Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-18 / 66. szám

Hines többé „kopaszok bandája”? elsorolni sem érdemes, mennyi, egykor elhá- >, atlannak tartott sors- stól szabadult már meg mberiség. Nincs már 3, nincs többé kolera, kiin Benjámin feltalálta llámhárítót és sem egy izásba, sem egy vakbél- tbe nem lehet már be- ’ ni, jóllehet néhány év­iéi ezelőtt még azilyes- ! végzetes lehetett, m mondom, maradt egy- megoldatlan probléma ónkra is. Végeredmény- a föld lakosságának egy- íada az ENSZ-statisztika *•, nt soha nem lakik jól, i. az emberiség legfonto- abb gondja mégiscsak a ■ iraszság felszámolása ma­radt. Nem véletlen, hogy ' ooaszok bandája” cím- i. i1 ilmet lehetett készíteni, . ir tatván, hogy a kopaszok >anda. Mi, dúshajúak, i .m például, egyéb kel- í: í -• természeti adottsága- !. ., lint például az élesel- t:.j -ég és a jómodor mel- t A iúshajú is vagyok) él- ;t el figyeltük, hogy aki . ju zodik, az a társadal- .! jd kívül is áll. A kopaszoknak azonban is a véleményük. Mi, akik .1 yet sem vetünk dús há­tinkra, el sem tudjuk kép- •« .ni, milyen tragikus lehet x-pasznak lenni. Igaz, a kö­ti sz ember nem téliét róla, t:igy kopaszodik, de mind ez iáig ellene sem tehetett emmit. Mondom, sok nagy találmány született már az emberiséget egykor fenyege­tett sorscsapások elhárításá­ra, de a kopaszság ellensze­rét mindeddig nem találták fel. Pedig szerte a világon ezrek és tízezrek kísérletez­tek már vele: haj sóvár ko­paszok, s pénzsóvár dúshajú­ak, szélhámosok. A kopasz emberek azon­ban — hiába, a legrafinál­tabb nők sem simogathatják andalítóan a hajukat, hogy elaltassák az éberségüket — gyanakvóak maradtak. így hát egy kopasz embert csak az csaphat be, alá előbb megnöveszti a haját. No, már most, ha valaki hajat ad egy kopasznak, akkor többet már nem csaló. Ezért örülhetünk annak, hogy a kopaszság elleni harc élvo­nalába most feltört egy ha­zánkfia. Ha már lekéstünk a pestisoltás feltalálásáról, s a villámhárítót is átenged­tük az amerikai Franklin Benjáminnak, legalább a kopaszság felszámolása ma­radjon meg nekünk. Állam­polgártársunk, Bánfi András nem az emberiség boldogí- tására, hanem saját hiúsá­gának sérelme dien tevé­kenykedett. S feltalálta. Mert neki már van haja, ami még önmagá­ban nem jelentene semmije de vannak fényképei is, hogy már nem volt haja. Egyik ismerőse is eredményesen használta a Bánfi által ki­kísérletezett szert, amely nyomán — bárcsak beválna — állítólag nincs többé ko­pasz fej. Nincs többé kopasz fej? Hát akkor mi van? Vannak dús hajzatok, amelyek szin­tén nem tetszenek minden­kinek, de ez már nem bio­lógiai, s már régen nem is világnézeti kérdés, csupán szabad frizuraválasztás dol­ga. S mert hazánkban a ko­paszok még mindig keveseb­ben vannak, mint a dúsha­júak, viszont szerte a vilá­gon, faji, nemzeti és világ­nézeti különbségek nélkül százmilliók kopaszodnak, ömölhet a guba négy világ­tájról. A feltaláló, a nagyon rokonszenves Bánfi András eddig kétszer nyilatkozott, s mindkétszer kijelentette: a haszon legyen az államé. Te­hát se nem a saját anyagi üdvét, se nem egykori ko­pasztársai kínjait tartja a legfontosabbnak, hanem az állam gyarapítását. R endkívül tiszteletre méltó álláspont ez, ebben az önző világban, ami­kor nagyon sokan azon töp­rengenek inkább, miként le­hetne az államtól minél töb­bet megszerezni anélkül, hogy valamit