Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-03 / 28. szám

Jíégi

kftnvrérdelttMégek

Svejk Egerben

A Gárdonyi Géza Színház ma esti zenés víg játékáról

Van-e, aki nem ismeri Svejket? A század eleji, az első világháborús Prága, a hátország cseilő-botló kisemberét? Számtalan, humorban bővelkedő, szatirikus kaland hősét?

Aligha? Jaroslav Hasek könyve öt kiadást megért már magyar nyelven. Emellett láttuk a csehek kitűnő fllmadaptáciőját. Egy évtizeddel ezelőtt pedig országszerte sikerrel játszották színházaink a mű drámai változatát.

— Miben új akkor az vari Gárdonyi Gáza Színház ma esti premierdarabja?

Papp Miklós, a Tokaji Általános Iskola tanára, a Tokaji Helytörténeti Múzeum igazgatója, állandóan gyarapítja, rendezgeti a múzeum anyagát. Legutóbb ritka könyvek kerültek a Tokaj környéki padlásokról a múzeum birtokába.

<MTI Foto—Kóbor Pál felv.)

— Az egri Svejk zenés vígjáték, vagy ha úgy tetszik: musicali Ebből következően nem annyira Svejk drámája, mint inkább a kisemberek társadalmának ítélete, kritikája nyer hangsúlyt benne, olykor vlgope- rai hangulatú és Igényű zenei aláfestéssel, Illusztrációval fűszerezve — mondja Hadványl Sándor, a pesti József Attila Színház rendezője, aki vendégként közreműködött a szlnrehozafalban. A zenésített Svejk szövegkönyvét egyébként a kitűnő színész, Bodrogi Gyula írta, muzsikája pedig Aldobolyi Nagy György nevéhez fűződik. Utóbbival kapcsolatban elmondhatom, hogy zenéje korabeli stíluselemeket, korfestő motívumokat alkalmaz, tehát simul a cselekményhez. S ide kívánkozik a dalszövegíró Szenes Iván munkájának felidézése. ö szintén Hasek szelleméhez hűséggel, az alapregény szövegrészleteire építve dolgozott.

Makay Sándor és a cí mszerepUí Varga Gyula.

— Sók színtér, számtalan epizód az alapregény. Hogyan küzdött meg e nehézséggel a szövegkönyvíró, illetve a rendező? S a kulcsfigurák jó megformálom találtak-e?

Az egri vár és viadala

Sugár István monográfiája

’Az egri vár az egész országnak, de különösen az egrieknek becses hely. Nemcsak az egykori dicsőséges haditett miatt, amelyről a reneszánsz Európában mindenki tudott, hanem azért is, mert a történelem igazságai az egri várvédelemben igazolódtak igazán csak, mesz- sze világító fényességgel.

Erről az egri várról, viadaláról, a történelem folyamán betöltött szerepéről, a művészetekre gyakorolt hatásáról írt most monográfiát Sugár István. Sokan talán azt hinnék, hogy Gárdonyi nagyszerű regénye után az ilyen munkának nincs meg a varázsa, hiszen az író képzelete, a nagy esemény nagy romantikája mellett és mögött már nem lehet hasznosat írni. olyasmit, amit az ember csaknem egy ülésben végigolvas.

Sugár István jól ágyazza be témáját, amelynek főhelyén természetesen 1552 ősze és a hősi magatartás remeklése áll. A XVI. század első felének, Mohács utánnak a Magyarországát, a három részre szakadt magyar világ rettenetes állapotét csak röviden villanlja fel, de eléggé ahhoz, hogy megismerjük a kor mozgató erőit, embereit, akikben különböző szándékok, hatalmi és emberi elképzelések törekedtek, ma már eléggé ismert és megmért célok felé. Felső-Ma- gyarors'zég és Erdély, kapóival János és a császár között hányódtak a Werbőczy által tanítgatott magyar Urak, akik egyéni érdekeiket előbbre helyezték a veszedelemben a köz és a közösség gondjainál. Varkoch. Mek- chey és Dobó mellett felvonulnak a katonák, a temesvári példa és a szolnoki futás, hogy Drégelyig pillantva megértsük azt a végvár- védelmi szükségszerűséget,

