Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-16 / 64. szám
Még kér a nép Üi Janc&ó-film információval szolgál Inkább Hald említsek néhány példát: egy lánynak átlövik a Tanácstagi klub Gyöngyösön Egy biztos, 7iy»cvsó Miklós Ismét feladta a leckét a közönségnek —. de- még a kritiki soknak is. Országos vita éi> nagy-nagy dörgedelem azért nem lesz. nem is lehet, hiszen Jancsó új filmje nagyon tiszta és egyértelmű al- kotás. A forradalmak sziik- ri'jeaségéről, a forradalmi gondolat érlelódéséröl. a győzelembe vetett hit ere.érőt sz d. Amin vitázni lehet — é< kell is —. az elsősorban a stilus, a kifejezés formája. \ 1. A Még kér a nép nagyon szép film, érzelmeket csiholó alkotás. A nép, a forradalmi harc és a kegyetlen elnyomás jelenik meg benne, ha nem is pontosan úgy, ' ahogyan egykoron történt, inkább oly formában, ahogyan azt Hernádi Gyula for- gatókftnyvíró. Kende János operatőr és Jancsó Miklós rendező elképzeli. Képzeletük szabadon szárnyal ugyan, de a lényeget tekintve nem szenved csorbát a történelmi realitás A filmben megelevenedő történetet nagyon nehéz elmesélni. Hint a Jancsó-fiil- mek többsége, ez az alkotás is zárt cselekményrendszer helyett mozgásokra, az osz- tályharc főbb vonulatainak jelzésszerű ábrázolására épül. A történet magja és egyben kiindulópontja egy szocialista tendenciájú agrármozgalom harca, öntudatra ébredése. Szántó-Kovács János mozgalmáról van szó. Az idő 1398. Maroknyi szocialista csoport gyülekezik egy urasá- gi major közelében. Csendőrök figyelő tekintete előtt énekelve, táncolva várják követeléseik teljesítését. A válasz természetesen elutasító. A csendőrök felgyújtják a gabonás zsákokat, a parasztok pedig megégetik az intézőt Megkezdődik a harc ... A film nem magyaráz, az értelmezés is a néző feladata. Igaz, ehhez nagyon kevés csali jelzi a csoport, belső ellentéteit, felvillant különböző magatartásokat, amelyek mrnéikitüek ugyan, de pontosan körülhatárolt típust képviselnek. A mozgalom sorsát — mint tudjuk —, a fegyverek döntötték el. a film azonban túlnéz ezen a befejezésen, s egy csodálatosan szép jelenetsorban előre- veiíti a harc végső győzelmét. Azt persze senki ne gondolja. hogy Jancsó filmje leszűkíthető az 1890-es évek agrárszocia 1 ista mozgalma ra. A film a művészi általánosítás» szintjén hordozza ezt a forradalmi témát, s így nemcsak a századforduló előtt, s nemcsak egyetlen majorban játszódik, hanem valahol a történelemben. így korokon és országhatáron túl is érthető á film végső kicsengése, amely üzeni: sortüzekkel csak gyilkolni lehet, de a gondolatokat megölni nem. Mindez jancsói stílusban a dal, a tánc, a mozgások, sa színes technika ragyogó eszközeinek tolmácsolásában er- lendő. Olyan ez a film, mint egy nagy népi balett, amelyben a zene, a tánc, a látványosság és a szereplők egymáshoz italó viszonya hordozza a mondanivalót. Igaz, elhangzik közben egy kevéské szöveg is — röpke párbeszédek, szocialista miatyámk, Engels-idézetek —, amelyek önmagukban szépek ugyan, mégis helyenként sematikusnak tetszenek, 2, Fentebb már jeleztem, hogy vitázni keli a film kifejezési formájával. Elsősorban Jancsó szimbólumrendszerével. Senki nem vitatja, hogy Jancsó Miklós korunk egyik érdekes, izgalmas, s hadd tegyem hozzá, újat akaró egyénisége. S mint ilyen alkotónak joga van ahhoz, hogy járja a maga útját, a maga elképzeléseit. Különösen akkor van joga mindezekhez, ha művészi célkitűzései találkoznak a társadalom progresszív törekvéseivel. S valahol az értő közönség igényeivel is.' S itt, épp ennél a pontnál érzek bizonyos szakadást. — vagy ha úgy tetszik, nagy-nagy távolságot —, alkotó és közönség között. Jól tpdom, a közönségnek is közelítenie kell néhány lépést, hogy befogadja a gondolatébresztő alkotásokat, de ezeket a közelítő lépéseket nem tagadhatja meg közönségétől még a legzseniálisabb alkotó sem. Mert végső fokon mégiscsak a közönségnek készül a film. Gondolom, a Jancsó-film is! A rendező egyik nyilatkozatában elmondja, hogy ő olyan filmeket akar készíteni, amelyek megdolgoztatják a nézőt, amelyékbe nem belefeledkezni kell, hanem elgondolkozni rajtuk. Jancsó tehát aktivizálni akarja a közönséget. Nem ú j dolog ez, megtették ezt már az elődök közül többen is és teszik ezt gyakran a kortársak is. Csakhogy Jancsó nem elégszik meg a gondolatébresztéssel, ő inkább, hogy úgy mondjam, rejtvény fejtésre kényszeríti a nézőt. S ami a legnagyobb baj. .,rejtvényei” sűrűn sorakoznak a filmben, s vannak olyanok is. amelyek nehezen, süt, egyáltalában nem Sejthetők meg. kezét, s a golyó ütötte seb helyén, piros kokárda nyílik. Növekszik az elnyomás, egyre több a koká,ixla, több a piros szín. Ez nyilvánvalóan egy könnyen lefordítható szimbólum: a növekvő elnyomásra a forradalmi lendület erősödése a válasz. Egv másik jelkép: a jóindulatú arisztokrata reformer, a humanista gróf, aki megpróbál szót érteni a parasztokkal, egyszerűen meghal, anélkül. hogy valaki hozzáért volna. Ha nem is könnyen, de azért kibogozható az alkotói szándék, amely azt sugallja, hogy az osztályharcban nincs harmadik út, s az ilyen alkudozó magatartás történelmileg halálra van ítélve. Érthető. De az már kevésbé, hogy miért, avatják szocialistává a meghalt csendőrt, és ... És sorolhatnám még tovább a miérteket. Nem az a baj, hogy Jancsó igénybe veszi a közönséget, hogy jelképekkel dolgozik, inkább az, hogy filmjében túlburjánzik a jelkép. És gyakran a megfejthetetlen jelkép is. ★ Jancsó, persze, nagy művész, így filmje még a fenntartások ellenére is érdekes, lelkesítő és szuggesztív alkotás. amely megérdemli az értő közönség figyelmét. Márkusz László (T udósítónktól.) Az 1971. évi általános választással Gyöngyös város tanácsának testületébe többen is kerültek olyanok, akik ezt megelőzően nem voltak tanács'ágok. Így felmerült, az az igény, hogy a innács tagjai időnként összejöhessenek és a tevékenységükből adódó problémákat kötetlen formában megbeszélhessék, a már több cikluson keresztül tevékenykedő régebbi tanácstagok tapasztalatait, munkamódszereit az új tanácstagok átvehessék. Erre a testület a tanácstagi klub formát találta a legalkalmasabbnak, és elhatározta, hogy a városi tanács vb-termében időnként klubestet tartanak. Az első klubfoglalkozást 1971. december 20-án tartottuk, azóta általában kéthetenként, 15—20 tanácstag részvételével kerül sor az összejövetelre. A tanácstagi klub vezetője Rónai Kálmán tanácstag, aki igen nagy lelkesedéssel, fáradtságot nem ismerve igyekszik az összejöveteleket mind tartalmasabbá tenni. Az egyMár megkezdték Pakson hazánk első atomerőművének terület-előkészítő munkálatait. A magyar—szovjet államközi egyezmény alapján 1900—2000 megawattos erőmű épül, amelynek első két egysége 440 megawattos lesz. A beruházási tervjavaslat 1973-ra készül el. A megvalósítás ütemezésére az Erőmű-beruházási Vállalat és az Eröműtervező Iroda már elkészítette a programot. Az erőművet és az ahhoz szükséges üzemeltetési és tudományos tapasztalatokat a Szovjetunió adja, a zavartalan működés biztosítékaként a hazai szakemberekre népszerűbb hétfő esti foglalkozásokon a tanács vezetői és a végrehajtó bizottság szervezési csoportjának dolgozói is részt vesznek. A tanácstagi klubnak, 'lletve az összejöveteleknek a keretében a tanácstagok kötetlen beszélgetés formájában cserélik ki tapasztalataikat, mondják el javaslataikat, észrevételeiket. Esetenként sor kerül a következő tanácsülés anyagúnak megbeszélésére, vagy más közérdekű témának megtárgyalására is. Rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy a tanácstagi klub létrehozása időszerű és indokolt volt. Az egyik 1971- ben megválasztott tanácstag Mátrai Gézáné elmondta, hogy számára élmény, amikor a régi tanácstagok — Pajor György, Varga Lénárd, Rónai Kálmán — beszélnek évtizedes tapasztalataikról, közéleti tevékenységükről. Bízunk abban, hogy a jövőben a tanácstagok egymással való találkozásának ez a formája még népszerűbbé válik. nek is meg kell ismerkedniük az erőmű bonyolult folyamataival és annak fizikai hátterével. Kutatássorozatok, széles körű kísérletek segítségével elsajátítják azokat a módszereket, amelyek a reaktorok állandó vizsgálatához, elemzéséhez szükségesek. El kell sajátítaniuk a hazai szakembereknek a reaktor hötanát, áramlástanát is. Az ismeretek megszerzéséhez a Központi Fizikai Kutatóintézetben új kísérleti berendezést építenek, amelyhez a Nehézipari Minisztérium is hozzájárul. Tfríilet-előkészítési munkálatok Pakson * Épül hazánk első atomerőműve G/ugőci/ eezstßer • 4. Csöng a telefon, fölkapja. — Halló! Itt Zsuppán elnökhelyettes, Mezőfenék... Jó napot, hadnagy úr. Egy bejelentést szeretnék... — Int az apjának, hogy nyújtsa oda a menetlevelet. — Arra kérem, tartóztassák fel és ellenőrizzék az Y 45—69 rendszámú teherautót. Alapos okunk van feltételezni, hogy 'opott holmit szállít.. . Igeit, tőlünk. . Fél nyolckor indult, még nem ért be a városba . .. Köszönöm, Szabadság. Leteszi a telefont, nyu- godtabb. — Menjen, papa, feküdjön le. Most már megtudjuk az igazat. A falusi főutca, amelyen a műút vezet keresztül, inkább villanegyedhez, mint a régi értelemben vett faluhoz hasonlít. Négyablakos, ve- randás házak, cifra, kovácsoltvas kerítések. Üvegfalú buszváróterem. Presszó, gázpalack-cseretelep, gázolajtöltő állomás. modern tejcsarnok A húsbolt előtt hosszú sor áll asszonyokból. Gézának napközben „élet- veszélyes” ezen az úton végigmennie, mert lépten-nyo- mon megállítják, szinte lehúzzák a motorról. Látszólag bosszankodik ezért, valójában azonban nagyon élvezi. A fűszer-csemege előtt teherautóról rakodják a zsemlyét. kenyeret. — Oéza — állítja meg egy fltotalasszony, karján bevésárlószatyor. — A kislányom jövőre érettségizik, nem tudnád odavenni az irodára? — Jövőre? — mosolyog Géza. — Hol van az még, Irénke? A kocsma előtt söröshordókat rakodnak teherautóról. A fehér kötényes, kövér csapos köszönést int Gézának. Géza odakanyarodik. — Panaszkodnak az emberek. Gyuri, hogy sosincs nálad sör. mire hazaérnek a majorból. A csapos széttárja a karját. — Elfogy, Géza. — Mert nem teszel léire egy hordóval? — Tiltja a szabályzat. — Te, Gyuri — ezt Géza komolyan mondja, de tréfának szánja — nyitok szemben egy halászcsárdát, ’ ott mindig lesz. sör is, aztán megnézheted magadat. Aztán egy fekete kendős asszonv állítja meg. — Géza, az uram nem tudott kimenni dolgozni, meghalt az unokatestvére, temetésre utazott. — Részvétem, Julc.sa néni. Az út Pigniczki háza előtt vezet — az 50 eves paraszt félig részegen, csapzott hajjal üldögél a háza előtti lócán. Géza udvariasan odaköszön neki, de Pigniczki tüntetőén elfordítja a fejét. — Géza — állítja meg egy öregasszony s leteszi a tragacsot. amelyen üres zsákok vannak. — Adj egy ío- ■gatot. Én már nem tudom hazatalicskázni a krumplimat. — Szóljon a brigádvezető- nek, Liszka néném. — Gondoltam, te úgyis találkozol vele ... — Hátha elfelejteném, Liszka néném. Biztosabb, ha maga szól... Géza végül mégiscsak hazaérkezik. A kutya már ismeri a motorja hangját, a szomszéd házig elébe szalad. Géza leáll az udvaron s megveregeti a kutya fejét. Az üvegezett verandán, a padsarokban reggelizik a család — az