Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-03 / 53. szám

A verseny megkezdődött A vevőnek az első hely dukál S okáig — tudjuk —, sa­játos verseny folyt a piacon: versengve siettünk a boltba, ha hírét vettük, hogy egy-egy hiányzó árucikk most éppenséggel kapható. Az idő­sebbek emlékezhetnek még a verseny időszakonként vál­tozó célpontjaira; előbb a liszt, a cukor volt az, majd a kétes históriai hírnévre szert tett lódenkabát... A gazdaságirányítás re- formJónak egyik legfontosabb célja volt a vetélkedés meg­fordítása, pontosabban: an­nak a gazdasági, piaci alap- helyzetnek a megteremtése, amelyben éppenséggel értürík, vásárlókért, a mi kegyeinkért verseng. az ipar, a külföldi árut szállító külkereskedelem és a bolt. A szaknyelv sajá­tos fogalmat is teremtett en­nek a — sport-kifejezéssel szólva — helycser és támá- dásnak a leírására: vevőpi- acnak, a vevőpozíciók erősí­tésének nevezte. Kérdés: hol tart ez a hely­csere, érzékelhető-e valóban a tett színhelyén, az üzleti pultoknál a változás? Ha tárgyilagosan összegez­zük mindennapos vásárlói tapasztalatainkat, kétségéit kizáróan igennel felélhetünk a Icérdésre, bár — amint je­lezzük majd — nem kevés megszorító jellegű fenntartás is kötődik a válaszhoz. Any- nyi azonban bizonyos: az áruellátás általános javulása, a hiányok fehér foltjainak csökkenése, a kiskereskedel­mi forgalom tavalyi kilenc­százalékos emelkedése magá­ban foglalja a vevőpozíciók erősödését, az intenzívebb ér­tékesítési versenyt is. [ Érdemes közelebbről saem- 1 ügyre venni a pályát — a gazdasági mezőnyt —, ame­lyen ez a verseny mind hatá­rozottabban kibontakozik. Fontos mindenekelőtt né- ' hány félreértést tisztázni ez­zel összefüggésben; általános hiedelem ugyanis, hogy a ve­vőkért, az értékesítésért fo­lyó vetélkedés egyetlen, kizá­rólagos fanmája, ha azonos gyártmányt, fogyasztási cik­ket több — egymással kon- kuiráló —, vállalat állít élő. Tagadhatatlan, hogy 1 egész sor ágazatban a piaci vissza­jelzésnek, az egymással szembekerülő áruk közvetlen hatásainak ez a direkt mód­szere hasznos, célravezető, s tegyük hozzá: akadnak is ilyen termékek nálunk. Elég talán példaként a mosósze­rek, piperecikkek valóban ér­zékelhető — és a vevők szá­mára árban, minőségben, vá­lasztékban alakot öltő —, közvetlen vállalati vei senyé­re utalnunk. Mindemellett a fogyasztó helyzetét egész sor más: a gazdasági szakkérdé­sekben avatatlanok számára kevésbé szembetűnő versen­gési módszer erősíthető. Kézenfekvő mindenekelőtt a külföldi áruk, az import fo­gyasztási cikkek ebből a szempontból is jótékony ha­tására utalni, s az a lehető­ség, hogy a kereskedelem ön­álló devizakerettel rendelke­zik — azaz külföldön is meg­vásárolhatja a szükséges áru­cikkeket —, kétségkívül erő­síti ezt a hatást. (Talán nem árt közbevetőleg megjegyez­nünk, hogy az idén — mi­közben a külkereskedelmi mérleg \ egyensúlyát erősítve mérsékeljük az importot —, a kereskedelem fogyasztási cikk beszerzési keretei egészében nem csökkennek.)! Az importhatások mellett voltaképpen a verseny fon­tos — sorrendben alighanem az élvonalba helyezhető —, tényezője egyfelől az, hogy a termelő és az értékesítő vál­lalatok az árueladás gyors emelésében érdekeltek, más­felől pedig, hogy a jövedel­mek növekedésével a bolti kereslet mind színvonalasabb lesz és erőteljesen differen­ciálódik. Ha megfejtjük ezt a gazdasági rejtvénynek hang­zó állítást, előtűnik annak a változó-fejlődő piaci szerke­zetnek a képe, amelynek egyik oldalán — az érdekelt­ség hatására —, beömlik az áru, a másik oldalon pedig — az elemi szükségleteket már kielégítve —, a válogató, szi­gorú sorrendet tartó, jót és újat kereső fogyasztó áll! Eb­ből a képletből pedig a verseny sajátos módozatai is következnek; az például, hogy ha egy-egy árucsoport­ban nem elégítik ki elfogad­ható áron és minőségben a keresletet, akkor az áttere­lődik a másik árucsoportra, s az