adnának cseré­be és — a hajuk szála meg­görbülne tőle, <P. L> 3z ország 1971-os fekete Miliője Minden hatodik balesetet ittas gépkocsivezető okozott Huszonegy tsz versenye A megyénkben .iszonegy tsz nevezett be .,ba a versenybe, amelynek t célja a vágómarha hízla- . iának fokozása volt Ezt a 7 rsenyt országosam az Ál- aif'-galmi és Húsipari -ős: t és a TERIMPEX Al­im- és Termény forgalmi 7 Ur .lat hirdette meg. A yerseny megyei vóg- j: ed lényét most állapítot- ; meg a Heves megyei Al- ; (forgalmi és Húsipari Val­ii tat. A megyénkben működő ■zös gazdaságok közül négy: i füzesabonyi, a pétervásári, t poroszlói és a tiszanánai .levezett be a második kate­góriába. Ezek a gazdaságok £0—200 vágómarhát hizlal­jak és értékesítettek az egy- :ves időszakban. A harma- lik kategóriába tartoztak izok á tsz-ek, amelyele száz­százötven hízott marba át­adására vállalkoztak. Tizen­hét szövetkezet indult ver­senybe ebből a csoportból: az adácsi, a besenyőtelki, a feldebrői, a hatvani, a kará- csondi, a komlói, a nagylü- gedi, a nagyrédei, a nagyút", a tarnábodi, a tamamerai, a tamaszentmiklósi, a vámos- györki, a verpeléti, a vécsi, a viszneki és a zaránki. A versenyt negyedéven­ként értékelte a bizottság. Mindig figyelembe vette az előző időszak eredményét is. Megállapították, hogy a ver­seny is serkentette a gazda­ságokat a hizlalás fokozásá­ra, de ezen túl is tapasztal­hattak érdeklődést a hizla­lás iránt. Segítette a versenyt az intenzív marhatartás és -hizlalás módszereinek el­terjesztését is. A Heves me­gyei Allatforgalmi és Hús­ipari Vállalat szakemberei is mindent megtettek azért, hogy a gazdaságokat támo­gassák a versenyben. A pontozásos alapon meg­tartott értékelés szerm-t az elmúlt évi verseny győztese a másodüc kategóriában a füzesabonyi Petőfi Tsz lett 476 ponttal, míg a harmadik kategóriában a nagyrédei Szőlőskert Tsz végzett az élen 733 ponttal. A füzes­abonyiak harmincezer, a nagyrédeiek húszezer forint versenydíjat kaptak a me­gyei vállalattól. (—ár) NAGYOBB FORGALOM bonyolódott le tavaly az or­szág útvonalain, mint bár­melyik korábbi esztendőben. A közutakon szállított árult súlya elérte a 430 millió ton­nát, a megtett kilométereké pedig a 6,5 milliárdot. 1971- ben a közúti távolsági forga­lomban mintegy 500 millió utas vett részt, egyebek közt erről számol be az Országos Közúti Balesetelhárítási Ta­nács most elkészült forgalmi mérlege. Az ország járműállomá­nya az elmúlt esztendőben gyors ütemben növekedett. Elsősorban az autósok tábo­ra emelkedett: 1971 végén a személygépkocsik száma meghaladja a 290 ezret. A motorkerékpárosok száma meghaladta a 660 ezret. A közúti forgalmat alaposan felduzzasztottá az idegenfor­galom is: 1971-ben csaknem 900 ezer külföldi rendszámú gépkocsi fordult meg útjain­kon. ELGONDOLKOZTATÓAK a közlekedési balesetek szá­mának országos alakulásá­ról képet adó adatok. Ezek szerint 1971-ben mintegy 23 ezer közúti baleset történt, s ezek következtében 1527-en haltak meg, több mint 3ö ezren pedig súlyosan, illetve könnyebben megsérültek. (A halálos kimenetelű balesetek száma 1970-hez viszonyítva 12,6 százalékkal emelkedett). Karamboloknak csaknem egyharmada — több mint 7100 — a fővárosban fordult elő. A vidéken történt bal­esetek száma általában csök­kenő tendenciát mutat, így például tavaly Csongrádban 17,3 százalékkal, Baranyá­ban 16,8 százalékkal, Zalá­ban 