asszony, a 10 éves Peti és a 8 eves Kati. De a motor hangjára felborul a rend, a gyerekek ki- tóduinak az udvarra. — Papa, papa, megjött a papa! Géza megpuszilja őket. A kislány kézen fogja s bekíséri a verandára, Peti pedig felpattan az álló motorra s nyomkodja a dudát, s berregni kezd. Annának is ragyog az arca. — Mit kérsz reggelire? — Mindegy, csak sok legyen! — S Géza leül a verandaasztalhoz s a padsa- rokba dobja bukósisakját. Kati rögtön az apja mellé telepszik s a bukósisakot sürgősen a fejébe teszi, éppen a szájáig ér. — Igen szép vagy, kislányom — nevet Géza. Az asszon}' süti a konyhában a tojást s közben kifelé beszéi: — Peti meaint szétrúata a cipője orrát. Három hete vettem. Azt mondja, tízpercekben ő a center. — Közben kikiált a motoron dudáló gyereknek: Hagyd már abba, kisfiam ... Mért pont őneki kell centernek lenni?... — Kihozza a tojást, Géza elé teszi, aki falni kezd, s szórakozottan hallgatja az asz- szonyt. A megyei rendőrkapitányság épülete előtt áll a halas teherautó, a sofőr idegesen toporog a járdán. Bent egy főhadnagy hallgatja ki Selyem Zsigát. Ügyetlen ujjaival gépbe írja a jegyzőkönyvet. — Hova szándékoztak vinni a halat? — A vendéglátóipari vállalathoz. Szerződésünk van velük. — Ezt a 120 kilót is ott akarta értékesíteni? — Nem. Nem akartam értékesíteni ... — Hanem?... — a főhadnagy várakozik. — Nézze, főhadnagy elv- társ ... — Zsiga elmosolyodik zavarában. — Nem ... nem eladni... nem lopott ez a hal... — Neve? — Selyem Zsigmond. — — Zsiga nyugodtnak, fölényesnek akar mutatkozni, de rosszul leplezi szorongását. — Lakhelye? — Mezőfenék. — Munkahelye? — Ugyanaz, téesz. — Beosztása? — Agronómus. A főhadnagy figyelmes, : megnézi Zsigát. — Tehát.. . — mondja, s felveszi a tényállást, hogy a járőr feltartóztatta, ellenőrizte és 120 kilogramm súlytöbbletet talált. — Hanem?.:: — csodálkozik a tiszt. — Nézze... nem szívesen beszélek erről... De hát a látszat ellenem szól... Nem kell ennek jegyzőkönyvbe kerülnie... — Azt bízza csak rám! — utasítja vissza a tiszt. — Szóval... van egy kedves szokás a termelőszövetkezetekben, lehet, hogy maga ... lehet, hogy az elvtárs még nem találkozott vele. A téeszek meg szokták ajándékozni a ... szóval, azokat az elvtársakat, akik kapcsolatban vannak a téesz-szel. — Megvesztegetés? — kérdezi a tsssi. — Dehogy, dehogy, egy kis figyelmesség! Amikor tavasszal beérik az első melegházi paradicsom ... amikor ősszel leszüretelnek . . . amikor ... szóval, amikor újdonság valami, primőr! akkor egy-két fürtöt, egy üveg mustot... Már csak azért is, hogy az ember megmutatja, eldicsekszik vele, milyen a termés... Érti, ugye? — És ez a hal most primőr? — a tiszt mosolyog. — Igen. Ma kezdtük lehalászni a halastavat. — Aha... És kinek akarta ezt az egy-két fürt halat ajándékozni? — Kinek? Kiknek! — Hát kiknek? — Ne írja, elvtárs ... Vincellér elvtársnak. Szabó elvtársnak, a másik Szabó elvtársnak, Kolocsai elvtársnak. Gelencsér elvtársnak, Csegei elvtársnak, Buzsáki elvtársnak, Furján elvtársnak... A főhadnagy elképedve hallgatja a névsort: valamennyi név olyan ismert a megyében, hogy felesleges a beosztásukat hozzátenni. Elbizonytalanodik, Zsiga pedig fújja a vég nélküli névsort, egyre kevésbé ismert nevek jönnek, az egyiknél a tiszt megállítja: , — Ez kicsoda? 1 — Az állatforgalmi vállalat osztályvezetője — mondja Zsiga és folytatja — Le- hőtz elvtárs, Öcsag elvtárs... — Na, várjon csak — gondolkodik a tiszt, aztán gépeli: „A menetlevélen fel nem tüntetett halat nem értékesítésre, hanem ajándékozásra szánta.” Pont. Itt írja alá. Zsiga nem nyúl a toliért. — Feljelent? — Nem. Visszaadom az ügyet a téesznek. — És a hal? ... — Leadja, ahol a többit. Szerződése» (folytatjuk-^ *