Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-29 / 50. szám

KOSSUTH 8.18 Verbunkosok. 8.r>« Harsun a kürtszó! 9.25 Verdi: Traiéata. 3 felv. opera. 11.42 Szimfonikus könnyűzene. 12.30 Ki nyer ma? 12.35 Meldólakoktél. 13.45 Törvénykönyv, 14.00 polkák. 14.09 Rádiójáték gyermekeknek. 14.49 Éneklő ifjúság. 15.10 Opcrettrészlctek. 15.24 Rádlólskola. 16.05 Beethoven: V. szimfónia. 16.30 Daloskedvű palócföldön. 17.05 Debussy-múvck. 17.30 Atlasz. 18.00 Könnyűzenei Híradó. 18.30 A Szabó család. 19.25 ügy rádiós naplójából. 20.23 Kozmosz. 20.53 Slágerek. 21.28 Furwängler vezényel. 22.30 Kamarazene. 22.47 Népi zene. 23.15 Operarészlctck. 0.10 Könnyűzene. PETŐFI 8.05 Bach- és Handel-művek. 9.03 Nótacsokor. 11.45 A kozmikus katasztrófák szemtanúi. 12.00 Romantikus zene. 13.03 Szimfonikus táncok. Randevú kettőtől — hatig ..; 18.10 A szfnháztörténész mondja. 18.25 Kamarazene. 19.05 Üj írók. 19.39 Riport. 20.28 Magyarország 1514-ben. (Befejező rész.) 31.26 Gulyás: Első szerelem. 21.40 A szabadság új dilemmái. 22.01 Holnap közvetítjük ... 22.30 Operettrészletek. 23.15 Ritmusturmix. MAGYAR 0.05 iskola-tv. 1 (.15 Hírek. Az NDK televízió estje 17.20 A berlini állatkertben. 17.50 Klsfllm Händel életéről. 18.30 Berlini miniatűrök, irt.50 Szőrmék Lipcséből. 19.10 Eslf mese. 10.30 Tv-hiradó. 20.05 Anyakönyvvezető. . . Tessék belépni! Magyarul besz. NDK film. 21.30 Egy nagyváros slágerei. Rostock. Zenés film. 22.25 Tv-híradó. flhi szervez, az nyerhet Üdüljön a Népújság költségén! EH akar jutni a tengerpartra'? Meg akarja ismerni szomszédaink, a baráti országok tájait, népeinek életét? Soha vissza nem térő lehetőség — üdüljön a költségün­kön! Vegyen részit a Népújság tavaszi szervezésében! . Február 26-i lapszámunkban részletesen ismertettük, hogy minden olyan előfizetőnk, aki új olvasóval gyara­pítja lapunk olvasótáborát, lehetőséget teremt önmagá­nak, hogy a Népújság költségén vagy üdüljön, vagy el­nyerje értékes jutalmaink valamelyikét. Arról is szót ejtettünk: annál több és nagyobb a nyerési lehetőség, minél több előfizetőt szervez, illetve minél hosszabb Időre fizettet elő lapunkra. (Például: ha egy előfizetőt szervez egy hónapra lapunknak az egy nyereményszelvényt jelent a sorsoláskor. Ám, ha az egy új előfizető hat hónapra fi­zeti elő lapunkat az már hat szelvényt, azaz hatszoros esélyt jelent a nyerésre.) Több előfizetőnk máris érdeklődött hogyan juthat­nak azokhoz a jelvényekhez, amelynek sorsolása április 15-én lesz, s amellyel nyerhetnek. Válaszunk a következő: március 7-e utáni egyik lapszámunkkal minden előfize­tőnkhöz eljuttatunk egy darab megrendelőlapot, amelyen az új előfizető pontos címe mellett fel kell tüntetni azt is ki szervezte az új előfizetőt. Ez kerül majd vissza hoz­zánk és ez kerül a szerencsekerékbe. Aki pedig több esélyt kíván teremteni a nyerésre, újabb sorszámozott gyűjtőlapot kaphat a pártszervezeteknél, a tanácsoknál, a szakszervezeti bizottságokon, a postahivatalban, és a postás kézbesítőknél. Ugyancsak itt juthatnak gyűjtőlap­hoz azok is, akik eddig még nem voltak előfizetőink, de most elő kívánják fizetni lapunkat. Érdemes új olvasót, új előfizetőt szervezni a Népújság­nak! Aki szervez, az nyer! Több előfizető, nagyobb esély! Aki csalt egy előfizetőt is szervez az is esélyes: 1 db kéthetes, két személyes; 1 db egyhetes, két személyes; » 1 db kéthetes, egy személyes; 1 db egyhetes, egy személyes külföldi útra. Ezen túl televíziót, rádiót, magnetofont, íénygépezőgépet, kerékpárt, kétszemélyes kempingsátrat és még sok egyéb értékes tárgyat nyerhet. Sorsolás április 15-én! A sorsoláson azok a szelvényök vesznek részt, azok nyerhetnek, akik az előfizetési díjat április 10-ig befizetik. El akar jutni a tengerpartra? Üdüljön a költségün­kön! Vegyen részt a Népújság tavaszi szervezésében! Mindenki szervezhet, mindenki nyerhet! TAVASSZAL A NÉPÚJSÁGGAL! NYAKON A TENGEREN! Egy hét Vietnamban Reménytelenül nehéz helyzetbe kerülne a krónikás, ha mindazt a feledhetetlen élményt le kellene írnia, amelyben a közelmúltban Vietnamban járt magyar párt­ós kormányküldöttség útja során része volt; a megható ünneplést, a mindenütt megnyilvánuló forró szeretetet, ami­vel a Eock Jenő elvtárs által vezetett delegációt, a test­véri magyar nép követeit fogadták, mindazt a hihetetlen erőfeszítést, következetességet, kitartást, amellyel ez a sókat szenvedett, nagyszerű kis nép vívja nehéz küzdel­mét a fegyveres harcban, s a jobblét forrását jelentő gazdasági munkában egyaránt. A küldöttség útjáról szóló tudósítások sok mindent elmondtak erről, de a kép nem egykönnyen lesz teljes. Az alant következő riportsorozat is ehhez kíván hozzájárulni. ■ /.,Hanoi képeslap Késő délutánra jár az idő, néptelen a hanoi városi ta­nács épülete. Egyedül a ne­mes egyszerűséggel beren­dezett elnöki szoba lakója nem ment haza még. Vala­ha orvos volt, később parti­zán, közigazgatási szakem­ber, s nemegyszer mindhá­rom együttvéve, Harc a francia betolakodókkal, a légelhárítás megszervezése az amerikai bombázók ellen, kitelepítés .. Milyen súlyos napirendek szerepeltek már e falak között! Az elnök az eredmények­ről beszél. Arról, hogy a néphatalom kezdete óta. át­alakították a fővárost. Míg korábban csak hivatalok és kereskedőváros volt Hanoi, most termel is. A hajdani 5000 munkással és 30 ezer kézművessel szemben jelen­leg 200 ezer ipari munkása és 60 ezer kézművese van a fővárosnak. A régi nyolc helyett ma 200 gyárban fo­lyik a termelés. A lakosság száma 1,2 mil­lió, s noha évről évre nő a lakásépítés üteme — 1970- ben 30 ezer, 1971-ben 40 ezer négyzetméter lakás épült, s 1972Tben 180 ezer négyzetmétert építenek — a szaporulatot nem győzik sem lakóházzal, sem isko­lával, s egyéb, szociális és kommunális létesítménnyel sem. Erről a problémáról, s ezzel összefüggésben a szü­letésszabályozás szükséges­ségéről nyíltan beszélnek, s nem is eredménytelenül, de —- mint az elnök mondja — itt sokféle gáttal kell meg­küzdeni. A többi között az­zal a hagyománnyal, hogy „vietnami család nem lehet meg fiú nélkül”. így aztán nemegyszer előfordul, hogy már van hat lány, s követ­kezik az újabb szülés — a fiúért. A végrehajtó bizottsági és a tanácsülések fő napirendi pontjai: termelés, rend, harckészültség. Az , utóbbi­nak döntő szerépe volt ab­lyes fedezékek, s az óvóhe­lyek feketén ásító nyílásai árulkodnak a háború jelen­létéről, no meg egyes ke­rítések tövében , a homok- . zsák mellvédek. Nem két- ' séges azonban, hogy a bé­késen kerékpározó, mosoly­gó emberek — ha kell — pillanatokon belül harci osztaggá állnak össze, mint már annyiszor küzdelmes történelmük folyamán. ' Észak fővárosa nemcsak a maga ügyeit intézi, nemcsak Hirtelen csatornafedőknek nézné az ember, Hanoiban azon­ban egyszemélyes fedezékeket takarnak az utcák mentén » betontányérok. ban, hogy az amerikai bom­batámadások idején ember­életben viszonylag kevés kár esett. Elpusztult viszont 8000 lakóház, raktárak, köz­lekedési objektumok. De meglakoltak a támadók is: Hanoi légiteréből 260 repü­lőgép nem tért vissza tá­maszpontjára. Az utcákon egyébként ma már csak a kútgyűrű alakú, földbe süllyesztett agy szeme. Vlado Bednár: POZSONYI 10.35 Händel: fisz-moll lfl.OO és 21.45 Tv-híradó. 20.00 Párbaj az emlékezettel. 20.30 Andalúz dalok. 21.UO Az ítélet. Tv-sorozat. VI. rész. szonáta. Az évszázad f-etf-edezése EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telelőn: 22-33.) Fél 4 órakor Nyulak a ruhatárban Színes magyar filmvígjáték Este fél ü és 8 órakor Cromwell Színes, szinkronizált angol történelmi film EGRI BRODY (Telefon: 14-07.) Délután fél 4 órakor Középiskolai filmklub j! Fél 6 és este fél 8 órakor ^ Madárkák > Színes magyar filmkomédia * GYÖNGYÖSI PUSKIN 4 Csipkerózsika GYÖNGYÖS! SZABADSÁG S Zárkörü filmklub $ HATVANI VÖRÖS CSILLAG j Furcsa pár HATVANI KOSSUTH Uram, ön özvegyasszony lesz > HEVES í Gramigna szeretője Füzesabony Belorusz pályaudvar LŐRINCI j A préri . V ÜGYELET í Egerben: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsilinsz- k.v utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek ré­szére is. Gyöngyösön: 19 órától szer­da reggel 7 óráig, a Jókai utca #1. szám alatti rendelőben. (Te- itfon: 17-37.) Mostanában az újsá­gok sokat cikkeznek arról, hogy valahol Tramtata-Tramtáriá- ban megint felfedezett valaki egy ismeretlen Van Goghot, néhány Rembrandtot, Tiziant és Rubenst. Egyáltalán nem értem, miért kell akkora hűhót csapni. Én is felfedeztem va­lakit — és nem is akár­kit —, mégsem dicsek­szem vele. Azon az estén ‘csilla­gok miriádjai ragyog­tak az égen, és engem egy ismeretlen erő fel­felé vonzott, a magas­ba. Vannak ilyen pilla­natok — az emberiség ama részének „csillag­érái”, amelyik a tele­vízió helyett inkább a csillagos eget nézi. Én személy szerint a mű­sor alatt a padlásra szoktam járni. Ez al­kalommal sem tudtam ellenállni a csábítás­nak —, irány a pad­lás! És ott, a kémény mögött ismeretlen Ru- bensre bukkantam. Egy ilyen lelet szerfölött meg tudja lepni az em­bert. Soha nem hittem volna, hogy a padlá­sunkon egy Rubens he­ver. De végtére is — magunk közt szólva —, miért ne heverhetett volna a mi padlásun­kon? Mennyivel va­gyok rosszabb, mint mások? A munkámat viszonylag lelkiismere­tesen végzem, nem ló­gok feltűnően, az üze­mi szarkaságon még senki sem Icapott rajta, és spiccesen is csak egyszer csíptek el mun­kaidő alatt —, hát miért éppen én ne fe­dezhetnék fel egy is­meretlen Rubenst? Hi­szen a Rubensekre még nem adnak sorszámot, mint a 'Wartburgra. A padtásunk meg szép tágas — húsz Rubens is nyugodtan elférne ott. Ilyenformán tűnőd­tem, miközben az is­meretlen Rubens a ké­mény mögött guggolt és a kezét melengette. Ha a kémény mögül nem kandikált volna elő a huszadik század első felének divatvo­nalát követő nyűtt bakancsa, meglehet, hogy évszázadokig sem vettem volna észre, és az emberiség most sze­gényebb lenne egy Ru- bensszél. Kivonszol­tam a világosságra, hogy tüzetesebben szemügyre vegyem,. valódi-e. Az volt. — Rubens Pál va­gyok, állandó bejelen­tett lakóhelyem nincs. Nagyon örvendek! — mutatkozott be, — Nahát, egy valódi Rubens! — kiáltottam fuvolázós hangon, ahogy az a bizonyos Koch is kiálthatott, amikor megtalálta a bacilusát, vagy Ein­stein, amikor rájött, hogy elméletei mégis­csak relaiívek egy ki­csit. — Csak nem fog lár­mát csapni, hogy a maguk padlásán va­gyok? — jegyezte meg szerényen az ismeret­len. — Hogyne csapnék? — vetettem ellen, és máris kezdtem felvá­zolni neki a csábító perspektívákat: — Legelőször is lefény­képezzük, röntgensuga­rakkal átvilágítjuk, megállapítjuk a nacio- náléját, azonosítjuk .., — Minek az a sok fakszni? — vágott a szavamba. — Egye fe­ne, a röntgent nem bánom, úgyis régen voltam utoljára tüdő­szűrésen. De lefényké­pezni, meg a nacionálé. mat. firtatni nem kell. Személyi igazolvány nélkül is jól ismer minden zsaru a kör­nyéken. Én azonban nem zavartattam magam és tovább ecseteltem az előtte álló ragyogó jö­vőt: — Gondoskodunk megfelelő propagandá­ról, minden újságban benne lesz a neve. A végén pedig az egyik galériában fog lógni a főhelyen, turisták ezrei özönlenek majd, hogy lássák... — Mit? Azért a va­cak nylonitigérl, ami a fehérneműi közül meg­tetszett nekem, képes lenne berakatni az újságokba? — hábo­rodott fel a frissen fel­fedezett Rubens, és meglóbálta a feje fe­lett az ingemet, ame­lyet eddig a kabátja alatt rejtegetett. — Felakasztatna egy ócs­ka ingért, hogy a tu­risták bámulják a hul- lámpt? Többet úgysem tud rám bizonyítani! Vagy talán még a ga­tyáit is a nyakamba akarja varrni, mi?! Maga Kékszakáll! Ami a következő pillanatban történt, még leírni is undoro­dom. Higgyék el ne­kem, az egyszerűen méltatlan volt az atomkorszak emberei­hez. Ezt még most is állítom, noha már majdnem teljesen el­tűnt a kék folt a sze­mem alól. , Azóta nem hiszek az ilyesfajta szerencsés le­letekben. Most is olva­som, hogy valaki állí­tólag tíz ismeretlen Leonardo da Vincit ta­lált a pincéjében. Bi­a saját feladatait oldja meg, nemegyszer óriási erő­feszítéssel, erejéből arra is jót, hogy támogassa a déli testvéreket. Folyik a segít­ségadás intézményesen, de azonkívül is ki-ki azzal se­gít, amivel tud. A város ipa­ri és mezőgazdasági üze­meinek a VDK népgazdasá­gi tervéből rájuk eső részen • kívül van egy „kis tervük”, aminek a teljesítése Dél tá­mogatását szolgálja. A város utcáit, üzleteit járva azoknak, akik Vietna­mot a korábbi évekről is­merik, az a véleményük, hogy jelenleg szemlátomást pezsgőbb az üzleti élet, több az áru, s nagyobb a válasz­ték. Azok az erőfeszítések tenát, amelyeket a termelő üzemekben tesznek, ilyen té­ren is egyre inkább érezte­tik hatásukat. Különösen szembetűnő az építőipar fejlődése, amely a korábbi, kissé jellegtelen lakóházak mellett ma már impozáns, szemre is tetszetős lakóhá­zakat emel Hanoi új város­részeiben. A világ bármely városá­ban, s főként fővárosában járva a házigazdák szívesen kalauzolják a vendégeket különböző történelmi emlék­művekhez, híres középüle­tekhez. Hanoi azok közé a városok közé tartozik, amelyeknek sok évszázados építészeti kincseit — több mint ezeréves város — tör­ténelme folyamán rendsze­resen pusztították az idegen hódítók, s még a második világháború után is pusztul­tak e felbecsülhetetlen érté­kek. Hanoiban tehát kevés sértetlen műemlék akad, vi­szont annál nagyobb hatást tesz a látogatóra egy új tör­ténelmi létesítmény, a viet­nami hősi halottak emlék­műve. Hanoi népe 1958-ban kezdte építeni. Az emlék­művet gyönyörű park veszi körül, s nagyobb évforduló­kon p főváros lakossága vi­rágcsokrokat és koszorúkat helyez el a talapzatánál. A külföldről érkező vendégek és küldöttségek szintén en­nél az emlékműnél fejezik ki tiszteletüket a vietnami nép hősei iránt. Ottjártakor koszorút helyezett el a ma­gyar párt- és kormánykül­döttség is. Kovács Feren« Következik; TO.TÄSGTÄR 1RAI-GABA& zonydra gyenge fickók voltak, ha megenged­ték neki, hogy kiszer­kessze őket az újságok­ban! A cikkekben arról is szó esik, mit kapott a szerencsés felfedező. Hát én a padláson a magam egyetlen isme­retlen R ubensétől ak­korát kaptam, de ak­korát ... Ráadásul még az ingemet is elvitte, állítólag emlékül. Mostanában már bölcsebb vagyok. Ha a padláson ismeretlent találok, legyen az Pál mester, vagy Chagall, Picasso, vagy Goya, le­vett kalappal némán fogom üdvözölni. Csak nem fogok egy idegen­nel beszédbe elegyed­ni! Hogy őszinte le­gyek, különb társasá­gom is van azoknál, akiket hol a padláso­kon, hol a pincék­ben lehet felfedezni. SélOVait'oóí fordította.’ Zaheinszky László i.

Next

/
Thumbnails
Contents