Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-17 / 65. szám

Tehát akkor ■ tenmeläszövefflkeaeti be. ruházásak össaegért, irá­nyát, sőt lélektanát vizsgál- va, jelentős változások tanúi lehetünk e2iekiban az éveik- ben. A klasszikusnak nevezhető állapot — a hatvanas évek elejétől 1967-ig — az volt, hogy a termelőszövetkezetek fejlesztésre szánt anyagi ere­jüknek nagyjából felét épít­kezésre, a másik felét pedig főleg gépekre költötték. A hatvanas évek végén ez a helyzet rohamosan és ked­vezőtlenül megváltozott. Az építési beruházások aránya 1969-re már kétharmadára emelkedett, 1970-ben pedig hajszálra megközelítette a háromnegyed részt. Gépekre tehát csupán az összeró egy- harmada, majd annál is ke­vesebb, egynegyede jutott Tavaly ez a folyamat meg­állt, sőt valamicskét enyhült is. 1971-ben már lényegesebb volt a gépberuházások ará­nya. Sem a csökkenés, sem a lassú emelkedés magyará­zatát nem kereshetjük egy­szerűen a szövetkezeti veze­tők hangulatában, annak vál­tozásában. A hatvanas évek végén '■ kezdődtek ugyanis a nagy fejlesztési programok és velük a 70 százalékos ál­lami dotációk. Az állam te­hát __ az ösztönzők eszkö­z eivel — valósággal beterelte a szövetkezeteket ebbe az ut­cába. Közben azonban aggasztó jelek is mutatkoztak. Az építőkapacitás már remény­telenül nem fedezte az igé­nyeket, ami törvényszerűen a kivitelezői árak' emelke­déséhez vezetett Az állam ennek a veszélyes tünetnek a többi között úgy igyeke­zett elejét venni, hogy erő­teljesen korlátozta az építé­si célú hiteleket. Tavaly, az esztendő második felében vi­szont külön hiteleket nyitott meg gépvásárlásra. Az idén a hitelszűke to­vább tart. Ami erő építke­zésre van, azt főleg arra for­dítják, hogy befejezzék az építési konjunktúra éveiben elkezdett nagyberuházásokat, a szakosított telepeket. Re­mélhetőleg ez az idén sike­rül is, azonban ez a tevé­kenység az országban, mind­össze két-három száz tsz-t érint. Ezenkívül van még bizonyos pénz az újabban preferált — állami előny­ben részesített — építkezési célokra. Ezek főleg kiegé­szítő és -feldolgozó üzemek, tehát termelőszövetkezeti ta­karmánykeverők, tej- és húsüzemek, öntözőművek, útépítés stb. A szakemberek egy részének azonban az a véleménye, hogy a beruhá­zási lendület ezeken a terü­leteken is alábbhagy. Ennek több oka van. Egyik, hogy megszűntek a 70 százalékos dotációk; ma már az 50 százalékos állami támogatás is kiemeltnek szá­mít. A másik, hogy a beru­házó termelőszövetkezetnek letétbe kell helyeznie a be­ruházási összeg 30 százalé­kát, plusz ezenkívül még 20 százalékot arra az esetre, ha a létesítmény többe ke­rül, mint amennyit tervez­tek. Annyi pénze, hogy mind a két összeget letétbe he­lyezze, nagyon kevés ter­melőszövetkezetnek van. És ha van is, tétovázik. A har­madik ok ugyanis, hogy a nagy beruházások miatt jó néhány erős, sőt kiváló kö­zös gazdaság a legsúlyosabb anyagi helyzetbe, a szanálá­sig jutott. S ez riasztó példa a többieknek is.----------- ---­K iskörei tükör Megmozgattak egy hegyet — az fllföldön A paradoxnak tűnő kije­lentés — korántsem túlzás, cseppet sem valótlan, lehe­tetlen. Nagyon is igaz, mai valóság. Aki pedig kételke­dik’ benne, utazzék le Sát­rán Kisköréire, s nézzen szét, tájékozódjék személyesen is. S utána próbálja megcáfolni, hogy a Tisza II. Vízlépcső építése során, csupán a ta­valy megmozgatott 3,2 mil­lió köbméternyi föld nem ér-e fel elgy kisebbfaj­ta heggyel.. 1 Hitetlenkedik, persze, hogy csodálkozik az ember az ilyöl és ehhez hasonló szá­lnak hallatán, <a megkevert, s felhasznált több mint 52 ezer köbméter betonom, vagy ép­penséggel a 34 100 tonna be­épített kövön —, de végül is tudomásul kell venni: az or­szág egyik-legnagyobb, beru­házásáról, vállalkozásáról van szó. Erről tanúskodik itt körös- körül . a megváltozott vidék, amelyen az uj és egyre'újabb meglepetéshez korántsem szükséges túlságosan régi lá­togatás: néhány hónap, sőt hét leforgása után is olya- nolsat lehet tapasztalni, ame­lyek gyakran álomnak is me­részek. • Bámulom magam is a köz- napok., csodáit. Elkészült már a leendő erőmű teljes vas­beton. szerkezete, a duzzasztó­mű valamennyi, pillére, s. vé­geztek a nagykunsági, vala­mint a jászsági csatornák be­eresztő zsilip jelnek • beton- munkáival is,- hogy csak né­hányat ; említsek.-Közbén pedig hallgatom Hásonyi Győző főépítés-ve­zetőt étó Koczka József sab- titkárt, akik nem kis büsz­keséggel újságolják, hogy a generálkivitelező VIZÉP a múlt esztendőben — számta­lan nehézsége közepette is —, valamennyi kért munka- területet határidőre, kötbér- mentesen tudott biztosítani pr rtnereinek. S hallgatnám még Jólesően továbbra is a múltat, de a kisköreiek már • jövőt em­legetik: — 264 ntíOU ßartnt értékű m ffcfei p-rograma»^ — be­szélik ■=-, még az első félév­ben be kell fejeznünk a „nagy gödörben” minden be- tuiimumkát A kendet megle­hetősen biztató. Jól sike­rült a január és a február, s további kilátásaink arra en­gednek következtetni, hogy a negyedéves teljesítmény messzi túlhaladja a tava­lyit ... Aztán szavaikból Kitűnik, hogy a tavalyi évben egyéb­ként több oldalról is szeret­nének javítani az idén. Töb­bi között a fegyelmen, a mrmkaidő-káhasznáüáson, az önköltségen, a nyereségen. Szigorúbb, pontosabb mun­karendet akarnak, az eddi­ginél jobban szeretnék meg­szervezni feladataik végzé­sét. A múlt esztendőben ugyanis sok mindenről meg­feledkeztek. Túlóráik száma a félszázezret is meghalad­ta, s ezalatt — elúszott a fe­le részesedés... Legutóbb, a napokban, tar­tott szakszervezeti küldöttér­tekezleten hangzottak el az ígéretek. Különösen a szo­cialista brigádok vállalásai szóltak meggyőzően, s a fia­talok újabb akciója — a le­endő ifjú mesterek hét szak­mában meginduló versengé­se, az FMKT átszervezése —, segítheti, az elhatározások maradéktalan valóra váltá­sát. A VIZÉP-nól — a nagy be­ruházás történetében előszói* * —, az élüzem rímért is dol­goznak 1972-ben. S remélik, hogy ez az igyekezet hasonló törekvésekre sarkallja a Kis­körén munkálkodó többi ki­vitelezőt is, így a jó ered­mények általánosságban is gyarapodnak, nem lesz sem­mi akadálya a nyárra terve­zett „vízpróbának.”