feszítő mérgét Nem azokról a sajnálatos, és gyakran bfizony valóban csak a törvénnyel, sőt néha még ott sem orvosolható «setékről van szó, amikor valaki valóban ösz- szeférhetetüem. Nem egy szomszédjával, hanem a szomszédaival, nem egy munkatársával, hanem a munkatársaival, nem egy emberrel, hanem az egész emberiséggel. Lehet ez orvosilag gyógyítható, pszichés betegség —, de ki vallja ezt be és ki megy ed ilyenért ideggyógyászhoz? Hogy rákiabáljék az eladdig békés szomszédok is: bolond volt, na ugye! —, de lehet született agresszív természet Ami közértelemben nem számít betegségnek, s ami a közértetemibem, de még gyakorlatban sem az, mert ha az ilyen ember egyszer életében szembetalálkozik amúgy istenigazában olyan valakivel, vagy olyan valakikkel, emberrel vagy szervezettel, aki, Vagy amely 'máresne tanítja: meghunyászkodik. Egy életre is talán! Nos, tehát nem ezekről és nem ilyen esetekről van sző. Hanem az egyébként minden tekintetben normális emberek perpatvaráról. Olyanok áldatlan vitájáról, akit mások úgy ismernek, mint írós vajat, sőt csoda vajat: önmagától felkeni magát a kenyérre; olyanok immáron veszekedett szomszédi gyűlöletéről, akik munkahélyü- , kön kitűnő és önzetlen kollégáknak számítanak. De, ha a szomszédról van szó, akkor... — Uram, mondja meg, végtére is mi a baj? — Asszonyom, miért nem tud békében meglenni a szomszédékkal ? — Kisfiam, hát mi a baj, hogy haragban vagytok a másik lakóval? Felesleges ezeket a kérdéseket feltenni. Mindenki tudja, ha nem a saját haragosáról és saját ügyéről van szó, hogy a legtöbb esetben aligha lehet értelmes magyarázatot kapni e kérdésekre. S ha van magyarázat, az néha egyenesen elképesztő. „Direkt csapkodja az ajtót, kérem.-..” „Csapkodja a nyavalya. Ő bömbölteti a vacak rádióját.” „Nem köszönne a kölyke az istennek sem...” „Köszönök, s nem fogadja. Köszönjön neki a hóhér ezek után.” „Átjön mindig a tyúkja..„Direkt kivett egy lécet, hogy átmenjen hozzájuk tojni a tyúkom .. ... És így tovább! Pedig egyetlen normális perc normális és őszinte gesztusa feloldana éves, évtizedes, otthont mérgező háborúskodást. Egyetlen mondat: ám ki mondja ki először?! A brazil történet szélsőséges, nem jellemző, torzít Ez így igaz! De nem a nagy tragédiák teszik igazán tönkre az emberi közösséget. A nagy tragédiák, a nagy esetek ritkák.’A naponta előforduló aprók, a kis esetek, azok mérgezik meg igazán, vírusként termelve az ösz- szeíérhetetlenség toxin ját, azok teszik tönkre az együttélő emberek csendet, nyugalmat, békét áhítozó életét. S erről van szó! Tantárgy: a természetvédelem Lengyelországban nevezték el „szozológiának” azt az új tudományágat, amely az ember biológiai környezetének védelmével foglalkozik a technika és a civilizáció rohamos fejlődésének korszakában. Dr. Walery Goetel professzor, a szozológia „feltalálója” irányításával már évek óta működik a krakkói Bányászati-kohászati Akadémia természetvédelmi szemináriuma”. A lengyel szakemberek erőteljesen támogatják a szo- zológtisok felsőfokú képzésének tervét. A felsőfokú képzés során különös figyelmet fordítanak a következő témákra: a környezeti elemek káros jellegének és az emberi szervezetre kifejtett hatásának megfelelő értékelése, e káros jelenségek elleni harc módszereinek, valamint a környezet szennyeződést gátló módszereknek kidolgozása. Egyes lengyel főiskolákon, mindenekelőtt a krakkói Bányászati-kohászati Akadémián és a közgazdasági főiskolán a végzett hallgatók számára „kiegészítő természetvédelmi tanfolyamokat” szerveznek és minden műszaki, orvostudományi és