Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-25 / 72. szám

SATANI ÖTLET A film magyar címe any­agiban feltétlenül találó, hogy felhívja figyelmünké a filmnek a krimin túl levő. aoiikal messzibbre mutató tartalmára. A filmet ugyan­is Claude Nérón regényéből írták. Ez az író nem egysze­rűen csak krimit akart szerkeszteni, de azzal együtt és amögött megmutatni az emberi szenvedélyek és haj­lamok elképesztő esendősé- get és irányíthatóságát. És hogy ez a szándék még erő­teljesebb hansúlyt kapjon, az egész bűnügy értelmi szerzője, majdnem azt mon­danánk, megvalósítója az a bíróból lett, kitűnően kép­zett jogász, aki vesztett jo­gászi csatái után csak a tet­tenérésben hisz. Vesztett csatákat említet­tünk a bűnüldözés kapcsán. Hát ilyen is van? Nemcsak a tv Kék fény-adásai győz­nek meg erről , a komoly fel- tételezésről, Baj az, ha az állam biztonságát őrző em­berek olykor tehetetlenek a ravasz, a technika minden vívmányát és a hidegvérű- •séget felső fokon alkalmazó elemek ellen? Feltétlenül az! S mit kell ellenük tenni? A tehetetlenség nyílt bevallása helyett a csaknem amatőrö­ket keil felingerelni a bűnö­zésié, a munkakerülőket, az ostoba tunyákat, akik a rendben, a rendszerezettség­ben nem tudnak, vagy nem akarnak szürkén és közna- pian élni. Itt, ezen a pon­ton csapnak össze a párizsi rendőrség emberei és odáig elmennek, hogy az egyik fel­ügyelő a másikat ledósznóz- za. Ki Rt e disznó? Van-e jo~ Francia —olasz film ga Maxnak, akár a saját pénzén is, így manipulálnia a joggal, az ingatag erköl­csökkel? Van-e így szerelem, h monomániának ezen a fo­kán és ha van, hiteles-e az a cselekmény, amely végül is a diadalt csőddé változ­tatja? Ennek az igényes kri­minek bizonyára azért .van nagy közönségsikere, mert a néző valami újat kap, a pszichológiailag megalapo­zott cselekmények egész so­rát. Hitelesen és alapos rész­letességgel tárja fel a kép­sort. Claude Sautet kitűnő rendezése folytán az indító­itokat, a folyamatot, azt, ahogyan a bűntény végül is összeáll. Értjük Max' indíté­kait, tudjuk, hogy saját ér­dekében, egyéni karrierje miatt, a társadalom javára cselekszik, de rokonszenvün- ket mégsem nyeri el. A né­ző ugyanis úgy van a küz­delemben álló feleknél, hogy akaratlanul is a gyengébb oldalára húzódik, és azt biz­tatná valami módon. Nem azért, hogy a rablás sikerül­jön, hanem azért, hogy ne váljanak nyám-nyám nyu- lakká egy, a jognak min­den fortélyával az elszánt hiúság akaraterejével felru­házott ember kezei között. Abel és Max között óriási a távolság és ahogyan össze­kapcsolja őket Lily, az utca­sarki szemléletével és hibás pillanatban érkező érzelmei­vel — mindenképpen érde­kes háromszög. Szokatlan és mégis, mintha tenne hitele. A filmet kitűnő jellemszí- nészek pontos alakítása teszi élménnyé. Michael Piccoli és Francois Périer más-más fel­ügyelőt él át, Rommy Schnei­der nem játszik széles ská­lán, de az utcai lányt hite­lessé teszi szerelmében és elszántságában is. Bemard Fresson Ábelje rokonszenves párizsi strici, a félvilági pe­rifériáról. nagyvárosi ter­mék, akit csak erőszakkal lehet bűnözőve tenni. Ezért rokonszenves. Philippe Sarde zenéje a film humora mellett az egyik legértékesebb kiegészí­tő eleme René Mathelin ké­peinek. (farkas) „ÉneUlő Ifjúság” Vasárnap délelőtt 11 óra­kor az egri tanárképző