Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-19 / 67. szám
Öregdiákok vallomásai Találkozás a valósággal Szemlélődésre bőven jut Időm, hiszen annyira elfoglaltak önmagukkal. Záporoznak a kérdések: hová kerültél, miért olyan messzire, milyen a tantestület, kijössz-e a főnökökkel, hagynak-e nyugodtan dolgozni, mennyit keresel, már a második gyerek? A válaszok sietősek, mert a volt évfolyamtársakat, az egymástól messze szakadt barátokat újabb kérdések sarkallják; úgyszólván pillanatokon belül szeretnének mindent tudni egymásról, az alma materről. Érthető is, hiszen legtöbbjük évek óta nem látta egymást. Minden mondat sajátosérzelmi töltést kap. Ballagunk az új tanszékek modern épülettömbjéhez, beszélgető partnerem — két éve végzett rajzszakon. — ismerőssel találkozik. „Szia, Gusztáv Adolf” köszönt rá volt barátnője. S magyarázza mindjárt: „Így hívtam, mert olyan magabiztos, olyan határozott volt mindig.” A másik azon ámul el, hogy a „lánya” már az idén végez, * őt is tanárnőnek hívják majd a jövendő diákjai. összegyűltek majd harmincán, van, aki Győr mellől, akad olyan, aki Szolnokról jött. Képviselteti itt magát az ország majd minden megyéje egy-egy volt diákkal, összejöttek, hogy elmondják, miként sikerült a találkozás a valósággal, mi lett a hajdani romantikus fűtöttségű „világmegváltónak” hitt elképzelésekből. Valaha mindannyian aktív KISZ-vezetők voltak, azt hitték, hogy rájuk, az ő jobbító ötleteikre égetően szüksége van a magyar pedagógiának, az ifjúság nevelésének. Most tapasztalatokról beszélnek... Ök az egri főiskola öregdiákjai. a járási művelődésügyi osztályt: tegyék lehetővé, hogy továbbtanuljak, t elvégezzem egyetemen a matematika szakot. Mindhiába, folyvást azzal indokolják kérelmem elutasítását, hogy „beosztásom nem kívánja meg” a továbbtanulást. Ezt sehogy sem értem meg, hiszen mind a járási művelődésügyi osztálynak. mind 'aját iskolámnak érdeke az, hogy tájékozottabb, képzettebb legyek. A fiatal tanár nem húzódozik a társadalmi, a mozgalmi munkától; érthető is, hiszen vérévé vált már a főiskolán. Az általános iskola felső tagozatának matematika tankönyveit bírálja, nem kevés munka, mégis szívesen vállalja. Üttörőcsa- pat-vezető az iskolában, oktatja a KlSZ-propagandistá- kat, ifjúsági felelős a párt- szervezetben. Mindezt nem érdemként említi, hiszen kedvvel csinálja. Amiatt sem neheztel, hogy Tenken nem kapott szolgálati lakást, noha két gyermeke van. Azt sem panaszolja, hogy nehéz a mindennapos kijárás, pedig nemegyszer kerékpárral rója az utakat. A családdal kevés időt tölthet, hiszen Hevesre — haza — legtöbbször csak este jut, •— Nem húzódozom én a falusi élettől, szívesen laknék kinn, mert akkor anyagilag is jobban jönnék kt De hiába tervezek, ha nincs szolgálati lakás. Talán idővel ... Egy biztos, vagy itt vagy Hevesen akarok végleg megtelepedni Hívtak vissza a főiskolára, mégsem vállaltam. Egyetlen kérésem lenne csak: engedjenek továbbtanulni. Szakái Istvánt, aki Szolnok megyében, a Jászberény melletti tanyaközpontban, Pórtelken tanít immár két éve biológiát és mezőgazda- sági ismereteket Meg is magyarázzák: jó neki, hiszen apósa a főnöke.. — Komolyra fordítva a szót: ennek is megvan a jó és a rossz oldala is. így le. hetne összegezni: dicséret és korholás kétszeresen jár: egyszer a tantestület előtt, másszor otthon. — Mit jelent tanyán tanítani? —• Könnyebb mint gondoltam. Iskolánkba közel 150 gyerek jár, a szertárak olyan jól felszereltek, hogy a városi iskolák is megirigyelhetnék. Lehetőségben nincs hiány: tanítok a továbbképző iskolában is, s vezetem a kuitúrházat Ezzel sincs gond, hiszen a termelőszövetkezet minden kiadást vállalt és vállal. Anyagilag is révbe jutottam. — A gyors siker titka? — Sokat jelent a kitartás is, az, hogy nem mondunk le elképzeléseinkről, de legalább annyit számit m gondmentes rajt ü. „Közművelődé»^ gondokhal..." Előbbre lép Abasái .intrl / ttiláné került leg- messze re, a Győr melletti Ikrén;, ben tanít matematikát es ' iKát. Kapott volna városb rt is állást, kizárólagiN „ ,.. jt> maitt döntött így, aki ^ a győri Magyar Vagon- és ^ Gépgyár szerzett velet, s szerződése köti azí üzemhez. — Jő fél év nem hosszú^ idő, mégis úgy érzem, nem^ túlzók ha azt mondom: nem§ bántam meg, jól választót- ^ tam. Nem úgy fogadtak mint i „kis kezdőt”, természetes- ? nek vették kollégáim, fő- ^ nökeim, hogy „mindent” tu-\ dók. Ez önbizalmat adott. ^ Az is jólesett, hogy mindjárt $ osztályt bíztak rám, s így 5; alkalmam adódik arra, hogy $ megvalósítsam egyéni elkép- ^ zeléseimet. Kezdéskor úgy >5 Évfolyamtársai évődve szerencsés embernek nevezik Diskurzus közben vétlenül suhantak az órák. Kérdeztek a negyedévesek, a jövő tanárak A beszélgetés már az estébe nyúlt, de ki vette ezt észre! S jutott téma a fehér asztal mellé is, a farsangi bálra. Egyben mindenki egyetértett: jó volt ez a találkozás, érdemes minden évben megismételni. Pécsi István Efépifieí öeDyccsfeekőrus, nyolcezer kötetes könyvtár, függetlenített igazgató a művelődési. otthonban, rendszeres színházi előadások Pestről, s termelőszövetkezet, amely tehetségéhez mérten áldoz a közművelődésre! Ha csak ennyit mondunk Aba- sárról, amely Pálosvörös- marttal összeépülve a Mátra lábánál húzódik meg, máris olyan előnyt lobogtattunk a megye jó néhány községével szemben, ami mondénképpen irigy lesre méltó. De ide kívánkozik, hogy ez a menyecskékárus évről évre sikerrel szerepel a gyöngyösi szüret ünnepségein. A (könyvtár olvasóinak mondhatja az ötezer lelkes település jó egyötödét. Fehér Gyula kultúrotthon-vezetonek az utolsó évben sikerült mozgósítania a helyi általános iskola korábban elzárkózó tantestületét. A közös gazdaság, az 1240 tagot számláló Rákóczi Termelőszövetkezet pedig nemcsak pénzzel, hanem tatanozási munkákkal is segíti a művelődés intézményeit. így pedig már majdnem jogos a zsörtölődés: minek rakni arra a szekérre, amelyik úgyis tele van? Minek ide a további támogatás, a megyei javak szorgalmazása! az «ton nem SZABAD MEGÁLLNI Abasámom mégis igénylik a több és több gondoskodást, az erkölcsi és anyagi segítséget Nem elégszünk meg a jobbára külsődleges eredményekkel, a népművelés látszatsikerével — summázza idevágó gondolatait Tóth László tanácselnök. — Nemcsak előre akarunk haladná, hanem mélyre is. A falubeliek tudatának mélységedbe. Ehhez klubok kellenek, valamint felszereléssel gazdagon ellátott szakkörök. E téren ígért segítséget a megye, s mi erre nagyon számítunk. Persze, nem várunk mindent mannaként. Művelődési házunk korszerűtlen. Abban az időben épült, amikor minden kulturális eredmény elérésének eszközében egy nagy előadótermet láttunk. Bővítjük a kuitúrházat, klubépületet ragasztunk hozzá. Miből teremtjük elő az anyagiakat? Elsősorban a járási KISZ-bi- zottság megígért 60—70 ezer forintjára számítunk, hiszen zömmel ifjakra épül a népművelési munka Abasáron. Ugyanennyit a községi tanács is az asztalra tesz. A termelőszövetkezet építőbrigádja pedig ingyen felhúzza a falakat. Év végére állnia kell az épületnek! — Mi erről a szövetkezet elnökhelyettesének a véleménye? — Ha együtt lesz az anyag, rajtunk nem múlik a gyors kivitelezés — mondja Kar- nők Béla. MŰSOROK, ELŐADÓK EGERBŐL Ez év ikéső őszén állni fog tehát az ábasári klubépület. A megyétől mintegy 15 ezer forint értékű felszerelésre számít Feher Gyula. Kes- kenyvetítőre, epidiaszkópra, lemezjátszóra, magnóra. Ezek hallatlanul megnövelik a szakköri munka vonzását, hatékonyságát, tehát tartalommal telítődnek a klubszobák falai. Az összefogás meghozhatja igaz gyümölcseit. — S a művészeti munka? — Szintén, előbbre lépünk! Sokrétű támogatást helyezett kilátásba a megyei művelődési központ igazgatója a detki értekezleten. Tavaly jobbára beat-koncertek domináltak tömegműsorunkban, az idén másként lesz. Térítésmentesen megkapjuk a Megyei Színpad kitűnő irodalmi ösz- szeállításait, az Ismeretterjesztő Társulattal kötött szerződés értelmében a legjobb egri előadók látogatnak ki hozzánk tudományos beszélgetésre, zenebarát. klubunk pedig negyedévenként más-más műsorral vendégül űaienfett Magának mi a véleménye, Márton bácsi? Az öreg komótosan kiveszi a pipáját. — Hát, ugye, ha nem teéreztem magam, mint az aj szed meg, az emberek el- gyakorló úszó, akit mindjárt^ gondolkodnak: mi okod van mély vízbe löktek. A bizony-$ védeni — egy idegent. talanság érzése szerencsére $ Géza nézi őket. — Ha hamar feloldódott, ezt első-$ akarják... ha a többség sorban munkatársaim bizalakarja, elbocsátom, mának, segitökészségénekkö-\ a járási tanács székháza a szönhetem. Jó, hogy igényel-^ legkisebb magyar nagyvá- ték mozgalmi tapasztalatai-$ ros legrondább épülete. Haj- mat is, jelenleg tantestületig dán Habsburg-sárga fala az pártcsoport alakításán iára- i idő során redvessé mállott, dozunk. ^ mint m elhatfvntt dozunk. — A fizetés? — Elégedett vagyok. Min- ^ dent összevetve havi 91 nn^ ^ mint az elhagyott sóházaké. ^ Szűk és sötét lépcsőházában - ^ lehangoló aktaszag üti meg 21001 a belépő orrát. Meg a korforintot keresek. Ennyire 5 hadt és recsegő padlók, az nem is számítottam. Jelen-l egérrágta por, az ablakpárkányokig felkúszó talajvíz és az „ügyfelek” belső zsebéből minduntalan előrángatott szilvapálinka szaga. Csegei, mezőgazdasági osztályvezető szobája alig háleg többet viszek haza, mint ^ a férjem. S még egy: a la-$ kast is én szereztem. Igaz,^ nincs központi fűtés, meg ^ fürdőszoba, de idővel majd^ csak lesz, nem jó, ha az em-? .................. _ O Nem mindenki ilyen könnven. Kerek Láss-? ló matematika—műszaki rajzí: szakos hallgató l96P.-ban$ az íróasztalnak éllel alacsony dohányzóasztalka, előtte két fotel, mögötte a talajvizes fal. A maradék sarok- .. , _ , ban, az ablak egy részét is végzett és Tenkre p: ) eltakarva, a páncélszekrény Négyévi tapasztalatait igy^ & egy iratsz£krény. Az összegezi. ^ iratszekrény tetején egy _ Nem titkolom, hogy csa-^ gipsz Lenin és Muhina Felló dtam, s telítődtem keserű-'- szabadulási Emlékműve. seggel. Évek óta ostromlom;: Csegei negyvenéves, kilencvenkilós, csizmát és kiülepesedett nadrágot hordó ..paraszt”. Húsz éve dolgozik az apparátusban a legkülönbözőbb beosztásokban. Ö az, aki mindig ott áll 1S72, márcins 19., vasárnap * helyt, ahova „a párt állítja’ Két hathónapos pártislcolát végzett, és a Népszabadságot sem olvassa el, mert hozzászokott, hogy ami fontos belőle, arról úgyis megkapja megyei vagy járási értekezleten, többféle brosúrában a tájékoztatást — bár a brosúrákat megint csak nem olvassa el, mert hozzászokott, hogy ami fontos belőlük, arról úgyis megkapja megyei vagy járási értekezleten a tájékoztatást... A különben üres páncélszekrényből elővesz egy demizson pálinkát, meg két vizespoharat, leteszi a dohányzóasztal lapjára Zsiga elé s tölt a poharakba. A magáét kicsit megemeli s leönti. Selyem Zsiga önkéntelenül megrázkódik a büdös szilvapálinkától — ő nem ilyenhez van szokva. Ö nem iszik, vagy csak márkát. De persze, nem mutatja. Csegei dühös arca nem árul el semmi jót. — Az én nevemet miért köpted be? — Gondoltam, minél nagyobb neveket mondok, annál könnyebben elsimítják az ügyet. Csegeinek jólesik a bők: nagy nevek! Nemcsak a rendőrségen vált be — most is beválik. Csegei haragja irányt változtat: — Ez már a második eset! Hogy semmiségekért levált valakit! Hatalmi mániája van ennek a Niklainak, vagy mi? ... Most megint én segítsek rajtad. Mire kellett százhúsz kiló hal? Zsiga sóhajt — Kiszámítottam, ha mindenkinek csak öt kilót adok, márpedig annyit muszáj... — Mért nem vesztegeted meg egyszerre az egész országot? Az egész béketábort? — A feleséged bezzeg örült volna — és Zsiga beleszagol a pohárba. — Ez a pálinka is tőlünk való. '— Hol van az már! — s Csegei újra tölt a poharakba, isznak. újságíró kinyúlt, kikönyökölt pulóverben. Köszön, bemutatkozik. — Galambos, a megyei lap munkatársa. — Csorvás Tibor főkönyvelő. — Csorvás fölélénkülve ugrik talpra, kijjebb húz egy széket. — Foglaljon helyet az elvtárs. Az újságíró leül, aktatáskáját az íróasztalra helyezi. — Niklai elvtárssal szeretnék beszélni. Az elnökkel. — Momentán házon kívül van. Milyen ügyben? — Hát... hogy is mondjam ... kicsit szeretnék körülnézni. — Elvigyorodik. — ea 'A területi szövetségnél fellebbezd meg a leváltásodat s amíg nincs döntés, maradj a faluban... Majd kitalálok valamit. A téesz-iroda előtt ütött- kopott Pobeda áll meg egy pillanatra, sovány, szemüveges fiatalember lép ki belőle, búcsút int a zsúfolt autónak. — Háromkor itt! — s az iroda felé indul. Az autó továbbmegy. A tömésfalű, innen-onnan összekoldult bútorokkal berendezett irodában Csorvás Tibort találja, a főkönyvelőt. Most másik ruhában van, de most is olyan elegáns, mint egy vidéki bonvi- ván. Nyakkendőjében As Nehogy elveszítsük a kapcsolatot a néppel. — írni akar rólunk az elvtárs? — Csorvás íelvilla- nyozódik. — Hát itt van is miről... — Az elnök elvtárs mikor jön be? — Holnap reggel — feleli őszintén Csorvás, aztán észbekap. — Azt Gézánál sosem lehet tudni. Várja meg! — ajánlja mohón s a nyitott ablakon kikiabál az udvarra. — Pista bácsi! Pista bácsi! — Itt vagyok — hallatszik