tudományegyetemen, mezőgazdasági és közgazdasági főiskolán természetvédelmi témájú előadásokat vezetnek ha. Arany János: s á Gyékényes, abroncsot» alföldi szekér. Honnan cipel a sors — se három egér? Hoztál-e pirosló új búzamagot? Mezők üde lelkét: friss széna-szagot? Odakünn már, ugye, megért a kalász? Két gyapja lenyírva; foly a takarás; Boglyák tetejéről egy-egy suta gém Néz szét aratóknak vidám seregén? Rég nem látja bizony vidámnak e nyújt, Minden nyara — új seb — a régire fájt; De talán most e nagy mezei jószág Áldást hoz az egyszer: szép Magyarország. a n Legyen is, legyen is megáldva e föld — Isten’ maga telke — mint rég ezelőtt, Mikor én is „maritól hajtani” kezdtem, S nem sikerült, bár hogy’ s mint igyekeztem. így — vézna, ügyetlen testi dologra — Adtam fejem a bölcs tudományokra, Barázda helyébe szántva sorokat, — Nem kérkedem ezzel, mert azt se sokat. De, hogy a mezőt, az anya-természet Kebelét elhagytam, sajog egy érzet. Holtig sajog itt benn, — s tüzesebben, vér Láttodra, te húzás alföldi szekér. ist:. Százhuszonöt éve született legnagyobb epikus költőnk, a népies realizmus, a magyar és az európai irodalom kiemelkedő alakja, Arany János. Nemzetőrként végigharcolta a szabadságharcot, volt lapszerkesztő, szenvedélyes nyelvőr s főtitkára az Akadémiának is. INGMAR BERGMAN „RITUS”: A BIRO:... AZ ELSŐ ELMENYEM AZ ELEIRŐL A FELELEM VOLT „FELEK" Történet a kisfiúról ßadka Särom és fő éves. Görcsösen félt a dörgéstől, villámlástóL Valósággal megmerevedett a félelemtől. Akkor anyukával zivatart kezdtek játszani. Lacika „tudja”, hogy a felhők erőműkben, hogy találkoztak, villanyt gyújtanak és tapsolnak... És Lacika ma már nevetve együtt tapsol a dörgésekkel. 0 is örül... Az iskolában majd elektromosságról fog tanulni, pozitív és negatív töltésekről — és egy féLe- lemmel kevesebb lesz életében,. A kisfiú mamája klinikus pszichológus. Gyermeklélektan szakon végzett, másfél éve az egyetemen. Jelenlegi állása védőnő, egyik kerületi tanácsnál. Orvos szeretett volna lenni, négyszer felvételizett, nem sikerült. tJgy gondolta, a pszichológus is gyógyít, talán kevésbé látványosan... ... igen tisztában volt vele, hogy a gyárakban szükség van munkalé- lekt anosokra... ... ... hogy miért választotta mégis a gyermek- lélektant? — Akkor már tudtam, hogy mit akarok. Hogy az egészséges személyiség fejlődése mindennél fontosabb. És... akkor még optimista voltam. — Nem, másfél év eredménytelensége nem vette el az optimizmusomat... de néha nagyon elkeseredek... Feleslegesnek érzem azt az öt évet... olyan reménytelen ... BKV bölcsőde, tanács, Rákoskeresztúr, óvodák ... különböző intézmények, lehetőségek, — és azonos fejrázás, hogy <—nem. — Azt hiszem, az a baj, hogy nálunk a pszichológia sok helyen még luxusnak számit. ? ? ? Hogy egy gyerekből garázda lesz-e, vagy sem — nehéz forintra átszámolni. — Általában, a pszichológus megkezdett munkájának tízéves távlata van, — legalább ennyi időnek kell eltelnie, hogy kiderüljön, helyes volt- e az elképzelés — és természetesen, hogy a pszichológus is ember, tévedhet, — És még valami. Talán éppen azért, mert nincs konkrétan kimutatható eredménye — sajnálják rá a pénzt. — A tesztvizsgálatokhoz rengeteg papír kell, a tegpri- mitívebb reakcióvizsgálathoz is stopperóra, — de hogy ki adja a stopperórát, — komoly vita kérdése. «..ezért vagyok én elkeseredve. Nem csak azért, mert most nincs megfelelő állásom, inkább a jövőm miatt... az értetlenség miatt... Egy tanárnő. Általános iskolában tanít, társadalmi munkában gyermekvédelmi pedagógus. — Nem, nem végzett külön pszichológiai szakot. . ... Tévedés, hogy a legfőbb tanár végzett pszichológus. Az egyetemen tanultunk pszicliológiát is. — A gyakorlatban valahogy nincs tisztázva, mi a feladatuk a pszichológusaiénak. Arra lenne szükség, hogy munkatársak legyenek és ne újabb jelentéseket váró felügyeleti szerv a tanár nyakán. Ha én egy gyereket elküldök a pszichológushoz, köteles vagyok legalább há- romoldalias részletes jelentést küldeni Visszajön a gyerek, egy kis cetlivel. Pl„ hogy több sikerélményre van szüksége. — Hát, ez egy ösz- szetett dolog. Lehet, hölgy ezért verte meg a fél osztályt, — mi a, megoldás? —• És sok esetben a szülők igényei — függetlenül a gyerek képeségétől — már az első években komoly törést, gátlásokat, majd a „rossz élmények”, sikertelen felelés például, határozott félelem- érzést rögzít a gyerekben. & ezen már nem tud segíteni sem tanár, sem pszichológus. Mert a sikerélményt csak megszerezni lehel, kapná nem. Általános iskola igazgatónője. Szimpatikus, csupa lendület asszony. — Minden iskoláinak szüksége lenne pszichológusra. Tudom, hogy ez milyen 'gazdasági nehézségekbe ütközik, mégis azt kell mondanom. — A tanárok, elsőrendű feladata mégiscsak a tanítás. Külön foglalkozni a gyerekkel — mikor? A körzeti pszichológus egynéhány „problémás” gyerek esetében segít, — de az csak egy-egy eset. Az — iskolának — nem tud segíteni. Rendelkezésünkre áll még a Gyermek-mentálhigiemai Intessek — Elmondok egy esetet. Elküldiünk egy gyei íreket, természetesen a szüleivel ment. A szülőket megnyugtatták, a gyereknek , semmi baja, több szeretetet igényel. Mivel gondoskodó szülők esetében ez kétségbevonhatatlan (?!), visszajött a gyerek a véleményezéssel... — járhat iskolába, de nem szabad féléltetni... és természetesen tovább kell engedni. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár, egy közösségen, belül ez mit jelent. — A módszer, az bizony nem jó. (Csak zárójelben megjegyzem, a világon az első gyermeklélektant intézet Magyarországon' volt. Dr. Schnell János alapította'1927- ben, Budapesten). Egy orvos. Arról a különös „kaszt”-helyzetről kérdezem, amibe a pszi- rhológusok önkéntelenül bekerülnek. — Ez természetes. A pszichológia e században kapott tudományos jelentőséget, — és mindjárt misztikus jelleget. Míg csak orvosi pszichológiáról volt szó, ami megfigyelésen alapul, nem volt probléma. — A pszichoanalízis — misztikum még. Félnek tőle, lenézik, nem ismerik él, túl nagy fontosságot tulajdonítanak neki —» ez a sors vár legtöbbször a pszichológusokra. — Szükségszerű, hogy a pszichológusok túllépnek a hatáskörön, — mert nincs. megszabva a határ. Egyetlen feladatuk lenne, — a megvilágítás. A tudással, tisztánlátással feloldható féLélmék, szorongások megszüntetése. —- Jelentősége vitathatatlan. — És, véleményem szerint a gyakorlati pszichológiának, más országokban mindem vonalon olyan komoly és eredményes módszerei vannak, hogy egyszerűbb és értelmesebb azokat készen átvenni, mint élőiről kezdeni a felfedezést Okoskodó mondatok helyett a pszichológusok helyéről, szükségességéről talán meggyőzőbb és hitelesebb a neveléstudomány első nagy reformátorának, a tizennyolcadik századiban élt Johann Heinrich Pestaiozzinak vallomása: „A legnagyobb szolgálat, A fiatal Mongo jövője AfríJ^ amit ember az, embernek tehet, az, hogy megtanítja, ho- jövőjét is jeüeotL gyen segítsen önmagán”. Egy a sob Közül Efren Paulio Mongot — így hívják ezt a 22 éves fiatalembert Brazzaville-böl. Jelenleg a lipcsei Patrice Lumumba Egyetem tanulója, —> egg a sok száz külföldi diák közül. tásdő Hon» fStete Die 25etl
