Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-11 / 35. szám
Hatvantól Tokióig Koncert utáni beszélgetés Kocsis Albert Liszt-díjas hegedűművésszel Tizenegy ország, száznegyven koncert. Így fest a hatvani származású világjáró hegedűművész, Kocsis Albert múlt esztendei mérlege. — Tudom, hogy sok. De nem lehet kitérni a meghívások elől. Különösen a nyugati világban. Az impresszáriók többet rá sem néznek az emberre. S valljuk be, a művészt is izgatják, munkára ösztönzik az új, ismeretlen feladótok. így jártam tavaly Becsben, ahol egy Boccheri- ni-versenymű bemutatására kértek fel. Sose hallottam a darabról, ráadásul alig két hetet adtak a felkészülésre. Vonzott a téma, vállaltam, noha ez idő alatt többfelé kellett koncerteznem. Hogyan sikerült leküzdenem az akadályokat? Egyik vonóm szőrét mosóporral kimostam, ilyenformán vonaton, repülőn, hotelszobában nyugodtan gyakorolhattam, mert a hangszerem nagyon halkan szólt, nem zavart senkit... A' muzsika szerepéről, a művészi hivatástudatról kérdeztük Kocsis Albertet. S hogy kik állanak szívéhez igazán közel? — Akik megtalálják az utat a zenéhez, s akik mégoly zsúfolt napjaikban időt szakítanak rá: n yugodtabban élnek! A művésznek ebből következően az a feladat jut, hogy ezeket a találkozásokat a legmagasabb hőfokon teljesítse. Egyébként kedvelt zeneszerzőm nincs, utolsó éveimben azonban egyre jobban eljegyeztem magamat a preklasszikus és a jó mai muzsikával. Azzal a mai zenével, amelyben a ritmus és színek mellett a dallam is jelen van. Látszólag nagyon távol eső korszakok ezek, én azonban letisztultságukban rokonságot érzek, s műsoraimat most általában e kettősség jegyében állítom össze. — Kiknek a hegedűjátéka hatott önre, segítette stílusának kialakulását7 — Ügy vélem, három nagy, érett egyénisége van e hangszernek. Menuhin, Ojsztrah és gzeryng! Menuhin fénykorára a tündért előadásmód jellemző/ Ojsztrahéra az emberien formált dallamív, Sze- ryng pedig: e kettő ötvözete. Azért tekintettem mindig is példaképemnek. — Milyen művekhez kapcsolódnak legdöntőbb sikerei? — Bartók, Kodály, Weiner Leó, Ránki György! Nekik köszönhetem a Reményi-díjat, az ő műveikkel nyertem versenyt Párizsban, Bukarestben. Rajtuk kívül azonban még legalább öt-hat mai fiatal magyar zeneszerző munkája megtalálható repertoáromban, mert elsőrendű kötelességemnek érzem zene- művészetünk propagálását. — S hogyan fogadja a külföldi küzönség a magyarokat? — Komoly tradíciói vannak a magyar, hangszeres muzsikának, a magyar zene- irodalomnak, ezt mindenütt tapasztaltuk feleségemmel, Szabó Csillával, aki nemcsak önálló hangversenyeket ad, hanem sokszor zongorakísérője az én koncertjeimnek. Nyugodtam mondhatom, hogy előnnyel indulunk, különböző kontinenseken olyan rangot vívtak 3d elődeink a magyar muzsikának. Nincs is hiány sohasem közönség és siker dolgában. Tokióban például hétezer embei: előtt koncerteztem néhány éve, s mesterhegedűvel ajándéko— Hatvani diákéveimből Pártos Erzsébetre emlékezem nagy szeretettel, ö volt első zeneiskolai tanárnőm. De mindig jóleső érzés tölt el, ha Radnóti Tibor, vagy Fekete Endre jut eszembe, akiknek körében, rövidnadrágos fiúként is, mindig otthon éreztem magam. S aztán akadémiai mesterem, Zathurecz- ky Ede! Ö még részt vett első bécsi koncertemen, mi több: a siker hatásárd ott nyomban nekem ajándékozta egyik hegedűjét, ameiyet máig használok! Mindannyinak hálás vagyok, amiért erre az útra segítettek. A hegedűművész rögös útjára, akinek legnagyobb boldogsága az, hogy játékával itt, vagy a világ másik sarkában egyformán örömteli órát szerez az embereknek. A rokonszenves művészházaspár vasárnapi hangversenye közel kétszáz zenebarátot vonzott a hatvani művelődési házba. Szereplésük magával ragadta a közönséget. Nemes gesztusuk pedig, amellyel tiszteletdíjukat a város zenei utánpótlásának nevelésére ajánlották fel, három szakközépiskolás — Balázs Ferenc, Oláh Zoltán, Kratofill Sándor — számára tette különösen emlékezetessé a világ országútjain vándorló két kitűnő művész hatvani koncertjét Moldvay Győző Megjelent a JELENKOR februári száma Bertha Bulcsu nagy sikerű interjúsorozatában ezúttal Garai Gáborral ismerkedhetünk. A beszélgetéshez kapcsolódnak a költő új versei. A lírai rovatban emellett többek között Kiss Dénes, Marafkó László, Takáts Gyula és Weöres Sándor költeményeit találjuk. A szépprózai írások sorában Kende Sándor és Sobor Antal elbeszélését, valamint Kolozsvári Grandpierre Emil regényének és Bertha Bulcsu Balaton-szociográfiájá- nak új részletét olvashatjuk. A tanulmányok közül figyelmet érdemel Czine Mihály Találkozások Veres Péterrel című írása, Rónay László jegyzetei Takáts Gyula tanulmánykötetéről, valamint Futaky Hajna írása Örkény István groteszk- jéről. (KS) Gazdag, változatos tartalommal, értékes szépirodalmi és tanulmány anyaggal jelentkezik a Pécsett szerkesztett folyóirat új száma. A lap élén Janus Pannonius néhány elégiáját olvashatjuk Csorba Győző fordításában. E*t követi Marcel Proust „Az eltűnt idő nyomában” című világhírű regényének új, magyarul még ismeretlen részlete. A részleteket Gyergyai Albert fordította. Gazdag tudományos program, színvonalas rendezvények... Hatodik alkalommal rendezik meg a Tárná menti kulturális napokat <Császár István tudósítónktól.) A TIT és a füzesabonyi járási hivatal művelődésügyi osztályának közös szervezésében immár hatodik éve rendezik meg a járás hét Tárná menti községében a hagyományos Tárná menti kulturális napokat. A február utolsó hetében sorra kerülő rendezvénysorozat célja a műszaki, mezőgazda- sági, természettudományi ismeretek terjesztése, átadása a helyi igények, adottságok figyelembevételével. Az idei rendezvénysorozat annyiban újszerű, hogy tematikailag egységes lesz. A különféle rendezvények mind a természettudományi témájú ismeretterjesztést szolgálják. A több mint 20 ismeretterjesztő rendezvényből álló sorozat a következő ismeretterjesztési formákat foglalja magában: szakíró-olvasó találkozót, ismeretterjesztő előadásokat, önálló filmvetítéseket és kiállításokat. Aldebrőn a mátraalji termelőszövetkezetek sertéskombinátjában állategészségügyi előadásra kerül sor. Kompolton a kísérleti intézetben Heves megye idegen- forgalmi értékeit mutatja be egy előadás, ezenkívül egészségügyi témájú előadásra is sor kerül. Egészségügyi előadás lesz Feldebrőn is, s a termelőszövetkezet gépcsoportjának dolgozói egy mezőgazdasági szakíróval találkoznak. Kápolnán a nők klubjában a virágos lakásról és a növények esztétikájáról, az ifjúsági klubban pedig a modern biológia problémáiról hangzik el előadás. A szőlő- és gyümölcstermesztési szakíró—olvasó találkozó alkalmából szakkönyvkiállítás, az Agroker és a Növényvédő Állomás közreműködésével pedig növényvédelmi kiállítás lesz. Ugyancsak növényvédelem a témája a nagyúti ismeret- terjesztő rendezvénynek is. Tófaluban a Tisza IX. hatásáról, a holdutazásokról, a gyógyszerekről és gyógynövényekről lesz szó. A legSíj- nesebb program Kálban ahol a nők klubjában a: u- bemutatóval egybekötött előadás hangzik el a modern táplálkozásról, a konzervek- ről. Az ifjúsági klubban a technikai forradalom vívmányairól, a termelőszövetkezeti klubban pedig az erdőről, az erdőgazdálkodásról hallanak a klubtagok. A szövetkezet gépcsoportjának dolgozói szakíró—olvasó találkozón vesznek részt. A művelődési házban működő gyermekklub tagjai A Tárná mente flórája és vegetációja címmel hallgatnak előadást. A felsoroltakon kívül Kálban, Nagyúton és Feldebrőn — a három községben összesen — 15 színes természettudományi ismeretterjesztő kisfilmet mutatnak majd be. J9rSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSfSSS/SSSSSffSYSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/S/SS/S/SSSSSSSSSSS/////////SSSSSSS/SSSSSS?. kusok már a nyolcadik le-$> mezfelvételre hívtak meg napokban, ami szintén a ma- ^ gyár muzsikának szóló elis-$ mérés. § — Akikre indulásával kap csolatban szívesen gondol? Kürti András: Chaplin Londonban wmmmN Londonban felújítják Chaplin Modern idők című filmQJjWjs&z Wt8.. (ebntf 1L, péntek jét. A művész felesége, Oo«a| (fehér ruhában) és egyik lá-\-5 nya, valamint Alexandra gö-: rög hercegnő (jobboldalt); tarsasagaban a premieren. 5 ttdetote-AP—mi—KSl 23. Mint a búgócsiga, oly gyorsan perdült meg a Kopasz hegyi telektulajdonos. A fordulat végén pedig szabályos cselgáncs-védőállásba zöty- tyent. Bal láb kicsit elöl, laza térdhajlat, a vállak közé behúzott fej, a két kéz a fej előtt, karateütésre feszített tenyér. Támadás?! Mégiscsak igaza lenne a körzetparancsnoknak? Aztán Kopra gyorsan leengedte a karját, restellked- ve kiegyenesedett. Mert ismerős állott vele szemben, ha teljesen egyoldalú is volt ez az ismeretség, ő talán már százszor is látta a televízió képernyőjén ezt a hatalmas, puha csecsemőfejet, ezt a kedvesen bocsánatkérő mosolyt. És ismerte azt a brummogó-fuvolázó hangot is, amelyen a másik megszólalt, — Semmit sem hozok fel mentségemre — mondta —■, nagyon világosan, nagyon egyértelműen és minden kétséget kizáróan akarom bevallani, hogy hallgatóztam. Ismert drámai szituáció ez, kevésbé kényes színpadi szerzők ma sem viszolyog- nak attól, hogy alkalmazzák, sorolhatnám a hazai példákat, csakúgy, mint a nem hazaiakat, de nem teszem, mert most nem irodalomról, hanem .egy valóságos élethelyzetről van szó, amivel természetesen nem akarom mondani, hogy az igazi klasszikusok műveiben nem jelentkezik valóságos, tehát nem csinált, úgynevezett mache, nem kigondolt, nem erőltetett, hanem nagyon reális, a köznapi életben lépten-nyomon nagyon előforduló, ha úgy, tetszik közönséges szituáció, a közönségest itt nem a szó pejoratív értelmében használom, természetesen, hanem az általánosságot, a társadalmi gyakoriságot szeretném hangsúlyozni vele, ha erre a kiemelésre egyáltalán szükség van, amit a magam részéről erősen kétlek. Nyúl, akit a kígyó bűvöl. Így hallgatja Kopra a másikat. Ugyanazt a kellemesen zsongító kábulatot érezte, mint annyiszor a képernyő előtt, akár könyvet, akár operát ismertetett a másik, vagy fiatal énekest, befutott, vagy első könyves szerzőt mutatott be, esetleg fontos etikai, esztétikai kérdésben foglalt állást. Micsoda szókincs, választékos, fordulatos előadásmód, összetéveszthetetlen egyéni stílus, mennyi gondolat! — Hát igen — folytatta néhány mély, asztmatikus lélegzetvétel után a kígyó —, hallgatóztam. És így önkéntelenül is tudomásomra jutott, hogy ön az, akit tévelygő vándor módjára keresek ... Mondd, kérlek, nem furcsa ez az önözés? Elvégre kollégák vagyunk, én vagyok az idősebb, szervusz. Kezet fogtak. — Az imént azt mondtam, tévelygő vándor. Ez nem egészen precíz, nem eléggé árnyalt megfogalmazás. Nemcsak tévelygő, legalább any- nyira elkeseredett, reménye vesztett vándor topog most előtted, aki tisztában van nagyon is vitatható tehetsége korlátáival, no meg azzal is. hogy belső alkata, egyoldalú és sajnálatosan korlátozott humán érdeklődési köre folytán aligha kaphat helyet akárcsak tíz má- sopercre is a te mai műsorodban. S bár irodalmi berkekben ezt barátaim kétségbe vonják, idézőjelben értendő a barát, rendelkezem annyi önbírálattal, hogy ne is hozakodjam elő ilyesmivel. Mást kérek tőled, tisztelettel. Ha akkora szövegem sem lenne, mint a cica farka, csak ott téblábolhat- nék mondjuk, mint véletlenül oda vetődött turista, nagy hátizsákkal, csontgombos rövid nadrágban? Esküszöm, szót sem szólnék, csak körüljárnám a gömböt és úgy tennék, mint aki beie akar mászni, ami már csak a méretek miatt nyújtana némiképp mulatságos látványt a nézőknek, komikus hatást keltene, a fogalom arisztotelészi értelmében. ■ tudniillik, kontraszttal előidézne olyan nevetséges helyzetet, amely nem okoz fájdalmat, csak jókedvet, egészséges derűt fakaszt. Meg lehetne ezt csinálni? Kopra hallgatott, — Értem — sóhajtott fel csüggedten a másik — értem, hogy a hallgatásod nem beleegyezést, hanem elutasítást jelent. Tulajdonképpen igazad van, hisz semmi észokot, meggyőző argumentumot nem hoztam, nem hozhattam fel a szerepeltetésem szükségessége mellett. Miért is hatna meg a homo ludens rimánkodása, akinek végtére személyes ügye, hogy belehal-e abba, hogy még mint néma résztvevő sem kapcsolódhat bele ebbe a ',S/S/SSSJ//SS//S//S/SSS/SSSSSSSSSSYfSSSSSSSSSSSSSSS*/SS*/f/. visszavonhatatlanul egyszeri és egyedi játékba, amelynek te vagy a játékmestere. Miért is vennéd tekintetbe, hogy imádok mindenféle játékot, mint ezt már nemegyszer a nyilvánosság előtt be is vallottam, ami erény a gyengeségben, de nem menti azt. — Ugyan — mosolygott az újságíró —, szó sincs elutasításról. örömmel fogadoma felajánlkozásodat. Csak azon spekuláltam, hogyan biztosíthatnék valami szöveget is neked. Egyelőre még semmi sem jutott az eszembe, de hogy föltétlenül adásban leszel, afelől máris megnyugtatlak. Zsebébe nyúlt, elővette a jegyzetfüzetét, néhány szót firkantott egy lapra, kitépte a lapot, oda nyújtotta a másiknak. — Parancsolj, ezt mutasd majd fel a kordonon, és remélem .,. — Mi lesz, Tibiké? —szólt Ilonka a postahivatal ajtajából — Budapest két perce a vonalban van, jön, vagy nem jön? — Elnézést — nyújtott kezet Kopra —, majd fent találkozunk. És futott Ilonkához. Szerencséje volt, Kóci vállalta, hogy azonnal indul kocsival, beszél Gaállal, hozza őt is. Már ment kifelé a postáról, amikor pattanásos képű, nyurga kamasz lépett hozzá. — Jó napot kívánok — mondta —, ifjabb Safranek Mátyás vagyok. Az apám kéreti, tessék átfáradni a tanácsházára. Az ablakból látta, hogy idejött. — Mit akar tőlem a kedves papa? — érdeklődött Kopra, miközben kiléptek a hivatal ajtaján, az utcára. A fiú megállt, az újságíró szemébe nézett. — Csőbe akarja húzni magát. Azzal a déli műsorral kapcsolatban. — Micsoda?? — Már megállapodott a fejesekkel, a község mindenféle kedvezményekben részesül, talán még varos is leszünk, ha maga lehetővé teszi, hogy a megyei tanácselnök egy percig szónokoljon. fFolytatjuk} J ♦
