Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-14 / 62. szám

Ki mit tudott? Tizenkét hely Heves megyének az országos elődöntőben Vasárnap- reggel 9 órakor liidy Péter, a megyei ta­nács művelődésügyi osztá lyának csoportvezetője kö­szöntötte a Gárdonyi Ctfeza- Színházban a „KI mit tud? döntőjére érkezett művészeti csoportokat, egyéni verseny­zőket, s adott jelt a bemu­tató megkezdésére Az ollm- piák híres jelszavára hivat­kozva mondotta, itt sem a díj és a továbbjutás a fon­tos. hanem a részvétel, hi­szen az már önmagában hor­dozza a szellemi gyarapodás lehetőségét, ami bárminő ju­talommal felér. A köszöntőt követően az andornaktá- lyalak versmondója, Kerekes Mamit idézte a hallgatóság körébe József Attila szelle­mét, a költő Ars poétikám című versével, mintegy alap­hangot adva a látványos, színvonalas, közel öt órán ót pergő műsornak. ★ Legnagyobb mezőny vers- mondásban indult, s nyugod­tan elmondhatjuk, hogy a legnagyobb, legszorosabb verseny is e műfajban ala­kult ki. Első helyen Bárdos Margit teljesítményéről szó­lunk. Az egri Dobó Gimná­zium növendéke szép szö­vegmondással, átéléssel, a mondandót éretten, tisztán kifejtve citálta Arany János A vörös Kébék című versét, s aratott érdem szerinti si­kert mind a zsűri, mind a színháztermet megtöltő kö­zönség körében. Saárossy Kinga rutinnal, de kellő meggyőző erő nélkül mon­dotta el Lorca-versét, amely- maga sem alkalmas a sei­nes, hatásos előadásra. Ugyanezt mondhatjuk el a főiskolás Szüle Ritáról, aki harmadikként vívta ki a jo­got, hogy részt vegyen a kö­vetkező, országos jellegű vá­logatón. Teljesítményüktől nem sokban maradt el azon­ban a bodonyi Fejes Erika és az útányi Török Margit, akik mindketten a megye kiemelkedően jó versmon­dóinak csoportjához tartoz­nak vasárnapi teljesítmé­nyük alapján. Emelkedett, szép perceket szerzett a hallgatóságnak az egri főiskola irodalmi szín­pada, amely Ballner Károly i endezésében Peter Weiss Vitairat Vietnamról című műsorát mutatta be gondos, az eszmei tartalmat _ talán túl is hangsúlyozó előadás­ban. A gyöngyösiek Ano­nym Együttese Somlyó György lírájának tolmácso­lásában. a Cantata Tremen- do sorainak megszólaltatásá­ban hagyott kívánnivalót maga után. Ilyenformán egyik program sem jutott az országon váltható bizottság elé. ★ Meglepően szép hang­anyag, tiszta intonálási, vit- mikallag is érett előadás­mód jellemezte az egri fo­gyasztási szövetkezet Agria- kvartettjét, amely Moskovsz- ky Vince vezetésével készült fej a szereplésre, s nyert jo­got az elődöntőn való rész­vételre. A vokális zene mű-, fajában a főiskolás Fiilöpj Palma és Kiss Zsuzsa, va-j lamint a táncdalokkal sze-| replő matrnderecskei Kiss Sándor nyújtott kiemelkedő teljesítményt. De tovább ju­tott a megyei döntőből Ér­sek Zsuzsanna, a Dobó Gim­názium növendéke is, áld munkájának értéltét azzal j növelte, hogy saját gyűjtésű j borsod nádaséi népdalokkal, i s minden zenei kíséret nél­kül állott ki a reflektorok fé­nyébe. Iszonytató hangerő, sok ze­nei pontatlanság, szakérte­lem hiányát igazoló hiba jellemezte a beat-együtte- sek szereplését. Hogy a mo­dern táncmuzsika túljutott már a puszta h an glib tusra törekvésen, s mielőbb visz- szatalál a melódiához: a job­bára fiatalokból álló hallga­tók részvétlensége is igazol ­Egy fi jó versmondók közül: Török Margit. (Foto: Tóth Gizella) ja. Egyedül a dohánygyári Angelis szereplésében voltak felfedezhetők előremutató je­gyek, annak volt osztatlan sikere is, így a döntőbizott­ság, amelynek soraiban 3 különböző műfajok szakem­berei ültek, őket javasolta továbbjutásra. A hangszeres zenének lesz azonban még egy Heves megyei követe az elődöntőn, mégpedig az alig 15 éves Eged András felné­meti kisdiák, aki