főis­kola zenetermében rendezik meg a rádió „Éneklő Ifjú­ság” felvételsorozatának kö­zépdöntőjét. Három megye, Nógrád, Szolnok és Heves legjobb nyolc iskolai ének­kara vesz részt a hangver­senyen. Megyénket a főisko­la gyakorló általános iskolá­jának énekkara, a pétervásári „Viva la musica” kórus, va­lamint az egri 10-es számú iskola együttese képviseli a találkozón. Az érszűkület gyógyszere a lehetőségek listáján Oj úton keresik a holnap rovarölő szereit a Növény- védelmi Kutató Intézet szak­emberei. Olyan anyagot ke­resnék, amely speciális ha­tásával az emberre ártalmat­lan, és csak a rovarokat pusztítja. Kutatásuk kiindu­lópontjaként a rovarok és a fejlettebb élőlények életje- 'enaégei közötti különbsége­ket elemezték. A legszembe­tűnőbb ilyen különbség a metamorfózis, azaz a rova­roknál megfigyelhető álla­potváltozás, a rovar báb, lepke formájában. Ezt a sa­játos folyamatot egy hormon szabályozza, amelynek szin­tézise csehszlovák és ameri­kai kutatók munkájának eredménye. A hormon hatá­sát utánzó mesterséges szer­ied befolyásolni tudják az állapotváltozást a külföldi kutatások szerint oly mér­tékben, hogy a szervezet egyensúlya felborul, és az ál­lat belepusztul a túladago­lásba. Á Növényvédelmi Kutató Intézet szakemberei egyedül­álló kutatási módszerekkel most nem a túladagolás módszereit és az ehhez szük­séges vegyszereket kutatják, hanem olyan anyagokat ke­resnek, amelyek eleve meg­gátolják a metamorfózis hor­monjának keletkezését. A kutatások egyik rendkívül érdekes részeként a kémi­kusok megállapították, hogy e hormon képződésének bioszintézise és a közbeeső termékék sok rokonságot mutatnak az ember vérében képződőkoleszterin bioszinté­zisével és összetételével. Ez a koleszterin, mint ismeretes, az érszűkület okozója, amelynek gyógyítására már számos gyógyszert állítottak össze. Ezek a gyógyszerek a koleszterin-képződést gátol­ják, s a feltételeaések sze­rint a hormon és koleszterin hasonlósága miatt a hormon­képződést is megakadályoz­zák. A nagyszabású kutatást 15 gyógyszerrel kezdték meg, s számos rovarfajon vizs­gálják hatását Az eredmé­nyek nagyon biztatóak, s1 elképzelhető, hogy a gyógy­szerekhez hasonló anyagok szintézisével új típusú nö­vényvédő szert állítanak élő. Ez a növényvédő szer a ma ismert kémiai anyaggal szemben csak a rovarokat mérgezi. A Bejart-balett A Bejart-balett három ve­zető szólistája, Maina Giel­gud. Dániel L/ummel és Jorge Dann, koncertműsoron mu_ tatkozott be a magyar közönségnek. Képünkön: Webern «Op. 5 Pas de Deux”. (Bejárt koreográfia.) Táncolja: Maina Gielgud és Jorge Dann. (MTI foto — Keleti Éva) őt* Stop 1 Szépen megy a kocsi. A sebességmutató óra kilencven, száz között táncol, a motor kellemes, duruzsoló, hangja hal­latszik. A nyílt országúton váratlanul feltűnik két alak. Amikór megpillantják a kocsit, mindketten kiállnak az út közepére és Ivarjukkal megálljt mutatnak. Jobbra index, fékezés, megállás. — Vigyen el minket! — Hová mennek? — Ahová maga. Ilyenkor két eset lehetséges. Vagy gázt ad az ember és szó nélkül elindul, vagy beszélgetni kezet. Jó idő van, szé­pen süt a nap, hát beszélgessünk ... — Szóval, mindegy hová mennek? — Nekünk azután teljesen. . — Autókázni akarnak? A lány a fiúra néz, miközben csaknem vállig érő haját simogatja. — Nos, kutyuskám! Válaszolj szépen a