Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-01 / 51. szám
e r Iskolára, lakásra, gépre, kórházra, erőműre, benzin- kútra, ezerféle más dologra. Beruházásra, ami hosz- szú évek óta a népgazdaság érzékeny pontjának számít. Az ellentmondásokat, feszültségeket különösen kiélezte a múlt esztendő, amikor az ötéves tervben meghatározott 25 százalékos felhalmozási hányad helyett a nemzeti jövedelem 28—29 százaléka került felhasználásra ilyen célokra. A beruházások összege 1971-ben a tervezett 90 milliárd forint helyett 100 milliárd volt, ami rendkívüli terheket rótt az államháztartásra. Többet költöttünk, mint lehetne. S amit kiadtunk, azt sem mindig a legjobb helyre. 1972-ben 106 milli- *árdot költhetünk el. Még mindig valamivel többet, mint lehetne. Ám sokkal inkább latolgatva, a befektetett pénz odakerül-e, ahol a leginkább kell? Fordított arány irányzat meghatározott hányadát — átlagosan két-há- rom százalékát — kapja. Közömbös tehát, hogy több vagy kevesebb pénzt emészt fel a beruházás. A közömbösség sehol nem erény, de itt kimondottan hiba. Ahogy sokféle hibától terhes az építő, szerelő vállalatok érdekeltsége is. Ugyancsak elgondolkoztató az a gyakorlat, amely csupán a beruházásra kerülő eszközök hatékonyságát vizsgálja, de alig fordít figyelmet a már beruházott javak működtetésének eredményeire. Így például arra, hogy egy-egy létesítmény mikorra éri el a tervezett produktumot, s ha nem éri el — ami nem ritka —, miért? Sok a partner Szakmai körökben közismert ténynek számít, hogy a beruházásoknál fölhasznált eszközöknek mindöszdést — az ár és a társadalmilag szükséges ráfordítások értékének közelítését — nagy hiba lenne összekeverni a nyerészkedéssel. Ez utóbbi letörésére szigorították meg 1972. január 1-től az építőipar árképzési rendszerét, s az ellenőrzést. Remélhetően, eredménnyel, hogy az idén befektetendő 106 milliárd fejében a végzett munka — a megvásárolt eszköz — is annyit érjen. » Ut az ésszerűbbhez Rövid idő alatt megtett intézkedések bizonyítják, hogy a központi irányítás nem késlekedik a beavatkozással, ha az szükséges. Ám ez nem menti fel a vállalatokat a maguk felelősségétől. Már csak azért sem, mert az idén beruházásra költhető A% ország egyik legkorszerűbb tehenészete Az Alagi Állami Tangazdaságban 1971. októberében megkezdődött a munka az. ország egyik legmodernebb tehenészetében. A telepet mintegy 32 millió forintos költséggel építették. Az istállóban jelenleg 412 Hollandiából importált tehenet és 160 borjút gondoznak. A téli takarmányellátást Colman silótoronyból biztosítják. A fejest Elfa-Impulza (NSZK) gyártmányú berendezés végzi el. Az etetéstől a trágya eltávolításáig, mindent gépesítettek. Képünkön: a modern hal- szálkás fejőteremben egyszerre 24 tehén fejése történik modern gépekkel. (MTI-foto — Király Krisztina felv.) Indokolt volt a párt Központi Bizottsága 1971. december 1-i ülésének állás- foglalása, s azt követően a kormány jó néhány intézkedése; ésszerűbb beruházási tevékenységre van szükség, Azaz, nem a beruházások általános visszaszorítására, sokkal inkább célszerű, torzulásoktól mentes beruházási összetétel kialakítására. A közgondolkodás persze hajlamos arra, hogy beruházás alatt elsősorban építést értsen. Holott tény, hogy az összes kiadásoknak ez csupán a fele. Az építési kapacitások és a kereslet egyensúlyának megteremtése tehát korántsem oldaná meg a beruházási tevékenység valamennyi problémáját. Ehhez jóval sokoldalúbb munkára van szükség. S ami legalább ilyen lényeges: hosszú esztendőkre. Anekdotákba illő történetek szólnak az építőiparról. Sűrűn, ' joggal. Tény — s ezt széles körű vizsgálatok igazolták, hogy hazánkban az előkészítő munka sokkal gyatrább, mint máshol. Nemzetközi viszonylatban a teljes beruházási idő kétharmada jut az előkészítésre, hazánkban viszont éppen fordított az arány. Kellően koordinált terv, a később beépítendő technológiai berendezések alapvető követelményeinek