Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-01 / 26. szám

Két csinos, egyenruhát viselő tolmácsnő a megnyílt olim­piai falu utcáján. Az olimpia versenysorozatai február 3-án kezdődnek. A 90 méteres ökurajama stugrősáncon a katonák előkészítik a hótakarót a téli olimpiára, A háttérben a város. Az olimpiai láng már Hokkaido szigetén van, amelyet sí­talpon továbbítottak Sapporoba. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Nemzetközi sportmozaik Joa Gracio brazil taxisofőr a megtévesztésig hasonlít Felére. ■* Ez hol jő neki, hol pedig' rossz. Gracio eddig háromszor nyerte el a Rio de Janeiro-i televízió ,,ki hasonlít legjobban Pelére?” című vetélkedőjét, és ezzel jelen­tős anyagi haszonhoz jutott. Különböző reklámszerződéseket • kötött, s a közeljövőben filmet is készítenek vele. Ez mind anyagi haszonnal jár számára. • ’ Az első kellemetlensége a mexi­kói világbajnokság előtt adódott, amikor a brazil csapat egyik vezetőjét vitte ki gépkocsiján a repülőtérre, s a búcsúztató tö­meg azt gondolta, hogy maga Felé érkezik — inkognitóban. KÜráneigálták a kocsijából, majdnem „agyonölelték”, az in­gét cafatokra tépték, hogy min­denki legalább egy tenyérnyi emlékhez jusson. Legutóbb szin­tén felcserélték a brazil-csoda- csatárral, s nyitott gépkocsin hurcolták órákon keresztül a vá­roson át. 4c Tom Ostpaw angol ökölvívó legutóbbi mérkőzésén saját beat- hajának esett áldozatul. Kemény ütést kapott ellenfelétől, mire hosszú sörénye a szemébe hul­lott, és a 17 éves sportoló gya­korlatilag „megvakult”. Másod­percek alatt ütészápor zúdult rá, s a bíró technikai k.o.-val leléptette. Tanulság: a „sám­soni” hajakat legalább csatok­éul JMi QMmism t mi, február 1., " A mérlegen 1ÖTI IX. Távol- és magasugrásban nincs fejlődés... Mint ismeretes, aera sok siker kísérte eddig a ma­gyar labdarúgó-válogatott brazíliai szereplését. Harma­Sí Szombaton délelőtt a Kékes­tetőn kezdődött meg a Gyön­gyösi VSC kétnapos nemzetközi északi összetett, valamint sífutó és síugró versenye. Sajnos az Időjárás nem kedvezett a ver­senyzőknek. Szombatra virradó­ra a jól előkészített futópályára mintegy nyolc centiméternyi hó esett, s az enyhe időben a ta­padó hóval kellett megbirkóz­niuk a versenyzőknek. Vasár­napra tovább romlott az időjá­rás, havas esőben, vizes, lassú havon bonyolították le az ugró­számokat. Eredményeit: Északi összetett futás, felnőttek, 15 km: 1. Topor (Zakopane) 48:14 220 pont, 2. Kois (Zakopane) 50:48 189, 3. Szép E. (GYVSC) 51:34 ISO. Ju­niorok, 10 km: 1. Fach (Zako­pane) 33:04 220, 2. Hídvégi (GYVSC) 35:14 187,5, 3. PaJum- béli (GYVSC) 36:47 164.25. Ugrás: felnőttek: 1. Topor (Zakopane) 202 p. (4,5, 47), 2. Szép E. 198 (39,5, 40), 3. Kois 189 (41, 43). Juniorok: 1. Pach 216 (46,5, 49.5), 2. Hídvégi 116,5 (35, 35). 3. Pa- lumbéll 81,5 (27, 27). összetett felnőttek: 1. Topor 422, 2—3. Szép E. és Kois 378—378 pont­tal. Juniorok: 1. Pach 436. 2. Hídvégi. 304, 3. Falumbéli 245,75 ponttal. Speciális futás, férfiak, fel­nőttek, 15 km: 1. Holló (Vasas) 44:57, S. Dunajczan (Zakopane) 45:34. 3. Stochmarctajz (Zako­pane) 45:50. Juniorok, 10 km: 1. Muranka (Zakopane) 30:58, 2. Bardöezy (GYVSC) 31:52, 8. Ee- hoczky (BKV E.) 32:54. Ifjúságiak: 1. korcsoport, 10 km: t. Dosek (Vasas) 31:09, 2. Fehér (Vasas) 32:41, 3. Erdei (Bp. Honvéd) 84:55. IT. korcsoport, S km: 1. Németberta (BKV Előre) 17:57, 2. Kiss (GYVSC) 18:07, 3. Saanyi (GYVSC) 18:35. Nők; felnőttek, 5 km: 1. Németberta E. (BKV Előre) 19:33, 2. Monspart (Va­sas) 19:33, 3. Kapros (Vasas) 20:34. Ifjúságiak, 3 km: 1. Ven- tics (BKV JSlőre) 9:02, 2. Monori (BKV Előre) 9:24, 3. Rákóczi (SKSE) 10:2?. dik vereségüket a brazíliai labdarúgó-bajnokság Sao Paoló-i csoportjának máso­dik helyzettjétól, a Palmei- ras együttesétől szenvedték el 1:0 arányban. A magyar válogatott negyedik találko­zója, amelyet hétfőre virra­dóra játszottak le, végre 2:2 arányú döntetlen eredményt hozott. Az ellenfél ezúttal a riói bajnokság 6—7. helyén végzett. Az első félidőben a brazilok 2:0-ra vezettek. Az 5. percben Paulo Cesar sze­rezte meg a vezetést, majd a 27. percben Fió lőtt újabb gólt. A magyar együttes a második félidőben Fazekas­nak az 52. és 58. percben lőtt góljaival egyenlített. rMa, kedden délután kez­dődik Eger város 1972. évi asztalitenisz csapatbajnoksá­ga. Az első forduló párosí­tása: február 1., 17 órától: VÖCSI—VILATI, Berva— Tanácsi Építő V. 18.30 órától: Beruházási V.—Dohánygyár, Iparcikk K.—212. sz. ITSK. Február 3., 17 órától: Bútor­gyár—Állami Építőipari V., Erdőgazdaság—Vízmű V., Mélyépítő V.—Áramszolgál­tató V. ★ Szombaton, a késő délutáni órákban hazaérkezett balatoni edzőtáborozásáról az Egri Dózsa NB I-es labdarúgócsapata, és felkészülését a továbbiakban Egerben folytatja. A korábbi tervektől eltérően február máso- úikán, szerdán, 14 órai kezdettel a Dobó SE ellen játszanak elő­készületi mérkőzést a stadion­ban. Az Egri Dózsa labdarúgó­szakosztálya vezetőségének ké­résére közüljük, hogy a Nép- szabadság vasárnapi számában megjelent hír, amely szerint az Eger Győrben szerepelt és ott a Rába ETO-tól 4:0 arányú vere­séget szenvedett, nem felel meg a valóságnak, mivel az egri lab­darúgók egyáltalán nem jártak Győrben, az ETO a Győri Dó­zsát verte ugyanis 4:0 arányban meg. Még az atlétikában erő­sebb sportkörök, vagy me- gyék is megérzi, ha néhány élvonalbeli atléta valami­lyen okból nem szerepel. Hát még mi, ahol évekig várni kellett olyan távolugrókra, akik öt méter fölötti ered­ményt érnek el, vagy ma­gasugrókra, akik 150 fölé kerülnek. Az elmúlt két- három évben a most is rangsorelső Balázson kívül biztos 5 m-es ugró volt Né­meth Magda és Besze Ág­nes, magasugrásban Dedig Demény évek óta a legjobb volt, 153 cm-es megyei csú­csa ma is fennáll. Németh porcsérülése miatt egyetlen távolugró versenyen sem vehetett részt, magasugrás­ban ^ is csak egyszer indult az új technikát alkalmazva, hogy sérült lábát ne terhel­je. Demény Anna egyetemi felvételire készült, egész év­ben nem edzett, nem indult versenyen. Besze Ágnes ed­zés nélkül egyszer indult egész évben és meg sem kö­zelítette az 530 cm-es arany­jelvényes eredményét. Nagy szükség lett volna rájuk a megyei válogatottban. Mind­hárman fiatalok, úgyhogy ez évben szorgalmas munkával ott folytathatják, ahol abba­hagyták. A távolugrók legjobbja, Balázs Katalin edzéseredmé­nyei alapján sokkal többre képes. Hajdú Ágnes gyorsa­sága nem elegendő. Nagyon tehetséges viszont a hatvani Lukács Zsuzsa, aki nemcsak futásban, hanem távol- és magasugrásban is elérheti az aranyjelvényes szintet, csú­csot javíthat. Besze tehetsé­gét bizonyítja az edzés nél­kül elért 482 cm. Csanády, Martinkovics, Király Zs. és Juhász Ági szintén elérheti az 500 cra-t. A legfiatalabb korosztályból a horti Tóth Erzsit, Márföldi Gabit lehet kiemelni, valamint a „B”- bajnok Szegedi Jolit, aki 1958-ban született. Az átlagok minden cso­portosításban gyengültek. A rangsoroltak több mint fele serdülő, vagy ifjúsági, így reméljük, fejlődnek 1972-ben. Magasugróink megérezték Demény kiválását, Németh sérülését és Besze visszavo­nulását. Nem volt „biztos“’ 145 cm-es ugrónk sem. A fejlődés egyik akadálya a műanyag leérkező helyek hiánya volt. Most már Eger, Gyöngyös és Hatvan is ren­delkezik ezzel. Legfeljebb a szorgalom hiányára lehetne hivatkozni, mert a másik kellék, a tehetség nagyon sok kislányból nem hiányzik. A 130—135 cm-es teljesít­mény már az úttörőverse­nyeken kevés a győzelem­hez, sőt a helyezéshez is. A „lépő” technika régen ki­ment a divatból, ezzel nem lehet fejlődni. (komiéi) 1. Atalanta—Inter. • 1 1:0 2. Bologna—Sampdoria 1 1:0 3. Catanzaro—Juventus 1 1:0 4. T .anerossi—Rom a 2 0:1 5. Napoli—Fiorentina X 0:0 6. Torino—Mantova 1 1:0 7. Verona—Cagliari 2 0:2 8. Arezzo—Cesena X 1:1 9. Catania—AS Reggina 1 4:1 10. Como—Reggiana 2 0:1 11. Li vo rno—Ta ranto 1 1:0 12. Modena—Foggia 1 1:0 13. Novara—Ternana _!_i 1 3 :l 14. if. Genova—Perugia 1 1:0 A l totó nyereményei: 13 +1 ta­lálatos nem volt, 13 találat il db) 1=817 567 forint. 12 talá lat (22 db) i=24 775 forint, 11 találat i (228 db)- 1892 forint, 1U találat (2777 db) =294 forint. A 6. hétre átvitt jutalomösszeg: 378 503 forint. A ülté vadkan jegyében... A vadászati esztendő év­szakait járom végig gondolat­ban. Érzem az elolvadt hó, a zsendülő füvek párázó illatát a kora tavaszi napban, a rü­gyet bontogató szél simogatá- sát alkonyati sugárhullásban, amikor megszólal benne a szívet dobogtató varázsos hang, az erdei szalonka sze­relmes korrogása. Hallgató­zom a nyári hajnal hús leve­gőjében a vágás szélén, fé- derezve ballagok cserkészuta- kon, ösvények harmattól csa­takos fűszőnyegén, minden pillanatban készen a gyors célzásra-lövésre, ha valahon- nét mérgesen rám fúj a vad­disznó. Aztán az ősz hangu­lata ringat el, s földre pergő levelek finom neszezésében megfeszített idegekkel, szo­rongva és láztól égve figye­lem-váróm, hol, merre reccsen a vad lépte alatt a száraz ág. Hallom mind kö­zelebb, közelebb csörög a ha- raszt, aztán dörren a lövés, elhalkul a csörgés és vér fes­ti pirosra a sárga avart. Majd a csikorgó tél fogvacogtató hidegét érzem, s a fatörzs mögé húzódva, síri csendben, lélegzetet visszafojtva várom, hogy felhangozzék előttem a friss, puha hóban a sörtés vad galoppja, az ismerős cupp, cupp! És újra eldördül a marasztaló lövés, betöltve visszhangjával hegyet-völ- gyet..., Kalandozó gondolataimból egyszerre magamhoz térít a természet realitása, a tél va­lóságosan fogvacogtató hide­ge. Vadra várunk! Fegyvert szorít kezünk, s lessük a pillanatot, mikor bukkan fel a fekete csuhás, agyaras vaddisznó. És nincs bennünk semmi különösebb izgalom, semmi türelmetlen­ség, semmi idegfeszítő, szo­rongató láz. Mert tudjuk, hogy biztosan felbukkan a várt vad, pontosan 50 méter- nyire tőlünk, s csak pár má­sodperc van a lövésre, elvil­lan szemünk elől. Ez a jele­net kívánság szerint, akár több százszor, ezerszer is megismételhető. A vadkan gombnyomásra indul, elekt­romos áram futtatja nyíl­egyenes útján, nagy fény­erejű villanyégők alatt, s a „sebesítő” vagy „halálos” lö­vést a találatértékelő jelzi számok fényeivel, a lőállás felett függő eredményjelző táblán. Felbúg a villanymo­tor, csattogás, csettegés hal­latszik, s máris előbukkan rejtekhelyéről a vadkan. A váltakhoz lendülnek a pus­kák, célzás, lövés. Minden oly gyorsasággal történik, hogy a vad feltűnése, a célzás és a lövés dörrenése között alig követhető, érzékelhető a mozdulat, a cselekvés. — Fürgébben és precízeb­ben, fiúk! Gyorsabban, biz­tosabban célozni és lőni!... A vadkan orrán azt a bizo­nyos szőrszálat célozzátok, másképp nincs blattlövés, nincs 10-es kör ...! Üjra és újra felbúg a vil­lanymotor, fáradhatatlanul fut szabott pályáján a vad­kan papírfigurája, dörrennek a puskák. A lőpor kellemes­kesernyés illata érződik a le­vegőben. Bizonyára kitalálták már, hogy lövöldében, lő­téren vagyunk. Pontosabban meghatározva: az MHSZ egri lőterén. A Merengőben, a Le- gányi Ferenc utca végén, sző­lők és gyümölcsösök között húzódik meg szerényen ez az intézmény, ahová a Mátra— bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság és az MHSZ Futó­vadlövő Klubjának egyik ed­zésére látogattunk. A lövés- gyakorlatok irányítója, Ló- nyai István, több éven át hi­vatásos tisztként szolgált a hadseregben, aktív sportva­dász, nagy szakértője a futó­vadlövésnek, ennek a speciá­lisan nehéz sportnak. Alapí­tó tagja, megalakulása óta vezetője és egyben igen ered­ményes versenyzője is ennek a klubnak. — Megalakulásunk éve: 1967. Nem egyedül fáradoz­tam a szervezet létrehozásán, de nagyszerű segítőtársam volt két fiatal felsőtárkányi erdész is, Kakukk János és Vincze Simon. Mint nevük is jelzi, két istápolónk az MHSZ és az erdőgazdaság. Az MHSZ adja a fegyvert, a lőszert, az anyagi támogatás pedig közös. Személy szerint is sok segítséget kapunk mű­ködésünkhöz az MHSZ ve­zetőitől (Tóth György, Berta Ervin) és Bakónál Ernőtől, az erdőgazdaság osztályveze­tőjétől. Hadd dicsekedjek el vele, nemrég kaptuk az Ígé­retet a gazdaságtól: legköze­lebbi versenyére már saját erdész-vadász egyenruhában állhat ki a klub. — A futóvadlövést kevesen űzik, széles körben ismeret­len ez a sportág. Mint véle­kedik erről a szakember? — Sajnálkozva egyetértek, s szívesen vállalom a nép­szerűsítő szerepét. Valóban speciálisan nehéz sport a miénk, s nem véletlen, hogy az olimpiai versenyszámok között is szerepelhet. 50 m tá­volságra kell lőni, 5,6 mm-es öbnagyságú céllövő kispuská­val. Az alapállás szabályos vadászállás, a fegyvert cső­vel az ég vagy a föld felé irányítva kell a kézben tar­tani, ugyanúgy, mint a skeet-nél, s így kell várni a cél megjelenését. A cél — fu­tó vadkan — elektromos meghajtású célkocsin mozog, ennek nagysága 80x130 cm. A cél kép 10 m-es távon mozog, két menetben futva. A gyors fu­tás ideje 2,5 mp, a lassúé en­nek kétszerese, 5 mp. Egy- egy verseny 60 lövéses (30 gyors, 30 lassú), s ezt 10-es sorozatonként lövik. — A minősítési szintek? — Igen magasak a követel­mények minden kategóriá­ban. Felnőtt férfi 1. osztály­ban 540 kör. A két ifjúsági korcsoportban (14—18, illetve 18—20 év között) 500, illetve 510 körös teljesítmény kell ahhoz, hogy valaki aranyjel­vényes versenyző lehessen. Ehhez nem csupán bizonyos lőkészség, de rettentő ke­mény munka, gyakorlás kell. Gyorsaság, biztos célzás a legszükségesebb tulajdonsá­gok, amelyekhez még a nyu­godtságnak is párosulnia kell. Hosszas célzással nem sza­bad a találásra legkedvezőbb másodpercet elszalasztani. F.onyi q7 A Futóvadlövő Klubnak 10 ifjúsági és 5 felnőtt verseny­zője van — ez a törzsgárda. Olykor ötvenen-nyoicvanan is megfordulnak rövid idő­közökben a lőtéren, de közü­lük csak kevesen „ragadnak” meg a klub tagjai között. Nem passziózás, könnyű szó­rakozás itt az élet, hanem, komoly gyakorlás, kemény, nehéz edzés, munka — Egy sportszervezet ér­tékét elsősorban az jelzi, hány minősített versenyzője van. Mi a helyzet a futóvad- ■ lövőknél ezen a téren? — Tizenöt versenyzőnk kö­zül 7 a minősített. Van má­sod-, harmad- és negyedosz- tályó felnőtt férfi verseny­zőnk, az ifjúsági korcsopor­tokból pedig 2 az arany- és 2 a bronzérmes. Múlt évben tíz hivatalos minősítő ver­senyt rendeztünk és volt négy házi vejsenyünk is. Eredményeink bizonyítékai mind láthatók — mulat kör­be a mini irodában, ahol oklevelek, érmek, serlegek, díszes tárgyjutalmak borít­ják be a falat. 1970-ben az országos vidéki bajnokság el­ső helyezettje: ifj. Lányai, aki most már a soproni er­dészeti egyetem lövészcsapa­tának erőssége. 1971. országos, vidéki bajnokságának II. he­lyezettje: Kakukk János. — Az idei tervek? — Állandósítani, tartósíta­ni akarjuk eddigi eredmé­nyeinket, s mindenekelőtt megoldani kívánjuk ifjúság: versenyzőink utánpótlásának gondját. Szívesen látnánk közöttünk és várjuk is az er­dészeti szakközépiskolásokat. Várjuk mindazokat a 14 éves vagy „idősebb” fiatalokat, akik a jövő lövészbajnokai lehetnek. Végül szeretnénk megvalósítani saját ötéves tervünket: minőségi sportlö­vő klubbá fejleszteni szerve­zetünket! Amikor elbúcsúzunk, a klub tagjai még' javában ed­zenek. Fáradhatatlanul fut célkocsiján a papírvadkan, s gyors, biztos lövések hangos dörrenései szaggatják a lek este csendjét. Pataky Oeaaf Újabb képe!; Spórából

Next

/
Thumbnails
Contents