bácsinak. Utaz­ni akarunk, vagy csak autókázni? A fiú a szélvédő üvegen az ablaktörlőt piszkálja. — Nem mindegy magának, mit válaszolóik? Ha elvisz jó, ha nem, jön a következő furik. — Ha most megfordulok és ellenkező irányban indulok, akkor is beszállnak? — Simán! — válaszol a lány és nagyot ránt a válltáska szíján. — Mégis, hová mennek? — Mi maga, zsaru, hogy ennyire érdeklődik? — Nem mindegy mi vagyok? Maguknak csak az a fon­tos, hogy a kerék forogjon és ne érje a lábuk a földel. Vágy- nem igaz? A lány reménytelennek látja a helyzetet és letelepszik az árokpartra. Hanyatt dobja magát, miközben fűszállal piszkálni kezdi az orrát. — Gyere, kutya! Ne lelkizz az öregfiúval... „Kutya” a lány mellé hever és onnan szónokol: — Hány kilométert bír el a tragacs? — Az attól függ. — Mondom, próbáljuk ki együtt. Nem nagy súly az egész. Szellő hatvan kiló, én sem vagyok több hetvennél. A lány behunyja a szemét a napon, és mozdulatlanul fekszik. Egy rándulás sincs az arcán, azt a látszatot kelti, mintha aludna. Később mégis megszólal: — Szóval, megyünk? — Hová menjünk? Merre tervezték az indulást? A fiú nagyot nevet. — Tervezni? Meg van maga őrülve? Mi Szellővel sosem tervezünk. Csak megyünk, vagy nem megyünk, ahogy hozza az élet. — Szabadnapjuk van? — Nekünk mindig szabadnapunk van. Ezért hagytuk ott a sulit is. Az embernek az agyára ment a folytonos csengetés. Ügy éreztem magam, mint Pavlov kutyája... Mindig a nyálam csörgött... Beülök a kocsiba és Indulok. A fiú megtámasztja a kilo­méterkövet és azt mondja: — Vannak, akik nem méltók erre a világra. Ügy áll az útszélen, mint egy kérdőjel a sor végén.-! Kedvem lenne kiradírozni. _- Szalay István dMmism ura, mar eins Sä., szombat n. —- Amíg olyan paraszt vol­tam, mint a többi, a kutya sem törődött velem! Most már minden lépésemet szá­mon tartják. Ha bemegyek a Kék Dunába, meginni egy üveg sört és véletlenül ösz- szefutok egy ismerős nővel, már így adják tovább: a Kék Dunában udvarolt X elvtárs feleségének. Mért hagyod te­lebeszélni a fejedet? — Ez nem pletyka... — kezdi az asszony, de már hisz Gézának. Alig várta, hogy hihessen neki. Fürgén feláll, szeme könnyes, de már megkönnyebbült. — Megmelegítem a vacso­rát. Másnap reggel Niklai iro­dájában a szokásos „papír­munka” folyik, az aláírások elvégzése. Ézt szakította meg Müller, ötven körüli, szem­üveges, bajuszos úriember, régi pénzügyi róka. Ismerik, de láthatólag nem kedvelik egymást Gézával. Csorvás, a főkönyvelő riadtan, és mohón figyel. — Általános pénzügyi el­lenőrzésre kaptam utasítást. — Most? — csodálkozik Géza. — Évközben? Müller megvonja a vállát — Valami bejelentés alap­ján? — puhatolózik Géza. — Nem tudom, kérem — mondja Müller visszautasító- an. — Parancsoljon — mondja sértetten Géza, s a főköny­velőhöz fordul. — Tibiké, mutass meg az elvtársnak mindent, amire szüksége van. Azok ketten átmennek a főkönyvelő irodájába. Géza állva marad, s elgondolkoz­va néz utánuk. Csorvás szabaddá teszi az egyik íróasztalt, s az irat- szekrényből vastag pénzügyi könyveket hord oda. Müller leül, körülményesen megtör­te szemüvegét, jegyzetfüzetet tesz maga elé, s belemélyed az egyik főkönyvbe. Csorvás szolgálatkészen ácsorog egy ideig, aztán leül a saját író­asztalához, amelyen ott hal­mozódik a napi posta. De alig tud velük foglalkozni, ideges. Géza