figyelem- bevétele nélkül kezdenek el beruházásokat, s ez tervmódosításokat, pótlólagos igényeket von maga után. Amik következménye, a határidők változtatása, az építési-szerelési fönnakadások gyakorisága, a befejezetlen állomány növekedése, a költségek emelkedése, s végül, de nem utolsósorban az elkészült beruházások alacsony hatékonyságú működtetése. Azaz, a remélt kamatok helyett a veszteség. Lebecsüli szervezés Sűrűn elhangzik: a szervezés a legolcsóbb befektetés. A gyakorlati tapasztalatok e tényező széles körű lebecsülését bizonyítják. Így a többi között az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium által végzett elemzések azt tanúsítják, hogy a korszerű hálódiagramos, matematikai modelles stb. módszerek a beruházás megvalósításának idejét akár az átlagosnak, a felére is csökkenthetik, de ezek az eljárások lassan terjednek, a lehetségesnél jóval ritkábban kerülnek alkalmazásra. Elfelejtődik az az alapvető igazság, hogy a kivitelezés csak akkor lehet gyors, azaz szervezett, ha az előkészítés is az volt. A karikatúraalakká vált álldogáló építőmunkás nem okvetlen a lógás jelképe; mások mulasztásának, szervezési hibáinak megtestesítője is lehet. Mert jól szervezett munkában képtelenség lógni. Ellentétben a közhiedelemmel, a beruházási költsé- jRk emelése a tervezőnek Hem érdeke. Az eredeti elősze egyharmada a szorosan vett építőanyag, a többi kohászati, gép- és faipari, stb. termék. Ám e tényt még Jsevésbé tülcrözilc a beruházásokhoz kapcsolódó ágazatok fejlesztési eredményei, tervei, termékeinek összetétele, mennyisége. Tetézi a gondokat, hogy a rengeteg „bedolgozó” mellett a partnerek száma is nagy. Vannak olyan építkezések, ahol az ilyen meg amolyan kivitelezők és alvállalkozók száma 140 fölött van! Eny- nyiféle önálló vállalat hogyan hozható közös nevezőre? Azaz: jóval fejlettebb generálkivitelezői hálózatra lenne szükség. A kereslet és a kínálat erős eltérése — azaz a „konjunktúra” — utat nyitott az áremeléseknek, így például a múlt évben az állami lakásépítkezések költsége 15 százalékkal növekedett. Persze, az indokolt áremelke106 milliárdból 56—57 milliárd forint sorsa fölött a vállalatok, szövetkezetek döntenek. Tehát a pénz nagyobb részéről; ami a felelősség nagyobbik részének vállalása is. Az ésszerűbb beruházási mimika, a célszerűbb beruházási összetétel kialakításához megfelelő utat nyitottak a január elsején életbe lépett rendelkezések. Van, ahol szorosabbra kell fogni a gyeplőt, s van, hol fölhagyhatnak a légvárak építésével. Baj? Aligha. Minden forintnak lehet és kell jól kamatozó helyet lelni. Ügy elkölteni a 106 milliárdot, hogy a legtöbbet hozza. Mielőbb. Ezért, hogy az összeg elsősorban a folyamatban levő beruházások befejezését szolgálja, s új beruházás a múlt évinél kevesebb kezdhető el. Ám, ez a kevesebb most mindannyiunk számára a több fedezete. (M. O.) Válasz és Milyenek az egri kirakatok? címmel bíráló hangú levelet írtunk lapunk február 23-i számában, amelyre a következő válasz érkezett Gyöngyösről, a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalattól: „Az újságcikk vállalatunkat érintő részével egyetértünk. A kirakatrendezés valóban megoldásra szorul. Az egri dekorációs csoport normális körülmények között egy vezetőből és öt dekoratőrből áll. A dolgok szerencsétlen alakulása folytán az év végére ebből a csoportból már senki nem dolgozott. A legszükségesebb karácsonyi kampány kirakatainkat is külső emberek bevonásával tudtuk csak megcsinálni. Hárman valóban elszegődtek a A tanácskozás témája a sertéshús Az üzletek és főként a fogyasztási szövetkezetek dolgozói panasznapokat tartottak \ A bűvös kifejezés ezen a tanácskozáson így hangzott; a keret. Minden megjegyzésre azonnal így lehet válaszolni. Pedig kifogás elhangzott szép számmal. Nem is csoda, hiszen a húsról, még pontosabban: a sertéshúsról folyt a vita. Egyik oldalról a hatóság és az ipar, a másik oldalról pedig a