citeván előadott kedves népdalcsok­rával vívta kii elismerésün­ket, ★ Vidámság, sok ötlet, kari- kirozó készség áradt az eg­ri Harlekin Bábegyüttes pro­dukciójából, amelyet Pilist/ Elemérné szakmai irányítá­sával készítettek elő a szín­pad tagjai. Remek volt a Kon ez Zsuzsa-paródia, s tet­szett a tamburmajor és del­nők idill je. amelyet az is­mert táncdal melódiájára komponált a csoport művé­szeti vezetője. Nehéz volt a zsűri helyze­te, amikor a táncegyüttesek produkciója felől kellett döntenie. Gazdagon és hibát­lanul kivitelezett térformák jellemezték a pariid! fo­gyasztási szövetkezet leány- tá neonéinak bemutatóját, a gyöngyösi Vidróczky Együt­tes jelenete ugyanakkor lát­ványosabb, felszahadultabb volt, s ez döntött. A paró­diák megkapták azonban a megyei tanács háromezer fo­rintos különdíját, ami mél­tó elismerése a csoport egyenletesen felfelé ívelő munkájának. Ebéd után két órakor, ami­kor a színház emeleti klub- t -nmében feredményt hirde­tett a zsűri, s a résztvevők valamennyien megkapták a megyei KISZ-bizottság em­léklapját és kitüntető jelvé­nyét, valamint sor kerülhe­tett a jutalmak szétosztásá­ra. Mint előbb jeleztük, kü­lön díjban részesült a pará- di tánccsoport. A KISZ me- gyebizottságún,'ik 500—500 fo­rintos munka unalmát Bár­dos Margit. Szüle Rita és Saárossy Khiga kapta. A me­gyei KISZÖV kétezer fo­rintját a bábos Harlekin Együttes hasznosíthat­ja további tevékenysége so­rán, míg az SZMT kétezer forintos jutalmában a Vid- róczky Együttes részesült. A Szakszervezetek Hevesi me­gyei Tanács jutalmából ju­tott az Angelis beal-egy liftes­nek, a műdalban és táncdál- éneklésben jeleskedő Fülöp Dalmának, Kiss Zsuzsanná­nak és Kiss Sándornak, to­vábbá a Felnémetről induló citerás Eged Andrásnak. Pénzj utalómban részesítette a MÉSZÖV a tizenkettedik helyen országos elődöntőbe került A gr ia-kvartettet is. (moldvay) h árus- hangverseny a főiskolán Évek óta gyümölcsöző a kapcsolat Eger és Nyíregyhá­za tanárképző főiskoláinak ének-zene tanszékei között. Ennek újabb bizonysága a két intézet kórusainak együt­tes hangversenye, amelyre március 15-én, szerdán este 7 órakor kerül sor a Ho Sí Minh Tanárképző Főiskola zenetet méhen, A koncert programjában szerepelnek a fiatalok énekes és hangszeres szólistái is. Pár nappal ké­sőbb Nyíregyházán megis­métlik az előadást. Kultúra — exportra A napokban indította út­nak a Kultúra Külkereske­delmi Vállalat idei első ex­portszállítmányát. a márciusi vásárokra, kiállításokra. A Kultúra könyvek, művészeti tárgyak, iskolai szemléltető eszközök széles skáláját szál­lítja külföldre. A napókban megnyílt brüsszeli nemzetközi könyv­vásáron bemutatják a leg­újabb es legszebb magyar könyveket elsősorban idegen nyelven megjelent tudomá­nyos műveket, a lipcsei nem­zetközt vásáron 18 magyar könyvkiadó több mint ezer kötetével szerepeinek. A frankfurti tavaszi vásár­ra ezer magyar kötetet, vala­mint ipar- és képzőművésze­ti tárgyakat visznek. Részt vesznek a március 14. és 18. között Hannoverben a XI. dl- dacta-kiállitáson is. Az idén mintegy hatvan kiállításon, többek között Afrikáiban, Ázsiában és Dél- Amerikáibam is bemutatják az iskolai szemléltetés ma­gyar eszközeit. Japánba első­sorban magyar könyveket és kottákat exportál a Kultúra Vállalat. Mióta a japán isko­lákban bevonették a Kodály Zoltán által kidolgozott zenei oktatás módszeréit, a magyar zenemüvek és kották iránt ugrásszerűen megnőtt a ke­reslet. HOL VAGY, NAZÁR? Minden családnak volt egy „orosza”. S természetesen egy, vagy több emléke. A háború borzalmaitól lélek­ben, szívben fásult „rideg ruszki” az mindig masnak volt kellemetlen, vagy hí­vatlan vendége — soha ne­künk. Nekünk, akik fiata­lon, vagy felnőttként már, de végigéltük a második vi­lágháborút, nekünk a felsza­badulás személyileg is egy- egy oroszhoz fűződött. Iván­hoz, Szergejhez, Názárhoz! „Davaj” — emlékezünk visz- sza arra, hogyan zavartak ki a krip^arómisztő óvóhelyről a szabad levegőre a sz^ívjei katonák; „khleb” — rémlik az azóta is csalt ezt az egy orosz szót tudó emberben a kenyér fogalmának, s meny- nyei ízű, kemény barnaságá­nak egykori emléke. Ha ezeket az emlékeket egyszer összeírná valaki, a legbensöségesebb tartalom­mal töltődne meg az a mai fiatal generáció számára im­máron csak politikai és tör­ténelmi kategória, hogy: fel- szabadulás. Mert minden családnak volt egy „orosza”. Mint ahogy Váci Mihály kis novellájának családjába is betoppan, egy orvos szemé­lyében toppan be az „orosz". Hol vagy, Nazár? Gyanítha­tó volt már a film elején, hogy a végén meghal. Nem­csak dramaturgiai fogásból, hanem hogy annak idején életben tartani valakit, nos, az volt inkább az írói, a dramaturgiai fogás. Igaz, semmiképpen sem remekmű ez a kis történet Kazárról és Mihályiéi — de ami bensőségessé és emléke­zetessé teszi mégis, az a csendes, szinte meditáló visz- szaemlékezés, s az a lágy 11- raiság, amely mentes min­denfajta érdes fontoskodás­tól, szószátyár politizálgatós- tól. Markos Miklós, mint rendező cs adaptáló, Mes- tyan Tibor, mint operatőr, s a szereplőgárda összehangolt, egymást értő gárda hatását keltette. A „Hol vugy, Ná- zár?” egyszerűségében volt megkapó. LOUIS. Semmi kétségem nincs afelől, hogy Angliában volt sikere, a Sommerset Maugham novellájából ké­szült tévéfilm-változatnak. Am afelől sincs semmit két­ségem, hogy a ..Luise” úgy, ahogy van. a tökéletes una­lom és a közömbös közöny a mi számunkra. Világa — gondolom — az átlag angol számára is legfeljebb csak ismert, de nein önmaga éri- tévéi azonosított. Az ilyen „főhősnő” felszítja inkább az emberben a brutalitást: egy nagy pofon, s nincs töt i hipochondria. Igaz hogy vi­szont akkor nincs tv-filin sem. Amit még ugyan ki lehet­ne bírni? Apropo: ráér-e, bárhol is a világon,,/manapság egy dolgozó e;ribor egész életén át. betegségeivel foglalkozni? ERRŐL IS, ARRÓL IS. Olvasom a Rádió- és Tele- vízióújságban, hogy a Hu­moristák klubjának vendé­ge volt G. Szabó Judit Is nyilatkozik ebből az alka­lomból. — S ebből az alka­lomból — mármint hogy G. Szabó Judit mint vendég nyilatkozik — jut eszembe, hogy miért vendég az. or­szág, úgy tudom, egyetlen nőhumoristája a Humoris­ták klubjában? A Coralba minden bizony- nyal jó és izgalmas krimi. Illetőleg a végén derül majd ki, hogy mint krimi, jó-e? Mint folytatás azonban nem jó. Ki emlékszik már vissza egy hétre? S mi van, ha va­lakinek a „Coralba-napjón" éppen valami dolga van, s kénytelen kihagyni egy részt? Nem lehetne két-hn- rom mondatban summázni az új folytatás elején — a meg­előző íolytatás történetét? A Szerelem, amely színes­ben készült és széles vászon­ra, sikert aratott a képer­nyőn is. Déry Tibor és Makk- Károly filmje kibírta a kép­ernyő fekete-fehérjét. Mert ebben a filmben a technika másodlagos volt, eszköz csu­pán, az elsődleges a gondo­lat szépsége és mélysége és az ezt kifejező színészi já­ték. Lám, az igRzi emberi érzés, az emberi lélek dia­dalmaskodni mindig kész és tudó szépsége fittyet hány színnek, vászonnak, techni­kának! Rhoda Scott műsorát az is megnézte, még egyszer vé­gigélvezte, aki már látta és hallotta. A dzsesszoigona virtuóza, a csupa ritmus és szépség Rhoda Scott, a kitű­nő operatőri munka közre­működésével arról is példát és bemutatót adott: milyen örömteli dolog az alkotás gyönyörűsége. Gyurkó Géza GAtGO'Cií F• 310» MOS, március 14,, kedd — Nem. Törni kellene a kukoricát, és áll a kombájn. Rank sózták tavaly, de al­katrészt, persze, nem gyár­tanak hozzá... A szüret is a nyakunkon van, a vetés... — Megpróbálom — mond­ja Zsiga. — De ezt a halász- csárdát égj szer alaposan mog kellene beszélnünk. — Majd arra Is sor kerül — mondja Géza s berúgja a motort. Már a városban robog a motor. Egy új lakótelepen Géza megáll, leállítja a mo­tort, s megnyomja a kapu melletti házitelolon egyik gombját. Eber női hang hallatszik: — Ki az? — Én vagyok — leheli Gé­za. — Nyitom a kaput — mondja a nő. Géza lenyomja a kilincset, a kapu nyitva, a lépcsőház kivilágítva. Felmegy a má­sodik emeletre — az egyik ajtó résében hálóinge fölé kapott pongyolában várja Zsuzsa. Huszonnyolc éves, szép, komoly arcú, kissé ke­serű tanárnő. Átöleli, s a nyakához szorítja Géza ar­cág — Juj, de hideg vagy — s kézen fogja s bevezeti a szobájába. Elég nagy méretű albérleti szoba, a lakás belső folyosó­járól nyílik. Az üvegajtón vastag szőttes, hogy ne szű­rődjön ki a fény. Heverő, könyvespolc, íróasztal, az író­asztalon dolgozatfüzetek, a sarokban pohárszék, benne edények, fölötte rezsó. Fő a kávé. — Kérsz kávét? — kérde­zi Zsuzsa s menne a pohár- székhez, de Géza elkapja, át­öleli és foglyul ejti a száját. A heverőn fekszenek, az ablakon benéz a hajnal, Gé­zának hunyva a szeme, de fogja a lány karját, s apró puszikat lehel rá. Félig al­szik. — Szörnyű, hogy' ilyen messze vagyunk egymástól! — sóhajtja a lány. Géza gépiesen ráhagyja: — Igen, szörnyű. A luny tovább panaszko­dik. — Te elmész, én meg itt maradok prédának. Egy ta­nárnő, akt egyedül var, és mégsem ertged udvarolni ma­gának ... Ennél már jobb lenne, hu ti"'nA: a te szeretőd vagyok. Géza riadtan kinyitja a szemét, s felül. — Mennem kell, Zsuzsa. — Mikor jössz? — Mihelyt tudok. — Olyan soká .. ? A kisváros főterén a mo mást, biccentenek. Géza ud­variasan, még mosolyog is, Csegei kimérten. A sofőr cinkosan Ősegei­re néz: — Látta, Csegei elvtárs? — Láttam. — Mit keres itt Niklai ilyenkor? Csegei rendre utasítja: — Biztos dolga van. A tsz-iroda a falun átveze­tő műút mellett feliszik, nád­tetős, viharvert épület. De udvarán hatalmas, üvegfalú gépszín, munkaruhás szerelők javítják benne a gépeket. Látszik, hogy az irodát örö- ’ r'-> a modern gép­i saját erejükből toron utazó Nikiéi tel átkozik Csogei ki ivójával. Az utolsó pillánkban ismerik tol el­hozták létre. S ez egy kicsit a tsz vszelőin a beállító! t- eágát is jelképezi: új iroda­házat építeni felesleges flane, de a drága gépeket nem sza­bad az ég alatt hagyni rozs­dásodni. Az irodának mindössze három helyisége van, mind­egyikben több otromba, lin- tafoltos íróasztal. Az egyik szobában dolgozik az elnök, az elnökhelyettes és a főag- ronómus, a másikban a fő­könyvelő és a pénztáros, a harmadikban az adminisztrá­torok. Kora reggel van. Géza az íróasztalnál ül, mellette áll a főkönyvelő, egy csomó irattal a kezében. Csorvás Tibornak hívják, egyidős az elnökkel, karcsú, piperkőc fiatalember. A Nők Lapja divatrovatából öltözködik, de a kisvárosi szabó valamit mindig elront az öltönyén. Szürke nadrágot, csíkos za­kót, mellénnyel, kék nyak­kendőt, s magas sarkú fekete cipőt hord. — Ez itt a bank átirata a rövidlejáratú kölcsönről... ez az állatforgalmi vállalat a múlt héten leadott bikák ügyében... ez a... — Jól van, Tibiké, hagyd itt, majd átnézem. A másik íróasztalnál Sárai úr ül, nz öreg főagronómus. 0 > az, akinek négyszáz holdja volt a közelben, olyan min­taszerűen fölszerelve, liogv ezt államosították az ország­ban először, még 45 tavaszár A Vörös Csillag szálloda há rom nyelven beszélő portás volt, amikor megalakult i tsz, s Géza idevette főagro nómusnak. Géza most feléje fordul a sziken. {Folylaijs&j 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents