Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-23 / 45. szám

Milyenek az egri kirakatok? A béke és a biztonság őrhelyén Irta: Tóth Lajos vezérőrnagy Azoknak a feledhetetlen hősi napoknak az emlékére, amikor a szovjet hatalom 1 védelméért folytatott első üt­közetekben megszületett a f Vörös Hadsereg, ünnepeljük í minden évben, február 23- án a szovjet fegyveres erők napját. A győztes szovjet hatalom 1918. februárjában rendkí- ' vül súlyos helyzetbe került. ■ A német militarizmus, a vi­lág imperialistáinak érdeke­, it követve, meg akarta sem­misíteni az oroszországi szo­cialista forradalmat. A Nép- i biztosok Tanácsa február 20- i án felhívást bocsátott ki: j „Minden munkás és paraszt, i akit nem köt le a termelő- [ munka, a forradalom min­den öntudatos és bátor har­cosa haladéktalanul álljon be a Vörös Hadsereg soraiba!” A kialakult súlyos helyzet­ben írta meg Lenin, febru­■ ár 21-én a történelmi jelen­tőségű rendeletet, a „Ve­szélyben a szocialista haza!” című kiadványt, amely ki­mondta, hogy szent köteles­ség a szovjetköztársaság ön­feláldozó megvédése. A kommunista párt & a szovjet kormány felhívására Petrográd gyárainak kato­nai szolgálatra alkalmas munkásai beléptek a Vörös Hadseregbe és hősies harc­ban visszaverték az ellenség támadását. A Vörös Hadsereg Täxs&i fee, megteremtése döntő jelentőségű esemény volt ▲ külső imperialista és a belső ellenforradalmi erők támadásának szétverése ér­dekében elsőrendű feladat lett a proletárállam megbíz­ható védelmének megszerve­zése. Lenin már 1915-ben megállapította, hogy a pro­letariátus győzelme néhány vagy egy országban kiváltja a burzsoázia fegyveres be­avatkozását. A proletariátus, ha megtámadják, kénytelen katonai erővel jogos és igaz­ságos háborúban szembe­szállni velük. Ennek megfe­lelően a Vörös Hadsereg, a Nagy Októberi Szocialista egy percre nem feledkezett meg a megbízható védelem­ről. Szükség is volt erre, ami­kor a német fasizmus és a japán militarizmus, a kom­munizmus elleni hatalmi blokk létrejött. A Szovjet­unió hiába hívta fel a fi­gyelmet a világot fenyegető veszélyre. Az imperialista államok vezetői a hitleri fa­sizmust megpróbálták a szovjet hatalom ellen fordí­tani, hogy ezáltal elérjék ré­gi céljukat, a Szovjetunió megsemmisítését. Erről ön­ző érdekből még akkor sem mondtak le, amikor ezáltal a világ civilizációját, az egész emberiséget veszélyez­tették. A sswvjet hadsereg a Honvédő Háború során szét­zúzta a fasiszta koalíció fő erőit és mérhetetlen áldoza­tokat hozva, emberfeletti ne­hézségek közepette híven teljesítette történelmi külde­tését, ismét igazolva a szocia­lista társadalmi és gazda­sági rend erejét A hitleri fasizmus feletti világtörté­nelmi jelentőségű győzelem lehetőséget adott egy sor eu­rópai ország népének, hogy a társadalmi fejlődés szocia­lista útjára lépjen, és a szo­cializmus nagy világtörténel­mi vívmányaként kialakul­jon a szocialista világrend­szer. A magyar nép fsaaba <3 Sá­génak és felemelkedésének ■feülftébeJiedit is a saovjet had­sereg győzelme, a Szovjet­unió támogatása teremtette meg. A Szovjetunió érdeme, hogy a második világháború után, megszabadítva a világ népeit az amerikai atomzsa­rolás veszélyétől, mindeddig lehetővé vált a béke megőr­zése. A béke és a szocializmus védelme érdekében az inter­nacionalizmus szép példáját mutatva kezdeményezte a Varsói Szerződés létrehozását az Amerikai Egyesült Álla­mok erőpolitikájának szol­gálatában létrehozott NATO fenyegetéseivel szemben. Napjainkban a Varsái Szerződés védelmi jellegű katonai szövetségének fő ereje a szovjet hadsereg, amely — a tudományos­technikai forradalom ered­ményeit felhasználva — a világ legerősebb, legkorsze­rűbben felszerelt