13,5 százaléikkal, Békés­ben pedig 12,8 százalékkal csökkent a közúti baleseteik száma. Viszont Hajdú-Bihar megyében, Pest megyében és Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyében 8,1, illetve 2,0 száza­lékos volt az emelkedés. A karambolok előidézőjé­nek többsége magánautótu­lajdonos volt. Figyelmetlen vezetésükkel, különféle sza­bálytalanságaikkal mintegy 6000 balesetet okoztak. Az elmúlt esztendőben a közúti forgalomban csaknem 6700 gyalogos szenvedett sérülést. Szomorú adat, hogy az elgá­zolt gyalogosoknak csaknem a fele 14 éven aluli vagy GO éven felüli volt. A BALESETEK OKAI kö­zött változatlanul a követé­si távolság be nem tartása vezet. 1971-ben az ittas álla­potban okozott balesetek száma valamivel kevesebb volt, mint 1970-ben, de as összes balesetek 17 százalé­kát így is ittas gépkocsive­zetők követték eL (MTI) Egy és negyedmillió ügyfélnek több mint hárommilliárd forint kártérítés Az Állami Biztosító sajtótájékoztatója Pénteken a Magyar Sajtó Házában tartotta hagyomá­nyos tavaszi tájékoztatóját az Állami Biztosító. Fehér Sán­dor vezérigazgató összegezte a biztosítás eddigi eredményeit, értékelte az intézet múlt évi munkáját, s néhány változ­tatást jelentett be. A biztosítás különféle mó­dozatai iránt évről évre nö­vekszik az igény. Az állami vállalatok 80 százaléka, a me­zőgazdasági nagyüzemek, a fogyasztási és a kisipari szö­vetkezetek 99 százaléka ren­delkezik biztosítással, amely egyebek között a lakások két­harmadára, valamint 1,1 mil­lió gépjárműre is kiterjed. Az intézet 5. millió folyamatos biztosítóst tart nyilván. A múlt esztendőben egy és ne­gyedmillió kárt rendeztek, és több mint hárommilliárd fo­rint térítést fizettek ki.’ A legtöbb kártérítést a me­zőgazdaság kapta. A termelő­szövetkezeteknek másfél mil­liárd forintot, az állami gaz­daságoknak több mint 400 millió forintot fizettek ki. A jégkár-terítesek összege meg­közelítette az egymilliárd fo­rintot. A mezőgazdasági üze­mek vagyonbiztosítása egyi­ke a veszteséges ágazatoknak, a kártérítések összege évek óta meghaladja a díjbefize­téseket. Az igazságosabb, dif­ferenciáltabb díjmegosztás ér­dekében is az idén módosítot­ták a mezőgazdasági va­gyonbiztosítás rendszerét. A termelőszövetkezeteknél az eddigi három, az állami gaz­daságoknál az eddigi egy he- lyett egységesen 7 díjosztályt határoztak meg. Az új rend­szerben a gazdaságok 42 szá­zalékának ■— amelyek a leg­utóbbi öt évben nagy össze­gű kártérítést kaptak — ezen­túl nagyobb díjat kell íizet- niök. Egyre többen veszik igény­be a csoportos életbiztosítást is. Csupán a múlt évben 200 000-rel gyarapodott a CSÉB tagsága. Ennek a biz­tosításnak az alapján 1971- ben 214 millió forint kárté­rítést fizettek ki, 275 000 bal­esetre 194 millió forintot té­rítettek. Az egyik legnépszerűbb biztosítási forma a lakás, il­letve az épület és háztartási biztosítás, amely csaknem kétmillió otthon anyagi vé­delmét szolgálja. E biztosítá­sok alapján tavaly összesen 515 000 esetben 350 millió fo­rint kártérítést fizettek ki. Egyebek között tűzkárokra 24 millió forint, csőrepedések következményeire 8 millió forint, a betört ablaküvegek pótlására 18 millió forint, 106 000 balesetre pedig millió forint jutott. A kormány rendélete a! jón egy esztendeje k- lezó hazánkban a gépjái felelősségi biztosítás. Als 24 százalékkal növekedem biztosított gépjárművek : ma, ugyanakkor azon. csaknem kétszer annyi eset fordult elő, mint kos lib- ban, s a 195 millió forint kár­térítés is kétszerese az előző évinek. A személygépkocsi teljes anyagi védelmét szol­gáló Casco biztosítást tavaly 18 OOO-en kötötték meg. Az önkéntes biztosításra tavaly 59 millió forint kártérítést fizettek ki. Mentelmi jog a külföldi rendszám ? Késő este az egri Dobó téren megállított egy autós ismerős és azt kérdezte, alzarok-e épületes látvány­ban részesülni? Akartam és részesül­tem ... Az épülő Állami Áruház melletti parkolóhelyen a V—WA 1582 rendszámú külföldi gépkocsi állt. Az utasai és vezetője pedig ... Nos, nehéz részletesen le­írni, milyen állapotban ül­tek, feküdtek, hajoltak, kit hogy terített le az egri bor. Az egyik „kárvallottat” tár­sa támogatta az egri bor visszaadásában, míg a ve­zető káromkodva, dülöngél­ve próbálta magára csatol­ni a biztonsági övét, majd. amikor ez nem sikerült, re­ménytelenül dőlt el az első ülésen. Mint a szemtanúk mond­ták, jó ideje kísérleteznek már azzal, hogy annyi éle­tet verjenek magukba, hogy elinduljanak, amire még gondolni is rossz, hiszen ilyen állapotban a sötét, Ica- nyargós utakon valóságos rémei lehetnek minden köz­lekedőnek. A káromkodásukból ítél­ve idegenbe szakadt ha­zánkfiaival álltunk szem­ben, ám úgy látszik, a kül­földi rendszám, mentelmi ■jogot biztosított számukra, iß az egész estet getöltő produkciót zavartalanul folytatták le a város köze­pén, a járókelők és minden bizonnyal hivatalos szervek tagjai szeme láttára is. Rosszallással jegyezték meg az eset szemtanúi: mindezt büntetlenül tehetik a külföldi rendszám „vé­delmében”? Ez a Dobó téri eset váló­ban nem tartozik a min­dennapi látványosságok kö­zé. Mindenesetre alkalmas arra, hogy elindítson egy gon­dolatsort. Következik az idegenforgalmi szezon és az autósok, gyalogosok a meg­mondhatói, hogy a külföldi rendszám „mentelmi joga” sok esetben nemcsak az it­tasságra terjed ki. Talál­kozhatunk lakott területen jóval a megengedett sebes­ségen felül száguldó, veszé­lyesen előző külföldi rend­számú gépkocsikkal, ame­lyeknek vezetői nem min­dig veszik figyelembe a mi útviszonyainkat és KRESZ- előirásainkat. Jön az idegenforgalmi szezon, növekszik a baleset­veszély, s éppen ezért jó lenne most is, később is ér­vényt szerezni honi törvé­nyeinknek, előírásainknak, amelyek mindenkire köte­lezőek, akik itt közleked­nek, K. S. Búcsú a bányától ... Állunk az akna szájá­nál — várjuk a kast. Sziré­na búg, csengők jeleznek, szí­nes lámpák üzennek a mélyből. Azután zúgva-sivít- va, dobhártyafeszítő nagy se­bességgel zuhanunk lefelé a furcsa visszhangé vizes sö­tétben. Csöndben ballagunk vágatok, ereszkék labirintu­saiban. Mellettünk, a karbid­lámpák imbolygó fényében fehéren sorakoznak az ácso- latok, néma menetelésük be­levesz a távolba. Majd egy­szerre ezernyi zaj ölel körül bennünket. Kaparószalagok surrognak, •ventillátorok zúg­nak, csillék csörömpölnek. A közeledő üres csillék hasá­ból visszabong a kerekek víg kattogása, a távolodók barát­koznak a csendességgel: csak néha szólnak kerekeik, mint­ha terhűkkel dicsekednének. Mindez megszokott, a bánya hétköznapi szavához tartózó. fc> ettől búcsúzik most Pro­hászka Rajmund. — Hatvanéves vagyok, 46 esztendőt töltöttem el a szén­ben, a bányában. . Az ember nem juthat él mindenüvé, az embernek nem lehet számtalan mester­sége: az