kereskedelem és a vevő győzködte egymást. A színhely a húsipari vállalat gyöngyösi központja volt. • • • Ahány felszólaló, annyiféle igazság hangzott el. Kovács Benedekné, a füzesabonyi fogyasztási szövetkezet áruforgalmi dolgozója például nehezményezte, hogy alig kapnak húsvétra néhány kiló kötözött sonkát. A megszabott keretnek a többszörösét kellene eladniuk, ha volna mibő,l. Kénytelenek a megyén kívülről beszerezni hentesárut. Nem kellett bíztatni a hatvani szövetkezeti üzlet vezetőjét sem észrevételeinek megtételére. Miért csak egy töredékét kapják ők annak a mennyiségnek, amit az élelmiszer kisker üzletébe küld a húsipar? Hányszor megtörtént, hogy máshonnan visszaküldték az árut, ő pedig kénytelen kérincseím. Ha egy vidéki üzletbe kivisznek ötven kiló sertéshúst, melléje rögtön adnak legalább ugyanannyi súlyú fagyasztott marhát. A fagyasztott hús ott marad a nyakukon. Záporoztak az értetlenkedő miértek. Olykor indulatosabb töltést is kaptak a szavak. • • • Ha nafiyofoti volaa a Keret. ..'! Nem fér több a keretbe. ..! Az idén néhány százalékkal bővült a keret. ..! Csak a tervidőszak végére várható a keret nagyobb mértékű növelése...! Amikor Molnár Gábortól, a Heves megyei Allatíorgal- mi és Húsipari. Vállalat igazgató-helyettesétől megkérdeztük: miért ez a feszültség a keret és az egyre nagyobb mértékben kínált sertésmemnyiség között, akkor nagyon könnyen tudott magyarázatot adni. Igaz, hogy a háztáji gazdaságokból is nagyon szép számban kötöttek már le sertéseket, igaz az is, hogy a nagy gazdaságok is szívesen foglalkoznak sertésneveléssel, de bizonyos időnek kell eltelnie ahhoz, hogy meg lehessen állapítani: tartós-e ez a növekedés, ad-e termelési biztonságot? Legfeljebb a mostani tervidőszak végére várható _ a megalapozott válasz a kérdésekre. • • • A minőség ellen általában nagyon kevés kifogás hangzott el. Hogy a fagyasztott húst nálunk nem igen kedvelik, közismert dolog. Egyre erősödik a zsíros húsok elleni berzenkedés is. Ma már száz kiló alatt szívesebben veszik át a sertéseket. Ezekért a kisebb súlyú állatokért aránylag több forintot is lehet kapni. De a zsír ára alig fele a hús árának. Minél több a zsír a hús mellett, annál kifizetőbb a készítmény előállítása az iparnak. Zsírosodnak a felvágottak. Mondják, a Heves megyei készítmények ellen még nem ma-ült fel lényeges kifogás az ellenőrzések során. A vállalat maga is szigorúan őrködik a szabványok felett. Kiemelt bérezést és részesedést leap az a szakmunkás, aki a keverésért feleli«. Bizottság végzi az érzékszervi ellenőrzést is. Megtörtént, hogy az üzemből már ki sem engedték az árut. De mit csináljanak olyankor, ha egy megrendelő szinte könyörög: adjanak neki nagyon sürgősen — mondjuk — párizsit. Még egy napot állnia kellene a párizsinak, hogy a nedvességtartalma megfeleljen a szabványnak. Adják, ne adják? És ha adják, jogosan reklamálhat a vevő a párizsi nedvességtartalma miatt. • • • Minden szépítgetés nélkül mondjuk ki: arról van szó, hogy bizonyos húsféleségek iránt nagyon gyér az érdeklődés. Volna fejhús. de nem kell- eléggé, A zsírszalonnáért sem kapkodnak. Mit tehet ilyenkor a húsipar? Kitalál ű.i készítményeket. A főhatóságok ellenőrzik, megvizsgálják, meghatározzák a szabványát és a gyártási eljárását, aztán mehet az üzletekbe. Olcsó áron, hadd bővüljön a választék. így született meg a rakott fejhús, a somogyi szalonnának elnevezett paprikás felvágott és a Tomi húskrém. Nagyon emlékezteit az olasz szalámira a Börzsöny nevet viselő töltelékáru. Egyelőre még csak lehetőségként várakoznak a húsiparnál a megrendelőkre. Szeretnének mielőbb terítékre kerülni: (G. íVloínSf r.J I csend Hotiigyben főlduiűvesszövethezetekhez, 1 dekoratőr bevonult katonának, egy szülési szabadságon van, a vezető pedig majd lvét hónapig beteg volt. Sajnos, nem szívderítő a gyöngyösi csoport helyzete sem, így még átcsoportosítással sem tudtunk segíteni. Köztudott, hogy a kirakat- rendezés terén elég rossz az utánpótlás, nem beszélve arról, hogy sokan a kétéves iskola elvégzése után Budapesten keresnek és találnak is munkalehetőséget. így olykor kénytelenek vagyunk szakképzetlen embereket is munkába állítani, s ezek nyilvánvalóan nem képesek tartani a színvonalat, holott évről évre mindig többet várnak az emberek a kirakatoktól, és az egész kereskedelemtől is. Nehezíti a helyzetet az is, hogy elnőiesedett ez a szakma. Csak a mi dekoratörállomanyunkból 4 nő hiányzik, szülési szabadság miatt. Megjegyezzük még azt is, hogy a dekoratőrök és kirakatrendezők hiánya miatt mindig feszültség van, s nemcsak nálunk, hanem más kereskedelmi vállalatnál is. A cikk közvetlen megjelenése elölt vállalatunk három szakembert alkalmazott, akik a munkába állt csoportvezetővel együtt segíteni jognak a siralmas helyzeten. S a jövőben nemcsak a kirakatokat igyekszünk gyakrabban cserélni, hanem emelni akarjuk a kirakatrendezés és a dekorálás színvonalát is.” Tőzsér Pál keresk. főosztályvezető Kaptunk egy másik levelet is. Ugyancsak kirakatügyben. Így szól: >, Lapjuk február 23-i számú- ban olvastam a Milyenek az egri kirakatok? című cikket. Ez adta az ötletet, hogy írjak. Fiam most végzi a hevesi gimnáziumban a negyedik osz- lalyt. Tanárai szerint nagyon jo a szépérzéke és könnyű keze van a rajzhoz, a festéshez és a dekoratőrt munkához. Egyébként is régi vágya, hogy kirakatrendező, dekoratőr legyen. Levélben érdeklődtünk a Szász Ferenc Iparcikk Kereskedelmi Szakmunkásképző Iskolánál, ahonnan a következő választ kaptuk: ,,A jelentkezési lappal küldet kell egy levelei is, amely iga* zolja, hogy sikeres felvételi vizsga esetén valamelyik kereskedelmi vállalat ösztöndíjas tanulóviszonyt létesít a jelentkezővel.” Mi már a környéken mii v- denütt kerestünk egy ilyen vállalatot sajnos, csak elutasító választ kaptunk. Az én férjem tsz-ben dolgozik, onnan nem várhatunk ilyen irányú támogatást, a kereskedelemben pedig nincs ismerősünk. Tudom, hogy a szerkesztőség nagyon sok ügygyei fáradozik, kérem segítsenek nekünk is. Tisztelettel: Csintalan H. Jánosnét Tarnazsadány, Kossuth n. 2ft, * A Heves megye! Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat reagált cikkünkre. Sőt cikkünk nyomán már akadt olyan is, aki kirakat- rendező szeretne lenni. Csak éppen a cikkünkben legjobban érintett cégtől, az Egerben székelő Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalattól nem kaptunk még választ. Lehetséges, hogy lassúbb a helyi postaforgalom... ? Érdemesebb lesz , üdítőitalt tartani Uj rendelkezések a kiskereskedelem forgalma érdekében Az év elején néhány olyan, a kereskedelmet és a vendéglátóipart érintő, pénzügyi rendelkezés jelent meg, amelytől egyes alapvető élelmiszerek és élvezeti cikkek forgalmában kedvező eltolódás várható. így például a korábbi 7,5 százalékról 13 százalékra növelték a ba- romfiáruk kiskereskedelmi árrését. Az élelmiszer kiskereskedelmi vállalatoknál február 1-én bevezették a kétszázaiéi«« italadót. A vendéglátóiparban a korábbi 4 százalékról 5 százalékra emelték az italforgalmi adót, amely alól viszont teljesen mentesítették az üdítő italokat. A baromfitenyésztés kedbaromíi árusításához szűk-, séges hűtőberendezéseit, pultok hiánya — azonban mindinkább akadálya a baromfi- hús-forgalom fokozásának Az új rendelkezésben meghatározott nagyobb árrés növelte a vállalati érdekeltséget, bővíti a kiskereskedelem anyagi eszközeit, s ez lehetőséget nyújt például a sokhelyütt hiányzó hűtőpultok beszerzésére, a forgalmi adó bevezetése, illetve megemelése következtében a kiskereskedelmi és vendéglátóipari vállalatok kevésbé érdekeltek a szeszes italok forgalmának növelésében, s „érdemesebb” lesz több üdíti italt tartaniok. vező alakulása, a mezőgazdasági üzemek jó eredményei nyomán a kínálat lényegesen megnövekedett. Az elavult kiskereskedelmi hálózat — főleg a vágott, mélyhűtött 1972. március 1„ szeWte ElhölföftDnh 106 milliardot
