Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-27 / 49. szám

Februári interjú

EBBEN A HÓNAPBAN PATKÓ JÓZSEFET, A HEVES MEGYEI SZÖVTERMÉK IGAZGATÓJÁT KERESTÜK FEL. KÉRDÉSEINKÉT OLVASÓINK SEGÍTSÉGÉVEL ÁLLÍTOTTUK ÖSSZE.

LAPUNKAT MARKUSZ LÁSZLÓ KÉPVISELTE.

a zöldségtermelést gátié munkaerőhiányt, a gépesítés gondjait és a különböző fajtaproblémákat nem oldják meg. Sajnos, még nem beszélhetünk nagyüzemi zöldségtermelésről, hiszen állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink lényegében kisüzemi módszerrel termelnek. A Csányi Állami Gazdaság komplex gépesített paradicsom- és vöröshagyma-termesztése ma még kivétélnék számít és tulajdonképpen kísérleti stádiumban van.

Meg kell mondani a zöldségprogrammal kapcsolatosan azt is, hogy ez a nagyszerű terv és elhatározás csak fokozatosan érezteti hatását és kiteljesedéséhez több esztendőre van szükség. Remélem azonban, hogy az idén kedvező lesz az időjárás és így több lesz a zöldség és a gyümölcs is a piacon.

százalékkal emelkedett a fogyasztói átlagár az előző évhez viszonyítva. A felvásárlási átlagár még ennél is nagyobb arányban emelkedett, pontosan 17,1 százalékkal.

— Gyakran hangoztatják a szakemberek, hogy a jelenlegi kis hozamú zöldségfajtákat nem érdemes termeszteni. S

ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy állandóan csökken a vetésterület, jogos az aggodalom: hogyan tudják ellátni a megye lakosságát és kielégíteni az exportigényeket? Ide kívánkozik még egy kérdés: mit tesz a SZÖVTERMÉK az új zöldség- és gyümölcsfajták elterjesztéséért, s hogyan segíti a termelőszövetkezeteket?

— Tudomásom szerint a zöldségprogram intézkedik a külföldön bevált fajtáik vetőmagjainak gyors kipróbálásáról, honosításáAz olvasó nevében kérdez: a Népújság Válaszol: Patkó József, a Heves megyei

SZÖVTERMÉK igazgatója

— Kösd egy esztendeje jött létre ez * hosszú nevű vállalkozás. Első kérdésünk: ml tette szükségessé a MÉK átszervezését, s miben Jelent újat ez a vállalkozás?

— Valóban hosszú nevünk varr Heves

■negyed Mezőgazdasági Termékértek esi tő és

Beszerző Szövetkezeti Közös Vállalat. A rövidítés szerencsére jobban hangzik, az emberek is megszokták, maradjunk ezért mi is a SZÖVTERMÉK-néL

1971. március 17-én alakult a SZÖVTER* MÉK: 83 tagja van, ebből 57 a termelőszövetkezet és 26 az ÁFÉSZ. Az átszervezést fejlődésünk tette szükségessé. A MÉK-et a korszerű szövetkezetpolitikai elvek alapján valóban. a szövetkezetek vállalatává kellett tenni. Biztosítani kellett, hogy a szövetkezetek legyenek a gazdái a vállalatnak és az igazgatótanácson és igazgatóságon keresztül irányítsák annak munkáját. A tagok nem érdektelenek ebben a vállalkozásban, hiszen egyenként minimálisan 50 ezer forintos vagyoni hozzájárulást fizettek be. A vállalkozás elsődleges célja nem a nyereség, hanem a tag- szövetkezetek széles körű szolgálata. Mindez természetesen a termelői és a fogyasztói érdekek figyelembevételével. Érdemes itt megemlíteni azt is, hogy az alapító okirat a zöldség- és gyümölcsfargalmazás mellett nagyobb lehetőséget nyújt az egyéb, a termeléshez szükséges eszközök forgalmazására, a kiskereskedelmi tevékenység szélesítésére, és az ipari feldolgozás bővítésére is.

i— Korszerű vállalkozás-e a SZÖVTERMÉK? Közgazdaságilag és szervezetileg elég rugalmas-e, mozgékony-e ahhoz a nagy feladathoz, amit az alapítólevélben vállalt?