embernek csak egyet­len sors adatik meg. Neki a bányászsors adatott — eleve elrendelésből, hiszen minden őse a szenet vágta, nagyap­jától a szépapjáig. Egy öreg bányásztól hal­lottam ezt a régi-régi jelké­pes bányászmesét... Meg­halt a bányász, társai betet­téli a sírba, mellé a lám­páját, darab szenet nyomtak a kezébe, s egy kis pálinká­val megloswlták az arcát. Amikor magára hagyták, a bányász megTázta magát, fel- tapászkodott, kezébe vette a lámpáját, s elindult a túlvi­lág sötét tárnáin keresztül a mennyország felé. A kapuban megállítja Szent Péter. A bá­nyász rákiált: eressz be, Pé­ter, eleget ültem én sötétben a föld alatt, bányász vagyok! — s a tenyerét mutatja. Lá­tom, hogy bányász vagy — válaszolja Péter. De miféle levélnyom van abban a szén- darabban, amit szorongatsz? Ez a levél valaha zöld volt és üde volt, válaszolja a bá­nyász. Ám a nehéz élet el- korhasztotta és szénné válto­zott. Ez a levél, Péter, az én lelkem volt... A jelképes mese igazságát Prohászka Rajmund a saját bőrén érezhette, az ő bá- myászélete is ilyen lélekölő pokol volt. Ezerkilencszázhu- szonhatban avatta felnőtté — nem. a kora;- a kötelesség, Akkor szállt le a bányába. Tizennégy évesen. Apját. 19- ,es vörös múltja miatt elűzték szülőhelyéről, Pécs-bányate- lepről, s csak Sűtmsályon te­lepedhettek meg. Itt is bá­nyász, s a fiúnak ott a helye az „öreg” mellett. Előbb aj­tós volt, a légajtókat kezelte, később csillés, majd segédvá­jár és vájár. Vájárként je­lentkezett az ózdi bányászati és kohászati szakiskolába, s amikor 1934-ben sikeresen el­végezte, a tehetséges fiatal­embert fix fizetéses aknász- gzá léptették elő, A felszabaduláskor Pro­hászka Rajmund szervezője és alapító tagja a kommunis­ta partnak. Az első vonalban küzd, hogy mielőbb szenet adjon a bánya, hogy meg­induljon az élet, az újjáépí­tés. Főáknászi rangot kap, szervezi, irányítja a termelő­munkát a legnehezebb posz­tokon. 1948-ban kinevezték a királdi üzem bányamesteré- vé, s ettől kezdve, 24 éven át töltött be különböző vezetői tisztségeket az Ózd vidéki szénmedence bányáiban. A csehi bányának 12 éven át volt az igazgatója. — Szerettem az embere­ket, ez volt az én egyetlen vezérlőt^lvem — mondja. — Az élet gondjai közt sokszor kellett árnyékban is menni, 's nem mindig csak a napos oldalon. Kellett, hogy az em­ber keményen és határozot­tan mondja ki a szót. Arra azonban vigyáztam, hogy aki hozzám jött, ne távozzék bel­ső sérüléssel, megalázottan, vagy sajgó igazságórzettel. Negyvenhat esztendeig szolgálta a bányát, a bányá­szatot. Tele van banyaemlé- íkekkét, nyomasztó, meg jó­ízű emlékekkel, s hosszan mesél azokról az öreg és fia­tal. társakról, akiktől renge­teget tanult: emberséget, szalonét, helytállást. Harminc kitüntetés érmét, jelvényét őrzi üveg alatt. Kö­zöttük van a Munka Érdem­rend bronz fokozata, s a Ha­za Szolgálatáért Érdemérem aranyjelvénye. — Három felnőtt gyerme­kem van, három kisunokám. Tulajdonképpen elégedett va­gyok. S ha vissza lehetne cse­rélni az életet, magamnak ugyanazt kérném, amit leéltem­A szobájában bányászium- pat őriz. Annak a lámpának is letelt a szabott szolgálata. Prohászka Rajmund negy­venhat esztendős tevékeny, s teremtő munka után most a jól megérdemelt pihenő za­vartalan napjait éli otthoná­ban. Pataky Dezső fMfíüím Q 1972, március 18,, ssmhat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents