Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-10 / 34. szám

Szerda esti külpolitikai kommentárunk

A bonni ratifikálás

Magyar-vietnami nyilatkozat

A BONNI PARLAMENT második kamarájában, a Bundesratban megkezdődött szerdán a szovjet—nyugatnémet s a lengyel—nyugatnémet szerződések ratifikációs vitája. A tapasztalatok szerint az ilyen vita jó néhány napon át tart, hosszasan elhúzódhat. Ez az egyik oka annak, hogy közben Willy Brandt kancellár csütörtökön két napra Párizsba utazik, tanácskozni Pompidouval. A kancellár is fel akar szólalni a Bundesrat vitájában, de úgy gondolja, az még bőven tartani fog, mire ő visz- szaérkezik a francia fővárosból.

Egyébként is magabiztosan indul Brandt keleti politikájának e most kezdődő szakaszába. Ezt tanúsítják a legutóbbi napokban tett nyilatkozatai is. A Kronen Zeitung című bécsi napilap, amelynek most adott interjút, úgy vélekedik, hogy Brandt derűlátóan értékeli a szerződések ratifikálásának esélyeit. Sót, nemcsak arról van meggyőződve, hogy — ha hosszú harc árán is — de végül a bonni parlament mindegyik kamarája ratifikálni fog, hanem arról is, hogy ennek nyomán tovább javulnak a kormánykoalíció két pártjának esélyei az 1973. évi parlamenti választásokon.

JÓLLEHET a Bundestagban Brandték többsége igen csekély, a Bundesratban pedig az ellenzék van többségben, a kormány vitorláit dagasztja az a tény is, hogy amíg a szociáldemokrata—szabad demokrata koalíció egységes a ratifikálás igenlésében, addig az ellenzék megoszlik.

Most már hivatalosan is kétféle irányzat hangadó a nyugatnémet ellenzéki tömörülésben, a kulisszák mögötti harcaikat nem tudták tovább leplezni. Az egyik, a harciasabb, egyenesen elveti a szerződések ratifikálását.

A másik, a mérsékeltebb, csak elodázni kívánja azzal, hogy a moszkvai és varsói szerződések szövege „nem világos”, „nem ismerik eléggé pontosan” és addig nem hajlandók a ratifikáláshoz hozzájárulni, — de itt az addig szó igen fontos, mert ez jelenti azt, hogy nem „kerek perec” vetik ei a kérdést —, amíg a szerződés részleteiről továbbbi felvilágosításokat nem kapnak.

E RÖVID HELYZETKÉP is azonban abba az irányba mutat, hogy ha esetleg sokára és igen csekély többseggel is, de előbb-utóbb Bonn ratifikálja a moszkvai és a varsói szerződéseket.

■|WNAA/VWSAMAAAAAA(VWVVWWWVWNAAAAA/VVWAAAAAAAAAA^VvVWVS

képtővírónkon érkezeti

A Bundesratban szerdán megkezdődött a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződések ratifikációs vitája. Képünkön Walter Shcel, külügyminiszter, a szerződések beterjesztője, Egon Bahr államtitkár és Willy Brandt kancellár utolsó megbeszélése a vita előtt.

(Telefoto — SP—MTI—KS)

Nixon külpolitikai üzenete

A Fehér Ház szerdán, magyar idő szerint 18 órakor tette közzé Nixon elnök idei külpolitikai üzenetét, sorrendben a harmadikat, amelyben — mint bevezetőben írja — áttekintést ad kormánya külpolitikájának hároméves evolúciójáról, „a béke új megközelítéséről”, egyszersmind „bepillantást nyújt külpolitikai filozófiájába” is.

A kötetnyi jelentés közzétételét megelőzően Nixon elnök rövid rádióbeszédben emelte ki külpolitikájának legfontosabb tételeit.

A megalapozás igényével fellépő kötetnyi jelentés nyolc fejezetben tárgyalja az USA külkapcsolataina' alakulását. Az első fejeze. „Vízválasztó esztendő” cím alatt ad áttekintést 1971. fejleményeiről. Az elnök négy mozzanatot emel ki, amelyek — mint írja — szemléltetik „külpolitikánk történelmi méretű és jelentőségű változásait; a jelentés szavai szerint ezek a következők:

Cl JdiUm&m

»72. február 10* csütörtök

a) Nyitás a Kínai Népköz- társaság felé; b) A Szovjetunióval való új viszony kezdete; c) Egészségesebb és jobban fenntartható kapcsolatok megalapozása az európai szövetségesekkel és Japánnal; d) A nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi tevékenység új légkörének kialakítása.

A külpolitikai üzenet „filozófiai bepillantásai” félre érthetetlenül utalnak „a kommunista világ egységének megbomlásához” kapcsolódó amerikai számításokra, „a nem változatlanul ellenséges viszonylatok” vonatkozásában, amelyeket „realisztikusan” kell mérlegelni.

A Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya meghívására 197*. február 2—9. között Fock Jenő, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke vezetésével, magyar párt- és kormányküldöttség hivatalos, baráti látogatást tett a Vietnami Demokratikus Köztársaságban.

A vietnami tartózkodása során a magyar párt- és kormányküldöttség részt vett azon a nagygyűlésen, amelyet Hanoi főváros lakossága rendezett tiszteletére Hanoiban, Haiphongban, valamint Hal Dong és Quang Ninh megyében gazdasági és kulturális létesítményeket látogatott meg, találkozott a lakosság különböző rétegeivel és a Vietnami Néphadsereg harcosaival.

A magyar párt- és kormányküldöttség a vietnami párt- és kormányküldöttséggel megbeszéléseket folytatott Vietnam és indokina jelenlegi helyzetéről, a Magyar Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság közötti baráti kapcsolatok és együttműködés erősítéséről, valamint a két felet érdeklő nemzetközi kérdésekről.

A tárgyalások az őszinteség, a testvéri barátság és a kölcsönös megértés szellemében mentek végbe. A két fél azonos nézeteket vallott a megtárgyalt kérdésekben.

A két fél Vietnam és Indokína többi országa helyzetéről megállapítja, hogy az amerikai imperialisták bár súlyos vereségeket szenvedtek el, s a világ és az amerikai közvélemény mélységesen elítéli őket, csökönyösen és álnokul ragaszkodnak agresszív célkitűzéseikhez az indokínai országokkal szemben. Arra törekednek, hogy megvalósítsák a háború „vi- etnamizálására” irányuló tervüket, igyekeznek fenntartani és erősíteni Nguyen Van Thieu báhrendszerét, a neokolonializmus és a „Nixon- doktrina” megvalósításának eszközeként. Mindennek az a célja, hogy indokínaiak harcoljanak indokínaiak, ázsiaiak ázsiaiajk ellen. Mind nagyobb mértékben használják fel a saigoni és thaiföldi bábrezsimek csapatait, hogy az amerikai légi és tengeri erőkkel együttműködve, fokozzák az agressziót és tovább szélesítsék a háborút Laoszban és Kambodzsában. Légi erejük tömeges bevetésével támadják a Vietnami Demokratikus Köztársaság sürüh lakott területeit és újabb, még gyalázatosabb bűnöket követnek el a vietnami nép ellen.

Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei tovább erősítik szolidaritásukat és még elszántakban harcolnak a közös ellenség legyőzéséért.

Különösen 1971. eleje óta vittek véghez újabb és újabb nagyszerű harci tetteket Dél- Vietnam, Laosz és Kambodzsa hadszínterein, E stratégiai , jelentőségű győzelmek halálos csapásokat mérnek a háború „vietnamizálási” tervére és a „Nixon-doktrinára”.

Nixon elnök 1972. január 25-én előterjesztette „nyolcpontos béketervét”. E terv célja, hogy folytassa a háború „vietnamizálását” és az elnökválasztás évében becsapja az amerikai és félrevezesse a világközvéleményt, amely határozottan követeli, hogy az Egyesült Államok haladéktalanul szüntesse be agresszív háborúját Vietnam és Indokína országaiban.

Ebben a tervben az Egyesült Államok semmiféle meghatározott időpontot nem javasolt az amerikai csapatok teljes kivonására. Ellenkezőleg, csapatai kivonását továbbra is feltételeiéhez köti, hogy a végtelenségig fenntartsa Dél-Vietnam amerikai megszállását. Thieu-Huong „lemondása” és az elnökválasztások megszervezése az Egyesült Államok zsoldjábam álló bábrendszer keretein belül, annak hatékony ellenőrzése alatt olyan manőver, amely csupán arra szolgál, hogy rákényszerítse a délvietnami lakosságot a Nguyen Van Thieu bátoadminisztrá- ció elfogadására és semmibe vegye a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormányának a dél-vietnami lakosság jogos és igazi képviselőjének létét. A nyolcpontos „béketerv” valójában a háború „vietnamizálása”, az amerikai újragyarmatosí- tás terve. Az Egyesült Államok kormánya szemérmetlenül azzal fenyegetőzött, hogy fokozza a légitámadásokat és más kalandor katonai cselekedeteit a szuverén, szocialista Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen.

A felek erőteljesen vádolják az amerikai imperialistákat, hogy a „vietnamizá- lás” és a „Nixon-doktrina” alkalmazásával meghosszabbítják, fokozzák és kiterjesztik az agresszív háborút Indokína három országában. Mélységesen elítélik az amerikai imperialisták és lakájaik Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei ellen elkövetett gaztetteit.

Határozottan elítélik a bangkoki hatóságokat, amelyek Vietnam, Laosz, Kambodzsa népei ellen az amerikai agresszió támaszpontjává tették Thaiföldet. Reakciós politikájuk súlyos következményeiért viselniük kell a teljes felelősséget

A magyar fél támogatja a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormányának 1972. február 2-i és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának

1972. február 5-i nyilatkozatait a vietnami kérdés békés rendezéséről.

A tárgyaló felek határozottan követelik, hogy az Egyesült Államok kormánya haladéktalanul szüntesse be agresszív háborúját, vessen véget „vietnamizálási” politikájának, adjon érdemi választ a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormányának hétpontos javaslatára, amelyből a két alapvető kérdést az 1972. február ;2-i nyilatkozat pontosította:

1. Az Egyesült Államok kormányának minden feltétel nélkül meg kell szüntetni a légiháborút és mindennemű katonai tevékenységet Vietnamban: meghatározott időpontot kell javasolnia az Egyesült Államok és az amerikai táborhoz tartozó tötibi idegen ország összes csapatai, tanácsadói és katonai személyzete, fegyverei és harci eszközei Dél-Vietnamból történő teljes kivonására és fel kell számolnia a Dél-Viet- namban lévő amerikai katonai támaszpontokat.

2. Az Egyesült Államok kormánya ténylegesen tartsa tiszteletben a dél-vietnami nép önrendelkezési jogát, szüntessen meg mindennemű beavatkozást Dél-Vietnam belügyeibe. Nguyen Van Thieu azonnal mondjon le, a Saigon-adminisztráció vessen véget háborús politikájának, azonnal semmisítse meg a lakosságot üldöző és elnyomó gépezetet, hagyjon fel „paci- fikációs” politikájával, szüntesse meg a koncentrációs táborokat, bocsássa szabadon a politikai foglyokat és a Vietnamra vonatkozó 1954. évi genfi egyezményeknek megfelelően biztosítsa a nép demokratikus szabadságjogait.

A felek kifejezik teljes szolidaritásukat a laoszi és kambodzsai népek az amerikai imperialista agresszor ellen vívott igazságos harcával.

A vietnami nép — hűen az indokínai népek csúcsértekezlete közös nyilatkozatához — Laosz és Kambodzsa

Angliai szükségállapot

Az angol kormány szerdán eleget tett a szükségállapot bevezetéséhez szükséges formalitásoknak. A szükségállapot hivatalosan szerdán, éjfél után egy perccel lépett érvénybe, és huszonnégy órával ezután rhár tilos a fényreklámok kigyújtása, az épületek kivilágítása, sőt, a korábbi közléssel ellentétben, a villanyfényes labdarúgómérkőzéseket is elhalasztják. A szükségállapot, amelyet egy 1920-as törvényre hivatkozva rendeltek el, katona-: ság bevetését is lehetővé teszi a kormány számára, de ezzel az eszközzel egyelőre valószínűleg nem él a kabinet. A szerda esti lapok már közölték azoknak a körzeteknek á listáját, amelyet az áramkorlátozás a legjobban fenyeget. Külön gondoskodtak a kórházakról és azokról a háztartásokról, amelyekben létfenntartó orvosi felszerelések, gépek vannak villanyra kapcsolva.

népeivel vállvetve, eltökélten folytatja a harcot az amerikai imperialista agresszorok és lakájaik legyőzéséért.

A magyar párt- és kormányküldöttség forrón üdvözli a vietnami népnek az amerikai agresszióval szembeni hazafias ellenállása során kivívott nagy győzelmeit, mély tisztelettel, megbecsüléssel és őszinte örömmel tapasztalta a vietnami nép csodálatra méltó életerejét és lankadatlan erőfeszítéseit a harcban és a szocialista haza építésében.

A Magyar Szocialista Munkáspárt a Magyar Forradalmi Munkás— Paraszt Kormány és a magyar nép megerősíti elhatározását. hogy a végső győzelemig támogatja és segíti a vietnami népet az amerikai agresszió ellen vívott hazafias harcában és a Vietnami Demokratikus Köztársaságot a szocializmus építésében.

A Vietnami Dolgozók Pártja, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és a vietnami nép őszinte és mély köszönetét fejezi ki a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a Magyar Forradalmi Munkás —Paraszt Kormánynak és a testvéri magyar népnek azért a nagy támogatásért, s a szívből jövő és növekvő segítségért, amelyet a vietnami népnek nyújt.

A vietnami fél forrón üdvözli a magyar nép nagy eredményeit, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével, a Szovjetunió segítségével és a szocialista országok együttműködésével ért el.

A két fél megállapítja, hogy a nemzetközi erőviszonyok szüntelenül a szocializmus, a nemzeti felszabadító mozgalom, a demokrácia és a béke javára fejlődnek.

•A forradalmi és haladó erők számára mindez kedvező feltételeket teremt, hogy új sikereket érjenek el az imperializmus ellen vívott harcukban.

A felek támogatják a Szovjetunió és az európai szocialista országok harcát az imperializmus ellen, az antifasiszta világháború eredményei megszilárdításáért a béke es biztonság fenntartásáért, Európában és a világban.

A két fél támogatja a ki-- nai nép harcát Tajvannak, a Kínai Népköztársaság elidegeníthetetlen részének visz-' szaszerzéséért. A koreai nép harcát az amerikai imperialisták és dél-koreai bábjaik ellen, az ország békés egyesítéséért.

A kubai nép harcát a Kubai Köztársaság szuverenitását és biztonságát veszélyez- . tető amerikai imperialistákkal szemben.

Határozottan támogatják Ázsia, Afrika és Latin-Ame- rika népeinek harcát a nemzeti függetlenség visszaszerzéséért és megőrzéséért, a chilei nép küzdelmét az amerikai imperialisták és reakció ellen a függetlenség és szuverenitás megvédéséért.

Szolidaritásukat fejezik ki az arab népek és a Palesztinái arab nép igazságos harcával, amely az amerikai imperialisták által támogatott izraeli agresszorok ellen folyik.

Teljes megelégedéssel állapítják meg, hogy az elmúlt évek során a marxizmus— leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján szüntelenül erősödtek ■ és fejlődtek a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Vietnami Dolgozók Pártja, a Magyar Népköztársasáig és a Vietnami Demokratikus Köztársaság testvéri kapcsolatai;

A tárgyalások eredményeképpen megállapodásokat ittak alá a Magyar Népköz-- társaság által a Vietnami Demokratikus Köztársaság részére az 1972. év folyamán nyújtandó térftésmentes katonai támogatásról, az új hitelekről, valamint a két ország közötti áruszállításokról és fizetésekről.

Ezek az okmányok a magyar cs a vietnami nép « tartós barátságának és u.

harci szolidaritásának megnyilvánulásai.

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Fórra- , dalmi Munkás—Paraszt Kormány nevében Fock Jenő vietnami párt- és kormányküldöttségét hívott meg magyarországi hivatalos, baráti látogatásra.

A vietnami fél köszönettel elfogadta a meghívását. A látogatás időpontját később határozzák meg.

Hanoi, 1972. február 8-án

A szükségállapotot a bá- nyaszsztrájk letörésére vezették be. A 280 000 bányász szakszervezete eredetileg 47 százalékos átlagos béremelést követelt, hogy a dolgozók helyzetét összhangba hozza a többi iparág dolgozóinak helyzetével és a lét- fenntartási költségek emelkedésével. A kormány által ellenőrzött országos széntanács csak 7,9 százalékos javítást ajánlott fel.

Fonodái munkára felveszünk!

Fonó

szÉmunliósnict női betanuióy

14—16 óves korig két műszakba,

16 év betöltése után három műszakba.

Betanulási idő: 1 hónap.

Bérezés betanulási időre: 1200 Ft.

Betanulási idő után I960—2500 Ft fizetéssel. Kéthetenként szabad szombat.

Vidéki nődolgozók részére szállást biztosítunk

Férfi munkásokat is keresünk betanított és segédmunkára.

Bővebb felvilágosítást levélben is adunk.

Cím:

■Bil jvV4»li

Budapest, Xf„ Bocskai n. 90. Munkaügyi osztály.

J

t

I

\