Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-24 / 71. szám
Áz örökös gyorsíróbajnok Kevesebbet eszünk — Beszélgetés dr. Kappa Györggyel I többet iszunk és dohányzunk Aki nem ismeri a gyorsírás műhely titkait, egy kézié gyintéssel elintézi ezt a nemes mesterséget. Azt mondja ra, hogy szolgáltató munkakor. csak türelem és idő keli ahhoz, hogy bárki elsajátítsa. De minek? — toldja hozzá. hiszen nem igényei alkotótevékenységet, teremtő fantáziát, mert az elsajátítás kulcsa mindössze a motorikus készség. Mennyire más a véleménye erről dr. Kappa Györgynek, aki Magyarország örökös gyorsíróbajnoka, aki tizenkétszer nyert országos bajnokságot, s eredményei nemegyszer jogosították a világ- bajnoki címre. — Pályakezdésemmel kezdeném. 1930-ban. épp a legrosszabbkor érettségiztem. Hiába szaladgáltam állás után, minden kísérletem kudarccal végződött. Szerettem volna szellemi ínségmunkás- ként a budapesti városházára kerülni, de erre sem volt lehetőség. Kozma Barnát, a világhírű zeneszerző testvére ajánlotta, hogy ne csak gépírást tanuljak, hanem gyorsírást is, igaz, hogy ez nem felvételi követelmény, de egykor majd hasznát veszem. őszintén mondom, ekkor még nem láttam különleges fantáziái a gyorsírásban. Ám, amikor megkezdtem a tanulást, kitűnt, hogy az átlagosnál jóval több érzékem van a gyorsíráshoz. A kezdeti siker szárnyakat adott. Már nem is a szokványos módon tanultam, hanem egyéni metódust találtam ki, szinte megszédített a siker. Rájöttem, hogy korántsem lélektelen tevékenység a gyorsírás, hanem kombinatív készséget, gazdag nyelvi isme- , eteket, ötletességet igényel. Más szóval: szellemi sport. Nem fukarkodtam sem a türelemmel sem az idővel, s meg is lett az eredmény: három hónap alatt elértem a percenkénti 150 szótagot, öt hónap alatt úgy elsajátítottam a szakma fortélyait, hogy már 200 szótagból vizsgáztam, s az év végén már 300 szótagos versenyt nyertem. Akkor már sejtettem, hogy ez még csak a kezdet, de azt is tudtam, hogy a többért áldozni kell — Miként lesz valaki átlagon felüli gyorsíró? — Az adottság nem elég. átlagon felüli intelligencia kell hozzá. — Amint lehetőségem adódott, beiratkoztam a jogi karra, s oklevelet szereztem. Később arra is rá-^ jöttem, hogy kell a tanári ok-'s levél is. Ma jó negyven év^ múltán elmondhatom, hogy^ tulajdonképpen mindig pe- s dagógus szerettem volna len- ^ ni, csali fiatalon az embers nem képes felmérni képes- $ ségeit. Gyors- és gépírás sza-^ kos tanár lettem. Ez persze $ rnég mind édeskevés fedezet^ a sikerekhez. Amint íelfi- J; gyeitek eredményeimre, az ^ Országgyűlési Gyorsíróirodá- hoz kerültem ingyenes sva'fc kornokként. Három évig dől- b goztam fizetés nélkül. Nem- s csak annak örültem. hogy ^ álláshoz jutottam, hanem annak is, hogy tordbbképet-s hetem magam. Három évj§ múlva végre kineveztek, fi-§ y.etést kaptam. De mennyig mindent kellett megtanul-1 nőm, s mennyi élményt el-§ raktároznom. Gyorsírtam | Bajcsy-Zsilinszky Endrének^ az újvidéki vérengzés után§ elmondott híres parlamentig interpellációját. Megrázott téma. s mégis arra töreked-^ tem, hogy tökéletesen adjam ^ vissza a legkisebb közbe-| szólást is. Most is azt mond- ^ dóm, nem volt könnyű. De$ mikor könnyű egy gyorsíró-^ nak? Egyszer Rudas László ^ beszélt a Parlamentben. Di-| • í __ Al • » 1isíi n rl /> \ em beriség vezére..Egyik” — ötlött pillanatok alatt agyamba. Később így is diktáltam le. Jó fél óra múltán sietett fel a gyorsíró i rodéba Rudas László; megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy már javítottam. Gondoljon csak arra, hogy ez a sztálini időszakban történt. Szaktudás? Igen, ez a lényeg. Sokszor gyorsírtam a Tudományos Akadémián, minden alkalommal hosszasan készültem, tüzetesen áttanulmányoztam a tézisfüzetet, kialakítottam a szakkifejezések sajátos rövidítését. Csak így lehetett kezdeni. — Hogyan ítéli meg a gyorsírás jövőjét? Nem gondolja, hogy kiszorítják a modem technikai eszközök? — Túl minden szubjektív vonzalmon, csak azt mondhatom. hogy a gép, a modem technika sosem állíthatja félre a gyorsírót. Ehhez persze azt is hozzá kell tennem, hogy mindig voltak és lesznek rossz gyorsírók is, mindez rójuk nem vonatkozik Egyben sosem versenyezhet a magnetofon a gyorsíróval: az áttétel gyorsaságában. S érvként hadd említsek még egyet: az USA-ban, ahol igen magas fokú a gépesítés, az általános iskolák felső osztályában kötelező tárgyként vezették be a gyorsírást. — Elégedett-e a gép- és gyorsírás jelenlegi oktatásával? — Országos továbbképzési felügyelő vagyok, módom van. tájékozódni. Évtizedek óta tanítottam, f tanítok ma is, így saját tapasztalataim is idézhetem. Tanáraink képzettsége jó, diákjainknál viszont néha csak a lelkesedés van meg. A nyolc osztály utáni kétéves gyors- és | gépíróiskolára gondolok most. Ügy érzem, nem túlzók: érettségi feltétlen szükséges ahhoz, hogy valakiből valóban jó gyorsíró legyen. A beszélgetést az intelligencia és a szaktudás fontosságával! kezdtem. befejezésül hadd utaljak most is erre. Pécsi István HÍRÜNK a világban — többek között — arról is szól, hogy az étkezésre sokat adó, sokat költő ország vagyunk. A hozzánk érkező külföldi még hónapok vagy évek múltán is emlegeti a magyar konyha remekeit, s többnyire hozzáteszi: Magyarországon az emberek enni -innivalóra költik a pén - züket. Ha nem is egészen igaz ez, de határozottan volt benne valami igazság — a legutóbbi időkig Cáfolhatatlan statisztikák bizohyították, hogy keresetünk nagyobb részét élelmiszerekre és élvezeti cikkekre költöttük. Néhány évvel ezelőtt még minden, a kiskereskedelemben és a vendéglátóhelyeken elköltött száz forintból több mint ötvanért élelmiszert, ételt, italt, no meg cigarettát vásároltunk. Mostanában kezdünk rácáfolni régi — s éppenséggel nem jó — hírünkre. 1967 óta minden évben néhány tizedszázalékkal eltolódik az arány: 1970-ben már csak 47,8 százalékot, tavaly pedig 47,5 százalékot képviselt az összes forgalomban az élelmiszerek és élvezeti cikkek aránya. Igaz viszont — s ez nemcsak azt bizonyítja hogy ’„vigyázunk a vonalainkra”, hanem azt is, hogy mind többet költünk ital-és dohányárura, kávéra, teára —, hogy az élelmiszerek és az élvezeti cikkek aránya az utóbbiak javára billen. 1962-ben, amikor még afor- 1 galomnak kereken a felére rúgott ez a két tétel, 35 százalékot képviseltek az élelmiszerek és 15 százalékot az élvezeti cikkek. Tavaly a 47,5 százalékon belül az élelmiszerek 31 százalék alá estek, az élvezeti cikkek pedig 17 százaléknál magasabb arányt képviseltek. MÉGSEM ez a jellemző az utóbbi évekre, Iranern az az egyenletes — sőt időnként ugrásszerű — fejlődés, amely a tartós fogyasztási cikkek forgalmában tapasztalható. Kétségtelen, régi igazság hogy kulturált, a huszadik század utolsó harmada követelményeinek megfelelő élet csak ott lehet, ahol az emberek takarékoskodnak, s jövedelmük jelentős részét tartós fogyasztási cikkekre fordítják. Ma már a falvakban is — elsősorban a fiatalabb nemzedékeknél — egyre fontosabb szerepeitől- L tenek be a technika vívmá- I nyai. Mind több asszony cserélte fel a teknőt mosógéppel, a kézi facsarást centrifugával, kétmillió körüli azoknak a családoknak a száma, amelyeknek tagjai estéiket a televízió mellett tölthetik. A számok pedig azt bizonyítják, hogy az igényeket van miből kielégíteni. A Belkereskedelmi Kutató Intézet adatai szerint 1962-ben a forgalomnak 21 százalékát jelentették a ruházati cikkek — azóta a legtöbb család — és családtag — „fel- ruházkodott”, ma már csak a kinőttet, elhordottat kell pótolni, s az arány 17 százalékra csökkent. A vegyes iparcikkek árucsoportjának viszont — ide tartoznak az említett tartós fogyasztási cikkek, valamint a tisztasági szerek, a könyv, a játék- és sportszerek is — 29 százalékról 35 százalékra növekedett az aránya. Ezen belül az elektromos és egyéb háztartási gépek, a maradandó beruházásként vásárolt cikkek részesedése az 1962. évi nem egészen 7 százalékról 10 százalék fölé emelkedett. Higgadt, tárgyilagos mérlegelés eredményei a Belkereskedelmi Kutató Intézetben összeállított statisztikák. Nemcsak a tényeket, hanem az okokat is számításba veszik. Tény, hogy a falusi vásárlások aránya egyre növekszik — s az okok között jelentős helyet foglal el a falusi bolthálózat korszerűsödése. Ismét néhánv adat: 1962-ben 30 százalék körül járt a szövetkezetek aránya az egész kereskedelemben — 1971-ben már 34,2 százalékos volt ez az arány. Köztudomású, hogy az ország minden részén épülnek az utóbbi években szövetkezeti áruházak, modem, minden igényt kielégítő boltok, ahol a vásárló mindent megtalál helyben, amiért még egy-két éve is a megyeszékhelyre vagy Budapestre kellett utaznia. SEMMI KÉTSÉG: átalakulóban van hírünk is a világban. Immár egyre többen ismerik az újfajta magyar falut és várost is, amely egyre korszerűbb, kulturáltabb, merjük kimondani : városiasabb. Az évek során bekövetkezett változásokat jelző számoszlopok nem jósolnák, hanem előre vetítik a jövőt: a fejlődés üteme évről évre erőteljesebb. .. V. E. Mennyi áss annyi? Orvosolták a panaszt A számla tételei ellen volt kifogása Ecsegi László olvasónknak, aki felkereste gyöngyösi szerkesztőségünket és a közbenjárásunkat kérte. Az történt ugyanis, hogy a Gyöngyösi Ingatlankezelő Vállalat Ecsegi László lakásában kicserélt egy kagylót. A számlán feltüntette a kagyló árát, majd utána még egy tételt: anyagár-különbözet: 91,91 forint összegben. A végső összesítés 442 forintra rúgott, aminek a felét — a legújabb rendelet szerint —, a bérlőnek kellett kifizetnie. Amint arról annak idején már tájékoztattuk olvasóinkat, az új rendelet kedvez a bérlőknek. Mert a korábbi időkben az ilyen belső javításokat, a felszerelési tárgyak cseréjét a bérlő volt köteles maradéktalanul kifizetni. Most már a költségeknek a felét átvállalja az ingatlankezelő. Olvasónknak tehát a rá jutó hányadot, a 221 forintot kellett kiegyenlítenie. De nem értett egyet az anyagár-különbözet összegével. Megkértük Marosán Lajost, az Ingatlankezelő Vállalat igazgatóját, vizsgáltassa meg a panaszt. Ennek eredményeként, még huszonnégy órán belül kiderült: a panasz jogos. Azért jogos, mivel a beszerelt csésze ugyan drágább, mint a kereskedelmi forgalomban általában kapható csésze, de ezt a kicserélés előtt nem közölték a lakóval. Tehát a drágább csésze beszereléséhez a lakó a beleegyezését sem adhatta. A legújabb rendelkezés értelmében ilyen esetben az ingatlankezelő köteles az árkülönbözetet magára vállalni. Eddig a történet, amit csak azért részleteztünk ennyire, mert közre akartuk adni: milyen a gyakorlatban az új rendelet végrehajtása. Amihez hozzátartozhat annak a lehetősége is, hogy a vállalat a számlázáskor tévedhet. De ha' tévedett, akkor ki is javítja azt, ahogy a mostani eset is bizonyítja, (— ár) . ----- c wjvrrui iiKjDogep- ar-Kuionbözet összegével. (_ ár)-------------------------------------------------------------------------------------------t nmim G ALGŐClf • Qjiemsén március H„ péntek H. — Ugye? — Az asszonynak felcsillan a szeme. — A múltkor is azt mondja az ál- lomásfőnök úr: Regina néni, a maga pálinkája kétszer jó: amikor issza, meg amikor hányja ki az ember. Már az utcaajtóban vannak. — Hát akkor Gézuka, szólsz a fináncoknak? — Sajnos, nem ismerem a fináncokat. Regina néni. Ha a tsz-szel van problémája, nagyon szívesen — mondja Géza, s berúgja a motort. Komor, elgondolkodó arccal hajt keresztül’ a falun. Az iskolából most rajzanak ki a tanulást befejező gyerekek, s az egy irányba lakók csoportba verődve nagy zajjal ballagnak hazafelé. Egy tízéves kisfiú hirtelen felkapja a fejét, a gyalogjárda szélére szalad, s mindkét kezével boldogan integetni kezd a motoron közeledő Gézának, s közben a háta mögé kiabál: — Kati! Ott a papa!... Papa! Papa! A két gyerek integet, de Géza nem veszi őket észne. A gyerekek csalódott arccal veszik fel a lábuktól a táskájukat, de még hátra-hátra néznek az apjukra. Kikövezett, jól karbantartott dűlőút vezet fel a dombokra. Az út két oldalán egységes, modern telepítésű szőlőültetvény. Egy helyen ki- öblösödik az út, hatalmas épület homloka hirdeti, hogy ez a tsz borkombinátja. Előtte két hatalmas diófa, alatta színes kerti asztalok, székek. Géza a motorról futólag odapillant, de nem áll meg, megy tovább a dombra, fölfelé. Az ültetvény végében kezdődnek az öreg. apró parcellájú szőlők, itt már eltűnik a kövesút, a szekér- nyomok meredek partok között kanyarognak, s a partnak támaszkodva kicsi, hangulatos présházak sorakoznak. Egyik-másik nyitva, gazdája hordót mos, szerszámokat javít, vagy egyszerűen csak üldögél a délutáni napfényben, s szopogatja a maradék borát. Az emberek kalapot emelnek, s Géza mindenkinek bicceni a motorról. A saját présháza előtt megáll, érnyékha tolja a motort s kulcsot vesz ki a zsebéből. X pince nagy előterében állnak a préseléshez szükséges szerszámok, üres hordók, demizsonok, üvegek, egy gyalulatlan asztal hosz- szú padokkal, s egy pokrócde innen fentről kitárul az egész lankás, s valahol a mélyben, fák köze rejtve, a falu. A „birodalma ’. Géza komor arccal iszik, s nézi az alkonyodó tájat. Egyedül van a gondolataival. Késő este a motorral óvatosan ereszkedik le a horgason. A motor reflektora egy csomó szembejövő férfit vág ki a sötétből — megismeri Selyem Zsigát és Pigniczkit. Nem hallani, csak látni, hogy vidáman, nagy hanggal tárgyalnak valamit. Egy pillanatra mintha Csorvás, a főkönyvelő arca is föivillancal letakart prices. Géza csak egy borospoharat vesz magához, s kint a présház udvarán leül egy vastag farönkre, s a poharat és a pálinkás üveget maga elé helyezi a földre. A horgasban vezető útról nem látó ide — na — de ebben nem biztos. A gyerekei már alszanak. Felesége a másik szobában gubbaszt a televízió előtt, a televízió megy. de a hangot elfelejtette bekapcsolni faae- me duzzadt a sírástól. Géza köszönésére odafemditja a fe* jét, de nem Mell. Gézának ebben az állapotban jólesik ez a meggyötört arc. — Olvastad? — Igen. Körülbelül tízen jöttek ide megmutatná az újságot. — És mit mondtak? — kérdezi Géza mohón. — Hogy szemenszedett hazugság. — Jól van. Az asszony visszautasítóan gubbaszt. Géza megfogja az állát, s gyengéd erőszakkal maga félé fordítja. Figyelmesen nézi. — Mi az, te élhiszed? — Ezt nem! — Ezt nem ... Hát mit? Az asszony nem felel. — Jaj, Annuska, ne gyötörj már te is! Nincs nekem elég bajom? Legalább itthon legyen nyugalmam! — Fontos is neked az otthonod! Géza nézi és megért mindent. Fáradt, félig-meddig be van csípve, nincs ereje semmihez. Leroskad egy fotelba. — Egy-k ét bará tnődnek ki kellene vágni a nyelvét! — Ez nem pletyka — mondja az aszony. — Láttak vele! Valami tanárnő! — De unom már, istenem! — sóhajtja Géza. — Elhitted a könyvtárosnőt is, a patikuslányt is, a siófoki kalandot is... Ha mindez igaz volt, mért vágyás még mindig itt? Anna elbizonytalanodik. (FolytatjvkJ