— Bodrogi feldolgozása Hasek regényének egyhar- madából merít, de átfogja a mű egészét, s több helyen szóról szóra kölcsönöz szövegrészieteket a jeles cseh írótól. A cselekmény epizódjainak megfelelően harminc jelenetből áll össze az előadás, amelynek elevenségét, folyamatosságát nemcsak a zene és forgószínpad biztosítja, hanem a művészek vérbő szerepformálása. Itt elsősorban a címszereplő Varga Gyulára gondolok, aki véleményem szerint tökéletesen azonosul a Hasek által életre keltett figura egyéniségével. De ugyanígy örülhetek Csiszár András, Ná- dassy Anna, vagy Makap

Sándor részvételének a produkcióban, aki egy másik kulcsfigurát, Katz tábori lelkészt állítja színpadra. Hasek művének zenés változata, a sok epizód lehetővé tette a színház néhány művészének, hogy egyetlen produkción belül több karaktert is ábrázoljon. Ilyen szempontból nagy nyeresége és segítője a rendezői munkának Komáromy Éva, Bénó Pál, Györváry János, Fekete Alajos, Szabados Ambrus, Somló István, vagy Kanalas László, akik örömteli, vidám perceket szereznek majd a közönségnek.

Megemlítjük befejezésül, hogy a kor hangulatét modern elemekkel kifejező díszleteket Wegenast Róbert, a jelmezeket Suki Antal tervezte, a táncok betanítója Bodrogi Zoltán volt, Aldobolyi Nagy György muzsikája pedig Kalmár Péter karnagyi közreműködésével csendül fel ma az egri színházban.

(moldvay)

A postás

REGGELENTE nyakú köré kanyarintja jókora táskáját

— arai kísérletképpen vékonyabb anyagból készült, mint bármely más társáé, ennélfogva sokkal könnyebb ama- zokénál, de még így is eléggé húzza a vállát mindennapi terhe miatt —, s nekilódul a városnak, Eger húsz' kézbesítői járása egyikének. Tíz utca 07 háza 718 lakásának címzettjeihez. Levéllel ..szalagos” újsággal, kis csomagocskákba bújtatott nyomtatványokkal, könyvvel, vagy utalvánnyal, pénzzel. Megszenvedett, klböjtölt táppénzekkel, várva várt nyugdíjakkal, megkésett tartozásokkal, megálmodott honoráriumokkal, Havonta talán félmilliónál is több forinttal.

Viszi, viszi a gondját — másoknak vágyát —. bekopog, becsenget az ajtókon, lépcsőket mászik. Olykor többszőr is egy-egy, ügyben, mert rossz a címzés, te?es a név, a lakásban nincsenek odahaza. Elmentek otthonról, pedig expressz küldték a levelet, bizonyára szükség lenne talán azonnal is a pénzre, s tudják, hogy illene már megújítani az újság előfizetését, kifizetni a rádió- vagy a tv számláját.

Járja a belvárost, s kibaktat újra meg újra a lakótelepekre esőben és hóban, hidegben, melegben. Nincs ugyan kilométeróra kötve a lábéra, mégis tudja — lelépte, megmérte már annyiszor

— hogy reggeltől délutánig valami hat és fél ezer métert sétál, mászkál munkája közben. Anélkül persze, hogy számolná: a kaputól, ajtótól mennyit megy még, amíg a címzettre ráakad!

A postást Sebestyén Andrásnak hívják. S bácsinak, postás bácsinak szólítják, amerre csak megfordul, ahol látják —■ jóllehet nem több még 42 esztendősnél.

— Sohasem lepődtem meg a megszólításon, nem haragudtam fiatalabb fejjel sem a bácsizásért, mert amolyan tiszteletet, jóleső barátságot, családiasságot érzek benne — magyarázza. — S igyekszem én is közvetlen lenni, ahová csak járok...

Karácsonyi, újévi, húsvéti lapok „kézbesítésekor” többnyire kijut neki is a jókívánságokból, az utcán olykor még az idősebbek is megelőzik az üdvözlésben, kedvesen, mosolyogva ráköszönnek. Talán ezért szereti annyira a munkáját...

MINDIG is vonzották az

emberek, szerette a térsasA got, de nem egyedül emlői szegődött 1953-ban. a posta hoz. Őszintén bevallja, hog tulajdonkeppen a szüksé vitte rá, a hivatalnál az ad difiinél— a földművességni —, biztosabb megélhetést ke reste. Sógora példáját követ ve lépett szolgálatba, a pály legalsó lépcsőtökén. Aztán bl zonyitott, feljebb került, Igái nem sokkal, de mégis elégi' dett vele; kétcsillagos posta kezelő.

Emellett persze háromszo ros kiváló dolgozó, s a BéU szocialista brigádnak a ve zetője, kilenc ember ,,pa rancsnoka”. Vagy — a hogy a mondja —: inkább segítő társa.,.

— A fizetésem ugyan nein sok — mondja csöndesen — hiszen alig haladja meg ha vonta az 1000 forintot. p igazán nem hagynám már öl a postát I — füst hozzá ha tározottan. — A munka, naponta ismétlődő fáradná ellenére is kedvemre vak szép és érdekes. Ügy érzen hogy nem választottam rósz szül, s ha megérem; innen i megyek nyugdíjba!

Ha letelik a szolgálata — nincs éppen, oktatás a híve tálban —, az egyik helyi tét melőszövetkezettől bérelt ki földecskéjén folytatja amur kát. A parcelláról aztán ez 1 az is kerül kőzik otthonra, háztartásba, nem kell föl ősit gesen a pénzt költeniük piacon. Megmarad a fork másra, amikre szüksége va a két gyereknek, a négytag családnak,

Amikor meg nincs semm

dolga — pihenget maga is rádió, a televízió társasági ban, vagy éppen olvasgi odahaza. Többnyire csak ú; Ságokat —, mert levelet ri kán írnak nekt. Ha olyke kap is, hivatali szokás mr* rint, maga viszi haza, s ú közben mindig átfutja.

MEGSZOKOTT ritmusáb

csak akkor zökken ki —am kor szabadságon van. A mur kajával, szakmájával azoi ban ilyenkor is minduntala találkoznia kell: Ugyaniig mint mások... kibállag dé elő Hőnként a postás elé. Ef másik postás elé, hogy mej tudja: mégis nem kapott esetleg valahonnét levele ... S ha nem jő a- postás, cse várja, várja... ahogyan c Sebestyén Andrást várják j ismerős utcákban, házakba lakásokban, egész esztendő ben, s évele hosszú során át.

(gyón!)

szívében fájó keserűség. Azt hitte, ez az.ő nagy napja, és tessék! Körös-körül kaján, vagy zavart, vagy sajnálkozó tekintetek, egyre többen néznek rá úgy, mint egy csalóra. Miért?! Itt áll a gömb. nem ő találta ki. És a főszerkesztője, a fotós, Tusnádi elvtárs is látta az éjjel Haxot... Mindhárman itt vannak, de egyik sem áll ki mellette. Feltételezik, hogy valami optikai trükkel csalta lépre őket?! De hát miért tette volna, mi haszna lenne ebből? Persze, ha most meg tudná mondani, hogy miért hívják Haxnak azt az apró lényt... De nem tudja, sajgó agyában csak egyetlen gondolat kering — bárcsak előbukkanna az a csúzda, bárcsak kigurulna a labda. Egy csapásra rendeződne minden.

De a csúzda nem bukkan elő, következésképp a labda sem gurulhat le rajta. 8ő(, a gömbből semmi reagálás nem érkezik. Cserbenhagyta a fó- katejú is.

Viszont megszólal valaki, egészen hátul.

— Csacsiság. Abban, hogy Kopra az űrhajóst Haxnak

hívja, nincs semmi érthetetlen, semmi különös. Ha jól emlékszem tavalyelőtt jelentette meg a Móra Könyvkiadó a Kozmosz sorozatban a lengyel sci-fi írónak, Vladisz- lav Meinleknek „Különös Világ” című könyvét. Űrexpedícióról szól, néhány földi tudós kalandjairól a Marson. Ebben az egyik igencsak rokonszenves Mars-lakó neve: Hax. Tibi nyilván olvasta a könyvet, megmaradt benne ez a különös hangzású név. Nem a jövevény mutatkozott be így, ő adta neki gondolatban ezt a nevet. Es most hirtelen nem jutott eszébe a forrás. Ennyi az egész, szót sem érdemes vesztegetni rá.

Ki más lehetett a mentőangyal, mint Komoróczy Péter?! A drága Kóci, aki mindent tud, mindent olvasott, akinek minden adat, minden név el van raktározva osztályon felüli agyában. Most, tnondókája befejeztével visszadugja pipáját a tógái közé, és szenvtelen arccal pöfékel tovább.

Kopra a, homlokára csap, persze, hogy abban a könyvben olvasta ezt a nevei;

nyúl, tapogatja.

Aztán négykézlábra eres kedik, matat a földön. Ne Hax hagyta cserben, hane az a nyavalyás tapadók rong. Gyöngyöző veríté! moshatta le. Talán m Georg Hort felszólalása kö ben!.. Hopp, megvan! Gye san vissza a helyére. Mo most kell erősen gondolr arra, nagyon fontos, hogy gömb utasa előjöjjön, ho megmutassa magát a tiszt son levőknek, bizonyítéké annak, hogy a világszenzác valóban bekövetkezett.

Surrogó nesz, az űrhs aljából leereszkedik a esc da, legördül rajta a labc egyet pattan és már fent van* a gömb tetején. Az r tetsző burkolaton, ezútl nappali fényben, sokkal tis lábban rajzolódnak ki pöttöm űrhajós kontúrj mint az éjszaka. Körbe fc gatja á fejét és mintha i legelne.

Nincs az a rendező. ? hatásosabb „belépőt” fundi hatott volna ki! Amikor közönség iészkelődik, egy sek már-már szedelőzko nek, azt hiszik, hogy elrr rad a híres külföldi tér rista vendégszereplése, várva-várt művész a szír lép, üdvözli a nagyérdem

A meglepetés felkiáltás taps, ováció, dolgozni keze nek az operatőrök, csattc nak a zárak a fényképéi gépeken, sebesen előkerüli! a már ísebre dugott jegyzi füzetek, nportormagnok.

fFnbtf'IflM'frV

amely a törököt Eger falai alá vezette.

Leltárt kapunk itt a török hadsereg erejéről, a várvé- delemre készülő Dobó Intézkedéseiről és arról is, hogyan készült fel az egri magyarság, kiegészülve kisebb csapatokkal a nagy küzdelemre. A könyvnek érthetően ezek a legértékesebb és legszebb lapjai. Itt a helytörténetíró lokálpatrióta szíve is hevesebben ver és ezt a szerző egy-két erélyesebb, vaskosabb jelzővel észre is véteti. A várnak a viadal előtt és után is volt élete, gondoljunk csak a középko- I ri históriára, majd 1596-ra és a Rákóczi-szabadságharc idejére.

A művészet és az irodalom kedves és kedvenc témáját i találta meg az egri várban.

Tinódi Lantos Sebestyén- 1 tői Vörösmarty Mihályon át Gárdonyiig, sőt a mai szín- ■ pádig, képregényig, filmmegoldásig, nem is beszélve > a festőkről és zenészekről, i formát keres és talál azala- 1 kok képzeletében ez a bizo- 5 nyos régi dicsőség. Ezeket az adatokat is megtaláljuk a kötetben.

A szöveges részt kitűnő képsor egészíti ki az egri j vár múltjáról és jelenéről Ezt a részt csak elismeréssel tudjuk említeni, mert a ha- ’ zai archívumok anyagán fe- " lül az Isztambuli Topkapi Szeráji Múzeum és a Ba- r disches Landesmuseum képei r is gazdagítják a gyűjteményt (. A reprodukciók közül kiemelten elsőrangúnak tart- ^ juk a korabeli térképeket é: ’ kátai Mihály nagyméret! festményét. A Zrínyi Kiad< gondozása elismerésre méltó I Hadászati térképeivel, vázla taival kiegészíti azt a sző vegét, amely plasztikusan é: hitelesen vezeti végig az ol ’ vasót az egri vár területét és történelmi útján. A nyíl vánvaló érdeklődést blzo nyitja az is, hogy a kiadó i . monográfiát 11 500 példány ban jelentette meg.

farkas)

önelégült mosollyal nézett körül a jelenlevőkön. Zavar, bizonytalanság az arcokon. Ismerték az AFd munkatársát, rámenős, de értelmes, gondolkodó ember.

Gass közelebb lépett Kopra Tiborhoz, mint revolvert szegezte mellének a mutatóujját.

— öregem, a maga cik- i kében az áll, hogy bemutat- ■ koztak egymásnak. Azzal a i bizonyos telepatikus möd- \ szerrel, igaz?

i — Igen.

j — És az a labdába bújt i manó azt mondta, hogy Haé ' a neve?

; — Igen.

j Josuah Gass hátralépett, : kis szünetet tartott, volt ér- ; zéke a drámai feszültség megteremtéséhez.

— Hát akkor, magyarázza meg nekünk, hogyha a Marslakó csak a gondolatait, tudja közölni önnel, hangot nem ad, honnan cl a Hax név?

; Telitalálat!

í Döbbent csend a tisztáson, J minden tekintet a sápadtan ; komyadozó Kopra Tiboron, ü A szerencsétlen fiatalember