benéz az ajtón. Csor­vás szolgálatkészen felugrik: — Tessék, Géza. Géza megrázza a fejét. — Szükség van rám? — kérdezi. Müller odaveti: — Egyelőre csak az ira­tokra van szükségünk. Géza dühösen berámtja az ajtót. Csorvás visszaül, s óvato­san megszólal: — Olvasta az újságot? Müller csodálkozva felpil­lant: — Micsodát? Ja, a cikk. -1 Ühüm. — Nincs valami... ö összefüggés a cikk és az el­lenőrzés között? — kérdezi Csorvás. Müller fontoskodik. — Én nem mondhatok semmit. Csorvás igazolva látja gyanúját, hogy Niklai vala­mi miatt „pettyes” lett. Bi­zonytalanul puhatolózik: — Ln mindenről tudtán^ amiről az újság beszél, de így együtt valahogy... Hiába, aki benne van. az esemé­nyekben, korántsem tudja úgy megítélni ... „üzemi vak­ságnak” hívja a pszichológia ezt a jelenséget... ezért szükséges egy idegen, friss szem... — Ilyen „friss szem” az Alkanyodik. Az autóbusz megáll a kocsma előtt, akta- táskás munkások, s elegáns fiatal nők szállnak le róla. A nők különböző irányba in­dulnak, a férfiak pedig egy emberként megcélozzák a kocsma ajtaját. Az egyik be­várja két barátját s ironi­kus mosollyal dünnyögi az eltorzított karácsonyi éneket: „Jászolra, jászolra, ő leszen nektek üdvözítőtök valóban.” Elnyeli őket a kocsma aj­taja. Most csapoltak, a pult előtt nagy a tolongás. — Két korsót, Gyuri. — Ide is kettőt! — Hat pohár! A kövér csapos verejtéke­ellenőrzés is — veti oda Mül­ler. — Nem is gondoltam volna erről a Galambosról... Müller végre figyelmesen ránéz. — Beszélt vele? Ettől Csórván hirtelen óva­tos lesz. — Hogyne, legelőször hoz­zám jött... Aztán, persze, másokkal ás * zik, tölti a korsókat, nyújt­ja, elveszi a pénzt, visszaad, mosogat — a bádogpult úszik a sörhabban. Aki megkapja poharát, át­vágja magát a gyűrűn, s va­lahol, ahol kevesebb az em­ber, s több a levegő, meg­áll, vagy le is ül, ha van még szabad szék Egy igzq csoportban Pigniczki, tej«*- topoávaji a kezében, Pel^fc Gyuri bikagondozó, elma­radhatatlan micisapkájában, s még néhány tsz-tag. Isszák a sört, s fecsegnek. — Láttam, motort vettél a fiadnak. — Megígértem neki, ha megszerzi a jogsit, egye fene. Kétszer megbuktatták, de harmadszorra... — Megint nincs gázpa­lack. Vissza kellett vinni a sparheltet a konyhába. — Mért érdekel ez téged? — Marha! Nekem kell fát vágni! — ... Amikor Dunai II. le­futott a jobb szélen... — Valami hiányt találtaik az irodán. 900 forintot. Pigniczki felfigyel. — Ki- lencszáz forintot...? — Nem pénz az ma már! Kilencszáz forint ide, kilenc- száz forint oda, már az asz- szony se veszi észre. — Engem sokkal kisebb hiányért leváltottak... — kezdi Pigniczki, de nem tö­rődnek vele. Valaki kiveszi kezéből az üres korsót, s ke­resztültolakszik a tömegen: — Még hat korsót, Gyuri! De ne habot! — Nem tudom, mit eszünk vasárnap! Jaj, de unom már a baromfit1 — Egy tehénnek eltörött a lába — mondja Pellek Gyű­ld. — Lesz hús. — Te törted el? — nevet-. nek. — Kilencszáz forint... — kezdi Pigniczki, tele korsó­val a kezében. — Selyem Zsigával mi van? Még mindig itt lakik! — Pedig ez a tsz háza. — Szombathelyre kellett elmennem — ugyan nem én, hanem a sógorom, a vasutas —, hogy kapjak tíz mázsa ce­mentet. Ez azért piszokság. — Kilencszáz forint — motyogja Pigniczki. — Ezért valaki jelelni fog!- tM’oiyiafimj : í

Next

/
Thumbnails
Contents