és legtöbb harci tapasztalattal rendel­kező hadserege. Űj haderő­nemként jöttek létre a ha­dászati rakétacsapatok, ame­lyek olyan színvonalon áll­nak, hogy csapást mérhet­nek bármely agresszorra, a világ bármilyen távoli tér­ségében. A szárazföldi csa­patok fegyverzetének és szer­vezetének minőségi változá­sát mutatják a különböző rendeltetésű rakéták, a leg­korszerűbb harckocsik, pán­célozott járművek és a tü­zérség megnövekedett tűz- ereje. A korszerű légvéde­lem alapját a légvédelmi ra­kétacsapatok és a sugárhaj­tású elfogó vadászgépek al­kotják. A légierő a hangse­besség többszörösét elérő bombázó, vadászbombázó gé­pekkel rendelkezik. A tenge­reken atomhajtású, rakéta­hordozó tengeralattjárók és felszíni hajók jelzik a szov­jet haditengerészeti flotta minőségi és mennyiségi fö­lényét A nagy hatású fegy­verrendszereket elektronikus berendezések segítségével irányítják. Ma még inkább az emberiség létének, az emberi társadalom fennma­radásának. biztosítékát jelen­ti «E • fegyveres esd. A magyar nép számára is bizton­ságot jelent, Hogy hazánk fegyveres erese szerves része a szocialista tábor fegyveres erejének. Kötelességünk és feladatunk tovább erősíteni a Varsói Szerződés védelmi erejét, szövetségi együttműködését és ennek megfelelően ha­zái*; honvédelmét is. Egész népűnk és fegyve­res erői őszinte tisztelettel és szeretettel köszöntik a szovjet fegyveres esők 64. süietésnapjái. Rosszak. — Nem is olyan rosszak. Sőt, vannak kimondottan jó kirakatok is — vallják azok a szakemberek, akik a ke­reskedelem oldaláról szem­lélik az egri kirakatokat. — Bizony, elég rosszak — mondjuk mi, akik az egri kirakatokban keresni pró­báltuk a szépet is. De hát milyen is a jó ki­rakat? — A jó kirakat az áruda tpkre. — A leghatásosabb rek­lám. — A legjobb eladó. — A jó kirakat nemcsak bemutatja az árut, hanem a környezet reklámja is egyben. — ’Szinte megállítja a já­rókelőt és becsalogatja az üzletbe. — A jó kirakat alkalmaz­kodik a kor ízléséhez, a vá­ros hangulatához, az utca­képhez. — Művészi eszközökkel egyesíti az árut és a deko­rációt. — A jó kirakat szépre nevel — tanítják az iskolán. Szakemberek válaszoltak a kérdésre, kirakatrendezők, grafikusok, propagandisták és kereskedők. A vélemé­nyek változatosak, hiszen mindenki más és más szem­szögből ítéli meg a kiraka­tokat. Elméletben tehát nincs hiány. Csak az ötletes, jó kirakatokban... Az állítás igazsága több oldalról is bizonyítható. A Zalár utca egyik kira­katában szakállas mikulás kínálja áruit Itt rekedt az öreg úr. Nincs szándékunk általánosítani, ezért sietve leírjuk: ennyire azért nem „szakállasak” az egri kira­katok. Felkiáltójelként em­lítjük csupán ezt a februári mikulást és annak bizony­ságául, hogy az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat eg­ri kirakatrendező részlege az utóbbi időben bizony „elfo­gyott”. Az elmúlt év novemberé­ben még öttagú rendezőgár­da gondozta az egri kiraka­tokat, de közülük egy beteg, egy szülési szabadságon van, három pedig átszegődött a földművesszövetkezetekhez. Ez az egyetlen körülmény is arra figyelmeztet, hogy nincs minden rendjen a kirakatok tájékán. De nézzük tovább a kira­katokat ... Néhány órás séta minden­kit meggyőzhet arról, hogy Egerben nincsenek széles, tágas kirakatok. így a ren­dező fantáziájának gátat szabnak a lehetőségek is. De meggyőz a séta arról is, hogy a mostoha körülmények el­lenére mégiscsak lehetne jobb, ötletesebb és kulturál­tabb kirakatokat csinálni. Miért nincs vagy miért kevés az ilyen kirakat Eger­ben? A választ az iparcikk ke­reskedelmi vállalat egri de­korációs részlegében keres­tük. Bolthajtásos szobaféle egy régi házban. Ez a „műte­rem” és a raktár is egyben. Tizenketten szoronganak itt, asztalosok, dekoratőrök, ki­rakatrendezők és grafikusok. Gondjuk nem kevesebb, mint száz kirakat kiszolgá­lása. Az első benyomás: ilyen körülmények között bizony nem lehet színvonalas mun­kát végezni. „A jó kirakat szépre ne­vel” — említettük már, így tanítják az iskolában. Az iskola kétéves, érettségi után mennek oda a fiata­lok, azok, akik foglalkozá­sul választják ezt a pályát. Azt mondják, jó iskola. A polcok mélyéről albu­mok kerülnek elő, az isko­lát végzett kirakatrendezők terveiket mutatják. ízléses vázlatok, ötletes, fantázia­dús megoldások, kulturált kirakattervek sorakoznak az asztalon. De miért nem va­lósítják meg ezeket az el­képzeléseket? Több oka van. A legna­gyobb gond, az idő. A kira­katrendezők mondják és el kell hinni nekik: — Egy modern, ízléses ki­rakat megtervezéséhez és el­készítéséhez öt ember hat­napi munkája szükséges. De ez ‘csak álom. A valóság az, hogy rohammunkával ké­szülnek a kirakatok. Még a legjobbak is. Megnézzük, milyen áru van, gyorsan csi­nálunk egy skiccet és már rendezünk is... A grafikusok munkaidejük 80 százalékát reklámtáblák festésével töltik. A kabát­vásár előtti napokban pél­dául 30 táblát kellett meg­festeni két nap alatt. S mi­lyen gyakran kapnak Ilyen vagy ehhez hasonló felada­tot! — Kirákatcsinálók va­gyunk, nem kirakatrende­zők — mondották nagyon kesernyésen. Az időhiányon túl akad­nak más problémák is. Elő­fordul, hogy a nagy hajrá ellenére mégis születik öt­letdús elképzelés, elkészül egy-egy kirakat, amely új­szerű, ízléses, magára vonja a figyelmet. De akkor jön az intelem: nem mü- vészkedünk, hanem kereske­dünk. A kirakatrendezők így beszélnek erről a témáról: — Az az igazság, hogy a boltvezető sokszor az egész raktárát ki akarja tenni a kirakatba, vagy legalábbis mindazt, amiből sok van el­adó. Ez érthető, mert az üz­letnek terve van, s azt tel­jesíteni *is akarja. De iga­zunk van nekünk is, ami­kor azt mondjuk, .hogy szép, modern kirakatokat nem le­het elképzelni sok áruval. Régi vitatéma ez, mi már úgy vagyunk vele, hogy azt csináljuk, amit mondanak. Művészkedni? Keresked­ni? Ügy hisszük, jól meg­fér együtt mind a kettő. Ke­reskedni kulturáltan, úgy, hogy a kirakatok tükrözzek az üzlet jellegét, de mind­ezt ízlésesen, művészi szín­vonalon. Mert a jó kiraka­tok ezreket szoktatnak a szépre, s így tágabb érte­lemben részt vállalnak az ízlés kialakításában is. A kirakattervezés és -rendezés tehát nem egyszerűen csak munka, megtalálhatók ben­ne a művészet kézjegyei is. Ezt az igazságot el kell is­merniük a kereskedelmi szakembereknek is. Milyenek hát az egri ki­rakatok? Bizony, elég rosszak, öt­letszegények és gyakorta régiek is. Nagyón kevés az olyan kirakat, amely előtt szívesen álldogál az ember. Talán csak a Képcsarnok, az ékszerboltok, a könyvüzlet és a porcelánbolt változatos kirakatait említhetjük .. . Márkus/ László Forradalom szülötte, kez­dettől a szovjet hatalom tá­masza, a dolgozók érdekei­nek, a szocializmus vívmá­nyainak védelmezője lett. A világ első szocialista hadse­rege a nép hatalmának, a proletáriátus diktatúrájá­nak fegyveres védelmezőjé­vé vált, teljesítve nemzeti küldetését. De ez a hadse­reg, immár több mint fél évszázados fennállása óta, töretlenül teljesíti történel­mi feladatát: a haladás, a béke nemzetközi ügyének legfőbb támasza és segítője, tehát internacionalista had­sereg. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom, a szocia­lizmus győzelme a Szovjet­unióban, új irányt szabott az emberiség történelmének. Megszűnt az imperialista ha­talmak korlátlan uralma és kizsákmányoló tevékenysé­ge. A Szovjetunió puszta lé­te szerte a világon megsok­szorozta a dolgozók ellenál­lását, fokozta a szabadsagá­ért folytatott küzdelmek ere­jét, bátorította a haladás hí­veinek hitét. A szocialista forradalom győzelme óta eltelt időszak igazolta a lenini előrelátást. A szocialista társadalom építését a nemzetközi reak­ció, az agresszív imperializ­mus megújuló gazdasági, po­litikai támadásai, állandó katonai fenyegetései köze­pette kellett folytatni. Ezért • szovjet állam az építés, a túra és a népjólét állan- fejlesziese melleti, soha NAGYON KORAN VAN még; alig világosodik. Gsafc távolabb, ahol a álbakoló ko­pasz jegenyék sziluettjei raj­zolódnak az égne, a nagymé­retű ablakokon ki csapaó ne­onfények hasítanak a leve­gőbe széles fényfolyosókat, et­től a fénytől azonban, még sötétebbnek tűnik a gyárud­var többi része. Siető, zömök férfi alakja villan, meg a fényfolyosóban, Lassítja lép­teit, megáll, s tekintete vé­gigszántja a széles gyárud­vart. Figyel, hallgatózik. A csarnokokból kiszűrődő han­gokra figyel. A csarnokokból motorok gyűrűző zúgása, kalapácsok döngése, fúrók sikítása hai­tik. összefonódva kavarog, megszámlálhatatlan hangon árad a munka dallama. A férfi úgy regisztrálja, és vá­lasztja szét a különféle han­gokat. mint karmester a ze­nekarban. Tudja, melyik a fúrógép, melyik az eszterga, a présgép, a gyalu, és mind a többit is tudja. Elgondolkozva hallgatja a gyári orkeszter muzsikáját, s egyszerre csak az arca el­komolyodik, homlokán meg- gyűrödnek a ráncok. Hát hogyne, az istenfá.iát neki! Szinte az utolsó pillanatban tudta meg. hogy ma délelőtt, az új gyártelepi csarnokban kipróbálják a második tech­nológiai vonalat. „Te ott akarsz lenni mindenütt?!” ÍN agyon megmérgesedett. „Ilyen a természetem!” Az új géplánc olajozottan, működik, órákig is elbámészkodna mel­lette az ember, akár egy kí­váncsi gyerek. De hát mind­járt tíz óra, s neki még át kell tanulmányoznia a ter­melési tervezetet, aztán a pártnapi beszámoló megírását sem halaszthatja már tovább. Alig veti le a kabátját, vala­ki máris kopogtat a pártiro­da ajtaján. — Csókolom, frct­Vendégség Gáspáréknál — Ssemm, T&nO! Na, nú a baj? Tomi jóképű, fekete. nym~ ga fiú, nem lehet több ti~ zankjlencnél. Közelebb lép a titkárhoz, ránéz, de nem szól. — Mondjad hát, hogy mit akarsz? — türelmetlenkedik. — Pista bácsi... Tessék szólni, hogy ne rúgjanak ki. Bizonyisten, nem csinálok több hülyeséget A titkár gyermekkora óita ismeri a fiút. Ördögien, za­bolátlan kölyök. Ha akarja, ég a munka, a keze alatt. De ha rájön valami hoppáré, csibész dolgokat mivel. A saexszámkiadóban, ahol nyug­díjasokat foglalkoztatnak, az egyik idős szaki elszunyókált, s mikor felébredt, jól fej­lett, kacskaringéé bajusza volt. A csibész piros csapágy­kenőccsel pingált kövér ba­juszt az öreg orra alá. És goromba, kamasaos tréfáinak céltáblái leginkább a lányok. Eldugdossa szerszámaikat, nyakon locsolja őket gumi­slaggal a gyárudvaron. Az is megtörtént már, hogy az egyiknek eleven egeret ra­kott. a kézitáskájába. Az egyik fennhéjázó, pipiskédé lánynak pedig a leginti­mebb ruhadarabját tűzte fel a csarnok tetógerendájara, mint valami lobogót. Már nem egy KISZ-gyűlésen To­mi volt a napirendi téma. Ezek a gyűlések használtak is, de csak néhány napra. Végül türelmi időt szabtak a fiúnak, s most már betelt a pohár. — Tessék nekem hinni, Pista bácsi.., Bizonyis­ten.. . Nyílt, tiszta tekintettel áll előtte a fiú. Most ígér íirt-fát, javulást, mindent. Alapjá­ban .igen dolgos, értelmes gfetarek. Csak ne lenne olyan gézengúz. Mégis maradnia leéli, a gyár nincs olyan hely­zetben, hogy dúskálhatna a szakemberek között. — Bizonyisten, Pista bá­csi... — Ne szavalj nekem, te, ne szavaij! — inti le a fiút. KIKÍSÉRI AZ AJTÓN, kedélyesen, a hátára is ver. „Na eredj, és dolgozz, csak