. Mert az idén — már ilyent emlegetnek. Megnyitják a Tisza új medrét, az eddiginél még látványosabban is meg­mutatják, hogy erős akarat­tal, kitartó összefogással mi­re képes az ember a folyó megváltoztathatatlannak gon­dolt alföldi világában... Gyónj Gyűld gép! Előtérbe kerül tehát ismét a gépesítés. Teljes joggal, hi­szen ma a termelőszövetke­zetekben minden nyolcadik traktor 12 évesnél idősebb, ami gépeknél már matuzsá­lemi kornak számít. Egy jel­lemző riasztó adat: az el­múlt öt évben a tsz-i közös vagyonban az épületek érté­ke másfélszeresére emelke­dett, miközben a gépek ér- téke abszolút összegben 16 százalékkal csökkent! Több­féle ok vezet tehát . oda, hogy a szövetkezetek az idén és a következő esztendőkben fokozott érdeklődéssel for­duljanak a mechanika, a gé­pek felé. Kérdés azonban, hogy mit vásároljanak. Itt két irányzat ütközik. A hús­program befejezésével pár­huzamosan az állam újabb programokat, szervezett. Fel kell lendíteni a zöldség-, a dohány-, és a cukorrépa-ter­mesztést. Mivel a kézi mun­kaerőnek szűkében vagyunk, ez a célkitűzés gépeket kí­ván, korszerű, bonyolult be­rendezéseket, amelyek sokba kerülnek. De az állam segít, hogy a tsz-ek megvásárol­hassák ezeket. A gyakorlatot figyelve azonban úgy lát­juk, a gazdaságok közben — vagy talán inkább — arra törekednek, hogy a búza- termesztéshez hasonlóan komplexen, tehát minden munkafolyamatra kiterjedő­en gépesítsék a kukorica­termesztést is. Végeredmény­ben mindkét irányzat hasz­nos, de kérdés, hogy a tsz- ek anyagi ereje, illetve az állami gépkínálat bírja-e majd mind a kettőt egy idő­ben? Nálunk a mezőgazdasági gépkínálat a hazai gépgyár­tás, de talán még inkább a külkereskedelmi szerződések függvénye Ebből követke­zően a kicsit hozzáértők is i tudják, hogy nem valami ru­galmas. Hirtelen fordulatok­ra, a kereslethez való gyors alkalmazkodásra nem képes. Az Agrotrösztnek most je­lentős készletei vannak és érdeke, sőt gazdasági lét- szükséglete, hogy ezeket el­adja. E zért egy iassáeesáí fe­jezzük be az írást: akinek van pénze gépre, az vásároljon gépet, de mielőbb döntse el; mit akar, milyet akar? Azért is, hogy amiből kevés van, mihamarabb megkapja. De azért is, hogy a mezőgép-kereskedelem ké­pes legyen pontosabban fel­mérni a valóságos igényeket S ezekhez — ha nem az idén, hát jövőre — annyira alkal­mazkodjon, amennyire csak lehetséges, '<F. B.) A lakosság szolgálatában Az egri Geíka-szerviz az elmúlt évben 10 ezernél is több híradástechnikai készü­léket javított meg a helyszí­ni és műhelyjavítások alkal­mával. As idén új rendszer­rel, amelynek már számos jelentkezője is van, bevezet­ték a tv-átalánydíjat. A min­den hónapban befizetett ál­talános összegért díjtalanul javítják, be- és kiszállítják a meghibásodott készüléke­ket. A javításokat nemcsak Egerben, de a megye több területén is elvégzik. Képünkön a szerviz egyik dolgozója, Bukucs József egy minivizort javít. (Foto: Tóth Gizella) A munkásosztály élet- és munka- körülményeit vizsgálja a Szakszervezetek Elméleti Kutató-intézete A munkásosztály élet- és munkakörülményei alakulá­sának és a legfontosabb szakszervezeti funkciók ér­vényesülésének tanulmányo­zása áll a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézete táv­lati kutatási tervének köz­pontjában. A rugalmas — bármikor bővíthető vagy szűkíthető — vizsgálati témacsoportok közül az első a szocialista állam erősítésével kapcsola­tos szakszervezeti feladato­kat tartalmazza. Ebben fel­dolgozzák az állam • és a szakszervezetek érdekazonos­ságával, az ütközések lehe­tőségével kapcsolatos elmé­leti kérdéseket. Megvizsgál­ják a szakszervezetek és az állami szervek közötti mun­kamegosztást a művelődés- politika szempontjából. Köz­ismert a szakszervezetek mint a dolgozók, érdekkép­viseleti szerveinek a részvé­tele a népgazdaság fejlesz­tésében. Az intézet munka­társai ezzel kapcsolatban fel­tárják a szakszervezeteknek a bekapcsolódását a terve­zési munkába, elemzik a szo­cialista munkaverseny to­vábbfejlesztésének lehetősé­geit és a közgazdasági sza­bályozás hatását a termelés­re, a tennelékenységre és a szocialista munkaversenyre. Elméleti és gyakorlati ku­tatásokat végeznek az élet­színvonal alakulásáról. Ki­dolgozzák az életszínvonal értelmezésének elvi kérdé­seit, és megvizsgálják a fo­gyasztás, a jövedelempoliti­ka — ezen belül a munkás- osztály életszínvonala — és a munka szerinti elosztás Egységes rendszer alapján vizsgálják ez év januárjától az élelmiszerek minőségét. A MÉM minőségfelügyeleti és szabványügyi osztálya olyan új módszert dolgozott ki, amely összehangolja a vál­lalati és a hatósági ellenőr­zést, a gyár vagy üzem bel­ső ellenőrei és az állami el­lenőrök azonos elvek alap­ján bírálják el, hogy egy- egy élelmiszer megfelel-e az előírt követelményeknek, vá­sárlásával nem éri-e káro­sodás a fogyasztót. Az új módszer lényege: az élelmiszeripari ágazatokon belül minden terméket íze, tartalma, csomagolása, sú­lya, térfogata és mikrobio­lógiai összetétele szerint megvizsgálják, a tulajdon­ságokat pontozzák és össze­kérdéseit. Tanulmányozzák a a szociális juttatások szere­pét jövedelemelosztási rend­szerünkben és megvizsgál­ják, hogyan hatnak a köz- gazdasági szabályozók a differenciált szociálpolitika kialakítására. sitik. Ugyanígy járnak el a hatósági ellenőrzés alkalmá­val is. Az eredményt egy kö­zös — az adott iparágra jel­lemző — mutatószám, rep­rezentálja. Az időről -időre ismétlődő ellenőrzés alkal­mával az eltérés a mutató­számtól jelzi: javult-e vagy esetleg romlott a minőség. A rendszer érzékenyen rea­gál a legkisebb eltérésre is, azt is pontosan kimutatja, hogy az áru melyik tulaj­donsága nem felel meg az előírásnak, így a hiba már gyártás közben is korrigál­ható. Az élelmiszer-iparágakra jellemző mutatószámok egy év összesített adatai alapján alakulnak ki, ezért gyakor­lati alkalmazásuk csak a jö­vő évtől várható. Uj eljárási rendszer az élelmiszer-szabványok ellenőrzésére Statisztikák - lyukszalagon Ä tágas, világos ^műhely­ben” alig érzékelhető, halk zümmögéssel, működnek a gépek. Munkaasztalokra el­helyezett, nagy téglalap ala­kú dobozok. A központi, a vezérlőegységből hosszú vékony szalag tűnik elő, raj­ta apró lyukakat vág a gép, mellette pedig parányi jelek láthatók. Elektronikus számítógép dolgozik a Központi Statisz­tikai Hivatal Heves megyei igazgatóságán. A vezérlőegység mellett fehér köpenyes férfi vizsgál­ja a lyukszalagra került adatok „minőségét”. — Pillanatnyilag egy fel­mérő tájékoztatás kidolgozá­sában van nagy segítségünk­re a számítógép — mondja Láng András osztályvezető. — Arra vagyunk kíváncsiak, hogyan álakul a munkaerő­forgalom a megye kisipari termelőszövetkezeteiben. A gépen titokzatosan villo­gó színes lámpák, nyomó­gombok és kapcsolók van­nak egymás mellett. A kül­ső szemlélőnek túl bonyo­lultnak tűnik, azonban né­hány kapcsolásra ír, olvas és összehasonlít. — Hogyan működik a számítógép? — erre a kér­désre már a szomszédos asz­talnál ülő kislány, Markos Margit programozó adj® a választ. — Legfontosabb része a memóriaközpont, ez a gép tulajdonképpeni alapsejtje, az agy, amely elektromos je­lekké átalakított informá­ciókat rögzít. „Bemenő és ki­menő” egységekkel rendel­kezik. Ez teszi lehetővé, hogy a környező világgal kapcso­latba léphessen. — Milyen a teljesítőképes­sége? — A tranzisztorokkal fel­szerelt számítógép nyomta­tott áramkörökkel működik. Másodpercenként kétszáz; műveletet végez. Az asztalon iyuksaaSagte- kercsek sorakoznak. — Ezek már kész progra­mok — jegyzi meg Láng András. —■ A gép másodper­cenként ötven lyukat vág és tizenöt jelet ír a vékony pa­pírszalagra. A gép belső „memóriái” mágneses szalagok, amelyek egyszerű kis kazettában elhe­lyezhetők. — Mennyi adatot tárol­nak? — Általában 75—76 ezer­adatot. Ennek óriási jelentő­sége van, hiszen egy-egy mágneses szalag évekig meg­őrzi a számokat, a statiszti-­kákat, s ha kell, azonnal elő­kereshető. Néhány gombnyomás és halványpiros lámpa gyullad a számskálán. — Négyféle matematikai műveletet, összeadást, kivo­nást, szorzást és osztást vé­gez a gép — mutatja Kánya Nándomé gépkezelő, s köz­ben lenyomja a két szélső gombot. — Most milyen számítá­sokkal foglalkozik? —■ Heves megye építőipa­ráról készítünk összehason­lító statisztikai feldolgozást. Ehhez kellenek a gépi ache tok, amelyek időben nagyon meggyorsítják a munkát. A számítógép fontos része a iyukasztóberendezés. Egy kör alakú tárcsára félgön­gyölített papírszalagot a bil­lentyűsor mozgatásával lyu­kaszt a gép. — A múlt évi lakásfeimé- rési adatokat készítjük — mondja Berecz Mildósné gépkezelő. — Most éppen az újlőrincfalvi eredmények kerülnek gépi feldolgozásra. — Nem tartja unalmasnak ezt a munkát? — Nem, mert másfél év őt^ ezt csinálom. Nagy fi­gyelmet, pontosságot igényel. Hiba esetén a gép rögtön je ­lez, nem tűri a pontatlan­ságot. Csak a tiszts. egyér­telmű utasításokat érti, » csak ezeknek engedelmeske­dik. Az „OLIVETTI” típusú, olasz gyártmányú kis kom­puter nagy jelentőségű mun­kát végez. Heves megye ipa­ráról, mezőgazdaságáról, közlekedéséről, kereskedel­méről, a különféle szolgálta­tásokról készített felmérési adatokat, statisztikákat dol­gozza fel, amelyeket lyuk­szalagokra rögzít. A lyuk­szalagokat Budapestre kül­dik, a Központi Statisztikai Hivatalba, ahol egy nagy tel­jesítményű központi kompu­terbe betáplálva készítik el az országos statisztikák, töb­bek között Heves megyei vo­natkozásait. A múlt évi sta­tisztikák feldolgozása pél­dául már teljes egészében számítógéppel történt. — A további elképzelés — mondja Láng András osz­tályvezető —, hogy a követ­kező években az egri kom­putert összekapcsolják a KSH központi számítógépé­vel. így nem kell majd a lyukszalagokat külön Buda­pestre küldeni, hanem Eger­ből egyetlen gombnyomásra a központi gép azonnal rög­zíti az adatokat. Az ember számítógépet épített, hogy megsokszoroz­za agya teljesítőképességét. Valóban engedelmes és hasznos segítője a gép a szellemi munkavégzésbe*. Mentusg KáTolf

Next

/
Thumbnails
Contents