Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-06 / 31. szám
IfILAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS NAPILAPJA XXIII. évfolyam, 31. szám ÁRA: 1,— FORINT 1972. február &, vasárnap Béke én háború Párt- és kormányküldöttségünk látogatásai a VDK-ban íteek Jenő magyar miniszterelnök, Pham Wm Dong, a VÜK minisztereittoké és Fehér Lajos mlniszíerelnök-helyeé- ies tgm>l koBaiMSi meg a vietnami művészek produkcióját, a párt- és kormányküldöttség tisztelete« adott hang- után. (Rádiótelefoto; VNá, — CAg — MTI — XS2> la® se érmMe, a parftc&ibaa Kocám Stemm jelenei «BiMb Hanoi ssáfiáte t&eOstom a a®- ÜxddnEi mtewbm-fwi* vietnami és magyar zászlók lobognak, teanssparensek köszöntik a magyar pórt- és kormány- küldöttséget, a testvéri magyar nép küldötteit, astendSk óta hányszor szerepel ennek: a városnak a neve a világsajtó címlapjain, hányszor repítik a rádió- és a tv hullámai az itteni keltezésű híreket, amelyek tudat ják az emberiséggel, hogy a föld e sarkában háború dúl, egy kicsiny, de sza- badságvágyó nép vívja elszánt és következetes harcát. Dolgozik és harcol. Maga az utcakép, itt Hanoiban első látásra most nem sokat mond minderről. A szélben békésen lengedeznek a pálmafák, az utcákon szünet nélkül hömpölyög a kerékpárfo- lyam, az üzletekben zavartagyerekek játszanak. De egy óvatlan lépés elég a könyörtelen figyelmeztetéshez: e* csak egy darabka a békéből Eb a bizonyos óvatlan lépés egyébként vámomra egy igen váratlan és kedves epizóddal kezdődött. A játszó gyerekek, ezúttal egy lány- csoport, nagy lelkesedéssel fedezte fel, hogy sétáló, fényképező csoportunk a magyar párt- és kormányküidöttség- gal együtt érkezett újságíró- daiegáciöhoz tartozik. Először nem akartam hinni a fülemnek, de aztán határozottam. úgy hallottam, hogy valamelyik kislány .kezét csó- kolom”-ot köszön. Rövidesen kiderült, hogy az egyik tarka blúzos, fekete hajú csöppséggel, Hoang Huyen Xuyan- nel földik volnánk. Ugyanis Magyarországon született, miközben szülei ott külügyi szolgálatot teljesítettek. Pesten járt óvodába, négyéves korában tért vissza Hanoiba. Hát innen a „Kezét csókolom!” Más szóra már nem emlékszik, csak egy névre: Kati. így hívták az óvodában, így a magyarországi névadó szülei is. Már nyolcadikos, és az egész osztály helyeslésétől kísérve mondja, hogy szívesen leveleznének magyar pajtásokkal. Miközben, az iskola nevét betűzöm — Nguyen Trai —•, valamiért hátrafelé lépek, s abban a pillanatban eltűnők egy gödörben. Szabályos kende lyuk, mélysége egy méter körüli lehet — Egyszemélyes fedezék — mondja a kísérőm, mentegetőzve, miközben segítségemre siet S most már Sátora a többit is. Ott vannak a parkokban, ott vannak az úttestek mentén. S a lóparton, ahol idős emberek pihennék a padokon, az árnyékban, s mint mindenütt a világon egy-egy lány és fiú igazítja vigyázva egymáshoz lépteit a csendes sétányon. Mellettük meg az a furcsa alakú földnyílás, az óvőhdy bejárata.^. •.*? t Ä Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának meghívására, hivatalos baráti látogatáson a VDK-ban tartózkodó magyar párt- és kormányküldöttség Fock Jenő, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a magyar kormány elnökének vezetésével, szombaton vidéki körutazáson vett részt. A küldöttség először a Magyar— Vietnami Barátság Szövetkezetét kereste fel, majd látogatást tett a VDK legnagyobb kikötővárosában, Hai- phongban. MA Ostoros és tanulsága A termelőszövetkezeti elnök és párttitJcár összeférhetetlensége miatt súlyos helyzet alakult ki az osto- rosi Kossuth Termelőszövetkezetben. A tarthatatlan helyzetre ad bepillantást Szigethy András írása • lap 2—3. oldalán. Lesz-e nyereség? A kérdésre két önálló gyárnál, egy tanácsi vállalatnál és egy gyáregységnél kértünk választ. Írásunk lapunk. 3. oldalán olvasható. Fejlesztés — pénz nélkül A Mátra és a Bükk fejlesztéséről, természeti értékeinek védelméről — miként lehet pénz nélkül is óvni ezeket az értékeket —, szól munkatársunk írása m 3. oldalon. Akinek lakáskén, forduljon az OVH-hoz Két lakáskiutalás furcsa körülményeit rajzolja munkatársunk az o. oldalon. Kell a jé könyv - Komién Ás alföldi nagyközség Kömlő kiváló könyvtárát mutatja be a 6. oldalon. Vasárnapi magazin Tárcák, színes, érdekes írások, humor, lapunk 7—8—9. oldalán. O sszekovácsolő- dott, vagy épJó fiúk. meg penséggel csak összeverődött közösségek sokaságával találkoztam életemben, némelyiket belülről is sikerült megismernem. Mindegyik csoportban ott voltak a jó fiúk, meg a rossz fiúk, az úgynevezett „közösségi emberek", és azok, akik a legtöbb konfliktus okozói, akik gyakran kerültek a viták középpontjába, tudtukkal, vagy anélkül. Mondom, néhány közösséget megismertem belülről is, ezekben sikerült tanulmányoznom igazán a jó fiúk meg a rossz fiúk természetrajzát. A beidegződött alkalmazkodás, az ájult státusz- és ie- kintélytiszteletet, a pontosan kiszámítható, semmiféle meglepetést nem tartogató magatartás sajnos rövid távon is, középtávon is — szinte mindig kifizetődött. Az alkalmazkodó emberek tehetségüktől, jellembeli derekassá- guktól függetlenül előbbre jutottak, feljebb kapaszkodtak a szamárlétrán, hogy aztán a csúcson — esetleg felelős vezetőként —■, ugyanolyan emberekre tartsanak igényt, akik szintén nem okozhatnak semmiféle meglepetést. A régi reflexek túlságosan is tartósnak bizonyultak, egy kor után, amelyben a közösségi magatartást a nyájszellem, a józan, ésszerű együttműködést a kisded taktikázás helyettesítette. Az öröklött félelemtől, szolgai alkalmazkodástól, a jól megtanult, szinte vérré vált konformizmustól nehéz megszabadulni, A félelem, a szorongás örökösei alkalmazkodnak es alkalmazkodást követelnek — mindenáron. Ahogy szélesedik hazánkban a demokratizmus, ahogy fokozottabb súlyt kap közéletünkben a személyiség, párhuzamosan egyre világosabbá válik: a szocializmusnak nem képlékeny-puha emberekre, hanem egyéniségüket, alkotókészségüket megőrző, bátran kezdeményező, felelősségük tudatában cselekvő dolgozókra van szüksége minden szinten. Drága árat fizettünk és fizetünk — sok helyen ma is —, a tanulságért, hogy nein az a jó közösségi ember, eki soha nem került konfliktusba környezetével. Viszont ^VWWiMAAAAAfWWWWWWVVWWVWiAMAAAAAAAAAAAAAAíWA- V - W. VW vwwyvwwWWWWWVV az ilyen, erőinek java részét a taktikázásra, az ütközések kiküszöbölésére téko- zolja, vagyis nincs ereje elviselni a változó terhelést, a legkisebb feszültséget sem. Igaz, nem szabad hibáztatni csak és minden esetben az egyént. Kétségtelen, hogy bizonyos mikroklímák kedveznek a megalkuvó magatartás kiteljesedésének, vagyis léteznek olyan viszonyok, ahol csak és kizárólag ezzel a taktikával lehet előre jutni. Mondják, a tehetség előtt nincs akadály, mindenütt utat tör magának. Sajnos, túlságosan sok ellenpéldát találunk arra, hogy éppenséggel kiugró tehetségek szárnyát nyesegették csonkig „közösségi érdekek” miatt. Az ambiciózus, alkotókészségüket a legrövidebb úton érvényesíteni akaró munkatársakat az ilyen viszonyok akadályozzak, de segítik azokat, akik ellenállnak minden változásnak, akiknek nem fontos a közösség értéke, akiknek csak a saját nyugalma, saját pénze a fontos. Szomorú tapasztalat, de a megalkuvókat segíti szinte minden, ami könnyen mérhető. Ami a minőséget jelzi, ami a — ritkábban velünk született, többnyire nehezen megszerzett —, képességekből fakad: az gyanús. A normává lett megalkuvás, a poshadt állóvízhez fogható környezet, nemcsak a jellemet torzítja, mert elvtelen alkalmazkodásra, cinikus korrumpálódásra, vagy jobb esetben bezárkózásra kényszerű sokakat —, a közösség teljesítményét is rontja, társadalmunknak okoz kárt. Hogy e jelenségek visszavonulóban vannak, hogy mégis kiszorulnak a munkahelyi közösségekből, az elsősorban a szocialista demokrácia, pontosabban a munkahelyi demokrácia szélesedésének köszönhető. Az olyan közösségeknek köszönhető, ahol az elvakult szubjektivizmus ellenében érvényre jut, érvényre juthat a józan megfontolás, ha olyan vezetők hagyják érvényre jutni, akiknek nemcsak a nyugalom, hanem minden rájuk bízott ember tehetsége, fejlődése is fontos. (B. P.)-„WV • V*AA/W\/WwVNAA/VAAA,VVVAA/W\<* CJxlLéjpÁi elő tt — Mit ír a kritika? Aki kíváncsi rá: Várhegyi Márta és Rózsa Sándor. Jól festeni tudni kell: az öltözőben; jófesteni'a színpadon. Az utóbbi múlik az előbbi sikeren —, vallja Kulcsár Imre. Még egy húzás, még egy vonás és máris előttünk áll Szergiusz Vlagyimir nagyherceg, alias Kanalas László. A képek készültek a Cirkuszhercegnő jóvoltából, Tóth Gizella fényképezőgépével, as egri nyomda körforgó gépeiét,
