Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-19 / 67. szám
A látszat ismét csal Á kérdés: kit segített lakáshoz juttatni az OYH ? Egy furcsa lakásügyről irtunk a február 6-i lapszá- : munkban. Elmondtuk, hogy Racskó Gyuláné (született: Éliás Katalin) az Országos Vízügyi Hivataltól az óbudai Zápor utcában egy összkomfortos lakást kapott. A Racskóné gyöngyösi lakását pedig kiutalták a miskolci vízügyi igazgatóság egyik technikusának. Az említett cikkben azt a kérdést feszegettük: miért állt érdekében egy országos szervnek egy gyönöyösi pedagógust lakáshoz juttatná a fővárosban ? A választ az OVH-tól vártuk erre a kérdésre. Az meg is érkezett, de abból semmi lényeges nem derűit ki. Ezért vagyunk kénytelenek ismét visszatérni erre a lakásügyre. Formális válasz A 40 851/1972. számú levelében az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese a következő tájékozbatást küldte címünkre: „Az Észak-magyaafwrBssá^ Vízügyi Igazgatóság 6. számú szakaszmérnöksége gyöngyösi székhellyel működik. Az igazgatóság a számára nélkülözhetetlen szakember biztosítása, illetve megtartása érdekében több ízben, szóban tárgyalást folytatott a városi tanács elnökével lakásproblémája megoldása végett. A tárgyalások azonban eredménytelenék maradtak, mivel a tanács elnöke belátható időn belül sem államai, sem s~ zeti lakást nem tu .sítam. Ezek után az ság a megoldás érc; a egyéb jogszabályok adta lehetőségek iránt érdeklődött (vásárlás, csere). Körülbelül 1970 őszén Racskó Gyuláné, Gyöngyös, Jószerencsét utca 6, szám alatti lakos felajánlotta az igazgatóság részére a bérleményét képező kétszobás lakást azzal, hogy részére Budapesten biztosítsa-; nak égy másfél szobásat,” A továbbiakban azt tudjuk meg a levélből, hogy a Fővárosi Tanács elnökének helyettese az igazgatóság vezetőjének kérését teljesítette, és így vált lehetővé, hogy a gyöngyösi lakás felszabaduljon, Racskóné pedig Budapesten jusson lakáshoz. Továbbá: Gyöngyösön a lakást az igazgatóság megkapta állandó jellegű bérlőkijelölési joggal. ’ „E lakás bérlőjéül az igazgatóság vezetője — a társadalmi Szervekkel egyetértésben — Ledzényi Jánost jelölte ki. Nevezett tizenhét éve áll munkaviszonyban az igazgatósággal. Ezzel az évek óta húzódó lakásigénye megoldódott.” Ennyit az OVH elnökhelyettesének, Breinich Miklósnak a válaszából. Nehogy félreértés támadhasson, azért adtuk közre az idézeteket. kozott megnősülni. Kapott elhelyezést az igazgatóságtól: a munkásszálláson. És bár 1971. június 25. keltezéssel a kiutaló határozatot kézhez vette, oda csak szeptember 6-án jelentkezett be. Ennyire sietett a költözéssel! Nem érdekes? Igaz, lakni azóta sem lakott a Jószerencsét utca 6. S25. alatt, hanem maradt a munkásszálláson. Tehát Ledzényi Jánosnak a lakásra nem volt szüksége. • Ma sem használja. O csak a látszat. Akire az egész lakásügyet rá lehetett fogni. Ki tehát a főszereplő? A kiskapun át könnyebb Érdemes a városi tanács határozatéból is idézni egy kitételt: „Ledzényi János jelenleg Mezőmagyar (ez is furcsa: a szerk. megjegyzése) Keleti u. 6. sz, alatt lakük, és mint egyedülálló személy, kétszobás lakás kiutalására nem jogosult a 35/1956. (IX. 3® MT. sz. r. 12 §-a szerint, de a vállalat kérelmére és érdekeire figyelemmel — mék tányosságből — házasságkötés előtt — kiutalta részére a fenti lakást az igazgatási osztály az idézett rendelet 4. §-a alapján”. Tehát az ügy tovább világosodik. Ez a határozat is kifejezi, hogy a kiutalás nem a legtisztább módon folyt le. Miután azonban a városi tanács elnöke a jogot az igazgatóságnak megadta, méltányosságból — házasságkötés előtt — az igazgatási osztály kénytelen volt az elnöki rendelkezésnek megfelelően eljárni. Ismét akad egy picinyke szépséghibája az ügynek. A gyöngyösi lafkás tulajdonjoga akkor még nem tisztázódott végérvényesen. Ki kit támogatott? Ugyanis a Jószerencsét só 6. sz. lakás Racskó Gyulának és feleségének a közös bérleménye volt. Amikor a bíróság a válást kimondta, a lakást nem ítélte oda a feleségnék. Ezzel a lakással a feleség tehát nem is rendelkezhetett a férje beleegyezése nélkül. A lakásról a férjnek le kellett volna mondania. Nem mondott vttaa le arról? De, igen. Csak az a baj, hogy ez a lemondás az idén februárban következett be. Igaz, akkor már napvilágot látott az előbb említett cikk a lapunkban. A kérdések kérdése ezek után: ugyan kik és kit támogattak? Mi indította az OVH-t arra, hogy olyan sok buktatón át, annyiféle fó' rumot megjárva, annyi embert megmozgatva, olyan tekintélyes mennyiségű pénzt áldozva: fővárosi lakáshoz juttassa az elvált Racskó Gyulánét? Mert — ugye — most már világos, ő az eset kulcsfigurája? Nem tudjuk. Mi csákány nyit tudunk, hogy Racskó Gyuláné leánykori neve Éliás Katalin, s a véletlenek groteszk találkozása, hogy édesapja Éliás László egy ál lami hivatal magas beosztású dolgozója. Csak úgy mellékesen A vízügyi igazgatóságnak a mi esetünkből fakadóan kérdéses időpontban, éppen három szolgálati lakása állt üresen. Gyöngyösön, a kérdéses helyen. Ledzényi János pedig békésen meghúzódott akkor is a munkásszálláson. Véletlenül azt te tudjuk, hogy az igazgatóság egyik dolgozóját támogatva, a gyöngyösi Fegyveres Erők Klubjának parancsnoka többször is járt Miskolcon. Azt kérte, segítsék a nevezett személyt ahhoz, hogy ideiglenesen beköltözhessen két gyermekével és a klub alkalmazottjaként dolgozó férjével az egyik lakásba. Hiszen az asszony akkor mái tíz évet húzott le a vízügynél. Ö nem kaphatta meg a lakást, mert azt Ledzényi- nék kellett nagy sürgősen odaadni. Bevalljuk őszintém azt vártuk, hogy a cikkünkre-érkező válasz némi részét feltárja majd a valóságnak. Hivatkozik azokra, aíkik túl- buzgőak voltak ebben a lakásügyben. Bizonyára abból a tévedésből kiindulva, hogy Racskóné magas állásban lévő pártfogójának tesznek szívességet Barátilag. Ha csak annyit olvashattunk volna a válaszlevélben, hogy sajnáljuk, ami történt, nem helyeseljük, és az érintetteket figyelmeztettük: máskor ilyet ne tegyenek, mert ezzel kompromittálnak másokat is — akkor egy szót sem szóltunk volna. így azonban kénytelenek voltunk felvilágosítani az OVH elnökhelyettesét: md is történt valójában, mi van a látszat mögött. G. Molnár Ferenc % rí U.A fa dacol széllel, viharral, a telet átalussza, és tavasszal újra ébred. Űj ruhát ölt, ősszel életadó gyümölcsöt hoz, Lassan kiöregszik, lombja lehull, ága szárad, s miként az ember, örökre elalszik, A vérrel, könnyéi és verejtékkel ázott humuszból, örömből, napsugárból és panaszból épült fában a leghűségesebb földi útitársót találja meg az ember, elkíséri a bölcsőtől a koporsóig... Mindez az egri Agria Bútorgyárban jutott eszembe, amikor a termékeiket reprezentáló fotóalbumot lapozva egy fénykép hullott az ölembe. A fekete-fehér kép egy férfit ábrázolt munka köziben, műhelyi környezetben, amint vésővel és fakalapáccsal a vasékék közé szorított fába faragja a megtervezett minták finom vonalait. A szeretet elmélyültsé- gét mutatja az arc, a szerszámokat tartó kéz, s szinte hallom a fa hangját. De nem a fa, a mellettem álló emberek szólnak: Ez itt „Patkó József... egyik legtehetségesebb szobrászunk volt. Brigádvezető. Hazament a munkából, este, mint máskor, megvacsorázott, lefeküdt, s szépen csendesen meghalt. Pár napja temettük el...” Egész életét (csak 49 éves volt) a legrégibb, legegyszerűbb anyaggal, az erdőket alkotó fával töltötte. S a fa elkísérte a bölcsőtől a koporsóig . .. Engem Deák István művezető kísér, kalauzol a faszob- rászok műhelyébe, az eltávozott mester fúró-faragó-véső társai közé. Kilenc ember az egész műhely. Balogh Inwe, Kormos Tibor, Jónás Imre és felesége, Nagy László, Almási József, Nagy Miklósné, Antal László és LÁpovnitczky Katalin. Nem sokat mondanak ezek a nevek. És mégis, hírükről tudnak Párizsban, Brüsszelben, New Yorkban, Rómában, Torinóban... folytassam? Empire, barokk és neobarokk stílusú bútoraik, garnitúráik már eddig is a világ sok országába eljutattak, A parányi műhelyben kellemes forgácsillat, fürge, szapora kopácsoiás. A munkaasztalokon csiszolópapírral sL mított faanyagok, székek, komódok, fotelok, kanapék leendő alkatrészei. Ügyes kezek vésik, faragják a fába antik elemek, levélek, girlandok, ívelő-kanyargó vonalak szép mintázatait. Az ember belefeledkezik, gyönyörködik ebben az ügyes kezektől ajándékba kapott szépségben. Magyar a világbajnok A fekete-fehér billentyűk mesterei Az a bizonyos látszat Csakugyan nagyon emberséges és méltányos eljárás lenne, ha a régóta lakásra vágyó Ledzényi Jánost, az említett szerencsés véletlen folytán sikerült volna otthonhoz juttatni. Még köszönetét is érdemelne Racskóné, hogy nagylelkű ajánlatával kihúzta a csávából a vízügyi igazgatóságot. Hol van a dolog bibéje? ! Ott, hogy Ledzényi János- ' nak esze ágában sem volt 1 főbérleti lakást kérni. Erről így szól a 7 336/3/1971. számú átiratában Vezse Sándor, az igazgatóság nevében: „Ledzényi János azért nem adott be lakáskérelmet a tanácshoz, mert az igazgatósághoz fordult ilyen kéréssel.” Tehát a régóta lakásra vágyó technikusnak még kérvénye sem érkezett be a gyöngyösi tanácshoz. Többek között azért nem, mert ő maga már közel jár a negyvenhez és sem korábban, sem azóta nem szándéG.mmsm március 19., wasarna® „írja, kérem!” — naponta 70—80 ezerszer hangzik el ez a felszólítás gyárakban, hivatalokban, intézményekben, szerkesztőségekben, s a „gépíróhadsereg” elkezdi a munkát. — A gépírók számát csak becsülni tudjuk — mondja Kiss Károly, a Magyar Gép- és Gyorsírószövetség titkára — s lehet, hogy egy-két ezret tévedtem. Az bizonyos, hogy hazánkban évente húszezren tanulnak és kétezren vizsgáznak is. A nemrégen elkészített statisztika szerint évente minden állampolgárra 44 kiló papírfelhasználás jut s ebben elértük a világ- színvonalat. A IV. Ötéves terv végére már 60 kiló körül lesz ez a papírmennyiség, s ebből legalább 40 ki- lónyira írnak is. Amit pedig írni kell, azt gépírók fogják lekopogni. A szakma iránt óriási a kereslet. Hirdetések a lapokban: ... Érettségizett gép- és gyorsírót keresünk, jogtanácsos mellé. 62947 jeligére a Felszabadulás téri hirdetőbe... Gyors- és gépírót keres kutatóintézet... Gyors- és gépírót alkalmazunk megfelelő bérezéssel. Jelentkezés: Fővárosi Kézműipari Vállalat... A Bartók Színház titkársága gyakorlott gépírót keres, napi 7 órás munkára ... Gépírót keresünk: Fáy András Szakközépiskola ... Egyetlen nap, egyetlen újságban 11 gyors- és gépíróállást hirdetnek. Kapósak a fekete-fehér billentyűk mesterei. .. Még a kezdők is! KIK VÄLASZTJÄK A SZAKMÁT? — A kisebb keresetű családok gyerekei jelentkeznek leginkább — ezt állítja sokéves tapasztalatai alapján Bárdos Béláné, a Wesselényi utcai gép- és gyorsíróiskola igazgatója. — Nem mindegy ugyanis, hogy 2 vagy 4 év alatt végez a fiatal. A növendékek egy része gyengébb tanulmányi előmenetele miatt választja ezt a pályát, mondván, ezt könnyebben elvégzem. Csak egy egészen kis csapat jelentkezik felvételre azzal: „Szeretem ezt a foglalkozást!” Pedig, mint kiderül, nemcsak a gép- és gyorsírás, hanem már a tanulása is nehéz. — Fiúk egyáltalán nem jelentkeznek? — kérdezem és az igazgatónő mosolyogva válaszolja: —. Ez csak nőknek foglalkozás. Az országban ugyan akad egy-két idősebb férfigépíró, még a régi kereskedelmi iskolák valamikori növendékeiből, de fiatal fiú ezen a pályán ritka, mint a fehér holló. A TECHNIKA ALIG VÁLTOZOTT A gépírást ugyanúgy tanítják, mint 30 vagy 50 évvel ezelőtt. Az írógépek jobbak, gyorsabbak, de alapjában véve az írás technológiája maradt a régi. Az üzemekben, hivatalokban lassan tért hódít a villanyírógép, amelyen könnyebb írni; de azért ez nehéz munka maradt. — Régebben azt tartottuk, ,a gépíró üljön egyenes derékkal, a székhez nem támaszkodva — magyarázza az igazgatónő. ,— Most inkább olyan széket javasolunk, amelyhez derékkal lehet támaszkodni. így talán jobb... Kiss Károly szerint is nehéz, fáradságos munka a gépírás. Moszkvában, még a háború alatt a kalóriaigény megállapításához besorolták a szakmákat: a bányász, a hengerész, s más, rendkívül nehéz munkák után a gépírás az ötödik heJ#r# került, faszobrászok — Kormos Tihi még gimnazista korában a tanítványom volt — int a művezető egy fehér köpenyben feszülő széles hát felé. — Politechnikai oktatója voltam 24 gárdonyis- ta diáknak és szerettem volna, hogy a faszakmának utánpótlást neveljek közülük. Egyedül Tibornál sikerült a csábítás. Kormos Tibor szabad idejében Is a fa- izobrászatnak hódoL (Foto: Kiss Béla) A nagy’ termetű, művész külsejű, hosz- szú, göndör hajú, fekete szakállas fiatalember jókedvű mosoly- lyal nyugtázza a gimnazista évek fielem- legetését. — Pista bácsi sok tát fa- ragtatott velem — mondja. — Valójában. akkor még nem vonzott ez a szakma, csak később szerettem meg, mikor a sértődöttség, ami idehozott, elmúlt bennem. Én ugyanis kőszohrász akartam lenni, csak a főiskolára nem vettek féL Most kicsit már büszke is vagyok arra, hogy velünk kezdődött öt évvel előtt Egerben ez a szakma. A szakma titkairól, örömeiről kérdezem, de szerényen kitér a vallomás elől. Ennyit mond: — Csak öt óve csinálom, és ez nehéz szakma. A fát nagyon nehéz megismerni... — Nehéz szakma — fűzá tovább a fiatal faszobrász szavait magyarázattal Deák művezető, ahogyan a munkaasztalok között forgunk, kanyargónk. — A tehetség, képesség Jl készség elsőrendű követelmény, s ehhez kell párosulnia a stílusismereteknek, mesterségbeli kulturáltságnak és mindama tulajdonságnak, érzéknek, ami a faszobrászat fantáziafelkeltő magja. A műhely sarkában egy munkaasztal mellett fiatal nő és egy fiatalember dolgozik. A Jónás házaspár. — Együtt kezdtük a szakma tanulását — meséli a fiatalember, Jónás Imre. — Én Tiszafüredről kerültem ide érettségi után, feleségem pedig az általános iskolát befejezve, 14 évesen. Együtt, egymás mellett küszködtünk, szenvedtünk, s az első ha- zakísérésből, négyévi udvarlás után, házasság is lett. Jövőre feleségem is leérettségizik, emellett marxista középiskolába jár, meg gyors- és gépírást tanul. Szóval, mit mondjak? Szépen lekörözött. Olyan munkadarabon dolgoznak, amiből többet is kell csinálniuk. Ipari termelésről lévén szó, természetesen sok a sablonos, a hasonló feladat. Am Jónás Imrét ez nem untatja, nem fárasztja. Meggyőző határozottság van abban, amit erről mond: — Máshol is csinálnak sab lonmunkát Csak az a sablonmunka vem, ilyen szép!... Újra a munkaügyi osztály irodájában vagyunk. Juhász Attila, osztályvezető, beruházási és termelési költségeket citál, statisztikái adatokat arról, hogy honnan indultak, htíl tartanak most, milyen terveket kell megvalósítani az egri stílbútargyártás fejlesztésére aminek alapvető bázisa a faszobrászati munka. Hamarosan újabb faszobrászis- kolát szerveznek. Késő délután van, nincs semmi kopácsoiás, semmi zaj a parányi műhelyben. A fa- szobrászok hazamentek, csak a forgácsilüat és a csend maradt itt utánuk. S most úgy érzem magam ebben az alkotóműhelyben, mintha erdők tiszta csendjében járnék. Pafaky Dezső Egyik intézményünkben az egyes osztályokon levő gépírókat egy szobába csoportosították — meséli — s így a napi 8 órát kihasználva, egyfolytában gépelhettek. Nemsokára 20 százalékuk íngyulladást kapott. „Belyukad a hátunk!” — panaszolták, ami azt bizonyítja, a gépírónak naponta többször kell néhány perces szünetet tartania, hogy szervezete újra munkaképes legyen. — Sajnos, ennek a munkának a technikai könnyítésével senki sem foglalkozik — mondja a szövetségi titkár. — Sem a gépek, sem a gépasztalok, sem a székek nem változtak jelentősen, pedig biztosan lehetne itt is újítani, a munkavégzésen könnyíteni MIÉRT SZERETIK? (Mégis sok a jelentkező. Kún Irén és Kún Erzsébet csak névrokonok, a Népszabadság kiváló gépírni, versenyeken is rendszeresen részt vesznek. Kún Irén 20 évvel ezelőtt vizsgázott, ma az élőbeszédnél gyorsabb diktálást is le tud jegyezni, írógépen pedig percenként 450 betűt üt le. 1970-ben második, 1971-ben harmadik díjat nyert, Kún Erzsébet negyedik lett a huszonegy legjobb magyar gépíró vetélkedőjén. Nézem Kún írén lepkekönnyű ujjait, amint szédületes gyorsasággal siklat nak a „klaviatúra” fölött. Közben hallgatom szavait: „Naponta 60 oldalnyi szöveget írok le ... persze, nem folyamatosan ... Óránként 12 oldalt tudok hibátlanul leírni.” # Időnként a gépírók, gyorsírók nemzetközi versenyeken is részt vesznek: dr, Baczony László a gyorsírás, Fenyvesi Mária a gépírás nemzetközi klasszisa, mindketten az MTI munkatársai, Máhrer Klára 1957-ben Milánóban második lett, Rajkai Arturné a Tervhivatal, Tóth Györgyné a Külkereskedelmi Bank tisztviselőjéig a szakma „nagymenője”. A kissé csodálkozó büszkeség itt is elfoghatja az embert: Tarrné Varga Erzsébet, g Nehézipari Minisztérium dolgozója abszolút világbajnok, Mit tud? Percenként 500, sőt talán még ennél is több betűleütést. „Világklasszis!” —. mondja róla Kiss Károly. Gyorsan végeznek a gép- és gyorsírást tanulók, ám később lassan haladnak előre a fizetési skálán. A nagyobb tudás gyakran nincs „anyagilag alátámasztva”. Pedig a jó, hibátlan gépírás gyorsítja a vállalati ügymenetet is. „Kérem, diktálok!” — naponta 70—80 ezerszer hangzik a felszólítás és a gépek kopogni kezdenek... szűts mm i