— Véleményem szerint igen. Az alapító ekáat megadta a keretet, a formát a korszerű működéshez és ezt kell majd nekünk megfelelő tartalommal megtölteni. A SZÖVTERMÉK osztatlan szövetkezeti vagyona 63 millió forint, ezen bélül főleg az egri és a gyöngyösi hűtőház megfelelő technikai bázist nyújt a gazdálkodáshoz. Közgazdasági szabályzóink hasonlóak a termelőszövetkezetekéhez, s ez biztosítja tagjainkkal a megfelelő összhangot. Állami támogatásunk ugyan kis mértékben csökkent, de még így is igen jelentős, s ami a legfontosabb, megteremti a gazdaságos működés feltételeit. Biztosítva vannak a személyi feltételek is, változtattunk a belső felépítésen, mindez, úgy gondolom, elősegíti majd a feladatok rugalmas megoldását.

Az átszervezés óta eltelt rövid időszak eredményesnek értékelhető. Bár meg kell mondanom, hogy a korszerűsítés pozitív hatását az első évben még gátolta néhány körülmény. Hogy mást ne mondjak, például a HUNGAROFRUCT export vállalat, a budapesti ZÖLDÉRT, és a Göngyölegellátó Vállalat csak később kerül korszerűsítésre, s így az egymástól eltérő érdekeltség miatt a forgalmazásban még bizonyos kettősség tapasztalható. Igazgatóságunk e kérdés megoldásához kérte a TÖT és a SZÖVOSZ segítségét.

— Ismeretes a kormányülésen jóváhagyott zöldségprogram s tudjuk azt is, hogy új védőárak segítik e program megvalósítását. Olvasóink ezzel kapcsolatban kérdezik: hogyan alakulnak a megyei védőárak, s ezek hatása mikor tapasztalható a piacon? Röviden: mikor lesz több zöldség és több gyümölcs?

— Tizenkét zöldségfélénél mi önállóan emeltük a védőárakat. A zöldpaprika védőára eddig 1,20 forint volt kilogrammon,ként, most 2,60-ra emeltük. A fejes káposzta védőára 1« fillérről 1 forintra emelkedett. Az új vé*

it-ak kétségtelenül fellendítik a termelői ttvet, de meg kell mondanom őszintén, hogy

— Olvasóink act la tapasztalják, hogy a magasabb felvásárlási ár emeli a fogyasztói árat is. Ennek megfelelően az új védőár bevezetése ntán várhatóan ismét drágább lesz a piac. Ml a véleménye erről, s hogyan lehetne megakadályozni a piaci árak emelkedését?

— A magasabb felvásárlási ár bizony emeli a fogyasztói áraikat is. A magasabb védőár elsősorban a termelési biztonságot szolgálja. A termelők azt várják, hogy az ár ne csökkenjen le az úgynevezett védőárra, vagy ha igen, csak egész rövid időre. A legdöntőbb tehát az, hogy hogyan alakul az átlag felvásárlási ár. Ez elsősorban a termelés mennyiségétől, minőségétől és az egyes cikkek értékesítésének időszakától is függ. Hadd mondjam meg azt is, hogy a zöldség- és gyümölcstermelés költségei is emelkednek. Nyilvánvaló, hegy a szövetkezetek csak akkor termelnek egy-egy zöldség-, vagy gyümölcsféleséget, ha az gazdaságos. És ez a gazdaságosság mind- annyiunk érdeke, hiszen a zöldség és gyümölcsféleségek a szabadáras cikkek sorába tartoznak, így a piaci ár mindenkor a kereslet és kínálat alakulásától függ.

Ami a kérdés második részét illeti, érnél kapcsolatban csak azt mondhatom, hogy a piaci árak emelkedését csakis több áruval lehet megállítani. A több áruhoz viszont az szükséges, hogy a szövetkezeteknek érdekük legyen a termelés bővítése, fejlesztése. Ezt a célt szolgálják a védőárak s a magasabb fel- vásárlási árak is. Ami bennünket illet, elmondhatom, hogy a SZÖVTERMÉK igazgatóságának határozott állásfoglalása a szolid árpolitikát állította előtérbe. Nem célunk az árrés emelése, de a gazdaságos működést biztosítani keik

— Lerövidíteni az áru útját! — gyakran hangzik el ez az igény. Kétségtelen, hogy vannak eredményei ennek a mozgalomnak, hiszen gyakori es^t, hogy a SZÖVTERMÉK egyenesen a földekről szállítja piacra az árut. Az árak azonban így sem lettek alacsonyabbak. Sőt!

— Alapvető célkitűzésünk valóban az áru útjának lerövidítése. De e területen még csak kezdeti eredményről beszélhetünk. Persze, meg kell mondanom azt is, hogy a közvetlen, szállítás sem old meg mindent. Ha ugyanis magasabbak a felvásárlási árak, ha növekednek a kereskedelem költségei, vagy ha kevés van egy-egy áruféleségből, akkor még közvetlen szállítás esetén is emelkedik a piaci ár. Sajnos, az elmúlt esztendőre is ez volt a jellemző. A kérdés egy-egy esetben nem úgy merült fel, hogy mi lesz az ára, inkább úgy, hogy egyáltalában lesz-e áru a piacon? Ezért emelkedtek a piaci árak, különösen a kézimunka-igényes zöldségféléknél.

Ennél a kérdésnél szeretnék még valamiről beszélni. Több esetben hangzik el a bírálat: a SZÖVTERMÉK fogyasztói árai magasabbak, mint a budapesti árak. Nos, ez nem egészen így van. összehasonlítottuk 36 áruféleség budapesti és Heves megyei fogyasztói árát, s kiderült, hogy 1971-ben a mi áraink jóval alacsonyabbak voltaic. A paradicsom ára például 22 százalékkal volt alacsonyabb. Voltak természetesen olyan cikkek is, amelyek a megyénkben többe kerültek, mint Budapesten. Ilyen volt például a karfiol, a kelkáposzta, a petrezselyem. Ezeket a zöldségféléket az ország más területéről szerezzük be, s ez nyilvánvalóan növeli a költségeket. Az áru útjának hossza, a szállítási távolság tehát befolyásolja az árakat, de a döntő tényező nem ez, hanem a felhozatal, vagyis az áru meny- nyisége. Ennek bizonyítására megemlítem, hogy az elmúlt évben az ország egész terű - létén emelkedtek a zöldség- és gyümölcsfélék fogyasztód árai. A mi megyénkben 15,2

n51, emellett átfogó program készült a haza! fajtakutatás fejlesztésére is.

Nekünk nagyon kevés anyagi lehetőségünk van az új fajták elterjesztésének támogatására. Mi inkább szervező munkával igyekszünk segíteni. Az új fajtákat kísérleti termesztésbe állítjuk, majd ami bevált belőlük, azt ajánljuk a szövetkezeteknek. Ezt tettük a kecskeméti exportparadicsom, az alma alakú fehér paprika, vagy a külföldi uborkafajták esetében is. Ezenkívül szaktanácsadással, s különböző tapasztalatcserék szervezésével segítjük az új, nagyobb hozamú gyümölcs- és zöldségfajták elterjesztését.

Szólni kell itt arról is, hogy a primőrök termesztésénél például jelentős kockázatot is vállalunk. Az elmúlt évben például 150 ezer forintot fizettünk ki. És anyagilag támogatjuk a fóliás haj tatást, termesztést is.

— Tapasztalataink szerint az anyagi támogatás ellenére sem terjed megfelelő mértekben a fólia alatti termesztés. Miért?

— Megyénkben 164 000 melegágyi ablakke* rét és 22 000 négyzetméter növényház mellett 47 000 négyzetméter fólia alatt végzik a palántanevelést és -hajtatást. Kétségtelen, ez elég kevés. Igaz, hogy a napfényes órák száma nálunk lényegesen kevesebb, mint a déli megyékben. De az is igaz, hogy a mi megyénkben nagyon kevés a szakképzett munkaerő. Mindezek ellenére évről évre emelkedik a korai hajtatott áruk termesztése. Az utóbbi években már az ország különböző területeire, sőt exportra is szállítottunk hajtatott árut, főleg salátát és karalábét.

Akadályozza a fóliás termesztés elterjedését az is, hogy eléggé korlátozott a termelőszövetkezetek fejlesztési lehetősége, s így anyagi erejüket más. jövedelmezőbb területre fordították. A zoldségprogram állami támogatást irányoz elő a fóliás termesztés elősegítésére. Remélhetőleg ez a támogatás megyénkben is érezteti majd hatását.

— A lakosság ellátása szempontjából nem hanyagolhatok el a háztáji gazdaságok sem. Milyen kapcsolatban van a SZÖVTERMÉK ezekkel az apró gazdaságokkal?

— A mi megyénkben valóban jelentős a háztáji gazdaságok árutermelése. A háztáji aruk felvásárlását tagszövetkezeteink — az ÁFÉSZ-ek és a termelőszövetkezetek —, szervezik és saját áruikkal együtt hozzák forgalomba. Mennyiségi szempontból is jelentősnek mondható a csányi és a hatvani háztáji zöldség és a Mátra környéki gyümölcs.

Mi egyébként a háztáji gyümölcsre és zöldségre is kötünk szerződést, s ilyen formában is igyekszünk előmozdítani a szükséglethez igazodó termelést. A többoldalú segítség ellenére azonban a háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségeket eddig még nem tudtuk kihasználni. E területen is közös összefogásra van szükség.

— Véleményünk, szerint nemcsak a ter- • mesztésben. hanem a kereskedelemben

is akad javítani való. Évek óta beszédtéma például egy korszerű mintabolt- hálózat kiépítése. Sajnos, eddig még nem sikerült. Ide tartozik olvasóinknak az a jogos panasza is, miszerint a vidéki zöldségboltok többségében jóformán mindent lehet kapni — bort, sört. pálinkát — csak éppen zöldséget és gyümölcsöt nem. Miért?

— Az ai igazság, hogy jobb áru terítéssel, mozgékonyabb árkialakítással, e nem utolsósorban bolthálózatunk bővítésével és korszerűsítésével javítanunk kell a kereskedelem vonalán is. Sajnos, lehetőségünk elég minimális, fejlesztési alapunk csak a meglevő eszközök szinten tartását és minimális gépesítést tesz lehetővé. Űj beruházásra nagyon kevés pénzünk van. Hadd említsem most is az összefogást: a korszerű mintaboltok létrehozásában nagyon sokat segíthetnének a tagszövetkezetek. Sajnos, az ilyen jellegű anyagi befektetéstől a szövetkezetek többsége még idegenkedik, s ezért évek óta bizony csak beszélünk a korszerű bolthálózatról. A negyedik ötéves terv során négy és fél millió forintot terveztünk a kiskereskedelmi hálózat bővítésére. Ehhez kérjük még a tagszövetkeze tele hozzájárulását és nem utolsósorban a tanácsok segítségét.

Ami a kérdés másik felét illeti, megmondom őszintén, hogy boltjainkban bizony a helytelenül értelmezett cikklista-bővítés ürügyén esetenként előtérbe kerül a szeszes italok forgalmazása. Mi megtettük a szükséges intézkedéseket, s ennek nyomán remélem, hogy boltjainkban javul a zöldség- és gyü- mölcseTLátás, s így orvoslást nyer az olvasóié jogos panasza.

— A SZÖVTERMÉK-ről is azt mondják, mint elődjéről, a MÉK-röl, hogy monopolhelyzetben van. Maga veszi át a* árut, úgy minősíti, ahogy akarja és önmaga szabja meg a fogyasztási árat ia. Ahogy mondani szokás, uralja a piacok Ml a véleménye erről a monopolhelyzetről?

— Véleményem szerint még a gazdaságira nyitás reformja előtt sem volt a MÉK mono* polhelyzetben. A gyümölcs, és a zöldség forgalmazásában és feldolgozásával ugyanis foglalkozott a konzervipar, a hűtőipar, a tényé-* lőszövetkezetek és fogyasztási szövetkezl^c, az őstermelők és jelentős számú kiskereskedő is. Hol itt a monopolhelyzet?

1968. óta évről évre még tovább szélesedett a többcsatornás értékesítési rendszer. Ami a mi helyzetünket illeti, tény, hogy mi vagyunk a legnagyobb forgalmat lebonyolító vállalkozás, s mint ilyen, esetenként befolyá* solni tudjuk a piacot. De egyszerű diktálás- ról nem lehet szó, hiszen a felvásárlásnál és az értékesítésnél is vannak versenytársaink, ezek nem teszik lehetővé sem az árkialakításnál, sem a minősítésnél, mert az eladó és a vevő, ár- és minőségei térésre hivatkozva bármikor visszaléphet.

Hadd tegyem még hozzá mindezekhez azt is, hogy a SZÖVTERMÉK nem. is kívánja uralni a piacot. Célunk a tagszövetkezeitek szolgálatában a termelői-fogyasztói érdekek egyeztetése. Megmondom, ez nem könnyű feladat és esetenként nem is mindig sikerül. A monopolhelyzet helyett én. azt mondanám, hogy vállalatunknak szabályozó szerepe van a piacon és ehhez használjuk fel személyi anyagi lehetőségeinket.

— Befejezésül kérjük, progmózisszei tájékoztassa olvasóinkat, milyen zölu ség- és gyümölcsárak várhatók ebben az esztendőben?

— Hált ez egy nehéz kérdés. A termelés

közelebbi ismeretének hiányában ugyanis nem tudok adni előrejelzést. Hadd említsem meg példaként, hogy a múlt év december Síén 5600 tonna zöldséget és almát tároltunk a lakosság téli ellátására. A rendkívüli enyhe tél az alma tárolásában átlagosan mintegy 15 százalékos minőségi romlást, míg a káposzta- féléknél 30—40 százalékos romlást eredményezett. Mindezt azért mondom el, hogy lássák a kedves olvasók, hogy még a megtermelt, a tárolókban és a raktárakban levő zöldség- és gyümölcsféléknél is érhet bennünket meglepetés.

Erre az esztendőire eddig 28 ezer tonna

árura kötöttünk szerződést, s a kötések még tovább folytatódnak. Az eddigi mennyiség az 1971. évi összf el vásárlásnak felél meg. A zöldségprogram is kimondja, hogy az első a lakosság ellátása és ez megelőzi az ipari és az exportigények kielégítését is. Véleményem szerint ez a szabály a jobb ellátás egyik biztosítéka lesz.

A SZÖVTERMÉK választott vezetősége azt a célt tűzte az apparátus elé, hogy a lakosság ellátásának javításával, viszonylagos árstabilitással, gazdaságosan oldja meg azokat a feladatokat, amelyek a népgazdasági tervekből vállalatunkra hárulnak.

Az itt elhangzott fejtegetéssel nem a választ kívántam megkerülni. Csupán azt akartam jelezni, hogy milyen nehéz, sőt csaknem lehetetlen megjósolni, hogyan alakulnak majd a piaci árak. Egy biztos: a zöldségprogram hatását ebben az esztendőben még nem érezzük megfelelően. A zöldségtermő területek nem emelkednék, tehát a tavalyihoz hasonló termés esetén sem várhatunk árcsökkenést. Csak annyit mondhatok, hogy célkitűzésünk a viszonylagos — a terméstől függő —, árstabilitás biztosítása.

— Köszönjük* se isiesJéL