kívülről egy vastag férfihang. Csorvás kinyújt az ablakon egy húszast. — Hozzon két jéghideg sört a cukrászdából. Hu nincs behütve, látja az Egri Vonósnégyest éd a nemrég alakult fúvósötöst. A képzőművészeti ízlés fejlesztése szintén szerepel az abasáriak -elgondolásaiban, de kapcsolódik a klubépület, létrejöttéhez. Felvették már a kapcsolatot a megyei művelődési központ fiatal alkotóival, akik vállalták a megkezdett művészettörténeti sorozat előadásainak fo’h’tatását. S tervezik, két egri művész lüámtásának megrendezését is ebben az esztendőben. JÖ, ÉLŐ SZÍNHAZAT Abasári utunk figyelem!» méltó színházi tapasztalattal járt a későbbiek során. Tanácsnál, művelődési otthonban, tei-melőszövetkezetnél kifogásolták a Déryné Színház utóbbi években fogadott előadásait. Jobbára külső csillogás jellemzi őket, mintsem müsorpoütikailag is kívánatos müvek magas színvonalú megszólaltatása. Err« az esztendőre már nem is kötött szerződést á pesti igazgatósággal az itteni művelődési otthon. — Pedig a televízió nem pótolja az élő, jó színházat. Mit tartanák még fontos feladatnak Aljasár vezetői ? Mi vél kívánják tartalmasabbá tenni ötezer ember életét? — Abasár és Pálosvörös- mart együtt öt kilométer. Nem építhetünk csak a művelődési otthonra, meg filmszínhazunkra, amely szintén hasznosan funkcionál —emeli fél hangját a községi tanács elnöke. — Ezért sokkal több gondot fordítunk ezután a vörösmarti klub- könyvtárra. Tatarozzuk, műsorok megrendezéséhez segítjük a népművelési ügyvezetőt, aki ott dolgozik. S ami két esztendeje nem volt már nálunk, ifjúsági és felnőtt író-olvasó találkozók rendezését szorgalmazzuk az olvasótábor bővítése érdekében. Gondolom, az idei költészet napja kitűnő alkalomnak kínálkozik e tekintetben. Moldvay Győző adjanak egy korsó jégkoc- kat. — Visszaül. — Én már régóta csodálkozom, hogy rólunk soha nem ír a helyi sajtó. A televízió már háromszor is járt itt, de a he- lyi... — Kétszáznyolcvan fain van a megyében — magyarázza Galambos — s én vagyok egyedül a mezőgazdasági rovat. Nem jutok el mindenhova. — Igen, igen, de azt azért értékelni kellene, hogy csinált itt Niklai a semmiből nagyüzemet. És ahogyan kiválogatta a munkatársait.. i — Az újságíró zavarban van, de Csorvás nem veszi észre. Végre magáról beszélhet. — Nekem például az életemet mentette meg. — Hogy-hogy? — udva- riaskodik Galambos. — 1952-ben kuláklistára tették az apámat. Én másodéves voltam az egyetemen, persze, azonnal kirúgtak. Mire hazajöttem, itthon elvették a földünket, a házunkat is, a tanácselnök költözött bele... — Hirtelen. — Maga hány éves? — Harminc. — Akkor azt sem tudja, mi volt az a kuláklista — mondja Csorvás szemrehányóan. — Dehogynem, tanultuk.1 — Szóval, el kellett mennem dolgozni, hogy valahogyan megéljünk. No, de hova vettek fel egy kulákcsc - metét? Vasat cipeltem a Vagongyárban, szenlapatoló a MÁV-nál, a téglagyárban tróger ... képzelje el, ezzel a fizikummal. — Tetszelegve néz végig karcsú alakján. Meg is betegedtem, tüdővészben, s amikor kijöttem a szanatóriumból, három évig nem kaptam munkát. Már az öngyilkosság gondolatával ioglalkoztam, amikor megszervezték a téeszt s eljött hozzám Géza: Tibiké, nem akarsz főkönyvelő lenni? — Tibiké?... — csodálkozik az újságíró. «Folytatjii'k.t 1