előbbiben csökken az ér­tékesítés, következésképp: a termelő vállalatok is figye­lembe vevő jelzést kapnak a mérséklődő megrendelések alakjában. Bizonyítékul egyetlen pél­dát említünk: a ruházati ke­reskedelem forgalma 1971- ben, az előző évek 5—7 szá­zalékos növekedése helyett, mindössze 2 százalékkal, te­hát a tervezettnél jóval mér­sékeltebben nőtt. Ha a ruhá­zati kereskedelem szakembe­reivel beszélünk, _ szívesen indokolják ezt az időjárás szeszélyeivel, noha ez aligha Hatóság ? Az EM ASZ által használt írás valótlant állít. Arról a bizonyos fizetési felhívás­ról van szó, amit olyankor szoktak a levélnyíláson át bedobni a lakásba, amikor a pénzbeszedő nem talált ott­hon senkit. Ebben az írásban ugyan­is arra hivatkoznak, hogy „a számla bemutatása ered­ménytelen maradt’’, azaz: a címzett nem fizetett. Ez ön­magában igaz is. De nem azért, mert nem akarta, ha­nem azért, mert a számlát „nem mutatták be” neki. A bemutatáshoz ugyanis leg­alább két ember kell: egy, aki bemutat valamit, a má­sik. akinek ezt a valamit bemutatják. A villanyszámla esetében azonban, úgy látszik, csak egy ember szükségeltetik: aki a számlát kiviszi és ha nem talál otthon senkit, ak­kor egyszerűen bedobja a fizetési felhívást, ami sze­rint ugye: ......bemutatása m edménytelen maradt.” És <*W»Ő1 a címzett megtudhat­ni *** w, hogy hová kall bevinnie a pénzt és mikor és hány órára. Itt aztán tucatjával ta­lálkozik hasonló sorsú em­berekkel, akiknek egyetlen bűnük, hogy a pénzbeszedő látogatásakor nem voltak otthon. Mert dolgoztak, a gyerekük pedig éppen isko­lában volt. Ha tehát nem akarnak ilyen kellemetlen gyanúsításba keveredni, hogy ők a számlát a bemu­tatás ellenére sem voltak hajlandók kifizetni, akkor a pénzbeszedő látogatásának napjára kérjenek szabadsá­got a munkahelyükön. Az is megoldás lehetne, ha az országban mindig egy meghatározott napon men­nének a pénzbeszedők a számlát bemutatni. Ilyen­kor aztán senki sem dolgoz­na, hanem várná otthon a pénzbeszedőt. Most jut eszembe,. hogy az ÉMÁSZ tulajdonképpen nekem elad valamit: ára­mot! Én vagyok a vásárló, ö az eladó. Akko$• miért ját­szik velem szemben hatósá­got? (-ér) magyarázza a forgalom emelkedési ütemének "har­madára csökkenését. A va­lóság másutt — az áruk ver senyében —, keresendő; ab­ban, hogy nem alakult ki az a bolti kínálat, amely ösztö­nözte volna a vásárlásokat, he­lyette tehát a tervezettnél gyorsabban nőtt például a tartós fogyasztási cikkek, ál tálában a műszaki iparcik­kek forgalma. Magyarán te­hát: a vásárló — önálló ha­talomként — nem fogadta el azt az árukínálatot, amit az ipar felajánlott —, és vásár­lásaival másra „szavazott”. Döntését — a csökkenő ren­delésállományban —, jócs­kán érzékelik az idén né­hány ruházati vállalatnál. M indez korántsem érten­dő úgy, mintha a gaz­daságirányításnak eredendő célja: az általánosan, érvé­nyes „vevőpiac” már megva­lósult volna. Ehhez, sok egyéb mellett, az is szüksé­ges, hogy a nyereségérde­keltség feltételeinek fokozatos szigorításával, az állami tá­mogatások mérséklésével a termelő és értékesítő válla­latok a múltnál sokkal job­ban rászoruljanak a vevő ke­gyeire, mégis inkább kény­szerüljenek a kereslet rugal­mas és folyamatos követé­sére. Annyi azonban bizo­nyos: a verseny immár folyik és a versengés módszered-ke- retei kialakultak. A haszon pedig, talán mondanunk sem kell, a miénk, vevőké. Tábori András Új fermékek éve Mátrctderecskén Az építőipar már érdeklődik Nagy gond a létszámhiány AZ ÉSZAK-MAGYAROR- SZÄGI Tégla- és Cserép­ipari Vállalat mátraderecs- kei gyárában sikeresen túl­teljesítették a tavalyi ter­vet: 18.4 millió cserepet és közel 22 millió kis méretű téglának megfelelő különbö­ző típusú téglát gyártottak. A hagyományos termékek- mellett az iparág továbbfej­lődését biztosító új, korszerű ' termékek előállításában is egyre eredményesebb kísér­leteket folytatnak, s több tí­pusból már az év első felé­ben szállítanak megrende­lőiknek. Az új gyártmányoknál a legfontosabb elv, hogy vál­tozatlan. nyomószilárdság mellett minél nagyobb le­gyen az üreg-térfogatuk. A derecskéi gyárban ennek alapján három típuson kí­sérleteznek : könnyű födém- elemeket, nagy méretű, víz­szintes üregelésű falazóblok­kokat, valamint félházgyári módszerekkel válaszfal-ele­meket készítenek. Az építőipari vállalatok érthető örömmel fogadják az ilyen kezdeményezéseket, hiszen a legtöbb gond éppen a födémcseréknél és a vá­laszfal-építésnél adódik. A hosszú gerendák szállí­tása nehézkes, költséges, a térleválasztó elemeknél pe­dig még mindig az okoz problémát, hogy túlságosan nehezek, s ez különösen a többszintes építkezést drá­gítja, hiszen különleges szi­lárdságú födémeket kell biz­tosítani. Az új elemeket a Buda­pesti Műszaki Egyetem ter­vei alapján gyártják. Ter­mészetesen ezeknél sókkal nagyobb a minőségi igény; a Síneken húzzák ki a lehűlt téglát a kemencéből. (Foto: Kiss B.) szárításnál, illetve az égetés­nél keletkezett kisebb repe­dések is igen sokat ronthat­nak a szilárdságon, míg a tömör tóglafajtáknál ez nem számított olyan mértékben. Emiatt csak jól begyakorlott szakmunkásokkal, megbízha­tó gépeken, precízen kidol­gozott technológiával lehet eredményeket elérni. Kiváló minőségű alap­anyag áll á gyár rendelkezé­sére, ez már önmagában is elég indok a fejlesztéshez, az eddigi eredmények pedig Tíz év alatt csaknem 60 százalékkal nőtt a lakosság reáljövedelme Statisztikai összesítés a jövedelem és a fogyasztás alakulásáról biztosítékot adnak arra, hogy nehezebb feladatokat is si­keresen megoldanak. -A fö­démelemek, az újfajta, úgynevezett „Alfa” falazó­blokk és a falpanel iránt máris nagy az érdeklődés, megrendelőként jelentkezett többek között á Heves me­gyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat is. SOKKAL TÖBB az igény, mint amennyi terméket egyelőre szállítani tudnak; ez is mutatja a kísérletek je­lentőségét. Sajnos a gyár örökös létszámgondja — ép­pen a legfontosabb munka­helyekről, a kemencéktől hiányoznak legtöbben — korlátozza a lehetőségeket. Jobb munkakörülményeket, amellyel csökkenteni lehet­ne a vándorlást, csakis nagy­arányú korszerűsítéssel tud­nának biztosítani. (beteli) A KHS legújabb kimutatá­sában összegezte, hogyan alakult a lakosság jövedelme és fogyasztása az elmúlt tíz évben. Az adatok tanúsága szerint a lakosság helyzete 1960 óta jelentősen javult, különösen az évtized második felében számottevő változások tör­téntek a lakosság jövedel­mének szerkezetében, réte­gek közötti arányaiban, a jövedelmek felhasználásában. 1960—70. között 59,4 száza­lékkal nőtt a lakosság egy főre jutó reáljövedelme (1971-ben ez további 5—6 százalékkal emelkedett). A jövedelem növekedése külö­nösen az 1965 utáni időszak­ban volt jelentős; 1966. és 1970. között az előző öt évi­nél jóval nagyobb mérték­ben, 35 százalékkal emelkedett az egy lakosra jutó reáljövedelem, ami az életkörülményekben már lényeges, érzékelhető fejlődést hozott. A jövedel­mek emelkedése a legutób­bi években már valamennyi társadalmi réteget érintett. A parasztság korábban ala­csony személyes jövedelme 1967-ben elérte, sőt, azóta némileg túl is haladta a munkásokét, jóllehet az élet- színvonal más tényezőiben, például- a munkakörülmé­nyekben, a társadalmi jutta­tásokban, a kommunális el­látásban még jelentősek a különbségek. Szorosabbá vált a kapcso­lat a nemzeti jövedelem és a lakosság munkából szár­mazó jövedelmének növeke­dése között, bár a társadal­mi juttatások továbbra is gyorsabban növekednek, mint a munkából származó bevé­telek. A különböző szociál­politikai intézkedések: a családi pótlék és a nyugdí­jak emelése, a társadalom- biztosításra jogosultak köré­nek bővítése, a gyermekgon­dozási segély bevezetése nyo­mán, a pénzbeni társadalmi juttatások 1960—70. között csaknem két és félszeresére, a természetbeniek 64 száza­lékkal nőttek. 1960-ban 21,8 milliárd, 1970-ben 48,3 mil­liárd forintot fordítottak nyugdíjra, családi pótlékra, segélyekre, táppénzre, ösz­töndíjra, egészségügyi és szo­ciális ellátásra, oktatásra, kulturális és sportcélokra, üdülésre és egyéb társadalmi juttatásokra. A családi jövedelmek kö­zött az elmúlt tíz év alatt mérséklődtek a különbségek. A legmagasabb és a legki­sebb jövedelmű egymillió la­kos jövedelme közti arány az 1962. évi hatszorosról 4,5- szeresre csökkent. Egyes háztartásokban azonban — elsősorban a kereső elhalálo­zása, bizonyos alkalmi bevé­teli források megszűnése — és egyéb okok miatt — nem nőtt, vagy éppen visszaesett az egy főre jutó jövedelem. A jövedelmek erőteljes növekedése nyomán az anya­gi eszközök felhasználásának struktúrája is megváltozott. A lakosság fogyasztása va­lamivel lassabban nőtt, mint maga a jövedelem, felhalmo­zása pedig — különösen az elmúlt 5—6 évben — erősen felgyorsult. A második öt­éves .tervidőszakban 64, a harmadik ötéves tervben pedig 115 százalékkal pőtt a lakosság felhalmozása, vagyis a korábbinál jóval • többet költöttek lakásépítésre, és a megtakarított ö&czaaek jelentősen emelkedtek. A fo-» gyasztáson belül is lényeges eltolódás tapasztalható. 1960- ban a megvásárolt cikkeknek több mint 40 százaléka még élelmiszer volt, ez az arány azóta 34,1 százalékra csök­kent, ugyanakkor 3,8-ről 6,9 százalékra nőtt a tartós fo gyasztási cikkek részaránya. A fogyasztási helyzetet jel­lemző kedvező összképet rontja, hogy az üzlet- és szolgáltató hálózat, a tömeg- közlekedés Kapacitása a fo­gyasztás növekedésével nem tartott megfelelően lépést. A már 1965-ben sem kielégítő üzlethálózat alapterülete 1970-ig csupán 31, ugyanak­kor a forgalom 53 százalék­kal emelkedett. A KSH-jelentés utal arra, hogy a lakosság egy része számára elérhetővé váltak az életszínvonal növekedésének olyan látványos elemei, mint a gépkocsi, a külföldi nyara­lás, az ékszer stb., a lakos­ság zöme azonban ezekhez a javakhoz ma meg hozzá, nem juthat bár egyre inkább társadalmi igénnyé válnak. Éppen ezért a lakosság értékítéletében a reális igényeknél jelentőseb­bé válik az úgynevezett kör­nyezethatás. Az 1960. és 1970. közötti időszak statisztikájának le­zárása óta tovább nőtt a la­kosság életszínvonala. Az or­szágban 5 040 000 aktív ke­resőt tartanak számon, a la­kosság egy főre jutó reáljö­vedelme 5—6 százalékkal, a fogyasztás ugyanennyivel nö­vekedett. Egy-egy lakos évi átlagos fogyasztása (beleért­ve a csecsemőket is), elérte á 20 500 forintot, a kiskereske­delem egy év alatt 152 mil­liárd forint forgalmat bo­nyolított le. (MTI) 130 ezer hold — repülőgéppel A dél-hevesi, tsz-szövetség mellett tavaly alakult meg a repülőgépes növényvédel­mi társulás, a NEGE. Az el­múlt évben a társulás kere­tében mintegy 50 ezer hold- nyi terület repülőgépes nö­vényvédelmére nyílt lehető­ség. Az idén — a tavalyi rend­kívül kedvező eredmények hatására — a gazdaságok ar­ra törekszenek, hogy minél nagyobb területen alkalmaz­zák a korszerű módszert, a légi permetezést, trágyázást, különböző porozásokat. En­nek hatására mintegy 130 ezer katasztrális holdon nyí­lik lehetőség a levegőből történő növényvédelemre, műtrágyázásra. Két repülő­gép és időnként egy heli­kopter dolgozik majd a föl­dek felett A munka már meg is kez­dődött, eddig több mint 10 ezer holdon alkalmazták az elmúlt hetekben a korszerű légi módszert. A tavalyi eredményekről érdemes megjegyezni, hogy amíg korábban a tsz-szövet- ség tagszövetkezetei általá­ban nem tudták végrehajta­ni teljes egészében a kalá­szosok növényvédelmét, ad­dig tavaly, éppen a légi esz­közök segítségével, ezt a 1 munkát elvégezték. Ennek köszönhető, hogy a gyen­gébb adottságú termelőszö­vetkezetekben is előfordult — nem is kis területen — a holdanként! 18 mázsás ter­més. „ MpniiifSti A ty 1972. március 3., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents