Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-10 / 34. szám

Szerda esti külpolitikai kommentárunk A bonni ratifikálás Magyar-vietnami nyilatkozat A BONNI PARLAMENT második kamarájában, a Bundesratban megkezdődött szerdán a szovjet—nyugat­német s a lengyel—nyugatnémet szerződések ratifikációs vitája. A tapasztalatok szerint az ilyen vita jó néhány napon át tart, hosszasan elhúzódhat. Ez az egyik oka an­nak, hogy közben Willy Brandt kancellár csütörtökön két napra Párizsba utazik, tanácskozni Pompidouval. A kancellár is fel akar szólalni a Bundesrat vitájában, de úgy gondolja, az még bőven tartani fog, mire ő visz- szaérkezik a francia fővárosból. Egyébként is magabiztosan indul Brandt keleti poli­tikájának e most kezdődő szakaszába. Ezt tanúsítják a legutóbbi napokban tett nyilatkozatai is. A Kronen Zeitung című bécsi napilap, amelynek most adott inter­jút, úgy vélekedik, hogy Brandt derűlátóan értékeli a szerződések ratifikálásának esélyeit. Sót, nemcsak arról van meggyőződve, hogy — ha hosszú harc árán is — de végül a bonni parlament mindegyik kamarája ratifi­kálni fog, hanem arról is, hogy ennek nyomán tovább javulnak a kormánykoalíció két pártjának esélyei az 1973. évi parlamenti választásokon. JÓLLEHET a Bundestagban Brandték többsége igen csekély, a Bundesratban pedig az ellenzék van többség­ben, a kormány vitorláit dagasztja az a tény is, hogy amíg a szociáldemokrata—szabad demokrata koalíció egy­séges a ratifikálás igenlésében, addig az ellenzék meg­oszlik. Most már hivatalosan is kétféle irányzat hangadó a nyugatnémet ellenzéki tömörülésben, a kulisszák mö­götti harcaikat nem tudták tovább leplezni. Az egyik, a harciasabb, egyenesen elveti a szerződések ratifikálását. A másik, a mérsékeltebb, csak elodázni kívánja azzal, hogy a moszkvai és varsói szerződések szövege „nem vi­lágos”, „nem ismerik eléggé pontosan” és addig nem haj­landók a ratifikáláshoz hozzájárulni, — de itt az addig szó igen fontos, mert ez jelenti azt, hogy nem „kerek perec” vetik ei a kérdést —, amíg a szerződés részleteiről továbbbi felvilágosításokat nem kapnak. E RÖVID HELYZETKÉP is azonban abba az irány­ba mutat, hogy ha esetleg sokára és igen csekély több­seggel is, de előbb-utóbb Bonn ratifikálja a moszkvai és a varsói szerződéseket. ■|WNAA/VWSAMAAAAAA(VWVVWWWVWNAAAAA/VVWAAAAAAAAAA^VvVWVS képtővírónkon érkezeti A Bundesratban szerdán megkezdődött a szovjet—nyugat­német és a lengyel—nyugatnémet szerződések ratifikációs vitája. Képünkön Walter Shcel, külügyminiszter, a szerző­dések beterjesztője, Egon Bahr államtitkár és Willy Brandt kancellár utolsó megbeszélése a vita előtt. (Telefoto — SP—MTI—KS) Nixon külpolitikai üzenete A Fehér Ház szerdán, ma­gyar idő szerint 18 órakor tette közzé Nixon elnök idei külpolitikai üzenetét, sor­rendben a harmadikat, amelyben — mint bevezető­ben írja — áttekintést ad kormánya külpolitikájának hároméves evolúciójáról, „a béke új megközelítéséről”, egyszersmind „bepillantást nyújt külpolitikai filozófiá­jába” is. A kötetnyi jelentés közzé­tételét megelőzően Nixon elnök rövid rádióbeszédben emelte ki külpolitikájának legfontosabb tételeit. A megalapozás igényével fellépő kötetnyi jelentés nyolc fejezetben tárgyalja az USA külkapcsolataina' alakulását. Az első fejeze. „Vízválasztó esztendő” cím alatt ad áttekintést 1971. fej­leményeiről. Az elnök négy mozzanatot emel ki, ame­lyek — mint írja — szem­léltetik „külpolitikánk tör­ténelmi méretű és jelentősé­gű változásait; a jelentés sza­vai szerint ezek a követke­zők: Cl JdiUm&m »72. február 10* csütörtök a) Nyitás a Kínai Népköz- társaság felé; b) A Szovjet­unióval való új viszony kez­dete; c) Egészségesebb és jobban fenntartható kapcso­latok megalapozása az euró­pai szövetségesekkel és Ja­pánnal; d) A nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi te­vékenység új légkörének ki­alakítása. A külpolitikai üzenet „fi­lozófiai bepillantásai” félre érthetetlenül utalnak „a kommunista világ egységé­nek megbomlásához” kap­csolódó amerikai számítások­ra, „a nem változatlanul ellenséges viszonylatok” vo­natkozásában, amelyeket „realisztikusan” kell mérle­gelni. A Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya meghívására 197*. február 2—9. között Fock Jenő, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke vezetésével, ma­gyar párt- és kormányküldöttség hivatalos, baráti látogatást tett a Vietnami Demokratikus Köztár­saságban. A vietnami tartózkodása során a magyar párt- és kormányküldöttség részt vett azon a nagy­gyűlésen, amelyet Hanoi főváros lakossága rendezett tiszteletére Hanoiban, Haiphongban, valamint Hal Dong és Quang Ninh megyében gazdasági és kulturális létesítményeket látogatott meg, talál­kozott a lakosság különböző rétegeivel és a Vietnami Néphadsereg harcosaival. A magyar párt- és kormányküldöttség a vietnami párt- és kormányküldöttséggel megbeszélé­seket folytatott Vietnam és indokina jelenlegi helyzetéről, a Magyar Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság közötti baráti kapcsolatok és együttműködés erősítéséről, valamint a két felet érdeklő nemzetközi kérdésekről. A tárgyalások az őszinteség, a testvéri barátság és a kölcsönös megértés szellemében mentek végbe. A két fél azonos nézeteket vallott a megtárgyalt kérdésekben. A két fél Vietnam és In­dokína többi országa helyze­téről megállapítja, hogy az amerikai imperialisták bár súlyos vereségeket szenved­tek el, s a világ és az ame­rikai közvélemény mélysége­sen elítéli őket, csökönyösen és álnokul ragaszkodnak ag­resszív célkitűzéseikhez az in­dokínai országokkal szem­ben. Arra törekednek, hogy megvalósítsák a háború „vi- etnamizálására” irányuló tervüket, igyekeznek fenn­tartani és erősíteni Nguyen Van Thieu báhrendszerét, a neokolonializmus és a „Nixon- doktrina” megvalósításának eszközeként. Mindennek az a célja, hogy indokínaiak har­coljanak indokínaiak, ázsi­aiak ázsiaiajk ellen. Mind nagyobb mértékben használ­ják fel a saigoni és thaiföldi bábrezsimek csapatait, hogy az amerikai légi és tengeri erőkkel együttműködve, fo­kozzák az agressziót és to­vább szélesítsék a háborút Laoszban és Kambodzsában. Légi erejük tömeges beveté­sével támadják a Vietnami Demokratikus Köztársaság sürüh lakott területeit és újabb, még gyalázatosabb bű­nöket követnek el a vietnami nép ellen. Vietnam, Laosz és Kam­bodzsa népei tovább erő­sítik szolidaritásukat és még elszántakban harcol­nak a közös ellenség le­győzéséért. Különösen 1971. eleje óta vittek véghez újabb és újabb nagyszerű harci tetteket Dél- Vietnam, Laosz és Kambod­zsa hadszínterein, E straté­giai , jelentőségű győzelmek halálos csapásokat mérnek a háború „vietnamizálási” ter­vére és a „Nixon-doktrinára”. Nixon elnök 1972. január 25-én előterjesztette „nyolc­pontos béketervét”. E terv célja, hogy folytassa a hábo­rú „vietnamizálását” és az el­nökválasztás évében becsap­ja az amerikai és félre­vezesse a világközvéleményt, amely határozottan követeli, hogy az Egyesült Államok ha­ladéktalanul szüntesse be agresszív háborúját Vietnam és Indokína országaiban. Ebben a tervben az Egye­sült Államok semmiféle meghatározott időpontot nem javasolt az amerikai csapa­tok teljes kivonására. Ellen­kezőleg, csapatai kivonását továbbra is feltételeiéhez kö­ti, hogy a végtelenségig fenn­tartsa Dél-Vietnam amerikai megszállását. Thieu-Huong „lemondása” és az elnökvá­lasztások megszervezése az Egyesült Államok zsoldjábam álló bábrendszer keretein belül, annak hatékony ellen­őrzése alatt olyan manőver, amely csupán arra szolgál, hogy rákényszerítse a dél­vietnami lakosságot a Nguyen Van Thieu bátoadminisztrá- ció elfogadására és semmibe vegye a Dél-vietnami Köz­társaság Ideiglenes Forradal­mi Kormányának a dél-viet­nami lakosság jogos és igazi képviselőjének létét. A nyolc­pontos „béketerv” valójában a háború „vietnamizálása”, az amerikai újragyarmatosí- tás terve. Az Egyesült Álla­mok kormánya szemérmetle­nül azzal fenyegetőzött, hogy fokozza a légitámadásokat és más kalandor katonai csele­kedeteit a szuverén, szocia­lista Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. A felek erőteljesen vádol­ják az amerikai imperialis­tákat, hogy a „vietnamizá- lás” és a „Nixon-doktrina” al­kalmazásával meghosszabbít­ják, fokozzák és kiterjesztik az agresszív háborút Indo­kína három országában. Mélységesen elítélik az ame­rikai imperialisták és laká­jaik Vietnam, Laosz és Kam­bodzsa népei ellen elkövetett gaztetteit. Határozottan elítélik a bangkoki hatóságokat, ame­lyek Vietnam, Laosz, Kam­bodzsa népei ellen az ame­rikai agresszió támaszpontjá­vá tették Thaiföldet. Reak­ciós politikájuk súlyos követ­kezményeiért viselniük kell a teljes felelősséget A magyar fél támogatja a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kor­mányának 1972. február 2-i és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának 1972. február 5-i nyilatkoza­tait a vietnami kérdés békés rendezéséről. A tárgyaló felek határozot­tan követelik, hogy az Egye­sült Államok kormánya ha­ladéktalanul szüntesse be ag­resszív háborúját, vessen vé­get „vietnamizálási” politiká­jának, adjon érdemi választ a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kor­mányának hétpontos javasla­tára, amelyből a két alapve­tő kérdést az 1972. február ;2-i nyilatkozat pontosította: 1. Az Egyesült Államok kormányának minden feltétel nélkül meg kell szüntetni a légiháborút és mindennemű katonai tevékenységet Viet­namban: meghatározott idő­pontot kell javasolnia az Egyesült Államok és az ame­rikai táborhoz tartozó tötibi idegen ország összes csapatai, tanácsadói és katonai sze­mélyzete, fegyverei és harci eszközei Dél-Vietnamból tör­ténő teljes kivonására és fel kell számolnia a Dél-Viet- namban lévő amerikai kato­nai támaszpontokat. 2. Az Egyesült Államok kormánya ténylegesen tartsa tiszteletben a dél-vietnami nép önrendelkezési jogát, szüntessen meg mindennemű beavatkozást Dél-Vietnam belügyeibe. Nguyen Van Thieu azonnal mondjon le, a Saigon-adminisztráció vessen véget háborús politikájának, azonnal semmisítse meg a lakosságot üldöző és elnyomó gépezetet, hagyjon fel „paci- fikációs” politikájával, szün­tesse meg a koncentrációs tá­borokat, bocsássa szabadon a politikai foglyokat és a Viet­namra vonatkozó 1954. évi genfi egyezményeknek meg­felelően biztosítsa a nép de­mokratikus szabadságjogait. A felek kifejezik teljes szo­lidaritásukat a laoszi és kam­bodzsai népek az amerikai imperialista agresszor ellen vívott igazságos harcával. A vietnami nép — hűen az indokínai népek csúcsérte­kezlete közös nyilatkozatá­hoz — Laosz és Kambodzsa Angliai szükségállapot Az angol kormány szerdán eleget tett a szükségállapot bevezetéséhez szükséges for­malitásoknak. A szükségál­lapot hivatalosan szerdán, éj­fél után egy perccel lépett érvénybe, és huszonnégy órá­val ezután rhár tilos a fény­reklámok kigyújtása, az épü­letek kivilágítása, sőt, a ko­rábbi közléssel ellentétben, a villanyfényes labdarúgó­mérkőzéseket is elhalasztják. A szükségállapot, amelyet egy 1920-as törvényre hivat­kozva rendeltek el, katona-: ság bevetését is lehetővé te­szi a kormány számára, de ezzel az eszközzel egyelőre valószínűleg nem él a kabi­net. A szerda esti lapok már közölték azoknak a körzetek­nek á listáját, amelyet az áramkorlátozás a legjobban fenyeget. Külön gondoskod­tak a kórházakról és azokról a háztartásokról, amelyekben létfenntartó orvosi felszere­lések, gépek vannak villany­ra kapcsolva. népeivel vállvetve, eltökélten folytatja a harcot az ameri­kai imperialista agresszorok és lakájaik legyőzéséért. A magyar párt- és kor­mányküldöttség forrón üd­vözli a vietnami népnek az amerikai agresszióval szembe­ni hazafias ellenállása során kivívott nagy győzelmeit, mély tisztelettel, megbecsüléssel és őszinte örömmel tapasztalta a vietnami nép csodálatra méltó életerejét és lankadatlan erőfeszítéseit a harcban és a szocialista haza építésében. A Magyar Szocialista Munkáspárt a Magyar Forradalmi Munkás— Paraszt Kormány és a magyar nép megerősíti elhatározását. hogy a végső győzelemig támo­gatja és segíti a vietnami népet az amerikai ag­resszió ellen vívott haza­fias harcában és a Viet­nami Demokratikus Köz­társaságot a szocializmus építésében. A Vietnami Dolgozók Párt­ja, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és a vietnami nép őszinte és mély köszönetét fejezi ki a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a Magyar Forradalmi Munkás —Paraszt Kormánynak és a testvéri magyar népnek azért a nagy támogatásért, s a szív­ből jövő és növekvő segítsé­gért, amelyet a vietnami nép­nek nyújt. A vietnami fél forrón üd­vözli a magyar nép nagy eredményeit, amelyeket a Magyar Szocialista Munkás­párt vezetésével, a Szovjet­unió segítségével és a szoci­alista országok együttműkö­désével ért el. A két fél megállapítja, hogy a nemzetközi erőviszonyok szüntelenül a szocializmus, a nemzeti felszabadító mozga­lom, a demokrácia és a béke javára fejlődnek. •A forradalmi és haladó erők számára mindez kedve­ző feltételeket teremt, hogy új sikereket érjenek el az imperializmus ellen vívott harcukban. A felek támogatják a Szov­jetunió és az európai szoci­alista országok harcát az im­perializmus ellen, az antifa­siszta világháború eredmé­nyei megszilárdításáért a bé­ke es biztonság fenntartá­sáért, Európában és a világ­ban. A két fél támogatja a ki-- nai nép harcát Tajvannak, a Kínai Népköztársaság elide­geníthetetlen részének visz-' szaszerzéséért. A koreai nép harcát az amerikai imperia­listák és dél-koreai bábjaik ellen, az ország békés egye­sítéséért. A kubai nép harcát a Ku­bai Köztársaság szuverenitá­sát és biztonságát veszélyez- . tető amerikai imperialisták­kal szemben. Határozottan támogatják Ázsia, Afrika és Latin-Ame- rika népeinek harcát a nem­zeti függetlenség visszaszer­zéséért és megőrzéséért, a chilei nép küzdelmét az amerikai imperialisták és re­akció ellen a függetlenség és szuverenitás megvédéséért. Szolidaritásukat fejezik ki az arab népek és a Paleszti­nái arab nép igazságos har­cával, amely az amerikai imperialisták által támoga­tott izraeli agresszorok ellen folyik. Teljes megelégedéssel álla­pítják meg, hogy az elmúlt évek során a marxizmus— leninizmus és a proletár in­ternacionalizmus alapján szüntelenül erősödtek ■ és fej­lődtek a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Vietnami Dolgozók Pártja, a Magyar Népköztársasáig és a Vietnami Demokratikus Köztársaság testvéri kapcsolatai; A tárgyalások eredménye­képpen megállapodásokat it­tak alá a Magyar Népköz-- társaság által a Vietnami Demokratikus Köztársaság részére az 1972. év folya­mán nyújtandó térftésmentes katonai támogatásról, az új hitelekről, valamint a két ország közötti áruszállítá­sokról és fizetésekről. Ezek az okmányok a ma­gyar cs a vietnami nép « tartós barátságának és u. harci szolidaritásának megnyilvánulásai. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a Magyar Fórra- , dalmi Munkás—Paraszt Kor­mány nevében Fock Jenő vietnami párt- és kormány­küldöttségét hívott meg ma­gyarországi hivatalos, baráti látogatásra. A vietnami fél köszönettel elfogadta a meghívását. A látogatás időpontját később határozzák meg. Hanoi, 1972. február 8-án A szükségállapotot a bá- nyaszsztrájk letörésére ve­zették be. A 280 000 bányász szakszervezete eredetileg 47 százalékos átlagos béreme­lést követelt, hogy a dolgo­zók helyzetét összhangba hozza a többi iparág dolgo­zóinak helyzetével és a lét- fenntartási költségek emel­kedésével. A kormány által ellenőrzött országos szénta­nács csak 7,9 százalékos ja­vítást ajánlott fel. Fonodái munkára felveszünk! Fonó szÉmunliósnict női betanuióy 14—16 óves korig két műszakba, 16 év betöltése után három műszakba. Betanulási idő: 1 hónap. Bérezés betanulási időre: 1200 Ft. Betanulási idő után I960—2500 Ft fizetéssel. Kéthetenként szabad szombat. Vidéki nődolgozók részére szállást biztosítunk Férfi munkásokat is keresünk betanított és segédmunkára. Bővebb felvilágosítást levélben is adunk. Cím: ■Bil jvV4»li Budapest, Xf„ Bocskai n. 90. Munkaügyi osztály. J t I \

Next

/
Thumbnails
Contents