aztán semmi zűr, megértet­tük?!!” A fiú ragyogó arc­cal bólogat, s úgy szedi a lá­bát, mint akit kilót tele. A titkár kicsit még néz utána. Indulna vissza az irodába. Egyszerre csak ijesztően fel- sikolt valaki. Egy leány. A jobb kezében valami cso­magot tart, a másikkal fáj­dalmasan. tapogatja magát, szemében könnyek, Tomi pedig fütyönészve ha­lad tovább, mint akinek semmi köze a dologhoz. „Állj!” — mennydörög utá­na a titkár hangja. Tomi nyomiban megáll. A titkár arca haragos, engesztelhe­tetlen. „Miért csípted meg, te csirkefogó?!” Tomi hallgat. Mit is mondhatna? Hogy csalc úgy ráállt a keze? De hiszen maga sem tudja, mi­ért tette? Hallgat. Úgyis vé­ge mindennek. — Piszok alak vagy, ér­ted! Nem akarlak többé itt látni a gyárban! Haragosan, mérgesen lép­ked az irodája felé. A lány, aki az előbb sikoltott, utána ered és éléje áll. — Ne tessék elzavarni a Tomit, Pista bácsi... — kér­leli a titkárt. — Mi az, lányom, védel­mére kelsz ilyen csirkefogó­nak? — Igenis, a védőimére Íté­lek. Mert nem ő a hibás. Én kezdievt dolgot, Tomi csak visszacsipett. Á fiú döbbenten, áll, zava­rodott arcáról leolvashatja a titkár, hogy a lány bizony füllent* Feléjük legyint. „Menjetek a dolgotokra... !” A titkár leül az íróasztalá­hoz. Előkeresi kulcsait, ki­húzza a fiókát, kiemeli a vas­kos irattartót, s hozzálát a tervezet tanulmányozásálhoz. De ismét kopogtatnak. Apiró, vékony asszony lép be az ajtóm. Olyan negyven- forma. Prémes télikabátot visel, selyemkendő a fején. Köszön és kezet nyújt. — Tudja ki vagyok, ugye? Emlékszik rám? A titkár bólint, s mondja, hogy igen, hogyne, s közben tépelődik, sehogy se jut eszé­be a név, s az, hogy honnan ismeri. — Nagyon hálás vagyok magának — folytatja azasz- saony. — Sok minden meg­változott nálunk. Nem is tu­dom, hogyan köszönjem ... Fogalma sincs, miről van szó. Mit köszön az asszony? — Ö, igazán... dehogy. As a fontos, hogy. . Nem kell köszönni. — De kell bizony! Meri ha maga nincs, én mar telje­sen tönkrementem volna-azó­ta. És azt szeretném, ha... Szóval, kérni akarom magal valamire. A titkár türelmesen vár. Rengeteg a dolga, mégsem sietteti Végül is kimondja az asszony: — Szeretném, ha eljönne hozzánk szombaton, egy kis vendégséget tartunk ... Nagyot néz a zömök férfi. Sokféle dologban fordulnak hozzá, sok mindenre kérik. De vendégség miatt nem szokták zavarni. Csak tudná legalább, kicsoda ez az asz- szomy. — Egy éve lesz, hogy beko­pogtam magához, segítsen rajtam, mert nem bírok az urammal, iszik és gorombás- kodik velem. Az emberem meg is változott, azóta tu­dunk jobban haladni. Ezt alcarnám, ha megünnepel­nénk. A titkár már emlékszik. Gáspáménak hívják az asz- szonyt. A férje az edzőmű­helyben dolgozik. Kezénél fogva húzta be a pártirodá­ra a félesége, tegyen foga­dalmat, hogy többet nem iszik, nem rúg be. A férfi meg is fogadta. De kialkudta, hogy csak egy évre szóljon az ígé­ret. Úgy látszik, meg is tar- , tóttá a fogadalmát. — Elmegyek magukhoz, Gáspár)lé. Hét és nyolc óra között ott leszek maguknál. Jól van? — Öltünk egy kis disz- nócskát, majd megkóstolja, milyen finom kolbászt töltöt­tünk mi abból. És sütök fánkot is, Ha már egyszer farsang van. ELÉGEDETTEN KÖSZÖN. el az asszony. A titkár belelapo’z az irat­tartóba. Aztán hirtelen meg - dörzsöli a homlokát, mint aki elfelejtett valamit. Keresi a jegyzetfüzetét. Nem találja. Az asztali naptárt húzza oda maga elé. A szombathoz be­írja jó nagy betűkkel: Ven­dégség Gáspáréknál. Kétszer' is aláhúzza, amit beírt. Mert fontos. Nem lehet elfelejteni. Aztán előrehajol a székében és belemélyed a tervezet ta­nulmányozásába. Pataky Dezső 1938.. trónt** 135„ sacrd» i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents